Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-26 / 39. szám
tek, hazátoknak hozta áldozatul. 20—25 év teljesen elegendő a legszenvedélyesebb tanítónak is; lassanként — az erő múltával — a kedv és tehetség is apadni, fogyni kezd, s akkor a tanítás már nem oly gyümölcsöző. A múlt év telén egy aggastyán nyitott be hozzám, valaha hires tanító volt, most vak és unokája vezeti; Márton Ferencznek hivták, nem tudom, meg van-e, él-e még valahol. Még most csak tiszttársaihoz kopogtat be; közönséges koldusként nem akar még házról-házra járni; lehet, hogy az is bekövetkezik; arcza az első darab kenyér elfogadásakor pirulni fog .. később azt is megszokja; itt egy kis élelmet, amott egy meleg felöltőt nyújtanak; a hol eléri az éjszaka, szállást kér a classis egyik szögletében, úgy tett nálam is. Én szobámba vittem, meleg ágyba fektetőm, és, nem szégyellem bevallani... a kön; kiesett szememből.. Ne kívánjátok, hogy élettörténetét mondjam el e veterán tanítónak, kevés különbséggel olyan volt, a milyen a régi, de kiáltok hozzád óh hazám: Nyugdíjintézetet szegény, elaggott néptanítóidnak 1*) És merem állítani, hogy nem sokan, a nem nagy örömmel fognak e pályára seregleni ily kedvezőtlen viszonyok között, s mind addig, a mig a tanítók tisztességes fizetést nem kapnak s aggságok idejére az éhhalál ellen biztosítva nem lesznek, mind addig lesznek elégedetlen 8 kötelességeiket nem nagy örömmel teljesítő tanítók ... Az eredmény is sokkal több leendett ha.. helyzetüket megkönnyebbitik a néptanítóknak.*9) Mig ez be nem következik, fájdalom, addig nem lesznek jó iskolák sem. m. De nem csupán az anyagi szükség az, a mi fáj, hanem azon erkölcsi s nem erkölcsi függés, mcllyyel a tanítók papjaikkal szemközt vannak; mondja Schwarcz30) Elértük tehát e „nebántsd virágot“ és kell is, hogy a nagy közönség is megtudja, mik történnek a coulissák mögött, mert ama pont az, mely gyakran a tanító jelenére, jellemére, egyéni kifejlődésére 8 munkálkodására horderővel bír; helyesen jegyzi meg Curtman, hogy a pap és tanitó közötti viszony milyensége is döntő lehet az iskoláknál.31 *) Vannak derék papok, ismerve a nevelé- szeti követelményeket, kik az irodalmi téren úgy, mint a gyakorlatban, az iskolában egy- iráut jelesek és megállják helyüket s azt akarnál; s azt óhajtják, hogy egyetlen gyermek se nőjjön fel nevelés, oktatás nélkül, mert elvész az a nép, mely tudomány nélkül való; ka 1 apot eme1ek azilyen derék papoknak, de van egy rész, melyre nézve közömbös dolog akár tudatlan, akár értelmes legyen a nép, csak az ő zsákja telve legyen, ez a fódolog; ezeknek kezei, illetőleg őrködésük, felvigyázásuk alatt elsatnyulnak az iskolák, elkedvetlenednek a tanítók. Vannak olyanok, a kik hivataltárs helyett szolgájoKui tekintik a tanitót. Hogy mennyire törpe valami, sőt semmiség egy tanitó némelyik ilyen pap szemében bizonyítja azon eset, hogy midőn rájött, hogy nála időző vendége csak (?) tanitó, felállította azon székről, melylyel az imént megkínáltam Egy másik, midőn késedelmezett a gyóntató táskát felvenni, hogy papjával a szomszéd helységbe gyalog menjen át s iskolai teendőit és a tanfelügyelő látogatását emlegette, ily feleletet kapott: Mit akar azzal az iskolával, mit nekem a tanfelügyelő; tudja meg, hogy magának én parancsolok. Egy harmadik tanitó hivlapilag panaszolkodott38 * * * * *) hogy őt papja saját házában arczul üté s fejét a falba verte, a miért a templomban mást énekelt, s gondolják önök, hogy kapott elégtételt. Dehogy 1 Vissza — A gyáva 1... gondolta magában Jenő, s ki akart ugrani rejtek helyéből, hogy szemébe mondja ezt a fennhéjázónak, de mégis visszatartó magát. Eleget hallott azonban arra, hogy csendesen kivonuljon a bokorból s észrevétlenül haza távozék szégyenével és bánatával I — Hanem elgondolta magában: „megállj csak! majd leszek én még eg yszerelégnagy éselég erős neked fennhéjázó lovagi“ s azzal ott hagyta a helyet sokára, talán örökre. vétették vele folyamodványát, kenyere elveszítésével fenyegetvén, (sic!) S a tanitó, kinek már népes családja volt, tűrt és hallgatott, nemcsak magáról, hanem családja jövője, sorsa állván kérdésben; mennyi lehet azok száma, akikigy tűrnek és h a 1- g a t n a k. Egy veterán tanitó egész cynismussal következő kellékeket sorol fel arra nézve, hogy a pap s tanitó közötti egyensúly meg legyen: Előnyére szolgál a tanítónak, ha papját, süvegei! ; köpenyét sárczipőivel együtt ulánna hordozza ; ha pinezéjében a hordót tisztogatja; fát vág; felszolgál az asztalnál; az éteszközöket súrolja, ezen felül a tisztelendő ur pipáját megtölti, etc. etc. Higyjék meg önök, e néhány sorban némelyik tanítónak egész életvilágát, egész élettörténetét olvasták el. Aztán némelyik tanitó először is harangozó, egyházfi, gyertyagyujtogató stb. s csak mintegy ráadásul — tanitó. Lubrich33 * * * *) nincs ellenére e foglalkozásoknak, mondván, hogy azok nem lehetnek a tanítóra nézve megalázók. Már en- gedelmet kérünk, de a tanitót mi csak oly működésben óhajtjuk látni, a mi, mint tanitót megilleti; a tanitó működési tere pedig nem lehet más, mint egyedül az iskola. Valóban csak az a híjjá még, hogy azt nem kívánják, hogy a tanitó harangot is öntsön. Semmi önállóság; elfojtva, letőrpitve némelyikben a nemes önérzet, eltörpítve maga az ember. Ily egyén kezére egy gyermek nevelését sem merném bízni; engedelmes rabszolgát nevelne az. És ha a nép maga látja tanítóját a féle szolgai szerepben, létezhet-é ott tekintély, tisztelet s becsülés? Vagy ha a növendék maga is hallja tanítóját ócsároltatni, látja szolgai, lealázó szerepben, nemde a tanítói tekintély rovására fog-é az történni, rovására nemcsak egyes tanítónak, de az egész tanítói testületnek. És ezekből nagyon is megmagyarázható, miért van sok tanítónak annyi keserűsége a sors, a világ ellen, és m i é r t t a r- tatik a tanítói állás sokak előtt a legutolsóbb hivatalnak. Midőn a pap s tanitó közötti abnormis állapotot feltüntetem, a merész, határozott hang tudom sokaknak nem fog tetszeni, de én nem latolgatom mi tetszik valakinek s mi nem, hanem hogy mi a tény s mi a valóság. A fönebbiek csak azokat érinthetik kellemetlenül, a kikre nézve a fönebbi sorokban igazat találtam mondani, De van egy szavunk a néptanítói karihoz is. Ha igaz az, hogy az állás ad tiszteletet s tekintélyt, igaz az is, hogy magától az egyéniségtől is függ, hogy mind személyének, mind magának a hivatalnak, melyet visel, becsülést s tekintélyt szerezzen ; mert hiába követelünk tekintélyt, ha mi nem adunk a hivatalnak, melyet viselünk, tekintélyt s becsülést. — Ne téveszszék szemeik elől azt, hogy sok szem néz reájuk. S a mit másnak elnéznének, neki bizonyosan bünül rovandják fel. Csak kitartás; a derék tanítónak azért mindig meg lesznek tisztelői s becsülöi, s az érdem — hisszük — előbb-utóbb megkapja jutalmát. * * ______________ * ’•) Lásd e tárgyról Molnár Aladár ily czimü munkáját: „A néptanítók nyugdíjazása“ Pest Ráth 1872. — *) Midőn e sorok megjelennek, az ige tetté vált ugyan, de nem oly mérvben, mint a hogy óhajtottuk. K. E. — 19) Curtman „Lehrbuch des Alg. Pedag. Wien ül. Theil s. 32S. — ,0) Schwarcz „közokt. reform“ 233 l. és 280 1. — 31) Curtman „Lehrbuch des Alg. Ped. m. Th. 8 233. — ,r) Márky és Mayer „Népnév, lap“ 1869. 22 1. és 1870. 51 sz. — ?j) Lubrich „A nevelés tudomány kézikönyve“ Pest Rudnyánszky 1871. II. kötet 224 1. — művészünk titkát, nekünk megengedtetik az 1 Senki más az, mint Kolozsváry Boriska. Mennyivel szebben tud az az Ede hegedülni, mikor Boriska hallgatja ? 1 És ez a Boriska is úgy megváltozott, a nyájas pajzánság szemeiben, valami kifejezhetlen ábrándozássá változott 1 Hogy ő szerelmes-e ? ő bizon jó formán maga se tudja, de oly édes önfeledéssel el-elhallgatja Edének szép dalait 1 — S még az se esik neki jól, ha Ede többet foglalkozik másokul, mint ő vele. Talán ha mondanék se hinnéd el nyájas olvadó, hogy az ábrándos Ede szerelmes ne lett volna ! A művészek az emelkedés pillanataiban sokkal nagyobb fogékonysággal bírnak a szerelem iránt, mint bár ki más 1 És ez a szerelem nem földi, nem mindennapi I A dicsőség dícskoszoruja fogja azt körül, mint a szivárvány a tiszta kék eget.... Egy a czél, egy a gondolat; mennél nagyobbá, mennél tiszteltebbé válni az g kedvéért 1 Ha őtet tapsokkal jutalmazzál;, mily jól fog az esni neki, mint fog abban gyönyörködni ő I Ő van mindenütt, az estvéli félálomban az ő alakja s csillogó szemei mosolyognak, az álom édes képéi között ö emelkedik fel bájolóan, s az ébredés pillanatában ő az első gondolat. Népes hangversenyeken itt-ott szűnni nem akaró tapsokkal, virágkoszorukkal üdvözlik: szemei végig futnak a sokaságon, az ő örömben ragyogó szemeit keresik akkor is............. De ki az az ő ? Kérdezd meg az ábrándos ifjú sziveket, ök tudnak e bohó kérdésre, még bohóbb elpirulással és sokat jelentő szem- jártatással ir.cgfelelni I.. . Jlanem most az egyszer csak eláruljuk Jenő indítványára egy kis társaság: (Ede, két zenész társa és Jenő) egy hét múlva elindult a környékre egy kis müuta- zást tenni, leginkább a városok valának utazásuk czéljai, azon szándékkal keresvén fel ezeket, hogy ott jótékonyczélu hangversenyeket rendezzenek a vizkárosultak javára 1 Menetközben útba ejtették azon községeket, hova a mükedvelőielőadás estvéjén meghivattak. A kitüntetés, a szives látás, melyben itt és ott részesültek, leírhatatlan 1 A kitüntetésnek legkeresettebb tárgya Edénk vala, ki nemcsak művészetével, de különösen a nők előtt érdekes halvány arczára], mély tüzű fekete szemével és alig ütköző fekete pörge bajuszával is kedves jelenség vala. Aug. 18-ikán estve X. faluba érkeztek, hova töbszörösen meghivattak a falu egyik előkelőbb földesura által. Alig érkeztek meg a falu úri rendje nem sokára összegyűlt s a tágas ebédlő concert helyiséggé lett áta- akitva. Mielőtt azonban tovább haladnánk történetünkben, be kell mutatnunk a háziakat, És most bevégzem e tárgyróli értekezésemet, nem azért, mintha azt teljesen kimerítettem volna, de mert egy lap keretébe sokat foglalni nem lehet, befejezem azt, kérvén az olvasót, ne vesse rám a neheztelés kövét az elmondott őszinte sorokért, népnevelés ügyünkért tettem azt... Egyébiránt azt mondom a bölcscsel: „Üss, csak — hallgass meg! .. (Vége.) Színházi szemle. Szept. lG-kától előadattak: „Szép Dunois lovag,“ „Orpheus az alvilágban“, „A falu rosza“, „Faust Marga- reth", „Egy milliót egy szalmakalapért.“ Mindezen előadások általán véve jól sikerültek. De lássuk, amennyire lapunk szük- kerete s tárgyhalmaza engedi, kissé részletesebben. Csütörtökön, szept. 16-án „Szép Dunois lovag“. A ki szeret sokat nevetni az ugyan e bohókás operett előadása alatt nevethetett eleget. Bállá (Dunois) Csatár, (La- hire) a hü barátság paródiája, legnevetségesebb helyzeteknek bohó ldszinezése által mindvégig fentarták a vidám hangulatot. A darab zenei oldala itt-ott megragadó szép, különösen a szerelmi vallomás „kettős“ éneklésében. Liptai Laura (Lahire neje) és Bállá valóságos művészi kecset fejtettek ki. Csatámé, Mikei mint mindig, úgy ez alkalommal is kedvesen játszottak. Az ezt megelőzött „Anyámnál ebédelek“ czimü vígjáték, a nagyon könnyű müvek közé tartozik. Nagyhatást kifejteni általa nem lehet, mindamellett Kőmivesné szép alakja, Szathmáry, Traversz, Demidor sat. hü alakítása s játéka eléggé mulattatott. Szombaton, szept. 18-kán: „Orpheus az alvilágban“ Bállá, Csatár, Liptai Laura, Csatérné, Mikei sat. szokott jó hangulattal játszottak. S a középszánm közönség jól mulatott. Különösen (Styx Jankó) bárgyú szerelmi vallomásaiban a borzalomig nevetséges volt. Vasárnap, szept. 19-kén: Másodszor a „Falu rossza“ szépszámú közönség részvéte mellett, a már egyszer leirt hűséggel s élénkséggel folyt le. Kedden Bállá j utalmául adatott „Faust és Margaréta.“ A jutalmazandótj virágcsokrokkal fogadta a közönség, ki e kitüntetést akár szép alakját, akár jeles éneklését tekintjük, mindenkép kiérdemelte. Mellette mindjárt joggal említjük Csatár Ördögét és Mi- keyt (Sibel szabó.) Az egész előadás szépen sikerült, kár, hogy a darab kissé megnyirbálva adatott. Közönség szép számmal, bár a házat nem tölté meg egészen. Szerdán, szept. 22-kén: „Egy milliót egy s z álmák alap ér t“, Vízvári e darab átültetésével nem tett kiváló szolgálatot a magyar szinirodalomnak. Vígjátéknak van ugyan elkeresztelve, de inkább bohózatnak járja meg. Meséje elég bonyodalmas ugyan, de ez is mesterkélt inkább mint természetim. Kőmivesné, Szathmári, Demidor, Mikei sat. jól játszottak. Közönség kevés számmal. ÚJDONSÁGOK. [=] 44/i875 Valamennyi bizottsági tagnak. Az 1876 évi közigazgatási árva és gyámhatósági költség előirányzatnak megállapítása valamint a Paszab-dögei ártézi csatorna rendezése tárgyában a közmunka és közlekedésiminiszternek f. é. 20120 sz. a. — kelt rendelete folytán e megye közgyűlésének f. é. 64 sz. a. határozatával kimenesztett küldöttség jelentésének tárgyalása, n.-kállói, nyírbátori, böszörményi, debreczeni, kis-várdai kerületekben a mint a kik némi részben hatással vannak eseményeinkre. A háziúr körülbelül 2000 hold föld birtokosa, magas közép termetű, kissé őszbe csavarodott alak, régi táblabirói kinézéssel, első tekintetre feltűnik rajta, külsőjén, modorán a könnyű vérü, könnyű gondolkodású ember, minő fájdalom legtöbb van földesuraink között; a házinő kissé elhízott nő, kinek nincs más akarata, mint a mit férjem urami akar, a házigazdát csak egyetlen leányok elkényezteté- sében múlja felül, ki is, a kis Cziczelke t. i. sejt is ahoz, hogy ha a papa a mamának parancsol, ő meg parancsoljon mind a kettőnek. A mit a kis hamis Cziczelke tesz, az mind dicső, szellemdus a két majomszeretetü szüle előtt Különben a kis pajzán Cziczelke gyönyörű szőke nő, aranyszin hajjal, fekete szemekkel, kerek mosolygó arczczal, melyen két szelíden pirosló rózsa nyílik. Különben a kis Cziczelkére aprehendál- nak a fiatalemberek, kik részben ő bele, részben 2000 hold földjébe fülig szerelmesek, mert rendesen ki szokta nevetni szerelmi ömlengéseiket s általában azon hírben áll, hogy nincs szive I Pedig dehogy nincs 1 Nagyon is van, de mint magas műveltségű nő, ki nem állhatja a sok léha fiatal embert, kik csak a kocsikról, agarakról és lovakról tudnak fecsegni. A házigazda nagy zajjal mutatta be vendégeit kedves leányának. Cziczelke sajátságos előzékenységgel fogadta Edénket: — Örülök, — mondá, — hogy nem kerülte el házunkat, papa alig tehettél volna nekem nagyobb örömet annál, minthogy alkalmat szolgáltattál megismerhetni Tornay urat I Oly sok szépet hallottam már ön felől földadó bizottsági tagoknak lemondása folytán üresedésbe jött helyeknek választás utján leendő betöltése végett f. é. szept. hó 28-kán N.-Kállóban rendkívüli közgyűlés fog tartatni, mely határ időbeni megjelenésre, hazafiui üdvözlettel felkérem a bizottsági tag urat. || N.-Kálló. 1875. szeptember 16. B 6 n i s Barnabás alispán. |=z] 44/,s75 Az állandó választmány tagjainak. Az állandó választmány f. é. szeptember 27-én d. e. 11 órakor N.-Kállóban a megye ház kistermében ülést fog tartani, mely határidőbeni megjelenésre T. állandó választmányi tag urat hazafiui üdvözlettel felkérem, N.-Kálló. 1875, szeptember 16-kán. B ó n i | Barnabás alispán. [=] A n.-kállói küldöttség, mely a törvényszék áthelyezése tárgyában Pesten járt, már haza érkezett. Hallomás szerint a minisztériumnál is zörgettek, ki megnyugtatta őket: „hogy kérelmöket majd annak idejében figyelembe fogja venni.“ Ez ugyan nagyon általános felelet, —I melybe sok gondolat belefér : mindamellett a nyíregyházai hason czélból kinevezett küldöttséget figyelmeztetjük, — hogy hova elébb készítse el véleményes javaslatát, határozza meg mennyi áldozatot hoz e nagy fontosságú kérdésben. Mert a nagykállóiak fényes Ígéretet tettek. Maga, hirszerint, a főispán ur is pártolja törekvésöket. — Ha valahol az ily esetekben van értelme ama közpéldabeszédnek „jobb megelőzni, mint megelőz- tetni“ 1 , [—] Egy helybeli polgártársunk, kinek háza szemben esik a város háza déli szárnyával, hihetőleg azért hagyja óljának tetejét végképen lehullani, mivel respectálja azon határozatot, hogy a főbb utczákon a nádfedélzet meg nem türetik; — annyival inkább feltűnő, hogy az orosi utczán a posta hivatal mellett egy nádas fedélnek újbóli elkészitése megengedtetett. (Beküldetett.) [=] Az Orosz Ferencz ur háza mellett levő pocsolyába meglehetős mennyiségű föld hordatott, azonban bár e sarat most már ki lehet kerülni, a föld rakások úgy a gyalog mint a kocsin járók nagy kényelmetlenségére szélyel nem szórattak; ez is mutatja, hogy városunk elöljárósága legtöbbször csak félmunkát szeret végezni! (Beküldetett.) [=] Gusztrinyi Sándor női ruha szabás tanitó városunkban már megkezdette előadásait, bár a tanulni jelentkezők városunk népességéhez képest kevesen vannak. (f.) A n.-kállói Kállay család több tiszteletreméltó tagjai meghívást intéztek szélesen elterjedt rokonfeleikhez, hogy folyó év octóber hó 15-ik napjának reggeli 9 ói'ájára, a megyeház nagy termében gyűljenek össze a végett, hogy a család nagybecsű irattárát (archívum), mely a hazai történelemre vonatkozó fontos okmányokat tartalmaz, a többek közt egy n-ik András-féle aranybulla eredeti példányát is,, a magyar nemzeti múzeumnak átengedjék-e vagy nem? Az indítványozók meg vannak győződve, hogy a család minden tagja, sőt érdekelt felei át fogják látni, hogy méltóbb helye nem lehet nevezett irattárnak a nemzeti múzeumnál; s beleegyeznek készséggel az áthelyezésbe, ne hogy idővel valaki az eddig épségben megőrzött családi ereklyéket megfertéztesse. Azt hiszem, nem kell commentár, a nemes indítványozók honszerelme s magasan érző lelkületűkről? Közli: Horog. (gy.) Borzasztó eset történt e hó 11-én Besztereczen. Ugyanis, egy hét éves kis leány künn a mezőn libát őrizvén, meglátta, hogy nem messze tőle több gyermek van együtt, a kik az általok megrakott tűz körül játszadoztak. ő is hozzájuk ment s hozzáfogott a játékhoz, a mely játék akkor épen abból állott, hogy egymást égő tüzdarabokkal dobálták. A kis leány beleelegyedvén a társaságban, hozzája kedves Tornay 1 Jöjjön, jöjjön beljebb, alig várom, hogy művészetében gyönyörködhessem 1 — Félek nagysád, hogy a hir hazudott, Is én sokkal parányibb leendek, minthogy bájos figyelmére méltó is lennék. — No azt majd mi ítéljük meg 1 ,S kérem ne legyen oly tulszerény, nem jól áll az egy művésznek 1 A művésznél a nemes ön- beesérzet oly szükséges tulajdon, mint egy hősnél a bátorság. — Mily kellemes nekem az életbölcses- ; ség hangjait nagysád eper ajkairól ellesni! ■Válaszold Ede némi zavarodással. Eközben leültek a vizitszobában, a többieket a házinő és háziúr foglalta el, s midőn a vendégek jöttek, Cziczelke bizony nem sokat törődve azokkal, Edével volt egészen elfoglalva, véghetetlen bosszúságukra a falusi dendiknek, kik irigy szemeket vetettek Edére. — Mondom kedves Tornay! folytatá a társalgást tovább Cziczelke, — oly unalmas nekem e nép, e környezet 1 Alig vagyok egy nap magamban 1 Ezek az unalmas ficzkók minduntalan sarkamban vannak, egyik szellő agarát dicsőíti, másik Babér paripájának imá- dásából és magasztalásából nem tud kitérni, s nekem szerencsétlennek végig kell hallgatnom, hogy sántult meg a Báró, hogy hullatta el körmeit a Cziczke agár, hogy vágta a korbácscsal lóhátról a nyulat, stb. Mikor pedig mindezeket végig hallgattam, megkérdezem tőlük, olvasták Eötvös Karthausiját, Hugó Viktor müveit I ? Persze ez már kellemetlen thema, itt megszűnik a társalgás és én megszabadulok tőlük. (Folyt, kov.) ■
