Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

•sök és kömivesek egyszersmind, nehogy csa­ládjaikkal valamiképen éhen haljanak.8*) Dr. Földi tanfelügyelő jelentése szerint volt 8 nincs tanító Brátka, Sonkolyos, Lór és Démonon, mert a gabonát és kevés pénzt a néptől nem tudván beszedni, eltávoztak, hogy éhhalál vagy bűntény ellen biztosítsák magokat. (Hon. 1873. decz. 31. Esti kiad.) Szégyellem leírni, hogy hazánkban, e tej­jel, mézzel folyó Kanahánban a néptanítók nagyrésze nyomorult, koldus... S pedig a nyomor közömbössé, kötelességeit elhanyago- ióvá, türelmes birkává teBZ. Valóban igazat kell adnunk Rousseaunak83) a ki azt mondja, hogy semmi sem aláz le jobban, mint a nyomor. Mező-Petri ki akarván tenni magáért, 200 frtal hirdetett pályázatot a tanítói állo­másra, de többszöri hirdetésre sem jelentke­zett senki; Bakla faluba Be akadt, miután az eddigi tanító „eszére jött“ lemondott és vis­szatért a — szövőszékhez. Mérk helység is- kolatanitóságára nem akadván“ más, a népta­nítói magasztos tiszt teljesítésével megbíztak egy urasági — kocsist 11184) Igaz, hogy még 1870-ben Poroszországban kizárólag takácsok és szabók űzték a tanítás mesterségét s évi fizetésük egy részét a tepére való járhatás ké- pezé84) de mennyit haladt, hol áll azolta Po­roszország ? I... Vájjon mikor jövend el azon idő is, mi­dőn a nép nemcsak a „hatalmas torkot-(értsd: erősen éneklő kántor) fogja tekinteni fő és elengedhetlen kellékül, s mikor fognak fel­hagyni azon észjárással, „hogy az a legjobb ta­nító, a ki a gyereket mustrálni tudja.“ Mikor fognak iskoláitok caíhedrái megszabadulni azon kontároktól, kiket megsinyl egész ifjú nemze­dék, azon kontároktól, kik rontják az egész néptanítói kar hitelét. Akkor, ha illő fizetést adtok; akkor aztán lesz­nek derék, képzett tanítóit o.k, addig pedig lesz olyan a milyen, mert a rósz díjazás következ­ménye az, hogy sok helyűt te x- szakácsok, szabók, csizmadiák működnek. S'valóban ti azon nyomorult f i z e t é s é r t k o m o 1 y a n kívánjátok azt, hogy egy embere pályára lépjen, áldozatul hozva ifjúsága örömeit, férfi korának erejét, hogy küzdjön, mígnem kidől s elfeledtetik. Kívánjátok, hogy gyermekeitek, s iskoláitoknak éljen, b áldozza egész életét. Kí­vánjátok, hogy szívtelenül, kö­nyörtelenül sorsosává, osztá­lyosává tegye családját egy küzdelmes életnek. Igaz, hogy Rous­seau kotta-másolásból élt; Marmontelt Zelta menté meg az éhenhalástól, Plautus hogy éhen meg ne haljon, egy fazikasnál hajtá a kereket; Homér koldult; Annxágorás a szó szoros ér­telmében éhen halt meg ... Fájdalom ez mind megtörtént az igaz, pedig ezek koruk bölcsei I a tudomány fáklyahordozói valának, csak­hogy a mások szerencsétlenségének elgondo­lása s tudása még nem teszi boldoggá az embert. Ne hivatkozzatok mindig csak a nemes önérzetre, ez szép, de nem lehet belőle élni ruházkodni, családot fentartani86) Dr. Földy jelentése szerint (Bihar) a didergő tanítóknak vajha csak foltos rubájok lenne; (Hon 1875. decz. 31. 875. Esti.) Nagyon szúrós azon koszorú, mely a tanítók homlokán van, tördeljétek le annak töviseit. Ne engedjétek, hogy tanítói to Ők pedig haladnak csendesen tovább. Az éj eközben leszáll. A falusi zaj las­sanként elcsendesül, egy két kutya megugatja még őket, aztán a mécs világ kialszik a szo­bában ; s az éjszaka lomhán helybe verődik sötét szárnyaival az álomba szenderült falu félett. A húrom alak eközben a papiakhoz ér­kezik. A kapu előtti kis ülőpadon az egyik gondosan felnyitja a kis ládácskát, kiveszi ab­ból hegedűjét, a másik kibontogatja fuvoláját, a harmadik guitárját, csendben összehangol­nak, azután nesztelenül oda húzódnak az ablak alá, s megered az andalító zene, bejárva az éjszaki csendben minden akadály nélkül az egész falut. A legszebb zene, mely valaha a földön megcsendült; mert együtt egy hegedű, égy fuvola és egy guitáre avatott kezekben a legbájolóbb éjjeli zenét szokta előidézni. Az első bájhangok, mint tulvilági anda­lító, tündérzene szűrődtek keresztül a szobá­ban nyugovók hallérzékein; az álomból a létreébredés még ily édes érzelmeket nem csalt szivökbe 1 Minő hangok ezek ? Az égből jönnek-e, vagy a mesei tündérország zenekara csendült meg az ablak alatt ? Majd lassan fel­emelkedem a lelkész, felöltözött s világot gyújtott, mire & tiszteletes asszony is magára szedte öltönyét s mindketten az ablakhoz si­ettek, hogy felfedezhessék a zenészek kilétét. — Ezalatt a cselédség is felkelt, a szomszéd­házak lakói is összegyűltek a zenét hallgatni. A lelkész nejével csöndesen kivonultak, a tö­megbe vegyültek, s midőn a harmadik darab­nak is vége volt, hátulról szelíden karjaikba ölelték a szülék szeretett Edéjöket. Vége volt az éjjeli zenének, bementek a szobába, de a mulatság még csak ott kezdő­dött igazán. Leírhatatlan és kifejezhetlen volt ;az öröm, mely a szülei sziveket eltölté e pillá­in é g mindig szakadozott ruhában jelenjenek meg növendékeik előtt, 8 az eke szarvától megkérgesült, reszkető kezével tanítsa azo­kat a szépírásra. Igaz, hogy Cincin- nátus az eke mellől hivatott a vezérségre, s midőn legyőzte a haza ellenségeit, ismét az ekéhez tért vissza, csakhogy más valamit pas­sióból végezni, más meg az, hogy tuijuk a földet akkor is, midőn iskolába lenne a he­lyünk, azért, mert élelmünket a földtől kell mintegy kicsikarni; — ne kényszeritsétek a tanítót, hogy elmerüljön a gazdálkodásba, vagy hogy más, állásához nem illő foglalkozást űz­zön, az iskola véghetlen hátrányára. Mosolyra indítja az enibert némelyeknek azon vélekedése, hogy a fizetés felemeléssel azok buzgalma — lankadni fog — ezt úgy fe­lületesen oda vetni könnyelműség, 8 mondhat­nék rósz akarat; ab in visis föltenni sőt elhi­tetni azt, hogy a néptanitói kar sorsa javítá­saiért rut hálátlansággal fizetne. Egyébiránt ne féljetek a néptanító meggazdagodásától; nagyon ritka eset az, de ha — elvétve — ez mégis megesnék, szeretnők tudni becsületes módon ha sikerülne pár száz frtot félre tennie ez elhízottá, hanyaggá tenné-e őt kötelessége teljesítésében? — Ha ez történik, mozdítsák el kérlelbetlenül. Schweiczban 6 év múltán erősitik meg végleg a tanítót tanitói hivatalában, a hanya­gok elmozdittatnak87) A búzát meg kell tisz­títani a szeméttől. — Akadt elég, ki még az ingyen lapot sem vitette el a postáról, kopott énekeskönyve képezi egész könyvtárát, akad olyan, a kire vétek ezen elnevezés: néptanító. De hiszen az aranynak is van salakja.. . mi­ért Ítélnénk azért el egész testületet?! De állítjuk, hogy mig a néptanitói állás — a fize­tés javítása által — keresetté nem tétetik, addig ama satyrák kiküszöböltetése — pium desiderium. (Folyt, köv.) Jí) György Aladár „Tudósítások a berlini képez- dékről“ 8. sz. fűz. 1869. 118. 1. *’) Körnvei „A tanító az iskolában“ Pest Lampel. Előszó. *■) Array József „Népiskolai tantervezet 8. az. fűz. 1857. 88 1. — ,9) Kant Ueber die Pedag. v. Rinek S. 17. — ?_“) Schwarcz Gynla „Közoki. reform “ 280 1. — **) Az 1868. XVIII. t. ez. a néposkolákról. Pest Ráth 1860. 38 1. — 3Í) Ta­nító vagyok. Nem szükség azt mondanom; nézzétek sáppadt arezomat, foltos csizmám és köpenyem. Chapot „Les precetpteurs Á Lyon“ 1786. sz. 83. — **) Rousseau „Emilé A Paris 1813. 1. sz. 68. — J<) Marky és Mayer „Népnév, lapja“ 1871. 14. 1. — “) Dölle Ödön „A ne- velészet története“ Pest Lauffer 1871. 81-ikl. — *) V. ö. Népnév, lap 1871. 14-ik 1. — ’*) V. ö. „Márky Népnevelői állás,“ Pest, Bartalics 1865. 13. 1. — p V. l ö. Molnár A. „Schweicz ésBajor. orgi. tanügyi tapaszta­latok“ 129. 1. Színházi szemle. Szept. 9-kén csütörtökön „Csók“ irta Dóczi Lajos. E darabból nem hiányzik az érdekes bonyodalom sem, azonban az, mi e müvet sok más színmüvek felé emeli, a ra­gyogó irály, mely ha nem ront is az előadás hatásából Bokát, mindamellett élvezhetőbbé teszi azt olvasásra, mint előadásra. A rövid, velős tartalmas mondatok igen nagy szónoki gyakorlottságot igényelnek, s az egymásra kö­vetkező szép es/mék gátolják a nyugodt élve­zetet. Az előadásról általánosságban dicséret­tel szólhatunk. Szever (Bállá) szép alakítása és érzelmes játék?, által tündökölt, Blanda (Kő- mivesné) nagy otthonossággal rendelkezik a színpadon, azonban plastikai domborításaiban nem hiányzik némi negély, melytől óvakodnia müérzete iránti kötelessége, szavai koronként elhaltak, helytelenül használt itt-ott bizonyos natban 1 Szivökbe visszatérni látszott a kora ifjúság csapongó, gondatlan életkedve, mely nem tud egyébbre gondolni, csak az élvekre és gyönyörökre, melyek előtte gazdag szín- pompában ragyognak. És mindezt mi idézte elő ? Az a ha­szontalan szárazfa, annak a rósz Edének ke­zében, kit annyiszor megfedettek művészi haj­lamáért. Egyik dal a másiikra zengett. A szülék szemében öröm könnyek ragyogtak, s egy bo- korugrós, talpalá húzott dalra, mint egy gon­dolattól meghatottak, egymáshoz közeledett a két „öreg“ s mintha testeikbe vissza szállt volna az üde ifjúság minden delejes rugékony- sága, oly kecsesei, annyi könnyűséggel meg­járták a kállai kettőst, hogy Edének majd kiugrott szive örömében e látvány felett, s örömkönnyei hullottak alá hegedűjére. Megvolt tehát a béke, s még azon estve el lett határozva, hogy Ede nem megy többé vissza a papi tudományok hallgatására. Ha már csakugyan ennyire vitte, menjen hát tovább a dicsőség és művészet pályáján. Fájdalom, késő jött ez elhatározás 1 .... .... A hajnal már pirulni kezdett, mi­dőn lepihentek a lelkészlakban. Reggel a faluban hire járt, hogy az éj­szaka angyalok muzsikáltak a helységben. — Hogy ebben volt némi igazságok az illetőknek, az később be fog bizonyulni; mert e három férfiú valóban a „szabadító angyal“ szerepét vállalta magára egy kevés időre. Alig pihenték ki az ut fáradalmait a di­ákok, azonnal össze ültek tanácskozni a Ko- lozsváry uram gyermekeivel, kik szinte előke­rültek az iskolából, hogy miképen tölthessék el a szünidőt mennél több haszonnal és él­vezettel. ' Egyik egy, másik más módot ajánlott, drámai idegességet; egészben véve azonban szerepét dicséretesen oldotta meg. Adolár(De- midor) Fidelio (Csatár) Carló (Traversz) dicsé­retesen játszottak. — Sobrinus (Mikey) ke­vésbé látszott felfogni, hogy a darab komiku­mának súlypontja a Sobrinus szerepén fekszik, játékában ez alkalommal nem tüntetett fel an­nyi élénkséget, mennyit tőle vártunk. Maritta (Jakabné) kedvesen játszott. Szombaton „Kékszakállú Her- czeg.“ Az igy is eléggé mulattató s Ösz- szevágó előadás sokat vesztett becséből amiatt, hogy Bállá széphangját nem élvezhettük a já­tékközben; hirtelen történt elrekedése követ­keztében ; azonban Mikey (Bobes) kitűnő komi­kumával, Csatár, Csatámé, Liptay Laura sat. élénk játékukkal s helyes énekükkel nyújtottak elég kárpótlást Bállá rekedtségeért. Vasárnap, szept. 12. „Panna asszony leánya“ a „Falu rosszá“-val versenyzett nép­színmű jött színre, városunkban először. A da­rabnak első felvonása oly szép, mulattató és kerekded, hogy a legszebb kerek egészre en­ged következtetést huzni, azonban a két kö­vetkező felvonásban sok a hézag. A jellemek teljeskövetkezetességgel nincsenek keresztülvive. Legeredetibb alak a darabban Pannaasszony, mely szerepet Kőmivesné oly találólag s élet hűséggel adta, hogy igazán semmi kivánni valót nem hagyott fen. Magaviseleté, táncza, beszéde többszörös kitüntetésekre ragadta a közönséget, a maga nemében Mikey (Duranczay) se alakí­tott kevesebb hűséggel. Ciczelke (Csatámé) teljesen saját szerepkörében mozgott, játéká­ban a természetesség a naivitás művészi fokra lett emelve, az nem az ő hibája, hogy szere­pének kidomboritásában szerző nem vette kellő figyelembe a következetességet; Komáromy, Takács H. stb. híven alakítottak. Sajnáljuk, hogy lapunk szükkerete miatt e különben elég érdekes darab meséjét nem adhatjuk, mert ke­vés igazítással a legjobb magyar színmüvek egyikévé válhatnék ez, s hiszszük is, hogy szerzője át fogja azt nem sokára dolgozni. Kedden, szept. 14-kén adatott: „Három pár czipő“ életkép. Csatár és Csa­támé jutalmául, szépszámú közönség előtt, bér­letszünetben. Eléggé összevágó előadás. A ju­talmazott (Csatámé) számtalan virágkoszoruk- kal tüntettetett ki. Sok élénkséget igénylő sze­repét igyekezett hűséggel adni, s bár az efféle szerepkör nem az ő világa, nem sok kivánni valót hagyott fen. Komáromyn, Kőmivesnén, Mikeyn, Csatámén kívül még Traverszet (Nach- falter) kell kiemelnünk, ki a gyáva, kéjelgő iparlovagot igen kitünőleg személyesité. Szerdán, szept. 15-kén: A „Púpos, vagy a rendszeres férjek“ czimü íran- czia vígjáték adatott. Az egész darab egy ten­geri fürdőben játszik; három férjes nő, egy fia­tal ember, egy hivatalnok, egy púpos és egy vagyonnélküli ifjú nő szerepelnek benne. A fér­jek közül mindegyik saját rendszert követ neje irányában, s mindhárom azt hiszi, hogy ez a legjobb mód a női hűség megtartására. Graff- mann, (Mikey) ez nejével szemben az ellent­mondást nem tűrő szigort, Carcillier (Jakab) a túlhajtott, untató és émelygős udvariasságot, Fanvigny (Komáromy) a közönyt és unalmat, mely nála természetszerű. Természetes, hogy a nők mindegyike mulattató után eseng. Graff- mann asszony (Csatámé) a hivatalnokot (Csa­tár) választja szórakoztatójának, Carcillier asz- szony (Takács H.) Fauvigny asszony (Kőmi­vesné) mindketten Lambertbe (Demidor) bo­londulnak. A púpos Mequille (Szathmáry) mé­lyen érzett rokonszenvet érez a szép ifjú nő Paulina (Jakabné) iránt, mely igen könnyen szerelemmé fejlődhetnék, de erre gondolni sem mer fájva ismert nyomoréksága miatt, s mivel azonban a tanácskozás sehogy sem vezetett jóvégre, mert nem volt benne semmi rendszer, mig végre Jenő indítványára rendes gyűléssé alakultak, s ekkor Jenő következőleg szólt: 1 „Kedves barátim 1 Én úgy gondolom, hogy legüdvösebb lesz, ha mi szinielőadásokat, hangversenyeket rendezünk, még pedig az ár- vizsujtott nép javára 1 Itt vannak Edéék, ők majd képviselik a zenei részt, mi pedig vá­lasztunk valami rövid, de hatásos színmüvet, játszunk és szavalunk, a környéket az előa­dásokra meghívjuk, lesz élvezet, mulatság, lesz haszon is, mert nemes tettet fogunk vé­gezni, és a nép áldani fog érte bennünket. Általános éljenzéssel és helyesléssel fo­gadtatott ez indítvány, s azonnal hozzá fogtak annak keresztülviteléhez, még pedig ifjúi tűz­zel és lelkesedéssel. A szerepek ki lettek osztva, megtanulva, a meghívók szétküldve a vidékre, két hét múlva az előadást megelőző estvén követke­zett a nagy próba, hol a szüléknek raegen- gedtetett jelen lenni. A próbaelőadás oly szé­pen sikerült, hogy a szülék örömkönnyek kö­zött távoztak el. Másnap délután X. helysége valóban nagyszerű közönségtől népesült meg, a lelké- szi s tisztilak udvara megtelt szebbnél szebb fogatokkal, a délutáni órákban csak úgy hul­lámzott az úri közönség az utczákon, meg­nézve az iszonyú romlást, melyet a faluban az árvíz okozott. A meghívókon ki volt téve a jótékony- czél, s a nyomor és általános pusztulás köz­vetlen szemlélete teljesen felhangolta a rész­vét- és könyörület hangjait a közönség keb­lében. A főszereplők Kolozsváry Pista, és Győző, Tornay Elemér, Jenő, Kolozsváry Ilonka, Bo- riska és még pár tanulók voltak, kik nem tar­toznak elbeszélésünk keretébe. úgy hiszi, hogy Paulina Lambertbe szerelmes, elhatározza, hogy boldoggá teszi őt. E végett először is a férjeknek nyitja fel szemeit, azu­tán a két asszonyt teszi egymásiránt féltékeny­éé, igy Lambert lepke boldogságából Kicsep­pen’ e miatt a púpost bántalmazza, melyből párbaj lesz, s mely a púposra nézve végződik előnyösen, akkor mar Lambert hajlandó elvenni Paulinát, azonban ez felfedi Mequille előtt von­zalmát, s lesz belőlök egy pár. A darab me­séje elég érdekes s a kidolgozásban is ^elég komikum, élénkség és erő van. A darab fősze­replője Mequille a púpos, ez testi hibája da­czára igen nemes jellem. Szathmáry kitűnő erővel rendelkezett e szerepnek rokonszenvessé tételében. Három jelenetben ragadta különösen játéka, művészete magával a közfigyelmet, egyik az, midőn Lamberttel összeszólalkozik, midőn nyoinorékságát szemére veti, az ekkor kifejezett keserű de nemes felindulásban, to­vábbá akkor, midőn megtudja, hogy Paulina őt szereti, a túláradt boldogság súlya alatt való roskadozásban, s végre, midőn jegyese ^az ő rendszere után tudakozódik, ama bensőséges ölelésben s ez egyetlen mondat hü kiejtésében: „ez az én rendszerem, valóságos művészi láng, tökély és erő rejlett. Szathmáry ugylátszik ki­tűnő routinnal és magasabb hivatással rendel­kezik. Még találkozni fogunk vele. A többi sze­replők is mindnyájan kitünőleg játszottak, a nem nagyszámú közönség megelégedve távo­zott. ÚJDONSÁGOK. (!!) A t. előfizetőkhöz! Mmden közművelődési vállalat üdvös fejlődése és virágzása kettőtől függ: a vállalkozó pontosságától és buzgalmától egyrész­ről, a pártolók érdeklődésétől másrész­ről! Mi e tekintetben megteszünk min­den tőlünk kitelhetőt, lapunk a megyei érdekeket lehető szélesen képviseli, an­nak kerete más hasondiju hetilaphoz mérve szembeötlőleg nagy, megjelenik pontosan. Kérjük tehát a t. előfizető­ket, hogy az előfizetési dijakat, melyek­kel hátrányban vannak, siessenek Vi­téz Mihály pénztárnokhoz Keme- csére (posta helyben) haladék­talanul beküldeni! x. A császár-szálláson özvegy Jármy Menyhértné asszonyság Nyíregyháza melletti ta­nyáján, nagy szerencsétlenség történt. Egy Islai Dániel nevű dohányos seregélyeket ment lőni, visszatértekor dobányaggatással foglalkozó só­gorának megnézés végett kezébe adta puská­ját, midőn ez a puskát nézegeté, vigyázatlanul elébe állott a szerencsétlen, a fegyver vélet­lenül elsült, i az egész töltés Islainak jobb mellkasába fúródott, mely lövés következtében az alig 27 éves, legszebb korában levő ember 24 óra alatt meghalt. A tettes feljelentette magát. (=) Nyíregyházán egy 17 éves leány cseléd gyulával megmérgezte magát folyó hó 13-ikán. Szomorú tettének indoka világosan nem tudatik. Némelyek reménytelen szerelem­ről, mások' könnyelmű szerelmeske­désről beszélnek. Folyó hó 14-ikén a kór­házból nagy részvét közt temettetett el. (d.) Berczelen — mint biztos forrásból értesültünk — a keleti marhavész pusztítani kezd. Még nincsen ugyan határozottan, illető­leg hivatalosan constatálva, hogy az egy na­pon, majdnem egyidőben elhullott két szar­Jenőnek kétszeres ösztönzője volt, hogy kitegyen magáért, első, a művészet iránti kedve, másik, Ilonka iránt érzett ideális vonzalma. De megkezdődött végre az előadás, az ujoncz műkedvelők lázas izgatottsággal várták a függöny felvonását. Ilonka festői szép volt, különösen ez al­kalommal, úgy hozta magával a darab, hogy férfiruhába kellett öltöznie, midőn a színpadon megjelent, minden oldalról taps, virágkoszo- ruk s tetszés nyilatkozatok özönlöttek felé a zsúfolásig megtelt nézőtérről. A nézőtér egyik szegletében egy érde­kes barna ifjú állott magas nyúlánk termettéi, mély tüzü ábrándos fekete szemekkel, igen elegáns öltözetben, szemét kizárólagosan Ilon­kán legeltette, s környezetéről koronként tu­domással sem látszott bírni. Az ujoncz műkedvelők nem egyszer meg­nevezettek s tapsokra ragadtak a közönséget, s midőn az előadásnak vége volt, | kihívá­soknak alig volt vége. Edét., ki társaival együtt szünetek alkalmával a színfalak megett hege­dült, minden felvonás után kihívtak és dicsérő szavakkal halmozták el. Előadás után a terem azonnal táncz- helylyé lett atalakitva, epen az első négyesre adott jelt a zene, midőn az imént említett érdekes arczu fiatalember Ilonkához közele­dett, ki epen Jenővel volt engagirozva, meg­hajtó magát előtte s ekképen mutató be magat: , “ Engedje meg nagysad, midőn legna­gyobb hodolatom s elismerésemet kifejezném, hogy bemutathassam magamat 1 egyszersmind felkérjem a következő tánezra 1 Én Kerektay Tihamér vágyok Tóthfalváról. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom