Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
_ :____ha nem járunk is körölte. Víg) ázzon magára, ne csípje a bogár. Tisztálja inasát ne lepje meg a kosz. Minek az a kefe, még elkopik a bőre 2 Minek az az árnyas hely, kiállja az a meleget 2“ Egészen másként gondolkozik egy életre való gazda. Szerinte is főkellék a jó legelő, de a mellett gondoskodik árnyas fáról, gondoskodik a férgek eltávolításáról, szóval minden lehetőt megtesz, a mi barmai jólétére befoly. Tudva azt, bogy ezáltal kevesebb--élelem mellett is jobb húsba és szebb színbe van marhája; mert nem kínozza el annyira a forróság, és nem gyötri annyira a féreg. — Belátják ezt a jobb gazdák, hogy a fentebbi védelem szinte kivihető és hasznavehető lenne a csordakutakná), a gulyabeli ma:hák nagy jó voltára, t Tudjuk mi azt; — Elhiszem ! de nem cselekszik. Nagyon sokáig foglalkoztam a czikkiró által úgynevezett tánczoló bajadérokkal; de mentsen ki az a körülmény, hogy nem akartam észrevétlenül keresztül futni rajta. Másik czikkémbe felmutatom azon Óvszereket, melyeket veteményeiuk ártalmas barázdolói, s udvarunk kellemetlen vendégei ellen sikerrel alkalmazhatunk. Ez inkább közelebbről érdekel mindenkit. Egy ibrányi lakos. Színházi szemle. Julius 22-én a Miklósy színtársulatának nehány tagja által adatott „Két pisztoly.“ E csekély meséjü darab jó magyar zamatu nótájáért és a látványosság miatt mindig kedves lesz a közönség előtt, annyival inkább ha oly tehetséges színészek emelik annak becsét, mint a milyenek ez alkatúmmal játszottak. Vezériué, Vezéri, Tóthfalusy, kikhez ez este is joggal számíthattuk Fehérvárit és Szombatit, élvezetes estét szereztek a jelenvolt, bár fájdalom nem nagyszámú, de müértő közönségnek. Tóthfalusy kedves hangja és helyes játéka, Vezériné kitűnő alakítása, mely ez este ment volt azon túlkapásoktól, melyek nem egyszer vonnak le különben ügyes játékából, Fehérvárinak a megszólalásig hü csapiárosa, még eddig alig tapasztalt élénkséget idézett elő mit a szűnni nem akaró tapsok s többszörös kihívások igazoltak. Szombati öreg őrmestere bű kép volt a régi. huszár életből, valamint Fehérváriné is, kit ez alkalommal nagyobb szerepben most láttunk először, híven megfelelt feladatának. Szombaton, jul, 24-én: „Hinkó a hóhér legény és Markitta a hóhér leánya“ czimü szinmüadatott. Botrányosan csekélyszámu közönség előtt. — Szinte csodáljuk, hogy a szereplők oly kedvvel tudtak játszani, midőn itt ott volt egy hallgató az ülő padokban. Miklósi. Dalnoki, Rónaszéki és Hunyadi Margit kitünte- ték magukat. Valamint Ardainé is különösen azon jelenetben, midőn az uralkodó gróffal tudatja, hogy az ő gyermeke. Vasárnap jul. 25. Rózsa jutalmául Eszéky Emma és Angyal Gyula felléptével adatott a „Falu jegyzője“ után színre alkalmazott „Viola“ czimü szinmü, — rég látott szép számú közönség előtt. Miklósy játszotta a czimszere- pet (Viola) otthonossággal és teljes átérzéssel Neje és gyermeke sírja feletti siralma megrázta a lelkeket és elszoritá a sziveket, nem egy könyes szemet láttunk e jelenet hatása alatt. Az érzés, a szenvedély kevésbé jó hang mellett is megtalálja az utat a szívhez, s meg hajolni készt a művészet előtt. Angyal Gyulánál egy egy eredetibb alakot még alig láttunk Peti czigány szerepében. Már első megjelenése részére fordította a közönség tetszését, kár hogy kissé emeltebb hangon nem beszélt. Eszéky Emmának meg van már is teljes otthoniassága a színpadon. Jelenetei átérzettek voltak, melyeket a közönség tapsokkal jutalmazott, nem veszi azonban rósz néven, ha tisztelettel figyelmeztetjük, mikép testjátéka helylyel-helylyel a tulzásfelé csapong; melyet ha gondosan kerülni fog, szóval,' ha az ifjúi tűz lobogását szabályozni fogja az öntudatosság mérsékletével, sokkal biztosabb sikerrel haladhat a művészet temploma felé. E kis megjegyzést, reméljük, rósz néven nem veszi, mit csakis azért engedtünk meg magunknak, mivel úgy értesültünk, hogy a művészi pályára szánta magát, melyre határozott tehetséggel bir. A Macskaházi és Nyúzó személyesitői hagytak fenn sok kívánni valót. A törvényszéki jelenet is gyengébb volt, mint kellett volna. Tóthfalusy dalai sem keltettek oly hatást ma, mint más alkalommal. Kedden jul. 27-én Takácsné vendég felléptével adatott „Salome“ B. Józsika Kálmántól. — Alkalmunk van bemutatni Takácsné asszonyt. Alakja teljesen színpadra illő, magatartása, mozdulatai iskolázottságra mutatnak, játéka, gyakorlottsága pótolja nála azt, mit neki a természet nem osztott kívánt bőkezűséggel: a csengő hangot! Mint „Salome“ megfelelt feladatának, bár egyes jeleneteiben lehetetlen volt nem tapasztalnunk, hogy inkább tanúit, mint született művésznő, ha érdemül tulajdonítjuk neki azt, hogy az álpáthosztól minden jelenetében kellő tanultsággal őrizkedik, más oldalról, itt-ott több tüzet és szenvedélyt jól esnék látni játékában; mindamellett szerepét fel tudja fogni, sőt azt rokonszenvessé is alakítani, a mérgezési, valamint az utolsó jelenetben, Gastonnal (Rónaszéki) szemben tehetségét leginkább kifejtette. Hunyadi Margit (Lívia) ismert korrektséggel játszott, Fejérváry kevésbé tudta szerepét. Szerdán, jul. 28-kán „Szapári Péter“ ismert szinmü adatott Takácsné asszony 2-ik- vendég felléptével. — Takácsné asszony ma még jobban alakított, mint „Saloméban“ imája, az, elkő felvonásban a közönség igaz hangjáu szólt, s mig itt a szelíd olvadozó hanghordozást helyesen alkalmazta, addig a Hamzsabégre mondott iszonyú átok deklamálásánál a harag és megvetés emelkedett, szakadozott hangja se volt kifelejtve átérzett előadásábóL Amazoni termete bármely színpadra odaillenék, kár, hogy ama jelenet, midőn férje kebeléről mintegy le [ellene a rabszolgák által tépetnie, a mellék- szereplők ügyetlensége miatt csaknem egészen elejtetett, pedig vettük észre, hogy maga Sza- páriné ösztönözte őket, hogy fogják meg már. Miklósy játéka nem hagyott semmi kívánni valót, valamint a Zulimáé (Hunyadi Margit) sem. Dalnoky, bár koronként tulhagyta magát ragadtatni a szenvedély által, egészben véve jól ala- tott. Közönség nem nagy számmal. ÚJDONSÁGOK. (!)_ Az el&fizeléai é* hirdetési dijakat kérjük minélelébb a pénztárnok urnoz beküldeni. (Vitéz Mihály, Kemecse, posta helyben.) Ugyszinte tudatjuk a vasúton utazó közönséggel, hogy az indóháznál lapunk ~ „Szabolcs“ számonként is árultatik. — Úgy értesültünk, hogy színészeink ma tartják búcsú előadásukat. Be kell vallanunk hogy a Miklóssy színtársulata, sok élvezetes estvét szerzett színházlátogató közönségünknek csakhogy ez a közönség kevés számú volt. Á pártolás hiányának okát nem a színtársulatban mely kivált utolja felé igen tehetséges tagokkal gazdagult, kell keresnünk, hanem sokkal inkább az általános pénztelenségben és nyári hónapokban, melyek a színészetre soha sem kedvezők. Innen Káliéba megy által Miklóssy színtársulata nehány előadásra; a téli idényre pedig Pécsre van szerződtetve. Vezérelje lépé seiket a művészet angyala, s áldja meg a bő ség istennője. *** Tóthfalussy jutalomjátékául ma estve adatik „Czigány“ Angyal Gyula és’ Eszéky Emma szives felléptével. Nagy sikert várunk ez előadástól már csak annyiban is, hogy ez lesz a búcsú előadás. (G—r) Szalókán (Szabolcsmegye) egy fi atal ember a Tiszába ugrott, s bele is fűlt. Ez még nem valami nagyon rendkívüli, kivált a mai világban s főleg azok előtt, kik újságot olvasva tudják, hogy Budapesten az ilyen na' pirenden van. A példa úgy látszik ragad! Mint a miveltség és felvilágosodás, úgy ennek ár nyai is benyúlnak a falusi életig, egészen — Szalókáig, mely a világtól jól el van szigetelve hanem a dolognak hübnere is van, mégpedig ez. Szál kán a régi jóidőkből a jó erkölcs ezzel a szemérmetesség még nem halt ki egeszen az ifjúság szivéből. Történt azonban, hogy egy fiatal ember, a ki később a Tiszá nak ment, egy estve, rendes szokás szerint egy férj és nő ablakán koczogtatott, hogy ereszsze be. Azonban a férj, a féltékeny Ot hello, szerencsétlenségére otthol volt, kiugrott s a szerelmes ifjút jól eltángálta. Falun az ilyesmit másnap már mindenki tudja. Kifog tak a szerencsétlen szerelmesen. Anyja pedig ki a fiúnak szerelmi viszonyát nem jó szem mel nézte. Szinte addig pirongatta és bősz szántotta őt, (pirongatta, hogy nem tud már a Tiszának menni!“ hogy a fiú egy rósz órában, csakugyan neki ment a Tiszának és bele is halt. Mesének is beillenék, ha igái nem volna, történt pedig e história a múlt hónapban. — Gyöngyössy Sámuel káliói ref. lel készt folyó hó 25-ikén, mint hallomás után írhatjuk, megválasztották Miskolczon ref. lel késznek Simon Andor ottani ref. s. lelkész ellenében. Örömmel hozzuk tudomásra tisz telt barátunk s munkatársunk ezen szeren cséjét. Adjon isten neki uj helyén nyuga' mat és megelégedést, melyet küzdelemteljes és tettdus múltja sokaknál inkább kiérdemelt. Hiába! „a jó bor czégér nélkül is elkél 1“ (—) Időjárásunk feledteti velünk, hogy „canicullában“ vagyunk. Napok óta hideg nedves szél dúl városunk felett, az őszi kabát ugyancsak felülik. A környéken folytonos esőzések gátolják a földmivelő nép nyári munkálkodását. Olyan ez az időjárás, mint a magyar éretlen politika: egyik extrem i- tásból a másikba esik. (!) A tokaji vásáron egy ibrányi lakos tehenét 50 frtért ela :ván, csendesen ballagott házafele, azonban Rakamaz alatt a czi- gányok által pénze elraboltatott, • a kárvallott is eltűnt, azóta sehol nem található. Rokonai mély megindulással indultak keresésére. — (x) Felszólittattunk a következő sorok közétételére: „A „Szabolcs“ hetilapnak a helybeli Casinóból lett kiutasittatása csak az igazgató ténye volt, mely az egész Casinónak annyival inkább sem róvható fel, miután e körülményről a választmány, melynek hatáskörébe tartozik a lapok megrendelése, semmit nem tudott, igy nevezett lap, miután már különben is előfizetve van, továbbra is megküldendő a Casinó részére.“ (Mi e tényt csakis úgy adtuk elő, mint lapkihordónktól hallottuk, s ha a Casinó is érintve volt közleményünkben, ez azért történt, mert úgy hittük, hogy e higgadt emberhez kevésbé illő intézkedés, talán sugalmazás folytán történt. S z e r k. (K—1.) A „Szabolcs“ 30-ik számában „Beküldetett aláírással ellátott s igénytelen személyemre vonatkozó ujdonsági czikk annyiban nem felel meg a valószínűségnek, hogy én nem szavazhattam, mivel szavazati joggal em bírtam, igy ha netalán pártállást foglaltam volna is, azzal sem egyik, sem másik pártnak hasznot vagy kárt nem okozhattam. Ennyit kijelenteni jónak láttam a magam és az igazság érdekében. Klinczkó Pál, : 'odrász. (—) Úgy halljuk, hogy pesti fiatal egye- emi polgárok, kik a zenészetben a művésziességig tökéletesítették magukat, s most a hsában körutazást tartanak, városunkat is érintik, s nálunk is be fogják pár hangversenyben mutatni magukat nehány nap múlva. (!) Újkori népjáték. A görögök Jupiter tiszteletére minden ötödik év elején nemzeti játékot rendeztek, mely „versenyfutásban, ug- ásban, dárdahajitásban, küzdésben, öklözés- ben, ló- és kocsiversenyben állott.“ — Ezen ősi szokás még most is meg van sok helyen, nem enyészett el végkép, habár most már lényegesén átváltozott, de azért ma is hűségesen megtartatnak, mégpedig most már nem minden ötödév, hanem majd minden hét elején. Megszűnt a munka, elérkezett a vasárnap, minden fiatal siet áldozatot vinni Bachus ol- árára, vidul a kedély, pezseg a vér, kezdődik a mulatság. A legizmosabb bajnok kiáll a küzdtérre, bírok- és ököltusára hívja fel a társakat. Szóval, kézzel, majd vesszővel kezdődik a csipkedés csak úgy barátságból, hozzá még jókat is kaczagnak, a mint halad a játék, akként növekszik a mozgalom is. Vékony pálcza vastagabbá, a vastagabb bottá növi ki magát. Majd két pártra oszolva csattog a bot, hull az ember, foly a küzdelem, melyet csak az ég sötété szüntet be, midőn a legyőzettek nem kocsi, de gyalogversenyt rögtönözve, zu zott fővel, kék háttal, s kitört foggal nyomulnak haza szállásaikra, egy pár hétre minde- nik beszünteti a munkát, kényelembe helyezi magát. Orvos úrhoz beizen, szerencséltesse látogatásával. — így végződik az újkori népjáték. — A helyet és egyént elhallgattam, ne hogy valamikép az öklözés magános tudomá nyaival közelről ismerkedjem meg. Ámbár 4 vitéz fájdalmas tanúbizonysága a lefolyt küzdelemnek és leirt eseménynek. (—) Bevetődik egy szét szórt házairól nevezetes faluba egy ladmaczi ember az ő fehéritőmeszével, hogy ottan elárusítsa, a templom mellett igy szólít meg egy szemközt jövőt: „Ugyan barátom, nem tudná megmon dani, hol lehet a faluba bejutni, félórája hogy járok-kelek s nem lelem a nyitját 2“ — Áll jón meg kelmed a korcsma előtt, majd meg találja ott!“ Felelt egy subás atyafi. (—) Részegen botorkált haza felé a mól nár, s hü életpárja aggódva kiséri bizonytalan lépteit. Látva az eszközt, mely minden perez ben akadályozd, meg akará szabadítani csónak orrú csizmájától. Talán jó lesz . ... I Azonban a gondolatot megelőzte a valóság, s azon perezben óriás zuhanás jelenté, miszerint egész lénye nagyon gyors összeütődésbe jött a földdel, melyet pár pereznyi aléltság köve tett. Használva ez alkalmat segítőtársa, a Iá bak felszabadításához fogott. De a rángatás, hosszadalmas szánkázás csakhamar életre kelté a szunnyadót. No ... mi baj 2 Lehúzom a csizmát. Úgy is jól van. A börtöntől megszabadult lábak újra felajánlják szolgálatukat; de talán csak azért, hogy nehány lengedi lépés után a csanál és tövis hüsámyékába vigyék kormányozni nem tudó gazdájukat. E hálátlanság annyira haragra lobbantá hősünket, hogy mivel csintalan hurezolóin bosszút nem álhatott, feleségét páholta el amúgy magyarosan. — Ezek a hála nyilatkozatai. (—) Nyugtalanító hirek keringettek a múlt hó végén az Ungmegyében hatalmaskodó rabló csapatról, beszélték, hogy az teljesen szervezve van, s a szobi’ánczi csendbiztost és két csendőrlegényét meggyilkolta. Annyi igaz volt a dologban, hogy hat darab „kapezabe- tyár“ egy vagy két szegény embertől csekély pénzecskéjét erővel elvette, egy sertést elhajtott egy nyájból és szerencsésen el is takarította s ezeken kívül egy közrendü nővel brutálisan bánt. Azonban jul. 24-én a kapeza- betyár üldözésére uhlánusok és sorkatonák indíttatván, ezek a megfutamodott üldözöttek közzül kettőt halálosan meglőttek, kettőt megsebesítve s élve fogtak el , — kettő pedig a hegyek közé menekült, azonban ezek is lövést kapva a szemtanuk előadásaként, valószinüleg felhagynak garázdálkodásukkal, — még pedig annyival inkább, mivel mint értesülünk, a hat rabló fegyverét összesen egy pisztoly képezte. —- A négy pórul járt egyén közzül kettő a munkácsi várban fegyencz volt, s mezei munka közben oldott kereket, rajtok még most is a fegyenczi öltöny volt. (—) Buzdításul megyénknek és városunknak jónak látjuk közölni, hogy múlt hó 25-én a szobránczi fürdőben díszes tánczmulatság tartatott a budai vizkárosultak javára. Sajnos, hogy a 24 és 25-ki esőzések sokakat visszatartottak a mulatságbani megjelenéstől s igy a tiszta jövedelem is, mint halljuk, alig tehető többre — ötven forintnál. — „Olcsó könyvtár“ 7—11 füzetjei 20 —30 krajczárjával. Különösen irodalmi törté' neti érdekkel bir ezek között Kármán „Fainni elbeszélései.“ Átalában e könyveket jó lelknis- merettel ajánlhatjuk az olvasó közönség figyelmébe. (!) A helybeli „börtön könyvtár“ javára újabban Vitéz Mihály lapunk fő munkatársa beküldte a következő czimü könyveket: „Te n geri nyulak tenyésztése“ „Magyar sz. Erzséb et élete“ „Mediczi Lőrincz“, „A tollasok világa “ I Vettük Révész Imre jelesül szerkesj tett figyelmezöjének júliusi füzetét követkéz tartalommal: I. A zsidóság fejlődése és az apq kalyptikus irodalom. Bokor József. 291. lap. H. Dr. Kohlbrügge Frigyes Hermann emlékezete. Rácz Károly 302.1. Hl. Egyháztürténelmi tárcza. 1. A magyarországi ref. egyházkerületek 1821 és 1822-dik évi generál konvexeinek jegyzőkönyvei. Folytatás. 321. 1. 2. Hodosi Sámuel ref. lelkésznek az esztergomi börtönből, I. Leopoldlioz intézett könyörgő levele. Közli Papp Gábor 327. 1. 3. A szolnoki ref. egyház folyamodványa templomhely és papiak tárgyában. Közli Szilády Áron. 329. 1. IV. Egyházikrónika. Németország: Két nagy theolog halála. Ifjú theologok hiánya. Polgári házasság. Lelkészi értekezletek. Prot. egylet. Közelgő zsinat. Vegyes tanítóképző intézet. Szakállas pap. 330. 1. — Angolország: Ritualizmus. 333. Hollandia: Egyetemek theologia nélkül. A liberális párt bukása. 333, — Helvétzia: Viret emléke. Polgári házasság. Genfi dolgok. 333. — Francziaország: Egyházi társulatok. Jezsuiták. Evang. egylet zsinata. 333. — Ausztria: lóm. kath. politika. 334. 1. V. Különfélék: A tiszántúli ref. egyházkerület egy szép határozata a kér. hit védelme ügyében. 1794-ből. — Tekintélyes külföldi közlemények a magyarországi egyházügyi politikáról. — Egy ritkaszép tünemény. 335—337. lap. VI. Könyvészeti Ipolyi, Veresmarti, Simon, Utazás. Kolozsvári, Egy- íázjog. Rézső Ensel, Csörszárka. Magyar akadémia kiadványai leszállított áron stb. stb. stb. 337—340. Rövid előleges jelentés a presbyte- rián egyházak londoni gyűléséről. 340. 1. (!) Tisztelettel kéretik az, a kinél a „Szabolcs* múlt évi teljes példányai megvolnának, azokat lapunk szerkesztőségéhez elküldeni, a rendes előfizetési dijat (4 frt) érette megfizetjük. (*) Amint a „Debreczen“-bő! olvassuk S o ó s Pistát, e hires rablót, agyonlőtték. Ez jó hir. De mi lehet annak az oka, hogy az efféle jómadarak oly sokáig ki tudják játszani a rendőrséget 2 E kérdésre rendőrségünk rendszerében találhatjuk a kellő feleletet, mely még ma is sarkantyus csizmában és egyenruhában üldözi a zsiványokat. Szerintünk a csendfentar- tók között mai müveit államokhoz hasonlólag ügyes kémeknek kellene lenni, kik álszin alatt kémlelnék ki a jómadarak fészkét, mert bizon 1 bizon!. . „dobbal nagyon bajos verebet fogni.“ — A vidék haramiái. Ni ni! ’komám, ez a sok különös szöcske, csak úgy sziporkázik az ember előtt, mint a poroszkáló ló előtt a homok. Talán azért nem nőtt most nagyra a kaszáló, mert legázolta ez a sok átkozott bogár ? Hát lehet a... I A tanító ur már szedeti is őket, mert nagyon a dohányára kaptak. A ténsur is napszámosokat küldött pusztítására. Néhol egy napi kapállást is semmivé tettek, csak a góró ja maradt, mintha a hernyó ette volna meg. Nézzük csak milyen: Két rendkívül hosszú csápja, zöld libériája, kicsike szárnya, fekete háta, jó nagy potroha, azonban van sokféle színű, de mindenik kicsi szárnynyal ős hátul seprűvel bir. Szemlélték többen e különös állatot és sáskának konsta- táltatott, amennyiben már a répalevelen is megkezdte a csemegézést. Figyelmébe ajánljuk a gazdáknak ezen uj vendéget. Nálunk leginkább harmaton pusztítanak sikerrel, mivel aUror még nem kószált annyira szét. (z) Határunk teljesen megelégedett a mennyei nectárral, jul. 18-ka óta, naponként esik, hol több, hol kevesebb eső, tehát az eddigi nagy szárazság után nagy esőzés következett szomorúságára a renden levő széna tulajdonosának, örömére a vízi molnárnak és lu- biczkolój kacsáknak. (Ibrány, jul. 27.) Felelős szerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN. Pénztárnok: Vitéz Mihály. Hirdetmény. H.-Nánás városnak összes italmérési joga az 1876-ik évi január 1-től az 1878-ik évi deczember 31-ig tartó 3 évi időtartamra. A Jolyó évi aug. 23-ik napján d. e. 10 órakor a városházánál tartandó nyilvános árverésen haszonbérbe ki fog adatni. Az árverési feltételek H.-Nánáson a főhadnagyi hivatalnál bármikor megtekinthetők. H-Nánás, julius 17-én 1875. Szabó Sándor, [2—3) hadnagy helyettes. Árverési hirdetés. Néhai Megyery Pál hagyatéka elleni csődtömeghez tartozó, a Vasmegyeri htk 40. 117-ik lapjain jegyzett összes ingatlanok a csődhitelezői választmány határozata, s a tek. csődbíróságnak ezen határozatot helybenhagyó 5351/874 t. sz. végzése folytán nyilvános árverésen eladatni rendeltetvén. Áz elrendelt árverésnek Vasmegyer község házánál leendő öganatositására határidőül f. évi aug. hó 30- dik napjának d. e. 9 órája tűzetik ki. Ezen árveréshez a venni kívánók, azon megjegyzéssel jhivatnak meg, hogy az árverés alá bocsátott ingatlanok s kir. kisebb haszon- vételi jogok becsértéke, a leteendő bánompénz mennyisége s általában az árverési feltételek alólirott tömeggondnoknál N.-Káilóban, s választmányi ügyvezető tek. Krasznay Gábor urnái Nyíregyházán az árverési határideig is megtudhatók és megtekinthetők. Kelt Nyíregyházán, 1875. jul. 25-én. Megyery Gábor, (l—3) tömeggondnok,
