Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-11 / 28. szám
SiM^ní fegyvereit. Ki fogj« ílltoi, ssímíss **sr ryas D?bie^?kétkeani lehet, bőgj,hi ó elére Utta volna azt > hogy miután Rómában a pap- sás egyetemes uralmáról! tlieokraticus őijön- 1 Mkoholták, mily gáládul hasznaitatott fel az általa alapított egyházi hatalom s az oda- nyuitott kard épen a világi hatalom ellen, s a keresztyén szabadság s lelkiismeret legyilkold á a Krisztus szellemének elnyomására; ha látta volna mindezt, bizonyára kétkedni lehet hogy váljon feltüzette volna-e lobogóira a Midőn Machiavelli bizonyos körülményeket s bizonynyal a közüdvet tartva szem előtt, megírta „De republics“ és „De principe“ czimü müveit, egy perczig sem gyanította, hogy esz: máit, a körülményekhez alkalmazott utasításait, oly alázatos arczátlansággal, oly határtalan önkénynyel, derűre borúra fogják alkalmazni a franczia Lajosok, a spanyol Fülepek g Bourbonok s több mások. Különben teljesen hinni lehet, hogy a férfiú, ki „De republica“ müvének XXVI. fejezetében ily nemesen nyilatkozik: „Crudelis est haec dominandi ratio et non modo christianae, séd humanae qvoqve vitae adversa :' quamobrem ab omnibus fugienda, ac longe magis praeferenda vita privata, qvam ut cum tanto hominum dispedio, atqve calamitate regnare velis“ ha tudta volna e férfiú, hogy mily utálttá teszik nevét elveinek aljas felhasználása által, már kész müvét a lángok közzé dobta volna. Ha Rousseau gyanította volna, hogy az ő természeti istenét, mint állítják eszeveszett követői egy szép leány képében az oltárra, legalább is megjegyezte volna, hogy az ő istene a természet dicsőségében áll ugyan, de sokkal szemérmesebb, mint sem ily poczos dicsőségre vágyakoznék. Elébb Strauss, aztán Renan megírták a Jézus életét, azon nézet mellett harczolva, hogy ő az atyának, nem külön fajú, hanem többi testvéreivel egyenlő természetű fia. Az utóbbi müve örvend nagyobb elterjedésnek, melyek végén e nyilatkozat áll: „Ezen magasztos személyiséget, mely az emberiség sorfát ma is vezeti, ki saját fajával a legnagyobb lépést tétette az isten felé, méltán isteninek mondhatjuk. Benne természetünk minden jósága és magasztossága öszpontosult. Mi tehetetlenségre kárhoztatott, örökös gyermekek hajoljunk meg az ilyen félistenek előtt. Minden századok azt hirdetik, hogy az emberek fiai közt nem született nagyobb, mint Jézus.“ Es a mi renanistáink mit csinálnak utón, ; útié en a Renan Jézusának magasztos alakjából ? Egy hitvány zabi zsidó fiút, egy koldus kalandort, egy ámitót, kinek lenézésére, kigúnyolására, megvetésére minden kortes vezér, minden ügyes kupecz, minden pandúr viselt ember féle jogosítottnak hiszi magát. Tudok egy theologia professort is, ki tanitványait hasonló gyöngéd és bölcs nyilatkozatokkal mulattata. És végre elég is lesz a példából; ki kétkednék a felől, hogy a názáreti férfiú, — ki egész müvét, — egész életét a humanismus elvére alapította, inkább a Genezareth hullámai közzé dobta volna a szent Péternek adott kulcsokat, ha látta volna, hogy Péter utódai mily zárakat és ajtókat nyitogatnak azzal ? E példákat látjuk most ismétlődni a dar- winistáknál. Darwin irt egy természettudományi müvet, melyben azon régi nézetet, hogy a most földünket népesítő élő lények, egy a körülmények véletlen összecsoportosulása által előállott őslénytől származnak, egyik faj a másikból lassankint szinte a körülmények kedvező csoportosulása folytán tökéletesedett ki, tudományosan megalapítja; de a tudományok más ágainak mezejére soha át nem csap. S ime már van hittani darwinismus, van philosophiai dar- winismus, van, különös 1 psychologiai, van min "denféle darwinismus. A körülmények kedvező összetalálkozása. mindent megteremt. Hanem arra még nem jött meg a kedvező körülmény hogy a szamárt meghívják komának vagy épen nagyapának, pedig ez volna ám a valódi dar winismus. Ne higyje azonban az olvasó, mintha én óhajtanám ezt, s épen ezért kérem, hogy Németország egyik tudósának „Stecknek“ kö vetkező értekezését legyen szives figyelemmel végig nézni. (Folytat, köv.) kis hűvös kaloda nem árt az ilyen roszem- bereknek. (!) Ha a követválasztási izgalmas napok miatt lapunk jelen számának rendes rovatai kellőleg nincsenek betöltve, előfizetőink bocsánatát kérjük. Jövő számunkban viszsza póto- landjuk. [=] Neheztelve, sőt megütközéssel tapasztaltak sokan, ‘a bogdányi képviselőválasztásnál hogy a választás vezetésével megbízott elnök a választás megtörténte után — sürgős dolgaira hivatkozva — azonnal s be sem várva az elválasztott képviselő megjelenését, eltávozott a választási helyiségből. Annyi bizonyos, hogy az a félórai időyesztés kevésbé lett volna hátrányára a választási elnöknek, mint a figyelmetlenség, melyet úgy elválasztott képviselőnk, — mint a, szép számmal összegyűlt értelmiség irányában tanúsított. (Beküldetett) = Czóbel Albert, a kisvárdai választó- kerület volt országgyűlési képviselője egy pár rövidke lapon számol be volt választóinak | mond köszönetét a benne helyezett bizalomért. Terjedelmes jelentést azért nem ad — úgymond,— „mivel a nagy többség éber figyelemmel kíséri ezen életbe vágó átalakulási kot mozzanatait.“ Beszéde elején sajnálatát fejezi ki, hogy a jun. 20-ki gyűlés napjáról őt az elnökök nem értesítették, mert — mondja — ott, az összeseregleit választók előtt, mint legilletékesebb helyen lett volna alkalma háláját a múltkori megválasztatásért leróvni. Mivel az összejövetel ideje vele nem közöltetett, azért lett e sorok Írására szorítva, utólagosan. Jó passzus a beszédben s Gz. A. elfogulatlanságáról tesz tanúságot ez: „Az 1867-ki nagy mű nem felelt meg azon reményeknek, melyeket a nagy többség s közte magam is köték, háttérbe szorult a boldogság azon eszményképe, mit visszanyert alkotmányos életünk, képzeletünkben a 1- 1 kötni kecsegtetőleg engedett."Őszinte bünbánat szavai. Csakhogy ily esetben a mea culpa=eső után köpenyeg. A. pártok egyesülésével való foglalkozással tölti be a számoló s búcsúbeszéd.iek felét. Az egyesülést épochalis mozzanatnak czimezi. Ezt annyival inkább örömmel üdvözli, mert „rögtön megszűnt, a hite szerint, még a deficitnél is nagyobb nemzeti veszély : a pártoskodás, s a honfiak egymásmellen dúló ingerült állapota, s e perczben — igy ir — a választások előestéjén nem testvérharcz, torzsalkodás, de az egyesített erők befolyása alatt ügyeinek jobbrafordultának biztos reménye uralja a kedélyeket." Vajha, vajha e remény is dugába ne dőlne, mint a 67-es kiegyezéshez kötött reményekkel történt. Annak minden igaz honfi csak örülne. De az előzmények után ítélve — megint egy csalódásra kell készen lennünk; látva a bécsi kormány magatartását a vám- és kereskedelmi szerződés re- videalása körül. Különben a beszéd igen meleg hangon van tartva. Mint búcsúbeszéd rokon- szenvre hangolta a kedélyeket a távozó vete- an hazafi iránt. | (sz) Folyó hó 4-kén megszámlálhatlan [sokaság jelenlétében közjogi ellenzéki népünnepély tartatott a csizmadiasz inben. Pestről ez ünnepélynek egyik tényezője Verhovay Gyula génialis iíju journalista leendett; azonban útjában a vasút felbomlása miatt meg lön akadályozva; (midőn e sorok beküldettek, akkor már Verhovay körünkben volt. Szerk.) Mindamellett felragyogó .lelkesedés varázsolta egybe a 2000-nél többre ment közönséget. — Legelsőben Vidliczkay József tartott nagyszerűen meggyőző beszédet. Azután Z a _ á c z József beszélt; végül Angyal Gyula olvasta fel a követváíasztásra irt alkalmi költeményét, mely feszült érdekeltség és éljen zések között fogadtatott. Ezután a „Komló" hoz czimzett vendéglőben diszlakoma tartatott, iol egymást érték a szikrázó pohárköszön tések. = Verhovay Gyula és Mezei Ernő az „Egyetértés és Magyarujság" geniális ifjú mun katársai f. hó 6-kán körünkbe érkeztek. Be esés jelenlétükkel Nyíregyháza polgárságát örök bálára kötelezték. Kedves rokonszenves szemé' yök által pedig a nyíregyházai ellenzéki pol gárok és lelkes honleányok osztatlan vonzal mát és szeretetét magok részére biztosították Éljenek soká a tündöklő hajnal csillagok! Jel lemök, tebetségök biztosit, - hogy nem sokára mindenek meg fogják látni fénysugaraikat. (—) Mit ki nem fundäl az ánglius ? Mos tanában egy vidéki intézet nevére 1—3 .pél dányt küldött meg a „Finanzielle Blätter1 czimü bécsi hetilap szerkesztője Josef Lnyck v. Mathey. Az intézet úgy tekintve a külde ményt, mint mutatványszámokat, egyszerűen félretette, azonban midőn már a harmadik számot is küldték, ismerve az érdemes bécsi urakat, arra szabályszerüleg ráfirkantotta kék czeruzával, hogy retour. Mult héten kapja! a negyedik számot s hozzá egy levélben i számlát, hogy már most tessék az 1876. ju nius végéig járó előfizetési dijat azaz 7 frt 60 krt beküldeni. Vajon mikor szabadulunk! már meg az ilyesnemü zaklatásoktól? Vagy! pedig, akarjuk nem akarjuk, finanzcapacitá sokká akarnak bennünket civilizálni á jó só gorok? Tudnánk mi azok is lenni, csakhogy finánciánk nagyon gyenge lábon áll, még pe dig nagy részben az ő kracbjok következté ben. Aztán meg megéri-e az a lap az 1876-ik évet? Kérdések kérdése. (—) Boldog község Halász község! Már hogy ne volna, mikor némely lakosának annyi' ezüst pénze van, hogy nem férne bele egy abrakos tarisznyába 1 Mint előttünk beszélték múlt napokban egy földész a .mezőn szántó g&tván, ekéje kifordított s el is tört egy ezüstpénzzel telt fazekat, azonban a földész nem vette észre szerencsés leletét, hanem valami libapásztor leány fedezte fel a pénzdarabokat, utóbb még hálom fazekat hasonló tartalommal — mások, kik közül egy szinültig töltötte ezüsttel abrakosát. Mondják, hogy a pénzek 1600—1690 köztti időszakból valók, némelyek aprók, véknyak mint a halpénz, de vannak példányok, melyek tallér nagyságúak vastagságuk körülbelül egy centiméter. Nagyon óhajtandó volna, hogy az ottani értelmiség szives közreműködése folytán a szabolcs- megyei múzeumnak is jutna a ritkább példányokból .. Utólagosan értesülünk,, hogy a pénzek leginkább I. Lipót korából valók. (—) Budapesti magyarság. Bizonyos ügyben számlát küldtek egy budapesti orvoshoz, ki magát megyei lapjainkban is szokta hirdet- tetni. A számla ezen tősgyökeres magyar felirattal érkezett vissza: „Nem fogatogtik él.“ Nagyót nőjjön domine! * Mándokon egy gyermek junius közepe táján nyomtalanul eltűnt. Hiába keresték, hiába kutatták a jajveszéklő szülők, a 7 éves kis fiúnak se hire, sem hamva. Azt hitték, hegy tálján koldus vitte el, mint oly sokat elvittek már ifimen, atpónnan. Végre is 10 nap múlva egy basznélhatlan s tisztítás alá* veendő kutban találták meg. tt KütiNífls, hogy míg a sóstó nem volt fürdői helyiség, hanem csak egy utszéli vendéglő, addig az odavetődő vendégek számára 5—6 kuglizó (tekéző) helyiség volt felállítva, czélra berendezve; ma pedig, midőn vendégek ezrei látogatják s állandóan is számosán tartózkodnak ott, egyetlen egy tekéző sincs. Így aztán, ha a vendég a természet szépségének bámulásába már beleunt, mert a mi sok megr árt, nincs más Szórakozása, mint — poharazni, vagy — unatkozni. Unalom és gondüzőnek a gli is alkalmatos eszköz s testmozgás által az egészségre jótékony hatású is. Ajánljuk in- terpellátiónkat az igazgatóság szives figyelmébe. i Beküldetett.) * A szabolcsmegyei takarékpénztár-egylet 1875. első félévi forgalom kimutatása. Bevétel : 1874. deczcmber 30-ról áthozott kész pénz 6515Í98, 6% betét 183,317.60, 5% betét hazai pénzintézeteknél elh. tőke visszafizetés 13,257.50, visszafizetett váltók 931,203., leszá mitolási kamat 38,258.92, kezelési-dij, kamat, bélyeg-dij 2.27, könyvecske-dij 17.90, rész vényátiratási-dij 34., késedelmi kamat 5110.14. etét-dij veszteségi Bzámla javára 1200. Össze sen: 1.178,917.31. Kiadás: visszafizett betét 129,434.55, folyó-kamat 1108.83, hazai pénzintézeteknél elh. tőke 47,000., egyleti váltó számla 16,822., váltókra 956,951., tisztfizetés 1999.90, költség 1844.05, napibiztosi-dij 288., osztalék'16,377., jótékony czélu adományok|566.03, igazgatósági tisztelet-dij és tisztviselői jutalék 5^)25.82, adó 1292., felszerelés 25.64, pénztár maradvány 1875. junius 28-án 3182.49. Összesen: .178,917.31. Kelt N.-Kálló, 1875. junius 28-án. Af e s k ó Elek, főkönyv vezető. K á t a y Károly, 2-od könyvvezető. ! * A szabolcsmegyei takarékpénztár-egy- et 1875. évi junius havi forgalom kimutatása. Bevétel: 1875. május 31-ről áthozott készpénz 24,429. 20, betét 13,874.17, visszafizetett váltó 149,421, leszámítolási kamat 6723.32, kamat- bélyeg-dij 2.27,.hazai pénzintézeteknél elhegyezett tőke 2U00,1 könyvecske-dij 2.30, részvény átirási-dij 8., késedelmi kamat 233.10, veszteségi számiár i 1200. Összesen 197,893.36 Kiadás: visszafizetett betét 13,434.57, folyó kamat 187.98, hazai pénzintézet, elh. tőke 11000., váltókra 167,197., tisztfizetés 366.65, költség 590.94, napibiztosi dij 48., osztalék 318., igazgatósági tisztelet-dij 1 tisztviselői jutalék .567.73., Pénztár-maradvány 1875. junius 28-án 3182.49. Összensen 197,893.36. Kelt N.-Kálló 1875. junius 28-án. Meskó Elek fő- könyvezető. Kátay Károly 2-od könyvvezető. ± Zsurkon a napokban egy 12—13 éves leányt fogtak ki a Tisza vizéből, persze meghalva. Kiderült, bogy a leány a szomszéd Eszeny községbe való volt.JjTehát ez idén is megkövetelte már áldozatát a „kanyargós Tisza szőke vize." Bár megelégelné. . □ Kisvárdán jul. 2 kára viradóra egy izraelita nőnek bárom gyermeke született. így válhatik az áldás átokká, az öröm ürömmé. A A közös ellenség ellen — egyesült erő, hogy mit tehet, megmutatták a mándoki vásáron jun. 28-án a mándoki s pálezai legények. Itt és ekkor történt ugyanis, hogy a nevezett két község legénysége meg akarta egymásnak mutatni, hogy hát ki a legény.... a vásáron. A közönség már meg is sokallta a látványt s a csendlegények közbeszóltak pert osz- tandók. Ezek azonban a „beavatkozás" ; ellen tiltakoztak I midőn ez nem használt, egypsöli erővel a „közös ellenség", a csendlegények ellen fordultak és azokat kezdték ütlegelni. Mire a pandúrok kardot rántottak, néhány neki gyürkő- zött legényt megjegyeztek, midőn ez sem használt, revolvert rántott egy s közé lőtt az egyesült ellenség sorai közé; mire egy rész letette a fur- kóst, fütyköst és magát ezzel megadta, a többi is hasonlóképen cselekedvén, mindnyájan a városházához kísértettek. Hiába) otthon nem találtak dolgot, bát a vásáron kellett próbálgatni s vesztegetni erejűket. A jó botos legény ném- zeti e. zménye népünknek, s a vásári verekedés is nemzeti virtusnak tartatik nálok, úgy látszik. Ennél bizony nemesebb virtussal is dicsekedhetnének, arról szó sincs.- Az „ÜJ idők“ czimü szépirodalmi, társadalmi hetilap (divat-tárczával) 26-ik száma a következő válogatott s érdekes tartalommal jelent meg: ,Egy idealista"; „PauláÚJDONSÁGOK. (!) Kéretnek az előfizetők, nemkülön ben a hirdetési hátrányosok kötelezettsé geik szives teljesítésére, valamint tiszte lettel figyelmeztetnek, a lap élén olvasható előfizetési felhívásra. x Mire e sorok napvilágot látnak, mar tudni fogjuk, hogy „Melyik a kettő közzül^ Vidliczkay, vagy Vécsey-e ? E soroknak tehát nem korteskedési szándék az érdeke. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül azon alávaló ot romba módját a korteskedésnek, mely szerint a „szabadelvű párt“ egy némely kortesei köztiszteletben levő gyámtanácsnok Zajácz József ellen azzal korteskednek, hogy ő hozta’ a várps nyakára a közköltséget. Az illetők nevei tudva vannak, és tanuk is vannak reá. A hátulütő páleza nem fog elmaradni. Egy iqz“ (eredeti költemény) Szabolcstól» Egy forint'- (eredeti elbeszélés) Simay Ödöntől: „Óhajtás" (Lenau költeménye) Benedek Aladár fordításában; „A szerencse választottja“ (Lindau Pál elbeszélése) ; „A tarka képek-bői“ (töredék) T o 1 dy s t v á n t ó 1; »Fel a karzatra“ (tárcZa-rajz) z.-I.-t ő 1; a „Nemzeti színház“ ; „irodalmi, társadalmi és művészeti hirek.“ — A boriék o n ; Előfizetési felhívás a lapra s a Milyenek a nők“ czimü munkára, divat-tár- cza-üzenetek, • vidéki élet, Hymen, sakktalány, íéptalány (hármas jutalommal a megfejtők szamára,) a' szerkesztő nyílt válaszai, vegyesek, hirdetés. —- Szerkeszti: Benedek A 1 a, d á r. Ez igen kedveltté vált hetilap elő- Ifizetesi dija : évnegyedre 2 ft 50 kr, félévre ft. — Féléves előfizetők egy (1 ft értékű) érdekes olvasraányu könyvet is kapnak. Kiadói és szerkesztői hivatala: Budapest, Kristóftér 2. szám, III. emelet, 10. ajtó, hová a megrendelések czimzendők. * Az „Otthon“ szépirodalmi és ismeretterjesztő havi közlöny júliusi füzete a következő tartalommal jelent meg. Izsó Miklós György Aladártól. Holdas éjben (költemény) Komócsy Józseftől. Ila az ördög tűzzel játszik (elbeszélés) Margitay Dezsőtől. Hőmérő-tanulmányok. (Bertán Henrik elbeszélése) Századunk társadalmi növekedése. Hegedűs Sándortól. Pbidyíéhez. (Harárz költeménye) Tóth Endrétől. A Héttorony. Dr. Erődi Bélától. Tenney son és követő C . J. Egy lélek arczképe (vázlat) Endrődi Sándortól. Irodalmi szemle. ■ — Csütörtökön, jul. 15-én színpadunkon [először adatik — fényes kiállítással Erezi Ferenczjutalomjátékául — „Ha- lál-táncz“ vagy „vigalom a pokol tornászán“, vig tündérjáték, opera-részekkel és tánczczal 3 szakaszban 1. szak. A templomünnep és a lőportorony légberobbanása. 2. szak. Titkos kém és a büvösvadász. 3. szak. Halál- táncz viszontlátása a földön és a földön túl. — É r c z i ur e darabot azért választá, hogy a közönséget egy élvezetes estében részesítse, mi részünkről hiszszük, hogy a pártfogás nem maradand el, miután játéka sokkal ismertebb, semhogy hosszas ajánlgatásra szükség volna. Vegyes hirek. — Dobos Gábor és társai ellen a vizsgáló biróság a bünvizsgálatA befejezte s az összes iratok tegnap a királyi ügyészhez tétettek át, — A budai vizkárosultak részére id. gróf Károlyi István 1000 irtot, Károlyi Ist- vánné 200 frtot, gróf Eszterbázy Pál 500 irtot, a sziszeki takarékpénztár 50 frtot, Hal- may József 5 frtot s a kecskeméti jótékony nőegylet 30 frtot adományoztak a polgármesteri hivatalnál. — Megható jelenet. Múlt szombaton este 6 órakor, tehát épen egy héttel a katasztrófa után, a budai apácza zárda közelében egy Csoport fiatal leány ment a Dunához, az árvíz áldozatainak e közös sirjába koszorúkat dobtak és a szerencsétlenek lelki üdvéért csendes imát mondtak. A szép jelenet sokak szemébe kényeket csalt. A fiatal leányok egy budai intézet növendékei, saját kezdeményükből megtakarított filléreiken virágokat vásároltak, koszorúkat fontak belőlük és feldíszítették az ismeretlen szerencsétlenek sirját. nap óra Legujabb. Éljen Vidliczkay József! Julius 8-ika meleg és izgalmas volt Nyíregyházán. Reggel 7 tájban csoportosulni kezdett a kormánypárt és a közjogi ellenzék, mindkettő a maga helyiségén, első nagy vendéglő körül, utóbbi a csizmadia szín előtt. Első tekintetre úgy látszott, hogy alig lesz a két pártról összesen 500 szavazó. S tekintve a szorgos munkaidőt, még ennyire sem igen volt kilátás. Nyolcz óra tájban az ellenzék elfoglalta a tért a városház előtt, későbben a kormánypárt is megjelent, s kevés idő múlva megkezdődött a szavazás, elébb a kormányszavazott. Egy óratájban leszavaztak e pártról 327-en. Erre az* ellenzék hivatott szavazni. Első tekintetre alig látszottak többnek kétszáznál, minek oka az volt, hogy a polgárság szét oszlott ebédelni. Három óra tájban az ellenzéki szavazók száma már 250-en állt, s még egyre jöttek a szavazók, 4 óra tájban már háromszázan szavaztak. Fél ötre már többségben volt az ellenzék. Nagy izgalomban tartott^
