Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-04 / 27. szám
hozzánk fordulva ez dexiomát: „ha csak szemeinket önkényt nem kívánjuk a hangosan beszélő tények előtt behunyni, látnunk kell, hogy a müveit világ népei, a lankadást nem ismerő szorgalom és a takarékosság nehéz, de dicsteljeB utján emelték hazájukat a cultur- államok sorába, kivétel nélkül s mig ezt be nem látjuk mi is, sem a tudománynak emelt fényes paloták, sem a vasutak száz mérföldéi sem a csillámló modorú institutiók nem fog nak bennünket kiemelni alárendelt helyze tünkből; a kiemelkedés csak két lépcsőn le hetséges, melyek egyike a munka, másika takarékosság.“ Ezen elv alkalmazásánál mily nagyon hátra vagyunk mi, szittya-vérünkre, kopóinkra, agarainkra s, rozsdás ősi kardainkra, mindenek felett 5—7 s több ágú czimereinkre büszke ma gyarok, annak példávali igazolását ekként tel jesiti K. E: „Hol a munka teremtő ereje — később megmondja, hogy most, mint világossá lesz magától is, hazánkról szól, — s hol a takarékosság szelleme még csak szórványosan létez és él, [hol a jövőrőli gondoskodás, vagyis a tőkegyűjtés iránti hajlam csak kivételesen mutatkozik, hol az emberek megszokták „nap-l ról-napra" élni, a jövedelem — a keresménynyel gondatlanul bánni, hol jó gazdának tekinl InVilr U 1 * IX V. tetik már az is, ki jövedelmével ki jő, ha annál többet) nem költ; hol a munkás heti keresményét vasárnaponként lelkiismeretbeli furdalás nélkül korcsmázza el; hol a gazda és iparos kevés kivétellel a legkedvezőbb évek bevételeihez szabja háztartása évi budgetjét, s ha az év kevésbé kedvező, már adósságra szorul, mert tartalékról gondoskodni szükségesnek nem látta, hol különben a tiszteletre méltó vendégszeretet oda fajul, hogy egyesek háza valóságos vendéglővé válik, hol a nép három napig tartó lakadalmakat tart, — mi egy év jövedelmébe kerül sokszor; hol a névnapok, keresztelők, sőt a torok is megannyi alkalmak a pazar vendégségek tartására, nem is említvén a politikai demoralisaló dáridók, örökös banquettek, és tivornyák anyagi viszonyaink közt egyátalán jogosulatlan voltát : ott a társadalom — beteg.“ (Folytatása következik.) Kálló, jun. 29. 1875. A „Szabolcs“ t. szerkesztőségének Nyíregyháza. Becses lapjának 26-ik számában illedel- metlen(?) feleletemért feljajdul az újdondász: de igaz marad, hogy roszul esik valakinek 1 — különösen egy pénzintézetnek, ha olyas valami állittatik felőle, mi illedelmesen beszélve, téves vagy a valónak egyátalában nem felel meg. — Most is kézzel fogható kétértelműséggel vádoltatván; ismételve kijelentem, miszerint a szabolch-megyei takarékpénztár, sem kebelében, sem azon kivül, sem népbankot, sem más haBon pénzintézetet felállítani nem szándékozott; sőt éppen ellene volt, nem lévén ér dekében, hogy közvetlen közelében egy más pénzintézet keletkezzék t! ez igy állván a szabó cs-megyei takarékpénztár, tulajdonképen, nem az a tényező, mely interpellálható volna e tárgyban: mert más feleletet nem adhat, mint elébb; egy társulat nehány forintot ez intézetben elhelyezvén, annak nagy részét ismét kivette ha valaki 2—2 forintját még meg nem kapta, forduljon ahoz, kinek ivén aláírást tett. — A szabolcs-megyei takarékpénztárnak ezzel semmi köze 1 Müllner hires német költő szerint: „Mehr zu geben vermag ich Weht.“ Kiváló tisztelettel Dr. Bleuer Miklós, igazgató. U. I. Esetlegesén kezeim közzé került egy üres aláírási iv — tessék ebből czikkiró- nak meggyőződni: hogy vett-e részt a szabolcs- megyei takarék-pénztár azon üzletben; van-e abban vagy volt-e akkor csak megemlítve is! — Hogy a gyűjtők egyes embereknek mit mondottak vagy mondhattak? nem tudom, de azt igen, hogy: „Verbo volant Scripta manent.“ Kls-Várda, jun. 30. 1875. T. szerkesztő url Folyó évi május hó 26-án délután 1—2 közt tűz ütvén ki városunkban; az idestova csavargó szél következtében — daczára a tűzoltók erélyes és buzgó működésének — négy ház égett le, s 10 család vagyona lett nagyrészben a lángok martaléka addig, mig a féktelenül harapódzó tüzet fentartóztatni, s a mentés műveleteihez fogni lehetett. Nem jóakarathiány, hanem az oltószerek elégtelen volta miatt lett hát annyi áldozat, mi a jövőnek abban nyújtott biztosítékot, hogy a tűz alkalmával nemcsak a tűzoltók, hanem az egész közönség átérzette a hiányt, s azonnal hangosan nyilvánult az óhaj, mikép egy fecskendőnek haladéktalanuli beszerzése adakozás utján kívánatos lenne. A tűzoltó parancsnokság tehát megragadván az ajánlkozó alkalmat, s május 27-én egy aláírási ivet bocsátott közre, melyen Eisen- berger Dávid birtokos 20 ft, Hrabowszky Rudolf birtokos és ügyvéd 15 ft, Rézler György ügyvéd 10 ft, Harsányi Menyhért ügyvéd 10 ft, Fried Ignácz kereskedő 10 ft, Fried Izrael bérlő 10 ft, Reismann Sámuel vendéglős 10 ft, Lebovics Beniamin aranyműves 5 ft, Klein József kereskedő 5 ft, Veinberger Ignácz kereskedő 5 ft, Grósz Bernát kereskedő 5 ft, Balkányi Farkas kereskedő 5 ft, Weisz Dá vid karászi szeszgyárnok 5 forint, Demecser Györgyné háztulajdonosnő 5 ft, Spiegel Leo pold kereskedő 5 ft. Retsmann Hermán fake reskedő 5 ft, Deák János városi főbíró 5 ft Györgyényi Ignácz prépostöft, Weinberger B.ke resk.öft, Garamy Jakab orvos 5 ft,Szepesy Mihály 5 ft, Kastal István birtokos 5 ft, Szabó László mérnök 5 ft, Ilosvay Kristóf k.-apáthi lakos 5 ft, Rosenblück Simon kereskedő 4 ft, Friedmann Lajos kereskedő 4 ft, Grünwald Soma pereskedő 4 ft, Neuman Hermán kereskedő 4 -őrint, — Frenkel Éliás kereskedő 3 forint, Klein Ignácz kereskedő három forint, — Windt Hermann kereskedő 3 ft, Srétesi János építész 3 ft, Gyuricskó Ferencz városi jegyző 3 ft, Dienes Ede birtokos 3 ft, Fodor Károly városi törvénybiró 3 ft, dr. Rosenblüth 3eraát 3 ft, Várady Ignácz postamester 3 ft Markus Fridrick sörmérő 2 ft, Sthalberger lg nácz kereskedő 2 ft, Friedenstein Simon kereskedő 2 ft, Friedman Salamon kereskedő 2 :t, Berger Ignácz kereskedő 2 ft, Burger Jó zsef regále bérlő 2 ft, Lázár Zsigmond keres cedő 2 ft, Mandel Náthán kereskedő 2 ft, Pus kás Károly háztulajdonos 2 ft, Márton Ferencz városi pénztárnok 2 ft, Tardy István városi tanácsos 2 ft, Bernstein Ignácz szabó mester 2 ft, Tajthy Timóth csendbiztos 2 ft, Tácsik András kovácsmester 2 ft, Soltész Emil ke reskedő 2 ft, Fried Jeremiás magánzó 2 Jt, dr. Parkas Balázs 2 ft, Sánta István közje^ző 2 ft, dr. Reismann Miksa 2 ft, Schvartz Mór vá rosi tanácsos 2 ft, Schvarcz Móricz szabó ! ft, Lázár Fülöp korcsmáros 1 ft, Pokoli Jó zsef kereskedő 1 ft, Schvarcz Mór bádogos 1 ft Klein Ignácz suszter mester 1 ft, Schvarcz Ferencz kereskedő 1 ft, Roth Adolf sütő mester 1 ft. — Összesen 64-en 261 ftot írtak alá. Midőn a fennebb elősorolt szives adako zásokért a legmelegebb köszönetét nyilvánítani szerencsénk lenne, kérjük t. szerkesztő urat miszerint nyilvános köszönetünknek becses lapjában helyt engedni, s azt köztudomásra hozni méltóztassék; — egyszersmind felhivjuk a kis várdai s azon lelkes polgárokat, kik adakozá sukat idáig elmulasztották, azt a parancsnok ságnál nyitva levő ivén mielőbb megtenni kegyeskedjenek. Egyebekben kiváló tisztelettel lévén a kis-várdai önkéntes tüz^H tó-parancsnokság Ibrány, 1875. jun. 27. Rajta nemes lelkek! áldjunk ki a gátra, Már Európában csak mi vagyunk hátra; Törjük az akadályt, melytől nem mehetünk Mi az emberiség kertébe sietünk Csokonai. T. szerkesztő ur 1 A megelégedés édes érzetével nyúlok toliamhoz, hogy önt oly tárgyról tudósítsam, mely fölött minden valódi emberbarát és minden igaz hazafi örömöt érezhet. Mely ha maga nemében nem páratlan is napjainkban, azért nagy, szép és nemes. Önmagát dicséri ugyan az, azonban nem lesz még is hiúság az olvasó világ elibei terjesztéssel, mint az áldozatnak, úgy főleg az azt tevőknek egy kis fényt adni, t. i. megmutatni, hogy az oly csekély miveltséggel s abból kifolyólag szép és nemes iránt lelkesülni nem tudással annyira ok nélkül vádolt Ibrány, a felvilágosodás érdekében buzogni, tenni tud, ha a csélekvés órája ütött. Feltűnt a fény, meg is indult a mozgalom, —1 Gerák József, Farkas László, Szabó István, Szabó András, Horváth János, Berecz András stb. — előkelő -gazdák megértve a hon intő szavát s a szellemi téren is vezérei lenni óhajtván a népnek, jun. 20-án Olvasó kört alakítottak. Önkéntes ajánlat folytán oly összeget teremtettek, melyből három lap azonnal megrendelhető volt. Itt azonban még nem állapodtak meg, hanem elhatározták, hogy hasznos olvasmányok megszerzésére is megfeszített erővel fognak törekedni, Kisérje siker szent törekvésüket, A példa nagy erővel bir, mihelyt a mozgalom megindult, azok is, kik eddig a részvétlenség köpenye alá bújva, közönyösen nézték a nagy küzdelmet; látva a bátor fellépést, érdeklődni kezdenek az ügy iránt. Áldozattétel, szivjóság, sok szépnek és jónak szülő anyja, s az emberiségnek egyedül boldogítója. Mielőtt örvendetes tudósításomat bevégezném, hálafohász kél ajkaimon s áldást kérek koszorús költőnkkel a minden áldások atyjától, kezdőpontján álló társulatunkra: „Mindenható egyesség istene! Ki összetartod a világokat! Engedd, hogy bármi rosznak ellene Vezessen egy nemes s nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon ember méltóság sugára!“ Áldottak a jó hir vivőnek lábai, áldja meg a jó ég szerkesztőségedet, hogy több ily örvendetes eseményt közölhessen megyénk olvasni szerető közönségével, ezt kívánja igaz barátod Záborszky. Csalánok. Kormánypárti: (lelkesedve) Nézze! nézze! Mi olvasható ezen a zászlón? Közjogi ellenzéki: (mosolyogva) látom az van odaírva „Tamás Vecsey" (Vécsey Tamás) „maga is benne, hogy meg fogják-e választani vagy sem.-* * * Korm.; Látja-e mily szépen leng odafent a Vécsey zászló? Közj.: Rósz omen 1 rósz omen! bukott házra tették, ez is mutatja, hogy bukása bizonyos. 4c * * Párbeszéd. Ugyan komám, megtudná mondani, miért van most a kormánypártnak zöld taluja ? — Már bogy ne tudnám 1 Azt a sok zöld beszédet akarják azzal jelképezni, melylyel a kormánypártot védelmezni erőködtek a napokban Tisza Kálmán, Jókai Mór és a többi egészen Vécseyig. Igaz biz az kedves komám, hirtelen még ki se találná, az emberi 4> 4c 4c — Azt mondják komám, hogy nagyon okos ember az a Vécsey. — Hát biz az igaz, azt csak egy okos ember teheti, hogy egy jó hivatalért aludni küldje azelőtti elveit és meggyőződését! Mióta ő is hivatalt vállalt a kormánytól, azóta ő is kormánypárti lett. — Akkor hát csak okos, de nem igaz emberi No hát úgy csak hadd lelkesüljenek érte a mauelukok. egész kertet rendeztem. Ez volt minden szórakozásom, a két vékásnyi tért már első ta- vászszal a hegy különbféle illatos cserjéivel ültettem körül, melyek már a második tavaszon gyönyörűen diszlettek. — A tért sajátságosán osztottam be, vadvirágokból a sir körül ágyakat rendeztem, melyekről ezt lehetett leolvasni: „DÓRA EMLÉKÉNEK.“ -Álmaim, sóhajtásaim és a kis patak csörgése virasztottak. A sir végénél egy szikladarabokból természetesen összerakott gúlát emeltem, alatta egy ülőpadot zöld mohával, melyben István volt hűséges segítségemre. Ottani életem második évének előnyarában a veszteség fájó érzelme enyh-adó emlékezetté szűrődött, de annyival kedvesebb volt rám nézve a sir és környezete. A telek voltak különben is legunalmasabbak és elviselhetle- nebbek. Egy szép júniusi délután a gyepágyon heverészve, szüléimre és testvéreimre gondolva, merengő lelkem felkereste a messze távolban levő családi kört. Melegen gondoltam rájoTf, -de a néma sir, mégis úgy éreztem, hogy erősebben vonz magához, hiszen nekiek jó dolgok van, gyermekik és szülék együtt, talán fel sem tűnik az. én távollétem 1 Merengésemben csendes álom zárta le szempilláimát. Gyakran megtörtént ez ott velem, és oly gokszor szálltak reám boldogító álomképek, melyekben Dórám társalkodott velem, élve vidáman. — Azonban oly sajátságos álom még nem lepett meg mint ekkor. Dórám jelent meg jóságos arczczal, szelíd, vigasztaló fényű szemében kifejezhetlen szemrehányás tükröződött, mi alatt jobbjával messze vidékeken túl mutatott, s a távolból hegyek és völgyeken keresztül, felhők között, egy ágy úszott felém, s rajta beteg anyám szenvedő képét ismerém fel. Szemeimhez kaptam álmomban, melyekbe könnyek szőkéitek s felébredék 1 .. Mindenáron ki akartam küszöbölni elmémből e különös álmot, de nem volt rá erőm; felkeltem tehát, hogy Istvánt felkeressem. A kunyhóhoz közeledtem, nevét kiáltám, de semmi szó se jött válaszul. Kunyhónk előtt szoktunk volt esténként tüzelni, s ott a hamuba ezen szavakat láttam felírva: „Egy időre elhagyom, hogy mikor jöhetek elő nem tudom, várjon meg itt.“ E szavak olvasásánál, bár sokszor óhajtottam, hogy István hagyjon el, s keresse fel ismerőseit, nem rejthetém el leverő megdöb- renésemet, végtére is úgy megszoktam már őt, a hűséges embert, s most úgy hittem, hogy végképen elhagyott. Valami sajátságosán unalmas, mondhatnám jorzalmas van abban, midőn érzi az ember, hogy mindenkitől elhagyatva magánosán él egy elfelejtett vidéken, hova nem vetődik ember, legfeljebb koronként egy-két, s nem ritkán félelmes vadállat. Azonban szivem helyén volt, a csügge- dés nem vett rajtam erőt, élelmiszerünk pár hétre be volt rendezve, s én kezdettem hozzá törődni a magánossághoz. Napok múltak el. Első napokban még ajkam se nyílt meg beszédre, legfeljebb egykét sóhajt bocsátottam az ég felé Dórámhoz és adtam át a szellőnek, hogy vigye el szüleim felé. Elmúlt már két hét, s ekkor azon kezdettem megijedni, hogy végtére a beszédet is el fogom itten felejteni. Szólani akartam tehát, de oly hosszas íallgatás után e feszitő magányban szinte féltem hangokat ejteni, a hosszas némasághoz szokva, melyet csak a patak lágy csörtetése és egy-két madárhang szakított keresztül, — borzadtam az első hangot kiejteni. Különös, de igaz, hogy ilyen esetben az ember megijed saját hangjától. Tudjátok-e, hogy akaratlanul mire nyílt ajkam. Imádkoztam 1 A magánosság megérleli a lelket, mint semmi más. Elhagyatva érzi az ember szükségességét leginkább annak, hogy higyjen egy lényben, ki mindenütt jelen van. — Kinek Színházi szemle. Csötörtökön, jun. 24-kén Felekig Munkácsi Flóra első vendég felléptével adatott „Stuárt Mária.“ A lelkesedést leírni, melylyel Felekig fogadtatott, nehéz;beléptekor viharos „éljenzés« csapott fel, miközben lábaihoz virágcsokrok és koszorúk hullottak. A lelkesült éljenek szűnni nem akartak, úgy hogy az előadás gff perezre szünetelni volt kénytelen. — Feleki- nét ismeri már a magyar közönség széles e hazában, előadásait is annyiszor méltányolták már, mikép e tekintetben mi alig mondhatunk valami újat. — A mi őt kitűnő művésznővé teszi, az a helyesen és természetszerűen alkalmazott pathosz, melylyel mindenütt kitünőleg tudja átszőni a kifejezendő érzelmeket. Ebben a tekintetben különösen a kezdő tehetségesebb színészek igen sokat tanulhatnak tőle. Nála egy lépés, egy mozdulat, gyakran az érzelmek sokaságát és mélységét jélenti ki; az álszenv- től oly mesteri öntudattal őrizkedik, minőt ritka művésztől, vagy művésznőtől láttunk. — Fe- lekiné játékában az igazság culminal;- ezért sokan, midőn egyes jelenetekben a természetes hangot, valóságos társalgási nyelvet használja, hol talán egy más álpathossal akarna hatást előidézni, képtelenek előadásában élvezni a valóságos* művészeti t. Különösen kitűnt azon jelenetben, midőn Erzsébet királynéhoz kibékülési szándékkal közeledik, s végre midőn kérelme nem használ, a büszke megvetést oly kitünőleg tünteté elő, miszerint a szemlélő előtt mintegy felmagaslani látszott, s midőn búcsúzott szeretteitől, egy nagy léleknek elfolytott, tiszteletet; parancsoló fájdalma, mely midőn megnyugvásában enyhít, egyszersmind a rokonszenvet a szív legbensőbb idegéig felkölti, annyi bájjal, annyi kellemmel, hűséggel és igazsággal volt alakítva, mely a legkitűnőbb mértékben megérdelmelte a tüntetés- szerű többszöri kihívásokat, melyekkel a közönség őt megtisztelni kedves kötelességének tartotta. A többi szereplők szintén igyekeztek a nap hősnője mellett megfelni hivatásuknak, különösen Vezéry helyesen alakított, azonban a Dálnoki tisztátalan keztyüje, egy királyné előtt, igen roszul vette ki magát. Szombaton, jun. 26. „Tündér ujjak“ Felekiné 2-dik felléptével. — Helén szerepében Felekiné újra elragadta a közönséget. Alakitá a e szerepben is tökéletes volt; azonban Hunyady Margitot se tapasztaltuk kicsinynek a nagy művésznő mellett Menneville szerepében. Vezéry (Rikhard) valóban oly rokonszenves alakká tette a szerencsétlen da- dogót, hogy talán mások is elfogadták volna férjükül nemcsak Bertha grófné (Horváth Aranka), kinek játékában időről időre haladást tapasztalunk. — Közönség szép számmal volt jelen, Felekiné minden felvonás után 3-szor kihivatott; a virág csokron özöne nem maradt el. Vasárnap, Felekiné 3-ik felléptével „A szerelem iskolája“ adatott. Gyönge mü, az^ alapgondolat sem eredeti, mindössze az irályról szólhatunk dicsérőleg. Az előadásnak még Felekiné művészete sem volt képes kívánt érdeket és elevenséget kölcsönözni. Az álomképek szakadozottak, itt-ott untatok, nem úgy, mint a „Fokról, fokra“ czimü hason természetű darabban. Eltekintve azonban ettől a szereplők kellő hűséggel játszottak, Felekiné Stellát több költői ihlettséggel személyesítő, mint amennyivel rendelkezett Rákosy annak megteremtése alkalmával. Voltak jelenetei, melyekben a színi utánzó művészet, teremtő fokra emelkedett nála. Vezéry, Rónaszéki sat. elég jól alakítottak, Hunyadi Margit szinte jól alakított, hanem ezúttal öltözéke ellen van kifogásunk; az egyszerű szénégető leánynak is lehet némileg izlésteljesebben öltöznie; kivált ha oly szenvedélyes szerelmi lángra kell gyújtania im dóját, mint e darabban előfordul. Kedden, junius 9-ikén Felekiné jutalmául : „Kornélia“ hatásos színmű került most másodszor színre. — Ez előadásról térhiány miatt csak röviden emlékezünk meg, bár a kerekded előadás, különösen Felekiné elragadó játéka, hosszabb méltatást igényelne. A közönség nem telte meg egészen a házat, gondja el nem fárad annyi sok ezerekben. Magányunkban érezzük azt, mily megnyugtató tudat hinni Istenben. — A vidám társaság a meghitt édes beszélgetés könnyelmű zajában sok szép frázist hallottam az Istenről, vallásosságról, de ez mind semmi, betanult szólam, ráerőszakolt hit. mely a családi, vagy iskolai nevelés szerint idomul. A valódi vallásosság a magány, az elhagyatottság gyermeke. A magányosság a legmeggyőzőbb theolo- gus minden létezők és leendők között! Némaságában több szellem, több ellenálhatlan szív van, mint azon foliansok könyvtárt képező sokaságában, melyek Augusztinus óta e téren megalkottattak. A magánosságnak kérlelhetetlen logikája van, mely iszonyú nyugodtságában láthatlan, háborgó, megfoghatatlan súlyával nyomakodik rád, s vagy szét zúz, mint sziklaomlás az útban eső cserje bokrokat és gyönge fűszálakat, vagy felmagasztal oda, hol homlokodra a meg- istenülés fénye száll alá 1.. Szét zúz, ,ha lelked gyöngébb mint a testiség, magasztal hogyha lelked nagy s erős. (Folyt, köv.)
