Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-24 / 4. szám
lapif'ői egyesület alakítása czéljából, az ezeír eszmét pártoló lapok eszmecseréi s nyi latkozatai, majd a „D ebre ezen“ ez. politi kai lap által múlt évi egyik számában az eszme megvalósítása végett tartandó értekezlet helyiségéül Debreczennek, idejéül a debreczeni téli nagy vásár vasárnapjának kitűzése, illetőleg indítványozása folytán, a mondott időben és helyen több magyarországi hírlap szerkesz tője, illetőleg képviselője megjelenvén: A városház kjs-tanácstermében összegyűlt I miután elnökül Báthory Sándort, mint a n E^breczén-nagyváradi értesítő“ szerkesztőjét, jegyzőül Füredi Lajost, mint az „Egyetértés“ ez, politikai napilap képviselőjét megválasztó, a magyar hírlapírói egyesület eszméjének meg vitatása végett mint értekezlet meg alakult 2. Elnök Báthory Sándor felhivja a jelen levőket, hogy terjeszszék elő, mely hírlapok által s mily szempontból bízattak meg képvi selőkül ?■ E felhívás folytán bejelentetnek a követ kező hírlapok képviselői:. 1.’ Az „Erdély“, „Bihar“ és „Abaiy-kassai közlöny“ szerkesztőségei megbízták Szatmári Károlyt a „Debreczen“ szerkesztőjét annak kijelentése végett, miszerint az értekezlet véleményét magukévá teszik. 2 A „Szabolcs“ ez. lapot képviseli a szerkesztő Lukács Ödön. 3. A „Debreczent“ Szatmári Ká roly szerkesztő. 4. Az „Alföldi hírlapot“ Te legdi László szerkesztő. 5. A „Debreczen-nagy- váradi értesítőt“ Báthory Sándor szerkesztő. 6. A „Szabolcs-hajdukerületi közlönyt“ Maurer Károly, szerkesztő és Angyal Gyula munkatárs. 7. A „B,eformot“ és „Közérdeket“ a fővárosból: Kompojthi Tivadar munkatárs, ki megbízatásának minőségét a részletes tárgyalás alkalmával tudatni fogja. 8. A „Hont“ a fővárosból Lukács Emil, mint tudósitó. 9. Az „Egyetértést“ ugyanonnan Füredi Lajos. Tudomásul vétetik. 3. Lukács Ödön, a hírlapírói egyesület kezdeményezője röviden elsorolja az előzményeket. ő a Szabolcsában országos hírlapírói egyesületet indítványozott, s csak miután a fővárosi sajtó egy része az eszme iránti idegenkedését kimutatá, pendítette meg több lap azon eszmét, miszerint ha az országos egyesület nem létesülhetne, legalább vidéki társulat alakíttassák. Felkéri tehát a jelenlevőket, bár mily minőségben bízattak is meg, hogy az eszme feletti nézeteiket elmondván, az értekezletet bizonyos megállapodáshoz juttassák. Az értekezlet huzamos eszmecsere s különféle nézetnyilvánitások után a következő határozatot mondja ki: Tekintettel arra, hogy a magyar sajtol nak, mint a társadalmi s politikai élet nyíl- vánulásai közegének helyesen felfogott czélja egyfelől a közélet minden mozzanatát felölelni az életre való eszméket létesíteni, a társadalmi kérdéseket szerencsés megoldáshoz juttatni, valódi hibát és bűnt ostorozni, a visszaélése két megtorolni; másfelől a nemzeti érzületet ápolni s a magyar nyelv fejlődését előmozdi tani: ezen czél elérése s magukat a hirlapo kát illető kérdésekben is, minők p. a hírlap biztosíték és postabélyeg kivánatos eltörlése nyomosabb mozgalom támaszthatása végett, aj értekezlet olyan országos magya hírlapírói egyesületet óhajt alakit tatni, a mely a sajtó czéljainak el érését, méltóságának és súlyának niegÖriz és ét- időről időre tartandó tanácskozásai által lehetővé tegye 4. E határozat kimondása után Kom pQlthi Tivadar kinyilvánítja, hogy az általa képviselt fővárosi lapok álláspontja épen ez lévén, ő, mint a sajtó egyik munkása, szívesen hozzájárul e határozathoz. Örvendetes tudomásul vétetik. 5. Indítványoztatván, hogy az országos hírlapírói egyesület megalkotása végett az ér tekezlet által fővárosi és vidéki szerkesztőségekből álló bizottság kéressék fel, mely az összes magyarországi hírlapírókhoz felhívást bocsásson ki, s alapszabálytervezetet készít yén, az alakuló gyűlést a lehető legalkalmasabb időkben Budapestre összehívja: E végből a fővárosból a „Hon“, „Egyetértés“, „Reform“ és „Közérdek“, a vidékről a „Debreczen“, „Szabolcs“, „Abauj-kassai közlöny“ és a „Magyar Polgár“ szerkesztőségei határoztatnak az értekezlet nevében elnök és jegyző által felkéretni. 6. Az értekezlet jegyzőkönyvének hitelesítésével s az 5-ik szám alatt megjelölt szerkesztőségekhez küldendő felkérő irat szövegé- n k megállapításával: elnök Báthory Sándor, Lukács Ödön, Szatmári Károly, Kompolthi Tivadar és jegyző megbizatnak. Debreczen, 1875. jan. 17. Báthory Sándor a „Debreczen-nagy vá radi értesítő“ szerkesztője elnök, Füredi Lajos jegyző, mint az „Egyetértés“ képviselője. Lukács Ödön a „Szabolcs“ szerkesztője, Szatmári Károly a „Debreczen“ szerkesztője, K omp olth i Tivadar a „Közéédek“ és „Reform4 küldötte. Polgármesteri évi jelentés az 1873-ik év folyamáról. II. A közigazgatás ügyében. (Folytatás.) b) a pázsiti földek kezelése kiosztatott tavaszszal 1810 hold őszszel ..................................... 15 69 még pedig: &) tavaszszal: 10 forintos 686 hold 9 forintos . 11 8 forintos 631 7 forintos .... 12 6 forintos .... 242 5 forintos .... 47 4 forintos .... 18 3 forintos . . 44 árverésen 317 frt 99 krért 109 Összesen 1810 hold b)őszszel az első osztá s b a n : 10 forintos .... 450 hold 9 forintos .... 3 8 forintos .... 161 7 forintos . . 8 6 forintos . . . 51 5 forintos .... 12 4 forintos .... 5 árverésen 46 forintért 15 V Összesen 805 hold felmaradt 1874-re 66 n c) őszszel a második osztásb a n: 10 forintos . . . 278 hold 8 forintos .... 273 6 forintos .... 74 5 forintos .... 8 4 forintos . . . 60 árverésen 107 frt 25 krért 41 n Összesen 664 hold felmaradt 1874-re tavaszra 135 Ezen f ö 1 d o s z t á s b ó 1 b e f o 1 y t: a pusztai földekért . 27,236 frt 37 kr a pázsiti földekért . 27,308 „ 24 „ hátrányokból . . 2,000 „ 17Va „ Volt tehát összes jövedelem 56,541 „ 781/] „ Miután a múlt évben csak a kis tanyai és hármas halom melletti föld került osztás alá, a nagy tanya melletti Les részszel a nagy tanyai birtokrész legelőnek adatott ki. Legelőbér czimén befolyt a házi pénztárba 1863-ban 1,213 frt 38 kr. Volt tehát a város földbirtoka után összes bérjövedelem a behajtott hátrányokkal 57,785 frt 16Va kr. c) a szénatermelés akkint kezeltetett a múlt 1873, évben is, miszerint a termett fü- kaszálásra a városi lakosságnak harmadából ett kiadva, mely kezelés eredményein beszál- littatott a város majorjába 262 szekér anya széna, még pedig: rozsrétről 54 szekér, mandáról 55 szekér, jikanyomásról 32 szekér, az erdei kaszálókról 39 szekér, folyásról 47 szekér, nagy-tanyáról 35 szekér. Összesen 262 szekér. Eiádott széna árában befolyt a városi pénztárba 1482 frt. 50 kr.. A pusztai árkokon levő fák ápolása és szaporítása körül szükséges kiadásokat, a vá ros szűk pénzviszonyai mellett fedezhetni nem lévén kilátásban, e tekintetben semmi intézke dés sem történt. Jövőben azonban igen kivá natos lenne nemzetgazdászati érdekből is, ha a tekintetes képviselet elrendelné, miszerint pusztai földek árkain évenkint legalább 100 ölnyi tér befásittatnék, s a keleti oldalon már meglevő ákácz-ültetvények legalább egyszer megkapáltatnának, s szükség esetén megnye setnének. Ezen kiadás kamatait, s úgy hiszem tőkéjét is megkétszerezve adná vissza idővé az ott nyerendett famennyiség. A vízlevezető árkok 1872-ben s az elő zetes években nem tisztittatván, a kaszálók elborittattak a viz által. Ezen bajon segiten dők gondoskodtunk vállalkozókról, kik úgy rozsréti, mint az úgynevezett érfolyási vizleve zető árkokat kitisztítani a f. évi május hó 1-ig kötelezve vannak. Helybeli lakosok az ároktisztítást foly ölenkint 50 krajezár, végre 45 krajezáron alul nem vállalván, tornyos-pálezai lakosokkal szer ződtünk, kik a fő-árkok tisztítását folyó ölen kint 17 kr, a rozsréti s más ehez hasonló ár kok tisztítását folyó ölenkint 9 krajezárjáva vállalták. Hogy a város pénztára a N.-Kálló váró sának fizetett s az 1873-ik évre 639 frt 47 krt tevő pusztai földekért felszámított közköltségi tehertől mentesittessék, a császárszállási pusz tai birtoknak adótekintetében Nyíregyházához leendő csatoltatása iránt a tanács folyamodott a nm. m. kir. pénzügyi minisztériumhoz. Ezen folyamodás következtében a debreczeni m. kir, pénzügyi igazgatóságtól Lederer József kincs tári vizsgáló biztos múlt év nov. 27-én váró sunkban megjelenvén, általa a város részéről kirendelt bizalmi férfiak jelenlétében a Császár szállásra nézve a hivatalos helyszíni vizsgálat meg is tétetett. Ennek folytán bizton remélhető, hogy a tanács e tárgyú kérelmének sikere lészen an nál is inkább, mert a szomszédos birtokosok legnagyobb része a csatlakozást szintén kívánja s az iránt írásban beadott nyilatkozataik még annak idejében általam fel is lettek pótlólag terjesztve a pénzügyminisztériumhoz. d) Az erdő kezelése. Az 1873-dik év tavaszán az erdő 15-ik secciója került a képviselet határozatából vágatás alá. Előbb azonban az erdő tisztítása czéljából veszsző vágattatott. A 350 rakásba elosztott veszsző, és 26 rakás tölgygalj, s ezzel együttesen 25 db. álló makkfa elárvereztetvén ebből befolyt 1060 frt 56 kr. Felmaradt a város részére 17 rakás veszsző, és 37 db makkfa. A XV-ik seccióból kiosztás alá jött 1733. számú, úgynevezett numerusfa. Ebből eladatott 1722, felmaradt 11 numerus, mely felfágattat- ván ölbe, a városi major kertjébe beszállit- tatott. Numerusfák eladásából befolyt a házi pénztárba 7167 frt 10 kr. A deczember hóban eszközlött veszsző vágatásnál 184 rakásból 182 eladatván, abból befolyt 447 frt 59 kr; felroaradt két rakás veszsző. Tett tehát az 1873-dik évi erdő jövedelem 8,675 frt 25 krt, A vágatás alá került XV-ik seccióból 80 darab haszonra való tölgyfa szállíttatott be a város majorjába, és 19 és ‘/a öl felvágott fa, s átadatott a kertgazda felelős kezelése alá. Egy rész a seccióból, miután nem kellett senkinek, felmaradt, és a f. évre került vágatás alá. Az erdőápolás tekintetéből az előzetes években az erdő némely tisztásabb helyein tölgymakk vettetett el, de a facsemeték csak szórványosan kelvén ki, elhanyagoltan hagyattak, hogy a végkipusztulástól megóvassanak, a múlt évben megkapáltattak s tisztittattak, A vasúti sóstói indóháztól a fürdőhelyiségig a tó előtti gyepen kihasított kocsiút ké* oldalról körül árkoltatott, és mintegy 8000 db ákácz csemetével beültettetett. Esküdtszéki tárgyalás. Y Debreczeni kir. törvényszék, mint esküdtszéki hatóság előtt 21-én folyt le Básthy László felperesnek, Szigeti György alperes ellen a „Szabolc8megyei és Hajdukerületi közlöny“ heti lap 48 és 51. számai nyiltterében köz lőtt czikkekben foglalt rágalmazás tárgyában a per. 97a órakor az elnök és a bírák valamint az esküdtek megjelentek. — Vádló ügyvédje Dr. Kola János, vádlotté Ábrahám László. Ezután az elnök az ülést megnyitottnak jelenti ki, s a vádlevelet a jegyző felolvasta. — A vádbeszéd előtt mindkétrészről netaláni megjegyzések elfogadtatnak. — Erre felperesi ügyvéd a vádlevélhez csatolt 3 bizonyítvány felolvasását kéri, alperes pedig bebizonyítani igyekszik, hogy ez ügy jellege tévelyen állapíttatott} meg s kéri, ha lehet, a tárgyalást elhalasztani,— mert a bizonyítékok beszerzése az illető vizsgáló biró ál al meg nem engedtetett alperesnek,— s az alperes részéről eszközlendő bizonyítást lehetővé tenni, hivatkozik az 1848- törvény 18 czikkenek 11 §-ára. Á törvényszék ezekre nézve elhatározza, hogy felperes kérelmének elég fog tétetni, alperesének nem. Következik tehát a három bizonyítvány felolvasása, melyek elsejében Ujfehértó községe fe'peres erkölcsisége, józansága és becsületessége fejeztetnek ki; másodikéban a n.-kallói árvaszéki hivatal bizonyítja, miszerint Básthy László, mint elhunyt Básthy Dániel legidősebb fia és k. k. t- stvéreinek gyámja ellen, a reá bízott vagyon kezelése tekintetében legcsekélyebb kifogással sem bir. — Említés van ez okmányban téve arról is, hogy Szigeti György fel lön szólítva a vagyonkezelés elleni nehéz- ményei beadására; utóbbi semmit sem adott be. A harmadik okmány egy Básthy Bertha és Mariska által aláirt nvilatkozat melyben gondnokukkal! megelégedésüket fejezik ki. Erre vádló egy inkább érzelgősnek lenni akaró, mint határozott bizonyitéku beszédet tart, melyben bebizonyitni igyekszik, hogy az incriminált két czikk egyes kifejezései nevezetesen az „ördög“ szó becsületrenditő, a csalásokat nyilvánító egyes pontok pedig rágalmak. Vádlott ügyvédje az érzékeny felperest az „ördög“ lélektani magyarázata által igyekezett lecsendesitni. — A bizonyítványok első kettejét nem ismeri el jogosoknak, a vádlott nővérei által aláirt nyilatkozatot pedig kicsi- kartnak mondja. Végül kinyilatkoztatja, hogy Básthy László volt tulajdonképeni előidézője a kérdéses czikkeknek. Most felperesé a szó; szerinte feltétlen bizonyító erővel bírnak az előolvasott okmányok. Zsarolónak mondja alperest, sőt meg van győződve, hogy alperes ellenségeskedései elősegitője a neje hozományával elégedetlenség. Felperesi ügyvéd, illetlen kifejezései miatt rendre utasittatik. Végül alperes különös mentségéül annak bebizonyitására tér át, hogy tekintettel arra, miszerint Básthy a számadásokat beadni vonakodott, de meg azért is, mert szűk helyzetében az ügy peruion elintézését hosszadalmasnak vélte, kénytelen volt e téren ijesztőleg látni Bástira. Kéri a nem bűnös kirnon- dását. Ezután az esküdtek visszavonulnak s 20 pereznyi tanácskozás után kimondják a „bűnös“-!. A felperesi ügyvéd erre 6 havi fogság és. í 300 frt. pénzbírság, valamint a költségek erejéig kéri elmarasztalni alperest, mit a törvény- : szék 50 frt. birság és 25 frt. perköltség meg- j fizetésére mérsékelt. A gyűlést Sárváry elnök 17a órakor bezárta. Alperes semmiségi panaszt jelentett be. TARCZA. Muki barátom szerelme. — Humoresk. — Kiss Endrétől. (Folytatás.) Az estelizés véget ért. A társaság felkelt; Zenghő Arthur karját ajánlá Eleonórának, Muki megint csak nagyot sóhajtott s megint csak azzal kellett beérnie, hogy szemeivel kivéthesse. 41"v — Bandré ur, mi lelte önt, hogy oly lehangoltalak látszik ? — kérdé Eleonóra oly kedves hangon, mely Mukinak úgy tetszett, mintha üegy ezüst csengő szólalt volna meg. Muki felrezzent merengéséből. .*:t .— Óh nem . . . épennem ... csak egy * kissé elgondolkoztam . . 7 — Az est oly szép, ha -úgy tetszik, a ^kertben 'egyet sétálhatunk, --t indítványozó a -tárSaság .egyik tagja. Mindnyájan a kertbe indultak. r Muki barátunk szótlanul és gépileg követé a társaságod ^ ^Eleonórát Zenghő Arthur vezette karján. Bizonyos, hogy ma naplójába feljegyzendi. „Ma is meghódítottam egy szép leányt,“ Legalább olyasmi diadalmosoly játszott ajkánál, mi Muki barátunknak is feltűnt. — Én úgy keresem a holdas estét! Sétálni akkor, a midőn gyémánt sugárai átrez genek a platánok levelein. Hát még ha a sétát egy ily bájos, szép hölgygyei tehetem, — sustgá alig hal. hatóan. — “No no! . , . megmondom Izának! — fenyegető a hölgy, (Zárjel közt megmondhatjuk, hogy Iza volt az, kinek Arthur kiválóan udvarolt.) — Nem tudom, miféle összeköttetés létezhetik köztem s azon hölgy között ... én . . . én . . . úgy szólva nem is ismerem! — mond Arthur nem minden zavar nélkül. — Ejh! ön csak tréfál, ... — Eleonóra, én esküszöm, hogy mióta nagysádat megláttam, egy érzelem , , . Eleonóra és Arthur egy árnyas fa alatti iádon ültek. Muki elforditá tekintetét ... a lorondozótt utón magában járkált. — Ah, ők értik egymást; mért is nem tudom kitépni ezt a nyomorult szivet, vagy mért nem tudtam érzelmemet elfojtani még csirájában! Egyszer csak látta Eleonórát fölemel- cedni, Arthurt pedig félig térdelő helyzetben. Muki vérét lázasan érzé lüktetni, halántékán az ér szinte kidagadni látszott; megsimitá homlokát. — Zenghő ur, öntulbizalmas . . . honnan vette e vakmerőséget? W— Csak egyetlen egyszer engedje, hogy e drága ajkakat . , , — Bandré ur! — szólt Eleonóra erős csengő hangon, melyen némi reszketegséget lehetett észrevenni. — Nagysád szólított engemet! — mond Muki oly hangon, mely benső felindulását nem rejthető el. — Igen, André ur . . . hívtam önt, a lég hüvösödni kezd, lesz szives karját aján lani? . . . Önt már talán várják is, Zenghő ur. Nem tartóztatom. Zenghő ajkába harapott. — Jó éjt, Eleonóra kisasszony! — Volt szerencsém! — mond Eleonóra hidegen, rá sem pillantva. Muki Zenghőt figyelmesen megnézvén, észrevette a térden azt a kis porfoltot s nem nyomhatott vissza egy mosolyt. — Bandré ur, én ma már másodszor vonom kérdőre, mért ön oly hallgatag, mért látszik Ön kerülni engemet?! — szólító meg Mukit. — Én ? Kerülni ?! Óh nem. . . . Sőt boldognak érezem magamat, ha láthatom, ha hallom édes hangját ... ha nem hozzám intézte- tik is az. — André ur! — mond szemrehányó arczczal Eleonóra. ■ — Ne nehezteljen rám! Engedjen meg, hogy érzelmemnek határt nem tudván szabni, mertem írni azon levelet. . . . Alig nehány hava, hogy itt lakom Bánhalmán . . . Nagy- sádtól lügg, hogy újra kezdjem a vándorlást s bolyongjak egyedül! Hiszen nekem senkim! semmim! A hang, melylyel e szavakat mondá, önkéntelenül rezgésbe hozta a szivet. Eleonóra megszorító az egyszerű, de őszinte, nyílt jellemű fiú kezét. — Azt nem fogja Ön tenni. . . . Levélét olvastam. — Nagysádnak egyetlen szavába kerül, hogy nyugalmam visszatérjen, hogy boldoggá legyek. . . . Tud-e engemet szeretni, Eleonóra! — Szeretem önt! — hallatszott feleletül egy csendes, reszketeg hang. Mukinak úgy tetszett, mintha édesen zengő lágy fuvola hangjai érintenék füleit, valami édes zsibongás járta át egész valóját, azután hevesen szivéhez voná s csókjaival h lmozá a hölgy kezeit, j j Muki barátunk hazament, a mint feltekintett az égre, még a csillagokat is fényesebbnek találta, hogy is ne, szive ittas volt szerelmetből, édes boldogságtól! (Folyt, köv.)
