Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-04 / 27. szám
Nyíregyháza, julius 4. 21 szám. Elftflsetési ár ah. 4 frt. Egész érre • . • . Fél évre .........................................8 „ Ne gyed évre....................................1 „ . Sz erkesztő! Iroda és kiadó! hivatal, — hová a lap szellemi részét tÁrgymzó küldemények, úgy szinte a hirdetések s minden felszólamlások intézendök: a helybeli ref. lelkész! lak. Bérmentotlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Minden pénzktlldemények úgy előfizetési, mint hirdetési dijak: é Vitéz nlhhly pénztárnokboz Kemecsére (posta helyben) intézendök. SZABOLCS Vegyes tartalmú Hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.} Itiadó-tulajdonosolí.: Luk-ács Ödön. és Vitéz Mihály. TV. -TJblyam, 1875. S S it1 "«»—ft Hirdrlési dijak: Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszörinél'4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri buktatása, kedvezőbb föltételek alatt eszközölhető. Minden egyez beiktatás után kincstár- illeték 50 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 80 lur. As előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. 4 m i t J Előfizetésre való felhívás Tisztelettel figyelmeztetjük előfizetőinket ez uj évnegyed kezdetére, s egyszersmind kérjük az előfizetés megújítására; kérjük különösen a hátrányban levőket, hogy illetményeiket beküldeni szíveskedjenek. Az előfizetések postai utalváuy- nyal könnyen eszközöltethetnek, s Kemecsére Vitéz Mihály úrhoz (posta helyben) küldendők. Előfizetési feltételek az eddigiek: Egy évre 4 frt. Fél évre 2 frt, Évnegyedre 1 frt. W0F* Hirdetmények lehető olcsó áron számíttatnak. Tisztelettel, Nyíregyháza, julius 2. 1875. A szerkesztőség. Jöjjünk tisztába a dologgal. Az unalomig van hangoztatva már utón útfélen, lapokban s azonkívül, hogyha Nyíregyháza szabadelvű képviselőt nem választ, menthetet- lenül elbukott, s igéretvantéve, hogyha ilyet választ, akkor a nagykölcsön észre se veszszük, midőn sült galamb m<5djá ra szájunkba repül. t Felelhetnénk ugyan err6, hogy bizony épen az a baj, hogy észre se veszszük. — Azonban nincs most jó idő az él- czelésre! Ugyanazért a kinek tetszik, csak hadd ropogtassa az üres mogyorókat! Azonban szükséges tisztába jönnünk a dolgokkal! A kétszer kettő bizonyságával bir az, hogy a nagy kölcsön nem sikerül mindaddig, mig a nagyon tudott telekjegyzőkönyv ki nem igazittatik; akkor pedig elvan annak az útja készítve épen az által. A szabadelvű párt egynémely félreismert és ismeretlen nagy tehetsége azzal korteskedik Vécsey mellett, hogy Vidlicz- kayt gyalázza és rá olyanokat fog, minőket be nem bizonyíthat! Ha egy pénzzel fizetett s kézzel fogható kapaczitatiók bir tokába levő parlagi kortes ezzel akar pat- ronusának pártot szerezni, azon nem csudálkozunk, de magát amiveit társadalom tagjául tekintő egyénnek tollából és szájából ilyen dolgokat hallani és olvasni, mélyen visszatetsző. Kortesvilágot élünk az igaz, de a korteskedési mánia egy müveit embert se jogosíthat fel arra, hogy egyik köztiszteletben álló férfiúnak érdemeit letépjük, hogy mindent a másikra tűzhessünk fel. A jellemes ember ilyet nem tehet soha ! Mi szintén tehetnénk hasonló dolgokat ! ... És azt ne feledjék, hogy az actio rendesen reactiot szokott eredményezni! Elmondhatnék mi is Vecsey Tamásról mindazt a sokat, melyet az ellenzéki lapok a hitehagyottakra elmondtak, de mi jobban becsüljük az ellenfél irányában is a nemes fegyvereket, hogy sem alacsonykodásra vetemednénk. Azt is felhozzák, sőt mint halljuk, Vécsey programmbeszédében azzal korteskedett is, hogyha megválasztatik, kegyes leend azonnal kieszközölni a nagy- kölcsönt. Ha ez igaz, akkor Vécsey ur iránt eddig táplált tiszteletünk igen nagyot csökkent. Igaz, hogy egy képviselőnek a város érdekeire is kell gondolni, de csak második helyen ! Régen volt az, midőn a kép.- viselőknek közvetlenül megyei érdekeket kellett képviselniük! Mi most országos képviselőket választunk! S nem tudják-e, hogy az országgyűlésre nem „sensal“-okat, hanem országos képviselőket kell küldenünk ? — Nem tudják-e, hogy az országos képviselőknek eo ipso függetleneknek kell lenniök ? Nem tudják-e, hogyha valakire az ilynemű igérettételek bebizonyittatnak, annak a képviselőnek nincs helye az or- szággyülésen. Szűnjünk meg tehát az ily czélzatos kortesfogásoktól,. engedjük a polgárságot legjobb meggyőződése szerint cselekedni, ez a tiszta, büntelen és igazi alkotmányos eljárás. Kettőnek győzni úgy sem lshet, egyiknek menthetetlenül buknia kell. Hogy melyik legyen a győztes, bízzuk a választópolgárok igaz és tiszta meggyőződésére ! Most csak ennyit mondunk, azt vetvén utánna, ne idézzék fel önök magok a kísérteteket! pártunknak ugyan arra szűk sége nincs, hogy fals-fegyverekkel har- czoljon, de mégis akadhatnak emberek, kiknél a szenvedély a korteskedési idény alatt, erőteljesebb hullámokat vetvén, hasonló megtámadásokért, madásokkal fizetendnek. hasonló megtáKözjogi ellenzéki. KÖZÜGYEK. „Az iskolai takarékpénztárakról.“ (Kenessey Kálmán felolvasása a nemzet- gazdasági egyesületben.) Motto: „Az egyetlen pénz, mely az embernek haszn&ra van az, melyet maga keresett.“ ■ Dr. Mathews Vilmos. A ki azt mondja, hogy mi magyarok politikus nemzet vagyunk : annak igazsága van. Nézzünk csak körül. A beszélni kezdő csecsemőtől az aggott öreg emberig, kinek fél lába már a sirba van, — a piaczi kofa bódéjától fel az országház szószékéig, — a Tatár-féle ponyvairodalmi terméktől fel a legterjedtebb napi lapig mindenütt s mindenki a „politika higlevébe“ kanalaz, vagy nyelvével, vagy tollával ;" sőt sokan éppen kézzel-lábbal is. S minden politikus feljogosítva hiszi magát szájára venni a „heürékát“, ha a másikétól valamiben elütő ötlete, bogara támadt. Mást mindenik politikus, ha t. i. más-más párton vannak, csak olyan könnyedén „hazaárulónak,“ „forradalmárnak“ czimezget, mintha a falu végi dombon a kis gyermekekkel „királyt“ játszanának. Természetes, hogy mindenki azt hiszi, miszerint egyedül ő van az igazság teljes birtokában, ő az igaz magyar és rendületlen hazafi; ő a providentialis férfiú, a kitől függ<% hazának megmentése. — Szinte haj landó volna az ember a nevetésre, ha nem lenne ez állapotokban elég oka a sirásra, bu Sulisra. Mi igazabb aztán, mint az, hogy a haza megmentése- s boldoggá és nagygyá tételének komoly s nehéz kérdésével, a cultur és socia- lis kérdésekkel csak igen kevesen foglalkoznak. E téren nem adják olyan könnyen a babérkoszorút ; innen az ettől való idegenkedés számitó, de csakis a feltűnésre számitó ko-l mákban. Miután ez igy van : annál nagyobb elismerést és tiszteletet érdemelnek azon kevesek, kik zajtalanul, elvonultan ezen igazi létkérdések elemezése s fejtegetésével bíbelődnek. A társadalmi kérdések „gordiusi csomó“-ja ugyanis oly egyének kezébe kerül nálunk is, mint dr. Gerlóczy Gyula, György Aladár, dr. Dobránszky Péter és az előttünk levő felolvasott értekezés írója Kenessey Kálmán. Ezen értekezést szándékozunk mi most részletesen, s a lehető legterjedelmesebben ismertetni, a mint csak lapunk azt megengedi. Ismertetni fogunk tehát s nem bírálni; mert habár egy pár pontjával, illetve állításával! nem értünk is egyet a felolvasónak, de egészben osztjuk a felolvasásban kifejezett nézeteket ; sőt ha némely nagy pipáju, de kevés dohányu „mindentudóink“ megengednék igy fejezni ki magunkat, — csekély véleményünk és tapasztalásunk az, hogy a tudós felolvasó állításai a valóságon, mai társadalmi állapotainkon alapulnak. Lássuk most már a felolvasást, és hogy azzal lapunk olvasói bővebben, körülményesebben megismerkedjenek, idézzük az író állításait, melyekkel társadalmunk betegségére s azok orvosszerére ujjal rámutat. Felolvasó éi tekezésének czime ugyan — az iskolai takarékpénztárakról* — kevesebbet jelez, mint a mennyit valósággal felölel, ha átolvassuk; de éppen ezáltal nyeri meg s fokozza érdeklődésöket még azoknak is, kik u. n. specificus iskolai ügyek és kérdések fejtegetéséhez „türelmet és kedvet“ nem éreznek s nem fedeznek fel magukban. A mü három főrészre oszlik. Az I-sőben szó van a társadalmi bajok, betegég e k r ő 1, melyeknek fő oka, előidézője a munkától való idegenke- éss takarékossághiánya. „Beteg társadalmunknál az orvosi segély életkérdés — irja a felolvasó, — s az orvoslás módjai felett töprengeni lehet és kell, hogy legyen egyik legfőbb feladata azoknak, kik előtt a nemzet sorsa, jövője, fejlődése nem közönyös, kik e tekintetben közrehatni a társadalomban elfoglalt állásuk és hajlamuknál fogva hivatvák, sőt kötelezvék.“ A Il-ik részben az orvosságot s a gyógyítás módját mutatja fel, mely - nem más, mint az crnyedetlen munkásság, mindenek felett a takarékosság. „A ki nem takarékos — irja — azt rá kell vezetni, szoktatni, meg kell tanítani a takarékosságra.“ Az eszközök közül említi a takarékpénztárakat, népbankok, segélyegyesületeket s mindezek felébe helyezi: „a takarítási hajlam seminariumait, a népünk életében epochalis fontosságra hivatott: iskolaitakarékpénztárakat. Végül a Iü-ik részben e pénztárak felállításának módozatairól és azok eredményeiről szól. Ez utóbbira Anglia és Belgium társadalmi életéből idéz vonzó példákat. Adjuk a főbb nézeteket, vonásokat mindenik részből. Az I. alatt mindjárt ezzel kezdi értekezését Kenessey: „A jelenkor cultur-államai két hatalmas emeltyű segélyével törnek előre. Ez emeltyűk egyike az ernyedetlen munkaerő, a másik, ennek édes testvére, a takarékosság s az ebből önkényt folyó tökegyüjtési hajlam.“ Alább igy folytatja: „Azt tapasztaljuk, hogy a mint hazánk határait átléptük, a nyűgöt és észak] felé élő népek mintegy törvényül tűzték ki magoknak, hogy a családok jövedelmeiket egészen fel ne éljék, egy része bevételeiknek okvetlenül félre ‘{tétetik, részint a jövő évek esetleges rendkívüli kiadásainak biztosítása, részint a jövőbeli gondoskodás — a tőkegyűjtés czéljából.*) Itt hoz fel példákat „a világconcertben kisebb-nagyobb szerepet játszó országok* távolabbi s közelebbi viselt dolgairól, történelméből. Aztán *) Ezt igazolja Buchle H. I. is, midőn mondja ; „Minden nagy társadalmi haladás közt a vagyongyűjtés az első ; mert e nélkül nincs pihenő idő, pihenő idő nélkül nincs tudomány. Ha valamely nép annyit fogyaszt el, a mennyivel bir, nem képződhetik tőke.“ TAXtCZA.. Egy család története. (Regényes korrajz.) VII. RÉSZ. A „hál a“. (Folytatás.) Nem czélunk, de nem is tartozik történetünk keretébe hosszasan előadni, mi történt a befogott bűnösökkel; annyival is inkább, mivel történetünk egyik személye, ki inditó oka volt az említett zavargásoknak, csakugyan kikerülte a törvény szigorát, a mennyiben egy szép reggelen eltűnt; gondolták eleinte, hogy valami magán vagy törvényes ügyben a közeli városba távozott, azonban várták egy nap, egy hétig, két hétig, még sem érkezett vissza, igy tehát mindenki kezdette elfelejteni, nem is igen ejtett utánna fájó könnyeket senki. Eleinte a szósasszonyok sokat beszéltek felőle, egyik látta minden éjjel a temetőben megjelenni, a másik azt mondta, hogy a vizbe ölte magát. A harmadik hallotta ft koma asszonyától, B pedig hallotta a hetivásáron egy szomszédbeli asszonytól, a kinek meg a sógora beszélte, hogy annak fia, — ki a katonaságból nem rég tért vissza, — látta volna őt Pesten a lánczhidon, de nem merte megszólítani. Ennyi volt az egész, azután „napirendre tért“ felette a közhangulat, mint korunk egyik-másik nagyszabású parányi embere, kifejezné magát. A községnek sokat, igen sokat használt e gyáva, ; mégis gonoszlelkü embernek eltávozása, a jó rend, béke, egyetértés ismét visszatért a faluba. A lelkész családja megnyugodott, a tagosítás is keresztül vitetett, annak utánna békével, az osztó igazság mértéke szerint, s most már nem bánja azt senki. Il-ik kötet. I. Rész. Miként sikerülnek a tiszteletestervei? Történetünk ismét pár évvel haladt előre. Az e pár év alatt történt események részint lényegtelenek, részint olyanok, melyek történetünk későbbi folyamába beszőve kellő megfejtést találnak. A p—i főiskolába vezetem olvasóimat. Ma már egészen másképen néz ott ki minden t Eseményeink korában még ott. állt nagy kormosán a nevezetes kisporta, melyet a költő is megénekelt öreg kofájával. *) Az úgynevezett „pokol“ egy szűk folyosó, mely onnan vette nevét, bogy örökös setétség boron-! gott benne, elfelejtvén a régi kegyes épitkezők világositó ablakot építeni reá. A „Troja“ „huta“ „Fazekas sor“ **) mind-mind ott komolykodtak idomtalan régi falaik között az örök ifjúsággal. — De megvolt már elől is a két emeletes imposans uj épület, mely az előbiekkel együtt a tanuló ifjúság lakosztályának volt szánva. Az uj épület földszinti szobáinak egyikében négy régi ismerősünkre találunk. A Tornay uram gyermekei ezek, Elemér, Ede, Jenő és Árpád. Hideg téli idő van, a kályhában vidáman pattog a tűz. Körülte több diákok ülnek. Elemér már a 20-ik évében van, a sok küzdelem, nyomor és szenvedés erőteljes, férfias alakká edzette. Ede a 16-ik évet már betöltötte, Jenő >13, Árpád 11 éves. A gyermekek már ágyban vannak. — A Szobában öreg pipafüst. Elemér neki hevült *) Szemere Miklós. **) Mind megannyi régi isk. épület részek a collegium délkeleti réBzén. Szerző.. arczczal beszéli forradalmi élményeit. Most épen oda jutott, midőn kedvesét eltemette. Szavai elérzékenyülnek, szemeiből nem tartóztathat vissza egy pár igazi könycseppet. — A barátok meghatva, előre görnyedve hallgatnak. Miután mi e történetet már ismerjük, onnan lessük el Elemér szavait, a hol meneküléséről beszél. — Igen barátim 1 folytatja Elemér, -7 nem hittem, hogy valaha itt iűljek igy közöttetek , valami kifejezhetlen leverttség vett erőt rajtam azon időtől fogva, midőn felejthetetlen Dórámat eltemettem. Nem volt kedvem a világon semmihez, ott éreztem jól magamat csak kedvesem sirja mellett, s elhatároztam, hogy ott fogok remetéskedni a magános puszta vadonban halálomig. István, ki már azért is, mivel Dórám végóráiban gondviselésére bízott, nem hagyott el, bár alig volt nap, hogy ne kértem volna, hogy hagyjon el, még rá várakozhatik öröm az életben, de én rám nem soha 1 ő azonban mindig ellent mondott, bár láttam, hogy magában bosszankodik makacsságom felett. Kél telet éltünk már ott keresztül, mialatt határozatom mellett híven megmaradtam ; és mondhatom, hogy egészen megszoktam a magános életet. Dórám sírjának környéke maga volt a paradicsom 1 Körülte leirhatlan műgonddal
