Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-27 / 26. szám
Fenyegette a népet, bogy ha „szabadelvű“ képviselőre nem szavaz, a város tünkre fog jutni! 0 boldog XIX-ik század! melyben az ilyenek nyilvános helyeken is birdettethetnek! Hogy lehetne egy oly kormányban bizalmunkat helyezni, mely csak azért képes volna megölni egy várost, mert más politikai véleményen van. Hiszen ha igy állana, akkor veszélyesebb kort élnénk az absolutismusuál! Nem tisztelt polgártárs! Mi ha nem rajongunk is a kormányért, róla ily gyermekes bosszút feltenni nem bírunk.*) Az efféle eljárás mint „büntetésre méltó cselekmény, mint fenyegetés, a választási törvények 100-ik §-ába ütközik, nem tudjuk, feljegyezte-e magának a polgármesteri megbízott. Ezt valóban nem vártuk volna a jobboldali polgártárstól. Mondott még ő azonban többeket is, melyek aligha jól eshettek ez ellenzékből átfuzionált urakra, mert bizony mindannak az volt az értelme: Örülj izráel (N. B. izráeliták számosán voltak jelen,) mert végre az ellenzék eszére tért s beplántálta magát Ábrahám kebelébe. Erre ugyan Farbaky József nagy hatással és éles dialectikával válaszolt, s bár elveit nem oszthatjuk, el kell ismernünk, hogy saját álláspontját szépen védelmezd. — De hát mit ér az! Végre ő is beláthatta, hogy a viz és olaj olyan két elem, melynek teljes összeolvasztására még az általa annyira dicsőített Tisza Kálmán varázs laboratóriumában sem készíttetett el az alkalmas tégely. Első gyűlése volt ez a szabadelvű pártnak s ime a kézfogás pillanatából is kitűnt azon éles ellentét, mely szerint az az előtti baloldali azt állitá, — hogy a jobboldal tért Tiszához, az az előtti jobboldali pedig atyai örömét fejezte ki a tékozló gyermek megtérése felett. Fusionálók! mikor nyilnak már fel Szemeitek ? I Különben követjelölt még eddig nem vállalkozott. Elnököt, alelnüköt és jegyzőt választottak, egyéb baj nem történt. Egy jelenvolt. Nyírbátor, jun. 17. Nyírbátorban nevezett napra Erőss Kálmán és Gencsy Károly által hivattak össze a bátori kerület választó polgárai, nagy számmal gyűltek össze a választó polgárok. Gencsy Károly, mint az értekezlet egyik összehívója, a fusió mellett nyilatkozott. Érre a közjogi ellenzék párttagja emelt szót, hogy a jelen kormány iránt tisztelettel igen, de bizalommal nem viseltethetik, minél fogva a kormány irányában a közjogi ellenzék terén marad, s ily elveket valló egyént óhajt felkül- deni a közelebbi országgyűlésre, erre a „szabadelvű párt“ elhagyta a termet, s a közjogi ellenzék megalakult, elnökül Erőss Kálmánt, jegyzőül Kölcsey Ferenczet választván meg. A közjogi ellenzék képviselőjelöltül K á 1- 1 a y Jánost kiáltó, ki egyhangúlag s nagy lelkesedéssel, minekkövetkeztében egy tekintélyes küldöttség neveztetett ki, mely kérje fel Kállay Jánost, hogy a jelöltséget fogadja el s a gyűlésben jelenjen meg. Kállay János kevés idő múlva a gyűlésen megjelenvén, meghatva köszönte meg az iránta nyilvánult bizalmat, s egyszersmind felkérte a pártot, hogy ajándékozzanak meg mást, ki ugyan ez elveknek rendithetlen harczosa, bizalmukkal, azonban a párt ismételve kinyilatkoztatta, hogy senkit mást nem oh°jt felléptetni, csak őt. Látván a közbizalom e fényes nyilvánulj Ha ezek igy történtek, csak sajnálatunkat lehet kifejeznünk a felett, hogy ha a követválasztást is mét a szenvedély terére akarják némelyek sodorni, a hegedni kezdő sebek felhasogatása által. Szerk Ezalatt azonban a józanabb részből nehány ember beugrott a kertbe s az ott még akkor is eszméletlenül fekvő atyafinak kezdettek esni, sehogy sem tudván neki megbocsátani, hogy az ő papjok ellen fel merte emelni kezeit. Tépték, rugdosták, s már-már bizon nagyon kellemetlen helyzetbe kezdett jönni az illető, sem többet, sem kevesebbet nem akarván vele tenni, mint egy kicsit darabokra szaggatni a vakmerőt. Szerencsére a lelkész még jókor oda érkezett, s megmentette életét. Már ekkor a pap ismét a szokott engedelmes, szelíd Krisztus tanítványa lett; szelíden szólott hozzá. — Látod, látod édes Mihály fiam, mily iszonyú tettet akartál te végre hajtani I Hát mond meg, mivel érdemeltem én azt meg, hogy ellenem törjetek, mint gyilkos gonosztevők. Tudod, mennyi bajból mentettelek már meg! Mennyi jótanácsot adtam neked, s te azzal akartál megfizetni, hogy özvegygyé tedd nőmet, s árvákká ártatlan gyermekeimet ? Hát ez a „hála“ édes Mihály fiam ? Mihálynak arczán a szégyen és megbánás könnyei csorogtak alá! — De hát ne félj — folytató a lelkész, — én neked megbocsátok, azért a mit ellenem elkövettél, azonban azért mit ma elkövethettél, a mint véres kezedről és botodról látom, még számolni fogsz, oda fent, és hiszem, hogy ide alant is. Eredj haza I Javítson meg az Isten ! A feldühödött sokaságnak nagyon kellett lását., honfiúi kötelességének tartotta az előtt meghajolni, s lelkes szavakban körvonalozván a párt élénk helyeslése s köztetszése között azon elveket, melyekért, ha isten engedi, har- czolni fog, a gyűléstől búcsút vett. ! Kállay Jánost e lapok olvasó közönsége előtt jellemezni nem szükséges, hiszen már Horácz igen találólag festi az ily jellemszilárd férfiakat mondván: „Justumac tenaccm propositi virurn, 'Non civium ardor prova jubentiuin, Non vultus instantis lyranni Mente quatit solida.“ A szabadelvű párt Gencsy Károlyt, maid Kauzsay Károlyt és Jármy Ödönt kérte fel képviselőjelöltül, de a jelöltséget egyik sem vállalván, a párt jelölt nélkül oszlott szét. G. Nagy Lajos. K i 8-V á r d á n, 1875. jun. 21-én. Kedves barátom, szerkesztő! Ismét élénkülünk, nem ugyan az erdők süru lombjai közt keletkezett enyhe szellőtől, nem is az üde forrás vizétől a festői hegyek alatt, de nem is a főnyeremény okozta örömtől mert bizony ezek egyáltalában távollevő dolgok, hanem élénkülünk azon tudat által hogy ismét képviselőt választanak az országnak maholnap megnyitandó gyűlésére, ismét gyakorolhatjuk az eredetijéből meglehetősen kivetkeztetett választási jogunkat. K ö v e t válás z t á s! ez most minden lapnak programm- ezikke, erről annyit írnak, hogy valóságos jég- hullássá vállott ez idő szerint a lapirodalomban, s mégis mily örömmel olvassuk egyes vidékek tudósításait, mily erdekkel várjuk az eredményt, mert hajh! nem messze van 1877., a midőn az országnak tiz évig viselt vas ingét s vallató keztyűjét le kell vetnie, és ... no szerkesztő barátom, itt megakadtam, bizöny- nyal bő, kényelmes bugyogót kőidnek neki helyette Becsből, ha a választandó képviselők megengedik a gyámkodó kormánynak azt elfogadni. A szabadelvű párt két elnöke e hó 20-ra Kis-Várdára a kerület összes választóit meghívta követjelölési értekezletre; a választók össze is gyűltek mintegy 300-an, eddig csak volt némi szine a gyűlésnek, de midőn az elnök a gyűlést megnyitotta, olyan confusió keletkezeit a fusióban, hogy az ugyanazon nap éjjelén dühöngött orkán lepkeszárny okozta szellőcske volt hozzá képest; ugyanis az elnök látván és informáltatván, hogy a gyülés- bon a közjogi ellenzék hívei közül is számosán megjelentek, a gyűlés megnyitását jelző pár szó után kijelentette, hogy ezen értekezlet csak a szabadelvűek értekezlete akar lenni, ide csalt az ezen párthoz tartozók hivatalosak, itt (t. i. a nagy vendéglő termében) csak is ezek értekezhetnek; aztán nyomban megtette a candidátiót is, ajánlván egyszerre két egyént, — L i p t a y Károly és P i 1 i s s y László urak személyében. A mi ezután következett, sem látni, sem hallani nem volt jó; az ellenzék tagjai követelték, hogy jelen lehessenek, vakmerőnek de- clarálták a meghívó fogalmazványát akkor, midőn az, — bár az összes választó polgárokat hívta meg, s községenkint adta az értekezlet napját mindenkinek tudomására, mégis azt té- telezé fel, hogy csak a szabadelvű párt hívei voltak jogosítva megjelenni stb. „Itt maradunk, együtt tanácskozunk, éljen Pilissy László felkiáltások tölték be a termet, s még az utczán is a zavar nagy volt, a szabadelvű párt nem tudta, kit kiáltson a kettő közül, hiszen saját elnöke candidálc és pedig elég tapintatlanul kettőt, melyikre szavazzon hát, kit jelöljön, nein tudta. A mintegy félóráig tartott bábeli zavar kissé csilapult, Liptay Károly ur szót kért, s ékes szavakkal köszönte meg a szives megemlékezést, azonban a jelölt- j séget el nem fogadja. Hangzott ezután még a tiszteletes uram leczkéje hogy kijózanodjék. Mindenki csüggetegen kereste fel saját hajlékát, csak egynéhány nagyobb gonosztevő vette nyakába a világot, félvén a bekövetkezendő büntetés terhétől. Délutáni egy óra tájban dobszóval nyomultak be egy szakasz katonaság a megriasztott urakkal együtt a faluba minden ellen állás nélkül. ’ A falu végén ott várta már őket a jegyző és a biró sápadt arczczal, a pinezébe szorult tisztviselők még most se mertek a rejtek helyről elő bújni. A halálra kinzott csendbiztos már ott volt kiterítve a falu házában, családjának üzentek is már, hogy jöjjön el végtisztesség tételére. Nehány szóval előadta a jegyző a történteket, a biró pedig bizonyitásképen ráütött fejével. Mindenki elszörnyüködött a hallottak felett! A jegyző sopánkodott, mintha nem ő lett volna a zavargásnak nagy mestere. Azonban az uraságok között volt egy ember, ki nagyon élesen kezdette vizsgálni elöljáró uraimékat és sürgette, hogy minél elébb menjenek a faluházához, ott majd megkezdődhetnek a tanuhallgatások. A falu derakán már egész serege a kárvallott izráelitáknak fogadta őket, kik a vért magukról le nem törölték, hogy annál iszonyúbb hatást idézzenek elő. • Pilissy Lajos neve is, ki szintén lemondván a jelöltségről, egyhangúlag egész lelkesedéssel a szelíd 8 mindenki előtt kedves tiszteletben álló Pilissy László kiáltatott ki a szabadelvű párt képviselő jelöltéül. Ellenjelöltről eddig még nem szereztünk tudomást. Elnök a gyűlést,. — vagy ha úgy tetszik, az értekezletet — feloszlatván, az izgatott közönség tömegesen ment a várlcertbe, a „kis-várdai l'elekezetnélküli népnevelési egylet“ által rendezett juniálisra. A mint beléptünk az ősi rom által ékesített, s ez alkalomra ügyesen feldiszitett kertbe, a politikai szárasztó lég kellemetlen benyomásai azonnal kellemes érzéssé változtak át, nem is lehet ezen megütközni, olyan kert volt ezen — egyébként mocsársziget, mint a mesebeli tündéreké, melyben a gyönyörű, szemet s szivet egyiránt kápráztató virágok mosolyognak, beszélnek, s szemeikkel mennyországot Ígérnek, aztán észrevétlenül, — mintha a tündér királyné intene, egyszerre egy koszorúvá fűződnek, melyből aztán nem egyes eleven kát nefelejtset, avagy rózsaszín ajkú boglárkát, — hanem az egész koszorút óhajtja bírni • a jámbor halandó. De hát nehogy elragadtatásom miatt hűtlen levelezőnek tartassam, megtartom a sorrendet; a junialisra szétküldött meghívók szép eredményt* tüntettek fel, nemcsak a szomszéd, de a távol vidékiek is, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplénme- gyéből is láttunk úri vendégeket, a kocsik egymást érték, s midőn a nap a sátoralja-uj- helyi hegyek szikláiban megbotolva a tengerbe zuhant, felébredt a jó kedv, a pazar- fénynyel feldiszitett larka lámpionoktól kivilágított, s zöld gályákkal körülfont sátorban, a még délután 4 órakor elkezdődött táncz most indult csak meg istenigazában, — s Benczi Gyula ismert jó s öszhangzó zenéje mellett oly élvezet, oly lelki gyönyörűség volt a kedves fiatalságot tánczolva látni, hogy szintén könybelábbadt az ember szeme, nem csak én kedves barátom, de többen, s a meggyőződés meleg hangján adtak kifejezést ama tapasztalásuknak, hogy Ki g-Várdán ily díszes, ily nagy közönségre egyetlen ily összejövetel alkalmával sem emlékeznek. -— Azért barátom, ne kivánd azt tőlem, hogy neveket emlitsek, ne várd dicséretét ama családapáknak s anyáknak, kik kedves leányaikat elhozták, hogy a koszorú virágait kiegészítsék, de ne kivánd kérlek azt sem, hogy a szépségeket elősoroljam, egy egész iv irlapra volna szükségem erre, s ha leírnám is, hálátlan munkát végeznék, mert hiszen ott mindenik szép volt, mint a kertnek virágai, üdék, mosolygók, ifjak. De ah, a kaján irigység sűrűn érkező, s vállainkra nehezedő bajaink eme élvezett vázát is megszánta tőlünk, — délnyugat felől, sötét felhőkből villogtak tűz szemei, s a mindinkább sűrűbben tornyosuló fellegek, az összeszorult lég, zivatar közeledését sejtetek' velünk. Amitől tartottunk, csakugyan bekövetkezett; éjféli 12 órakor, mint a lánczairól leszabadult fenevad, villámgyoi’sasággal tört elő, a lampionok egy pillanat alatt lángot fogtak, a petroleumos lámpák földre hullva meggyu- ladtak, a terített asztalok mindenestől szárnyra keltek, vak sötétség, irtóztató zugás, átláthat- hatlan por, melyet a vihar magával hozott, felfordult sátrak recsegése s a tánezsátorban meglepett tánezos s nézőközönség kétségbeesett jaj kiáltása s sikoltása tölté be a léget egy pillanat alatt; menekülésre nem gondolhatott senki, mivel oly hirtelen érkezett a veszedelem, mint villám, mely később egyedüli világitóul szolgált. Ily égi játékra, barátom, még nem emlékszem, legalább ily hirtelen érkezettre nem; a tánczhelyiségből mindenki igyekezett szabadulni, kétségbeesett ostrommal lepték meg az egyetlen kijárást, mig végre a derek rendezőknek Yay Péter, Hra- bowszky Guidó és Kerekes Elek uraknak, valamint több vendégnek sikerült a hölgyeket íisebb csoportokba összeszedni s kissé megNyomorult, mizerabilis csoportozat volt ez, férfiak, asszonyok és gyermekek kuszáit lajjal, tépett ruhákban: A sipitó „aj vaj “-októl terhes volt a lég. Egész ostromot indítottak a megmentők ellen panaszaikkal egyik véres homlokát, másik felkötött karját, harmadik szakadozott öltönyét mutatta, s mind egyszerre zengedezte a maga nagyítva előadott panaszát. Végre nagy nehezen meglehetett értetni velők, hogy itt az utcza közepén egy esztendeig se lehet elvégezni semmit, hát csak menjenek fel egy óra múlva a faluházához. A dob szóra, melynek egy hangú pergése a pinezébe is behatott, előkerültek a kényszerült rabok is ; — s c ehány perc? múlva a szolgabiró elő rendelte a falu biráját, és az előzményekről kezdett kérdezősködni; kitudakolta annak nevét, ki reá halálos csapást mért tegnap előtt, összejegyeztette mindazokat, kik a csendbiztos halálának előmozdítói voltak, a kisebb-nagyobb bűnösöket mind, s megkezdettek a befogatások, körülbelől 60 nőt és : érfit fogdostak össze, s kisértek vizsgálati fogságba. így végződött a véres jelenet, melynek minden egyes apró részleteivel megismerked- ictik az, a kinek kedve úgy hozza magával az X. megyei levéltárban. Csakhogy még itt nincsen a vége. Egy pár hét múlva ez események után a jegyző házában, kinek lelki háborgásai njugtátui; épen jókor hagyták el a tánezbe- lyiséget, alig hogy az utolsó menekülő is to. vabuzódott, iszonyú roppanással omlott be, | mint a könnyű szalmaszálat röpité több olnyj távolságra a nehéz oszlopokat, s összeszege- zett deszkákat a vihar. Nem tudom neked leirni a meglepetés a zavar, s a természet borzasztóan fenséges’ képét, annyit azonban bátran mondhatok, hogy ezen éj mindnyájunk előtt, kik ott jelen voltunk, sokáig emlékezetes marad; s épen ezért de azért is, mivel nehány kalap, napernyő s felöltő kivételével nagyobb veszteség nem történt, a kisvárdai majálisra, mely évről évre díszesebb, s nevezetesebbé válik, a vidéki vendégekhez ezután is lesz szerencsénk. A bevétel s kiadás részletezését, valamint az egylet egyéb financziális közleményét nem sokára az-illető helyről megkapod, s igy én, soraimat az éjfélután 2—3 óra közt szétoszló vendégkoszorunak szives megjelenésök- ért köszönetét mondva, befejezem. Isten velünk! Őr, 1875. jun. 19. T. szerkesztő url Van szerencsém röviden tudósítani becses lapját az őrben f. hó 13 án a helybeli népiskola javára rendezett tavaszi tánczvigalomról. A közvélemény nyomán mondhatom róla, hogy igen szépen sikerült, daczára annak, hogy a vidékről meghívottak nem jöttek annyian, mint a nagy számmal szétküldött meghívások és előre történt igérkezések után várható volt. így is azonban igen szép számú közönség gyűlt össze a meglepően díszített tánezhelyiségben, mely zöld lombjaival s pompázó virágaival az egykori paradicsom szépségét juttatta eszünkbe. A jeles zene is megtette villanyozó hatását, úgy hogy vendégeink teljes fesztelenséggel s páratlan jókedvvel mulattak világos virradtig, sőt sokan még azután is. A gyönyörű női koszorúból egyes virágokat a többiek felett teljesen kiemelni, képtelennek érezzük magunkat, mert azt hiszem, lehetetlen volna bárkinek is, teszem fel egy kert szép virágai közül egyet különösen kiválasztani akkor, a mikor azon virágok mindegyike egyformán leköti figyelmünket, egyik felséges illata, másik ragyogó szio- pompája által. Igv vagyunk mi is. Nem tudjuk eldönteni, hogy ki volt a jelenlevő hölgyek közt a legbájosabb, legkedvesebb .. ,~és pedig azon egyszerű okból, mert mindnyájan ilyenek voltak. Bevétel tekintetében is meg van a rendezőség elégedve az eredménynyel, a mennyiben a mai pénzszük világban 58 fit 47 kr. tiszta jövedelem csinos kis összeg. Felülfizettek: Győri Sándor 1 frt, Kocsár Imre 1 írt, Délceg Sándor 1 frt, id. Vai István 2 fit, Török Miklós 1 frt, Neuburg Gyula 1 frt, Pekár- csik József 2 frt, Vitéz Mihály 1 frt, Nagyváti Ferencz 2 frt, Elek Dániel 1 frt, Kozma József 2 frt, Kölesei László 1 frt, Kain Izráli 1 frt és végül Nyíri Ilona urhölgy 5 frt. Fogadják a nemes czél irányában tanúsított jótékonyságukért a rendezőség meleg köszönetét. Megjegyzendő még, hogy előzőleg szintén rendeztetelt ezen czélra egy szükebb körű népmulatság, mely 22 frt 74 kit jövedelmezett, s igy összesen az őri ref. népiskolai alap, mely az ingyenoktatás czéljából, a tandíj pótlására fog szolgálni, az idén ezen két dalidó után 81 frt s 21 krral növekedett. Egy jelen volt. ÚJDONSÁGOK. ! Az utolsó Ítélethez képzelték magukat közel 20-án éjjel a kisvárdai majálison mulatozik, a pillanat alatt bekövetkezett rettentő orkán miatt, mely a mulató közönséget majd a tánezhelyiségül szolgáló fabódé roncsai alá temette. Részlet:s tudósítást eredeti levelezésünk nyújt. egyre növekedtek, annyira, hogy ; gyakran fonákul tett mindent, s egész napokig elült egy szó nélkül, sápadt arczával merően a földre tekintve szomorú események bontakoztak ki. A jegyzőt kezdette vádolni az általa meg- tagadt lelkiismeret, annak az Istennek szivünkbe ültetett birója, kit ő már annyiszor megtagadott, — hátha majd valahogy rátalálnak a baj okára, és akkor mindennek vége. Egyedüli vigasz és gyönyör volt még kis gyermeke, kit valóban szeretett, ennek bölcsője mellett feledni volt képes perczenként lelkiháborgását. Egyszer azonban észre kellett venniök, hogy a kis gyermek beteg; a jegyző kétségbe esett, a nő jajgatott; hasztalan rövid két napi betegség után kiszenvedett az. Az anya kétségbe esett, a jegyzőt gyakran hasonló fájdalom a dühös őrjöngéshez ragadta meg, néha bákkancsos módon káromkodott, majd egyszerre ellágyult, mint egy asz- szony s kezeit tördelve zokogott egész órahosszáig. Neje hasonlóképen vigasztalhatlan volt, úgy hogy már alig volt jártányi ereje, végre is ágyba esett, s nem is hagyta el azt, mig koporsóba nem tették belőle. (Folyt, köv.)
