Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-20 / 25. szám
országgyűlésen nem hozatott, mely az anyagi előmenetelt felvirágzást czélozva a bukás örvényének széléről az országot biztos kezekkel viszaránthatná. Ezen erős érvekkel és biztos számadatokkal támogatott előterjesztés után, melyet be kell ismernünk, bogy egyszeri hallás után csak hiányos keretben nyújthatunk olvasóinknak, áttért a legközelebbi kormányválságra, a fu- sióra. Elmondá, hogy ő mióta önálló gondolkodással bir, mindig a „szabadelvüség“ zászlóját követte, de nem olyan értelemben, mint a mostani kormány, mely szép nevet vett ugyan fel, de e névre nézve minden jelek oda mutatnak, hogy tartalom nélküli üresség íj Elmondá, hogy a szabadetvüség czifra és kecsegtető szavával egy eladósodott, nemzetgazdászatilag a bukás örvényének szélére jutott országot megmenteni nem lehet, oda erős és alapos nemzetgazd'á- szati reformok szükségeltetnek, ezt várta volna a mostani kormánytól. Érinté itt a visszaeséseket, melyek a törvényhozásban létre jöttek, melyek egyáltalán nem vetnek dicsérendő fényt a kormány czi- mében levő szabadelvüségre. Szerinte egy cultur államban a polgári jogoknak nem megszorítását, de épen kiterjesztését kell eszközölni a közmiveltséghez mérten annak, ki a szabadelrüség szép nevezetére akar számot tartani, és ime azok, kik a választási jogok megszorítására szavaztak, egy kis részben sorakoztak a jobboldali ellenzékhez, legnagyobb része pedig csatlakozott a magát szabadelvűnek nevezett párthoz, a közjogi ellenzékhez nem tartozik azok közül egyetlen ember sem. Melyik pártot illeti tehát meg jogosan a szabadelvű nevezet ? Könnyű kitalálni 1 Magára térve, hivatkozott programmjára, melynek alapján megválasztatott, elmondá, hogy I azt kölcsönös szerződésnek tekinti í És most nyugodt lelkiismerettel néz szembe választóival, mert ő annak egyetlen pontját se szegte meg. Miért nem csatlakozott ő a mostani szabadelvűnek nevezett kormánypárthoz, arra nézve álláspontját következőkben olvasta fel, hangsúlyozván, hogy azért tette ezt írásba, meri, minden szavát komolyan meg akarta fontolni, s úgy' akarja, hogy mindenki tisztán, félre magyarázás nélkül érthesse meg, s fogja fel. „Nemzetek nemcsak az ellenség fegyvere, de a nemzetgazdasági s pénzügyi tönkrejutás által is veszhetnek el; ez utóbbi folytán annyival inkább, mert a vagyoni tönkrejutást rendszerint az erkölcsök* sülyedése szokta követni. „A szabadságnak kisebb vagy nagyobb foka, a politikai intézmények kisebb vagy nagyobb tökélye, a nemzetek életében magában még döntő sulylyal nem bir; de oly folytonos hanyatlás a nemzetgazdaság és pénzügy terén, a milyen Magyarországon a közelebbi években beállott: múlhatatlanul az állam megbukását és a nemzet elenyésztét vonja maga után. „E részben az uj pártalakulás eddig még semmi garantiát sem nyújt arra nézve, hogy a jelen állapot gyökeresen orvosolva, és a jövő viszály elhárítva lesz. „És miután én azon alapot, melyen a kormány az országgyűlés végéig állott (s melyen ma is áll,) úgy közjogi, vagy mint nemzetgazdasági tekintetben ; ez utóbbi tekintetben nem fogadván el a kormány jövőre, az az 1877-ik év végétől, a vámterület elkülönítésének eszméjét, mint Magyarország nemzet- gazdasági és pénzügyi megmentése egyedüli eszközét, mondom, miután az alapot hibásnak tartom, és ezen alapnak javítására a kormány részéről semmi előkészületet sem láttam, sőt voltaképen még a reá való hajlamot sem : ez az oka annak, hogy a szabadelvűnek nevezett kormánypárthoz nem csatlakoztam.“ Végül pár szóval s ama szavakkal „éljen a hazai“ befejezte másfél teljes óráig tartott nagy hatást idézett beszédét. Beszéd végeztével szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözölték volt képviselőnket, sokan hozzá közeledtek, s köszönetük, barátságuk, rokonszenvük, s tiszteletük jeléül kezet szorítottak vele. Mi csak annyit teszünk még hozzá: Éljen derék képviselőnk Vidliczkay, képképviselőnk mondom, még pedig nem csak a múltban, hanem ha Isten úgy akarja, mint magunk, a jövőben is. —s.— * A kisvárdavidéki ref. tanító-egylet tavaszi közgyűlése. T. szerkesztő url A kisvárdavidéki ref. tanító-egylet jun. 3-án, Kisvárdán d. e. 9 órától d. u. 1 óráig tartott tavaszi közgyűlése megérdemli, hogy röviden megemlékezzünk az ottan történtekről, hogy a tan ügy barátok és a megyében levő testvér-egyletek rólunk tudomást vegyenek. Mindenek előtt dicsérettel kell kiemelnem, hogy a tanítók igen szép számmal, mintegy 22 en jelentek meg a kijelölt napon és órában pontosan; ezeken kívül két lelkész L. D. és Sz. P. Az e. megyei gyűlés által készíttetett alapszabályok felolvastattak. Egyietüuk ezeken módosítást óhajt tenni, mivel csak szellemi czélokat tűz maga elé; t. i. a tananyag s tan- módszer, óraterv, tanterv, fegyelmezési több eféle kérdések fejtegetését. Pénztára nem lesz, hanem anyagi szükségleteit időről-időre, minden előjövő alkalommal közadakozásokból fedezi; igy pénztárnokot nem választ. Könyvtárnokot sem választunk, mivel vidéki egyletünk azon szerencsés helyzetben van, hogy a fele- kezetnélküli népnevelési-egyletnek Kisvárdán már egy könyvtára van, ez egyletnek minden tanító saját érdekében is,, de erkölcsileg is kötelezett tagja. Ennek könyvtárából, mely a legbecsesebb pedagógiai szakmüveket tartalmazza, fogunk olvasás végett könyveket hordani. Az alapszabályoknak ily értelemben való módosítására küldöttség neveztetett. Alelnökül Papp Bertalan bezdédi, iná- sodjegyzöül Árokháti Sándor komorói tanító választatott. Választmányi tagokul: Szegi Lajos, Lánczi Lajos, Mérki József tanítók és Lovas Dániel lelkész nyerték a szavazatok többségét. Az egyházkerületi tanterv s a nyiregy- házvidéki egyletnek a taoterv feletti nyilatkozata felolvastatván: a tagok közül számosán szólották e fontos tárgyhoz. Mindannyian tul- bönek, kivihetetlennek mondák — a vidékünkön divatozó szakadozott iskolázási rendszer mellett. Véleményes jelentést késziteui s azt a legközelebbi nt. e. megyei gyűlés e'.é terjeszteni, kiküldettek Görömbei Péter elnöklete alatt: Szegi Lajos, Papp Bertalan, Árokháti Sándor, Tóth János, Nagy Gábor. Az elöbbirt tárgygyal kapcsolatosan fel- merült a vallástanitás kérdése is; erre nézve azon indítvány fogadtatott el, hogy a nt. e. m. gyűlés egy folyamodványban elnök és jegyző által kerestessék meg és kéressék fel, hogy igyekezzék oda hatni, miszerint a confirman- dusokat jövő évben egyenesen, az erkölcstant, hittant és egyháztörténelmet is mielőbb a lelkészek vegyék át a tanítók kezéről. Egy kérvény intézése az e. ni. gyűléshez az iránt, hogy a tanító tartó egyházközségek, a káliói egyház példáját s a budapesti ref. e. megyei községek példáját követve, adjanak a tanítói g) ülésre tanítóiknak évenként kétszer előfo- gatot vagy napdijat: helyesléssel találkozott és elfogadtatott. Kivitellel elnök s jegyző bízatott meg. A métermértékekről értekezett Árokháti Sándornak kimerítő, alapos és terjedelmes elő adásáért köszönet szavaztatott. A másik Számtani előadás jövő gyűlésre kalasztatott. A tankönyveknek a tantervhez alkalmazására, a legjobb kézi és vezérkönyvek kiszemelése s ajánlatára, azokból a feleslegeseknek ítélt tananyagnak kihagyására s ezek feletti jelentéstételre Lovas Dániel elnöklete alatt egy hattagú küldöttség neveztetett ki azon utasítással, hogy eljárásukról jövő gyűlésre jelentést tegyenek, mely az e. megyei gyűléshez lesz terjesztendő felülvizsgálat, illetve jóváhagyás végett. A meg nem jelent tagok körlevél átal fognak tudósittatui az egyleti gyűlés azon határozatáról elnöki utón, hogy bu indokolt, aiapqs ok nélkül maradnak el a gyűlésről, — első ízben 50 kr, másodízben 1 frt és igy tovább kétszeresen fognak birságoltatni; s ezen birság a nt. e. m. látogatóság által a tanítói gyámpéuztár javára fog beszedetni. Több apróbb g a közönségre nézve érdektelen kérdések megbeszélése után a gyűlés berekesztetett azon reménynyel,'’ hogy jövőre még többen leendőnk; s meg fogunk győződni az összejövetelek, 'gyüíésézések által arról, hogy ily szakgy ülésekre mindannyiunknak égető sziinkségünk van. Ezen bittel és reméuynye), s kölcsönös, szives üdvözlésekkel váltunk meg egymástól — a viszontlátásig. Görömbei Péter. A rósz szomszéd. A költő lantot, a katona kardot, a próza iró tollat ragad szivérzelmei kifejezésére; ez utóbbi kategóriába tartozók példája szerint én is tollat ragadok, hogy kifejezést adjak azon panaszomnak, melyet reám egy különös behatás gyakorol. Hogy mi legyen az, magam se tudom hirtelen kifejezni. Nem az emberek rágalma, mert azt szép szóval el lehet hallgattatni, különben is nagyon békeszerető ember vagyok, nagyon sokat el tudok tűrni, a mi miatt mások halálra bosszankodnék magokat, én keresztyén emberhez méltóan megbocsátok még ellenségemnek is. Sem pénzem el nem lopták, mert azt magara se tudom hol van, hát még a tolvajok, bogy tudnának ráakadni. Még az sem zavarná lel annyira léleknyugamamat, ha talán egy perez alatt millióner lenne belőlem. De ez ..,. ez ... . ez az átkozott.. .1 no de még is nagylelkűen megbocsátok, ha szomszédomból családjával együtt szépen eíhurczolkodik, mert már tovább ki nem állom ezen impertinentiát a mit velem drágalátos szomszédom egész úri családjával tesz. Igaz! hogy sok borsot törtek már életemben az orrom alá, de még ennyit nem, mint ez a .. . . Vagy úgy 11 tehát valamelyik szomszédod házsártos természetű ? Jaj barátom az igen nagy csapást Emlékszem rá, hogyha apám valakire megharagudott, rendesen azt mondta neki: „Fogjon meg a török átok“ a mi felett olyan sokat elgondolkoztam, hogy mi lehet az, inig végre sok tudakozódás után megtudtam, hpgy az nem egyéb, mint a rósz szomszéd. Tehát rajtad is beteljesült a török átok? Beszélj kedves barátom, melyik az a gonosz természetű, ki éltedet ennyire megkese- rité? mondd! mondd! hadd vivjak meg vele, ha mindjárt a Plútó kamrájából most került is ki. Ki az a vakmerő, ki neked békét nem hagy? Talán a felső szomszéd? öh az igen stólid jámbor család, nyugalmamért mindent kész tenni. Úgy hát az alsó szomszéd? az meg pláne lelki testi jó emberem, ki érteni élet- halálra kész volna megküzdeni. De hát mégis inelyiK? Nyugodj meg jó barátom, nem ismeritek ti az ilyen hadat a Nyíren. Az ördögöt rá szedheted 'csellel, a rósz szomszédot eltávolít-' batod szép szerivel, de az én szomszédomat nincs az a hatalmasság a ki rendre utasíthatná Minthogy látom, miszerint nemes lelkü- letedet mennyire bántja, hogy nem ismerheted gonosz háborgatóimat. Ha lesz türelmed végig hallgatni, elmondom a tényállást, s ha még is kedved lesz vele megvívni, ám tegyed, ha tudsz 1 Ezelőtt nehány héttel szép csendesen, minden zaj nélkül, csak úgy észrevétlenül nyomul be a faluba egy ármádia zöld nadrágos egény, elfoglalja az erődöket, sánezokat, a véd- gátak oldalait; s midőn a falu lakosa a napi fáradalmak után már nyugalomra készült, ek- ior mint egy parancsszóra megzendül az éget verő lárma. Hajrá tetete újra tetete hurrá te- tete, csakcsakcsak, brruu brru brru stb. — különféle harsonák, kürtök s vezényszóit hangzottak egész éjjel szakadatlanul. Eleinte még gyönyörködni is tudtam benne, órahosszat el- lallgattam e különös éji zenét, osztályozgat- tam, hogy melyik mondja a sopránt, melyik a tenort, vagy két-három este hűséges hallgatója voltam e nagyszerű concertnek. De valamint a küzdelembe, úgy a gyönyörbe is végre bele un az ember, s igy jártam én is, bele csömör- lőttem a nagy élvezetbe. Hogy tehát a zenészek megjutalmazva legj eiiek s megelégedve távozzanak, egész nagy úri. helybehagyássál teljes megelégedésemet nyilvánítottam működésűk felett. Nyugodtan bementem feküdni, remélve, hogy a vitéz urak hasonlóképpen fognak cselekedni. De nem úgy történt mint gondoláin. [¥agy a dicséret lelkesítő fel őket, vagy a-jutalmat keveselték, elég az hozzá, hogy még nagyobb erővel fogtak a munkához. Hangzott a riadó éjjelenként bétröl hétre, úgy hogy közel s távolban semmiféle teremtett lélek nem élvezhette a jóltevő álmot. Sok ideig igy sohaj- tozám fekhelyemen; „Csendes álom, jöjj el hozzám gyönge szárnyon“ s már közeledők is, de a vezénylő tiszt oly óriási riadót fuvatott, hogy ijedtemben kiugrottam az ágyból. Csak most kezdtem gondolkozni Jerikó bevételéről, azonnal védelmi eszközök után láttam. Elsőben is ruháimat függönyökké alakítottam, az ablakokat eltorlaszoltam, minden ajtót keményen bezártam s takarómat fülem begyéig felhúztam, úgy engedtem át magam a nyugalomnak, ha lehetne. De itt még nincs vége a küzdelemnek, ez csak pillanatnyi nyugalom, mert hátulsó szomszédom (megjegyzendő, a kert végéről hangzott ez óriási lárma) nem oly könnyen játszható ki, mint sokan gondolnák. Hihetőleg kémek által, a mint később ki tudtam Bagoly ur ő nagysága vállalkozott ezen aljas szerepre, a mennyiben egy magas helyet, a templomtetőt elfoglalva s onuan látva működésemet, nagy szemtelenséggel kiabálta ostromlóimnak „bújik bújik bújik“ s igy történt, hogy mihamar megtudta az ostrom sikertelenségét s a védelmi eljárást, újabb hadicselt gondolt ki bosszantásomra. Előre küldé a tánezoló bajadérokat, hogy tánczaikkal, muzsikáikkal, olykor-olykor szúrásaikkal zavarják csendes nyugalmamat. Ezek napleszálta előtt, még midőn ablakaim nyitva valának. észrevétlenül belopózkodiak szobámba, alig tevém meg a védelmi intézkedéseket, alig biztositám magamat a leül ellenség ellen. Rémülve veszem észre, i hogy szobám telve szu- ronyos vitézzel, s rárántják a legsiralmasabb nótát s tánczolnak kegyetlenül egész lényem körül, ha talán nem hallgatnám keserves melódiájukat, szigonyaikkal figyelmeztetnek jelenlétükre. Újabb védelmi eszközhöz kelle folyamodnom, cubafüst, Iritanikafüst, magyarfüst, mindenféle füst, mihamar meghomályositá körültem a levegőt, elleneim e nem várt támadásra jónak látták a szögletekbe húzódni, várva lecsendesedésemet. Azonban mihelyt meggyőződtek róla, hogy az álom karjain pihenek : mint bőszült ellenség rohantak rám, hogy meggyilkoljanak,/ elhatározva előre, miszerint lassú halállal végeznek ki, hogy annál keservesebb legyen kimúlásom előbb ;ni makacs ellenállásomért, ez okból vérem kiszívásához fogtak. Mit csak akkor vettem észré,' midőn újabb vérszomjas csapat rohant meg s fájdalmas szúrásaikkal életre költöttek, azonnal átláttam gonosz szándékukat. Rögtön spanyolfal, olaszfal s egyéb kármentőket alkalmazva fekhelyem körül, egyszersmind könyörögtem az istenhez, angyalokhoz, mindenféle istenhez, hogy e küzdelemben nyújtsanak segédkezet; a kisebb hatalmak tehetetlenül húzódtak vissza, végre az istenek jöttek segítségemre. Eotus kibocsátó barlangba zárt legényeit, kik erős lehelletükkel százmértföldre kergették a tánezoló bajadérokat. Szél ur hatalmas, örömet, de bosszúságot is szerezhet ha akar. — Nep- tum — a tengerek istene — parancsot adott, a szétkószáló. vizek befogadására, ezeknek tá- voztával vitéz uraimék is jónak látták felhagyni az ostrommal s haladni a tovább vonuló vizekkel, de még is nem ment el az egész sereg, hanem ott maradtak a fakóköpe- nyegesek s miután megszűnt a háború, föld- miveléshez fogtak, mint aféle törvénytudatlan nebulók, kiknek a tulajdonjogról legkisebb fogalmuk sincs, nem is várva saját beleegyezésünket,. szántogatják körteinket, ártalmas barázdáikkal tönkre teszik legszebb vetemé- nyéinket, sőt mi több, száutó legénye az a csúnya bogár, még a kertészkedéshez is hozzá- az apró plánták leveleit, g\ akran gyökeA jegyző hirtelen súgott valamit a bitó fülébe, az kilépett s maga után zárta az ajtót, a jegyző pedig hirtelen feltáita a pincze ajtaját, és a tisztességes magisztrátust jónak látta elzárni a világosság elől. Ideje is volt, mert csakhamar hangzott kívülről a bősz orditás: „be kell törni az ajtót, hadd lássuk kik azok, kik minket megakarnak rontani ? S a másik pillanatban már recsegve dőlt ki az ajtó. Berohantak a dühösebbek, a jegyzőt kérdőre vonták, hogy hol vannak az urak ? A jegyző remegve monda, hogy épen most me nekültek az ablakon, a keresők az ablakhoz rohantak, s minthogy már az estszürkület kezdett alászállani köddel, messzire nem láthattak, szerencséjükre a pinezében kuttogók- nak, hitelt adva a jegyző szavainak, a képzelt menekülők után rohantak. A nyomozás azonban, mint tudhatjuk sikerhez nem vezethetett, igy akkor nap mindenki elvonult saját házához. Ugyan az nap lovas futár sietett a megye székhelyére a csendbiztosért és egy szakasz katonaságért. Másnap már értesült a falu népe arról, hogy karhatalommal akarják keresztül vinni a tagosítást, ugyanazért az egész falu népe felfegyverkezve csoportosult az utcza végén, még az asszonyok is. A csendbiztos, egy daliás, hatalmas alak hat csendlegénynyel büszkén előre lovagolt, s több óra hosszával elébbb érkezett a helységhez, mint a gyalog katonaság.: Á csendbiztos bízott magában, hiszen ő máskor egész vásárt el tudott űzni, s lefegy- verezni egy maga: „Na hiszen majd elbánik ő ezzel a csőcselékkel!“ Midőn a falu végihez érkeztek, megsar- kantyuzta lovát, intett a csendlegényeknek, hogy ők is hasonlóul cselekedjenek, azonban midőn egy hajitásnyira érkeztek a lázongó néphez, hatalmas téglazápor fogadta^ őket, egyik tégla a ló orrát találta, a másik a csendlegényeket, egy éles tégladarab épen egyik csendlegénynek homlokát találta, úgy, hogy az azonnal leesett a lóról, s lova gazdátlanul jramlott tova. A csendbiztos azonban nem veszté el bátorságát, a dühtől és bosszútól elragadtatva erősen nyomta sárkánytyuját loya oldalába, s legényeit megelőzve a sokaság közzé rugta- tott, | fokosának csapásai alatt jobbra és balra tántorgott a nép véres homlokokkal, az általa megtört falanxon utánna iramodtak a a csendlegények! A lázongó tömeg meg volt Ugyan nyomva, de nem megtörve, erősen tartotta magát. A vasvilla hatalmas fegyver szúrni és ütni lehet vele. Már leszúrták ismét egy csendlegénynek lovát, a kövek záporként hullottak feléjök, már maga a csendbiztos is vérzett. Azonban ő hozzá volt szokva ezen mulatsághoz, meg kell vallani, hogy ugyancsak kitett magáért. Előtte már nem merészelt megállani egyetlen férfi sem, de megálltak az asszonyok, kik hátul fedezet gyanánt állottak, bejebb az utcza összeszűkült; a csendbiztos előre törve az asszonyoknak rug- tatott, az első sorban levők kissé félre vonultak ugyan, de a hátulsók nyomták előre, lovává} annyira a tömeg közzé szorult, hogy sem előre, sem hátra nem mehetett, de még nőkkel viaskodni méltóságán alólinak tartá, nem igy gondolkoztak azonban a hiénákká bőszült asszonyok, bele ragadtak lábába, lehúzták lováról, egy-két férfi segítségével letiporták a földre, és ott kínozták halálra, egyik sarkával rugdosta, másik öklével, harmadik csapófával és baltákkal ütötte, mindaddig, mig egyetlen szikrája mutatkozott benne az életnek. 56 jtf£s mutatkozott l^Qlt testén, mely közül a vizsgálat után 31 halálosnak mutatkozott. A csendlegények közül azok, kik még mozoghattak látván csendbiztosuk veszedelmét, megfordultak szépen, s ki merre tudott, arra oldott kereket. A felbőszült pép még, nem hütötte le ezen vérengzés ••által sem bosszúját, sőt még bkozódott az, lázas gyilkolási és rombolási szenvedély fogta el őket. Neki rohantak a faluban lakó. zsidók házának, a kiket találtak, azokat „vérben fagyban“ hagyják,^ javaikat, bútoraikat utczára szórták, összetörtek; a pinezében a boros és pálinkás hordókat csapra ütötték, és ittak, csak a gyújtogatás hiányzott a borzalmaskép keretéből. Midőn már nem volt előttük semmi pusztítani való, valamelyik megemlékezett a elkészről. „Tudjátok-e szólalt fel egy szájasabb, ki lozta nyakunkra a tagosítást ? Én tudom, nekem a bitó mondta, annak meg a jegyző“ I „Ki volt az“ ? Ki volt az ? Hangzott a kérdés minden oldaltól. — Hát a mi papunk 1 Eltűrjük ezt ?! Menjünk fizessünk neki is. E szavakra a csoport két részre oszlott, voltak, kik a lelkészt szerették, s nem hittek ez ánjitó szavaknak. (Folytatása következik.) :
