Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-16 / 20. szám
közeli vereségét már-már előre látá. Szokott találékonyságával elhatározta tehát, hogy egy kitérést fog megkísérteni és a zajt felülmúló hangon mondá: „Margit nénire hivatkozom, ő bizonynyal én mellettem fog tartani. Köztünk pedig azt hiszem, senki sem lesz olyan, ki kétségbe vonná, hogy egy olyan nő, mint a néni, képes-e Ítéletet adni, avagy nem.“ „Igen, igen !u hangzott minden oldalról, „Margit néni mondja el véleményét e dolog felett.“ Nem minden vonakodás nélkül nézte az egyszerre hallgataggá lett kört szellemes, beszédes szemeivel e nő át, kinek személyét a néma irói szótlanságnak bizonyos nimbusa vette körül. „Miért volna ez ügyben az é n Ítéletem a döntő?“ kérdezé aztán. „Nos, hát önhöz van mos a legnagyobb bizalmunk,“ szólott egyszerre több hang. Általános figyelem közt kezdé aztán Dalári Margit asszony: - i „Mi e tekintetben is, mint sok másban,! az átmeneti korszakot éljük s kénytelenek vagyunk ennek árnyék oldalait tűrni. De biztos reményem van, hogy a szolgáló osztálynak, ép úgy ám a gazdasszonyoknak is, növekedő műveltségével újra fényoldalak fognak napvilágra jönni.“ „De azt csak nem tagadhatjuk, hogy ezelőtt jobbak voltak cselédeink,“ mondá Balsainé kedvtelenül. „Mások igen ; de jobbak nehezen. Kitekintve attól, hogy a múlt századnak regényeiben s -vigjátékaiban a rósz cselédek iránti panaszok elég gyakran előfordulnak, bátran biztosíthatlak, hogy mi a hajdani cselédeket ma egyszerűen nem türhetnők. Képzeljük el csak magunknak, hogy e^y olyan szolgáló, kit rendesen a családhoz tartozónak számítottak, este a vacsora után harisnya kötéssel beül az általános családi szobába, a házi ügyekbe egész bizalmasan belebeszél, a házi leányokkal s if- jakkal egész életében ,t e‘ viszonyban álL Ezt ma már nem tudnók többé elviselni és nagyon jól érezz k magunkat a hallgatag tartózkodás mellett, melylyel mai időben a tisztességesen öltözött leány belép szobánkba, hogy zajtalanul végezze el szolgálatát. De hogy ez a leány, ha kisétál, azt is akarja, hogy bizonyos csinossággal legyen öltözködve s ennek következtében öltözködéséhez egy kis időre is van szüksége, az neked a „régijó időkh öz“ képest jogbitorlásnak, követelésnek tetszik.“ (Folytatása következik.) Nyirfalombok. xin. (A v&rosi és falusi ember találkoznak. A falusi csak falusi, — legalább azt mondják a városiak. A párducba ősök. Utasítás a vármegye kisebbik pennájának. A király meghalt, — éljen a király I Dikcióznánk, de nincs kinek. Lég és gáz.) Micsoda szokatlan sürgés-forgás ez a deszkajárdák különben oly csöndes városában, hol legfeljebb az „éjfélben hajnal előtt“ kedélyes dal borízű hangjai zavarják nappali álmaikban és éji eszmélkedéseikben (parbleu ! nem helyesen van szedve ... kérem igy olvasni: éji álmaikban és nappali eszmélkedéseikben .. Betűszedő) a béke és nyugalomszerető derék polgárokat. — A czukrázdában alig lehet mozogni a sűrűség miatt, az utczákon minden fajú, nemű és rangú fogatok robognak, a megyeház előtt kisebb nagyobb embertömbök élénk társalgásban,.. . itt ott egy egy titokzatos alak, M egyenként elfogdossa az érkezőket s azoknak a kérelmező arczával magyaráz valamit, mire aztán vagy tagadó fejrázás vagy ráhagyó fejbillentés a kádenczia. Most a tömeg nagy része eltűnik az ódonszerü megyeház kapuivezete alatt, de majd újabb egyének érkeznek s valószínűleg tiszteletökre, vagy pusztán véletlenségből ? a mellettük elvonuló szekér béresgazdája olyanokat kondit hatalmas szijostorával, hogy mind a két fülünk megcsendül belé, és hogy hanyatt nem vágódunk (mint régente egy roppant tüdejü úriember prüsszentésétől az előtte mélázva menő s az estikhomályban senkit nem látó vézna halandó i csak is annak köszönhetjük, hogy nem vagyun : idegesek, mint bizonyos elkényesztetett delnők, elpuhult ifjuurak, kiket aligha jobban meg nem illetne a gusaly és tunika, mint a kard és attilla,... no megedzett már minket az idő,* meg az a temérdek rendszer, és még temérdekebb paragrafus, melyeket a dicsőség nimbuszával feltűnni és dicstelen halállal kimúlni láttunk bóldog Magyarországon... — Miféle falusi ember morfondírozik itt — szakítja félbe fehszóval gondolkozásunkat égy régi jő ismerősünk — mondom, hogy fa* lusi ember, de hogyan is lehetne más, mikor ilyen sokat beszél! Otthon beleszorul a szó, ergo itt kell keresnie pályatért, hol felhalma- zott és összetorlott eszméit átadhassa a ... levegőnek. No’ de szerencséd, hogy legalább lenn nem találtál egy szál publikumot, s igy ezennel választ is nyersz világtörténelmi fontosságú kérdésedre. Ma megyebizottsági gyűlés vagyon, tebát innen a szokatlan mozgalom igénytelen városunkban. Vagy nem látod a „vár“ kapujára függesztett fekete táblán a feliratot, mely a mai tiz órai gyűlésről értesíti az olvasásképes emberiséget ? — Igaz a ! Hanem a mint chronomete- rem mutatja (pedig pontosan jár, — mint Dillnberger mondja) tiz óra már régen elmúlt, s igy a gyűlésnek meg kellett vala kezdetnie, s ime még mennyi bizottsági tag ácsorog a megyeház előtt ! — Ecce! ismét elárulja kilétét a falusi ember, a „vadon fia.* Hát nem tudod te azt, hogy nekünk Tuhutum utódoknak még mindig nincs (s valószínűleg nem is lesz egyhamar) érzékünk ahoz, hogy megértsük az angol példabeszédet: „az idő pénz“ ? Aztán nem is lehet hitelesen konstatálni, hogy tiz óra elmúlt, mert abbán a hosszú „helység nyelében“ még nem ütötte el a tizet. De mit mond a diák közmondás is ! „festina Iente !“ Még azt is megsúgom neked, hogy a gyűlés rendesen az alispáni időszaki jelentéssel kezdődik, már pedig az teljességgel nem érdekli annyira a népfelség egyik másik megyei képviselőjét, mint a tisztviselői megüresűlt állomások újból betöltése, — tehát miért nem szivarozhatnának addig künn ? ne félj, majd bejönek ha a szavazás következik. Hanem én megyek fel, jer te is, mert még ülőhelyet sem kapunk, ha késlekedünk... , — Igazad van, menjünk 1 * Szerencsésen ülőhely nélkül maradtunk ... no legalább nem álmosodunk el, mig az alispáni jelentést olvassák, mint egyik másik polgártársunk itt és amott.. i Ez az alispáni jelentés, mely a megyeiélet minden fontosabb mozzanatát jelezi, kétségkívül szükséges és hasznos valami, azonban a divó eljárás mel'ett — szerintünk — nem felel meg hivatásának. Vajon nem volna-e czélszerübb, ha az, a gyűlést megelőzőleg legalább egy héttel a megyei lapok utján közzété- tetnék s gyűlés alkalmával már felolvasottnak tekintetvén, csakis a netaláni észrevételek tétetnének meg arra ? Egy felől időt nyernénk s más részről alaposabban és behatóbban szólhatna ahoz mindenki, mint most egyszeri hallás után, — ha ugyan a köhögés, ajtónyitoga- tás, sugdosódás és más intermezzók miatt hallja. Egyszersmind, pedig mily ékesen beszélnének (de a jövőnek is tanulságos adatokul szolgálnának) azok .a számszerű kifejezések az adó- hátrány mennyiségéről (úgy hallottuk, hogy f. évi Mart. 31-ig megyénkben szaporább az adóhátrány hatszázezer forintnál, brr 1) . . . a gyermekek halandóságáról, mely egyik fő, s eddig figyelembe alig vett oka annak, hogy a költőként: „pusztulunk, veszünk“ ... az iskolaköteles, de iskolába nem járó növendékek hány száztólijáról, (pedig „elvész a nép tudomány nélkül!“)... a megyei humanisztikus, közmi velődési, hitel- segély-'1 és szak egyletekről, a társadalom életrevalóságának ezen nagy fontosságú hévmérőiről és emeltyűiről, — mig most mindezek mintegy elmosódva jelennek meg s legtöbb esetben agyonhallgattatnak, elfeledtetnek. . í Eh 1 ne legyünk apáinknál okosabbak, maradjunk a réginél 1 Még megneheztelnének ránk azok a párduczos ősök ott a falakon. Most is milyen mérgesen néznek szét a teremben 1 Vagy talán csak azt gondolják : hát ezek a páfrány termetű, idegen plundrás alakok a m i utódaink ? Mit hallunk! A minisztérium leköszönt s ezen esemény egyszerűen tudomásul vétetik. Uram uram, érdemes jegyző uram ! oda Írja ám jegyzőkönyvébe, még pedig vastag betűkkel :örvendetes tudomásul szolgál, mert bizony bizony arról is elmondhatjuk, mint a szegény félj házsártos oldalbordájáról: „ satis tarde quidem, debuisset prídem“... Mi a ménkő ! Hát az uj ministereknek még csak bizalmat sem szavazunk ? Hallja-e pápaszemes szomszéd ur P ön mindig kiabált még ma: „helyes, éljen, elfogadjuk !“ — és most rendületlenül hallgat, mint a „nagyhét“ végén Rómába zarándokolt harang I Oh illem- telen ember,. oh illoyalis nemzedék, oh kemény nyakú vármegye ! Aztán még az az úriember sem szól, a ki különben minden tárgyhoz legalább ötször hatszor hozzábeszél... Most mindjárt magunk teszünk indítványt ez érdemben . .. Tis/telt bizottsági közgyűlés ! Minden igaz hazafinak legfőbb és legelső polgári kötelessége ... Persze, ránk sem hederít a tisztelt publikum, de sőt ugyancsak húzódik kifelé a teremből... De hát miért ? Talán csak nem a mi dictiónktól rémült meg, mint szokott néha egy némely szónok felállásakor ? Nem,... hanem, mint értesülünk,, egy üresedésbe jött szolgabirói állomás lesz választás utján betöltendő, s a főispán a bizalmi férfiakkal együtt termeibe vonul vissza a kijelölés eszközlése végett, s ezen idő tartamára a gyűlést felfüggesztette. — Bölcsen, — menjünk mi is a folyosóra, úgy sincs már itt Samu bátyóként levegő, hanem csak gáz, — lévén annak, ki e termet tervezte és építette, a szellöztetési készület és annak jótékony hatása épen úgy „terra incognita“ mint némely született törvényalkotónak a törvények szelleme, mint korunkban sok férfinak az elvhttség, jellem, emelkedettség, és sok nőnek az egyszerűség, munkaszeretet, háziasság és az édesanya magasztos hivatása... . —z.—y. ÚJDONSÁGOK. (!) Kiadóságunk változván, újólag figyelmeztetjük az érdekletteket, — {hogy minden a lap szellemi oldalát illető levelezések, úgy szinte a hirdetések a szerkesztőséghez, a pénzbeli küldemények pedig Vitéz Mihály pénztárnokhoz Kemecsére küldendők. Jelentjük továbbá, hogy miután volt pénztárnok: lllincz Gyula ur számadásaiban számos hibát találtunk, kénytelenek vagyunk úgy a hirdetési, — mint az előfizetési hátrányban levők neveit lapunkban legközelebb kinyomatni, — hogy azok, kik netalán fizettek, igazolhasláljuk énnek magyarázatát, hogy áz emberilé- lek hitre van teremtve, s ha nem hisz Istent: hisz ördögöt; ha nem hisz mennyet: hinni fog a pokolban ; ha nem hisz egy erkölcsi világrend urában: hinni fog Belzebubban az alvilág fejedelmében. — A jegyző ezek közé tartozott. A jegyző tökéletesen hitt a mésmerizmus legképtelenebb tulhajtásaiban is. A tiszteletes asszony kérdezi tehát: „Hol van az én gyermekem Gyula ?“ A kis asztal nyikorogva kezdett el mozogni a papíron, egyszer csak megállóit Az ákom-bákom betűkből körülbelül ezeket lehetett kiolvasni: „Bujdosik.“ A lelkészné ismét kézdezett: „Meglátom-e még valaha ?“ A kis asztal felelt: „Remélj“ 1 Kérdés: -tbgixgj; h rü . „Ki miatt kell nekünk annyit szenvednünk“ ? Felelet; „A ki legjobban sáppad, midőn e felől kér- dezősködöl.“ A kis társaság tagjai önkénytelenül egymásra tekintettek ; s a halálos sápádság, mely a jegyző arczán elömlött, mindenkit figyelmessé tett. nem csak, hanem tudva némileg a viszonyokat, a delej-álomlátás hiedelmét is, általánosan megerősíteni látszott. Itt félbe szakadt a kérdezösködés, azon-j ban a jegyzői mintha minden vére megfagyott! volna, merev tekintettel nézett maga elé. Máj gát teljességgel kezdte nem jól érezni, s mi h/tmar ürügyet keresett az eltávozásra. A jegyző távozta után a lelkész, ki az ámításnak, még ha tréfából történt is az, ellensége volt, nem állhatta meg, hogy fel ne világosítsa n félre vezetett közönséget, mely; esküvel is bizonyította volna már a mesme- rismus természetfeletti csodás erejét. — Lássák kedves barátim, szólalt meg, mennyire félre lehet némi csekély ügyességgel is vezetni a jóhiszemű közönséget. — Ez az; egész játék, melynek szemtanúi valánk, nemj egyébb volt, mint a jegyző irányában kigondolt ártatlan cselfogás. Hisznek-e önök vagy nem a| delejességnek varázs erejéről, ahoz semmi közöm I Sok dolog van körültünk, melynek kulcsát még nem bírja az emberi értelem, igy a delejességben is lehet valami, mely cso-j dásnak tetszik előttünk, de melyet, hitem szerint, majd meg fog érteni a lélek; de hogy aj mostani dolog Csak játék, csak tréfa volt, arra nézve engedjék meg nekem, hogy egy elmés történetet, elbeszéljek. Közel innen ** helységben lakik egy! elmés barátunk Lubiczy Zsigmond, tudom, hogy; mindnyájan ismerjük őt. A helység jó öreg; papjával, ki különben eléggé olvasott, de in-í kább a classicus írókkal, mint az újabb ter-j mészettudományi vívmányokkal ismerős egyé-) niség, beszélgetésbe ereszkedtek a mesmeri-! mus felett. A pap kételkedett, Zsiga barátunk ^ hogy a páterrel egy kis tréfát tegyen, megoktatta szellemdus leányát, ki a mostani divat) szerint szintén tart ilyen kis varázs asztalkád hogy majd midőn legalkalmasabb idejét leli, aj papot‘előhívja, s felelni fog a kis asztalka neki, még pedig diák kérdésekre. • Zsiga barátunk egészen ismerte a papot,, tudta, mi legkedvenczebb olvasmánya, s mi legfőbb óhajtása. Egy szép nyári délután látja Zsiga barátunk háza erkélyéről, hogy a pater épen kilépett, kapuja s háza felé tart, Zsiga bemegy kedves leányához s figyelmezteti, hogy a lelkész közeledik, hogy vegye elő kis varázs asztalát, megmondja, hogy latin kérdéseket tétet majd neki, s betanítja a feleletekre, melyeket a kérdésekre kell adnia. Ez alatt a lelkész kopogtat, szinlett fel- hevüléstől siet elébe a házi ur, s jó formán nem is köszöhtve őt, sietteti, hogy csak gyorsan, mert leánya épen delejességben szenved. — Bevezeti a nőhöz s ösztönzi,, hogy tegyen kérdést gyorsan, s nehogy azt gondolja, hogy félre vezettetik, kérdjen tőle latin nyelven valamit, a lelkész gondolkozik, Zsiga barátunk felhasználja a pauzát, sürgeti a papot, hogy például kérdezze tőle diákul: melyik legked- venczebb olvasmánya. A lelkész megteszi Horácz ékes nyelvén a kérdést. A kis asztal mozog, mozog ... megnézik az irlapot és rajta olvasható e szó: „ Seneca.“ A lelkész megbökken, hogy igy találta a valót, s lelkesedve szól : igaz, tökéletes igaz í A lelkész ismét gondolkozik, hogy mit cérdezzen I ? Zsiga barátunk sürgeti, hogy csak gyorsan, mert nem sokáig tart a prtrox- sismus, és súgva mondja fülébe: kérdezze pél-j dául tőle latinul, mi «a paterkém legfőbb óhajtása ? A pap megteszi a kérdést. 1 A kis asztal ismét mozog, megnézik az irlapot, s tisztán és’ világosan olvassák : ; i sák magukat, — mert csak igy vagyunk képesek tisztába jönni a lap számadásaival ; végül kérjük az előfizetési s hirdetési hátrányokat mielőbb beküldeni. — Felhívás! Szabolcsmegyének a közjogi ellenzékhez tartozó számos bizottmányi tagjai s választó polgárai által, folyó 1875 év Május 4-én tartott értekezleti gyűlés határozatánál fogva alulírottak azzal bízatván meg, hogy a közjogi ellenzékhez tartozó megyei választó polgárokat párttá szervezkedés végett egybe hívjuk : ezen megbízás alapján Szaboksmegye mindazon választó polgárai, kik az 1848-iki törvényekben, 1861-ik évi országgyűlési feliratban, az úgynevezett bihari pontokban lefektetett, a nemzet önállása s függetlenségét s ez által a nemzeti jóllétet egyedül biztositó politikai elveket vallják, s azok mellett továbbra is megállani meggyőződésen alapuló szilárd elhatározással bírnak, folyó 1875-ik év Május 19 én d. e. 10 órakor Nyíregyházán a nagyvendéglő termében párttá szervezkedés czéljá- ból megjelenni szíveskedjenek. Ezen felhívásnak minél szélesebb körbeni terjesztésére minden választó polgár felkéretik. Kelt N.-Kál- ló 1875 Május 4-én tartott értekezleti gyűlésből. Mészáros Dániel, László Alajos, Nagy János. — Pünköst első napja itt van I E napon, midőn melegen üdvözölnék t. előfizetőinket s minden elvbarátainkat: kívánunk teljes szivünkből boldogságot a hazának, lelkesedést gyermekeinek ! (sz.) Szervácz, Pongrácz, Bonifácz ugyan csak követeli ősi jogait, f. hó 11-kén a lég majd nem tűrhetetlen volt a melegség miatt, s alig két másodpercz alatt egy erős északiszél tökéletesen meghütötte a levegőt. Ismét ingadoz a gazdák reménysége. A gyümölcsfák nagy része virágzásban, a szőlő mutatja rügyeit, sót virágait is, csak két fokkal a 0 alatt s a természet megkímél a szüret fáradságaitól. V Ma nyittatik meg a nyíregyházai színkör „Bánk-bán“-nal. E klassikus darabbal mutatja be magát M i k 1 ó s s y jól szervezett színtársulata. A színkör díszesen van felépítve s berendezve, 11 páholylyal ellátva. Mi előle- gesen is bátorsággal merünk szép sikert jósolni e szintársulafnak; mert jeles erőkkel rendelkezik. Adja Isten, hogy ne legyünk rósz próféták. x A nagy-vendéglő udvarát Rózsakerti valóságos édenné varázsolta. Ezelőtt is igy kellett volna már. így legalább nyárban az idegen látogatók lehettek volna némi kis jó véleménynyel városunk iránt; melyre azonban városunk nem sokat látszik adni, pedig régen megvagyon Írva, hogy a „jó hírnév kívánatosabb sok gazdagságoknál“. — Ezt meglehetősen igazolja a jelenben vajúdó félben levő „kölcsön“-ügy is. (—) Folyó hó ll-én és 13-ikán az 1875- dik költségvetés tárgyaltatott a nyíregyházai képviseleti gyűlésben, az érdekesebb mozzanatokról jövő számunkban szólandunk. (-—) Tolvajlások. Kótajban f. hó 8-kán éjjel egy izraelitának három lovát szépen befogták s minden szekerestől együtt elvitték, ugyanakkor és ugyanott egy földésztől is elloptak két lovat. F. hó 4-kén a nyírbátori postahivatalt rabolták ki, vájjon e tolvajlások nincsenek-e összeköttetésben Sós Pista nevével ? (ö) A debreczeni „függetlenségi párt*, emelkedett hangon irt üdvözlő levelet Kossuth Lajos nagy hazánkfiához, mely a „Debreczen“ 91-ik számában szóról szóra olvasható. A felvidéki „közjogi ellenzék“ is fényesen megalakult Kassán máj 2-án. (n) A „Gredig, Hősig és Teszter“ ezukr. a gymn. báljában tett kiszolgálása tiszta jövedelmének felét: 10 forintot a gyrain. javára adományozta. — Midőn ezen a közügyek iránt tanúsított újabb áldozatukat hálás elismeréssel „Meliorem ecclesiam“ 1 (jobb ecclésiát) persze, hogy az Övé igen rósz volt. „Na lám I na lám 1 szólal meg a páter, tökéletesen. igazsága van.“ — Na csak gyorsan páterem a harmadik kérdést, s mig ez haboz, ismét fülébe súgja: kérdezze például: mi lesz belőle 60 év múlva ? A lelkész kérdez. A kis asztal felel: „terra? (föld.) A lelkész nem győzött eleget csudálkoz- ni, egyik ámulatból a másikba esett, s végre is tudta, hogy e nő nem tud diákul, és már most nincs hivebb apostola a delej esség min- dentudóságának, mint az öreg pater. így gyökereznek meg a babonás hiedelmek, igy hiszi azt a mi jegyzőnk is, de mi átlátjuk, hogy ez csak tréfa volt, mely itt történt, s hogy meg nem akadályoztam, oka az, hogy nem akartam az asszonyok kedvét rontani. — A mit a kis asztal elmondott, az mind igaz, csak az a különbség, hogy az is tudta, a ki leirta. A lelkész beszédét derült mosoly követté, aztán a társaság kedélyesebb szint öltvén -együtt maradt csaknem éjfélig, mig a jegyző otthon elmélkedett a dolgok felett, s elhatározta, hogy bármi áron elveszi feleségül a kis jós leányt; mert ha tovább is a lelkésznél marad, még majd többet is ki talál fecsegni, így pedig ki tudja ? Még neki is hasznokat tehet. (Folytatása következik.)
