Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-18 / 16. szám
10. szám Nyíregyháza, ápril 18. IY. évfolyam. 1875. rr->ar7 A -RHI .PQ OZixXJjWJjwO a rrf. leJJW“U*fk: f 's. I 'V^g-yes tartalmú hetilap, f . r. j Megjelenik minden vasárnapon. mine. Cynla. tanyThrrr.kedriw, I . V J ____ Va roahá*Wb*i«*».1»« «J*«b.lra. f — . i. i '» * ■ ' ■■■—■ m ................................■■■—" g q ■ ** Kiadó-tulajdonos ILLINCZ GYUL-A. r* é Hirdetési dijak : f Mimién 4 hastbos petlt-ior egyazeri hír- det^Kinll fi kr., többszíil'inel 4 kr. ti Terjedelme, lilrrlotósek »»hbaiBrl beikig tatii-a, kmlve/libb fiiltítolot alatt e.a- '-----------------------íküfttflbetfi. be iktatás után lűocatár* i I ? n egyes illeték 30 kr. :9 A nyílt-térben minden három hasábo* garmond*sor díj* 30 kr. P Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. J IV. év folyamának 2-dik negyedére. Előfizetési .árak az eddigiek. Egész évre 4 frt, fél, évre 2 frt, évnegyedre 1 frt. Tisztelettel Nyíregyháza, márt. 24. A kiadóság nevében is Lukács Ödön, szerkesztő. ■*. i “. t • _________dl______________1 • ■ Tö rténelmi okmányok megyénkből és még valami. A, na. történelmi társulat apr. 1-én tartott havi üléséről a „Hon“ T-ik száma reggeli kiadása egy terjedelmes, részletes s reám nézve kiválóan érdekes tudósítást hoz. Úgy hisszük, hogy kedves dolgot cselekszünk azon olvasóinkra nézve, kik a „Hon“-t nem olvassák, s a régészet, történelem és megyénk köz- mivelődéséíiek igazi barátai, azzal, hogy a jelzett m. történelmi társulat havi üléséről irt tudósításból, a benőnket közvetlenül érdeklő részt általvesszük. A tudósítás egy pontja igy hangzik: „Reviczky Bay Ilona Debreczehből 5 eredeti okmányt küldött, melyek leginkább az Anjoukor- ból valók; köszönettel vétetett. Ezen okmányok a Petneházi eddig nagy részben ismeretlen családra vonatkoznak, s ennélfogva • gén érdekesek. Szabolcsból Okolicsá- nyi Béla 30 db okmányt küldött be, melyek közül 21 eredeti. Nagy részt Hevesre Vonatkoznak, a legrégibb 1449-ből való sat. — Alább a tudósító mégint igy ir: „Nagy Imre szóbeli jelentést tesz a felemlített s Petneházy családra vonatkozó okmányokból. Ezekből kitűnik, hogy a Petneházy- s Gyulaházy család rokonok voltak. Van ezen okmányok közt egy armali8 levél a Balázs család számára, mely 1418. Constansban adatott ki. Legérdekesebb azon okmány, mely 1432-ben Petneházy Barnabás nagyváradi kanonok kérésére három ár- pádkorszakbeli okmány másolatát tartalmazza sat.“ Ezekhez egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy a kérdéses Petneházy család névnek még jmost is van viselője, mint bennünket értesítettek, szinte Petneházán. Vájjon azon okmá- nyokban említett Petneházy családnak ivadékai-e a ma élő Petneházyak? előttem ismeretlen., Hogy a Gyulaházi családnak volna élő, személyes név-viselője, kétlem. En legalább nem tudok sem Gyulaházán, sem másutt Sza- bolcsmegyében. Balázs-ok vannak tudomásom szerint, Gem- zsén, Gyulaháza község szomszédságában. Azonban: egészen mellékes kérdés a történészre s ezen okmányokra nézve, hogy az azokban említett család-neveknek vannak-e még ma képviselőik?! Hanem lényeges reánk nézve az: hogy ezen okmányokat Debreczenből küldik be a történelmi társulathoz. Ez is csak azért tűnik fel lényegesnek; mert megyénkben van egy társulat vagy egylet, mely e szakba vágó ügyekkel is foglalkozik. A „szabalcsme- gyei muzeum“ alapítóira emlékezem. Én e f. év elején ezen muzeum-egyletről is megemlékeztem, midőn az 1874-ik év közművelődési s egyleti mozgalmai felett egy szemlét tartottam. Mégpedig úgy emlékeztem meg, hogy ezen egylet, a múlt évben magáról, létezése működéséről semmi jelt, a nyilvánosság előtt nem adott. En nem tudom azt sem: ki ez egyletnek elnöke. Sőt azt sem, hogy van-e szervezve. De létezéséről van egy Írott füzetke, ez után ismerem a társulatot. így tehát felszólalásaim személyek ellen irányozva nem lehetnek. Bár igy is kiteszem magamat nyílt fellépéseim által azon eshetőségnek, hogy fejemre olvassák az „akadékoskodás,“ „kákán csomót keresés,“ „ve zekedési szándék“ s az isten tudná még, hogy miféle vádakat! A minthogy sok rövid látású, alacsony gondolkozásu egyének ilyen módon is keresztelgették, ilyen szemügvegen is nézték és nézik talán ma is még a közművelődés érdekében ejtett szavaimat. — Nem törődhetem velők és itéletökkel annyira, hogy működésem irányát s modorát megváltoztassam. Vagy: hogy arra vegyem magamat, hogy névtelenül, álnév alól, a sötétből vagdalkóz- zam; mert imádom a szabadságot, óhajtóm s szeretem a világosságot, becsülöm a nyíltságot, őszinteséget. — Ezek után tisztelettel vagyok bátor nevezett muzeum-egylet vezetőit felkérni megyénkben: működni a közművelődés érdekében. Békés, nyugalmas életet él napjainkban e hazában a magyar nemzet. Használjuk e napokat a belerő, mindenek felett a közművelődési ügyek fejlesztése, felvirágoztatására. — Most nem a kardot, kelevézt s más gyilkoló szerszámokat, hanem a tollat, a könyvet, pő- rölyt, ásót, kapát kell forgatnunk egész erőnkből és kitartó akarattal I Kiki azt, a melyiket választotta, a melyikkel jobb kedve van bánni, a melyikkel, több eredményt vél kivivni. Lépjenek ki azért a már több Ízben megnevezett egylet vezetői is a tettek mezejére! Tartsanak üléseket. Tanácskozzanak főként megyénk történeti nevezetességű helyeinek, csapdainak múltjáról s ezen múltnak felderítéséről. Ki hazája, közelebb megyéje földjét szereti, tehetetlen, hogy ne érdeklődjék ez ügyek iránt! íme a m. történelmi társulat ülésén köszönetét szavaznak, az ország Bzeme láttára, füle hallattüra a Fetneházi családot érdeklő okmányok beküldőinek 1 És méltán. Hány család, há iy okmány lehet nálunk ilyen a megyében! Ott van p. a Kállay család, mely magát az Árpádoktól származtatja; ott van a Vay, Patay, Bónis, Péchy család, hogy többeket ne említsek. Mindnek történelmi múltja van. Hál történelmi nevezetességű helyünk hány van?l Szerezzen érdemet magának megyénk közönsége előtt, kötelezzen le bennünket maga iránt a közművelődés érdekében az, a kinek ily okmányok vannak kezeinél s közölje azokat megyénk egyik vagy másik közlönyében. Kozma József ref. esperest úrtól hallottam, hogy ő több megyei család levéltárát ismeri, vizs álta egyszer-máskor. Ne vegye rész névén, hogy a nyilvános-ág elé hozom nevét ezen ügygyei kapcsolatban. Sőt ha ideje engedi: küldjön egy pár okmányt a keze alatt levőkből lapunk tárczájába. Vegyék felhívásnak e néhány szül mindazok, kiknek kezeinél ily okmányok vannak! Görömbei Péter. TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) IV. RÉSZ. A félezem hatalma. (Folytatás.) E közben több cselédek is siettek elő gyertyával. A megrémült szolga még nem érkezett nyafogni valamit, midőn az íróasztalon meglátott egy nyiltlapot, s azon ae ismert vonásokat. Hirtelen futotta át a sorokat. — Ennyi volt az egész: őrnagy ur! Tisztelettel megköszönöm jószívűségét, megelégeltem a szolgálatot. Szivemmel nem rendelkezhettem, melyet bérért kért tőlem, mert azt már régen az bírja, kit magammal együtt ma estve elvittem innen. Ez i!ju : Tor- uay Elemér. Egyebet semmit nem vittem el, csak egy egyenruháját bent levő bérem fejébe. Isten áldja meg, vigasztalódjék! Én hiszem, hogy fog is 1 . . . Izidora. A tiszt ur feldúlt vonásaitól megrémült a jelenvolt szolgahad. Ö pedig nem tudta első tekintetre, mitévő legyen ? Legelső helyen a börtön felügyelőt rendítette magához. Nehány perez múlva előtte állott az teljes egyenruhájában. — „Hol van Tornai junior“? Ez volt első szava. A börtön felügyelő pedig tiszteletteljesen elővette az őrnagy levelét, s előmutatván azt, alázatos hangon felelt: — Méltóságod kegyes engedelmével nekem kellene kérdeznem azt, hogy „hol van Tornai junior“? Az őrnagy átvette az iratot. Ez sajátkezű aláírása, felül pedig a levéli Ugyan az a szabályszerű szépírás, melynek hasonmását most is ott moncsolgatja másik kezében. Mit volt mit tenni ? Mint fellármázni az egész várőrséget, kiadni a parancsot a menekülők kézre kerítésére. El lett készítve gyorsan a személyleirás is. Az őrnagy pedig a rettenetes bosszúvágy emésztő, de viga-ztaló előérzetével nyugágyára dőlt. — Bizonyos, hogy utói érik őket ! Hogy ne ! No ifjú szerelmes majd lesz egy kis akasztófa ! Te pedig félszemü sátán majd fogsz még könyörögni kegyelemért! Majd meglátjuk fog-e gyönyörűséges terve sikerülni! V. RÉSZ. Az atheist a. A „hajsza megindult tehát három menekülőnk kézre kerítése végett 1 Mi lett eredménye ? azt majd meglátjuk később; most hagyjuk el őket egy időre, s keressük fel a lelkész családját, lássuk, hogy folynak ott a napok. A tiszteletes haza érkeztével általános ünnep volt a faluban. Épen szombat estve érkezett haza, másnap reggel egy szép augusztusi vasárnapon a falu apraja nagya ott cső portosult már a templom körül, égtek látni a rég távol volt lelkészt, kiről mindenféle rémhírek keringtek a faluban. A mi kedveskedést kigondolhat az egyszerű, romlatlan falusi ember, az mind elő volt készítve egy néhány óra alatt. A falusi lyányok fejér ruhába öltözve ott áltak már 8 óra tájban illatos mezei virágokból font koszorúkkal a templom ajtóban jobb és balkéz felöl Majd megkondult a harang. A vének a lelkészlak ajtajánál foglaltak helyet, s midőn tiszteletes Tornai uram talpig fekete öltönyében kilépett, elébe állott a kurátor, s egyszerű, de szivből jövő szavakkal üdvözlé, mire a lelkész szívre ható szavakban felelt; majd megindult; minden oldalról „éljen“-ek harsogtak fel, a lányok koszorúikat szórták lába elé.- Bent felharsogott a szabadulásért való hálaének, melynek végeztével Tornai uram a szószékre lépvén, LXXYH-ik' Zsoltár 2-ik és 3-ik versét vette beszéde alapjául, a hol ezek vannak megírva: „Az én számmal az Istenhez kiáltottam — és meghallgató engemet; az én nyomorúságom napján az Urat megkeresém; az én kezemet éjjel kiterjesztém és el nem fáradott; mikor az én lelkem vigasztalást nem akarna bévenni“. Elborult hangon, mély meghatottsággal kezdi el beszédét a lelkész, szomorú volt a tárgy, fájó a visszaemlékezés 1 Érinté a méltatlanul szenvedőket, s ezek között a legnagyobb szenvedőt a hazát, s azokat, kik azért küzdöttek és szenvedtek. Szivből fakadt szavai, ellágyiták a hallgatóság szivét, halk zokogás mutatta, hogy mindenki együtt érez a szónokkal, Majd fordított egyet a képen s beszélt emelkedetten az isteni gondviselésről, a szabadulásról, s ekkor ismét künyek ragyogtak a szemekben, de már ezek nem a fájdalom, de az öröm és lelkesülés könyei valának, melyeknek felidézéséhez a legmagasabb szónoki erő kívántatik. Isteni tisztelet után emelkedett s vigasztalódott kebellel oszlott szét a gyülekezet. A lelkésznek most első teendője volt felkeresni a jegyzőt, a ki miatt annyit szenvedett maga és családja ; nem azért, hogy bo- szut. álljon rajta, hanem hogy mint Krisztus igaz követője, megbocsásson ellenségének. A gonosz, lelkű jegyzőnek rósz, igen rósz napja volt ma 1 A viszonyok is kezdettek változni, nem üldözték már annyira a jobb érzelmiteket, de a mi leginkább keserité aljas lelkületűt, az az általános ünnepélyesség volt, mely a falu népén kivétel nélkül elömlött szeretett lelkésze szerencsés hazaétkezte felett, és az, hogy cszélyesen kifőzött terve megsemmisült, sőt I maga is bosszú orrot kapott, egy erős hangon irt dorgatóriom mellett, meljet bizonynyal nem tett az ablakába. Midőn eképen dulva-fulva járt kelt szobájában, egyszer csak kopogtatás hallatszik ajtaján: — „Szabad“ i Kiáltott boszusan. — „Békeség e háznak“'. e szavakkal KÖZÜGYEK. * A „papi özvegy-árva gyám-pénztár“ ügyéhez. (Válaszul I). S. urnák a „Szabolcsi Lapok“ ír 9-ik sz. „Bel gy“ czim alatt megjelent czik- . kére.) i (Vége.) Tisztelettel gondolok én itt azon egyne- jj hány világi férfiúra megyénkben, kik a papi özvegy-árva pénztár növeléséhez évi tagdíjjal járulnak. De annak, a ki azt sürgeti, hogy a papok magok teremtsenek nagy tőkét, a vilá- ■ giak és az egyházközségek hozzájárulása nél- 5 kül, azt mondom, hogy ábrándozik, lehetetlent . kíván s távolról, hírből sem ösmeri a protestáns papok anyagi helyzetét. Tanácsot mi is ” tudunk adni egymásnak ez ügyben, szépnél ** szebbet; de három főfeltétel az, a mit nélküli lözni kénytelenek vagyunk, először: pénz ; másodszor megint: pénz; és végre harmad- _ szór szinte : pénz. Ennek a forrásához vezessen . el valaki bennünket; majd meglátja: nem tu- ■ dunk-é mi is nyugdíjintézetet teremteni! Azaz: ’ I hasson oda, hogy fizetéseink javíttassanak a- szegényesebb jövedelmű egyházközségekben és- rendesen kezünkbe adassanak. Ezt az érdeklődést fogjuk valamire becsülni: mert azt a i mi papiron mutatkozik : nem tartjuk készpénz- K nek ; mint ahogy a Csokonai „Typographusa a csupa Írást nem tartá pénznek,“ midőn aztán i- a lánglelkü költő „Farsangi Poémá“-ja, pusz- i, tán csak o miatt „dugába dőlt;“ mert „a a ki a pénzt előre le nem tévé: az — a TypogÍ raphus szerint — nem is mimerált prae.“ Lehetne ugyan terveket készíteni arra • j nézve, hogy mimódon teremthetnének nagy it nyugdijakat és özvegyi segélyt; de ahoz is v j pénz kell. Lehet pénz nélkül is; de az meg ’1 úgy járna valamennyi, mint a „nagy hivre kapott- kiházasitó egyletek 1 A mi most van, csekélység az igaz ; de 11 biztos alapon, a legtisztább jellemű ember ke- ). * zén forog.-S ezt bármilyen csattanós és nagy a nevű tervezetekért fel nem áldozzak. . . I Legközelebb, az egyetemes e. megyei K papi-egyesület gyűlésén is tárgyaltatott az H ezen lapban is ösmertetett „Bethlen Gábor a‘czimü életbiztosító- és önsegélyző-egyesület ő alapszabályzata,“ a mely nagy eszmékkel, a szép tervekkel foglalkozik ; de a jelen volt szakértők nyilatkozata szerint, ez sem egyébb, a mint egy szép álom; mint egy hibás számitá- H sokra alapított, kivihetetlen tervezet. — Ez n okoknál fogva e. megyénk, annak létesítését k nem, óhajtja, nem pártolja. V Ezekből látja D. S. ur azt hiszem, hogy nem alszunk oly bokrosokat, a mint ön gon- | dolja; és hogy az e. megyénkben prot. pap- í ságnak az ön serkentgetéseire szüksége egyá- . tálában nincs. Szíveskedjék azért tehetségét és figyelmét más irányú munkálkodásra, talán
