Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

Ki

I

Labdacsok.

m.

Egy különös jelenetnek voltam szem-fül tanúja a minapában.

Ugyan milyen jelenetnek ?

Épen a megyei alispán urnái voltam, midőn egy pandúr, nagy pecsétes levelet tartva kezében, belép az alispánhoz, s e szavakkal adja át neki azt: „ Tisztelte aláson a te kin tetes alispán urat a nagyságos cs.end- biztos ur, ezt a levelet küldte.“

— Hmt ez aligha nem olyan országban történt, hol a „nagyságos“ czim a legkissehb.

Nem biz az, mert ez nálunk és pedig Szabolcsmegyében történt.

Ugyan melyik csendbiztos lehet az a „nagyságos“?

Azt tessék kitalálni, — nem nehéz

dolog.

Valóban édes nótárius uram, én nem is tudom, hogy tulajdonképen kik a nagyságos urak, sziveskédjék nekem elsorolni azon állásokat, melyek után a „nagyságos czim jár.

— Hát komám, tulajdonképen nagyságos ur csak a királyi tanácsos, — nem tulajdonképen pedig, minden regruta, kvaterka és fertálymágnás, — alizarinvérü volt földes ur, — továbbá :j kinek édes anyja, nagynénje egy oly úriemberhez ment férjhez, kinek nagybátyja egy oly özvegyasszonyt vett el, kinek első férje unoka testvér volt valamely báró, vagy gróf nejével; — avagy kinek nagyatyja testvér volt egy olyan asszonysággal, kinek unokája septemvir, ministeri tanácsos,, vagy főispán, vagy isten tudja milyen fizetésből élő notabilitás.

— Ugyan kérem, megilleti-e az ilyen érdemes hetediziglen való rokonságot az a nagyságos úrázás ?

— Meg ám, mint Piczu kisbirót a „tekintetes“ czim.

— Hm ! furcsa biz a, — hát mi különbség van a „nagyságos“ és „tekintetes“ megszólítás közt ?

— Hát csak az, tekintetes czimen többnyire olyanokat szólítunk, kik azt megérdemlik, nagyságos czimen' pedig legtöbbnyire olyanokat szólít meg a hízelgők serege, kik ezt nem érdemlik, érti kelmed ?

— Nagyon értem, dé hát ezt tudhatnák az illetők is.

— Nagyon tudják, — de hát azért ők a tudás igazságával nem gondolnak, ők „törik s z atk ad nagyságos urak“ maradnak.

Semmi esetre sem válik a gomba módra növő nagyságok előnyére az, hogy ,n a g y“ létökről a társadalom csak akkor szerez tudomást, mikor a „nagyságos“ szót kimondjuk; a valódi nagyság, uraim a szív és lélek nemességében, a tudományban, a haza szeretet- ben, szóval, az ember szellemi értékében és súlyában keresendő ; kiknél eme kellékek hiányzanak, de még hivatalos állások sem jogosítja fel a „nagyságos“ czimre, (mert született nagyságos urak, s urfiak nem léteznek) s mégis nagyságoltatják magokat, azok vajhmi kicsinyek, s nevetségesek 1

— Megszülte a hegy az egeret, bizony mondom, nem' hittem volna! —

— Mit beszél komám uram, nem értem kegyelmedet.

— . Hát a ! Kis-Várdán, martius 30-án megtartott pártalakulás eredményét értem.

— Beszélje el hát komám, mi ment ott végbe ?

— Bíz ott csak az történt, hogy bár a

TARCZA.

Egy család története.

(Regényes korrajz.)

IV. RÉSZ.

A félszem hatalma.

(Folytatás.)

— Siessünk! . . . siessünk! Szólalt meg Izidóra egy utcza kanyarulatánál, hol Elemér, ki voltaképen még nem is tudta jóformáu mi történik vele, —| egy kissé megállapodott. — Siessünk! mihelyest biztos helyen leszünk, azonnal mindent elmondok.

E percztől fogva némán, de megkettőzte- tett léptekkel haladt, inkább suhant keresztül utczáról utczára a három alak István kalauzolása nyomán, mig végre a városon kivül a szabadban találták magukat.

István szólalt meg először:

— Kisasszony! most hagyjuk el az országutat, vágjunk neki a mezőnek, ismerem én itt jól a „dürgést“ hely nem messzire van ide az én falum, de most nem arra tartunk! megyünk be egyenesen Erdélynek, bizony én nem tudom, hogy jobb-e nekünk idekint, mint odabent volt. .

— Ne csüggesszen el István 1 szólt most Izidora, inkább vigasztaljon! De .most már raj tam van a sor Tornai ur, hogy Üócsáqatát kérjem. Megbocsáthat-e nekem, hogy oly vakmerő voltam sorsára gondolni, sőt abba béleávat- ipzni? Feleljen röviden: „igen“-e vagy „nem“ ?

mostani újdonsült „szabadelvű párt“ programját több mint 200 jelen volt választó elfogadta, s a fel vett jegyzőkönyv alá csak is ö t- v en négy ember irta magát.

— Ez különös, dé hát mi lehetett annak

oka ?

— Egyszerű az egész, komám uram, — a jegyző kikiáltotta, hogy 'nincs tinta, s a p e n n a is. — e miatt sok nehéz kezű ember akkorára halasztotta az aláírást, amikor lesz mivel irni.

Sógor!

He, sógor.

Hát te miért nem írtad alá azt a jegyzőkönyvet, hiszen te nálad volt, tenta is, penna is ?

— Hej' sógor, nem szeretem én ezt a „szabadelvű párt elnevezést," ez még nem jót hoz reánk; — ha „kormánypárt nevet adnánk magunknak, szívesen aláírnám. —

— Sógor, nem vagyunk egy véleményen, akkor meg én nem írnám alá.

Guittek vagyunk.

— Ugyan édes Vágyai ur, hát ön minek irta alá azt a jegyzőkönyvet, — lássa, ön a mi pártunkhoz tartozott mindig, még képviselőnk is lehetett volna, így azonban nem biztosíthatom önt a sikerről.

— Sőt ellenkezőleg, édes doktor ur, feltettem magamban, hogy ezután minden párt- alakulás jegyzőkönyvét aláiioin, — s hiszem, hogy nemsokára, magas hivatalt nyerek.

— Hogy-hogy ?

— Csak úgy, mint az, ki a bihari pontokat első irta alá, s miniszter lett belőle, — már t. i. azért, mert a „szabadelvű párt“ programmját is első irta alá. ....

— Oh mily magas politikai combinatió megyek, s aláírom magam én is. . .

ÚJDONSÁGOK.

(!) Kéretnek az előfizetők előfizetési dijaiknak minél előbbi beküldésére, mert cülönben utánvéten lapok által lennénk cénytelenek azokat behajtani. Az előfize- ési pénzejt a kiadó hivatalba, (Városháza épület első ajtó balra) lilincz Gyula könyv- kereskedésébe küldendők.- (d—u) 104-ről 64-re szállítják le a törvényszékek szánát az országban. A kormánynak 3 évre adatik felhatalmazás, hogy a bírákat elhelyeztesse Vajon a 40 közt nincsen-e Nyíregyháza?! A közjegyzők kinevezése minden nap várható

f Báró Vay Henrik fia Henrik a közelebbi húsvéti ünnepekre Nagyfalu megyei községünkbe menvén, mint ünnepi követ, — ott typbusba esett ünnep másod napján s ötöd; napra, daczára a rögtöo alkalmazott orvosi segélynek, meghalt. A távlattal tudósított édes anya csak hűlt porait ölelhette véletlenül, s ifjúsága 18-dik évében elha't szeretett gyermekének. Á'ljon itt mint euilékjele az elhunyt nemes szivének, hogy az ünnepi követségből begyülendett pénzt jó eleve az ottani ref. egyháznak ajándékozta. Nyugodj békén korán lehervadt szép reményű ifjú. Hamvaid felett vi- raszszon a jók megtisztelő emlékezete í Miért kell az ilyen nemes sziyeknek idő előtt elpor- lani ?!

O Helyben a Török Péter boltja előtti birhedett sártenger idáig sem fogyatkozott hajdani hírében. Akaratlanul is az állat kínzás elleni egyletek eszméje jut eszünkbe, ha a jelzett helyen pár perczig időzve, a fuvarosok és fogataik kínlódását átlátni kénytelenittetünk.

O A Bogdány-Székelyf országúton az a magasba eme.t fahíd várja és kéri az érdekelt

— Kisasszony! én nem tudom voltaképen, hogy honnan jött e gondolat? Szüleim su- galma-e, vagy! . . .

— Nem! Nem tud senki, legfeljebb égy ember sejthet e felől va'amit, és ez az egy ember, önnek édes apja!

— Tehát a kisasszony?! . . Itt elhalt a szó Elemér ajakán, keze után nyúlt, hogy hálája kifejezéséül ajkaihoz emelje azt, de Izidora nem engedte meg azt. de a feléje nyújtott kezet lázas hévvel ragadta meg. Ezután elhallgattak ismét és szótlanul folytatták utjokat járatlan szántóföldek és kaszálók felett. Itt ott távoli kutyaugatás hallatszott feléjök, jobbról balról egy-egy tanya vagy falu maradt el, mig egyszer feltetszett a hajnali szürkület, s menekülőink útjára gyér világos ágot vetett.

Egy erdő szélén, egy magános ház tűnt, fel a távolban. István utitársát az erdő homá-j lyába vezette, maga pedig engedelmet kért,] hogy egy kevés időre eltávozhassák. Huszár! becsületére fogadván, hogy egy óránál tovább; nem fog távol maradni.

Izidora bizalmatlanul tekintett Istvánra 1;

. — István! hát ily hamar megunta az utazás fáradalmait?, — Itt akar hagyni ben-; nünket?!

— Épenséggel népi kisasszony, Lát ily kevésre becsüli a huszárbecsületet? De hát hogy megyünk tovább gyalogszerhen abba a pl éhgalléros mondában? Hisz a kutya is kiugatpa, hogy bujdokolunk. Ismerem éu ennek a háznak lakóit, megyek oda, aztán váltok magunknak más ruhát, no olyan oláhost, van még egy néhány 'megtakarított fillérem, kitelik abból.

Izidóra erre nem is gondolt! Hanem' az-l

környéktől széleinek a fadeszkázattal egyenlő színvonalba emelését, valamint a megyénkben levő számtalan rósz ut és hidak kiáltoznak életveszélyes elhanyagoltságukért.

X Úgy halljuk, hogy a napokban Ulich Ferencz lovardája látogatja meg városunkat. Vajon lesz-e siker a mai szűk világban?!

* Vidliczkay József országos képviselőnk folyó hó 4-ikén d. e. 11 órakor csakugyan megtartó a már lapunkban előre jelzett beszédét. Nagy száma közönség volt összegyűlve. Nem lévén lapunk politikai lap, a beszéd bi- rálgatásába nem bocsátkozunk, csak jelezzük egyszerűen a főbb pontokat, melyeken beszédje átvonult. A helyzetet egy oly gyárhoz hasonlította, hol a munkások fáklya fénynél dolgoznak, s egyszerre csak kioltják a vi. ágosságot. A munkásoknak tehát legtanácsosabb mozdulatlanul állani mindaddig, mig újra meg nem gyujtatik a világosság. — Ugyan azért ő sem csatlakozhatik egyik párthoz se. A „szabadelvű® párthoz nem azért, mivel ő nem tartja ez elnevezést correctnek, miután most a beteg országnak arra van szüksége, hogy vám és pénzügye rendeztessék. Van ugyan a hazának egy igen nagy baja, a honnan tulajdonképen mioden baj ered, ez a 67-es kiegyezés, de még e mellett az ország tengődhetik, | pénzügy és vámügy.az, melyek ez idő szerint folyto- gatólag hatnak az országra; s melyeken ha segítve Dem lesz, igen könnyen hirteleni halás következhetik be. Jelzé, hogy ő most is azon alapon áll, melyen megválasztatott, mert azt magára nézve erkölcsileg kötelezőnek ismeri; mind a mellett párto'ja a kormány működését óit, a hol jónak látja, mint az áprilisi adóbehajtás és az appropriátió kérdésében. Végül kijelenté, hogy ő a szélsőségeknek határozott ellensége, sürgeti mindamellett a birodalmi függetlenséget ésapcrsonál uniót. — Mi úgy tudjuk, bogy a függetlenségi párt is ezekért küzd.

* Mint utólagosan értesítenek bennünket, a Tisza jegén még nagy pénteken is jártak gyalog emberek. Hallatlan példa — és feljegyzésre méltó eseti

*** Debreczenben a „függetlenségi párt“ értekezletet tartott ápril 4-én mintegy 200— 300 egyén volt jelen. Elnökké Gálocsy Gusztáv, jegyzővé Szatmári Károly választattak meg ideiglenesen; az értekezlet kitűzte az alakuló gyűlés idejét f. hó 25-ének d. e. 10 órájára következő programm alapján: „Magyarország semmi más nemzetnek, vagy országnak alá nem vetett, szabad, független ország, — a párt midenelőtti feladatának azt tekinti tehát, hogy minden alkotmányos eszközzel odahasson, hogy azon törvények, melyek hazánk függetlenségével ellentétben állanak, megszüntettes- senek; megszüntettessék ennélfogva a delega- czió intézménye, a közös minisztérium ; azon törvényes intézkedések pedig, melyek biztosításunkra szükségesek, létesittessenek; létesit- tessék ugyanis az önálló magyar hadsereg, lé- tc sittessék pénz és kereskedelmi ügyünk függetlesége; létesittessék hazánk törvényes függetle iségének diplomatiai elismerése.

A lapunk ez évi két számában Mezőssy Lászlótól megjelent „régi dolgok“ stb. czimü czikkre, melyben Bajusz József újhelyi ügyvéd annyiban van érintve, hogy a Bach és And- rássy kormánytól hivatalt kért, de nem kapott, ezért lett baloldalivá, megjelmt a Bajusz József válasza, miután azonban e válasz oly hosszú, hogy közlése egész lapunkat igénybe venné, de miután annak nagyobbrésze közönségünkre nem tartozik, csak a fentebbi pontra vonatkozó válaszát adjuk a követaezőkben: „Tartozom helyreigazítani *M. L. azon állítását, mintha én a Bach korszak uraitól épen úgy, mint az Andrássy gróf kormányától hivatalt kértem, de nem kaptam volna,“ „M. L. urnák ezen állítása hamis, — mert én, mint 20 éves ifjú, gondnokom Rozgonyi József által az első

tán nem engedte meg, hogy István a maga pénzét költse el. Adott neki saját erszényéből.

István félre vonult egy bokor tövébe s elbúcsúzott szépen a pléhgalléros ruhától, azután tovább ment, küldetését végezni.

Izidorának volt ideje, hogy mindenről felvilágosítsa Elemért, lepihentek egy fa tövébe, és ott érdekes beszélgetésbe merültek. Elmondd, logy Elemérnek apját miképen bocsátók szájadon közbenjárására, valamint azt is, bogy miképen tervezte ki Elemér megszabadítását is. .

Elemérnek lángoló rokonszenv és bála fakadt fel szivében, ez erélyes és nemes lelkű no iránt..Mig Izidora felejtett mindent, kétes jövőt, bujdosást Elemér oldala mellett.

— Kisasszony! törte meg a nehány percz- nyi elfogult hallgatást Elemér, — nyújtson segélyt tévedező lelkemnek, adjon szót ajkaimra, bogy tudjam én meghálálni ezen kimondhatlan jóságot, melyre érzem, érdemetlen vagyok, s igazán visszafizetni érzem, hogy sohasem le- eszek képes, hiszen arra egy emberi élet, még a leghosszabb is rövid.

— Elemér! drága Elemér! ne beszéljen; j iáiéról 1 Egyre kérem csak, ne nevessen ki, ha nem állhatok tovább ellent érzelmeimnek, s kimondom, hogy én szeretem önt. Arra kérem, iá teheti viszonozza ez érzelmet 1

Elemér szavak helyett átkarolta megmen-. tőjét § ajkaik egy édes csókban forrtak össze.; . . . E köbben megroppant a gaj s pár pillanat múlva ejőttök állt egy báránybőr süveges oláh. ,

‘ ’ L 5 ** ** ' - i

* *

provizórium alatt 1851-től 1855-ig a juridie- ruahoz adatván, elébb megyei törv. széki Írnok, uiajd segéd járásbiró minőségben szolgáltam.“ „Andrássy gróf kormányához, sem semmi más közöskezes kormánj hoz, hivatalért sóba nem folyamodtam, mire nézve azon ajánlatot teszem M. L. urnák, hogy ha hivatalért folyamodásom számát kikeresi, a minek pedig beiktatva kell lenni, neki első felszólítására 2000 ftot fizetek.

0. Kérelem a felső szabolcsi ref. egyházmegye lelkészeihez és tanítóihoz! Alulírott, mint a felső szabolcsi ref. egyházmegye tanítói özvegy-, árva gyámintézet péuztárnoka, vagyok bátor teljes tisztelettel felkérni a tiszteletes, lelkész és tanító urakat, méltóztassanak a helységükben lakó özvegy tanító nőket értesíteni arról, hogy ki-ki az elmúlt 1874-ik évi segélydiját a helybeli ref. lelkész áltál kiállított bizonyítvány és egy 5 írtról szóló nyugta mellett a tanítói özvegy-árvái pénztárból tőlem vagy személyesen, vagy megbízottja által, akár posta utján is bármely időben kiveheti. Kelt Nagy- Kállóban, ápril 1. 1875. Horváth István, ref. tanitó s gyámintézeti pénztárnok.

(—) T.-Dadán folyó évben a ref. iskola javára rendezett zártkörű tánczvigalomnál fe- lülfizetök közül tévedésből kimaradtak: Pőschl Karolina k. a. 1 írttal, kinek is nevével múlt számunkban, más neve cseréltetett fel; továbbá felülfizettek: H.rtstein Jákóbné asszonyság 2 frt, ü áh József ur 4 frt, Fränkel ur 2 frt. Fogadják e kegyes felülfizetők az iskola uevében nyilvánított hálás köszönetemet. A n d o r k a Sándor, pénztárnok.

(11) Megyénk egyház irodalmi munkásokban sem szenved hiányt. Alig látott napvilágot Gyöngyössi Sámuel predikácziós könyve: ime újabban Dr. Heiszler József dombrádi ref. lelkész és ismert egyháztörténet iró hirdet előfizetési felhívást „Halotti b e s z é- d e i r e“. Nehány rövid év alatt ez negyedik kötet kiadása lesz e téren, s e mellett készen van iró asztala fiókjában vagy négy több kötetre terjedő nagyobb érdekes történelmi regénye kéziratban, várva jobb időt. Valóban különös, hogy kiadók nem igen vállalkoznak e regények kiadására; pedig Heiszlernek valóban adatott megírni a mit érez, széles és mély tudománya elég kezesség lehetne e müvek értékességének. — E halotti beszédek aláírási ára 1 ft. 50 kr. leend. 15 nyomatott ívre terjed, díszes kiadásban. Ajánljuk az illetők figyelmébe 1

— Könyvek s hangjegyek. Táborszki és Parsch nemzeti zenemükereskedésében legujab ban megjelent „Elemér dala“ „Csak egy szép lány van a világon“. Zongorára szerzé Szent- irmay Elemér, ára 60 kr. — „Du Mesnil — Mariguy a zsidókról. Fordította Istovzy Győző, Vasmegye rumi kerülete országgyűlési képviselője.

x. Dr. Dobránszky Péter beküldé röp- iratát, melyben okadatolja, miért nem tartá meg a napokban jelzett közérdekű előadását, — Idő és tér szűk volta miatt jövő számunkban szólunk hozzá, lilincz Gyula könyvkereskedésében kapható, ára 5 kr., jövedelme a helybeli népkonyhára fordittatik.

(—) Szénffy Gusztáváé szül. Solymo;si Amália ápril hó 3-ikán egy héti betegség után Sepsi Szentyyörgyön (Erdély országban) jobblétre szenderült. Béke hamvaira.

— Haynald érsek, ki jelenleg Rómában időz, olasz lapok szerint 100 ezer forintot ajándékozott a pápának péter-fillérként. A pápának több száz millió frankja van elhelyezve az angol, franczia és amerikai bankoknál, melyek nagyobb részt péter-fillérekből gyűltek össze.

c?o A múlt 1874-dik évben a város következő jótékony czélu adakozásokat tette: a szegények ápolása és gyógyítására 4203 frt 36 kr; rendszerinti dajkabérek fejében2749 frt 48 kr; szegény vagyontalan árvák ideiglenes segélyezésre még folyvást jelentkeznek, s ez

Egy negyed három órakor ért véget a törvényszéki tárgyalás. Türelmetlenül rúgta ki maga alól a széket a mi poczakos szerelmesünk. Sietett édes otthonjába. Egy pohár meleg thea, azoktól a bársony kezektől nyújtva. A thea nem elég „édes!“ meg kell édesíteni, mivel? Egy csókkal! Aztán egy halk „szeretlek!“ Bent ábrándos fél homály! . t . Dagadó vánkosok, melengető, delejes karok, hó kebel! , .. Édes nyugalom! . . És még isten tudja mi ?,

Szelesen rontott be dolgozó szobájába! Senki! A gyertya leégve, az ezüst gyertyatartóból álmosan pislantott fel olykor! Senki I Talán magán szobámban vár! Sietve rántá fel az ajtót, Setét van! Ez mégis nagy figyelmetlenség! Ah talán elálmosodott szegény 1 Halkan közelitett Izidora hálószobája felé! . .I Hallgatózott az ajtón! . . . Bemenjen-e ? Eh! hisz ehez ma már joga van! Felrántá az ajtót. — A reggbajnal némi gyér világosságot terjesztett a szobában, félre vonta a pompás nehéz selyem függönyt. Hah! Az ágy bontatlanul! Hol lehet? Ah! talán megszökött volna! E gondolatnál arczába szökött a vér, s hirtelen es hevesen csengetett! Nehány perez múlva előtte termett egy inas, a mint édes álmából felriadt |

— Hol van ő ? förmedt reá kemény han- gon, úgy hogy az inas majd hanyatt esett.

(Folyt, köv.)