Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

Nyíregyháza, január 10.

Q

IV. évfolyam. 18T5.

má. szám.

Előfizetett árak:

Egész évre Fél évre .

Negyed évre

Szerkeztei iroda, bori a l*p««eHemi rgyaz* küldemények int&ondok.

n r<T. lelke»*! Ink.

BérmenWüeíáeííok oeak lémért keaek- l)í(I fogadtatnak ei.

A kéziratok nem adatnak viasza.

Kiadó-hivatal,

hová aa el#a»etéal pénzek, a lapba altit hirdetések éa felszólamlások küldendők: ■ Hlfiirz Gyula kllnyvkerrekrdéao, & Vároaháx fdbvjárás vIho n|ta balra.

V#

SZABOLCS

Vegyes tartalmú hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

Kiadó-tulajdonos ILLINCZ GYULA.

Hirdetési dijak:

Minden | hasábos petlt-aor egysierl blr- detéanél 4 kV., tUbbazdrluél 4 kr.

Terjedelmes blrdotéaok tübbaabrl betk- tartása, kedvozbbb fültétolok alatt esz- kdzülbottl.

Minden egyel bolktatáe után kincstár- jK Illeték 30 kr.- £

A nyllt-tárbon minden három hasábos garmond-aor dija 80 kr.

Ac előfizetők, a hirdetések megszabásénál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. ti

Kiadói szó

a „Szabolcs“ ©lőüzetőihez.

Alulírott folyó 1875-ik évre a „Szabolcs“ kiadását elvállaltam.

Részemről, midőn e vállalatot átveszem, felgondolom nyommasztó viszonyainkat, valamint azt is, hogy városunkban csak heti közlöny 3 létezik, mind a mellett, ha tekintek a munkaerőkre, melyek e lap körül csoportosultak, ha elfogulatlanul ítélve belátom azt, hogy e lap volt az a múlt évben is, mely a megyei érdeket lehetőleg szem előtt tartani igyekezett, minden reményem van az iránt, hogy ha ennek utána is tisztán humanisticus czélokért munkál, nem csak megálland, de a megye és város t. közönsége által hoya inkább felkaroltatván, egy minden érdekeket felölelő heti vidéki közlöny nyé növi ki magát.

Lapunkmint a t. közönség látja, régi alakjában jelenik meg, előfizetési dijaink is maradnak az eddigiek.

Egész évre 4 frt.

Félévre 2 „

Évnegyedre 1 „

A mi a lap külalakját, a rendet és pontosságot illeti, mindent elkövetek, hogy a t. közönség igényei kielégítve legyenek.

Az előfizetési dijak, minden a lap anyagi érdekeit célzólevelezések könyv- kereskedésembe (városháza épület, főbé- járás halra első ajtó) küldendők.

. A hirdetések a lehető olcsó áron vétetnek fel, mint lapunk czimén az illető helyen olvasni lehet.

A t. közönség becses pártfogását kérve, maradtam

Nyíregyházán Jan. 1. 1875.

Illincz Gyula,

a „Szabolcs“ kiadója.

Támogassuk a jó ügyet!

Szabolcsmegye, január elején.

(K.) Lehetetlen, hogy meg ne ragadja a tiszavidéki magyarság figyelmét azon nemes mozgalom, mely e vidék fővárosában, Debreczenben megindult egy prot. egyetem felállítása iránt. Nem szeretnők, ha felekezeti elfogultÍ Á R C Z A_.

Tűnődés.

Megtört bennem a reménynek Eddig biztos árboczfája;

Kormány nélkül tévedezre,

Látom, nyilik sírom szája...

De nem riaszt zordon éje, —

Oh a halál nekem kedves —

Mert ott szenvedésim után,

Tudom — öröknyugalom lesz.

Nyugalom lesz 1 ... . Mit beszélek ? Hin ábránd! .... hogy lehetne: Mikor az sincs, ki síromra Virágokat ültetgetne! . . .

Mi volt nekem . . .

Mi volt nekem a szerelem?

„B án at-e rdőbe n buvirág“ . . .

Harmat helyett a kesergés Könycsepjéi áztatgaták.

Mi volt nekem a szerelem?

„Szinméz közé kevert méreg11 ,. . . Mig ajkam rajta édelgett,

Szivem halálra szúrta meg.

Vadrózsák.

i.

Angyal vasy te d r á g a jó nőm!

Csak az kár, hogy — szárnyad nincsen; De számodra — ha lehetne Megváltanám bármi kincsen . . . így legalább.elröp ülnél,

Messze tőlem, más vidékre,

Én szivemnek nyugalmai Visszaszállásának végre.

sággal vádoltathatnánk. Mert nem csupán a merev felekezetiess1’ J" szempontja az, a melyből kiindulva 'pártoljuk mi ez eszmét. Hanem igenis lelkünk egész erejéből pártoljuk azért, mert közelünkben egyetem léteznék, s az a legjótékonyabb befolyást gyakorolná vidékünk szellemi emelkedésére is.

De e provincziális érdek mellett sokkal hatalmasabb az, hogy itt közel, a magyarság fészkében állíttatnék oly intézet, mely a fővárosi egyetemen uralgó klerikális szellemtől ment volna, s hazánk önállóságának és szabadságának mindig egyik legerősebb védbástyájaul szolgálna.

A „Debreczen“ szakavatott toliból kitűnő czikksorozatot hozott közelebbről e tárgyban. A derék czikkiró felemlíti a módot is, mely által az egyetem lé- tesittethetnék.

Áldoznunk kell!

A tiszántúli vagyonosabb osztályra apellálunk. Ott áll első sorban a tiszántúli ref. egyházkerület dúsgazdag főgondnoka. Ha nevét prot. egyházunk történelmében meg akarja örökíteni: áldozzon az eszme oltárán. Nem kívánjuk mi tőié az idők változatával azt, mit az a halhatlan Széchenyi tett, midőn a magy. tud. akadémiát megalapította. De igenis annyit megvárhat tőle a prot. egyház, hogy ő járuljon a czél létesítéséhez legtetemesebb összeggel. Ott van Lónyai Menyhért, egyházkerületünk egyik segédgondnoka, ha kétes sikert vívott ki a politika sikamlós mezején : itt lesz az alkalom, hol félreismerhetlen dicsőséget szerezhet magának, Ott van Tisza Kálmán, Móricz Pál segédgondnok, ott van Tisza Lajos s ott vannak még sokan, kiket buzdítson fel a főiskola ügyvédének is nemes és nagyszerű alapítványa. A jó példa mindenkit vonzani fog s ezúton a debreczeni magyar protestáns egyetem biztosan létesül.

Ha a magyar prot. egyetem eszméje csakugyan jogosult s az iránt a hazai nagy protestánsok közt átalános lelke- sültség keletkezik : úgy, csak egy kissé kedvezőbb fordulatot vegyen az ország pénzügyi helyzete (azt nem is kívánjuk, hogy rögtön létesittessék az egyetem)

n.

Szived: arany; szemed: gyémánt;

Mind a kettő vonz magához.

De, mit ér? . . . nincs érzeményed,

Hasonló vagy te a fához. —

Arczod: bájol; Szemed: gyulaszt,

De szerelmed: holtra fagyasz t;

Kebled: mint a j égverem,

Nyíló rózsát nem terem!

Zalánfi.

Muki barátom szerelme.

— Hnmoresk. —

Kiss Endrétől.

(Folytatás.)

— Te nagyon vallástalan vagy Tóbiás, hát a verebeket ki tartja el s az égnek más madarait, hát az ékes liliomokat, kik nem szőnek, nem fonnak?! Ugy-é hogy az Isten eltartja még is. Lásd, a fónebbieket mind rólam, mind Eleonóráról el lehet mondani. Ezt Muki oly erős meggyőződés hangján mondta, a mi szinte bámulásba ejtett. Én, a ki ismertem Muki nagynénje vélekedését, fejemet kérkedve ráztam, azonban ezt mondám: Lehet, sok minden megtörtént már a világon. De hogy fogalma legyen az olvasónak a nagynéne haragjáról, ide igta- tunk egy Mukihoz irt levelet. „Kedves Mukim“ Értésemre estek minden tetteid, melyek keserűséggel tölték el az én szivemet. Hát mi fog

minden nagyobb megerőtetés nélkül ösz- szekerülhetne a kivánt pénzalap. Mert ha tekintjük, hogy Magyar- és Erdély- országban több mint 2 millió református van s ha a magyarországi 872 ezer ágostai hitvallású atyafiak közül csak 500 ezret veszünk is magyar érzelműnek : akkor eme 2 és 7a millió protestáns egyénre fejenkint 50 krt számítunk, épen kijő a kivánt összeg. Természetesen ennek kivitelére egyetértő fellépés s az kívántatik, hogy az összes hazai protestánsság áldozatkészségét felköltsük s buzgalmát e czél felé irányozzuk. Ha mindig tehetetlenséget és lemondást prédikálunk : akkor valamint a politikai, úgy az egyházi téren sem érünk el soha nagy eredményeket. Nem szereti az a protestantizmus ügyét, nem érti az a hazai és nemzeti aspiracziókat, s törekvéseket, a ki — alig gyűlt fel a magasztos eszme nemes tüze, azonnal, még szikrájában igyekszik azt elfojtani. Ha mindjárt csupa rideg számítással állnánk elő, hogy mibe kerül ez vagy amaz eszme megtestesítése; ha mindjárt hidegen mér- legelnők, hogy kivihető-e vagy sem : akkor soha sem érnénk el nagy dolgo- gat. Ily módon soha sem lett volna re- formáczió; soha sem teremtettünk volna 48-as és más világrázó eseményeket. A lelkesedés áramlatát kell megindítanunk: ez majd talál aztán a kivitelre eszközöket. Egy maga a jól felfogott érdek is, ha az átalános meggyőződéssé érlel- tetik, sokszor rendkívüli tettek forrásává lesz, a szilárd akarat és elhatározás gyakran csudálatra méltó s kivihetetlennek látszó sikert tud aratni, Kétségbe kellene esnünk a magyar protestáns egyház életrevalósága felett, ha a jövő nagysá gát s dicsőségét is közvetlen érdeklő ily ügyben közönyös tudna maradni, s nem lenne képes egy millió forintot előteremteni.

De ne időzzünk most tovább e tárgynál. Gondolkozzék felette kiki.

S a közlelkesedés rövid időn meg fogja teremteni a magyar prot. egyetemet a tiszántúli vidék nagy dicsőségére.

még történni? Várynéékhoz járdogálsz úgy hallom, sőt nem átallod szemeidet Eleonórára vetni házasságnak okáért. Arra a kis fityfirity czinkére . . . Arra a ... Jaj mert nem is tudok hova lenni bánatomban. Házasságot Ígértél neki, vagy ha nem, akkor fogsz, (mintha csak Muki barátom szivébe olvasott volna,) kecsegteted vagyonommal, (no már ezt nem tette.) Borzasztó! El kell ájulnom ezen gondolatra ... Én tehát ezennel kijelentem, hogyha ezen rettenetes (?) tetteiddel fel nem hagysz: úgy — vége az öröklésnek, mint azt az idezárt végrendelet másolatából olvashatod, birtokomat azon esetben a t . . . i nemes szent eklézsia fogja örökölni . . .

Azt is hallom hogy valami korhely fráterrel czimborálsz, kinek a nevétől is borzadok; valami Fondorkövi Tóbiással, a ki távolról sem hasonló a bibliában előforduló kegyes Tóbiáshoz, hagyd el az ilyen korhelyeket, s röpülj hozzám, ellenkezőleg akaratom változhattam (Mint látja a szives olvasó, a nagy- nagynéne én reám is kiterjeszté becses figyelmét) „A levél végén e név állott" Szép Zsófia.

— Alea jacta est! — mond Muki, nem hiszem hogy kitagadjon, de ha tenné is, szegényen is boldog tudnék lenni Eleonórámmal.

H.

Ann}i sok mindent beszéltem összevissza, hogy méltán kiálthat rám az olvasó, hogy voltaképpen mondjam hát meg, kiféle? miféle ez az én Muki barátom?

Teszem.

Hát ez az én Muki barátom eredeti egy gyerek; iskola a nagynéne pártfogásából átKÖZÜGYEK.

Polgármesteri évi jelentés az 1873-ik év folyamáról.

A városi szervezet szerint kötelességem a községi önkormányzat körébe tartozó ügyek vezetéséről s miként lett elintézéséről a tekintetes képviseletnek évnegyedenkint jelentést tenni; azonban azon köztudomású zilált viszonyok, melyek között én a nemes város ügyeinek vezetését tiszttársaimmal átvettem, a múltra nézve lehetetlenné tevék e kötelességem pontos teljesítését. A lefolyt 1873-ik évre nézve csak az év végeztével vagyok cly helyzetben, hogy e város kormányzata, ügyeinek miként lett vezetése és gazdászati érdekeinek megóvása tekintetében tett hivatalos eljárásainkról , meglevő tájékozó adataink nyomán egybe állított következő jelentésemet beterjeszthetem.

I. A hivatali resignatio ügyében.

A képviselet által kiküldött resign&tiona- lis bizottság közreműködése mellett 1873. jan. hó 23-án átvétetett Kralovánszky László volt tiszti gyámtól az árvapénztár, melynek miként lett foganatosításáról felvett jegyzőkönyv '/. alatt tisztelettel ide csatoltatik.

Átvétetett ugyanis az árvapénztár készpénzben .....................3,010 frt 617, kr.

a követelési állapot . 73,249 „71 „

a tartozási állapot . . 70,886 , 7» „

s ennek eredménye . 2,363 frt 70®/i kr.

közös árvapénztári maradvány mutattattott ki.

A küldöttség nem találván az ingatlan árva vagyonokról kimutatást, a volt árva törvényszéket ezen hiány pótlására felhivandónak véleményezte.

Ennek következtében az ingatlan árva vagyonnak összeírása Zajácz József tiszti gyám által eszközölve is lett.

Az 1873-ik évi február hó 2-án átvétetett a városi adó pénztár az ide 2'/. alá zárt jegyzőkönyv szerint, még pedig: átadatott Krajnyák György újból megválasztott pénztárnoknak katonai háló pénzekből készpénzben 564 frt és 56 kr, a bevételi napló 1873. évi 10-ik tételéig : — legelő és birkabérségi közköltségi hátrányokból az 1872-ik évi deczember hó végével begyült összeg 24 frt 85 kr, a házi pénztárba befizettetett. Pénzképviselő okmányokban 339 frt 77 kr; továbbá a gróf DeBsewffy Ferencztől megvásárolt bika árát 360 frtot képviselő utalvány í8% 868 8z- *• október 1-től kiállítva, mely összeg a nevezett gróf királyteleki birtoka után kivetett közköltségbe lészen betudandó.

Az 1873-ik évi február hó 8-án kelt "%873 sz a. kiküldetés alapján átvétettek az árvaszéki ügyiratok Sáry Pál és Enyingi Lajos árvaszéki ülnök tanácsnokoktól, mert volt főbiró Kőmives Károly többszöri felhívás után sem jelenvén meg a hivatali átadásra, csak szekrénye kulcsát küldötte át, s maga N.-Váradra utazott.

úszta s most egy ügyvédnél practisált, de nem látszott megbarátkozni azokkal az avult acták- kal; tintatartójában a tinta megpenészedhetett, kivált ha a princzipális nem volt honn, ilyenkor magára zárta az ajtót, azt mondván, hogy fontos ügyeket végez, valójában csak azért, hogy soló mulathasson. Igenis kérem alássan. Muki egész passióval szeretett magában is kártyázni, adott ki s ütötte; de ez nem ment minden zaj nélkül. Kérdezett és felelt önmagának s aztán kiabált, veszekedett, mintha másod magával kártyázna. „Besser“ „Blind“ „Reblind“ „Három filkó“ Girigáré, enyim a zucassa! Vi- vát Soroksári Ha, ha, ha!“ S olyan kiáltozást, dübörgést vitt egy maga véghez mintha a szobában harmad magával dulakodna. Természete egyébiránt igen jámbor volt, szive nem rósz s midőn végrehajtani küldte egy Ízben a princzipális s a végrehajtást szenvedett özvegyasszonynak egyetlen tehénkéje forgott szóba, melynek a nyakát átölelve siránkoztak a gyermekek, Muki úgy elérzékenyült, hogy a kérdéses összeget saját zsebéből fizette ki, ez volt utolsó szereplése. Elmondta a dolgot princzi- pálisának, hogy döngesse meg érte, de ő másként nem tudott cselekedni. Nem is küldte a fiút többé végrehajtásra. De hátat is fordított Muki azon pályának; egyedül az irodai munkálatra szorítkozott, ezen felül a szó szoros értelmében a princzipális Gusztikájának valóságos száraz dajkája volt, ragaszkodott is hozzá a gyerek.

Muki magas szőke fiatal ember volt; szőke bajusz és szakállal, kék szemekkel; rendkívül hosszuszáru csizmát viselt, ebből nőtt ki maga az ember, szörnyen tüskés hajjal, a