Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

Nyíregyháza, márczius 7

IO. szám

IY. évfolyam. 1875

SZABOLCS

Yegyes tartalmú, hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

K.iadó-tulaj donos ILLINCZ GYULA.

Hirdetési dijak:

Miuden 4 hasábos potlt-aor egyszeri hirdetésnél S kr., ttfbbaxörlnel 4 kr.

Terjedelmes hirdetések tbbbsr.brl beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- közölhotö.

Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 80 kr.

A nyílt-térben minden bárom hasábos garmond-sor dija 80 kr.

gf Ac előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. ti

g s—

Tiszahát, márcz. hó 1875.

Sajátságos irány az, mely korunkat vezérli, szabályozza!

Ritka dolog, hogy napjainkban a valódi érdem elismerésben és tiszteletben részesüljön; a ki nagy hangon tudja árulni érdemeit, tudományát, az fenhan- gon emlegettetik, sőt sokszor megtörténik az is, hogy az élet vásári lármájában az a nyertes, a ki hamis portékákat árul, mig az, ki saját hivatáskörében serényen, de zajtalanak sip és dob nélkül munkálkodik, elfelejtve van, sőt kénytelen némely dolgokban vereséget szenvedni.

Egy szerény önérzetes ember mindig hátrányban van nyilvános megtáma- dójával szemben, mert ha megtámadtatik se védheti teljes mértékben önmagát, a közönség az önérdemek elősorolását öndicsekvésnek nevezvén el.

Olyan időket élünk, midőn mások bajával senki se szeret törődni, mert hiszen van most minden embernek elég baja, én azonban korunk divatjával ellentétben teszem magamat, hangot emelek egy, a közélet fáradhatatlan szorgalmú férfía mellett, kit sokan megtámadtak már nyilvánosan, mig lelkiismeretes munkálkodásának áldásos eredménye megmaradt mindenkor azon körnek, melyben gyümölcsözött.

Ezen fáradhatlan szorgalmú mélyen szakképzett férfiú, — megyénk tanfelU-l gy elője.

v Működése ideje, óta az iskolába járók száma óriási perczenttel emelkedett, az ismétlő iskolázást megyénk számos községében nemcsak életbeléptette, de ta- pintatos és erélyes fellépései által igen sók községben úgy szólván a semmiből alapot . teremtett az ismétlő iskolákat vezető tanítók számára.

Felügyelete alatt az iskolák és is- kolatanitók száma szembeötlőleg szaporodott, általában megyénk tanügye örvendetes lendületet vett, a szellemrontó zugiskolák a legtöbb helyen bezárattak, s helyükbe itt ott újak, a kor kívánalmainak megfelelők alakíttattak; legközelebb készített oly remek statisztikai kimutatást, melylyel a hazai szaklapok s a legelső hazái tanférfiak méltó elismerését vívta ki.

Mind ezen, s még elő nem számlált érdemeit, közönségünk vagy közönynyel, vagy érdektelenséggel fogadta; nem csak, de helylyel-közzel meg is támadtatott, — sőt a megyei bizottmány legközelebbi feliratában a tanfelügyelői intézmény eltörlését sürgeti, pedig ha valahol, úgy megyénkben nem lehet panasz a tanfelügyelő szorgalma s szakképzettsége ellen.

Annyival érthetetlenebb pedig a megyei bizottmány eljárása, mivel a megyei bizottmány által saját kebeléből választott iskolatanács jegyzőkönyvében a legnagyobb elismeréssel szól a tanfelügyelő működése felől, és e jegyzőkönyvről a bizottmánynak is kell tudomással birnia.

Ha van ügy, melyet politikai nézet- különbség szüklátköréből mérlegelni nem szabad: azok között legelső helyen kell állam a nevelés szent ügyének, s ha az államnak van joga elburczolni gyermekeinket érdekeinek védelmére, akkor kötelessége a nevelés ügyét is lelkiismeretesen gondozni s arra felügyeltetni, s ki a nevelés ügyet a közelebbi években figyelemmel kisérte, az elfogja ismerni, hogy az erélyes és szakképzett tanfelügyelő nagy áldás, minden megyében.

En, és velem együtt többen örvendünk, hogy megyénk is abban a szerencsében részesült, miszerint, hivatott tan-, felügyelőt kapott, ha a megye közönsége

megteszi kötelességét a nevelés terén úgy, —;/mint ő, sokkal többet basznál, mintha téliratokat szerkeszt a tan felügyelőség eltörlése mellett.

Jól tudom, hogy a valódi érdem dicséretre nem szorult,*) de az elmondottakban jól esett nekem elismerni, a meg- jutalmazhatatlan érdemet.

Tiszaháti.

KÖZÜGYEK.

Nyílt levél Kiss József k. tanfelügyelő úrhoz. **)

Nagyságos url

E nyílt levél válasz* is, nem is, a nagyságod által a „Szabolcs“ 8-dik számában közlött „Válaszokra.“ — Nem válasz annyiban, a mennyiben nagyságod előtt is nyilvánított elhatározásom szerint, én ez ügyben minden további válaszolási szándékról már lemondtam volt, úgy lévén meggyőződve, hogy Pazár István tanítónknak különösen, iskolánknak pedig átalában, az egyházi tanács nyilatkozata által teljes elégtétel lett már szolgáltatva, valamint általam is, a B. J. aláírással megjelent „Két ellentét“ czimü felszólalásomban; — válasz pedig annyiban, a mennyiben már csak most értesültem arról, hogy mégis vannak, a kik tőlem, mint volt fül és szemtanútól az 1873. évi iskolalátogatásra, és az ebből nagyságod által mentett nézetekre nézve, felvilágosító nyilatkozatot várnak.

Készséggel aláirom én is, nagyságod I. alatt kifejtett azon nézetét, „hogy a tanító működésének megbirálásánál különböző szempontokból indulhatnak ki az emberek“ sat., hogy tehát épen ezen körülmény könnyen eredményezhette, a hegyaljai egyházmegye és nagyságod, uagyrészben egymástól eltérő nézetét is a nyiregyüázi evang. iskolákra nézve, melynek én a „két ellentétben“ adtam kifejezést; megkell mégis jegyeznem, hogy az egyházmegye szakadatlan ellenőrzéssel kiséri a nyíregyházi iskolákat is, egyházi közegei által, sőt azok az én, mint az egyházmegyének 14 év óta esperese és egyik nyíregyházi lelkész, közvetlen és folytonos felügyeletem alatt is állanak, s ez úgy hiszem igen lényeges „szempont“ az iskolák és a tanitók működésének megítélése mellett, nagyságoddal szemben, a ki csak egyszer s először, s akkor is egy-egy iskolában csak futólag tehette meg, az iskolákra és tanítókra vonatkozó észleléseit. E tekintetben is tehát bizonyosan elmondhatjuk nagyságoddal, bogy „Suum cuique.“

A „Válaszok“ II-dika szerint „nagyságod, az altaiam összebivott iskolatanácsban, jelenlétemben is egyenkint és tisztelettel, s lehető legjobb akarattal előadta, a 22 iskola szellemi állapotára vonatkozó észrevételeit, úgy a kitűnő, jó, kielégítő, mint a rósz elómenetelüekre nézve. Azon i s k o 1 a t a n á c s i ülésben lett volna helye és ideje, a tanfelügyelői észrevételek ellen felszólalni, azokat megtámadni és téves adatoknak nyilvánítani, nem pedig csaknem két évvel későbben, hogy akkor sat.“ —A „jó akaratot“ még csak gondolatban sem vonjuk kétségbe, de az alávont sorokra nézve, engedje nagyságod megjegyeznem, hogy én az iskolatanácsot megelőzött tanítói értekezletben, bár minden tisztelettel és teljes mérséklettel, még is nagyságod ellenében, tanítóink és iskoláink védelmére keltem; hogy ezt az iskolatanács nem tette, csak annak tulajdonítható, mert nagyságod előadása által oly mérvben volt meglepve, hogy magát hirtelen tájékozni sem tudta, de meg nagyságod is előadását befejezve, az iskolatanácsból rögtön eltávozott; s hogy még is most „csaknem két év múlva“ teszi, arra egyedül nagyságodnak csak most megjelent „Jelentése“ szolgáltatott okot és alkalmat. A meglepetést — mi tagadás benne — főleg Pazár István tanítónk, és annak osztályára vonatkozó — kedvezőtlen nyilatkozatok okozták. Mi e tanítónkra mindig büszkék voltunk, úgy áta- lános miveltsége, mint tanítói készültsége és jó

*) Mi is úgy vélekedünk, mind a mellett e czikk közlését megtagadni, — miután a meg- támadt&tásoknak is helyt adtunk, — igazságtalanság lett volna tőlünk. S z e r k.

**) Ezögyben kartársai és saját védelmére Pazár is adott be szerkesztőségünkhöz egy nyilatkozatot, de fo- esperes or közleménye után nyilatkozatát feleslegesnek tartottuk, s ez ügyet ezennel befejezettnek nyilvánítják.

S z era

hírneve, valamint osztályának kitűnőségére nézve, mely miodig teljesen kiképzett tanonczokat adott a gimnáziumnak, s e tekintetben soha nem volt legkisebb panasza sem, sőt ezen osztálynak kitűnősége, tette az előkészítő gimnáziális osztály beszüntetését is lehetővé, néhány évek előtt. Hogy ez osztályban is lehettek egyes fiuk, mint mindenütt vannak, akik nagyságod szerint, a tárgyat kellően fel nem fogták, az az egész osztályt, r o s z s z á nem teheti. Maga Pazár István tanító is, általunk Gömörből, úgy lett ide meghiva, mint már ott is átalánosan elismert tanítói kitűnőség és tekintély. Hogy ezen tanítónk, a vizsgán a „tankönyveket teljesen nélkülözheti“, arról mi soha sem kételkedtünk. — Sajnálom, hogy én akkor épen ezen tanítónk vizsgáján nem voltam jelen, s így ama vizsgáról, illetékes ítéletet sem mondhatok.

De nem folytatom tovább; ennyit is az ügy érdekében. — Azon, már nagyságod előtt is nyilvánított kijelentés ismétlésével, veszek búcsút nagyságodtól, hogy nagyságod akkori ittléte és eljárása, bár keserű, de még is sok részben hasznos orvosság volt átalában iskoláinkra és tanítóinkra nézve, és a nevelés ügyének nálunk szemmel látható lendületet adott. Ezt azonban nem akarom értetni Pazár István tanítónkra, mint a kinek nemes kötelesség-érzeténél fogva, más egyéb ösztönre soha szüksége nem volt. — írtam Nyíregyházán, márcz.

3. 1875.

Bartholomeides János, ev. lelkész — esperes s. k.

Az „egy csipetnyi orvostudomány “-hoz egy „farsangi predicatió. “

(Folytatás.)

Hát már azok az urak, kik az említettek egyik osztályába sem tartoznak, mindamellett az iskolát nem szeretik, ösmeretesek orvos ur előtt ?

Ezektől az uraktól, tik nyugodt lélekkel nézhetik,hogy l/3-& honfiaiknak, embertársaiknak, testvéreiknek iskolázatlanul, Isten, hit, erkölcs, ösmeret nélkül nevelkednek fel, igy az emberi méltóságról, jogról, kötelességről, személy, vagyon bátorságról, s tulajdonjogról fogalommal sem bírnak: mit vár orvos ur?

Hogy lehet azt elnézni, hogy a társadalom iskolakötelezettjeinek y3-át magától elta- szitsa, mint a viz az iszapot és gazt partra hányja, melyből aztán lázt lehellő posvány lesz ? Hogy lehet elnézni, hogy ezek a gyermekek, mint a puszták vadállatjai, szenvedélyeiknek áldozatul dobatva nevelkedjenek fel? hogy aztán ostorai legyenek azon társadalomnak, mely őket magától eltaszitotta ? Mikor tanulják meg, hogy az erkölcsi kötelességek, melyek mellett a lelkiösmeret áll, erősebbek, mint a törvények, melyeket szuronyok oltalmaznak?

Azt mondja orvos ur, hogy a társadalomban vannak még nők is, hát ezek mit vétettek, hogy említés sem történik rólok?

Urhölgyeinkben a szép iránti érzék nagy mértékben ki van fejlődve; nem vádolhatjuk gyöngédség, részvétlenség, s áldozatkészség hiányával sem. Ha mint „gyengébb“ félnek sok aprós gyengeségei vannak is, ez fel nem róható, hiszen a római nők is nők voltak, mégis \eszély idején több ízben megmentették a hazát.

Mivel úvhölgyeink hökeblökben a szép irluti érzék, részvét, áldozatkészség szorosan egyesülve vannak, annyira, hogy egymástól elválhatlan fogalmak; a következett ség szabálya szerint az áldozatkészséget, bálokat, uniókat, reuniókat sem lehet egymástól elválasztani. Ha egyik nincs, nincs a másik sem.

Minthogy pedig a „papának“ és „tatának“ is van egy nótája, t. i. elfogyott a nóta, idest „banknóta;“ ennek folytán a női jótékony czél iránti buzgalmakat gyakran korlátozni akarják, a lánglelkü hölgyek, amazok jótékony czél iránti hidegségük ellen, az „olcsó bazár“ 25 kros kelméjével harczolnak, hogy hivatásuknak minden áron megfelelhessenek.

Az igaz, hogy a népnevelés és járványügyekben sikeres „önsegélyért“ még nem lelkesednek úgy, mint „másféle jótékony czélo- kért,“ de reménylhető: hogy ha lesz egy „nevelésügy csárdás,“ egy „járványügy keringő,“ ezeket is beléjek lehet hegedülni. Csak az a kérdés, bogy hol a muzsikás, ki ezen dalokat kőtára tegye?

Tisztelt társadalomi mint Cicerónak a maga fiához Írott levelében láthatjuk, már a régi pogány világ igen sokat adott a „látszatra“ és a „mi illiku-re, ezért tanácsolja fiának,

hogy azt megtartani igyekezzék. Már a Ciceró kora előtt a római nép sokat tartott a felől, hogy a világot meg ne botránkoztassa.

P. o. mivel a halottakat illik megsiratni, ha valaki — akár mivel örökölt, akár más okok miatt — érezte, hogy halottját meg nem sirathatja, nem sokat teketóriázott a dologgal a „quid decens“ határozott és mivel maga nem tudott vagy nem akart sírni, pénzért fogadott öreg asszonyokat, a kik, ha akarják, azonnal simák, mégis igyekeztek eleget tenni a világ kívánalmának. Hátha mi is megtartanék a „mi illik,“ s ha magunk nem akarjuk iskoláink elhagyatott állapotát szégyeneim, 3 megfogadnák azt a Sadowai kapitányt, hogy helyettünk szégyeneden.

Ne méltóztassanak megijedni a költségtől, van nálunk 16000 iskolázatlan gyermek, ha mindenik csak egy krajczárt fizet is, kitelik a szégyen dijl Egyúttal nyerünk más dologban is, t. i. hogy magunknak nem kell tenni semmit, a mi természetünkkel igen meg fog egyezni: megszabadulunk minden munkától. Úgy szó:ván ingyen jön az egész. Kössük ki, hogy mivel az iskolába nem járók száma roppant nagy, a községi elöljáróké és más illető személyeké, kiknek kötelességök a kényszer iskolát létesíteni, igen kevés oly tetemes szám ellen zz 16000 kényszert nem használhat, s használni nem is tanácsos, vegye átal egyúttal a kéuyszer iskola létesítését is. Ha pedig a tisztelt közönség kételkedik, hogy a mit mi pár százezerén el nem végezhettünk, azt egy ember el fogja végezni, csak azon római katonára utalok, ki a hídon a Rómába tóduló ellenséget egy maga feltartóztatta mindaddig, míg a megfutamodott rómaiak magokat össze nem szedték, s ujult erővel szembe nem szólhattak az ellenséggel. Ezen példából látszik, hogy nincs okunk a leendő sikerben kételkedni, a mellett ösmeretes mindenki előtt eme tétel „nec non voti, séd etiam numeri, non sunt numeranda, séd ponderanda.“

No orvos ur, igen sokáig időztünk az általunk például felhozott iskolaügy mellett; meg van e már győződve a felől, hogy bár három jogkövetelője van is az iskolaügynek, az 1868-ik évi isk. törvények keletkezte óta igen keveset haladt előre. Sőt láthatja, hogy hogy a társadalom egyik rétegében sincs teljes meggyőződés a felől, hogy a népnevelés ügyét az összes nemzet egész erejével előrevinni szükséges. Lássa orvos url ha a mi társadalmi éltünkben az sem létesül, mit tenni országos törvények parancsolnak; nincs önnek oka feltételezni: hogy olyan valami létesüljön, a mi csak óhajtandó; p. o. önsegély által az iskola és járvány ügyekben a magyar köznépen társadalmi utón segíteni.

Mivel pedig én a homeopathia és a népnevelés érdekében „számok“-kal meg akarom kinzani a tisztelt közönséget, — nem azért, mintha meg volnék győződve, hogy az rögtön használni fog, még elsőben sokszor elfogjuk declamálni, „lenni vagy nem lenni“ „tenni vagy nem tenni,“ hanem beteszem ezen számokat a közönség gyomrába azért, hogy idővel, a mikor, akkor kikeljenek, mint strucz tojásai a homokban, tehát orvos ur a mi uta- ink elválnak. Én a homeopathia érdekében akarok érdeklődést gerjeszteni, orvos ur az ellenkezőt akaija, tehát elhagyom orvos urat.

Az igazat megvallva, félek is öntől, gyengeség az igaz, de gyermekkori megszokás, falusi mesterem úgy tanított syllabisálni: „a, b, =ab, vaskalap, ha megütöd megharap.“ Alázatos szolgája!

Már most tisztelt közönség négy szem közt vagyunk, tehát beszéljünk nyíltan egymással. Most úgy vagyunk egymással „tét á tét“ mint azon úri férj és nő, kik egyszer a sok gondatlan és vig napok után vették észre, hogy bizony nincsen ott sem a konyhában, sem a kamarában, sem az erszényben semmi; nem a mit úgy neveznek, íogy baj, hanem a mit úgy neveznek, hogy „izé,“ a „das Ding.“ Ezen philosophia szó igen széles fogalom, minden tárgyat kifejez a mi létezik : búzát, gabonát, pénzt, sat.

Volt tehát a kamarában, erszényben semmi =- 0. Ez még nem volt baj, mert Mózes szerint: semmiből = 0, a keleti bölcs szerint pedig zéróból = 0 teremtette Isten a világot. Akar a Mózes semmijét, akar a keleti bölcs zéróját vesszük, egyre megy, s igy fejezzük ki: zéró, null, semmi — 0; hanem a tisztelt úri párnak volta semmi után egy keresztje, nem a keleti egyház tornyain használt egyes kereszt, a mi számtani- lag birtokos embert jelent, hanem egy görbe kereszt, mi az életben sok más úri embert is aggaszt; zéró után volt nekik egy fekvő vonalok; a tanitő ezt vízszintes vonalnak nevezi, mi annyi