Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-28 / 9. szám
Nyíregyháza, február 28. 9. szám. IV. évfolyam. 18T5. ■»—a1 FJüflzriéni "'JlMzL Egéz* évre . • • • **' “ Fii ivra .... ” Negyed évre ■ . • Ägjj _ Szerkesztői Írod», \ részét tirgy«é kttlde \, V*_ | ref. Wk*o . Bérmentetlon l»”1** “% bttl fog.dt.tn.fc, A kéziratok nem adató.a tIhia Kiadó-hivatal, V..i Ü előfizetési pénzek, a lapba szint i [ UIrdetések éa felszólamlások kOldendfik: Illinea Gyula kiiiiyykcreskedeiie, Virualiá* föbejáraa elao njlo balra. SZABOLCS Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. KLiadó-tulaj dón os IT^I^IIVCZ GYULA. Hirdet éti dijak: Minden 4 hasábos petit-sor egrsaerl hirdetésnél 5 kr,, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt eszközölhető. Miuden egyes beiktatás után kincstár- illeték 80 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-aor dya 80 kr. Ac előfizetők, & hirdetések meg- azab&sán&l, 20*/t-nyi kedvezményben részesülnek. J Méltó dolog, hogy Jókai Mór félszázados emlékünnepét igaz érzelemmel ünnepelje meg a vidéki sajtó is; ez az oka, hogy szerény lapunk homlokán adunk kifejezést azon páratlanul kiérdemelt tiszteletnek, melylyel hazánk ezen kitűnő fia iránt viseltetünk. Ki ne ismerné a nevet, melyet Klio már életében fényes és ragyogó lappal tisztelt meg, ki ne ismerné e hazában azt, ki által magát nemzetünket, hazánkat megismerte a miveit földkereksége? Dicső és ragyogó érdemei talán csak vesztenének, ha ismételve gyönge toliunkkal igyekeznénk azokat ecsetelni, átmentek azok az ország, a nemzet köz- tudalmába, halhatatlan lángszelleme éltet, lelkesít, gyönyörködtet fent és alant. O életre hozza a múltat, felrázza, tettre gyújtja általa a jelent, majd a jövőbe tekint, s lát ott ragyogóbb víziókat, mint az ókor fölkent prófétái. Elragadó müvei felett kesergünk, sírunk, vagy örülünk, nevetünk, mint ahogy lángszelleme sugallja! Ragadtatunk általa akaratlanul í v, A 1 á n g 1 e 1- kektől a mindenhatóság egy szikráját megtagadnunk nem lehet. Csodálhatjuk-e, ha a régiek dicsőiket istenekké avatták!? ... Most olyan kort élünk, hogy az isteneket is szeretjük levonni a földre! ... És mégis kitagadná meg Jókaitól az „isteni“ nevet?! A magyar irók és művészek társasága méltó volt önmagához, midőn Jókai ötvenedik születésnapja alkalmából bankettet rendezett; midőn megtisztelte a nagyférfiut, megtisztelte önmagát is. Nemes tettök örvendetes visszhangot keltett a vidéken. Megünnepeltük mi is szivünkben' lelkűnkben a nagy napot, s tiszteletünknek im e sorokban adunk kifejezést Kívánjuk, legyen drága (mert egy nemzeté, sőt az egész emberiségé) élete ment minden fájdalomtól, ne hagyja el soha a munkakedv s tetterő! Ezenfelül azt kívánjuk neki mi is, amit önmaga, hogy tuduiillik „érje meg azt a napot, midőn Magyarország mint erős állam önmagától is felállhat.“ A „Szabolcs“ szerkesztősége. j Életbiztosító és önsegélyző-egylet. — „Bethlen Gábor“ czimmel. — Eddig még ismeretlen, de el kell ismernünk, hogy jártas és avatott kezektől egy alapszabálytervezetet kaptunk, melynek czélja lenne a sok részben anyagi bajokkal küzdő protestáns egyházat, valamint annak belhivatalnokait oly helyzetbe emelni, melyről a jövőre kedvezőbb és biztatóbb kilátás kínálkoznék mind magának az egyháznak, mind annak belhiva- talnokainak; s ezek özvegyei és árváinak sorsa nem lenne egyedül az árvák menybéli édes atyjának gondviselésére utalva. Már maga a czim („Bethlen Gábor“) mutatja, hogy az egylet czélja kizárólag protestáns érdekű lenne, mert hiszen a többi testvér va'láBfelekezeteknek anyagi szempontból úgy sincs okuk panaszkodni. Mint maga a czim mutatja a szerző a nagy, s hiszem mindnyájunk által közösen óhajtott czélt, leginkább önsegély által akarja létesíteni. Az önsegély meg volt eddig is a protestáns egyház kebelében, hiszen csak is erre voltunk utalva; azonban nem történvén ez rendszeresen, általa csak ia annyit érhettünk el, hogy napról-napra éltünk szegényesen, itt- ott magunk túlságos megerőltetésével, de különösen a belhivatalnokok özvegyei s árvái a. legtöbb esetben végioségnek s kétségbeesésnek valának kitétetve. Az alapszabály tervezet minden lelkésznek, minden egyházi hivatalnoknak, superinten- denseknek meg fog küldetni, ki-ki közvetlenül meggyőződhetik tehát annak czélszerüsége fedi. E czikknek czélja egyedül az, hogy fel- uvja az érdekeltek figyelmét az alapszabályok figyelmes átolvasására. Annyi mindenféle tervekkel találkozunk napjainkban, bogy az érdekeltség az efélék iránt csaknem a fagypontig sülyedt már. — Annyit csalódtunk a mindenféle szédelgő egyletekben, hogy szinte borzalommal dobjuk el magunktól az eféle röpiratokat; ez azonban első tekintetre látszik, bogy nem azok közül való, gondos és mindenekre kiterjedő figyelmű tervezete elfogadás esetében lényegesen segíteni fog számtalan anyagi bajainkon. Úgy értesültünk, bogy superintendensünk is kedvező figyelemmel fogadta e tervet, s annak idejében tárgyaltatni fogja az egyházkerületi gyűlésen. Lapunk mihelyest szűk kerete engedi, főbb pontjaiban ismertetni fogja ez alapszabályt. Addig is ismételve felhívjuk az illetők (világi, egyházi ülDökök, lelkészek, tanítók) figyelmét ez üdvös intézmény tervezete iránt. Lukács Ödön. A fővárosból. (Jókai 50-ik születésnapja.) Szerfölött lázasak ugyan a mostani napok politikai tekintetben; feszülten irányul a közfigyelem az uj pártalakulásra, a fusión alapulni akaró kormány megszületésére: politikáról beszélnek most szakadatlanul nemcsak az arra hivatott helyeken, hanem még talán a nem politikus csizmadia mülyében is. De volna bár e zsibbasztó politikai zaj, e zsibongó lárma még egyszer oly nagy, még akkor is hatalmasan kihangzanék most abból egy név : a J ó k a i neve. Hazánk irodalmának büszkesége tudvalevőleg e hó 20-án ünnepié születésnapjának ötvenedik évfordulóját, mely alkalomból február 19-én a nemzeti színházban „Könyves Kál- i marit“ adták, a közönség talán nagyobb is lelhetett volna, de azokat, a kik ott voltak, a legmélyebb tisztelettel legmagasabb lelkesült- ség töíté el a nagy költő — Magyarország legnépszerűbb s legtermékenyebb Írója iránt. Mindjárt az első felvonás után zajosan kivánta a közönség az ünnepeltet mint „szerzőt“ látni. Jókai a kitüntetés e kezdetét bajlongás- sal köszöngeté földszinti páholyából, hol nejével foglalt helyet. Azonban a lelkesült közönség ezzel meg nem elégedve, élénk zajos tapsolását mindaddig félbe nem akará szakasz- tani, mig az ünnepelt ki nem lépett a színpadra, a lámpák elé. E perczben az általáoos, határt ismerni nem akaró tapsviharhoz per- ezekig tartó riadó „éljen“ dörgés csatlakozott. Végre mégis szóhoz jutott Szigligeti és egy nemzeti színű szalaggal díszített koszorút át-' nyújtva e szavakkal fidvözlé; Tisztelt barátom I Engedd, hogy ötvenedik születésnapod alkalmából e koszorút a nemzeti színház nevében átnyújtsam s arra kérjelek: törd meg hallgatásodat és örvendeztess meg bennünket minél több színmüvei.“ A taps és éljen zápora e szavak végeztével újra neki eredt és az előadás folyamában ismételve és ismételve megújult. ^ Másnap még számosabb kitüntetés érte a költőt az „irók és művészek“ által rendezett díszében a „Hungáriában,“A sok szerencsekivánat közül, melyek nemcsak Magyarország minden részéből, hanem még külföldről is oly nagy számban érkeztek, legérdekesebb talán a „Grill- parzeregyleté, a mennyiben ez Bécsből magyar nyelven küldé üdvözletét s igy hangzik: „Jókai Mór ünnepelt magyar regényírónak dicső ünnepélyéhez háromszoros üdvkivánatát küldi a bécsi „Grillparzer-egylet.“ M. M. KÖZÜCYEK. Az „egy csipetnyi orvostudomány “-hoz egy „farsangi predicatió.“ (Folytatás.) Második iskolaijogkövetelö az állam. Minthogy a magyar ember igen keveset ad az iskolai ügyre, a minisztériumoknak pedig az adó „subjectek“ kívánalmaira tekintettel kell lenni, önként következik: hogy a magyar költségvetésben az iskolaügy a legutolsó. Ezért mondja a „Kistükör,“ „az iskola ügye foglal éppen véget, hol bajok, szükségek érik majd az eget.“ Azután következik a tanfelügyelő ur. 1874-ik évi elnöki jelentése ügyszeretetről tanúskodik. „Suum cuique.“ Azután jön a kényszer iskola létesítésére rendelt hivatalos személyzet. Ezeknek a nevelés ügyben azon szerep jutott, hogy ők tartoznának megnépe- siteni az iskolákat, megbüntetni a mulasztókat. A tanító tartozik a mulasztó gyermekek neveit két hétben egyszer a pap kezébe adni. Ez elküldi az egyházfitól a kisbiróhoz, a kis- biró elviszi az öregbiróhoz, ez a jegyzőhöz, a jegyző viszont átadja a kisbirónak, ez egy falusi lakosnak, ki levélhordó sorban elviszi a postára, a posta elviszi a szolgabirói hivatalhoz, a szolgabiró urak átadják az Írnokoknak, az írnokok a hajdúnak, a hajdú küldi a postára, a posta az alispáni hivatalhoz, s általa a megyei bizottmányhoz beterjesztetnek. Itten aztán pontosan számba vétetnek: mennyi a mulasztó gyermek száma, s mennyi kénysze- rittetett iskolába? Hanem mivel a szabolcs- megyei iskola mulasztások száma 16000, a megbüntetett mulasztások száma 985, látszik, hogy a példabeszédnek itt is igazsága van: „sok bába közt elvész a gyermek.“ A kiket a dolog illet, felkérjük: vagy büntetni mindet, vagy egyet sem. Vagy vétkezett mind, vagy egy sem. Miért 15000-et futni hagyni, csak 1000-et büntetni? Ha ezek voltak a conspiratió fejei, s ezek beszélték rá a többieket is, hogy ne járjanak iskolába, csak ezen egy esetben lehet az eljárás menthető és igazságos. A megyei bizottmány elválaszt a maga testéből egy másik testet. 40 főből áll; neve iskolai bizottmány. Ez kezében egy zászlót hord, melyre ez van irva „lassan a testtel.* Ez elvéhez híven oly lassan halad, hogy mióta él és mozogni látszik, még egy sem érkezett el hozzánk iskola látogatásra. Hűségesen kicsaptak magok közül minden papot*) ezt mondván: „ti sok ideig nem tettetek az iskolaügyben semmit, már most ti pihenjetek; ezután meg mi nem fogunk tenni semmit.“ Ennek a tisztelt iskolatanácsnak van-e valami rendeltetése azonkívül, hogy mig a tanfelügyelő ur felolvastatja a maga elnöki jelentését, ül és hallgat, nem tudom. Hanem hogy a nevelés ügyben tett volna valamit, nem veszem észre. Hah 1 ezer bocsánat. Most jut eszembe, hogy nehányan napidijaikat visszaadták iskolai czélokra. No 1 már csakugyan mozog a föld. Csak előre tisztelt iskolatanács! Hátha egy szép tettel érdemesitnék létezésüket. Tudják önök, mint iskola látogatók, hogy a tanító vizsgálás alkalmával legelsőben is ezen kérdést teszi a gyermeknek: N. N. mond meg csak nekem, mi végre élsz te e világon?“ Hátha egy mintaiskola felállítására átadnák napidijjaikat mindnyájan.**) De hát hol lenne ezen mintaiskola felállítandó? Tudok én egy helyet. Van itt ugyan már 10 iskola, az az hogy már 3 vagy 4 év óta erősen beszélnek róla, hogy „ha volna“ „jó volna.“ Sőt el is határozták, hogy legyen minden utczán egy, összesen 10. Kijelentették: hogy semmi áldozattól vissza nem riadnák, megtesznek mindent, a mit „magyar ember“ megtehet. E czélból alkudoztak is a kormánynyal, hátha ez, mint vállalkozó, felépítené azt. Az ügy tehát halad és sok szép eredményeket enged reményiem. Hátha a tisztelt iskolatanács tekintetbe venné azt; hogy az iskolázásnak már óhajtása is jobb, mint nem óhajtása: s hogy az emberi keblek legerősebb óhajtásai is úgy megsemmisülhetnek, mint a szalma-láng ellobban; indítványomat elfogadná. *) Minden felekezet választ képviselőt; s ez idő szerint a bizottmány is megtisztelt egy papot bizalmával« Szerk. **) Úgy tudjak, hogy az igk. tanács tagjai állandóul visszaadják napi dijaikat. A mintaiskola szép gondolat, azonban az isk. tanács napfdijja erre nem elég, ha csak mélyebben nem nyúlánk a zsebbe. Szerk. Harmadik birtokjog követelő a társadalom. Nézzük meg kikből áll. Először is jönnek a mélt. nagys. és tek. öreg urak. Bizony ezek közt is fehér holló, ki a népnevelés ügyét szivén hordozza; községében, a hol birtokos, az iskolát meglátogatná. Ezeknek, kik köztük az iskolaügy iránt érdeklődnek, ezért az egy tettökért, megbocsátja az Isten minden fiatal és öregkori hibáikat. A nagyobb rész nem viseltetik az iskola iránt érdekeltséggel, mert „mint minden embernek, úgy a gazdagabb uii embereknek is meg van a maga baja. Vagy azért, mert az urfi sokat költ vagy nem tanul.“ Ez utóbbi ugyan nem baj, mert a török szerint, „a kinek az Isten hivatalt ad, annak észt is ad.“ Meg egy franczia tudós Írja: „a hivatalnoknak elég, ha természetes esze van.“ No de annál nagyobb baj a másik; t. i. ha az urfi sokat költ és ferzatzba lefoglalja valami handléros, hisz az örököst nem lehet a kezében hagyni, ki kell váltani. Sokszor a kisasszonyok báli-ruhát követelnek; vagy a nagys. asszony zsörtölődik, vagy adószedő jár, s ki tudja mennyi baja van a halandó embernek? Ilyenkor az ember mérges, kedvetlen, semmihez, igy az iskolához sincs kedve. Hát a fiatalabb urak: Ezek között is vannak derék emberek, kik erejekhez képest valóban gazdag áldozatot hoznak az iskolaügy emelésére. De ezen jobbak is gondolják meg, hogy a pénzbeli áldozat magában nem elégséges az iskolaügyet a kor magaslatára emelni. A baj inkább erkölcsi, tehát erkölcsileg is hassanak. Látogassák meg gyakran az iskolát, biztassák, bátorítsák a csüggedő és sok helyt éhező tanítót. Ezen iskolai látogatásnak jótékony hatása lesz a szegényebb néposztályra, kikben érdekeltség fog ébredni az iskola iránt. Ha nemzetünk annyi érdekeltséget, erőt, 8 áldozatot fejlesztene ki a népnevelés ügyben, mint a korteskedésben, most nem volna 20000 iskolázatlan, csak magában Sza- bolcsmegyében. A mellett a földbirtokos erénye, s bűne észrevétlenül mély nyomokat hagy a község lakosságának lelkületűben, mint a lehulló viz- cseppek jukat ásnak a kőszirteken is. A milyen a községben lakó földbirtokos, olyan a szegény nép; ez, mindig attól tanul jót vagy roszat. Sokszor kételkedem, talán uraink egy része nem is szereti a népet, — ez nagy és nehéz vád volna, — hogy nevelésében, s nemesítésében részt nem vesznek. Lehet, nem állítom, talán csak a férfi rész iránt ? mert a nőnem iránt már több érdeklődést tapasztalunk, kivált ha a fejlődési kort elérték, s talán ez is azért történik, hogy a nőnem fogékonyabb a nevelés és nemesítés iránt, mint a férfinem. Ifjú uraink egy része most azt tanulmányozza, hogy az orron keresztül mint lehet legszebben beszélni ? Én nem tudom megfogni, mi a szép, mi az urias ebben? A szomszédomban lakik egy oláh ember, ki oly gyönyörű orrhangon beszél, hogy ha ettől mérjük az uraságot, különb ur lesz valamennyinél. Ha csakugyan szépnek tartják az orrbeszédet, ettől igen jutányosán vehetnek tanórákat. Ezektől az uraktól se féljen orvos ur, hogy az önsegély elve, az iskola és járvány ügyekben általok létesittessék. A tapasztalás tanítja, hogy a siket és szuszugó ember capa- citálhatatlan; amaz mert hangot nem hall, emez mert a szagot nem érzi. Polgármesteri évi jelentés az 1873-ik év folyamáról. (Folytatás.) III. A városi házi pénztár kezelése. A város pénzügyeinek nyomasztó körülmények között lett átvételéből természetesen bekövetkezett a folytonos pénztári zavar, s legtöbbnyire a fizetési képtelenség. Ezen szomorú helyzetet a nagy kamat fizetések idézték elő, melyektől nem csak hogy a várost felszabadítani nem sikerült, de ezen kényszer helyzetben több kisebb száztólia tőkék után, a tekintetes képviselet a kamatokat maga is kénytelen volt feljebb emelni. Ily folytonos zaklatások a város hitelét veszélyeztető helyzetben, és aggodalmak között kisegítésül 8 a tehetséghez képest olcsóbb kamat fizetés eszközölhetése czéljából elrendelte a tekintetes képviselet azon pénzmiveletet, mely a város részéről Vencsellőn gr. Dessevyffy Kálmán úrral köttetett.
