Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-14 / 7. szám
Nyíregyháza, február 14. IV. évfolyam. 1875. 7. szám. SZABOLCS-ö—Q* jegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Hír delét i dijak: Minden 4 hasábot petit-sor eaysieri hir- gt* deftátndl 5 kr., többaBÖrlnel 4 kr. ™ Terjedőimet hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt ősz- közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstárilleték 30 kr. flfe A nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 80 kr. As előfizetők, a hirdetések meg- i! szabásánál, 2Ó% -nyi kedvezményben részesülnek. Kiadó-tulajdonos ILLUVCZ GYULA. Mit fogunk még megérni? Alig volt rövid időszak, melyben oly változatos események zajlottak volna le a nemzet életében, mint a mostani. Az ötvenes években egy nyomás alatt állott a nemzet, mely az egészet egészBzé tette, összetartotta; s e nyomás alatt valóban nőtt benső erkölcsi erejében, mint a pálma a nyomás alatt. Közös volt az ellenség, közös a védekezés. A közös ellenség ki lett cserélve a közös ügygye 1» s noha ez nem volt nagyobb ellenség a közös ellenségnél, mégis számtalan pártolókra, barátokra talált. Mondom, hogy a nemzet ellensége volt a közösügy ; nem csak én mondom, de érzi és emlegeti a hazának jobb s nagyobb része. Mellőzve a financzialis állapotokat, sietek röviden ez állitást morális s társadalmi szempontból igazolni. Annak előtte példátlan volt azon kórdivat, mely a nemzet nagyjait korunkban eltölti. Egyének, kikre lelkünk legszentebb titkait, s legdrágább kincsünket, a haza jövőjét biztuk, lassanként bizalmatlanná tették a nemzetet elvváltoztatásaik által. A szegény, sok csapások által látogatott nép neveik varázsa által meghatva lelkesült, áldozott csak azért, hogy akaratuk szerint alakuljon időnkint a parlament, s ha a megvesztegethetlenek akaratja nem szerezhetett is többséget, mindig élt a remény, hogy majd az idő meghozza a diadalt, s nem esett kétségbe, mig az egyéneket, kiket tisztelni megtanult, ott látta azon zászlók alatt, melyeket előttök lobogtattak Most azonban, miután az ellenzék egyik vezére elébb, most pedig a másik is „jobbra át“-ot csinált, a nép valóban zavarban van, s nem tudja magát hirtelen mihez tartani. Félő, hogy közel állunk a fagyponthoz, hol a nép nem lehet többé lelkesíthető, látván, hogy azokban, kikre legszentebb érdekeit bízta, csalódnia kellett.. Annál csodálatra méltóbb pedig az ellenzék némely vezéreinek magatartása, mert most minden jóra való jobboldali megveti a jobboldal törekvéseit, mely „sic volo, sic jubeo“ elvével félő, hogy a vég „tönk“-höz juttatta a hazát, és siet azon zászlók alá sorakozni, melyek egyedül valának hivatva a múltban, s vannak hivatva a jövőben megmenteni a hazát, ha még lehet ehez reményünk. Nyílt vélemény a vidéken, hogy ez elvváltozás csak a kormányra való jutás aspiratioja lehet, de nem hazafíság. Erős vád ez, de tehetünk-e róla, ha az illetőknek eljárásaiból más következtetést kivonni nem lehet. Bagyogó szónoklatok tartattak, de ha valaha úgy épen most bizonyul be az, hogy a hazát nem ragyogó szónoklatok mentik meg, hanem: az önfeláldozás és önmegtagadás. Fájdalom, hogy nagyaink magukat akaiják érvényesíteni! Az a kormányra való aspiratio szép dolog lehet, de megmutatta Ghyczy, mit lehet kivinni a meglevő alapon. Ply szépen beszélt az a Jókay, virágos nyelv, fcpltöi paegragadó fordulatok! ... S mi jött ki belőle, az, hogy ,z ő beszéde, nem kortes fogás és elő- izetési fplhivás. Ezt fel is teszszük feile, de hát bizon még is sajnáljuk a idéken, hogy ragyogó szónoki tehetségét nem más irányban használta fel. Vágyainkban csalatkozva, közel állunk a fagyponthoz. Mit fogunk még megérni?! Kallós. KOZUGYEK. Szabolcsmegye bizottmánya gyűléséből, i i Febr. 3. s több napjain. , Főispán ur a gyűlést megnyitván, sor- rendszerint az alispáni időszaki jelentés tárgyalása következett. E mindenekre részletesen kiterjedő, nevezetes statisztikai adatokkal bő- völködő, nyomós jelentés kedvező figyelmet s dicséretet érdemel. — A személy- és vagyonbiztonságról kimerítő adatokat közöl, ezzel összefüggőleg előadja, hogy a dadai járás szol- gabirójának jelentése folytán a nyíregyházai törvényszéknek bizonyos nehezményezett lágy eljárásai megorvoslása végett történt feliratra, a minisztériumtól semmi leirat, vagy tudósítás a megyéhez mind ez ideig nem érkezett, melyre nézve újabb felirat intézése határoztatok. A népesedési mozgalom kimutatása szomorú képet tüntet fel, ugyanis a megyében a múlt évben 2111-el több halt meg, mint született. E körülmény szempontjából Zoltán János indítványba tette, hogy a megyei főorvos bizatnék meg e szomorú körülmény okának kipubatolására, hogy annak nyomain a megyei elöljáróság a baj orvoslására a kellő lépéseket megtehesse. Az 1874-ik évben a megye minden járásában történt sorozási számadatokat a legnagyobb pontossággal előadván a jelentés, áttér az árvaszék ügyére, melyből kitűnt, hogy a múlt évben 2227 ügy maradt elintézetlenül; az árvák ügyeinek sürgősebb elintézése szempontjából Widovich szolgabiró indítványozza egy árvaszéki ülnökség felállítását, habár ideiglenesen is, s erre nézve kijelentvén, hogy miután a haza oly körülmények között van, mikép ez idő szerint ily felesleges kiadásokat nem tehet, azon meglepő s nemes szivü ajánlatot tette, hogy a tisztviselők saját fizetéseikből áldozzanak s engedjenek levonatni; az indítvány éljenek között elfogadtatván, főispán ur 200 fttal megkezdi az aláirást, alispán ur 150 fttal követi, indítványozó 100 ftot ir alá, s nehány perez alatt kisebb nagyobb összegekben körülbelül 600 írt összeg lett aláirva, mely, reméljük, hogy folytattatni fog. Sajnos körülmény, hogy a virilis tagok, különösen a tehetősebb izraeliták kevesen voltak jelen. Reméljük, hogy kormány zó alispán ur az aláírási ivet közölni fogja különösen a gyűlést kevésbé gyakorió gazdag virilis izraelita urakkal, s ők bizonyosan megértendik anemes kezdeményezés czélját az árvák érdekében, annyival is inkább, mivel legújabb időben az ő árváik is génybe veszik az árvaszék munkaképességét, s az örvendetes jog k i terjesztés élvezete mellett, a nemes czélu adakozásoktól sem riadnak vissza, événezidőszerint nekiek ebben legnagyobb módjuk. . A jelentés folyamában felmerült továbbá azon szomorú körülmény, mikép a megye töhb helyein a népneyelés ügye mind e? ideig elhanyagoltattak ; a tankötelesek nem iskoláztatnák, a miért is Simon Endre bizottmányi tag felszólal és a szolgabirókat nagyobb erélyes- ségre utasittatni véleményezi; erre Nagy István nádudvari Szolgabiró előadja, hogy fent jelzett mulasztásnak nagy mértékben a különböző felelekezetek elöljáróságai az okai, mert Földesen (ha jól emlékezünk) és Tetétlenen a róm. katbólikusoknak semmi iskolájok nincsen. Felmerült továbbá az, bogy a lelkészek a statisztikai adatokat némely részben mai napig se szolgáltatják be, holott e tekintetben illető helyre már felirat tétetett, és még a megyéhez megnyugtató válasz nem érkezett; újabb felirat intézése határoztatok. Az alispáni kimerítő és igen jeles időszaki jejentóB átalános elismerésben részesülvén, helyeslő tudomásul vétetett. Több miniszteri leirat és pedig; a lótenyésztés gyámolitása tárgyában, a felállítandó mérték hitelesítő hivatalra vonatkozólag tudomásul vétetett, Olvastatott Heves és K,-Szolnok törvényesen egyesült megyék halászati szabályrendeletére vonatkozó miniszteri leirat, melyre I vonatkozólag kijelentetett, hogy megyénk Be- regmegyének idevonatkozó szabályrendeletét látja viszonyaival leginkább összeeegyeztet- hetőnek. Febr. 4. Folytatólagos gyűlés. Olvastatott ugyancsak a miniszteri leirat Irinyi Farkas Hermina kártérítési ügyében. A nyiregyháza-kisvárdai országút vonalban ugyanis 2 hold földnyi birtoka kártérítés nélkül elfoglaltatott, kéri tehát, hogy ez neki visszaté- rittessék. Szatmármegye közigazgatási törvény- hatósága oly értelemben megkerestetni határoztatok, hogy illető folyamodót folyamodása felszerelősére utasitja. Olvastatott Pest-Pilis és Solt t. e. megyék átirata a Bukovinában élő magyarok haza telepítése iránt; hasonló szellemű felirat intézése határoztatok az országgyűlés elé. Udvarhelyszék közönségének megkeresése az államadó tartozások emelése ellen; Jászkunke- rületek alkapitányának megkeresése a választási törvényre vonatkozó feliratuk támogatása végett, tudomásul vétettek. — Budapest tanácsa az iránt kereste meg a megyei hatóságot, hogy az északi-sark-expedi- czió tagjai részére megszavazott tisztelet dijat gyarapítaná. Segélyezés mellett szólott Molnár Ágoston, ellene elvi szempontból nyilatkozott Zoltán János, támogatván véleményét azzal, hogy különösen a mai anyagi irányú korban ellene szavaz az efféle segélyezésnek, szerinte az erkölcsi elégtétel szép és becsülendő dolog, s ezt megkapták; az elismerés becséből vészit, ha az anyagi jutalomra fekteti a fősulyt. A bizottmány ez utóbbi értelemben határozott. A tanfelügyelői jelentés a népiskolák 1873-ik évi állapotáról elismerő tudomásul vétetett, mely után a központi bizottmány által a megyei önkormányzati jogkör kiszéles- bitése tárgyában készített felirat olvastatott fel, e terjedelmes felirati javaslat, melyben a többek között a tanfelügyelőség eltörlése is véleményeztetik, minden tárgyalás nélkül elfogadtatott, s illető helyre terjesztetni rendelte tett. Kissé különös volt e tekintetben a csekély számban együtt levő bizottság magatartása. Felfogásunk szerint a 3 napig tartó gyűlésnek alig volt fontosabb tárgya ennél. A jelen volt szónokok közül egy-kéttő lágymelegen szolt a fennforgó ügyhöz, de az egésznek értelme oda ment ki: sokat szólhatnánk e tárgyhoz, de azért csak nem szólunk. Mondók, hogy alig volt ennél fontosabb tárgy a zöld asztalon, az is bizonyltja ezt, hogy az előző gyűlés nem ok nélkül bizta meg az állandó választmányt e felirat készítésével; de ha látjuk a megyék jogkörének elszomorító összezsugorodását, hisszük, hogy felesleges e tekintetben érvelni, és mégis I Laza érdektelenséggel lett átvive ez ügy a zöld asztalon. Miután a döghei jegyző ellen, ki a közmunka teljesítése ellen a népet lázitotta, eré- lyés határozat hozatott, s a gávai jegyző- választás megsemmisittetett volna, a tanácskozás a gyűlés második napján véget ért. r—1. Az „egy csipetnyi orvostudományihoz egy „farsangi predicatió.“ (Folytatás.) Vegyük fel a cholerát, a járványok leg ! pusztitóbbikát. A ragály már előre a levegőben I van, mely azzal tovább terjed. Érzi azt a növényország, ellankad, sárgul. Megérzi az erabe- 1 rí szervezet, napokig, hetekig lankadtság, test- nehézség, különösen az intő hasmenés előzi meg a vész kitörését. Ezek az előjelek úgy tűnnek fel a cholera kitörése előtt, mint a természet jelezni szokta a zivatar kitörését. És ilyenkor az állatok, madarak, menekülnek véd- helyet keresni. Csak a tudatlan nép az, mely nem akar bírni sem az állatok ösztönével, sem az emberek okosságával. Ha abban az alkalmas időben, midőn a legelső intőjelek mutatkoznak, midőn már nem hírből halljuk, hanem tényleg figyeljük Jön a cholera, “ az előítéletes közönyös nép eszlelné a bajt és segélyt keresne, a járvány erejét vesztené. Azonban ennek létesítésére nem elég a hivatalos orvosi személyiét, sem a 3, 3 mértföldnyi távolságra lakó orvosok, kik, mivel kevesen vannak, mindenütt meg nem jelenhetnek; a mivel emberek, magok is megbetegedhetnek, meg is halhatnak és „quid tunc ?“• Itt a homeopathia nyújthat önse gely utján végmenedéket. Minden községben van földbirtokos, pap, jegyző, tanító; miért nem követik a német nemzet intélhgentiájáhák példáját? Miért nem létesítik az önsegélyt e szegény sújtott hazában? melynek gyermekei 1831-ik év óta már Öt ízben, tehát minden 8 évben egyszer meglátogattalak a pusztító vész által, s mint őszszel a tehetetlen legyek, hullanak rakásra. Hát azt hiszi a magyar intelli- gentia, hogy e szegény ország kipusztithatlan ? Nincs meggyőződve a felől, hogy egy egy ragályos év több lakost eltörölt Magyarország színéről, mint egy pusztító, rabló, tatár török háború? Nem hiszi, hogy 44 évi rövid időközben 5 ragályos év lévén, ezután is fog az ismétlődni ? Vagy azt hiszi, hogy e hányatott hon, mely a tatár, s török dulásait kiheverte, megfogja győzni a minden 8 évben megújuló cholera pusztításokat is? A mi alsó néposztályunk sokalja az embereket e földön. Ha jön a dögvész, megyj ed, | részvétlen ott hagyja feküdni a beteget szalma ágyán, s nem veszi észre, hogy a beteg kiürülései „öldöklő angyal lángpallossal.“ A baj kevés fáradsággal, idejekoránni segélyhozással gyógyítható lenne. De segély nincs, a nép nem is keresi. Huzza, halasztja a drága időt, mely itt már nem „pénz,“ hanem élet vagy balál. Mikor hivatalosan tudva lesz, hogy itt a pusztító ellen, s hivatalból segélyt nyújthatnak, a fertőzés tetőpontját éri. Már ilyenkor nemcsak intő hasmenés, mint a baj előfokán, nemcsak ürülések, hányás, hasmenés, görcs, mint a baj másodfokán, hanem a fertőzés legelső fokának jelei: a test kékszine, a cholera typhus, tüdő szélhüdés, sőt halálozások mutatkoznak, annak jeléül, hogy a köznép tudatlansága, az intelligentia részvétlensége, az önsegély hiánya, a hivatalos ut késedelmes, s elégtelen volta engedék a bajt ennyire terjedni. Ekkor aztán érzi nemcsak egyház, nemcsak egész község, hanem egész vidék lángban áll. Oltsa a ki tudjál Ha valaki ellenkező véleményt állít ellenemben, vele vitatkozni nem fogok. Tapasztalatom oktatásait elmefuttatásáért el nem ha- gyandom. Tapasztalatom, melyet a legközelebbi járványból merítettem ez: azon házakban, hol a háznép nagyobb része elhullott, szinte meg volt az intő jel, mint a természetben a zivatar előjele. A kór úgy folyt le, mint említettem, elsőben jött egyik családtagra a hasmenés, ez fertőztetett; aztán jött hányás, görcs, mig utoljára a ház üresen maradt. Hozzám tartozóim közül hatan estek cholerába. Mint utólagosan értesültem, az egyik több napokig szenvedett hasmenésbe, hagyta menni a dolgot, az neki jót tesz, gondolá. Napok múlva megjelentek a görcsök vérhas kíséretében. A másik az úgynevezett száraz cholerába szenvedett. Egy harmadiknál szinte megvolt az intő jel, mit fel sem vett, midőn egyszerre megkékül, csuklik, stb. ; mindnyáját önsegély utján gyógyítottam homeopathia mellett. Egy sem halt meg, ki legnagyobb mértékben fertőzött volt is, egy éjjeli izzadás mellett kigyógyult. Ezt cselekszi az önsegély és a homeopathia. A németországi homeopathia kórházak hivatalos jelentése szerint, 30 fertőzött közül meghalt egy. Nálunk az 1873-ik 74-ik években mennyi volt a fertőzött: nem tudom, hanem azt igenis, hogy elveszet a tankötelesek összes számának % része. Harmadszor. A homeopathia vetélkedésre indította mind az alleopatha orvosokat, hogy helyét mindenik becsülettel betölteni igyekezzék. Látván az alleopatha, hogy a fizetésért működő homeopatha gyakran találkozik a beteg ágyánál az ingyen segélyt nyújtó műkedvelővel, a nélkül, hogy a föld kiesnék sarkaiból, lett szent békesség. Pedig orvos ur tudja a példabeszédet „művész a művészt gyűlöli, s mindkettő megveti a műkedvelőt.* Orvos ur azt állítja, hogy a homeopathia mesterséges utón csinált tetőponton áll. Igaz. Minden uj tan a világon küzdéssel vívja ki létez- hetési jogát. A homeopathia nemcsak „mesterséggel,“ hanem „iegyverrel“ vivta ki létezhetését, Nem gyutüs fegyver volt az, hanem ellenállhatatlanabb ennél is; átjárta a „vaskalapot,“ a legnagyobb ellenséget, a kenyéririgységet porba tiporta. Ez a félelmes fegyver a „szám,“ a „numerus“ volt. Néhány jegy, letéve holmi rongyokból készült papírra, hatalmasabbban kiáltja, „mi számok vagyunk“ mint a franczia forradalom az „Aliens enfants“ vagy a német sereg a „Wacht am Rhein“ dalt. Ezer meg ezer irataikban, ott állnak ezek a számok, mint harezra állított tábor: ebben a kórházban homeopathia utón gyógykezeltetett cholera beteg — meghalt gg meggyógyult ~. Alleopathia
