Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-07 / 6. szám
Nyíregyháza, február 7. 6. szám. i P^íSfeyl Kin fizetési árak : Égést évre . . • • J •' • *• # Fél évre...................................... .... <afc-^-'j,;l Se gyed <rr8J_^J^J_J * | ! %i|^í Szerkesztői írod», liová » lnl’ .****ig™í részét tárgyaié kUldoményok liiKronrtOK. . W$SP a rrf. lelke«*! lak J Bérmentetlen levelek csak lamert kelekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak viasza. Kiadó-hivatal, hová aa elBazotésI pénzek, a lapba szánt hirdetések és felszélainláaok küldendők: ■iilnrz Civuln kU»ytllfrrílitdí»e, Varottház'löbfjár«» el»» «Jlu bnlrn. © U» 11—gjJ SZABOLCS Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kiadó-tulajdonos II-tLINCZ GYULA. IY. évfolyam. 1875. Hirdetési dijak: Mlndon 4 hasábos petit-sor egyszeri hír- detéauél 5 kr., többszörinél é kr. Terjedelme* lilrdetéaek többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt esc- köxölhetö. , Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden három hasábos t gannond-sor dija 80 kr. 11 Ac előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. d» o ig '»■ Nyíregyháza, jan. hó. (Folyt, és vége.) Vannak családok, hol a tagok nem sokat tőrödnek az ipar pangásával, a rósz terméssel; a divatnak és fényűzésnek azért megkell lenni, ha nincs pénz: van hitel; ha az nincs, van becsület és ártatlanság, mindezek nagy forgalmú áruezikkek az élet piaczán. Miután pedig a becsületet s ártatlanságot csak kevésszer lehet beváltani apró pénznek, azután keveset érő portékává aljasul : a rósz útra tévedt találékony emberi ész csaláshoz, sőt lopáshoz folyamodik. így éri az anyagi tönk-öt nyomon az erkölcsi tönkrejutás, a családi élet pusztulása, megmérgezése. A miveltség terjedésével nagy változáson ment keresztül továbbá az életmód is. Ha visszaemlékezünk az iparos s fbldmivelő osztály pár évtized előtti asztaltartására, ha összehasonlitjuk azon egyszerűséget, mely majdnem átalános- nak volt mondható még a módosabb köznépnél is, a mostani előre nem számitó pazarlással : be kell vallanunk, hogy e tekintetben is nagy a különbség a régibb és újabb szokások között. Azelőtt rendesen egy-két tál étel kielégítette közönséges alkalmakkor az igényeket, pedig lett volna miből dus- kodni, most midőn nincs sem a kamarában, sem n tárczában, dúsan és czif- rán kell lenni mindennek. — Hátha még a lakomákat tekintjük! No már ilyen alkalmakkor egyik igyekezik felülmúlni a másikat, ha bár hitelből került légyen össze minden. Mennél erősebben kopogtat a nyomor, annál könyelmübb lesz a legnagyobb rész; a felesleges, szükségtelen kiadások annál inkább szaporodnak. — Miért? Mert a ferde felfogás abban látja a műveltséget, abban keresi oktalanul az előkelőséget, hogy mennél du habban tudja megvendégelni társait. — Különösen mióta a virilismus elve mozgató elv gyanánt lett behozva még a törvényhozásba is: a gazdagság fogalma összetévesztetik az előkelőséggel, ez utóbbi ismét a miveltség fogalmával — A szegénység valóságosan lenézetik, ha bár az egyszerű öltöny valódi müveit szivet takarjon is; sőt a társaságos élet örömeihez jogot ma nem a becsület, nemes szív és fenkölt lélek ad, hanem a gazdagság. A szegények a társadalom és a politikai közélet páriái. Az efféle fogalmak, a miveltségnek ilyen hamis felfogása és értelmezése nem csoda, ha szinte nagyban elősegíti kivált egy oly nemzetnél, mint a mienk, az elszegényedés, hol az ipar, kereskedelem és fbldmivelés kezdetleges fokon áll,, s hol az egymásra következett csa- pásos évek miatt valóban a készből kellett élni, vagy nagy kamatú pénzzel hitellel stb. kelle fentartani a családot. A miveltség terjedésével elterjedt nagy mértékben a kényelemszeretet, a hiú és henye életmód. Nemcsak a lakszobák felesleges s itt-ott fényűzéssel való berendezését értem, mely igen sok helyen Ízlés hiányában nevetséges bizarr képet tár elénk, — hanem a munkakerülést, az időnek mulató helyeken való oktalan pazarlását. Csak örvendetes jelenség, midőn az iparos, vagy fbldmivelő üres idejét tanulás és olvasás szempontjából olvasó egyletekben tölti el, de helytelen sőt megrovandó, kivált a mai zilált viszonyok között a mlihelyt vagy ekét odahagyva, kávéházak vagy bormérők pénz- fecsérlő kártyaasztalait keresni fel. Pedig ez majdnem átalános divattá vált már nemcsak városon, hanem még faluhelyeken is. Van egy néposztály, melynek tagjai csudálatos lángészszel vannak megáldva a nép gyengéinek kizsákmányolására nézve. A nép kényelemszeretetét senki sem tudja annyira felhasználni, mint egy üzlettel foglalkozó izraelita. Így a legújabb években már faluhelyeken is czuk-| rászdák állíttatnak fel, hol nehány évvel' ezelőtt még azt sem tudták, mi fán terem j az, most pedig a nép ott vásárolja meg a drága koty valékot, s ott pazarolja a drága időt, henyén, hasznos foglalkozás nélkül. Mindezek anyagi szempontból igen veszélyesek a társadalmi életre. * De van ezenfelül a miveltség terjedésének más káros, még pedig erkölcsileg káros következése is. | A sokféle egymásnak ellentmondó irányok a tudományban: nem elfedett világosság többé, kifejezést nyernek azok a sajtó» mindenféle termékeiben, a hírlapokban úgy, mint a könyvekben, s mig ez, egy a tudományos előismeretekben részesült embernek fejti és tisztítja gondolkodását, — elősegíti tiszta meggyőző-1 désre jutását; addig megemészthetetlen szellemi eledel a tudákosokra nézve. | Találkozunk oly egyénekkel, kikkel nem vagyunk képesek megértetni a földnek forgását a nap körül, s íme ő Darwinról beszél, az embernek majom származását bizonyítgatja, kétségbe vonja a szellemiséget és Isten léteiét. — Feje zűrzavar, ismeretei hiányosak, azért mégis kapkod és erőködik. Jogosultnak véli magát a legbol- dogitóbb erkölcsi axiómák, a legtisztább legvonzóbb vallásos tételek megtagadására, sőt kigúnyolására. — Bizonyos nyegleséggel, nagy g a r r a 1 itél meg másokat, kik komoly vizsgálódás szülte meggyőződés erős alapján állanak. — Érvekkel nem bírnak, de érvek előtt meg sem hajlanak, tekintélyt és józan okoskodást nem ismernek, haladnak önkény üleg arra, merre zavaros gondolkodásuk vezérli. A miveltség ezen téves irányban haladásán, sőt ezen káros következésein a munkás szellem felébresztése által lehetne segíteni. A miveltség áldásaival s terjedésével együtt járó divat, fényűzés, életmódban, viseletben a takarékossági egyesületek által akadályoztathatnék meg. A tudákosság meggátlására városokban az úgynevezett intelligentia, falu helyeken a lelkész és tanító lelkiismeretes szövetkezése állíthatna erőteljes akadályt, okszerű s jól megválasztott felolvasások által. Különösen falukban a földmivelő nép emelésére okszerüleg s áldásosán lehetnének használandók Boros Mihálynak idevonatkozó népszerű müvei. Ma már több helységekben vannak olvasó körök, minden nagyobb helységben a lelkész van hivatva ilyeneknek alakítására, nem feledvén, hogy a könyv mellé tanító is kell. Ezek a segédeszközök rövideden, melyeknek igénybe vétele mellett a műveltség terjedése jótékonyan csörgedező . patak lenne, mig ezek nélkül veszélyes ; áradat az, mely a társadalmi élet viruatos partjait szakgatja, sokszor a köz- ■rkölcsiséget végromlással fenyegeti. ’ Csák Jenő. | ■ > | KÖZÜGYEK. i \z „egy csipetnyi orvostudomány “-hoz egy i „farsangi predicatió. “ (Folytatás.) Orvosi tapasztalat: mennél gyengébb és degesebb valamely gyermek, annál „türelmet- <>nebb.“ így nem is csodálkozom, ba a „csi- »etnyi“ annyira „intoleráns*. Pedig nemis „ante1 mtus“, inkább „utóbb szülött.“ A 16-ik szákiban kellett volna születnie, mikor a „luthe- ani comburantur* még divatban voltl Miveltség, tudományossági fokozat külön - lége, s ezer más körülmények befolynak arra, iogy egyházban, államban, magában az orvos- .udományban is eltérő, s gyakran egymásnak' ellentétes vélemények, s pártok létezzenek. Egyik egyház a másik egyházat, egyik1 >árt a másik pártot, az alleopatha a homeo- eaihát tartozik eltűrni maga mellett, azon törvénynél fogva „tűrlek, hogy tűrj.* Az „élni* és ,élni hagyni*, természeti joga, s kötelessége' niudenik félnek. A ki ezen a határon túl lép,' íz az „erősebb fél* jogának határába csapott it, melyet az emberi miveltség azon lomtárba lobott, melyben az ős ember és köbaltája nyu- gosznak. A mi a keresztyén egyházban a protestantizmus, a politikai életben az ellenzék, azaz jrvosi tudományban a homeopathia, melynek lé- tezhetési jogát orvos ur kétségbe helyezi. Ugyanis, ha az orvos ur czikkéről azt a bő ruhát, a mibe felöltöztetve van, levesszük, csontváz gyanánt az fog maradni: „Csacsi az, ki a homeopathiában hisz; ime maga mondja Kopp, hogy mesterségesen készült tetőpontján áll, de maholnap lomtárba kerül, tehát ne higyj neki közönség!“ A mi több, ezt is minden igaz ok nélkül mondja el; úgy hogy a homeopathák joggal kérdhetik, a mit a ruha kérdett a beleakadozó tövistől: „miért akadozol én belém?* Orvos ur dicséri a maga gyermekét az alleopathiát, s reményiem, megengedi, hogy a magam gyermekét a homeopathiát én -is bemutathassam a közönségnek. A tisztelt %özönség pedig lesz annyi tekintettel, hogy miután mindketten közösen birónak választottuk, melyikünk gyermeke szebb? örökös mákony álmát félre fogja tenni. Különben igyekezem is, hogy örökös „szendergési álmát* elriasszam. Mert tulajdonképen az orvos ur a lányom asszony, a t. közönség pedig a menyemasszony képét viseli. A homeopathia Németországban született, ott vivta élet-balál harczait, mi; az életre jogosítva lön, s Németországra árasztott hasznai lelbecsülhetlenek. Azt kérdi orvos ur: ugyan mi hasznot tett az a lomtárba készülő homeopathia? Először apostolokká tette az orvosokat, kik követték. Ezek számtalan apróbb, nagyobb irataik által behatoltak a gazdagok palotáiba, a földmivelők és szegények kunyhóiba. Érdekeltséget költöttek az alsóbb néposztáiynál a gyógyítás iránt. Felrázta szunnyadási álmából azon osztályt, melyet; azelőtt tudatlanság, előítélet, saját érdekei iránt lenyűgöző balvélekedés és részvétlenség fogva tartott. Orvos url Ne higyje, hogy a németek miveltsége pánczélosan egyszerre ugrott elő, mint Minerva fejéből a bölcseség. Nálok szinte megvolt, mint nálunk most is megvan azon sajnos körülmény, hogy készebb volt inkább nyomorultul elveszni, elpusztulni, orvoshoz még sem folyamodott. Kevesebbre becsülte maga és családja tagjainak életét, mint a filléreket, melyeket orvosságért kellett volna kiadnia. Nálok meg volt, mint nálunk most is meg van, hogy több ezer ember nem képes, azaz nem akar egy orvost eltartani. A homeopatba orvosok, értelmes polgárok, s miveit nők kezeibe maguk által készített orvosi könyveket — horrendum dicta — olcsó orvosságokat adtak, kik a szegényeket, kik különben orvoshoz nem folyamodtak volna, ingyen gyógyították. A miveit laikusok közül ezen az utón több hires orvost neveltek, kik a mesterekkel vetélkedtek — tátos. — Gyógyító egyesületeket, úgynevezett „Ferein* alkottak, kórházakat alapítottak, szóval: orvos és orvosság = a betegség gyógyítása iránt magát érdeklő közönséget neveltek. Az aleopathák pedig lármáztak: „vége a Hágnak.“ A kormányokat zaklatták: vessenek éget erőszakkal is az uj tannak, mely a valódi yógytudományt megöli; az orvosok és gyógy- zerészek kenyerét elveszi. Az egyik állította: homeopathia szer méreg; a másik: hogy az emmi. S mikor a német nép megtanulta érezni: bőrt ad az ember bőrért, de életéért minde- ét odaadja* s a homeopathia jogot vívott maiának az életre, alleopatha, homeopatha, s kö- önség élnek békében egymással. Ezen jelenet smétlődött más nyugoti országokban is. Hát látunk mikor fog ismétlődni? Az alleopathia ily an, mint a dalai láma, kit profanus szemek lein nézhetnek; ez a gyógyítás iránt nem kétes közérdekeltséget gerjeszteni. Másodszor. Járványok idején az által, hogy nivelt egyéneket a homeopátiáéba beoktattak, i német nép számára megteremtették az ö n- e g é 1 y t. Azt kérdi orvos ur: miféle „tátos* ez az insegély? Megmondom. Az önsegély nem egyébb, nint önsegély. „Segíts magadon, az isten is így segít.* Az a tudomány, a tudomány által lennünk született önerőnkhözi bizalom, műn- takedv, s tetterő összesége, „hogy a mit em- >er ész s erő kivívhat, ne várja mástól mint izerencsedijat." Az önsegély hiányát senki és lemmi nem pótolhatja a világon. Hogy Németországon mennyire el van erjedve a homeopathia a birtokosok, hivatal- íokok, papok, tanítók, szóval a miveitek osz- ályában, megtetszik csak abból, hogy bár szá- nos házi orvoskönyeik vannak, mégis némelyik nár 12-ik kiadásban látott napvilágot. Nem ízért tartják az emberek, hogy minden adandó esetben önmaguk gyógyítsák magokat, mert az emberi természet olyan, hogy a nagyobb veszélyek idején magában nem bízik, ilyenkor az alleopatha ép úgy mint a homeopatha orvos is, más orvosra bízza magát, hanem tartja azt szükség esetére. — Ezen szükségeset igen sokszor előfordul, kivált gyermekes családoknál, járvány idején meg épen elkerülhetetlen. Az önsegély elve, s gyakorlata mellett megél közöttök az orvos is, sőt mi különös, a mennyi népesség az előtt nem bírt, vagy nem akart egy orvost eltartani, most eltart kettőt. Alkalmazzuk csak az önsegély elvét a mi helyzetünkre, ki fog tűnni, minemü előnyöket nyújthat. Orvos ur tudhatja, mennyit szenvedhet a szegényebb néposztály járványok idején. Vannak községek, hova a legközelebbi orvos 3 mértfoldnyi távolságra lakik. Vegyük fel p. o. Szabolcsmegyét, s gondoljunk egy vonalat Tokaj, Nyíregyháza, Bogdány, Ny.-Bakta, K.- Várda, Mándok városokon keresztül, hány község esik a Tisza oldalon? és ezekben a községekben nem lakik egy orvos sem. Ilyen Ti- szavidékek számosán vannak Magyarországon. A népnek saját érdekét fel nem ösmerő tudatlansága s részvétlensége mellett, ezek az orvos nélküli térségek teszik nálunk a járványokat félelmetesekké, s pusztítókká. Egy részről az előítéletes és tudatlan nép nem gondol saját életével; másrészről, ha gondolna is, mig a legközelebbi városban lakó orvos, — ki talán lehető, hogy az ellenkező oldalon fekvő 3-ik községbe vitetett szinte járványos beteghez,— segélyt vihet részére, az ideig a betegség lefolyt, s a beteg elveszett. Azonban egy pár áldozat elvesztése, még nem teszi a járványok veszélyét; az a késedelmes segítség hozásban áll, mivel a járványok ereje és félelmes volta a fertőzésben rejlik. (Folyt, köv.) T. szerkesztő ur! Két szomszéd falu farsangi dicsőségét jövök hirdetni. Először is Thas község hívott meg bennünket, a község árváinak javára rendezett tánczvigalomra január 17-re. Mi egyszerű falusi emberek, örülünk az ilyen falusi vigalomnak, hol költséges előkészület nélkül először jót teszünk, másodszor miveit emberek társaságában néhány élvezetes órát tölthetünk; azért örömmel mentünk Thasra amazt megadni, ezt élvezni. Mi megadtuk a magunkét, lefizettük a belépti dijat, s viszonzásul szerencsések valáuk a thasi intellegentia két előkelő úri tagját láthatni, kik demokratikus érzelmük ilyetén kitüntetése után humánus kötelezettségüket betöltve hívén, — nagyúri eleganciával távoztak és aztán mi magunkra maradt vidékiek boldog^ jó kedvvel dudolgattuk: „Vigye el a házát, de miitt maradunk.“ Nem azért, — ne higyje az olvasó — hogy a
