Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-12 / 50. szám
Nyíregyháza, deczember 12. 50. szám IV. évfolyam. 18T5 *©r ® m ■■■»—i ffäftteiesi ittak : ■ |. 4 frt. .............2 £ • i :. « • l n oda Is kiadói óli.t.l, — ,u,.nr aaeUeml réMÍtlíw«* *ul‘ 1 daniÓDT.k, agy »«late a óli'd.tMH. I minden r.laiólamló.ok tn«««“”’1 • í n lirlybrli ref. Ielkr»*l InkÍ Bérmentqtlan laTalek c.ak laoi«« kásákból fogadtatnák alj A kcslratok nem adatnak »Issaa. Kladó-lil««*»1. 1JU. Minden póuzkttldejnányek W I Vh^'^ypsnaláínÓkbok I ««2ÄJÄK élvben', Intózondók. ... m <m—m* SZABOLCS Vegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Hirdetési dijak; Minden 4 hasábos petit-sor agyasért hír- dötdindl ft kr.t ttfbbizörlnci 4 kr. T«rJ«deltní»fl hirdett'iok többnörl belk- tatása, kedvfliitbb föltétolik alatt •«*• közölhető. I j Minden egyet, beiktatás után ki no« tár* j í ) Hitték 30 kr. ] » <1 A nyílt-térben minden bárom hasábot garmond-tor dija 20 kr. Kiadó-tulajdonosok.: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. Az előfizetők, á hirdetések meg- I szabásénál, 20%-nyi kedvézíhény- (I ben részesülnek. v« ■■■» ' m a 1 a f*i"" a Árnyak, sugarak. Korunk haladásáról igen sokat beszélnek az emberek! Meg kell vallanunk, hogy gőzerővel haladunk! Napjainkban oly gyors a forgalom, a hullám az élet nagy tengerén oly gyorsan siilyed és emelkedik, hogy a remény és félelem mintegy egymásba folynak át, azért se félünk, se reményiünk, csak folytonos zsurlődásban, egymás érdekeiben meg-megbotolva, a tilalomfákat összedöntögetve, az „enyim“ és „tied“ korlátáit különféle újkori találmányokkal magunk előtt kitépve, megszakgatva,—haladunk . . . haladunk! — A gyors elhaladásban még érezni sem érünk reá!.... Bízzuk azokat is gyakran másokra, legtöbb esetben azokra, kik a világ gyors haladásának diadal kocsijába vannak befogva, s viselik a kemény igát. S ki tagadhatná meg korunk gyors haladását?! Csupa szív, csupa bumanis- mus az ember! „A bűnös, a tolvaj, a ragadozó ember“! „Bánjunk velők emberi módon“! — És ime az az előtti szűk, sötét, penészes börtönök, lakható, kényelmes szobákká alakíttatnak, jó koszt, tisztességes ételnemek, hetenkint felülvizsgálva szolgáltatnak ki a szegény fegyenczeknek. — Nincs többé sanyargatás, kinzás, testi fenyíték! De fordítsunk csak egyet a képen! Tekintsük meg a fény mellett az árnyakat is. Sokat költünk a börtönökre, ezt követeli a czivilizatio. És azok nincsenek is üresen! — Miért ? Nézzétek meg csak ti, kik kényelmes házban lakoztok, azon nyomort, mely a népet környezi! Nézzétek meg nagy urak, milliomosok uradalmaiban a munka népének telepeit! Különben az egész berendezés méltó a megfigyelésre! Gyönyörű rendben láthatjuk a különböző gazdasági épületeket! Itt nagy csűrök, amott szilárd anyagból épült ólak az igavonó barmok számára, pompás, egészséges istállók a drága, nagybecsű lovaknak! Még a sertések aklai is szépen kiemelkedve, kimeszelve! De hol vannak az emberek ? Hiszen ennyi rengeteg járó jószág gondozására ember is szükségeltetik! Amott látunk egy veremféléből fel- ; bújni egy embert! Mit kereshetett ott a föld alatt ? Jel ünk közelebb! Több óriás hörcsögturás félét fedezhetünk fel, két három sorban! Hiszen ezek talán lakházak lesznek! ? A biz’ a ! Itt a fold alatti vermekben emberek laknak ! . . A lovaknak és igavonó barmoknak nem jó volna ott, megbetegednének a drága jószágok! De az ember kibirja ezt is! ... Ott van két-három család egy-egy ilyen földhányás alatt tyúkjával, maíaczá- val, élelmi szerével paradicsomi ártatlanságban ! Az eféle lakóvermeknek megvan az a sajátságos előnyök, hogy télen kevés tüzelő kell, nyárban pedig hűvösök! Hanem azután midőn kinyílik a tavasz, a megszorult penészes levegőben megrongált munkások halálra betegszenek és terjesztik a járványt. Vannak megyénkben is oly tanyák, hol 1000—1500 lélek van ilyen földalatti lakásra kárhoztatva! Es ezekkel nem sokat törődik haladó korunk! Híjába, gyorsan haladunk, nem érünk rá érezni! Csoda-e ha az ily kevés gondban ré szesült emberek sokszor csak azért is leütik egymást, s ellopják a másét, hogy egy pár hónapra lecsukassák magukat, hiszen ott kényelmes lakszoba, egészséges étkek \ árakoznak reájok! Panaszkodunk, hogy „pusztulunk, veszünk“, hogy évről évre nágyobb a halandóság ! De az nem jut senkinek, sem a tulajdonosnak, sem másnak eszébe, hogy ez égető bajon segíteni kellene, pedig a megdöbbentő mérvű halandósághoz nem csekély contingenst szolgáltatnak ezen elszaporodott s valóságos divattá vált földalatti lakások. Megyénkben vannak oly községek, melyekben a halandóság a születéshez oly arányban áll, mint 2 az 1-hez. Ha az államnak nem csak jogában, de kötelességében is fekszik a népnevelést előmozdítani, nem csekélyebb kötelessége volna a szaporodás és közegészségügy érdekében megszivelni e szomorú tényt. S az embereket legalább is oly egészséges lakásokhoz juttattatni az illető tulajdonosok által, mint a milyet barmaiknak készíttetnek. TAHCZA. Nem ezt akartam én!.. (Önálló töredék egy nagyobb műből.) Nem ezt akartam én, nem ezt ! — Az isten látja lelkem ; — De egy vigasztal egy, s ez az, Hogy nem, nem én műveltem. Magasb hatalmak — meri te sem ! — Voltak, kik elbűvöltek, S te elfeledted hitedet, És esküdet megtörted. A szerelemben oh, pedig Egy hűség van, a lelki, Mely sokkal több, mint bármi más, S te ezt tudád megszegni I Nem ezt akartam én, nem ezt 1 Oh, hogyha tudtam volna ! Úgy nem hurczollak el velem Ez . égő küzdhomokra. . Mert nehéz itt apálya I s te Roskatag, hajló/gyönge ; Ez ‘. egyetlen mentséged s lásd Ezt is én teszem fődre. eljávása utat fog neki nyitni az iskolák, egyházak és néptanítók kebeléhez. Ha ez utóbbiak nemcsak a „dignitast“ de a tanácsadó, jó- akaratulag útbaigazító tanférfiut látandják benne, bizonynyal az egész tanügy nagyobb lendületet fog kapni. — Ezek mind olyan apró dolgok, melyek összevéve nagyon is fontossá válnak Jeleuleg az iskolázatlanság és egyéb mulasztás még mindig nagy mérvű, melyet a tan- felügyelők sem tudnak megszüntetni. A megyei alispán, a szolgabirák, az iskolatanács és iskola székek, ezek voltak azon közegek, melyekre a tanfelügyelő támaszkadhatott, úgy de az iskolaszékek sok községben jobbára csak névről ismertetnek. Mig a tanfelügyelő jelentése a közokt. tanács, onnan az alispán, majd a, szolgabiró kezéhez jutott, addig az ügy — elaludt és ha bár közigazgatási közegeink közül sokan nyújtanak segédkezet a tanfelügyelőnek, ez csak elvétve, és nem is mindenütt történt. Miért? Mert az 1868-ik évi XXXVIH. t. ez. egyetlen‘pontjában sem emlit- tetik, hogy a tanfelügyelő megkeresésének elintézése a közigazgatási közegekre kötelező erejű. Az 1868. XXXVIII. t. ez. 4. §. szerint a tanfelügyelő köteles az iskola mulasztók jegyzékét — a hanyag szülék megbírságolása tekintetéből — bejelenteni; de hogy ki legyen az, a ki a törvényt keresztülvigye, illetve behajtsa a bírságot? az megmondva nincsen. — Egyébiránt a büntetés magas s ezért kivibet- len is. Aztán a mulasztásnak nem mindig a szülei közöny az oka, sokszor a valódi szegénység is. Meztelen lábakkal, roszul öltözve a szegény ember se bocsátja tankötelesét az iskolába, ha még egyszer oly édes is az a tudomány; a kinek volt alkalma belepillantani a tömeges mulasztás okaiba, tapasztalhatta, hogy az iskolába járás gyakran egy lábbelin, vagy szüröcskén sarkallik. Fájdalom, hogy kormányunk nincs azon helyzetben, minden iskolának erre egy-egy c a- p i t a 1 i s t adni; a társadalom pedig nem mindenütt gondol még arra, hogy közadakozás utján teremtsen egy ily alapét. Ezen kell elébb segíteni s akkor a 4-ik §-t kérlelhetlenül keresztül lehet vinni. — Basel 1866-ban 9691 rőf posztót osztott ki a szegény iskolás gyermekek között, e-segély minden évben megújul. (Molnár Aladár „Schweicz és Bajororsz. tanügyi tanúim.“ 130 1.) Mert hiába, a czélszerü iskolai épület, glóbusok, még a jó tanerő is, ha az iskolába való járás hozzáférhetőbbé nem tétetik. Ha a mulasztások megszűnnek, megszűnnek — a hanyagok — a mulasztással ta- karódzni s a tanfelügyelő sem találand üres falakat. De mi összefüggése van ezeknek a tan- felügyelői intézménynyel ? kérdhetik önök. Igen sok; az iskolakötelesek rendes iskolába járásától tétetik függővé az eredmény, a mulasztások megBzün- tetésébeu rejlik egy tanfelügyelő életrevalósá g a. A közokt. miniszter ur a múltból meriLesz-e e felszólalásunknak sikere? Nem tudjuk! Mi megtettük kötelességünket, midőn a bajra mutattunk! Vajha eljuthatna azokhoz, a kiket illet! Csák Jenő. KÖZÜGYEK. A tanfelügyelői intézmény. — Tekintettel a „Népiskolai hatóságokról“ czimtt törvényjavaslatra. — Hogy a népiskolák rendeltetésüket teljesen és egészen betöltsék, a jó tanitóképezdék, jó tanerők és jó dijazás mellett az iskolák igazi és hasznos működése a j ó 1 szervezett tanfelügyeleten alapul. Menynyiben felelt meg hazánkban a tanfelügyelői intézmény eddigi alakjában a kormány s mindnyájunk várakozásának ? tudva van. Bár a tanfelügyelők jobbára pedagógiai kapacitások, s leszámítva a leszámi- tandókat, méltók azon állás betöltésére, melyet elfoglaltak, még sem voltak képesek a hozzájok kötött várakozásoknak egészen megfelelni. Nem bennök van a hiba, nem is az intézményben, — mint a hogy sokan hiszik — de az intézmény mikénti keresztülvitelében. Mig Schweiczban 80 — 120 község, addig nálunk 300—600 helység, 2—300 Q mértföldnyi terület esik egy tanfelügyelőre. Pedig amott csak felügyelni kell, mig nálunk reorganizálni, újra teremteni. Jelenleg annyi hazánkban a teendő, hogy egy Dinter sem merne vállalkozni, a tanfelügyelői szereprei így szól Molnár Aladár (A népisk. tanfelügyelet hiánya 130 1.) A tanfelügyelő mértföldes sarukkal kell hogy bírjon, hogy a reá bizott községeket csak egyszer- kétszer is meglátogathassa. Ezért jóllehet a közokt. minisztérium által közzétett statistical táblázatok a közel múlthoz képest örvendetesnek mondható eredményeket tüntetnek fel, — az eredmény nincs arányban az állami tanfelügyelőkre fordított költekezéssel. Egy tanfelügyelőnek igen nehéz szerep adatott. Mi nem óhajtjuk, hogy a tanfelügyelőben — ha a köz- igazg. bizottság tagja leend is, — szükségképpen meg legyen az administrativ képesség ... ott lesz helyette a közigazg. bizottság, hanem igen is óhajtjuk, hogy egy tan- felügyelő legyen tág ismeretkörü, megnyerő modorú s még is erélyes, tetőtől talpig szakember, ki ismerje a népiskolák világát, titkait, a különféle tanmódszereket, a nevelészet uj viszonyait; tanulmányozza községeinek szellemi s anyagi viszonyait, ki intsen, bűzd tson, a szentesített törvény alapján és ereje által. Ügykörében mindig úgy fog tudni mozogni még a felekezeti iskolákkal szemben is, hogy azok autonomicus jogait nem sérti meg, s az állam által rábízott felügyeletet azokban még is sikerrel alkalmazni fogja tudni; tapintatos Ezt is csak én, mert más igaz Nem tenné, nem tehetné ; Csak még az isten — hisz a te Lelked más ki ismerné. Nem ezt akartam én, nem eztl Hogy el is kelljen válnunk; Hogy az erős én, és te, a Gyönge, még harezba száljunk. Feledd is el minden szavam, Mely rád oly durván sújtott 1 S tanitsd a lágy szellőt, hogy a Viharnak hagyjon nyugtot. — Mi szép volna most életünk I Ha el nem szakadsz tőlem, S nem látsz más sorsot, csak mit én Számodra örököltem. Nem ezt akartam én, nem ezt I S az ember oly tehetlen ! Törjék el egy kis tükre csak, S ő áll elcsüggedetten ... S nem is csoda, kis tükre mert Örökre el van veszve, S bármit tesz : többé önmagát Hiven nem látja benne ... Lelkemnek törött tüköré Igen, most már csak ez vagy I Egy pillanat, „egy szó“ , Az a boldogság elhagy ! s mi volt, Nem ez akartam én, nem ezt 1 Oly szent vágy ülte lelkem : Szeretni hőn, álmodni bőn, Gyanútlan, önfeledten . . . A hiú zajt m: gvetve a Néma dics üdvét élni . . . Sötét jelent fogadva, egy Szebb holnapot remélni . . . Tűrni együtt, készörömest, Egymásért élve halva ! Sejtőn : mint néz ránk a jövő Nagy, fényes birodalma ! . . , ... De ajkamon elhal a szó Haljon is el a többi ! — Bűnös, ki ha mit épit, azt A templomot ledönti I Benedek Aladár. Levél, deák barátimhoz. Jó napot fiuk! im itt vagyok köztetek, Hozván barátságos meleg üdvözletét... Hajh, mert az a kis vers, mit hozzám irtatok, Vagy tán jó lelketek. — úgy szivemen kapott 1 Nem is várhatom be közember módjára, Hogy ide huzogjon négy öt szegény pára, Felültem azonnal kedves szárnyasomra.... |- Nincsen is másféle, — közbe legyen mondva-: — No de hát itt vagyok... bár akár hogy jöttem, S ti vidám mosolylyal jó fiuk köröttem. — |Öh az a mosolyás, mennyit ér, tudjátok? Engem úgyse! Rottscbild csak koldus hozzátokI Egy szivárvány iv ez, hidul a reménynek, A melyen az ember az egekig érbet! Egy virággal hintett tavasza a földnek, |Mely, ha könynyel ázik, még ezerszer zöldebb; Az örök ifjúság tükre ez, a melyre Az élet kezében még folt nincs lehelve. — E mosolygást látom, s lelkem újra éled, S visszasírlak ismét, szép deáki élet... Vegyetek be fiuk. im felcsapok ujral Sors: e véntrombitás bár akármint fújja; Eleget tánczoltam már idáig rajta, Mig uton-utfélen — kis fészkembe hajtat.... Vegyetek be fiuk! sorsotokba kérlek 1 Még talán beválok, — igy, úgy — közlegénynek ; Hisz úgy is az álom, tán ifjitni lelkem — Gyakran végig hord e paradicsomkerten. ... Paradicsomkert... óh mennyi tündérálom, Mennyi fényes ábránd jár itt lepkeszárnyon ? Mily magasztos vágyak!.. s mily erő a harezra, Hogyha megnyílik majd az élet piarcza! Nincsen itten érdek, nincsen itten ármány, Tettetés mezében, ólálkodva járván, Nem fél itt az érzés, hogy talán meglátják, Nyílt őszinteség a bizalom, barátság... Es minő barátság?! Plátó hogyha látná, íVisszakivánkoznék az égből deákká!
