Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
Nyíregyháza, november 21. 47. szám. IV. évfolyam. 1875. r Klkfizeiéti árak. Egész érre .................. 4 frt. Negyed evre Szerkesztői Iroda éa kiadói hová m lap axelleinl réraít tóitry»;» £ul- deménvek, úgy szinte . klrdeteiok minden folszólnmlisok Intdzandhk. a helybeli rrf. lelke»*« ■»*• Bénnentetlen levelek esek Ismert kezekből fogadtatnak el. A köziratok nem adatnak viasz». Kindó-hlvat»,i Minden pénzkBIdemények »{BT I téal, mint blrdetősi^ dijak. 1 3 Vitte »•/'■"'y CÄMntiiendSk. y Kemecséro (posta neiyuw / SZABOLCS Vegyes tartalmú lietilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) m a ■! m1 *s Hirdeléti dijak: Minden 4 hasábos petitkor egysaori hír* detésnél 5 kr., tbbbsaőrlnoi 4 kr. Terjedelmiül hirdetések többsadrl bőik* tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz* közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden bárom hasábot garmond-sor dija 90 kr. Ax előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20Y,-nyi kedvezmény* ben részesQlnek. I > KLiad.ó-txxlaJdonosok.: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. Közigazgatási reform. Közelebb megyénk közönségének. Mig mi itt megyénkben csöndes flegmával, vagy talán olykor-olykor érzékeny kifakadásokkal éljük keresztül az adóbehajtást, az executió „magasztos“ napjait: addig a fővárosban más dolgok történnek; veszélyes állapotok, melyek aggodalomba ejtik mindazt, ki a megyei autonómia iránt még némi érdekkel viseltetik. A kormányelnök már benyújtotta közigazgatási törvényjavaslatát, — mely ugyancsak beteszi az ajtót az autonómiának, hogy annál biztosabban nyerhessen életet a centralisatió! Most már nem lesz szükség reá, hogy megyei életünkben a közönyösségről beszéljünk, nem lesz már mi iránt közönyösséggel viseltetni. Tisza Kálmán törvényjavaslata szerint a „megyei“ bizottság sírba lép, s helyét „közigazgatási“ bizottság foglalja el. Úgy látszik, hogy nem is sok különbség: van az elnevezésben, hanem a lé- nyegben igen is van; — mert a tervezett bizottság hivatalnokokból és tisztviselőkből fog állani; mégpedig tagjai lesznek: a főispán, a kir. adófelügyelő, a tanfelügyelő, a királyi ügyész, a posta- s táv- irdaigazgató, mint az állam képviselői. — Ezekhez járul 5 választott törvényhatósági közeg, u. m. az alispán, a főjegyző, a megyei főügyész, az árvaszék elnöke és a főorvos és ugyancsak 10 választott bizottsági tag. Eddig is meg voltak már nyirbálva eléggé a magyar állam önállóságának véd- bástyái: a megyék, ezután pedig végképen romba lesznek azok döntve, ha ugyan az ország közvéleménye behunyt szemmel fogja nézni ezen rendkívüli változás keresztülvitelét. Lapunk a politizálást meg nem engedvén, csak mint száraz tényt említjük itt fel e körülményt, hogy felhívjuk megyénk közönségének figyelmét azon rendkívüli változtatásra, mely a küszöbön áll már. S tekintve a kormánypárt nagy többségét és eddig tanúsított magatartását, biztos kilátásunk lehet, hogy keresztül is fog az vitetni, ha csak a megyék többsége kellő időben nem fog kérvényezni ellene. Sokan az uj kormánypárt alakulásához azon édes reményt kötötték, hogy tekintve azok vezérférfiainak előbbi elveit, a közigazgatási jogkör, melyet a Deákkormány a fuladásig összeszoritott, tetemesen ki fog bővittetni; kik ezt várták, kik erről álmodoztak: azoknak furcsán esketik a valóra ébredés. Bezárjuk figyelmeztető sorainkat ama szavakkal: „Videant Consules!“ Báthory. — A .,Független Polgár“ az általános budget vitáról vezérczikkezve, következőket írja: „A vita csöndesen kezdődött. M o c s á r y Lajos, mint mindig, most is folyékonyan, nagy verre-vel beszélt, de sok tekintetben ugyanazt, mint mindig. V á r a d y Gábor, a volt balközép egyik vezére, ki ismeretes kedélyes előadásásáról, példázásáról, eléggé sikerült beszédet tartott, melylyel ha nem is bizonyíthatta be, hogy helyesen szavazta meg a de- legatióban az óriási költségeket, s bár az önálló vámterület eszméjétől való elvonulása a régi balközépben kényelmetlen érzelmet keltett, elérte azt, hogy megéljenezzék. A mai nap eseménye Mocsáry Géza fellépése volt. Mocsáry Géza, a szabadelvü-párt tagja, a pártegyesülést úgy fogadta el, mini azt Tisza Kálmán magyarázta, de nem mini az egyesülők értették. „Elvfeladást sem neu kérek, sem nem engedek.“ Mocsáry Géza mint a régi balközép romlatlan hive, képviselővé választatott, belépett az egyesült pártba És joggal. Nemcsak a saját, hanem legalábl száz elvtársának fejezte ő ki gondolatait. D< minő hévvel! Egy félisten bátorságával dö rögte le a programmal, az elvekkel, a válasz tók bizalmával való lelketlen üzelmeket, i majd, mintha földre való tartozását érezné szerényen adta elő, a mire minden képvisel« köteles, a súlyos helyzetből kivezető mentő eszközöket. A beszéd bár mérsékelten tartatott, rop pant mozgást, zavart idézett elő a középer ! Ki hitte volna, hogy akadjon a pártban valaki í ki ily súlyos vádakat emelni merészel ? Leg mélyebben hatott Tiszára, ki a beszédben pártfegyelem lazulását fájlalja s a keserűséi és boszuság és fájdalom hangján reflectált , beszédre. Szólt még Steinacker és Horváti ■ Gyula is, de ezek feje fölött a két férfiú ta I lálkozott: Mocsáry Géza, a hirtelenül hírneves a balközépi hitvallást mondta el, pozitív kor mánypárti szellemben, de Tisza észrevette j tigris hangokat, szive elszorult a pártegyesülé fölött, lelke elkeseredett az enyészet gon dolatában. . A költségvetést. kétségtelenül megszavaz zák. Nem a közvéleméy által helyeselt költség vetés ez, de az, melyet a sajátos viszonyol kényszerítenek ránk.“ — Kosz szag kezd tér- t jedni Dániából. a o € KÖZÜCYEK. . ■ = |=j|—jj ----------rr-—p t Törö kországi levelek. ’! Társadalmi tanulmányok a magyar életből. Madzsar Ben Mohamed kedves barátomnak 1 t Stambulban. < (Folytatás.) j Helyet foglaltunk tehát a negyedik ősz- . tályban, azaz talpra állottunk egyenesen, mint ■ akármelyik gavallér, kinek nincs egyébb gondja, ! mint, hogy peczkesen álljon és „kradliját“ ősz- j sze ne törje; mivel a vasút társaságok kiszedették a székeket, hogy a magyar a nemzeti dal szellemében „Talpra magyar“ a maga lá- I bán álljon már valahára, ha nem egyébütt, legalább a negyedik osztályú vasúti kocsiban. Szemben állván egymással, páronként csak úgy jártuk a cancant. Lábaink, fejeink nem is mozdultak, hanem derekaink oly sokféle nevetséges figurákat csináltak, a mint a kocsik erre vagy arra zökkentek, hogy a párisiak a cancan tánezot nem járják különben. Én szemben egy fiatal nővel koketiroztam, ki egy szopós kisdeddel ölében adta vissza a tánezmoz- dulatokat. Mindenki neki bolondult a táncznak. Egy 70 éves öreg izraelita tőlem nem messze Cgy csinos nőnek udvarolt, melyet az akarva nem akarva viszonozott. Csoda, hogy a vasút társaságok még a táncz árát is meg nein veszik. Kitelik tőlök. Az én embereim azt mondták, a vasút, társaságok azért szedették ki az ülő helyeket, mivel az emberek nem akartak a második s első osztályokban utazni; tehát meg akarták a negyedik osztályt puhítani, hogy legyenek nagyobb urak, mint a milyenek, s ha nincs kenyerük, egyenek zsemlyét. Az nem lenne czélszerü azokra a sokj külföldi társaságokra, ha Magyarországon azi első és második osztálybeliek is valahogy „talpra állanának,“ mert ekkor nem lenne any- j nyi jövedelmök, mint a mostani „ülő rendszer“ | mellett. Pedig a „talpra állásnak“ ezektől kellene kiindulni. Főtől árad a viz; de a hal is onnan büszhödik. j Mivel komoly ember vagyok, a világ pe-' dig azt hiszi, hogy a komoly ember mind okos és bölcs, a szülék felkértek, hogy „gólya lábas“ azaz „bent maradt“ gyermekeiket vizsgálnám meg, mi az oka, hogy elégtelen sorozatot nyertek? Na, gondolám, megtudom most mit jelent ez az „alap nem nyerés“ s elkezdtem azokat sorban ekzaminálni. Elől jött a sor egy 14 éves fiúra, ki egy úgynevezett „Normális iskolában“ az 1-ső latin osztályt kitűnő bizonyitványnyal végezte, most pedig iskolát változtatván, itten a második osztályban „elégtelen“ calculust nyert. A latinnyelv és törtszám szabályait fújta, mint a szélkelep, de két latin szót összetenni s egy közönséges törtszám feladványt kidolgozni nem volt képes. A második, harmadik s negyedik fiú, az első latin osztályban buktak meg a számtanban s latinnyelvben. Ezeknél úgy találtam, hogy a magyarnyelvtan szabályait nem értik ; volt olyan, ki még a névragokat sem tudta; a négy elemi számvetést egyik sem értette. Egy másik egy alföldi iskolából került, a harmadik latin osztályban bukott fiú, hasonló képzettségű volt, mint a norma isk. növendéke. Hazulról mindnek kitűnő bizonyitványa volt, tehát a szülék hasztalan költekezésének s bánatának az értelmetlen népiskolai tanitás- mód az oka. — A létező állapot, a társadalmi tagok részére a keserű bünhödés: hogy saját érdekük parancsára is az iskolaügy gyei nem gondolnak. A szülék kértek, fent említett panaszlevelüket, melyet a társadalom nevében, különösen pedig a szülék érdekében, a tisztelt tanító urakhoz s az iskolaügy százezer egyénből álló vezetőihez benyújtani óhajtanak, adnám át az illető uraknak. De én kereken megtagadtam. Minek egyveledném én az ő dolgaikba, csinálnék magamnak százezer ellenséget. — Ezeket is azért hoztam elő, hogy veled futtában megismertessem. A szülék a cancan táncz által „megpu- hittatván,“ átköltöztek az elsőbb osztályokba, s engemet a faképnél hagytak. Menjetek jó barátaim 1 menjetek, utazzatok az elsőbb osztályú vasúti kocsikban, gyermekeiteket pedig hagyjátok pályázni a tudomány és életiskoláinak negyedik osztályú kocsijaiban. Menjetek, őrizzétek a régi hagyományos alapokat Hogy azok a szegény fiuk, kik az iskolákban „elégtelen“ s alig elégséges sorozatot nyernek, mind értelmetlen s tanulásra alkalmatlanok volnának, nem is képzelhető. — Akkor tehát áll a második feltétel, mit több tanároktól hallottam, magam gyakran tapasztaltam: hogy a népiskolák nem adnak sem any- nyi tudományt, sem annyi értelmet & növendékeknek, hogy az a felsőbb iskolákban biztos alap lehessen a további építésre s tanulói pálya folytatásra. Sőt annyit sem, mennyi szükséges arra, hogy értelmes, ügyes, életre való {népet formáljon. Azt kérded, mit csinál tehát az a százezer ember, kik az iskolaügyet vezetik. Ugy-e csodálkozol, hogy midőn az iskolaügyet hajtó gép szerkezetében annyi kerekek vannak, mint szemléltük, a gép még sem halad előre? Átalában a diatétika még nevéről sem emlittetik az iskolákban. Ezért van, hogy a nők, még a miveltebb osztályt sem véve ki, kiknek tisztök lenne a gyermekek ápolása s étrendje felett őrködni, minden időrend és mérték nélkül össze-vissza hánynak «különféle s össze nem is illő eledeleket, éretlen gyümölcsöket rózsás ajkú szájaikba, s gyöngysor fogaikkal naphosszat őrlenek. Ha ily nő anyává lesz, a magzat hasonló szokásban nevelkedik. „Anyám, anyám nekem is,“ — rebegi a gyermek, — s hol van anya, ki meg tudná gyermekétől tagadni kérelmét? Magyarországon a magyar vidékeken még nagyobb a halandóság, mint a nem magyar ajkú vidékek lakói közt. Mig vannak országok, hol egy nemzedék élete 35 évre esik, s aránylag pedig 30-ra tétetik, Magyarországon egy TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) H-ik kötet. V. RÉSZ. Az özvegy és az ő árvái. . (Vége.) Jenő egészen az első csólnak közelében evez már, el van határozva élete árán is meg- menteni ez ismeretlen nőt, evezője már éri a földet, de az egymásbátán megtört, a partról visszaverődött hullámok, vissza-vissza vetik csolnakát!------Most egy vadhullám felforditja a nők csolnakát, de abban a perezben már a vizben van Jenő is s a vizbemerülő gyászosnőt ölébe ragadja, s a hullámokkal küzdve viszi őt a part felé!... Rövid küzdelem után szerencsésen partot ér, ott lefekteti az ájult nőt. Visszafordul! Egy villámfényénél meglátja a révészt, a mint a másik nőt ölében tartva a part felé igyekszik, de egy erősebb hullám elcsap felettök 1 . . Abbau a pillanatban már Jenő mellettök terem, evezőjét nyújtja az ingadozónak, s néhány perez múlva a parton vannak mind a négyen. A két nő ájulva fekszik! Mit tegyenek most. Nem messze a révész kis halászkunyhója áll, oda viszik az ájultakat, s ott Jenő a gyászosnő életrehozásán fáradozik. Nehány perez múlva felnyitja a gyászosuő a legszebb kék szemeket, melyeknek sugarától Jenő úgy érzi, mintha egészen uj ég, uj világ derülne reá. — Miért hoztak ki engemet azok közül a hideg, nedves hullámok közül ? — szólt a gyászruhás nő, — olyan könnyű lett volna már nekem ott meghalni! — Ne gondoljunk most a halálra! Válaszolt Jenő, —. midőn épen egy uj életet látok megnyílni magam előtt! — De tó ön? És tó engedte meg önnek, hogy velem jót tegyen? Én sohasem láttam önt 1 Ki küldte oda, hogy megmentse éltemet ?! — Az isteni gondviselést S aztán ne gondolja, hogy valami nagy önfeláldozást követtem volna ell Önzés volt az egész, midőn elmerülni kezdő testét kihoztam a partra : saját lelkemet mentettem meg egy tengerből, | mely nagyobb mint a Balaton, melynek hábor-, gása és vihara rettenetesebb annál, mit együttesen átéltünk, ha e világot, mely most sze-| meiből reám ragyog, tó oltotta volna a Balaton, az én reményem is örökre el lett volna temetve; de .................... It t megakadt Jenő nyelve, elpirult és egészen zavarba jött. A nő felvetette Jenő elpirult arczára tekintetét, s meglátszott őt érteni. Eközben az éltesnő is magához jött, na hiszen volt is aztán mit hallgatni! „Az Isten fizesse meg jószívűségét ismeretlen uram 1“ „Nélküle mindnyájan oda vesztünk volna“ !.. „Brrr 1 még most is érzem torkomon a halál szorongató kezeit“! . . . „Elvira, köszönd még rögtön ennek az urnák nagy szívességét“ 1... „Méltó rá ön uram, hogy megcsókoljuk kezeit“ 1 sat. stb. Jenő pedig nyugodtan oda fordult a tisztes asszonysághoz, s felkérte szépen, hogy adja átal neki névjegyét és lakásának számát, bogy szobaleányának utasításokat adhasson, szárazruhák előszállítására ! S engedelmet kért, hogy a szobaleányt ide vezethesse. Az éltesnő megmagyarázta neki lakását, de mielőtt eltávozott volna Jenő, az éltesnő megfogta, megszorongatta kezeit s szólt: — Legalább nevét mondja meg uram, hogy legnagyobb jóltévőnknek nevét megtudhassuk l — Nevem Tornay Jenő, válaszolt hirtelen, s azzal mielőtt a beszédes éltesasszonyság elregélhette volna geneologiáját, elsietett. Jenő pedig mig a lakszobákig ment és onnan a szobaleánynyal visszaérkezett, Elviráról és a jövőről ábrándozott. Miután a nők átöltözködtek, Jenő engedelmet kért, hogy a nőket lakásukig kísérhesse. Mig odáig jutottak aztán, megtudta Jenő, hogy ki az, a kinek látása oly szokatlan érzelmeket költött fel szivében.. Hamvay Elvira ő 1 szüleit 8 hó előtt elvesztette, az éltesasszonyság pedig nagynénje. Midőn a lakszobáig elértek, Jenő bucsu- zás közben engedelmet kért, hogy meglátogathassa őket, szívesen kapta meg a szabadalmat, s midőn Elvirának kezeit megcsókolta, úgy tetszett neki, mintha az ifjunő kezei reszkettek volna 1... Talán csak az áthülés miatt I... Miért lennénk hosszadalmasak ? 3 hónap múlva Jenő, mint a bájos Elvira férje tért vissza csöndes otthonába és azóta, mint bol dog családapa él hivatalának! Elvira, midőn
