Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-10 / 41. szám
Nyiregyháza, október 10. 41, szám. $ IY. évfolyam. 1875. SZABOLCS Vegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiado-tulajdonosok.: Lukács Ödön és "Vitéz Mihály. C Hirdetési dijak: Hit)den 4 hasából petlt-aor igyaiaH bír* dotásliél 5 kr., tobbazoiimíl 4 kr. Torjadaimai hirdetések tSbbsittii balk- tatása, kadvaatfbb fOltéhUk alatt éli- kösölhetö. Minden agyai beiktatás után kincstár* lllaták 80 kr. A nyílt-tárban minden bárom basából gannond-tor díja 10 kr. A* előfizetők, a hirdetések meg- ■f.básén&l, 20V,-njri kedvezmény - .ben réizeiülnek. Előfizetési felhívás !ÍáJbÍS€^Ha€iSÍ l87ő-ki utolsó évnegyedére. x 66 Figyelmeztetjük s kérjük t. olvasóinkat. előfizetéseik megújítására s hátrányaik beküldésére! Előfizetési feltételeink a lap homlokán olvashatók! Előfizetési dijak Kemecsére Vitéz Mihály pénztárnokhoz küldendők. Tisztelettel, Nyíregyháza, szept. 25. 1875. A szerkesztőség. N.-Kálló, okt. 2. 1875. N.-Kállóból a „Szabolcs“ 39. számában „Törvényszék és közigazgatás“ czim-| mel megjelent azon czikkre, mely Sza- bolcsmegye székhelyi kérdésében, Káli<5 és Nyíregy háza között párhuzamot vonva, az illetékességi előnyt Nyíregyháza részére dönti el; továbbá ugyanezen szám újdonság rovatában álló azon közleményre, mintha a székhely kérdésében N.-Kálló város a minisztériumnál kül- döttségileg kérelmezett volna, lehetetlen a kihívott N.-Kálló részéről némi észrevételt nerq tennem. Szabolcsmegye székhelyiségére a területi uj szervezésnél, N.-Kálló avagy Nyíregyháza bir-e nagyobb előnynyel ; —- az, ha pusztán közérdek szempontjából ítélünk, csakis N.-Kálló javára dönthető el,*) mert Bátorvidéki (a ki nem más, mint bá ránybőrbe öltözött nyíregyházai) **) azon érve, hogy a székhelynek Nyíregyházára leendő áttételét már 1825-ben óhajtotta a megye, 8 ebbeli óhajtását azóta is többször megújította, igen gyengévé törpül, *) Tamások vagyunk benne. S z e r k. ■ **) Hűhó! ’• *-' 1 Szerk. ha figyelembe veszszük, hogy ezen óhajtás azon időben egy megbukott megyei párt boszu politikájának volt kifolyása; *) de valótlan is; mert ezen óhajtások többszörös megújításáról a megye bizottmányi határozatok épen nem Nyi- regyháza, hanem N.-Kálló előnyére szólanák ; s ha Bátorvidéki ur nem sajnálja a fáradságot, üsse fel az 1874. jan. 13 iki rendes bizottmányi gyűlés jegyzőkönyvét, melyben szóról-szóra ez áll: „a megye székhelyül továbbra is N.-Kállót megtartani, s a székhely változással együttjáró építkezés költségeitől úgy az államot, mint adófizetőit megóvni kívánja, — „ha a közigazgatási s törvényszéki székhely egyesítése törvény által elrendeltetnék, a kir. törvényszéknek is N.-Kál- lóban elhelyezését, az e helyt létező hivatal és börtönhélyiségekre tekintettel, czélszerübbnek tekinti. “ A megyebizottmányi legutósó határozat tehát ezen ügyben, a székhelynek Nyíregyházára leendő áttételét nem nagyon melegen óhajtja; — sőt ha a magas kormánynál a gazdálkodási elv nemcsak üres szó, és ha in ista domo ita sentiunt ut loquuntur, az esetben a megyeház, reáliskola és kórház középületek 650,000 ftra rugó értékét, nem hiszszük , hogy megsemmisítse, egyedül azért, hogy ezeket Nyíregyházán újból építse a kormány, — igen a kormány; mert a megye nem épít, mivel neki mindezek alkalmas központon megvannak; Nyíregyháza városa adósságaiban1 elannyira fuldoklik,**) hogy nem é^ithet; de hogy építsen, tőle jogosan nem is követelhető. — De meg a megyét, bárha fogyatkozott is hajdani hiré- ben, és az önérdek ez ügyben két pártra szakította is, még mindig kell hinnem oly nemes büszkének, hogy saját házából, míg autonómiával hír, más házába nem fog zsellérkint költözni, — és ha a fényüzósi politika még diadalmaskodnék, az esetben *) Ez határozottan nem áll. Szerk. **) Ezen erős kifejezést zokcn vennők czikkiró úrtól, ha nem tudnók, hogy városa iránti jóakarat beszél belőle; igy azonban csak annyit jegyziink meg, hogy fuldoklásról szó sem lehet. A mi pedig az építkezést 1 illeti, van itt hely elég. Szerk. a megye erélyesen követelni fogja, hogy méltóságának megfelelő saját nevére te- lekköny vezett házat nyerjen.*) A megy «rendezéssel az úgynevezett Alföld mintegy 200,000 hold területtel Szabolcstól mindenesetre el fogván sza- kittatni, **) önmaga iránti elengedhetetlen kötelessége a megyének, ha továbbra is életképes akar maradni, hogy ezen veszteség kipótlását erélyesen szorgalmazza, mégpedig legméltányosabban úgy, hogy a különben is nagy, és most Ugocsa és Ungvárból még inkább megnagyobbított Szatmármegye nyiri részét kérje kárpótlásul, mindazért, mivel ez a természettől is ide van utalva, mindazért, mivel hajdan különben is Szabolcshoz tartozott, — és ha ezen méltányos kérése a megyének megadatik, az esetben a köz- jonti székhely többé vita tárgya sem ehet. Ami a „Szabolcs“ ujdonsági rovatáén a n.-kállói küldöttségről és a főispán \ SL-Kállót pártoló nyilatkozatáról mondatik, azokat teljesen a légből kapott valót- anságoknak kell nyilatkoztatnom; mert N.-Kállóból küldöttség a miniszterium- íoz nem is menesztetvén, az vissza sem a öhetett; a főispán pedig csak is oda nyi- atkozott, hogy ha ötét ezen ügyben megkérdezik, előterjesztését minden helyi és személyi érdek mellőzésével, csupán köz* érdeki szempontból fogja megtenni. Befejezésül azon óhajtásomat kell kifejeznem: bárha ezen két város közötti érdekügyet a nyíregyházai lapok nem jolygatnák!***) Különben is ezen ügyben, mit istenek végeznek, mi emberek el nem ronthatjuk. Pethő Zsigmond. *) Hiszen, ha csak K&llóból állana a megyei Szerk. **) Erről még hallgat az írás. Szerk. ***) Nem bolygatás ez, hanem az érdékeknek szellőztetése, megbeszélése szenvedély nélkül. Érveket kívánunk érvek ellenében, a válaszban azonban nem találtuk a válaszra okot adó czikk érveinek megczáfo- lását. Szerk. KÖZÜCYEK. Törökországi levelek. Társadalmi tanulmányok a magyar életből. Madztar Ben Mohamed kedvet barátomnak Stambulban. (Folytatás.) Mit suttog e ludtoll ? ki tudná megmondani I Elég a dologra, az örökösen suttogó s perczegő ludtoll reakczionárius természettel bir; falusi liba korát éli, nem méltó ily nagyszerű tárgy festéséhez, mint az „életmentő* czivilizáczió. Munkaközben, mint fegyelmeden iskolás gyermek, zajong, perczeg, nem ismeri sem az igazság s tudomány természetét, sem azon bánás módot, mint járnak el az emberek azokkal szemben. A ludtoll hasonló iskolatár- sáboz, kivel a pázsiton nevelkedett. Az igazság s tudomány türelmes, mint a v .................i dervis vizhordó szamara. Fülénél fo gva a házajtóhoz vezetik, a hátára löknek két üres puttont, reá ütnek, mi annyit jelent: menj utadra, tedd kötelességedet. Az öreg szamár, mely jobban érti kötelességét, mint némely „ tricot“ társa, elballag a vizmeritőhöz, beáll a vizbe hasig, vár türelmesei), mig jön valaki, s megtölti puttonját. Ekjcor csendesen felballag gazdája ajtaja eleibe, megáll, s türelmesen várakozik, mig valakinek eszébe jut, terhétől megszabadítani. Az igazság az életvizhordó szamarai Az ember az igazságot nemcsak úgy használja, mint teherhordó szamarat, hanem úgy is, mint a libát; mindenki azt & részt veszi jel belőle, a mit szerel, » fel akar használni. A mi a „Wiener-Fédert“ illeti, ez meg a sima, tiszta fehérlapon is akadékoskodik, lyukat szúr, s maga után piszkot hagy. Festékem sincs alkalmas e nagyszerű tárgy kiszinezésékez ; sem a Szepesmegyében vett „budai,* sem a Szabólesmegyében vásárolt Roedlféle „prágai“ vagy „drezdai“ tinta, nem adják vissza a szint kellő tisztaságban. Megengedj tehát, ha rajzom csak mázolás leend. Az ifjú törökpárt nevében, mely a társadalmi élet megújítását tűzte magának ez élül, megbiztatok, hogy a „czivilizácziót“ tanulmányozzam. Ez nem könnyű munka. Még alig kezdtem levélírói tisztem teljesítéséhez, már is elégiát kell írnom azon tárgy felett; mi törökök, kultur-nemzetté talán nem is emelkedhetünk. Természetünk, észjárásunk nem birja meghágni azon magas légkört, melyben a „czi- vilizátió lakói“ a föld felett, sűrű homályos fellegektől övezve, mint egy külön naprendTÁRCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) Il-ik kötet. 111. Rész. A dicsőség tetőpontján. (Folytatás.) — „Vége van!“ sikoltották a nők ! „Hollá fiatal barátom !“ Kiálták a férfiak; vigyázz magadra 1 Nem sok szükség volt a figyelmeztetésre, Edénk már ismét a lóhátán volt, még pedig biztosabban mint valaha, a nyereg lefordult s leesett a földre 1 Csakhogy a kengyelből' kivehettem a lábomat, — gondola Ede, — most már nem félek. Most lovag ostorával nagyot suhintott a csikó horpaszára s villám gyorsasággal rohant ki az udvarról! „Utánam!“ kiáltá s egy pillanat alatt eltűnt az utakat szegélyző fasorok között I Csak távolról hallhatta már az éljen kiáltást, melytől ez egyszer a göndörhaju dendi se tarthatta vissza magát, pedig ő volt az egész hecz-nek előidézője! ő vesztegette meg a kocsisokat, hogy e vad, tanulatlan csikót nyergeljék meg Ede számára, gondolta, hogy a ló majd szépen lehajitja, s a nők előtt semmisem nevetségesebb és megrettentőbb, mint a gyáva ügyetlen és félénk férfi I Most az egyszer azonban beletört tervébe bicskája. Az agarászhad gyorsan iramodott Ede után, de nyomába sem hághatott! Egy messze porfelhő az uttalan utakon jelezte, hol repü Edénkkel a nekivadult sárkány 1 Nincs egy-egy borzadalmasabb valami, mint midőn a ló ragad a lovagló alatt. A ló elveszti ösztönét, látását, rohan a nélkül, hogy maga előtt vízre, mélységekre, szakadásokra ügyelne, egy valóságos állati önkívület az. Fejét szügyébe vágja, s nincs többé erő, mely megzabolázhatná, mig végkimerültséggel ösz- sze nem roskad, vagy a túlfeszített idegeket szélütés nem éri, vagy a mi a lovagra nézve a legveszedelmesebb, valami mélységbe vagy szakadásba nem ugrik lovagjával együtt. Edének a veszettül rohanó paripa hátán volt ideje a bekövetkezhető veszélyek felett gondolkozni 1 Legrosszabb esetben, gondola, — leveti magát a lóról! Azonban egy negyet órányi vihar gyorsaságú haladás után más kezd’é aggasztani, a gyorshaladás miatti légnyomást kezdette nem bírni melle, rendkívül fel volt hevülve, s már igen gyorsan szedte a lélegzetet, — s a ló még mindig egyenlő sebességgel haladt, vagy inkább repült, két-há- rom öles sánezokon ragadta keresztül a nekivadult csikó lovagját. Az agarász csapat már rég lemondott arról, hogy kövesse Edét. Egy újonnan hányt széles ároknak egyik se mert neki ugratni. ^ Megállapodtak tehát, s csak távolró nézték a mindig meszebbre-meszebbre haladó porfelhőt. Most azonban maga a véletlen jött Edénk segélyére. A falu határszélén két vagy három meredek domb állott, merő sivó szélhordta homokból, milyen igen sok van a nyírségen, azokon még nem mutatta meg a cultura, hogy nincs használhatatlan föld. Egyenesen e domboknak tartott a nekivadult állat. A sivó, szélhordta homokban csuklóig szokott a ló lába lehaladni, rajta még a gyalog ember is csak nehezen haladhat. Midőn az első dombnak tetejét elérte a csikó, kezdett lassulni, a másodikon már észrevehette Ede, hogy a csikó nem sokára kimerül, oldalai jártak mint a fúvó, orrezimpái kitágultak, a harmadik dombon aztán magától megállott a csikó, lábait négyfelé vetette, reszketett. Most Ede megsimogatta az állat nyakát, ■s lovag ostorával megérintette marját, mire a csikó megindult lépésben és hagyta magát vezettetni akar merre, miként egy szelíd bárány. Lépésben indult hazafelé. A mint egy emelkedett helyre felért, látta, hogy az agarak épen felé hajtanak egy nyulat, ime még a mulatságból is kijutott számára. Épen előtte fogták el a gyorsállatok a prédát. Ede leszállt a csikóról s felvette a nyulat, aztán felült megint a jámborrá lett allatra és csendesen léptetett hazafele. Nem sokára azután jöttek az agarászok is. Alig voltak már 5—6 puska lövésnyire hozzá 1 Úgy tetszett Edének, mintha közöttök egy nő is lenne I És csakugyan t . . a mint észre vették őt, gyorsan vágtattak felé 1 Legelői a hölgy, lengő lovag ruhája hosszan maradt utánna I A bájos Cziczelke volt.. — Na menjen rósz ember, — monda a nő, a mint Ede mellé rugtatott s kis kacsóit bizalmasan nyujtá Edének, — maga ugyan megijesztett bennünket I Nem gondolja mennyire remegtem életéért 1 — Egy szegény bolonddal nagysád több vagy kevesebb 1 Bizony az nem nagy hiányt tenne e földön, hol oly sok az ember 1 Válaszolt Ede. — Ne, ne beszéljen igy, tudja meg tehát, hogy nekem nagy hiány lenne az, mert én önben bírom világomat, s ha ön most meghal, meghalt volna vele az én világom is örökre. Ede szavak helyett egy sokat mondó pillantással felelt, nem szólhatott, mert a társaság e pillanatban közelökbe érkezett. Na hanem volt most mit hallani Edének a dicséretből, mely minden oldalról szállt felé. Egyik báró Wesselényihez hasonlította, a másik többre becsülte e lovaglási műtétet a Sándor gróf minden mülovászi tehetségénél. Az első dicséretzápor lecsilapultával megszólalt maga a háziúr : — Na kedves öcsém, itt a kezem, méltó vagy rá, hogy kezet szorítsunk veled, s miután ezt a nemes állatot meg tudtad törni, ezennel neked ajándékozom I Ezzel pedig nagyon sokat mondtam ám, mert ezt a csikót senkinek sem adtam volna semmiért, annak nincs ára, ez valóságos kedvenczem volt. Hanem egy ára mégis van, ez a becsület és bátorság l így téged tökéletesen megillet. Ede kissé elpirult e kitüntetések felett, aztán megköszönte s elfogadta azt, de csak egy feltétel alatt, ha tudniillik otthon elárverezheti azt az x—i vizkárosultak javára. Az urficskák kissé távolabb állottak, nekik nem volt nagyon inyök szerint ez az egész kitüntetési komédia t — Nézd a szemtelen, — szólal meg a göndörhaju, — milyen kevély, még el se fogadja e fejedelmi ajándékot. — Dehát mit is tapsolnak neki olyan nagyon, - - fészkelődék a kappanhangu kényelmes nyergében, — hiszen Circus tag volt, ott tanulta ezeket a mesterfogásokat.
