Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

Nyíregyháza, szeptember 19.

3©. szám.

IY. évfolyam. 1875.

ECtvpzvíőxi árak :

Egész évre....................................................4 firt.

Pél évre..........................................................2 „

Negyed évre

....................................................1 n

Sz

erkesztői iroda, és kiadói hivatal, • hová a lap szellemi részét tárgy azó küldemények, úgy szinte a hirdetések s minden felszólamlások intézendők: a helybeli ref. lelkész! lak

Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el.

A kéziratok nem adatnak vissza.

I Kiadó-hivatal,

m Minden pénzkilldemények agy előfizetési, mint hirdetési dijak:

Vitéz Mihály pénz (áru okhoz Kemecsére«(posta helyben) intézendők.

*

SZABOLCS.

Yegyes tartalmú hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

(Egyes szám ára 10 kr.)

r

■-& s S"HS e*

Hirdetési dijak:

Minden 4 hasábos petU-sór egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszörinél A kr.

Terjedelmet hirdetések többszöri bulk- d tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- kösölhotö.

Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr.

A nyílt-térben minden bárom hasábot garmond-tor dija 30 kr.

Ai előfizetők, a hirdetések megszabásán 41, 20V,-nyi kedvezményben részesülnek.

Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és Vitéz Mihály.

■S-O'

Személy és elv.

Korunk emberei kétszeresen ki akarják tüntetni, hogy méltók a „személyes“ lény nevezetre! „Személy“- től méretik ma minden a társadalomban úgy, mint a politikai, hazai közélet terén.

Az elv, igazság, józan — vagy ferde törekvés a szerint lesznek minduntalan mérlegelve, a mint a személy, magas — vagy alacsony helyet foglal el, a mint kisebb, vagy nagyobb népszerűséggel dicsekedhetik.

Ez állítás minden izében szigorú valóság: különösen hazánk újabb pár évtizedes története szembeszökőleg mutatja, hogy nem csalódunk.

Az „i r á n y e 1 v ü 8 é g. “ mely költészetben , tudományban egy bizonyos határig megjárja, sőt kívánatos, — átvitetett a társadalmi és politikai élet terére is; csakhogy mig amott (a művészetben) az „irányelvüség“ czélja mindig nagy, nemes, t. i. az élet szépítése, javítása : addig a társadalmi s politikai életterén a czél a „népszerűség,“ mely magában véve nem kárhozatos ugyan, de párosulva napóleoni nagyravágyással: igen könnyen átkot teremthet egy nemzetnek, melynek keserű gyümölcseit még a dédunokák sem képesek megemészteni.

Ma az ifjú már az iskola padjain azért tanul, hogy eszével, tudományával népszerűséget szerezve, egykor valami magas polezot foglalhasson el. A tudományt kevesen szeretik ma a tudományért, mint czélért, hanem igenis szeretik azt mint eszközt, mely által tündökölni lehet, s népszerűségre lehet jutni.

És azután, ha ott állunk a népszerűség magaslatán, akkor már sokat tehetünk; a tudomány által-e? Nem! A befolyást és hatóságot a „személy“ biztosítja számunkra.

A személyért feláldozunk elvet, meggyőződést, megtagadjuk jellemünket, — meghazudtoljuk önmagunkat.

Miért időzzem sokáig ez elvont fejtegetéseknél. Hiszen hazánk története

újabban kézzel foghatólag igazolja, hova törpithet egy nemzetet, erkölcsben, haza- fiságban, önállóságban a „személyi politika ! “

Ma egy nagy embernek, kinek személyisége darab ideig köztisztelet tárgya volt, még önmagával ellenmondásba jönni is érdem, elneveztetik az politikai böl- cseségnek, magasabb diplomatáénak, holott józanul megfontolva, s eredeti értékére alászállitva semmi nem egyéb az, mint köznapi alkudozás, melyben a hitvány önérdek számitgatja nyereségét a közérdek rovására.

Átalában a „személyt“ mai napság divat az „elv“-ek felibe emelni! Pedig az olyan magasra emelkedett embernek, kik népszerűségekkel kaczérkodnak, nem a közügyeknek, hanem önmaguknak használnak.

Az elvet és önállóságot soha sem szabad feláldozni a népszerűségnek. Az olyan emberek, kik népszerűségüket féltékenyen őrzik, csak a jelennek vernek hullámokat, az idő átcsap felettök, s mennél inkább halad §lőre az élet, alakjuk annál inkább törpül; mig ellenben azok, kik ép oly kevéssé törődtek a népszerűséggel, mint a hatalommal, kik szembe mertek állani az egész emberiséggel is, örök állandóságot biztosítanak maguknak az emlékezetben, alakjuk az idővel folyvást nő, fényben, csillogásban, — s tetteik áldásos gyümölcsöket teremnek.-Legyen azért első és mindenek felett való az elv, s tisztelt, becsült,, követésre méltó példa gyanánt csak akkor tűzzük magunk elé a személyt, ha megérdemli.

Csák Jenő.

KÖZÜGYEK.

Népnevelés ügyünk 8 néptanítóink jelene.

— Nevelészoti tanulmány.—

Kiss Endrétől.

n.

Sokat összeírtak már a nevelés ügy fontosságáról s kimondták, hogy a nemzet legelső

TÁRCZA.

Népdal.

Kertem alatt folydogál el a Kraszna,

Ott várok rád esténkint, de mi haszna ? .. Szőke kis lány, szivem kínzó szép lélek, Hej ! csak téged oly igazán S forrón ne szeretnélek.

Bepanaszolt a kis biró, a nagynak,

Az meg felád majd a szolgabirónak. Szolgabiró rám vereti a vasat,

Pedig szivem kis leányka Te érted majd meghasad.

Nem vagyok én útonálló, sem betyár,

Ki rabolni és gyilkolni éjjel jár.

Minden vétkem, minden bűnöm csupán az Hogy szeretlek, hogy imádlak Téged, te szép kis ravasz !

Z a 1 á n f i.

Egy család története.

(Regényes korrajz.) * 1 H-ik kötet.

Hl. Rész.

A dicsőség tetőpontján.

(Folytatás.)

Hagyjuk el kevés időre az elpusztult községet, s kövessük a művész utait.

Ede párheti nehéz betegség után meglehetősen magához jött, legalább úgy látszott,

jhogy nincsen semmi baja, aztán a diákok ismét bementek a p—i iskolába.

Az idővel nagygyá lett művészek élet- történetében nem olvastam oly gyors haladást, mint azt Edénknél a czáfolhatatlan valóság mutatta.

Napról-napra lehetett észlelni hegedüjá- ■ tékában a rohamos előhaladást, tökéletesedést,

Az Edéjéhez hasonló született müvészlel- keknél a szorgalom ritkán felel meg a tehetségnek, Edénél azonban ez is teljes mértékben megvolt, sőt többre ment, tevékenységi ] kört teremtett magának. Igen jeles zenekart : rendezett, úgy, hogy kevés idő múlva híressé i vált egész környéken.

Mindenfelé ragadták és bálványozva szerették őt, mely gyengélkedő egészségének

I gyönge, majdnem nőies testszervezetének igen | nagy ártalmára volt. Arczát majdnem átlátszóan halványnyá tette a folytonos éjszakázás általában látszott, hogy egészsége nem a legjobb lábon áll, s bogy életmódjában lényeges .változtatást kellene behozni; ezekhez járult az árvíz alkalmával történt áthülése, mely idő óta koronkénti köhögések zaklatták.

Mindez nem akadályozta őt abban, hogy magát tökéletesítse és hogy élvezzen. Egy ifjú léleknek teljes odaadásával csüggött a még

19 évet be nem töltött Ede az élvek és szórakozások gyönyörein, melyekben egyáltalában I nem volt hiánya, ó mert egy művészt hol nem fogadnak kedvesen ?

Ez általános bámultatás Edénket kevéssé önhitté s nagy mértékben önfejűvé tette 1... Az életczélját | már kitűzte magának, mely ■gondolhatjuk, hogy nem lehetett egyébb, mint a művészipálya. Egész hevélylyel feküdt most, még mindig önszorgalommal a zene minden | ágazatainak, — rég eldobott silány pásztor ti- i linkója helyett pompás fuvolát szerzett magáinak, e mellett zongorázni és gordonkázni tanapszámosa a néptanító, s hogy iskola és tanító rokonfogalom. Ugyanazért a népnevelés ügye a néptanítói képezdékkel szó: s összefüggésben áll; ez intézetek azok, i éiyJí hivatva vannak arra, hogy uj és képzett fiatal erőket adjanak a kidőlendő veteránok helyére, sok függ ezek mikénti vezetésétől; szolgaiíag regulatorok által növeltetve rá fogják majd növendékeikre nyomni szánandó énjük minden fogyatkozásait.

Az annyira elhíresztelt porosz semina- riumok is sok kívánni valót hagynak fönn, vannak seminariumok, hol a classicusok tanulmányozásaitól s más komoly müvek olvasásától eltiltják a növendéket, e helyett a catechismus s bibliával foglalkodtatják,1S *) ez egyoldalú nevelés, a mitől a mi képezdéinket az isten őrizze.

Minthogy pedig a gymnasiumban mindent tanulnak, csak azt nem a mi a leendő képez- désznek szükséges, én óhajtanám, hogy azok, a kik a néptanítói pályára szánták magukat, e czélra felállítandó propraepa randi á- numba, mint előkészítő intézetbe lépjenek, innen át aztán a tulajdonképeni tanitóké- pezdébe.

Ez eszmét gondolkozásul vetém föl, gondolkozzanak s vitassák meg azt a nevelésügy avatottjai

Környeyként 17 *) a tanító, ki benső hivatás, kedv nélkül lépett e pályára, ki csak találomra végzi tisztét, jobb ha ... a tengerbe fullad ott... a hol legmélyebb. Erősen, de de igazán van mondva. A gyermek lelke a profán kezek közt eltorzul, mert kire is bízatott, hanem ha egy néptanítóra?! A goromba durva öklöt a fa vagy más anyag inkább elviselheti — mond Arvay —lg) s ha a szobor eltört: még összeilleszthető, de ha a gyermek leikével történt az, örökre nyomorék marad. Számításból tétetett-e azzá, vagy tudatlanságból, az itt számításba nem jöhet.

Ugyanazért szigorú megvizsgálás alá venném a képezdébe lépő fiatal embert, őszintén szólva, hazai képezdéink még nem állanak oly jó hírben, mint a hogy kellene, s miért ? Magyarázata egyszerű. A képezdébe menekül — igen sokszor — az, ki már megunta a tanulást, holott ott még több teendő vár reá, oda menekül sokszor az, kit a gymnásiumban megbuktatnak ; — emlékezem tanárra, ki gunyoros hangon igy szólott kissé nehéz felfogású vagy hanyag növendékének: „Jó lesz preparándistá- nak!“ Az iskolának eszményre kell törekedni19) bizony pedig az ilyenekből nem fognak válni tanítói eszmények, sem iskoláik nem lesznek eszményiek s nem fogják emelni sem a ké- pezde, sem a tanítói testület becsét. Guizot

nult; természetesen, hogy igy már az iskolai tanulmányok teljesen szüneteltek, mit törődött ő a poros bibliával, a száraz theologiával, hiszen azok nem teremnek az embernek koszorút, legfeljebb tövisből, nem hoznak dicsőséget és bámultatást, nem nyitják meg előttünk a világ diadal útját, a fényes és büszke termeket, legfeljebb egy rozzant épületnek szu- ette ajtaját a világ valamelyik félre eső zugában, mely rozzant épületeket a templom mellett kell keresnünk. Ki kivánhatná egy nagy- ratörő művészi lélektől, hogy annak szalmafedele alá temesse el magát?

A tanárok már nem is törődtek vele, ha Ede készületlenül ment az iskolába 1 ők már egy világművészt láttak benne, s nem egyszer ösztönözték, hogy menjen Pestre és onnan to vább öntökéletesitése végett, sőt akadt olyan is, ki megkísértette capacitálni Tomay uramat, hogy álljon el eredeti tervétől s adja fiát a papipálya helyett müvészipályára.

Hát Tornay uram mit mond mindezekre ?

Oh § nem volt tervében oly könnyen ingatható I Miért ne lehetne mint pap és művész gondolá magában ! A költészet első helyen áll a művészetek között, s hány költő akad a papok között is 1 Annyival inkább papnak kell lennie, mondogatá, bár Kálvin is több fogékonysággal viseltetett volna a zene iránt, igy nem volnának most oly egyhangúak, s ke- vésbbé művésziek énekeink. Hiszen végső tökélyében nem oda kell-e fejlődni a világnak, hogy a vallás, tudomány és művészet egyesüljenek a legfenségesebb erkölcsi tökély érdekében I Bár minden pap a vallást, tudományt és művészetet birná egyesíteni magában.

Oh tiszteletes Tornay uram tervei mellett következetesen szokott megállani. — őt a fergeteg sem ingathatja meg.

Nem egyszer szólt közbe a tiszteletes asszony is, hogy tervét változtassa meg, s mindig csak ez, vagy ehez hasonló volt a felelet.

így tehát maradt ismét minden a régiben.

Tiszta szép júliusi alkony van. A falunépe ' seregestől tér haza a mezei munkáról. Az öre- ! gek hátul ballagnak, a fiatalság meg elől megyen nevetgélve, csinos népdalokat zengedezve. A falu az árvíz után már részben felépült romjaiból, de csak részben, a szép fehér házak helyett itt ott szomorú romok mutatkoznak, melyeknek még itt-ott fennálló falaiból van gyékényekkel s mindenféle giz-gazzal befedett félszer, mely mellett a szegényebb lakosok, tő- zek s egyébb trágyahulladékok mellett főzik meg a szegényes ételt az aratók számára. ÍA nyomor és szegénység a faluban kétségbeejtő. A tiszteletes némi kis kölcsönpénzt esz- ; közölt ki számukra, maga is naponként megfosztja velők szegénységét, de mi az ily vé- ■ getlen nyomor megszüntetésére ? Egy csepp a j tengerben.

A faluvégén egy fakószekeret látunk megállapodni, három kis nyiri mokány ló van belefogva, a szekeren három diákosféle ember ül; — most leszállanák. A szekerest kifizetik, s gyalogszerben indulnak neki a falunak. Egyik egy kis hosszúkás ládát visz kezében, de oly könnyen bírja, vajon mi lehet benne ? A másiknál papirba gondosan bekötözgetve valami csomag van, a harmadiknál levő eszköz már inkább felismerhető, az is be van ugyan kötve; de teljesen guitare alakja van. — „Mi félék lehetnek ezek* ? Kérdezgetik a mellettük elhaladó falusi emberek az estibomályban.

„Bizonyosan muzsikus czigányok*, veti |oda a másik.

azt mondja a néptanítóról, hogy legyen az oly férfiú, a ki tudjon élni — halni kötelességéért; ilyen a tanító eszményileg, do igaz másrészről az is, a mit főlejthetlen br. Eötvösünk mondott, hogy néptanitóluk nem fognak lelkesülni azun pályáért, mely mindennapi kenyerüket 3em adja meg, és Schwarzkéni90) a ki elemi tanszéket vállal, annyi, mintha családját hidegen taszítaná a könyörtelen világba. Felfogta ezt azon egyszerű kézműves, ki sírva panaszkodott s kért, hogy beszéljem le fiát azon szerencsétlen eszméről, hogy a tanitóképezdébe lépjen. A tanítói pálya olyan pálya — mondá ő — melyet most minden ember egekig magasztal és mégis nyomorgni hagyják a tanítókat.

Adjatok a néptanítónak illő fizetést, hogy igazán hivatott tehetségek is örömmel lépjenek e pályára, tegyétek azt tiszteltté, becsültté és keresetté. Mert ajelenlegi állapotban nincsen semmi csáb, semmi vonzerő, s tehetségesebb ifjúink visszariadnak e pályától, hol ajutalom nincsen arányban a küzdelemmel.

Elértük tehát a népnevelés ügyével ösz- szefügg>'sben álló kérdés másodikét, fűzzük tehát tovább gondolatainkat a néptanítók díjazását illetőleg. —

Az uj népisk. törvény91) 300 frt minimumot szab meg, 85 kr. egy napra; egy favágó bi. onyosan többet keres, a nélkül, hogy 8—10 évig kelljen tapodnia az iskolák küszöbét. A 300 forint minimum meghatározása sok helyütt nem azt eredményezte a mit vártak, hanem azt, hogy a hol azelőtt volt a tanitónak 600 frt évi fizetése, elvették felét, s feléért fogadtak rá más tanítót. Egy szegényből csináltak kettőt. Legyen a minimum 500 frt. s ne kevesebb ; nagyobb városon — hol a lakás s élelem drágább — legyen 6—7—8—9 száz, 1000 —1200 forint, segédtanítóé 3—400 frt.

Emeljünk tehát kalapot azon derék isk. széki tag előtt, a ki igy szólott: Ejtsük el — úgymond — a terveit kikövezést (a város egy utczájának) egyelőre, addig pedig javítsuk tanítóink fizetését,. .. mert mit ér a szép kövezet, ha hitvány, tudatlan emberek járnak rajta*).

Mit mondjunk azon nyomot ült fizetésekre, melyeket dr. Barsi felsorol, hogy a zalanyi tanító fizetése 28 frt, egyéb semmi; a lévai es- perességben levőkre, a hol vannak 26—32 frtos tanítóságok. A csehii tanító éhezik, a nkoszto- lányi égre-földre borulva, térden esdve, kézláb csókolva kéri az érseket, hogy ne hagyja éhen elveszni; a kövesdi és lajóczi tanítók köszörű-