Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
Nyíregyháza, szeptember 12. 37. szám. pr. évfolyam 1875. r* ■■ I A Klhfizetrti árak : Egész évre '. r í; • • J*r' Kegyed évré^. . * • ,» Szerkesztői iroda és kiadói hivatal, — hová a lap szellemi részét tárgyszó kill* demények, úgy szinte a hirdetések a minden felszólamlások intézendők: a helybeli r«*f. lelkész! lak. Bérmeutetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Minden pénskttldetnények úgy előfizetési. mint hirdet^si> dijak: Vitéz Mihály pénztáritokhoz Kemecsére (posta helyben) intázendök. Ve-sJ SZABOLCS Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) i Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. Hirdetési dijak : Minden 4 lmsúboa petit-.or e([y.«6ri bír- etetésnél 5 kr., tübbsaőrjnel 4 kr. Terjédelines hirdetések többszöri beikig tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstárilleték 30 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 20 kr. Az előfizetők, a hirdetések meg- 1| szabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. g <!• -ISI W 9 "CNyíregyháza, szept. 9. A bosszú nem alszik; a nyiregyhá- * zai „ szabadelvű “-nek keresztelt párt mély! csendben, — de nem egészen oly titok- j ban, hogy a magános czella titkai világosságra ne jöttek volna, — készitgeté a pétidet, s már be is van adva a ház elnökének. A bosszú nem alszik, csak szüneteket tart!... Itt is meg lesz ismét a nagy csata, mégpedig isten őrizzen tőle, hogy e küzdelem veszélyessé váljék. E lépés az illetők részéről mindenesetre meggondolatlan, könnyelmű lépés vált. Belátja ezt a párt józanabb része, — azonban a hevesebbek azzal védik magukat, hogy nékiek kötelességük Vécseynek, kit meggondolatlanul felültettek, igazságot szolgáltatni. Hamis okoskodás! mert egy város nyugalma mégis csak elébb való, mint egy professor ambitioja, ki nem egyedül áll a bukott képviselők sorában. Ha azonban ők ezzel mit sem törődnek, az az ő dolguk. Az erőlködés edzeni szokta az ember erejét, s hátha végül itt is le fog győzetni végre azon önzetlen elem, melyet eddigelé sem pénzzel, sem fenyegetéssel, sem igézetekkel nem lehetett elvétől eltántorítani. Ez a hátul só gondolat a helybeli kormánypárt mozgatóinál; — mi azonban kétkedünk a felett, s önzetlen törekvéseinket újólag latba fogjuk vetni elveink mellett. Teszszük pedig ezt annyivalinkább, mert tudjuk, hogy itt nem országos politika, nem honboldogitás játsza a szerepet a kormánypárt részéről, hanem uralomvágy a városban. Csak vissza kell emlékeznünk a legközelebbi választási kortesfogásokra, — azonnal bebizonyítva látjuk a fentebbi igazságot. Mi volt a kormánypárt által hangsúlyozva utón útfélen? Semmi nem egyéb, mint az, hogy a várost az ellenzék juttatta ily szomorú hely- z e t b e! Ezt ugyan az illetők maguk se hiszik, de hát jó az is kortesfogásnak. Most már előre tudjuk, miben fog kulminálni a korteskedés súlypontja ! — Most a törvényszék eltörlésével fognak korteskedni. Hogy a nyíregyházai törvényszék is közte lehet a 23-nak, melyet legújabban beszüntetni szándékoznak. Az megtörténhetik, de hogy ennek az lenne az oka, hogy Nyíregyháza ellenzéki képviselő t választott: azt kereken tagadjuk. Lássuk bár: íme Böszörmény, Ung, stb. kormánypárti képviselőt választott és mégis beszüntetik a törvényszéket. Ezt nem kell feledni! Ezen kortesfogás tehát halva született E bajt, melynek elébe nézünk, nem korteskedéssel, hanem azon éber eszélyes- séggel lehet megelőzni, hogy ha a városi képviselet nem kiméivé időt, fáradtságot, még mielőtt a kormány intézkednék: tekintélyes küldöttséget meneszt Budapestre, mely okadatolt informatioval siessen megelőzni a bajt, mielőtt veszélyessé válnék. Az elv körülbelől az, hogy ott szün- tettetik be a törvényszék, hol nincs egy ’lelyen a közigazgatással, nálunk pedig nincs együtt. Itt tehát, ha a város a törvényszéket meg akarja tartani, áldozatoktól sem szabad visszariadni. Helyiséget teli biztosítani a közigazgatás részére. Es ez van is; itt van a városi tisztikarnak szánt íélépület. Ott el fog férni a közigazgatási személyzet; a városi tisztikar pedig ideiglenesen találhat magának helyet. Mindezekre sürgősen felhívjuk mindazon polgártársunk figyelmét, ki a város övőjét szivén viseli. Nyíregyházai. TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) Il-ik kötet. U. Rész. „Az életmentő k.“ (Folytatás.) Elemér pár társával sietett a hely felé,, honnan e hang jött. Egy haragos hullám, mely a lápra felcsapott, majd leseperte őket lábukról, valami hajó félét láttak fennakadni a szigeten, s kissé beljebb a szigeten 3 emberi lény formát véltek megkülönböztetni alig egy pár ölnyire hozzájok. „Hozzatok lángoló üszköketl“ kiáltott Elemér a tűznél levőkhöz, „itt veszély van, se gitsünk.“ Pár pillanat alatt ott voltak a lángoló üszkökkel, melyek most a fáklya szerepét vi- seltéké Oda világított Elemér 1 S kit látott ott ‘ Testvérét Jenőt sáppadt halott szinü arczczal egy szinte élettelen leánykát átölelve, s hoz zájok közel ismét egy másik leányt, a part tói nem messze egy felborult lélekvesztőt. Elemér lábait földhöz kötötte a csodálkozás ! Első pillanatban nem tudta elhatározni, hogy való e ez ? Vagy csak egy iszonyú rémképes álom !... . De csakhamar meg keile győződnie a valóságról I Gyorsan ölelték fel a három gyermeket s oda vitték őket a tűzhöz, KÖZÜGYEK. Népnevelés ügyünk 8 néptanítóink jelene. — Nevelészeti tanulmány.— Kiss Endrétől. I. Komoly s minden emberbarátot egyiránt érdeklő tárgyról akarok veled beszélni szives olvasóm, s ha a hang talán keserű, vagy erős enne is, nem bánom üss, csak hallgass meg I Az emberiség czélja : haladni a tökély felé, hasznos tagjává lenni a társadalomnak. Ezeknek pedig tényezői — hogy mindjárt a tárgyra térjek, — a jó tanítók s a jó iskolák. |E pontnál vegyünk egy kis lélegzetet. Törvényhozásunk azon elvet tartván szem előtt, hogy az államnak nemcsak a személy- és vagyonbiztonság, igazságkiszolgáltatás, a bűn megtorlása, stb. esik körébe, hanem a népnevelés is *) létre hozá az uj iskolai törvényt, m$y nagy haladást mutat ugyan, de hagy fenu kívánni valókat; különben a törvényeknek legjobb tüzpróbája a gyakorlat. Bízunk kormányunk hazafias szellemében, hogy a nép gyermekeinek mivelését elengedhetlen föltételül tartja arra nézve, hogy az szabad, értelmes és boldog legyen. Csakhogy elvileg elfogadni ezt még édes kevés, s a népnevelési czélokra fölvett, illetőleg előirányzott évi segély-összeg nincs arányban azon szükséglettel, mely hazánkban mutatkozik. Ott van például Hunyad- megye, hol 320 községből csak 110-nek van — olyan a milyen — iskolája, a a hol 23541 iskolaköteles gyermekből 4426 jár az iskolába.9) Továbbá a hires Szeged városának 70179 lakosa közül Írni, olvasni nem tud — 48,0001 ! I3) Ez adatok 1871-ről valók ugyan, de két év még kevés arra, hogy ez állapotok annyira megjavultak volna, hogy azt mondhatnék : rendén van minden. A kormány javít, reformál, de a miként Rómát sem építették gy perez alatt, úgy bizonyára nevelésügyi miserábilisságaink sem szüntethetők meg egyszerre. A helyet, hogy tennénk a mi tőlünk telik, mindent a kormánytól várunk, megbeszéljük a nevelésügyet, mint — úgy látszik — divattárgyat, magunk nem igen buzgólkodunk, de korholjuk, birálgatjuk az uj isk. törvény intézkedéseit. Bajorországban s Würtembergben törvény az, hogy ha valaki írni, olvasni nem tud, elemi iskoláit jó sikerrel nem végezte be s erről bizonyítványt felmutatni nem képes mesterségre nem léphet, annyival kevésbbé meg nem nősülhet.4) Persze ha az iparkodó német vagy amerikai, ha valahol telepet alkot, lege- őször is iskolát épít, azután következnek csak magánlakok; már nálunk az iskolaépités csak utoljára marad, nálunk nincsen olyan helység, melyben 2 — 3 ivóház ne lenne, de a hol iskola nincs, akárhány helység van, és iskoláink száma szeszgyáraink vagy ivóházaink számához képest nevetségesen csekély. A zugiskolák még mindig daczolni látszanak a megalkotott törvénynyel; néhol iskolai helyiségül szennyes, pinczeszerü, lyukak, őt istálók szolgálnak, melyeket merő rágalom lenne iskolának nevezni. A ragyoczai, tótnyárasdi iskolák csaknem edőlve ; a laábi bedőlt; Sz.-Tamáson félnek bele menni, nehogy valakit agyon csapjon, írja Uj Barsi.5) De nem kell messze mennünk, megyénkben is van akárhány oly iskolai épület, mely merő satyt;ája az iskolának, s a mely tanítót, tanitványt agyonzuzással fenyeget.6) Van aztán oly helység is hazánkban, hol az iskolát, — hogy jövedelmezzen, miután kevés idő múlva életre hozták őket, Jenőnek első szava volt: „Ilonka I“ Ilonkának meg ez: Jenő!“ Az eszmélet első perczeiben Jenő, midőn Ilonkát, testvérét Elemért és Boriskát meglátta, nem tudta, hogy melyiket ölelje kérész^ tül, végre is Elemér karjába borult, és soká tárták ölelve egymást l Ajkairól csak ez egy szó volt képes kijönni ismételve : „Testvérem, kedves, áldott megmentünk!“ Most oda lépett Ilonka s szólt átka karolva Jenőt : „Mégis csakugyan ez a mi első megmen tőnk, mert ha ö nincs, maga nem menthetett volna meg minket Elemér bácsi!“ Itt aztán gyorsan elbeszélte Jenő iszo nyu utazásuk minden egyes hajmeresztő rész letét. Elemér bámulva hallgatta végig öcscse hősies tetteit, s igaz benső testvéri érzelem mel szoritá keblére. Eközben elkészült a rögtönzött nyúl pe csenye, a maga zsírjában, minden só nélkül é£ mégis oly jó étvágygyal falatoztak abból mindnyájan. Jenőnek még csak most jutott eszébe Elemértől kérdezősködni hollétök felől. Elemér elmondott mindent, elhallgatva halottak megmentését, és azt, hogy ezek a de reglyén vannak Eközben a dereglyén gondosan betakar gatott kis árva hallata éhséget jelző hangját mintha mondta volna ! „Én rójam se felejtkez zetek el.“ Hirtelen ugrott fel Ilonka és Boriska i egyszerre, hogy majd előhozzák ők a gyerme sem tanító, sem tanítványok nem léteztek —- bérbeadták, melyet aztán leleményes s élelmes héber honfitársunk, practicus és hasznos oldalát véve fel a dolognak, átalakított szeszgyárnak.— A nép közömbös és szegény. Volt eset rá, hogy bizonyos helységben, — hol a tanító évi fizetése 60 írtra ment, — 3o irtot adott a bölcs elöljáróság annak, a ki kieszközölje, hogy ne kellessen se iskola, se tanító.7) . ■ • v ■?-.> . Meg is ' látszik az eredmény ; de hát ki is szedhet a bojtorjánról fügét ? A magyarországi ujonezok közül 78%, — az erdélyiek közül 91% nem tud sem Írni sem olvasni.8) Az is tudva levő dolog, hogy találkoznak helységek, hol az esküdtek, sőt magát a gömbölyű hasacskáju, vagyonos biró uramat sem véve ki, nevét valamennyien goromba keresztvonással kénytelen jelölni. Három tényező képezi a népek boldogságát : jóllét, jóerkölcs, és szabadság.9) De a hol pang azoknak eszköze az iskola, ott ezek hiányoznak ; ott van egy nyers tömb. mely nem ismer nagyobb hatalmat az ökölnél, s fogalma sincs azon elvről, hogy a népmüvelt- ség a legdusabban kamatozó tőke.10) Valóban az iskolázatlansággal együtt burjánozik föl az erkölcstelenség, vastag tudatlanság. Tudok oly helységet — nevét ez úttal még elhallgatom, — hol maga a biró tulajdon öregapját baromi erővel verte le lábáról ; ugyanott 7 olyan eset adta elő magát, midőn a fiú édesanyját arczulveré, tettleg bán- talmazá; 4 oly eset, midőn rokon-rokonát verte agyon, s nincs oly év, hogy 8—10 ember ne raboskodna onnan a megye börtönében. Vannak helységeink, melyek hires botjaikról, vagy pedig hires ivók s verekedőikről lettek nevezetesekké. Igen kevés, nagyon sovány dicsőség I... így lehet egy tömb — az alsóbb, néposztály, — mely nevelés, oktatás nélkül nő fel, nemzeti dicsekvésünk helyett komoly aggodalom tárgya.11) Francz’aország is kezdi belátni, mily nagy horderővel bírhat egy nemzetre nézve, ha értelmes polgárai vannak. Jules Simon szerint már 1880 bau választó nem lehet azon polgár, a ki írni, olvasni nem tud.18) Vajon nem lenne-e jó nálunk is érvényre emelni ez elvet, hogy a közügyeknél ne mindig a tudatlanság nyomja le a mérleget. Herder13) az emberiség növeltetéseért a ársadalmat teszi felelőssé, felfogta s ■ átértő ez igazságot Básel, hol a szegény sorsú gyermekek között 9691 rőf po-ztót s 2172 pár lábbelit osztott ki 1867-ben az emberszeretet, 14) s ez igy megy minden évben. Teremtésünk mi is alapot, melyekből szegény sorsú 'gyermekek tankönyv s ruhával elláttassanak, mert — tapasztalásból szólván — gyakran égy kis szüröcske teszi függővé a gyermek két |... Na hiszen csak ez kellene még, gon- dolá Elemér 1 Meglátni e félénk ártatlan lánykáknak a dereglye szótlan halott lakóit 1... „Nem kedves Ilonka, előhozatjuk őt minden bölcsőstől együtt, veszélyes volna magának igy éjjel a dereglyére lépni 1“ Előhozták tehát a csecsemőt és az ártatlan kecske ismét kielégité a kis gyermek éhségét. Aztán a kisdedet a leányok vették ápolás alá, oly szelíden nézett a kis ártatlan Ilonka szemei közé, mintha érezte volna, hogy ez a leány lesz neki ezután anyja helyett édes szerető anyja. A ruhákat a mennyire lehetett kiszáraz- gatták, azután a kimerült leányoknak és Jenőnek a száraz avarból ágyat rögtönöztek, a férfiak saját gubáikat rakták alájuk, éz volt a derékalj és a takaró egyaránt. Még nem aludtak el, midőn a szigeten a farkasok és rókák elkezdették a vadászatot. Pokoli zaj és vijjongás támadt egyszerre. A lyányok rebbenve ijedtek fel! Az általános zajt tulkiáltotta koronként egy-egy erősebb orditás, mely szakadozva ismétlődött. A farka sok voltak azok, melyek a dereglyén levő hűl Iákat megszimatolták. A , lyányok remegve kérdezősködtek a zaj okáról, hiszen ők még ilyet nem hallottak. Elemér, ki közvetlen közelökben maradt, felvilágositá őket úgy ahogy, elmondván a mit lehetett, de bölcsen elhallgatva a farkasok szomszédságát. Szegény leányok, ha tudták volna, hogy hozzájok nehány lépésnyire egy nehány üreges szemű holttest nyugoszsza örök álmait egy felől, más felől pedig a dühös fenevadak ordítoznak, mily kísérteties lett volna rájok nézve az éj ? ... így azonban az egésznapi gyötrődés és kimerültség mély, csöndes álmot hintett szemeikre. Azonban az illetőknek méj? csak most volt nagy szükségük az őrködésre. A tüzelni való elfogyott. A rókák, sőt a farkasok is oly közel vakmerősködtek néha, hogy egy jó hosz- szu bottal oldalba ' jhetett volna őket ütni; még azonban tartózkodtak a megtámadástól. A férfiakból egy kettő végig terülve a földön, erősen horkolt már, a többiek is a földön ülve küzdöttek az álom elő postájával, bele ütve koronként fejőket a koromsötét éjszakába. §| A szél csöndesedett, a felhők szakadozni kezdettek, mint egy kopott palást, fedetlenül hagyván itt amott egy-egy nagy darabot a csillagokkal felékesitett égboltból. Az állatok zaja is elcsendesült, az egész sziget kihaltnak látszott. Elemér is érezte már koronként az álom hatalmát, szemei majd leragadtak, gyakorta kellett azokat megdörzsölnie. Elemérnek a szive helyén volt. Bátorságban csak kevés ember mérkőzhetett vele. És mégis itt ez imbolygó szigeten körülvéve egy oldalról halottakkal, más oldalról a fenevadakkal, s egy nehány alvó halandóval, nem egyszer futott át hátán egy még addig nem ismert borzadály. A sötét éjszaka rémképekkel népesült meg körülte. Mintha koronként az előtte nem nagy távolságban levő nádasban égő tűzgolyók futottak volna el, el-eltűnve, s újra fellobbanva; itt-ott mintha a dereglyén nyugovó halottak némelyikének üreges szemei és sárga arcza mereszkedett volna reá.
