Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-05 / 36. szám
Nyíregyháza, szemptember 5. 36. szám IY. évfolyam. 187. A DAT PCI íSöliííDULUD » helybeli réf, lelkeeli lak. « . . , »im-*f Veeyes tartalmú lietilap. bői fogadtatnak el. A ^ ** ‘“iäSs I Megjelenik minden vasárnapon. Kiadui pÍMkindundoyek agy .UHU.- » ■« 1 \ I (Egyes szám ara 10 kr.) K.meciére (poita helyben) Intei.ndök- *> v Hirdetési dijak: Minden 4 hiuábo. pe(lt-«or osryazori hlr- dotdandl 5 kr,, tSbbííBrlníl 4 kr. I Torjodolmos blrdeléeek többe.örl belk- IM Iliin, kedvezőbb íbUdtelek alatt esz- közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illetők 30 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 90 kr. Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. ‘B t» "Hl i S S "» Az ismétlő-iskolázás s különösen annak tananyaga. A kulturális kérdésekkel foglalkozó szakemberek és tanitók jól tudják, hogy az elemi vagy népiskolai nevelés-oktatás úgy lesz kerek egész és teljesen befejezett, ha a gyermekkertek s óvodákon kezdve, a rendes hat éves iskolázás által fölytattatik s az ismétlő iskola által betetőztetik úgy, hogy a rendszeres iskolábajárástól 15 éves korában felmentett suhancz, szelidebben — serdülő ifjú, a minden községben felállított népkönyvtárak segélyével, az „önmivelődést“ maga eszközölheti és folytathatja haláláig, mint a jó pap a tanulást. A gyermekkertek, óvodák, mindennapi iskola hivatása, feladata, — azokban az óra- beosztás, tanrend és tananyag felől már igen sok vita folyt, főleg az 1868. évi XXXVIII. t. ez. szentesítése óta. S a mennyiben a folytonos fejlődés örök törvénye megengedi a pillanatnyi megállapodást: annyiban megállapodás jött létre hazánk tan- és szakférfiai közt is a közelebb részletezett tárgyakra nézve, De az ismétlő iskolának a mindennapi iskola mellé való beékelése, — az órabeosztás, tananyag, tanrend és tanmódszere felett az ismétlő iskolának még sok tinta fog folyni; még pedig mindennap több-több, a szerint, a mint az ismétlő iskolázás eszméje közeledik a va- lósulás felé. Mert azt el kell ismerni minden elfogulatlan tanügybarátnak, hogy oly sok unszolás, sürgetés daczára is ez ügy nálunk még csak mint eszme, csak mint elv s jó szándék — a papiroson létezik. Eddig nagy akadálya volt ez ügy előmenetelének az is, hogy a tanitók az ismétlő iskola vezetését, mint uj terhet, az eddigi javadalmazásért elvállalni vonakodtak. Ez akadály azonban épen a legközelebbi időkben el lett háritva az által, hogy megyénk buzgó s fáradhatlan tanfelügyelője az egyes községek képviselőtestületeivel 20 — 70-ig emelkedő összegeket szavaztatott meg az egyes tanítóknak az ismétlő iskola vezetéséért. S ez, a mint nevezett tanfelügyelő úrtól közvetlenül tudjuk, a megye községeinek nagyobb részében, a jövő évben már mindenütt folyóvátétetik; egyes községekben az ismétlő iskolások elhaladásához kötött feltétel alatt. Eddig tehát az ügygyei tisztában volnánk. S egy nagy akadály elhárittatott. Most már az egész kérdés nagyrészt a tanítókra maradt; a községek elöljáróit csak az ismétlő iskolások felrendelése illeti az egészből. Igen is, úgy áll a dolog, hogy már most a tanítóknak kell a felett eggyen-eggyen gondolkozni s közösen is tanácskozni: miként fogják beosztani az ismétlő iskolásokat? hogy állapítják meg a tantervet? hogyan választják meg és ki részökre a tananyagot? Mindenek előtt és felett ezen ismétlő iskolázást meg kell különböztetni az angol és amerikai s az ötvenes években és a hatvanas évek elején nálunk is felkapott vasárnapi iskolától; továbbá meg kell különböztetni az estvéli iskolázás vagyis a felnőttek iskolázásától. És o distinctiót épen azért tartom szükségesnek, mivel a fenforgó ismétlő iskolát egyik ember a vasárnapival, a másik a felnőttek oktatásával kavarja össze. E zavar s bizonytalanság különben szintén azt igazolja, a minek fentebb már kifejezést adtam, hogy e kérdésnek a mikéntjével nem vagyunk még teljesen tisztában. Maga a XXXvm. t. ez. 50. §-a is csak annyit mond ez ügyről, hogy: „azon gyermekek, lak a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevégezték, az ismétlő iskolába kötelesek járni.“ Ki tagadná, hogy ez a legátalánosabban van elmondva. A tanórák számára nézve pedig az idézett törvény 52-ik §-a azt rendeli, hogy: „a tanórák száma az ismétlő iskolában hetenkint nyáron 2, télen 5 legyen.“ De hogy a napnak mely óráiban, mely napokra osztassanak fel emez órák, azt határozottan nem mondja. A tananyag, tantárgyakra nézve az 55. §. csak a mindennapi iskolásokra nézve intézkedik, az ismétlő iskolára nézve itt, e tekintetben sincs semmi szó. Már pedig valamint a íindennapi iskolázásnál szükséges az egy- öt 3tüség : úgy itt is m e g kell állapítani az elveket és irányt, melyek szerintsamelyfelé törekedni czélunk és szándékunk. Fő dolog különösen annak eldöntése, hogy: mit és mennyit akarunk megtanítani ? tehát a tananyag kiválasztása és beosztása ; továbbá a módszer, hogy miként akarjuk azokat, miket kiválasztottunk tanítani. Mert az kétséget sem szenved, hagy a 14— 15 éves gyermek irányában modorunknak másnak kell lenni, mint a 6—7 évessel szemben. Ez állítást fejtegetni, indokolni szükségesnek nem is tartom. Hogy mit? s miképen? kell ta- nitni az ismétlő iskolákban : e kérdések sokkal fontosabbak, minthogy azokra egy rövid hírlapi czikkben részletes és kimerítő feleletet adni lehetne; hanem a tanitó-egyleteket hívom fel e tekintetben. Ezek vannak hivatva a kérdést, melyre e czikknek csak ujjal rámutatni volt szándéka, tanácskozás, értekezés, tárgyáva tenni s ezt kitűzni minden a megyénkben levő egyletnek legközelebbi őszi közgyűlésére tárgyalandó kérdésül elkerülhetetlenül szükséges. Lehet, hogy ha más valaki nem tenné, e lapok utján még magunk is hozzászólunk a feltett két kérdés elemezéséhez. Addig ajánlom e tárgyat gon dolkozási anyagul az érdekelt tanitók és szakférfiak becses figyelmébe. G ö r ö m b e i Péter. KÖZÜGYEK. Szabolcsmegye bizottmányi gyű lésterméből. Előleges meghívás folytán aug. 31-ére igen szépszámú közönség gyűlt össze Nagy- Kállóba, hogy a tárgysorozatban kitett 60, mond hatvan tárgy felett tanácskozzék. A nagyszámmal összegyűlt közönség türelmetlenül várta a gyűlés megnyitását, mely ismét 10 óra után nyittatott meg. Megfigyeltük a közvéleményt, s mondhatjuk, hogy ez nem jól hat a közönségre, s némirészben közremunkál arra nézve, hogy a már is nagyon elharapódzott közönyösség még nagyobb mérvet öltsön; ehez járult még azon véletlenség, hogy a jelölő bizottság tovább mint egy óráig megnjujtotta az előre kitűzött 10 perczet, mely időtartamig a gyűlés felfüggesztetek; minek aztán az lett eredménye, hogy az elsőnapi gyűlés alatt csak is az első 5 pont tárgyaltathatott keresztül. Az ’alispáni időszaki jelentést feszült figyelemmel hallgatta végig a közönség: e jelentés érdekes képét nyújtotta a megye évnegyedes életének egészségügyi, közgazdászati, oktatásügyi tekintetben. Jellemző volt különösen azon adat, melyszerint a megye adóhátráoya folyó évről majdnem egy millióra rúg. Az időszaki jelentést a Vidovich Ferencz szolgabiró lemon dása zárta be, melyből kifolyólag szolgabiró választásra a novemberi gyűlés tűzetett ki. Főjegyzővé egyhangúlag Bégányi Ferencz eddigi aljegyző választatott meg, ki képességének s szorgalmának eddig is kitűnő jeleit adá. Yálasztatása után meleg szavakban köszönte meg a közbizalmat. Ideiglenes árvaszéki ülnökké Csemanszky István egyhangúlag, nádudvari első járás orvosául dr. Bauer. Kulifai és Grün ellenében, rakamazi gyógyszerészszé Szeloczki, Kardos Géza ellenében, szótöbbséggel választattak meg. A gyűlés második napján, szept. 1-én már sokkal nagyobb sikerrel lettek az ügyek tárgyalva, a mennyiben 30 pontra lett határozat hozva. Ezek közül a közfigyelmet közelebbről érdeklő ügyekről emlékezünk meg ez időszerint. Kissé huzamos időt vett igénybe azon miniszteri leirat feletti eszmecsere, melyben a törvényhatóságok a közügyek iránti érdeklődésre hivatnak fel. Többféle indítványok tétettek, voltak olyanok, kik azt javasolták, hogy a ki kétszer vagy háromszor a gyűlésen meg nem jelen, az a bizottmányi tagságról lemon- dottnak tekintessék; mások indítványozták, hogy a községek köteleztessenek ilyen alkalmakkor előfogatok kiállítására; némelyik azt is véleményezte, hogy napidijak állapíttatnának meg, végre is abban lett megállapodás, hogy e rendelet megköröztessék. Egyszersmind egy küldöttség neveztetett ki, mely e tekintetben véleményes jelentést készítsen. Alispán ur elnöklete alatt: Kauzsai Károly, Nagy János, Gencsy Károly, Székely Benedek, Lukács Ödön tiszti ügyész és megyei főjegyző személyökben. Ezen indítványok körül legéletrevalóbbnak láttunk volna az előfogatok előállításának elrendelését, ez is azonban csak gyenge orvosság az elharapódzott betegség orvoslására. Uj * vér beömlesztésre lenne itt szükség azon kíméletlen érvágás ellenében, mely a municipium testen bénitólag véghezvitetett. A haldokló megyei érdeklődés csak az által lehetne uj életre költhető, ha a törvényhatóság érzékenyen megnyirbált autonómiája régi hatóságába helyeztetnék. A Rétközközségére vonatkozó miniszteri rendelet olvasása után a gyűlés ismét kijelenté, bogy a megye területén ilyen községet nem ismer. A megyeház tetőzetének, mely különösen az idei rendkívüli viharok által tetemesen megrongáltatok, kijavítása 1200 forint előirányzat mellett elrendeltetett. A megyei lóállitási miniszteri rendeletre nézve a megye kijelenti, hogy az előintézke- déseket megteendi, de azt kivihetetlennek látván, annak kivihetőségére nézve semmi sikert nem jósol. A nyíregyháza-ungvári országutban eső berkeszi kőhid kiigazítása elrendeltetett. Olvastatott Molnár Lajos demecseri jegyző ügyében benyújtott főügyészi véleményes jeTÁRCZA. A középkor lovagjai. Személyek: Don Ypsilondilábő d’ Hátapupp, a keresztes pókrend lovagja, valóságos odorjas lovag. Don Mosholyginó Alexandrino, a Kutyaba- gosi bölcsek egyetemének doctora, és a Mosholygó rend nagy lovagja. Don Quadrumano d’ Asinus, egyenesen a Sámson korából. Don Polypodiano trifoliatum, a szárnyas bokáju. Ganymedes. Világosság bajnokai. Lejátszatik a XIX-ik században. Praefatio (szavalja Quadrumano d’ Asinus.) ... És indul Hátapupp a nagy vitéz, Merész szemekkel a távolba néz. — Még kardja nincsen, még sisakja nincs ; Mindegy I A sírban van sok drága kincs. Éjféli óra kondul ezalatt, Remegve bontja fel a zárfalat, Holott a sírban ordas koponyák, őrzik szelíden temetők honát. — Rozsdás lándzsát s tört sisakot összeszéd, Minőt takar sok lom, s ezudar szemét. — Gunynyal bagoly ur rom felébe lép, S huhogja hősünk érdemes nevét, S mint a kit megmar fránya lódarázs: Testét elönti kétes izzadás. — Remegve fut, — a rozsdás lom csörög, Utánna véli, koponya görög ; Pedig fogának rém lármája csattog, A mint didergve össze-összekattog. — __Mindegy, van fegyver s hősünk harezra kész, A nap feljő és ő a napba néz 1. .. És jönnek ők a napnak gyermeki... Hősünk lándzsáját most rájok veti. — De éle rozsdás, és szuette fája, Csaták tüzét az többé ki nem állja. — Ikegve hátrál.... Merre éj uralg őrült futásban gyorsan arra tart. — Véres boszuját gyáván lihegi, Mig egy bokor, fáradtat, elfedi. — l-ső szakasz. (Nagy éjszakában erdő.) Don Mosholyginó. (Merengve köze- ' ledik,) Átok reád világosság kora t Halld meg sötét ég rémes átkomat 1 — Ti hősök! a kik máglyák'lángjai S egyébb dicső szerekkel harczolátok, Mig ajkatok szelíd mosolyra nyílott, S az ájtatosság szent igéje lágyan Szállott magasra nyelvetek felett! Forduljatok meg százszor sirotokban, Erényetek ma üldi a világ !... A hálót, melyet mester kezetekkel Egész világon szélyel teritétek, — Botor törekvés megszaggatta már 1 . . . íme leomlom sírotok behorpadt Ormán, s kiáltok I.... Lomha századok ! Gátat szavamnak óh ne vessetek! lm esküszöm és esküm halld meg éj! Halljátok éji zord kísértetek I... Jelenjetek meg rémes szellemek !... lm a mi szent, hogy Loyola apánk Rendünknek egykor megveté alapját: Oly szentül fogadom, hogy a mit ő Kezdett, s utánna sok nagy szellemek Megalkotának, — én bevégezem 1 ___ Do n Hátapupp: (a bokorból feltápász- kodva!) „Amen.“ Don Mosholygino: Ki vagy te, a ki esküm meglopád ? Szellem? Vagy hozzám méltó viador? Don Hátapupp: Barátod, a ki osztom átkodat, Szivembe szállt esküd minden szava. — lm itt e lándzsa 1 Itt e tört sisak ! Ragadd kezedbe és bátran csatázz ! . I. Don Mosholygino: Oh hála néked rémek réme !... Itt Ez erdő, e mély titku éj, Felejthetetlen lesz örökre nékem j... De mond, mi neved ? Hogy szólítsalak ? Don Hátapupp: Nevem: Don Ypsilondilábó d’ Hátapupp Keresztespók lovagja én vagyok, I a mi több, odorjas I... Es a tied ?... Don Mosho lygino: Don M 0 s h 01 y-! gino Alexandrino Doctor, — I lovag, nevemnek rendiben. — (Baráticsók általános ölelkezés.) D. H á t a p u p I: És most gyerünk ! Itt egy, utféli csárda Vegyünk be egy kis sziverősitőt. D. Mosholygino: Eszed becsülöm Hátapupp, lovag Barátom! Jő csak meg ne lássanak. — (Mindketten el, a függöny legördül.) Il-ik szakasz. (Utféli csárda belseje.) (Don Hátapupp és Don Mosholyginó jönnek.) , Mosholyginó, Hátapupp, Gani- m e d e s. Don Mosholyginó: (óvatosan körülnézve Hátapupphoz) Vigyázva 1 Lassan lelkemnek fele ! Jól nézz körül nincs-e itt valaki: Egy újdondász, vagy hirlapkarmoló l ? Tudod titokban mi is csak „bevesszük“ Ezt a „nedűt* I... De fránya szem ne lássa, Ha tán lépésünk tántorogni fog. — Mert a világ haj szendének hisz engém. — „Asszony szájuknak mond a tubiczám, Kárpál, ha mondom : pfuj 1 szivar I nedű I És ha megtudná 1 Nem I nem I . . . csak vigyázz. Don Hátapupp: Ne félj 1 ne rettegj I Itt nekünk van itthon Az kéne csak, hogy minket itt kilessen, Valami fránya újdondász s világgá Kiírja, hogy — hogy — Hátapupp nedüzött. — S hogy tanú ne légyen, a mig itt Behajtogatjuk e láng nedvességet: Ha én iszom, te hunyd be szemedet, S midőn iszol, én hunyom be viszont. — Zsidó nedűt 1......... Ga nimedes: Az asztalra bort tesz. — Don Mosholygino: Brávó! Don Hátapupp I Én bámulom. Láng szellemednek minden sziporkáját 1 (Koczintanak s mindketten behunyt szemmel isznak!) Don Hátapupp: S most tettre fel jó tervvel lépj elő 1 Te is beszélj már, ne csak én hallgassak. Don Mosholygino: (Kancsót ragad.) Don Hátapupp: Ne néz oly gyorsan a kancsó lenekre Vagy hogy ha te, úgy én is hadd igyam ] Don Mosholygino: Golyhó tehát te nem tudod ? Nem-e ? Hogy borban lakik a bölcstervelés ? Tanuld meg hát, hogy bornál bölcs leend Még a szamár is 1.. Ezt magadra értsd ; D. Hátapupp: Lassan öreg, mert én éhes vagyok 1 Nincs átvetődben némi hulladék ? Zavart csinál és „rókát fog az ember.“ Don Mosholygino: Holla barátom 1 jó hogy felhozád. Egy kis „puliszkát“ még megtartogattam. Itt van együk meg 1 (A puliszka maradékot megeszik.) ID. Mosholyginó: Proszit barátom, nagy 1 Don Ypsilondi-lábó 1
