Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-29 / 35. szám
tfyiregyháza, augusztus 29 55. szám IY. évfolyam. 1S75 r KUtfizeteti árak : Egé$z értu ...........................* fr*^P éTwre.................... • * Se nyéd érf . . . . - - - . 1 SzsjrXeBzföi Írod» é» UA4^i W»»t»K — ftöiA & láp szellemi ríszét tárgy az 6 kUl- fleD&yek, úgy azlöte A hirdWéiek • minden feludUualásoV Intézeadök: a ItétybHi rtf. leikéezi lak. Béríaéntetf en 'levelek csak ismert kezek* 1)81 fogadtatnak el. ▲ kéziratok nem adatnak viasza. Kiadó-hivatal, > Minden pénzktlldeménj8k úgy előfizetési, miát hirdetési dijak: Vitéz Mihály pénztániokhoz ; Kemecslfe (posta nelyben) Intézendök. >41 r B q SZABOLCSj Yegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Ií iadó-tulajdonosolv : Lukács Ödön és 'Vitéz Mibály. a o Hirdetési dijak: Minden 4 hasábos pellt-sor e^szerl hirdetésnél 5 kr., tébbsKÖrlrtéi 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt eaa- köatflhetö. Minden egyes beiktatás ntán kincstár- illeték 80 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-ior dija 80 kr. Az előfizetők, a hirdetések meg- szabásánál, 20V.-nyi kedvezményben részesülnék. a , « «V .. Mí g magyar él e földön, addig e név emlékezetes leend mindig e hazában! Dicsőség és fájdalom van kötve e névhez Magyarország történetében, mégpedig mondhatni, hogy vég- zetszerüleg. Nagy Lajos korában legnagyobb volt Magyarország területére nézve; e korról mondhatta el a költő. j, Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet, dél hulló csillaga!“ Kis Lajos korában az önzés, fejetlenség, nagyravágyás, megkészi- tette a sirt ama gyászos emlékű Mohácsnál a haza legjobb 20,000- ének. Kossuth Lajos lánglelke 48- ban egyszerre milliókat támasztott fel halottaiból, s adott át az életnek, szabadságnak, testté változtatta a demokratia fenséges igéjét Állapodjunk meg kevéssé e nagy, e dicsőséges névnél. Nem hisszük, hogy lehetne oly becsületes honfi, tartozzék bár a hazában levő bár melyik politikai párthoz, a ki Kossuth Lajos lángelméje, s gyémánt tiszta jelleme előtt tisztelettel ne hajtanék meg. Ha valakit megillet a „nemzet messiása“ nevezet, úgy ez minden mások felett a Kossuth Lajos neve. Az egész mi veit világ hajolt meg egykor e lánglélek előtt; — TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) Il-ik kötet, n. Rész. „Az életmentő k.“ (Folytatás.) Beáttam, hogy így nem menekülhetünk. Kutatni kezdettem, hogy mi tarthat viszsza bennünket, mig végre felfedeztem, hogy egy összeomlott pajta gerendáz&tán akadtunk fel, megmértein a vizet, az igen mély volt; tudtam, hogy egyetlen felfele álló gerenda az, mely visszatartóztat, de hogy hol van e gerenda ? Azt kellett felfedeznem, minden gerenda alatt végig húztam karómat, mig végre csakugyan felfedeztem a gerendát; mit tettem most ? Szétvágattam ismét a dereglyét, s én a két felől lefő gerendára állva, ez egyet nagy erőfeszítéssel felemeltem, mire dereglyénk mozogni kezdett, azonban a viz kisodorta lábaim alól a két gerendát, s én ülve a kérdéses gerendán maradtam. Nem csekély fáradságba került ismét össze kötözni a dereglyét, de végre is sikerült az, most megkezdődött a lélekrázó munka, a kiket lehetett a házakról és háztetőkről megmentettünk. A kutyáknak és macskáknak egész serege lepte el dereglyénket, úgy, hogy azoknak nagy részét karókkal kellett ismét a vízbe kergetni, hogy helyet adhassunk a megmentett és az egész miveit föld nagy szellemei élnek tanácsával és keresik megtisztelő barátságát ma. Ocsárlói, bántalmazói csak a magyar nemzet kebelében akadnak ; azon magyar nemzet kebelében, —* melynek boldogulásán, felvirágzásán ő ma is oly lelkesülve csüng, mint 26 évvel ezelőtt, az idő csak testét emésztheti meg, de meleg lelkének hamvadhatlan tüzét nem hüti meg soha! Még halála után is ki fog járni sírjából, s eljön megnézni „rab-e még hazája?“ Honfi! Erkölcsi alásülyedésünk korában foglald hazafias imáidba a Kossuth Lajos nevét! S igyekezzél hasonló lenni ahoz, ki „törik, de nem hajlik.“ Mondjuk igaz lelkesedéssel e napon: Éljen Kossuth Lajos! Csák Jenő. KÖZÜGYEK. Törökországi levelek. VH. Egy rőfös kereskedő sátra előtt állottam, bámulva a zsibongó világot, mely maga is nem egyébb, mint egy zsibvásár. Egyszer két szép s ékes nő, tollas, pántlikás, s rezgő virágos kalapokban, beállitnak a sátorba, kö- rülbelől jó egy óráig válogatják a különféle árukat, mig végre a szükségeseket kiválogatják s következik az összeg kiszámításának s fizetésének ideje. A kereskedő kiszámítja krétával a vásárlott tárgyak árát, — de a tisztelt kalapos hölgyek is szemesek, szeretnek a magok szemével látni, nehogy megcsalattassa- nak. Ha megházasodnám valaha, soha se hagynék nőmnek oly czifra pántlikás, rezgő, virágos kalapot a fejére tenni, az teljesen megöli a gondolat szabadságot. A két urhölgy tehát, nehogy szép kalapjaikban a kiszámítás feletti gondolkozással kár tétessék, szép rózsás ujjaik hegyét szépen egymásra fektetik, s elkezdenek vele gondolkozni, mig a kiszámítás végrehajtatott. Szakállamra mondom, szerencsétlen embereknek. Vonitva és nyivá- kolva úsztak a szegény állatok utánunk a hig elemben, mig itt-ott közülök egyik vagy másik eltűnt örökre. Ki volna képes az iszonyú küzdelemnek minden egyes részletét híven leírni ? Még azonban el kell mondanom egy iszonyú jelenetet, melynek csak meggondolásánál is ég felé merednek hajszáláim. Egy ifjú házasember volt dereglyénkén, neje ez utczában lakó szüleihez jött anyává lenni. — Tegnap este még örömmel váltak el egymástól, áz édes apa édes gyönyörrel szo- ritá keblére kedves gyermekét. Ma maga is saját háza körül volt elfoglalva, idősbb gyermekének, édes anyjának és csekély marháinak megmentésével foglalkozott . . Midőn azonban ezeket biztosságba helyezte, betegen fekvő nejének s csecsemőjének megmentésére sietett. Egyetlen dereglye se volt kéznél. Kétségbeesve rohant az áradatnak, s a végerőlködés közt volt már, midőn dereglyénkkel arra haladtunk. Képéből annyira ki volt kelve, hogy alig es- merhetők fel. Még jókor érkeztünk megmentésére. — Midőn felvettük, s kissé magához térhetett mondá el száudokát. — Dereglyénk fennakadásakor több ember által kellett megragadtatnom, mert mindenáron a vízbe akarta magát vetni. Elérkeztünk végre a házhoz, melyben neje volt. Az ablaknak csak felső nyilása látszott már ki a vízből. Emberünk, mielőtt a rohanó árban kiköthettünk volna, egy kétségbeesett kiáltással a vízbe vetette magát s egyenesen az ajtó felé úszott, melynek felső része még szintén kilátszott a vízből. csodáltam a gondolkozási tehetséget, mely rózsás ujjaikban rejlik. A csókra termett rózsás körmök 11 Magyarországon hozatott a legközelebbi országgyűlés folyama alatt egy uj választási törvény, melyben a választási census kissé fel- lebb emeltetett, azon okból, hogy a férgesek hulljanak, — mintha mindég a legkissebb alma volna a legférgesebb, — sokkal több választóképes vesztette el választási jogát, mint számítva vólt, — kivált a magyar vidékeken, úgy, hogy némely helyeken harmadrésze is elhullott a választóknak. Azt kérded, honnan ered e nagy erkölcsi és vagyoni hátraesés, mely három rövid év alatt mutatkozott? Az barátom onnan ered, hogy az oskolás gyermekeknek nincsen csizmájuk. Hát az iskolás gyermekeknek miért nincs csizmájuk ? Némelyek azt állítják, hogy annak az időjárás az oka; de ez gyermekbeszéd, mert nem lehet oly esztelen nemzet, mely életét az időjárástól tegye függővé, hogy ha jó időjárás van éljen, ha rósz időjárás van megölje magát, — hanem hihetőleg, sőt bizonyosan mondhatni, azért nincs csizmájuk, mert nem szeretik a munkát. És miért nem szeretik a munkát? Mert nem érzik a munka becsét, melyet a munkaképesités és ügyesités nyújt. Miért nem érti a munka becsét ? Azért, mert az iskolatörvény nincs végrehajtva, a csizma hiány miatt. Láthatod tehát, hogy ezeknek a sok iskolai, munka, szavazatjog képesség képtelenségeinek okai úgy vannak egymással, mint a megszakadatlanul egy körben folyó időt ábrázoló kígyó, mely farkát szájába fogja. Az iskolai törvény nincs végrehajtva, a nép értetlén, az értetlen ember munkára képtelen, a munkára képtelen ember szegény, csizmája nincs, szavazatjoga nincs. Mind ezeket a sok képtelenségeket pedig szüli azon képtelenség, „nem akarásnak, nyögés a vége." Ha Magyarországon politika, időjárási viszonyok, nép természet, mely kereskedelemtől, munkától, takarékosságtól egyaránt iszonyodik; ha az uzsora, felette költséges perlekedés, terményárának leesése, pangása, megdöbbentő- leg hatnak oda, hogy a szavazók száma rövid három év alatt, kivált a magyar vidékeken némely kerületekben */, részben megfogyott; ha ezen okok továbbra is fenn maradnak, kik lesznek rövid időn a választóképesek ? Látva ezen nagy erkölcsi és vagyoni bukást, az úgynevezett „értelmetlen tömeg,“ mely a mostani szavazóképesekböl időről-időre nevekedni fog, hagyható-e továbbra is magára minden segély nélkül; hogy az tovább is értelmetlen tömeg maradjon ? s ne képesittessék nevelés, munkára ügyesités, s takarékosság elvének gyakorlatba hozatala által, hogy jobb létet, polgárosodást s polgári jogokat szerezzen magának ? Ha az intelligentia fel nem ébred, s ki nem mondja: hajtassék végre a nevelésügyi A ház felemelt helyen állott az ajtó előtt, egy pillanatra talpra állhatott, aztán az ajtón zuhogó viz magával sodorta. Eközben mi is az ablakhoz értünk s a háztető kiálló geren- dázatába dereglyénket megerősitők. Az ablakhoz siettem, hogy benézzek I.... Irtóztató látvány tárult előmbe I.... A szerencsétlen nő halálsáppadtan kapaszkodott az ablakhoz közel a mester gerendába félkezével, félkezével pedig halottsárga kisdedét szoritá keblére. Az ágyat, melyen feküdt, felemelte a viz vele együtt, s az ablakhoz sodorta, a viz oly magasra emelte, hogy félkezével elérhette a gerendát; ennek segélyével tartá fenn magát félfekvő helyzetben. Férje szerencsésen elért a ház belső ajtajáig, de ottan az iszonyú erővel bezúduló ár megragadta, ő az ajtófélbe kapaszkodott, de az egyensúlyt elveszítve egész testével végig nyúlt a vizen, mialatt a víz mintegy az ajtótól elsodorni igyekezett őt. Végre elbo- csátá az ajtót, s a viz oly erővel csapta a falhoz, hogy eszméletét elveszítve fuldokolni kezdett. ' Nem volt vesztegetni való időnk. Én egy csáklyával benyúltam az ablakon, először is a férjet vontam az ablakhoz, s azon keresztül szerencsésen ki is vontuk a veszély helyéről. Most az ágyat igyekeztünk az ablakhoz vonni, miközben bekiáltottam a nőnek, hogy ragadja meg az ágy párkányzatát. A nő azonban nem hallgatott reánk. Vad tekintetéből felismertem, hogy a szörnyű ijedtség őrültté tévé, e módja tehát a megmentésnek czélboz nem vezetett. Más eszközhöz kellett folyamodnom. Hirtelen oldottam el a csolnakot a dereglyétörvény, legyen munkaképesség és kedv ; — lépjen észszerű takarékosság áz esztelen tékozlás és fényűzés helyére; úgy Magyarországnak nem kell kfilső ellenség; nem kell nemzetiségi kérdés, a»mupka.- ipar- kereskedelmi- fényüzési kérdésiek pár évtized alatt fel fogják emésjtepiÁ Az aristokratia nagy részétől nem lehet e tekintetben várni semmit, tisztelet, becsület azon kevésnek, kik szereznek,. vagy legalább birtokaikat el nem áztatják, — nem lehet, mert a fényűzésben ők a példaadók, és minden darab föld eladásával, melynek árát el- prédálják, s idegen kézre juttatják, fogyasztják a nemzeti erőt, vagyont. Az ideig lesz e hon magyar, mig a föld magyar lesz. Ha a föld kiesik kezéből, kiesik lába alól is. Nem lehet várni tőlük az iskola- ipar-, kereskedelem ügyeinek javításában azért sem, mert egy része még most is külön iskolát követel gyermekei számára, hol a múmiák neveltessenek. A múmiáknak helye pedig a katakombák, s nem az élet. Ezek a földeladók, külön iskola követelők, kinőttek az életből. Hanem a középosztálynak is meg van a maga hibája, mi Magyarország jövőjének sorsát nehezíti, — ez t. i. hogy mindenki, föld- birtokos, pap, tanító, kereskedő, földmi vés, a ki csak szerét teheti, mindenki jogásznak, bírónak neveli fiát; gazdának, kereskedőnek, iparosnak senki, vagy igen kevés ember. Hát mi lesz a mai gyakorlati világban az oly nemzetből, melynek fiai ha tanulnak ügyvéd s biró katona lesz, mint ez jelenben áll, a praktikus ember pedig a Diogenes lámpájával keresendő ? ? Földmivelő ország fényűzést nem folytathat, nem bírja meg. Nem élet az, csak ten- gődés: egyik évről másik évre élni; jelen évben elkölteni pedig a jövő év termését, vagy adósságból élni: egyenlő a bukással. Kedves barátom 1 hogy a gondatlan életmód mily fokra hágott Magyarországon, megítélheted e lapokból is, melyben neked török leveleimet küldözöm. Gondolom a 23-ik vagy 24 ik számban van egy czikkecske ily czim alatt: „Beküldetett.“ Olvasd el figyelemmel. A nemzeti szellem nyilatkozata az. Egy jóllakott gyomor festi ott az alkotmányosság élveit s gyönyöreit. Lásd ennek az alkotmányos gyomornak napi fogyasztása — minden fogásból 2—3 tál étel, — szekeres, napszám, bor, — bele került egy köböl gabna árába. Ha az alkotmányos gyomor nem igen válogat, a napok közt nem tart heverő hétfőt, mint a kézműves legény, s az évnek minden napjain alkotmányos, úgy megemészt egy alkotmányos gyomor évenként 365 köböl és egy véka gabonát. (Folyt, köv.) tői, az utcza felőli ablakhoz akartam kerülni, midőn a háznak utcza felőli fala, a hol épen a nő tartózkodott, nem állhatván tovább ellent a nyomásnak, iszonyú robajjal kidőlt, s e pillanatban eltűnt a nő is, elsodorta az ár. Midőn a hullám zaja kissé csilapult, én a helyszínére kormányoztam a csolnakot, s ' nehány ölnyire láttam felbukni a nőt segélyért kiáltva, gyermekét még akkor is kebléhez szorítva tartá. Gyorsan eveztem felé, nem sokára elértem, s épen azon pillanatban, midőn másodszor sülyedni kezdett, megragadtam karját, s szerencsésen megmentéin, de gyermeke már ekkor halva volt. Általános borzadály futott végig az illetőkön ez elbeszélés irtózatos hatása alatt. — Ez annak a nőnek sorsa, folytatá a lelkész, ki még most is eszméletlenül s életveszélyben pihen e benyílóban. A lelkész kinyitott egy ajtót s ott feküdt a szerencsétlen nő, hűséges férjének gondos ápolása alatt. Most az öreg dajka mondá el a kis Jenő hősies tetteit, melyet minden részleteiben es- merünk. Ó mennyire szerették volna megcsókolni őt a bátor nemes szivü fiút e pillanatban. — De hol lehetnek ők? teszi kérdésbe Kolozsváryné asszony 1 — Igen hol lehetnek ők ? és hol van Elemér ? Visszhangozd a lelkészné. — Ne féltsétek őket 1 nyugtatá meg a lelkész a kérdezősködőket s az egész társaságot. Bizonyosan biztos helyen, s csakis az éj gátolhatja őket a haza jövetelben. Reményem van, mely engem nem szokott megcsalni, hogy holnap meglátjuk őket. — Most pedig nyugodjunk le, pihenjük
