Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
tább, indokaim sokkal nemesebbek és sokkalin- kább az ügy iránti szöveteiből vannak merítve, minthogy egyes személyekre való tekintetek, valaki ellen ^elrejtett vádoló támadások“, még ha az a valaki magas állású személyiség lenne is vezérelnék toliamat. Mert van annyi szabadságom, függetlenségem és bátorságom, hogy ha személyekkel, egyesekkel volna dolgom, nyilt levelet intéznék hozzájok. így nem adtam arra okot, hogy nagyságos Kiss József tanfelügyelő ur, mint iskolái felügyelőt vádaskodásokkal illessen s vólt tanítónk hanyagsága miatt magamat éa községet, melyben hivataloskodom, pellengérre állítson; vagyis e szóváltásra az alkalmat nem kerestem, hanem mint e lapnak munkatársa, munkakörömbe eső ügyekről, személyekre való tekintet nélkül, Írtam; sürgettem annak előállítását, a mit szükségesnek láttam; a hiányokra, hibákra s tévedésekre a? illetők, azok közt a tanfelügyelő urnák is, figyelmét alkalmilag felhívtam. S ha volt említés téve czikkeimben személyekről, mindig csak ez utóbbi értelemben volt. Hogyha a tanfelügyelő ur meg nem állhatta, hogy feleletet ne írjon s vádakkal ne forduljon ellenem, talán azért, mert egyéb okot nem látok, hogy a megyei népnevelés ügyhöz én is merészlek szólani s e téren a hiányokra ujjal mutatni, vagy legalább azokat jelezni, — kötelességgé vált részemről vele szóbaállani. S én ezt ezennel megteszem; ámbár nem valami jó kedvvel és nem is nagy örömmel. Megteszem: részint azért, hogy a félreértéseket tisztázzam; hogy a személyemre, községünkre szórt vádakat, hanyagságot sat. elutasítsam, s a roszakaratu, hibás és igazságtalan értesítés helyett, az olvasót hiven értesítsem némely dolgok felől; részint azért, hogy elmondjak egyet-mást K. J. urnák, s némely eljárása felett nézetemet szabadon, őszintén, függetlenül nyilvánítsam. Másrészt nem örömest, tartózkodva vettem fel a tollat; mivel tekintélyes állású s nálamnál idősebb férfiúvá szállók síkra; mai társadalmi fogalmaink pedig elitélik az embert, kivált ha ifjabb, mihelyt lát ják, hogy ez a tekintélyek bálványai előtt térdet fejet nem hajt; azaz, társadalmunk előítéletek, öröklött hibás nézetek, téves fogalmakkal nyü gözte le magát. S szomorú dolog, hogy úgy van, de úgy van, hogy: nem azt nézik első sorban „mit“ mond valaki? igaz-é, jó-é, czélszerü-é az a mit mond? hanem azt nézik fájdalom „ki" mond valamit? öreg-é, ifju-é? tekintélyes vagy alacsony állásu-é ? És a minő szemmel néznek, olyan után ítélnek is. Ezek után jönnek még hivatali, születési és más előjogok, melyek nemcsak a küzdést, hanem az igazság győzelemre juttatását is nehézzé teszik. De az előítéletek é téves társadalmi nézetek békóit is törni, zúzni azoknak nyűgeit tépni, szakgatni kell nyíltan nem himezve-hámozva, példálodzva s kerülgetve Mert ha amolyan érdekek vezérelnék lépteinket tetteinket, akkor a fejlődés, haladás, tökéletese dés üres szó, kegyes óhajtás s ábránd maradna örökre. “MWM “wOJ »VMMV-I *a tanfelügyelő ur is, figyelemmel kisérik roükö désemet, arról győz meg, hogy folytassam, a mit elkezdtem; mert nem süket füleknek beszélek és szavaim nem kárhoztatvák a „kiáltó-szó“ szerepére, hanem viszhangra találnak. Ezért leen< mostani válaszom kissé terjedelmesebb, részlete sebb, mint máskülönben lett volna; és azért mert bizonyos, a népnevelés terén elfogadott elveknek tisztázásáról lészen szó. Most már elkezdem izekre szedni s alkatrészeire bontani a tanfelügyelő ur „feleletét“ hogy komolyan, a személyeskedés sallangjai nélkül, tárgyilagosan szólhassak hozzá. Igenis 1 izekre kel lend azt szedni; mivel sok csinja-hinja van. Sokat akar mondani, hogy magát tisztázza és hogy az engemet az olvasó előtt befeketifsen, elhallgattasson. Kiveszem tehát a czikknek tárgyilagos részeit s azokat személyeskedéstől menten, elvi fontosságra emelem s úgy adok reájok választ. Válaszom általános és részletes mellék- czimek alatt két részből fog állani. A miket általánosságban megjegyezni fogok »..„feleletre“, azok im itt következnek. Először is a közvélemény nevében való felszólalásaimra azt kérdi a tauf, ur: „annak megbízásából szólok-é, vagy a nélkül ?“ Nem tudom uram, hogy minő fogalma van a közvéleményről, de kérdéséből azt látom, miként ön szerint akkor szólhatnék a megyei közvélemény nevében jogosan, ha a főispántól kezdve le a kis- biróig és barangozóig minden egyes embernek kikérném 0 vagy ama tárgyra vonatkozó véleményét. A közvélemény hatalmára nézve pedig én egy nagy szellem müvéből azt tanultam, hogy az nem függ egyes ember életétől, hanem nagy és általános elvek uralma alatt áll. (Angi. miv. tört. Buckle H. J. in-dik It. 135 1.) Folytatom a megjegyzések sorát, az általánosságnál maradva. Hogy a statistikai adatok összeállítása és kinyomatása, felszólalásom előtt elhatároztatott a megyei isk. tanács által: ezt csak a feleletből tudtam meg bizonyosan. E pontra az az észrevételem, hogy jó lenne máskor az ily felszólalások megelőzése végett az isk. tanács határozatait, a gyűlések jegyzőkönyveit, legalább kivonatban közölni a megyei közönséggel ! Hadd látnánk és hadd olvasnánk I mert hát igen sok embert, az egész társadalmat érdekli ez az ügy és ennek menete. A megyei lapok szerkesztői, azt hiszem, hogy szívesen közlenék ilyesmit. A zugiskolák bezárására nézve azt mon dóm: jó, hogy azokban a tanítás eltiltatott; de itt nem szakad vége a dolognak; mert a bezárása ez iskoláknak a legkönnyebb dolog; hanem fő dolog mindenek felett az uj, a törvény kivánal mainak megfelelő iskolának megnyitása; vagy legalább az arról való gondoskodás, hogy a zug iskolákból kitiltott gyermekek járnak-é más is kólákba ?! Erről szeretnék már én egy tudósi tást olvasni mielőbb 1 Ha már itt vagyok, ide irom azt is, hogy az izr. tanfelügyelőségről megyénk ben, most vettem első tudomást; s talán sokan eveznek e részben egy hajóban velem. Én e tu datlanságomat bevallani nem szégyenlem; mert ama nevezett izrael. tanf. működésének nyomaira eddig nem akadtam, több évi figyeléseim daczára sem. — Na, de csakhogy ezt is tudom! Továbbá azon közlésre, hogy az alsósza- bólcsi és hajdukerületi ref. felekezet kebelében a tanítói egyletek derekasan működnek, azt mondom : jól van, hál’ Istennek. Éljenek és működjenek soká! De megint arra valók a megyei lapok, hogy az ily közérdekű szellemi mozgalmakról a megye más részén lakó közönséget értesítsék. Miért nem küldik azon működő egyletek meg a szerkesztőknek az erről való tudósítást?! Hiszen az ilyekkel megyénk ió hírét csak emelhetnénk ~ vva/wav«. «riaiyiticb pcuiuKoii ieiKesum6HK ei hasonló tettekre buzdittatnánk; mert tanf. ui mint paedagog jól tudja azt bizonyosan, hogy az élő jó példának véghetlen nagy jelentősége, befolyása van. Azt meg kár mondani ott a magas pólczon, hogy hát én járjak utána s szedjem ösz- sze ezen adatokat I mert hát nekem nem adatik utazási átalány. Különben uram járok én ám az ilyen adatok után; olvasok is, utazom is olykorolykor, bár nem „államköltségen“ de hát közvetlen tapasztalásból csaknem lehetetlen mindent tudni. Erre valók volnának az egyleti és más gyűlésig vagy gyűlésen kívüli eljárásokról közlendő tudósítások. Még a felelet ezen pontjához van egy szavam. Alsószabólcs és a hajdúkerületben a reforlaiusokon kívül többféle felekezetek vannak; felső-szabolcsban hasonlóképpen; ezeknek is van ? ezeknek egyáltalában nincs — úgy tudom __egyletük; van névleg tankerületi felekezeti je llegnélküli egylet is; hát ezeknek a működéséről miért nem emlékezett Ön meg oly részletesen ? Mert ezek máig is még csak névleg léteznek. És igy nekem — hallgatólagosan — kénytelen igazat adni. Azt a kis részt elősorolja a felelet, a hol mozognak, ébredeznek; de a nagy részről, a hol alusznak, bölcsen hallgat. Eszébe jut biz itt az embernek ama pap válasza, ki a félj éré perlekedő, panaszkodó aszszonyra ilyeténképpen förmedt rá: ne az urad hibáját mond fiam, hanem a magadét!“ S én ismét azt kérdem, mivel még mindig van okom kérdeni általánosságban : mikor ébrednek már névleges tanitói-egyleteink a munkára? mikor?!......... Az általam, a múlt évben, beküldött statistikai adatokra szükségtelen volt kitérni; de hát itt is, megint hogy magát tisztázza s engemet feketíthessen, valamit kellett rám mondani; hát beszél, azaz, hogy fizet ekképpen a szívességből, készséggel és jó lélekkel ezen ügyben tett munkámért. Szép fizetés! Ebben igazán nincsen köszönet. Szivességből tett munkáért s jó akaratú megjegyzésekért igy fizetni, ilyen szemrehányásokat tenni alapos ok nélkül: hálátlanságnak is bélyegezhető eljárás. — Azt mondja egyik szavával, hogy tanácsomra neki szüksége nincs; de későbben másik szavával megint elismeri, hogy tanácsra, jnint mindenkinek, neki is szüksége van s azt elfogadja tőlem is. Mi türes-tagadás, biz az felfér mint nekem: úgy önnek is uram! Mert például szivességből tett munkáért szemrehányást tenni, nagyon de nagyon „tanácstalan“ eljárásra mutat. Máskülönben ezt az egész statist, adatokra vonatkozó dolgot kár volt kettőnk vitájába keverni ; mivel kettőnkön kívül egy harmadik személy is érdekelve van. Tehát hagyjuk máskorral (Folyt, köv.) a t. VIDÉKI ÉLET Utóhangok dadai jegyzőválasztáshoz. Motto: Papnak templomban a helye. E mondatot nem valami ó-kori bölcs hagyatékával öröklők, — a nép ajkán forog ez napjainkban, de helyességét mégis csak kivételesen fogadjuk el; mert a mily szerencsétlenség volt egykor a hatalmat kizárólag az egyház szolgáinak engedni át, épen oly igazságtalanság volna jelenben a polgárt, mivel esetleg papi pályát választott, a közjog gyakorlatából kiküszöbölnünk. Van azonban a kérdésnek egy más oldala is. A politika különösen hazánkban, oly magas hullámzásba hozza a szenvedélyeket, hogy a pártharcz dühe minden bármi csekély közügy elintézése körül is megújul, emelkedik. Ha már most ezen sokszor dicstelen, néha szennyes eszközökkel folytatott küzdelem élén a „béke és szeretet“ tanának hir ueiojei, a papot látjuk s az ily szereppel egyUU járó erkölcsi, vagy épen testi bántalmaztatásának tanúi vagyunk, — ily esetben magunk is elfogad juk: papnak templomban a helye! És ily jelenet botrányát értük meg szept ember 1-jén t. Dada községházánál a jegyzővá lasztás tartama alatt, — áldozata, ha úgy tetszik hőse Kolmer József plébános ur volt. Mióta ezen különleges tulajdonokban gazdag lelki pásztor községünkbe került, a polgárok egyetértése, békéje mindinkább fogyatkozik, a botrányok napirenden vannak. S ezeket a tisztelendő ur szeretni látszik, vagy legalább kedve telik bennök A megye alispánjához intézétt nyílt kérdésünkben érintők már azon kivételes helyzetet melybe t. Dada községe jutott — s ezúttal arra TARCZA. Hogyan is származtak az idegen telepek ? (Elbeszélés.) n. Alig viradt, midőn már útban voltak Sárköz felé a fóldesurhoz, tiszteletes uram, a biró, meg egy esküdt ember, s dél volt midőn szerencsésen meg is érkeztek. A nagy fogadóban megszállva, tiszteletes Pankotay Imre uram előkereste hoszszu fekete papi dolmányát s bő redős palástját s ezeket magára öltve, a mint illett fekete csákós kalpaggal fején, megindult küldött társaival együtt a bárói kastély felé. A kapuban egy harisnya és csattos csípőkbe, s paszomántos vörös frakkba bujtatott, — hoszszu ezopfos egyéniség állotta utjokat, — nagy ezüstös gombu botjával, s háromszögű kalapjával eltakarva tenyérnyi fülét, hegyes vörös orra alatt hoszszan keresztbe mélyedd szájából bocsátott is ki, magyar füleknek éppen nem kellemes sváb hangokat: de a melyeket bizony a jöttek meg nem értettek; mert bár tiszteletes Pankotay Imre uram járt is ifjú korában a hollandi és németországi akadémiákon, s talán még zsidóul és arabsul is értett; de a hős Herman nemzetének nyelvét nem ért reá megtanulni, lévén Európa öszszes miveit embereinek érintkező közös nyelve a latin. Végre is a hegyes orrú kapus lármájára egy sarkantyus egyéniség került elő valahonnan, b ekete forgós magas csákóját, zsinórral czifrán kihanyt s pitykés dolmányát s fél vállra vetett mentéjét, tarsolyát s görbe kardját látva huszárnak gondolná az ember, ha egyenesen választott, hoszszu ezopfba font s elöl kemény hurkákba csavart haja, s bajusztalan ajkai tétovába nem hoznák az embert. •— És még is huszár volt! 1 . uraim 1 & szép királynő bársony sima ajkainak látása nem csak a burkus királynak üzentetett az udvarias magyarral hadat, hanem a bajusznak és szakáinak is I — S ha bár Nagy Fridiiktől a magyar vitézség, a vér és életáldozat nem tudta is viszsza venni az elfoglalt fél Silé- ziát: de a szegény magyar bajuszot s szakáit, s a főurak s papok közül a magyar nyelvet sikerült még is kiirtania! Tehát jött a huszár, s egy pár szedte vette kiszaladt bajusztól fosztott ajkain, de melynek helyét azért sokszor meg meg pödörgette. Meglátván azonban tiszteletes uram komoly alakját, s hallván miként rimánkodik a bebocsáttatásért a szögletes fejű Czerberusnak, gyorsított léptekkel, s nyájasabbra vont pofával közelgett a jöttek felé, s katonásan üdvözölvén megkérdező: — Megkövetem alássan, mi járatban volnának kegyelmetek ? A lelkész előadta, hogy ők a csegöldi jobbágyok küldöttei s a nagyságos báróval óhajtanának beszélni: de ez a sváb utjokat állja. —Már hiszen vitéz tiszteletes uram most az egyszer nagyon roszkor jöttek, mert a nagyságos bárónak vendége van, valami igen kedves bi- rátja, egy német offiezér, éppen olyan mintegy >éklegény, csak a gyolcs kötény hiányzik előle, a iájából is csak úgy hull a liszt. Most ezzel olvasgatnak valami diákos nyelven a kerti hársak alatt, s az ebédet is ide s tova fölszolgálják ne- dk, azután meg aludni fognak egyet, estére pedig kilovagolnak, s ilyenkor még a prefektus ur sem beszélhet a nagyságos háró generalis úrral, lanem még is mondok valamit: majd úgy este elé, midőn szűnik a meleg, jöjjenek el az istállók : elé; mert mielőtt a nagyságos generalis meg az offiezér kilovagolnának, a nagyságos báró lejön vendégével és sorba nézik a vezetékeket, s a melyik paripa ott megtetszik, azt kell a lovász- mesternek megoyergeltetni. Ekkor leginkább leszélhetnek vele. A tanács követve lön. A jöttek viszszatér- tek ft fogadóba, s estére a báró pompás istállójához értek. Csak hogy el nem késtek. A báró egy huszárjához hasonló huszáros, csakhogy paszo- mántokkal rakott öltönyben, hajporozott ezopfos fején fehér kócsagos nyusztkalpaggal már ott volt, s egy arany paszamánttal terhelt alsó szögletein hátra kapcsolt kék kabátos, ezombig érő sárga bársony mellénybe, ugyan ilyen térdig érő bugyogóba, s szárain fehér selyem harisnyába burkolt, rengeteg hajporral elárasztott savó szemű hórihorgas egyéniséggel beszélgetett, még pedig a mint főurakhoz illett, franczia nyelven, mig a lovászok egy holló fekete és egy almásszürke paripát nyergeitek számukra, huszárunk pedig már katonásan állott paripája mellett az indulásra várva. Nem volt veszteni való idő. Előléptek. Biró uram és esküdt társa elkezdték a szokott köhé- cselést. Mire a báró villogó fekete szemeit felé- jök forditá. — Hát kendtek kicsodák s mit akarnak ? rivalt reájok. — Alázatosan szupplikálok nagyságos báró és generalis uram nagyságodnak, én a Csegöldi re- formata szent ekklézsia prédikátora vagyok s alázatos szegény szolgája nagyságodnak, ezek a becsületes emberek pedig, nagyságod csegöldi jobbágyai — szólt a pap az utóbbiakra mutatva, mire azok igyekeztek a báró kezeit elkapdosni, hogy hódolatukat egy egy hangos kézcsókban nyilvánítsák. A báró elkapta kezeit s rájok kiáltott: — Takarodjatok hátrább. — Azok hátrább vonultak. Mondja kend hát — szólt a paphoz — miért jöttek? — A csegöldi hereket úgy értettük a nagyságod ispánjától, — becsű szerint el akarná nagyságod venni csegöldi jobbágyaitól. Azért instál- nánk alázatosan nagyságod előtt, hogy minek utánna a berek porondját ő kigyelmök elei plántálták be és a Szamos hordta nekik, s minek utánna innen is megkapja nagyságod a kilencze- det, hagyná meg a kezökön nagyságod. — Könyörgünk alázatosan mi is— kezdé ft szorítkozunk, hogy a Kókay Benjamin volt dadai jegyző választásának megsemmisítését rendelő megyei határozat törvényességét' kétségbe vonjuk. E tekintetben Kolmer úrral egyetértünk, — hanem midőn a sérelmes határozat felebbezése helyett, a szabályszerűen előkészített ujválasztás alkalmával, mint a „község megbízottá“ (ohó!?) az eljáró szolgabirót arra hívja fel: adjon tanácsot, miként lehetne a választást meghiúsítani... s midőn ezen czélját el nem érheté, a tömeget maga s kedveltjei által rúgásra és kitörésre ösz- tönzé ... ekkor mi is, sőt ha az olvasót végzete a helyszínére vezényli s látja vala tisztelendő urat az ellenpárt szavazóit elővezető kortessel ölremenni .... a fejlemények következtében pandúrok által a teremből likisértetni.... majd ismét czimborája, Polonka Albert urammal az utczán viselt dolgaik miatt da capo pandúrokkal elévezettetni.,.. . s rögtönös elzáratását kilátásba helyezve a szolgabiró által ismételten nyilvánosan megdorgáltatni, — úgy hisszük, az olvasó is elfogadja a népszólam igazságát: papnak templomban a helye! De ha t. K. ur magatartását botrányosnak találók, hasonlóan megengedhetlennek tartjuk hogy választás közben, holmi curatorok szónoklatot indítsanak s Löky Márton most már jegyző urat azért ajánlgassák mivel református — Székely urat pedig mivel görög kath. azért ellenezzék, — mert természetes előttünk, ha két teljesen ismeretlen egyén közül ki ki saját hitfelét választja, de nyilvános szónoklatot tartani a vallás érdekében, — visszaesés a vallásgyülőlet meredélyén ! Mit mondjunk továbbá azon izetlen szóve- gyülékről, mely a 72-ki tisztujitást a dadai jegyzőválasztással ezélzatosan párhuzamozva a hivatalosan működő szolgabiró személyét semkimélé, állitván, hogy Ónody Géza szolgabiró ur 4 szóval lett akkorán tisztviselővé választva! ? Talán fülébe ment már ekkor a curator- szónoknak, hogy T. Eszlár a dadai a. j.hoz vissza kebeleztetik s a reménynek azon fakó sugara, miszerint nevezett öröksége miatt hivataláról lemond s helyettesítés, vagy választás következvén, valamely kedvező véletlen .... Igen,e szürke- fakó remény sugár is elenyészett! de egy merész roham egy becsületes ember önérzete ellen — ez még segíthet. Rósz taktika: vaktöltéssel (hazugsággal) lövöldözni , az ellenséget! Onody Géza ur egyhangúlag lett három jelölt közül szol- gabiróvá megválasztva, e tényt elferditni nem lehet,valamint azt sem, hogy vetélytársa, ki őt ez alkalommal hasonlatba vonta, Hosszú- falussy László ur pedig, — minden „missolás“ daczára „nichts“-en maradt. Több dadai polgár. Nagyvilági hirek. Spanyolország. A nemzeti hadsereg az Ebró partján némi sikert aratott Laserna tábornok az északi hadsereg parancsnoka, kinek főhadi szállása Logronoban van, már egyidő óta készületeket tett Quandia megtámadásához; azonban a támadás nem kezdetett meg, mert Lasernának nem volt elegendő ereje; a kiszolgált katonákat elbocsátották és ujonezok helyettesítették őket, kiknek először volt puska a kezökben. 13-iki madridi távirat szerint az északi hadsereg átkelt az Ebron. A carlisták valószínűleg ütközet nélkül visszavonultak Panecerrada felé a vitorlái országúton. A csapatok erre Quandiába bevonultak. A karlisták ellenállásnélküli visszavonulása a Don Carlos táborában uralkodó egyenetlenség és elbátortalanodás jele. Németország. Az Amim-eset megvilágítva két jobbágy; de nem végezheté; mert a báró rájok kiáltott: — Minekutánna, annakutánna, könyörgés ide, könyörgés oda. A föld az enyim, tietek a fa, becsárát megkapjátok, s most pakoljatok. — De alázatosan könyörgöm nagyságodnak .... kezdé ismét tiszteletes Pankotai uram. Hát kendet ki bízta meg prókátornak tiszteletes uram ?! Hát az a tiszte a becsületes prédikátornak, hogy a jobbágy népet a földes ura ellen lázitsa? — mond a báró. —Nem lázzitottam én nagyságos uram, de sőt inkább azt hirdetem, hogy minden teremtett lélek a felsőbb hatalmasságnak engedelmeskedjék, most is én tanácsoltam, hogy a könyörgés útját válaszszák nagyságod kegyes színe előtt. — Hát még mi féle utat tudna kend ? Ha nagyságod kérdez, én felelni tartozom: a törvényutját nagyságos uram! —Igen! Talán még a hatalmaskodás útját is ? —Isten őrizzen nagyságos uram; én a béke és a törvény terén állok. — Hát ha én meg azt kérdem kendtől: miféle törvénynél fogva van kenteknek liberum exer- citiuma a religio dolgában Csegöldön? — A bécsi, linczi és a nikolsburgi paczifica- tiók s az országos articulusoknál fogva nagyságos uram. — Tu ja kend azt: salvo jure dominorum terrestrium, ha olyan nagy törvénytudó! Tudja kend, hogy mint földesur én szabom a törvényt, s úgy lázitsa kend ellenem a jobbágyimat, hogy íátán szabom meg az artikulust, s a paczificatiót íáboru ne kövesse! Hallottam már, hogy milyen izzító. — Nagyságos báró én nemes ember vagyok! —Vigye el hát kend a kutya bőrét még szélen van. Tiszteletes Pankotay Imre uram is felcsapta evett kalpagját, s kopott palástjába burkolózva cét társa után, kik lassan lassan megszöktek a laragos báró elől, — eltávozott.. — (Folyt, köv.)
