Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-12-20 / 51. szám
kodvavana patiensek legnagyobb kényelme felől is. A levágott fő egyáltalában nena szenved semmi sérülést; mert a mint levágatik, azonnal fürészporral tölt kosár fogadja- Valóban kedves egy intézmény, nem messze Aradtól. A hely is ég jól van választva. Kár, hogy nem okt. 6-án tétetett az első próba. . De hát mindez csak bir. En nem akarom hinni, hogy e hydrát, melyet őrjöngő népszenvedély gondolt ki, a XIX. szád végén náluk is megismertessék. ’ ' A modern műveltség, melyre oly büszkék sokan (én nem,) nem tűrheti,1 ha elvéhez hü, a halálbüntetést. Ez a legnagyobb bárbárságok egyike. Sem az állam, sem a társadalom, sem a társadalmat tevő tagok nem' bírnak ab- Bolut életjoggal. Mit gyakorol tehát az állam oly jogot, melyet neki senki soha nem adhatott át? Mit vág be az Isten kizáró jogában, ha az Istent tiszteltetni kivánja? A bűnös ember nem más, mint erkölcsi beteg — a betegeket nem megölni, hanem gyógyítani szokás a müveit embereknek... a vadak ölnek. Aguilotineel van Ítélve a történelem által, csak oly gyalázatos intézmény, mint a magyar akasztófa. Meddig fognak égni e szenyfoltok a társadalom homlokán ? Igaz, hogy hajdan a legolcsóbb nevelés volt, sőt bevégzése a nevelésnek. A bűnös hirtelen lemondott minden bűnös vágyairól. Nem kelle ide semmi költséges iskoláztatás. A bakó egy maga elvégzett néhány perez alatt mindent, a mit a philedelphiai fegyintézmény csak hosszú évek során teljesíthetett, valamint az iskolai nevelés is. Most, midőn a katonaság fentartására 130 millió is kevés már, s a népnevelést az ^ állam nem veheti kezei közé; mert a katonaság feleszi pénzét: tehát olcsóbb expediens lehet a nyaktiló a költséges iskoláztatás helyett. Mindegy, akármit mondjanak, én nem vagyok barátja a halá büntetésnek. A halálbüntetés rósz példa: mertjogbitorlás, s a bitorlást az erősebb gyakorolja. De hogy ki lesz holnap erősebb, azt a „ma“ nem tudhatja!! Én részemről a temesvári újságot nem akarom hinni. Nagyon rósz vendég... megbélyegzett vendég ... Nevét is el kellett volna feledni, vagy feledtetni régen. Nem tanácsos a rémekkel játszani. Inkább adassék kegyelem a legnagyobb bűnösnek, mitsem az igazság a hóhérra szoruljon, s oly emlékeket vonjon fel, a melyekért máig pirul arcza a józan emberiségnek. Az igazság, mely a vérszomjas hóhérnak nyújt kezet, még. ma is Themis pogány állapotában szenved, azaz, vak. örvendeni fogok, ha az fog kisülni, hogy az egész nyaktiló-historia csak hírlapi kacsa. Dr. Heiszler József. Felelet*) az „egy szó“-ra, melyet a „Közlöny“ szerény napszámosa Lukács Ödön „országos újságírói egyesület“ czimü czikke ellen intéz. Motto „Adtál uram esőt, de nincs benne köszönet.“ Közmondás. E napokban kezembe akadt Jókainak a „Szerelem bolondjai“ czitnii regénye. Mindjárt az első kötetnek úgy a 85-ik lapja körül leír Jókai egy megyei gyűlést, a melyen inditvá- nyoztatott, hogy miután az egész tisztikar leköszönt, azt a zászlót, a mely a megyeház erkélyén lobogott, ünnepélyesen vigyék ki a temetőbe 1 azt az ott eltemetett honvédek sírjára tűzzék ki. Ezen indítvány beható tárgyalás után elfogadtatott és az ünnepélyes menet iránt mindjárt meg is tétetett az intézkedés. Még csak az volt hátra, hogy ki legyen az az egyén, a ki ezen komoly alkalomhoz képest beszéljen a honvédek sírjánál? 1 a gyűlésen sok szép készültségü szónokot lehetett’ hallani, a kik az ügy komolyságát tekintve,, helyes érvekkel támogatták állításaikat, és ezek közül lehetett volna is választani; igen de ez alkalommal a derék főispánnak nagyra nőtt fia is jelen volt a gyűlésen, a ki a karból a sok szép szónoklatot csak végig hallgatta, de semmit nem szólt. A megye notabi- litásai akként gondolkoztak, hogy Elemér — j igy hívták a főispán fiát — bölcs ember lehelt, mert semmit sem szól; válaszszuk meg hát őt szónoknak, ráestek aztán Elemérre, hogy a ’honvédek sírjánál szónokoljon. Hiába szabadkozott, hogy P nem tud hozzá, neki semmi talentuma ahhoz, nem hagytak neki békét. Látván Elemér, hogy itt nincs szabadulás, hogy már csakugyan szólani kell valamit, elővette a közelében levő bátorsággerjesztőt, abból meglehetősen, azaz csak szokás szerint besziván, úgy, hogy mire a helyszínére értek, készen 'volt a szónoklattal s következőleg szólt: „Ti derék honvédek. A kiket én nem ismertem soha, a kiknek volt hazájok, a míg éltek 1 s hogy meghaltatok, megint van hazátok, és igy különb emberek vagytok mint mi. Eljöttünk megmondani nektek, hogy még nincs itt a feltámadás napja. Alhattok békéveL Addig is elhoztuk ezt a zászlót, mely nektek egy életbe került; nekünk pedig került hét forint ) Közöljük e czikket, habár saját személyünket érdekli is. Némely erősebb helyet kihagyunk ugyan abból • mert mi a vitában is szem előtt kívánjuk tartani az — illemet, még akkor is, midőn ellenfelünk il- Jemtelen fegyverrel harezol. Szerk. és huszonöt krba nyelestül, s most nem tudjuk hová tenni.1Ez is „egy szó“ a komoly tárgy felett, de hogy milyen szó, azt magyarázni felesleges. Nem tudom, vájjon a „Közlöny“ szerény napszámosának is ily közérdekeltség folytán kellett-e szólani a Lukács Ödön által megpendített eszméhez, — mint Elemérnek, — nem tudom, oly behatóan készült-e a tárgyhoz szólant — mint Elemér? — azt sem tudom — mert nem láttam, hogy oly kézzélfoghatólag okosodott és bátorodott-e meg mint Elemér ; mindezt nem tudom és semmi közöm az előzményekhez, én :iz eredményből itélvfe. arra a tapasztalatra jöttem, hogy ha a „Közlöny“ szerény napszámosa nem szól olyan tárgyhoz, a melyhez nem ért, úgy — sub rosa mondva — bölcs maradt volna. Az,„egy szó“ komoly átolvasása után arra a meggyőződésre jöttem, hogy a „Közlöny“ szerény napszámosa nem az igazságnak — nem a tárgyhoz komolyan hozzászólásnak és nem a férfias eljárásnak az embere, hanem a rágalmazásnak, a kenyéririgységnek és a folytonos piszko- lódásnak ügyes és tapasztalt mestere. Ezen merész állításaimat következőkben igazolom.* Ha én a „Közlöny“ szerény napszámosa vagyok, sokkal szerényebben járok el, mint ön; nevezetesen, nem azt nézem, hogy ki ir valamit, hanem azt, hogy mit ir; és ha aztán a tárgy, az eszme életrevaló és hasznos, akkor azt elfogadom, ha észrevétel: im vannak rá. azokat közzéteszem és komoly férfiassággal megvitatom. Ha a tárgy nem életrevaló, akkor azt döntő érvekkel megsemmisítem. Ha pedig a tárgynak se mellette, se ellene szólni nem tudok, akkor hallgatok. Önre nézve ez lett volna a legelőnyösebb. Valamely igazság nem azért igazság, mert azt ez vagy amaz iró mondta, hanem azért, mert a meggyőződéssel és a józanokossággal a legjobban megegyezik. Lukács Ödön senkit s igy önt sem kényszeríti arra, hogy az ő eszméjét elfogadja, ő |azt egészen az emberi szabad akaratra és a józan észre bízza. Látja szerény napszámos ur, ön nem igy jár el, ön a tárgyról jó formán semmit nem szói, hanem rágalmazza és piszkolja Lukácsot. — A tárgyról csak annyit mond, hogy nem látja annak sem szükségességét, sem czélszerüségét. — Hát az okadatolás hol maradt uram? vagy ennek szükségességei nincsenek az ön cáputjában ? A mi ezután jön, az mind rágalom és piszkolódás. Azt mondja ön, hogy L. Q. a „Szabolcs“ 16-ik számában a vidéki sajtó, vagy is a vidéki njság szerkesztők nevében oly szerény télén hangon szól a fővárosi sajtóról, tehát az azt intéző országos tekintélyekről és újságíró tehetségekről, a mely hang mig egy oldalról, minden- szerény embert méltán megbotránkoztat, másrészről a vidéki sajtót a legnevetsége^ sebb színben tünteti fel az olvasó világ- előtt. Én azt a czikket olvastam és nem találom, hogy szerénytelen hangon volna írva, sőt hajlandó vagyok azt hinni, hogy azt a czikket ön nem is olvasta el saját testi szemeivel, hanem ön azt oly emberrel olvastatta, aki csak is szerénytelen hangon szokott olvasni. Azt sem találom I nem is latom, hogy önön kívül már Imás embert is megbotránkoztatott volna az a [czikk, ön pedig, miolta csak Lukács szerkesztő, mindig meg van botránkozva s igy a - megbotránkozás önnek nem is kerülhetett most sem nagy fáradtságába. . Nagyon kár volt önnek kitenni a lapba azt, hogy Lukács 10 hónapos szerkesztő, mert most már azt is tudja mindenki, ■ hogy • ön 10 hónap óta van megbotránkozva. Ön megbot- ráukozva lévén L. miatt, nagyon természetes, hogy nem oszthatja az 1 véleményét, annyival, is inkább, bogy némelyiket talán fel f se tudja érni észszel, a mint a szóban forgó czikknél is látszik. Különben öntől az nagyon szép dolog, hocy ön a fővárosi és vidéki sajtó mellett felkötötte I kardot és mint védő lépett fel; de az kissé genant dolog; hogy még a csatát el sem kezdte jó formán és már beszalad a piszkos; mocsárba, megfeledkezve a kardról, sárral dobál az „ellenfél“ táborára. Én különben azt hiszem, hogy ha az a városi és vidéki sajtó annyira sértve érezte volna magát, mint a hogy ön azt ráfogja, erős meggyőződésem, hogy az kilépett volna a síkra és nem elégedett volna meg oly vezérrel, mint ön, a ki már S.-A.-Ujhelyből is csatát vesztve szaladt egész Nyíregyházára, mindenütt — előre. Itt következik azon passus, a hol a„Köz- löny-* szerény napszámosa, szerénytelenül jár el, az olvasó közönséggel szemközt és a hol a napszámos ur rágalmaz, s valótlant mond. Nézzük: azt mondja a napszámos ur „Lukács Ödön irálya, nyelvezete, szófüzése, oly szánaloinra méltó, hogy még bírálatra is alig érdemes. A ki nem hiszi, olvassa meg csak az „Ujság-irói egyesület“ tárgyában irt czikkeit; meg fog győződni állításom igazságáról.“ Meg fog engedni napszámos ur, ha mi itt a vidéken magunk Ítéljük meg azt, hogy milyen nyelve, irálya és szófüzése van Lukácsnak. Önnek e részben nem hiszünk, I ön előttünk nem tekintély, hogy mi az ön ítéletét elfogadjuk. Csak ön szerint oly igen gyarló és szánalomra méltó az a Lukács nyelvezete és irálya, de szerintünk nem. Nézze meg ön a budapesti szemlének egyik májusi lapját, ott egy kisé nagyobb tekintély mondja ki LuKács felett az Ítéletet, nem olyan, mint ön, nézze és olvassa el Lukács müveit s hallgassa előadását* persze akkor, mikor nem lesz öu majd megbotrán- kozva, és úgy mondjon L< felett ítéletet.- Lukács müvét és előadását az egész tiszántúli superintendentia legjobbnak ítélte a papiszen- teléskor, ba nem hiszi, kérdezze ön meg magától a superintendenstől. Kérdezze meg ön, mi volt Lukács a sárospataki iskolában, mint szónok és költő? És ön oly igen gyarló nyelvű, irályu és szófüzésünek találja L.-ot. Különös, hogy ön csak is az újság írói egyesület czikkeiben találja Lukácsot oly gyarlónak és épen most az év utolján, mikor a lapokra nemsokára elő kell fizetni. Uram, értjük mi a stilistikát. Tudunk mi ítélni;— nem kérünk az öu ráfogásaiból. Hogy önben a' rágalmazás, a piszkolódás és a roszakarat dolgozik, világosan kitetszik abból, hogy a mit Lukács helyesen és a nyelvtannak megfelelőied ir, ön azt is képes elferdíteni és ferdeségeit a Lukács helyes. nyelvtani írása, ellenében hamisan érvényesíteni. Nevezeteden azt mondja ön, „azt a lapszerkesztőt, a ki a mondatot kötszóval kezdi;“a ki gondolkozás helyett „gondolkodást“ használ; a ki a kötszót összezavarja a módhatározóval, a ki a mondattól s annak tagjairól fogalommal nem bírván, egy mondatból többet és több mondatból egyet állít össze stb. stb. nem fogadhatom el zászlóvivőül az újságírói pályán.“ . .. Nézzük a megrovásokat egyenkint. Lukács nem lehet ujságiró, mert a mondatot kötszóval kezdi; ha ezen tétel áll, akkor Jókai sem lehet ujságiró. mert ő is a mondatot kötszóval kezdi, p. o. „És mégis mozog a föld“ szerintem ez is egy mondat s kötszóval kezdődik. Ismét elmúlt egy év, ez is mondat, szinte kötszóval kezdődik. Én hiszem, hogy Jókai és Lukács azért kezdik néha a mondatot kötszóval, mert ők tudják ezen nyelvtani szabályt, hogy: „a főnévhez jár a névelő és névutó, az igéhez és melléknévhez a határozó, a mondatokhoz a köfszó“ de hogy önnek ezen szabály helyett talán korpát tetszik tartani a két válla közt levő putinába, arról sem Jókai, sem Lukács nem tehet. 2. Lukács nem való újság ivónak, mert gondolkozás helyett, gondolkodást használ. Szerencsétlen egy kiigazítás. — Nyissa fel ön « Hegedűs nyelvtanát — nézze meg a 23. a hol 3-szor képezünk igéket igéktől, ezen §. 9-ik pontjában kedik, kodik, ködik képzőkkel képezzük az, igéket p. o. gondolkodik és nem gondolkozik. Azután nézze.meg ön ugyan ennek a nyelvtannak 142-ik §-át és megtalálja, hogy ezen ikesigében, hogy gondolkodik a fő ez,1 hogy go n d o1kod — s ebből jön a gondolkodás és nem gondolkozás. Nézze meg; ön dr. Beck József logikájának -126, 127, stb. §§-it, inipdepütt gondolkodást ,és nem gondolkozást használ. 3., Lukács ja kötszót ' összezavarja1 a módhatározóval;“ hazugság, én figyelemmel átnéztem azokat a czikkeket, a melyekre ön hivatkozik, s nem találom sehol. Jobban nézze meg, különben ha öu tudná a kötszókpt és a módhatározókat, azt is tudná, hogy azokat ösz- sisetéveszteni nem lehet. 4., Lukács nem való ■ újságírónak, mert Ő „egy mondatból többet, és több mondatból egyet állít össze“ Hát ön még azt sem tudja, hogy ezen eljárást azért tanítják az iskolában a gyermekeknek, hogy azt az életben ugv használják ; furcsa egy magyar ön nagyon. No megmagyarázom én önnek, ilyen formán:- írja fel ön a táblára ezt a mondatot., hogy a kréta és a fal fehér; no ez egy mondat; már most csináljon éhből a mondatból többet, ily formán | 1. A kréta fehér. 2. A fal is fehér, ez ugyan már több mondat; már most ismét több mondatból csináljon egyet. A kréta és a fal fehér. No érti már ? Ha nem hiszi, hogy ezt igy tanítják, menjen el ön Nyíregyházán a 4-ilc elemi; osztályba, meg fog győződni, hogy ha nem lesz: megbotránkozva. Vannak még önnek több ily szerencsétlen corveeturái is. a melyekkel öu Lukács szabályszerű nyelvtanát és nyelvhasználását sza-; bálytalanul, megbotránkozva — roszakaratulag el akarja piszkolni; ha kivánja, felelek mindegyikre, majd a folytatásban, de most ezeknek is a magyarázata hosszúra nyúlván, a többit engedem virítani, hogy ön gyönyörködjék hennök. No uram, ha ön ily fogalmakkal ily érvekkel és ily nyelvtani correctuiával ' Nyíregyházán ujságiró , akkor Tolcsván legalább is király lehet. Éu olyan nyelvtan kezelőt, illetőleg oly nyelvmestert mint ön, zsúpból is csinálok- Mi-; ért nem tette ki annak ‘ a nyelvtannak a czi- mét a mely szerint- ön, Lukácsot kiigazította,* legalább én is hadd láttam volna valamit, hol kapható az Nyíregyházán? Bandiba? zöldágon vagy az újvilágban? nagyon jó nyelvtan az, épen önnek való. Egy kérésem, illetőleg egy'tanácsom van még önhöz és aztán bezárom a feleletem azon részét, a mely az ön „egy szó“ folyt.- köv.-ig terjed. 1. Ha ön a Lukács bszmély ét nem he^ lyesli találjon ön jobbat, s há az én feleletemet megczáfolja, én is megadom magam ; de arra kérem, hogy ne piszkolódjék; mi férfiak vagyunk, szóljunk és vitatkozzunk férfiasán, mert a rágalmazás és a piszkolódás ném a nevelt férfiakhoz: illik. Látja önbe nagy hiba az, hogy nem bírja legyőzni magába a kenyér irigységet, | rágalmazást, és a • piszkolódást. Látja, pedig ön ezen fertelmes tulajdonokat mind abból a veszett gramatikából tanulta ; hagyja el ön azt a graraatikát, higyje, el hogy nem lesz oly sokszor megbotránkoztatva, tegyen ön is úgy mint „Elemér“ tett későbbi „Ne legyen egész életén keresztül, azok közül való kik, bortól megrészegednek, mert a részeges és dobzódó szegény leszen“ t. i, • szellemileg és anyagilag. ' ' • ••**Zempléni. Nagyvilági hírek. — Wagner R. és Liszt Ferencz, mint a „Fr. Blatt“ után a „F. L.“ közli Bécsbe $|jj| nák, égy nagy általános orcheste,-hangversenyt rendezni.4A programiéban a, „Nibelungok gyü- Sriíji“-böl, • s a ’„Götter dümmenung“-ból terjedelmes részek vannak felvéve. — Nilsson asszony, mint a „N. Fr. Pr.“ párisi levelezője irja, elfogadta | bécsi komikai dalszínház ajánlatát és nemsokára Bécsbe megy vendégszerepelni. ■ A — Rómában a Pantheon lépcsőzetének ásatásánál szép falképekre és dombor müvekre találtak. — A szerb kormány , a felirati vitában csak 3 szónyi többséget kapván, beadta lemondását s a fejedelem Zumich volt belügyért bízta meg uj kabinet alakításával. — Murillo egyik legszebb képét sz. Antalt két angol ellopta Szevilla egyik templomából, kivágva azt a rámából, a rendőrség azonban a képet vissza- kerithetni reméli. | j I f—r Orosz r tisztek, ( kik jelen voltak a brucki és braudeisi táborozásnál a „Rudi Invalidban“ igen dicséiőleg Írnak az osztrákma- gyarh adcsapatok fölszerelésérő', gyakorlottságáról ; csak a tüzérségre jegyzik meg azt, hogy a legújabb reformokat nem igen alkalmazták még | fegyvernemben. Fővárosi és vidéki hírek. Az akadémiai körben szombaton este, mintegy 20 nyelvtudós és iró gyűlt össze Szarvas Gábor meghívására, hogy azon kérdés felett tanácskozzanak, mikép .lehetne a magyar- nyelvet I hibák és idegen szavaktól- megtisztítani. A jelenvoltak közös elhatározásából föl- szólitás intéztetik a magyar-nyelv barátaihoz, hogy hassanak közre a magyar-nyelv tisztításának munkájában; a hibás és idegen szókat küldjék be a magyar-nyelvőr utján, j hogy azokat a minden szombaton estve összegyűlendő értekezlet magyarosokkal cserélje föl. Ezután egyes hibák és idegen .szavak kerültek szőnyegre. A „rakpart“ hibás, magyar:nyelv törvényszékbe ütköző elnevezése helyett a „part“ fogadtatott el, s összetétele lesz Rudolf-part stb, A hotel helyett (a helytelen. szálloda mellőzésével, fogadó, „raktár“ lielyétt, a régi „tárház“ magyar szó eleveiüutetett fel. Reich János bécsi., származású 1.9 éves ifjú ember Újkorén szabadon sétálgat, mintha nem ő lőtte volna még Kakas Kálmánt, Kakas János uradalmi főmérnök fiát, Reich-ot, ki rósz előélete miatt semmire sem ment, a szigorú ujkéri- tiszttartó kezeire bízták. A fiatal Kakasra irigykedettemért, az kásznár lett, ehez járult, hogy Reich sikkasztásra akarván „ csábítani Kakast, ez följelentette | tiszttartónak, Kakas noy. 17-én elment Reiehhoz. a kölcsön adott könyvekért, de mivel ez nem tudta, visz- szaadni, Kakas összeszidta, > Reich puskát ragadt s Kakas ezombját kerésztüllőtté. E seb következtében nov. 24-én meg is halt,, Reich pedig szabadon jár s azt mondja: „Szeretné látni, mikor fogja : őt- be magyar rendőrség !“ Szép dolog ez is ha Istentől van! — Az istván- téri színházat a „Reform“ szerint valósziniileg Mannsberger miskolezi színigazgató fogja kibérelni. t » A főváros tanácsa, irja a „F. L.“ szombaton felfogadta a bukovinai 8-ik csángó árva fiút, s a Josephinum csupán budapesti árvák számára vau alapitva, őt Göndöcs Lajos óbudai igazgatónál helyezte el, továbbá 100 forinttal járult a bukovinai magyarok egyházi és iskolai czéljaihoz. Ugyanezen tanács elhatározá, hogy a népszínházi bizottságnak 8 évi halasztást enged minden kamat " nélkül ama 62,000 írt lefizetésére, melyly el* a mérték hitelesítő hivatal telkéért tartozik a városnak. — Vidék. A „Borsod“ az bttani színházról emlékezvén meg, Szelesről dicsérőleg nyilatkozik; Inában, csak 'mindeoütt hódításokat tgsz | jelej> tehetség. — B,eregb,en Csanády Sándor V. atyai birtokából, annyi földterületet íratott át saját költségén Kossuth hevére, mely a vá.asztók közé való beiratást s ennek folytán mogválaszthatóságát biztositottav — Beregszászban múlt hó 28 án egy Kozmay Jáí nos nevű családapa, miután nejét és 11 évep leányát baltáyal agyonverte, beretvávál torkát elmetsáé. A férfi rögtön, a nő 3 nap nuiíva halt meg. á leány még él, de felgyógyulásáhoá! nincs remény. A férj, mint a,vizsgálatból kiderült, csendes őrültségben szenvedett, s e bor? zasztó tényt rétegen, körétté , ,el. — Pop- g r á c z Tivadar városunkban is kedvesen ismeri honvédhadnagy,' *éífe legszebb korában eihüojt Kassán. Temetése f.hó 6-án me’nt végbe Kasáán.'—2 S z e g e d e n égy Csányi * István nevű viudsi hajdú neje korán, menvén a piaczra5 alvó . féftf jére, kis fiára, és lakójuk két gyermekére zárta az ajtót, később, alkálmasint a konyháról tűz támadván, mind a hajdú, mind a három gyér1 mek megfultak az égő szalma nagy füstétől. — Ó-B e c s é n . Petőfi ünnepély tartatott múlt hó 21-kén, A . tiszta „jövedelem: I25.>írt; a Petőfi szoborra .adatott. — Garay-eml^k Fóton. Garay János ismert költő, egykor bosz- szabb ideig lakott egy fóthri paraszt* házába^ ott irta „Szent Lászlóját“ Is.1 A „Yácz Vifféki lap“ ennél fogva felhívta a Tóthiakat, bogy-é házat emléktáblával kellene megjelölői- E fel“ hívás nem maradt sikertelen. A? ottani ;kath. lelkész, felkérté nevezett lap szerkesztőjét, hogy készíttesse él az emléktáblát, s ő költ“ ségét viselni fogja. . •' sr-r.-.;*1,*.
