Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-11-15 / 46. szám
segédének nem Tolt bántódása. A merész lovasban, Zubovicsban azonban feltámadt a bo- szu érzete, s elment Parisba, bátya gyilkosának fölkeresésére. A hadsegédet e8J ban meg is találta, „ön X. hadsegéd? kérdé röviden őt.“„Igen“, volt a felelet, „En Zubo- vicsvagyok“, feleié vissza a hadnagy s arczul csapa a hadsegédet. Ebből párbaj lett életre s halába — s a frunczia meghalt. Nem csoda tehát, ha ily ember vállalkozik lóháton oly kiszabott idejű lovaglásra, mint az ut Becstől Párisi« “ Zubovics honvedhadnagy pansiutja,nagy lovaglása fölgerjesztette az ily nemű dicsőség utáni vágyat. Egy orosz vállalkozik ugyanis, hogy a bécs-párisi utat rovidebb idő alatt fogja megtenni, mint Zubovics. A vállalkozó neve Durilin Vazul Dudsinából a Dnieper mellől, kinek lovai az egész chersovi kormányzóságban mint leggyorsabbak és legkitartóbbak vannak elhíresztelve s ki kötelezni akarja magát, hogy az utat hármas fogattal, tengelyen Bécsből Pá- risba, jövő május havának második felében 24 órával gyorsabban fogja megtenni, mint az említett bonvédhádnagy. Durilin a bécsi „Jockey clubra“ bízza, hogy egy utitárst delegáljon melléje tagjai közül. Lovait egy fiatal tatár, a 23 éves Sauka fogja hajtani. Durilin oly utitársat kiván, aki pontosan ismeri az utat, hogy kikerülhesse az időveszteséget, és el ne tévedjen. csorbított napisajtó felemeléséhez ? A durva lelkületű nem lép be az egyletbe s folytatni fogja személyeskedéseit? Ezt teheti, azonban az egylet tudni fogja hol áll az igazság s pártját fogandja tagjai által a méltatlanul üldözött igazságnak, „és az egyesület egyik főfeladata még is el lesz érve!“ Az „Ung“ szerint egyesülni az irodalmi visszaélések ellen annyi lenne, mint egyesülni egyéb visszaélések ellen. (!?) Hát nem volna-e tudomása az „Ung“ „J. J’u nevű ivójának afelől, hogy egyéb visszaélések ellen is, még pedig számos egyletek alakulnak e fénytelen golyón? s nem az-e minden egyesületnek, — feltéve hogy az nemes irányú, — czélja, hogy megszüntesse, vagy lehető szűk térre szorítsa a visszaéléseket?! — Egyébiránt hogy pusztán indítványozó által felhozott indokokból alakuljon a többször nevezett egylet, azt az indítványozó nem igényli! S adja isten, hogy ezen törekvés oly üdvös eredményeket hozhasson létre, minőkre egyelőre nem is gondolunk! S hogy ez megtörténhessék, gondolkozzék ki-ki legjobb esze szerint e tárgy felett, hogy annak idején legokosabban szólhasson hozzá. (!) Ez is méltó a feljegyzésre! . . . A napokban Nyíregyházán egy vidéki ifjú földbirtokos elvesztett 1400 irtot; e szép kis összeget megtalálta egy utána kullogó rongyos szurtos vándorló legény, ki a talált pénzzel Zemplénnek vette útját. Nagy-Mihályhoz közel egy bizonyos helységben a csapszékben becsületesen költekezett a domine, mi feltűnt a korcsmárosnak s kérdétőle : „van-e sok pénze?" „Van bizon“, monda ő „nagy darabok vannak itt!“ Maga se tudta, hogy mennyi, nem ismerte a nagyobb bankókat. A korcsmáros gyanujál elmondá a főbírónak, ki elfogatta a mesterlegényt. Kérdőre vonatván bevallotta a főbirónak hogy ő a pénzt Nyíregyházán lelte. De későbben, midőn a járásbíróság elébe állíttatott, megbánta nyíltságát s mindenfélét hazudozott. A csendbiztosnak adatott által vallatás végett, kinek aztán bevallotta , hogy ő csakugyan Nyíregyházán lelte a pénzt. A csendbiztos komoly erkölcsi tanácsokat adott a dominének elmondá, mily nagy bűn az, ha az ember a talált jószágot vissza nem adja tulajdonosának stb. s kimondá az ítéletet, hogy mennyi idői fog börtönben ülni. — A pénz tehát pár száz forint híjával megkerült s takarékpénztárban helyeztetett el. Azonban még itt nincs vége a dolognak. Midőn ugyanis a csendbiztos erkölcs leczkéket adott a csavargónak, valami ok miatl a másik szobába távozott, mentében tárczájál zsebéből kiejtette, melyben 170 frtnyi összeg volt, ami rongyos vándorló legényünk pedig szépen zsebre tette; s aztán csakhamar bezáratott. Vagy két három jó madárral zártál össze, s ott a lelt 170 frtot azokkal elkártyázta Társai csakhamar kiszabadultak s elvitték ! nyert borra valót is! — Érdekes dolog, hogi a vándorló legény egyetlen darab ruhát sí szerzett magának a sok pénz birtoklási ideje alatt. Csak olyan szurtos rongyos, valamint a; előtt. A takarékpénztári könyvecske különbéi már az illető tulajdonosnál Yan, kinek ugyan azonossága igazoltatott, s a pénzt a napokbai felveheti. Reméljük, hogy ezután jobban fog rá vigyázni! = Megküldettek ismertetés végett a kö vező müvek: „Gyakorlati mezőgazda, mint ok szerű, növénytermelő, állattenyésztő, kertész borász és házigazda korszerű közlöny.“ — „A: erdélyi gazdák 1874-ik évi okt. 1. 2. 3. é 4-én Déván tartott 3-ik vándorgyűlésének jegy zőkönyve.“ Mindkettőről jövő számunkban bő vebben. — Továbbá vettük a Táborszki é Parsch zenemükereskedésében megjelent kö vetkező zenemüveket: „A holt költő szerelme irta Jókai Mór, zenéjét szerzé Liszt Ferenci továbbá: „Hogyha nekem olyan rózsám volna, „Ez az utcza végig sáros,“ „Hová csikós“ csái dás, zongorára szerkesztő Kende Pál. — Ár előbbinek 1 frt 20 kr, utóbbinak 80 kr. Mind kettő igen díszes és csinos kiállítás. (n.) Vettük a „Magyarnyelvőr“ X-ik fii zetét következő dús tartalommal: Söté — In, inas, Ínség. Simonyi. — Az ikes igerago zás kérdése. — Szarvas. — Helyett, mellet végett. Sonnenfeld. — Balásfi magyarsága. Ki rály. — Nyelvemlékbeli szók. Lőrincz. — Adt tok a nyelvújítás történetéhez. Fischer. — Ike szók. Simonyi — Helyreigazítások, magyaráz! tok. Alvinczy. Simonyi. — A magyar nyeh 1) A regényirodalomban. Melczer. 2) A te mészettudományban. Szarvas. — Kérdések Nyelvőr gyűjtőihez. — Népnyelvhagyományol 1) Szólásmódok. Tóth. Gózon. Gánóczi. 2) Rá vészek párbeszédje. Bánóczi. 3) Elbeszélés. S monyi. 4) Népmesék. Sonnenfeld. 5) Palóc felköszöntő. Boskó. 6) Alkalmi mondókák. Yc rés. Bánóczi. 7) Tájszók. Papp A. Fatér. Mái ton. 8) Dajka szók. Bánóczi. 9) Névnapi ke szöntők. Bakoss. 10) Gyermekjátékok. Tűi csányi. Ferenczi. Kőmives. 11) Gúgynevek. Bt nóczi. 12) Állatnevek. Szűcs. Kovách. 13) Há: állatok szólitgatása. Szűcs. 14) Mester műszói Gaal. Ferenczi. 15) Közmondások. Paszlovszk 16) Népdalok. Rokonföldi. — A nyelvtörténe szótár munkásaihoz. ** A „Franklin társulat“ kiadásában leg újabban a következő könyvek jelentek meg küldettek be megemlítés végett szerkesztős* günkhöz: „Hamupipőke,“ „Vörös bóbitás k leány,“ „A hős szabó,“ „Csipkerózsa,“ „Hí velyk Matyi,“ „Jancsi és Örzsike.“ E hat di rab füzetke a nevezett meséket tartalmazza j gyermekek számára s csinos szinezett képei kel vannak ellátva. — „A természet könyve, közérdekű olvasmányok a természettudományo köréből két kötetben Berstein A. után ford tóttá Dr. Toldy László. Ára a két füzetnek 1 frt. — „A szöllőmüvelés kátéja“ továbbá „Borászati vagyis pinczegazdászati káté“ — mindkét müvet Dr. Perlaki Mihály irta. — „Miként emelhetjük gazdaságunk jövedelmét,“ — a földmivelő nép számára, irta Réti János. Mindhárom mű — a „Falusi könyvtár“ füzeteit és pedig a XIII, XIV, és XV. füzeteit képezik. — A „Kis nemzeti múzeumnak“ 30, 32, 35-ik füzetei, melyek közül a két első Vértessi újabb beszélyeit, — ez utóbbi „Az ős római időkből“ czimü korrajzokat tartalmazza. Egy füzet ára 50 kr. — A tiszai vonat mostanában rendesen mindig késik nagy, örömére a reá várakozó másik vonat utasainak, kik a fiitetlen kocsikban — dideregnek — A m. é. k. vasúttársaság talán olajfogyatkozásban szenved ? Legalább ezt kell következtetnünk az egyiptomi sötétségből mely coupék- ban estenként uralkodik, vagy talán az utazók óhajtanak sötétben utazni? ÚJDONSÁGOK. — Meghívás. A „kisvárdavidéki felekezet nélküli népnevelési egylet“ f. év november 25-kén Kisvárdán a nagyvendéglő termében tartandja őszi közgyűlését d. u. 2 órakor, melyre a tagokat és érdekletteket tisztelettel meghívom. — Tárgyai lesznek: 1) A báli bizottság számadásainak megvizsgálása. 2) Egy tanítói özvegy által az elnökséghez beadott segélykérvénynek tárgyalása. 3) Pénztárnoki számadás vizsgálása. 4) A szegény gyermekek rész'ére kiosztandó tanszerek felőli eszmecsere. 5) Könyvtár átvizsgálása s eshetőleg uj könyvek megrendelése s egyéb az egyletet érdeklő ügyek elintézése. — Kelt Eperjeskén, nov. 3. 1874. Pilisy László egyl. elnök. — Folyó hó 13-kán 9 órakor községképviseleti gyűlés tartatott Nyíregyházán következő tárgyak félett: 1. Weinberger Róza ügyében kelt legfelsőbb határozat. 2. Belfi András kérelme bérlet átruházás iránt. 3. Lakatos János fellebbezése a tanács végzés ellen. 4. Gymn. tanári kar kérelme. 5. A tanács véleménye Suták Ádámné kérelme tárgyában. 6. Tiszti ügyész jelentése Zsidai Mihály kérelme iránt. 7. Benzur Emil kérelme próba csatorna ásatás iránt. 8. Farbaki József kérelme a szegény iskolai gyermekek érdekében. 9. Több más tárgyak. A tanácskozás lefolyásáról jövő számunkban. — A helybeli „Polgári olvasó egylet“ saját könyvtára javára f. hó 28-ikán a nagy vendéglő termében tánczvigalmat rendez minden mieghivó nélkül. — Az olvasó egyleti bálok jól szoktak sikerülni. Reméljük, hogy ez is jól fog sikerülni, daczára a krachos világnak. (!) Dr. Schwartz Adolf helybeli fiatal orvos f. hó 11-én hozta haza Szoboszlóról bájos nejét Adler Rózát. A nagyszerű nászünnepé- lyén 400-an ültek a lakománál, s Balázs Kálmán zenéje mellett vidáman mulatott a nász társaság. * A november 2-án tartott kisvárdai vásár, az ez évben tartott vásárok felett, különösén népes volt. Főként szarvas marha nagyon sok hajtatott. Hizlalásra nagy mennyiség vásároltatott meg — olcsó áron. Gabona, tengeri, árpa, zab nem sok volt. — Kereslet is lanyha: A pénztelenség meglátszott az egész vásáron. X Márton napja, mint a közmondás fejezi ki „Fejér lovon jelent meg." Vajha több hullott volna a hóból, az asszuföldre és növényzetre, kívánatos lett volna az. A kikelt vete- mények nagy része megsárgult, s veresedett a nagy szárazság miatt. A hóeséssel nehány órára meglágyult ugyan az idő, azonban csakhamar hűvös északiszél kezdett funi, úgyhogy a tél mielőbbi teljes beköszöntésétől lehet tartani! Mit mond erre a magyar gazdasszonyok „Márton ludja?“ * A közös iskola Kisvárdán nov. 1-én megnyittatott s az napon és a hó 2-án több, mint 70 tanoncz íratott be. Reméljük, hogy ez nem fog úgy járni, mint a kállói járt; sőt ezt kívánjuk is. Szép jövőt óhajtunk a megnyílt intézetnek. * Nagy-Kállóban tűzoltó egylet alakításán fáradoznak. Az ügy élén: Pető Zsigmond, Ferenczy Gyula állanak! E nevek a kitűzött czél mielőbbi elérését biztosítják, a mit óhajtunk mi is. (sz) Az „Ung“ is hozzászól legközelebbi számában „az újságírói egyesület“ kérdéséhez. — Az elvet ő is helyesli s annak létesítéséhez hozzájárul, csakhogy nem azon okokból, melyek a „Szabolcsában felemlítve voltak, — Három fő érv volt felhozva indítványozó részéről, egy a nemzeti nyelv ügye, másik a sajtó alásül yesztése a kenyéririgység miatt, 3-ik a párbajok megszüntetése irodalmi nézetkülönbségeknél. Az „Ung“ mindezen visszaéléseket nem véli megszüntethetőknek az „újságírói egyesület“ által. Nem is mondtuk mi, hogy ezen visszaélések egyszerre meg- szüntethetők. Nem nyereség-e pusztán az, hogy ha az irodalom, a napisajtó nemesebb érzelmű tagjai egyesülnek? Nem fog-e ez által egy lépés tétetni a napjainkban tekintélyét hatja mindenki keblének istenét ... legalább Tülokmányi uram és elvtársai ezt állítják, pedig a mit ők mondanak, szent és igaz, már tudniillik addig a meddig, és kivéve a kiveendőket, leszámítva a leszámitandókat. Hanem bezzeg másként állnak a ' dolgok ... Chinában. Egy alsóbb rangú mandarin neje jelesül sokáig töprenkedvén a felett: mily visszás és végzetes helyzet az a családéletben, -és főleg a gyermeknevelés szempontjából, ha a férj egyik, és a nő másik „pagodában“ jelen meg az örök lény imádására — nagyot gondolt s elhatározta, hogy áttér férje vallására. A törvényszabta formákhoz híven a „bon*“ elé lép s jelenti áttérési szándékát. — Könnyelmű asszonyi állati — förmed reá az érdemes bonz — meggondoltad-e, mit akarsz inivelni? Elhagyni Buddha szent hitét, melynek igaz voltáról évezredek tanúskodnak,- mely millióknak és millióknak nyújt békét és nyugalmat, e földön, a egyedül idvezitő a síron túli És elhagyni holmi Hungszentse vallásért, mely alig három évszázad óta áll fen, ördöngös eretnekek férczelmény# s követőinek csekély számában hangosan igazolja képtelenségét, tarthatlanságát, egykor pedig örök kárhozatra juttat 1 Azt akarod, hogy holtod után Nyirfalombok. ' XXVIII. (Felhívás az irodalom veterán bajnokaihoz. Ludmáj — ludtoll — kormánylud. Valami a vallási fanatizmusról Különböző jelmondatok. Adalékok Szabolcsmegye mo nographiájához. Tunc fűit „ille.“ Egy chinai mandarin A haragos bonz. A boldog férj. A fő mandarin. Hát | mese vége? Egy kocza jáger baklövése.) Gyönyörű kedvenczei a magyar gazdasz szonyoknak, megénekelt Moecaenásai a mi pá rátán meseirónknak Fáy Andrásnak, fehér lu dák, szürke ludak, bóbás ludak! meséljetel még nekünk valamit azokból az érdekes ujdon súgókból, melyekről nincs tudomása kofálkodi újságírónak, hirhordó távírdának, de még i **i „pletykaszék“ elnökének sem, hanem egye dűl nektek, kik vándor testvéreitek halk sut togásából szabatos értesülést nyertek a messzi földrészek rejtelmes eseményeiről. — Meséljetek, meséljetek, s tanúsítsátok ez által, hogy nem csupán az ízletes ludmájért érdemlitek meg elismerésünket . . . hogy továbbá, daczára z emberi hálátlanságnak, mely tolláitokat, a hajdani tudósvilág e közkedvességü fegyvereit, holmi ac2él, réz- és aluminium toliakkal kiszorította a tudomány és képzőművészet szentélyéből , — még mindig ügybuzgó harezosai vagytok az irodalomnak ... hogy végül semmi, de semmi solidáritásban nem álltok azon renegátokkal, kik elfeledve az ősi függetlenséget és merész röptű szárnyalást, — „kor- máuylud“ néven szerepelnek és gágognak éktelen lármával megyeházban, sajtóban, casinók- bau, kávébázakban és országgyűlésen, tisztes ludak szégyenére, korszellem gyalázatára, hanem persze, maguk hasznára. . . . Meséljetek, meséljetek 1 A türelmetlenség átkos szelleme, a hitül dözés vérszomjas öldöklő angyala visszaszállt oda, honnan kiszármazott, az alvilág gonosz rémei közé, de mig kárhozatos uralma tartott, mennyi köny és siralom áztatta a földet, mennyi ártatlan véráldozat kiáltott boszuért az égrel Egy hírneves angol bölcsész azt mondja, hogy Európa csaknem 150 évig szenvedett a vallásháborúk, vallásos gyilkolások és üldözések miatt ... de szerintünk e siralmas évek számát némely országokban biztosan lehet kétszeresen számítanunk; teljes készséggel aláírván azonban ugyanazon iró állítását: „mindezek nem történnek, ha érvénybe lép a nagy igazság: az államnak mit sem kell törődnie polgárai hitvallásával, az államnak legcsekélyebb joga sincs az istenimádás mikintjébe avatkozni.“ Hanem persze, e nagy igazság néma gyermek volt még ama szomorú időkben, és hogy valamiképeu meg ne szólaljon, gondjuk volt rá a kegyes gyóntatóatyáknak. A történe lem megörökítette II. József császár humanis musát, valamint II. Frigyes kedélyes szavait is: „in meinem Staate soll Jeder nach seiner Fat’on selig werden“ ... de emlékezetben hagyta ama fanatikus jeligéket is: „jobb nem ura kódúi, mint eretnekeken uralkodni“ (II Filep) „ha jobb kezem eretnek volna, levág nám“ (I. Ferencz franczia király) „jobb a si vatag, mint az eretnekekkel teit ország. (II Ferdiuánd — Clesel bibornokhoz). És e ke gyetlen szavak nem hangzottak el a légben mint napjainkban a baráti Ígéretek, becsület szók, szerelmi eskük, politikai hitvallások, ha nem gyümölcsöztek, mint a szerbtövis gazda gon, telidézték a viszályt, gyűlölködést, pusz túl ást, farizeusi szenteskedést, árulkodást és minden gonoszt, a mit csak Pándora szélén czéje tartalmazott, és bizonyos szent udvar atyáskodása kigondolhat „ad majorem Dei glo riain.“ Nem czélunk e sötét és vérverejtékes korszaknak majdnem hihetlen eseményeit raj zolni, hanem azok kedvéért, kik megyénk ruo nographiáját tüzetesen megírni szándékoznak mégis fölemlítjük, hogy Szabolcsmegyében 1734-ben az evangélikus tisztviselők, mert dekretális esküt letenni vonakodtak, mindnyá jan azonnal elmozdittattak állomásaikról s he lyettök katholikusok választattak . . . valamin azt is megsúghatjuk, hogy a nagykállói sugár torony aligha puszta szeszéi) bői húzódott félre, mint valami duzzogó szerelmes, a községek nyelének illetékes és szokásos helyéről. . . . No de „mindezek elmúltak s a sir fenekére lehulltak“, mint a költő zeng, — hitszabadság, vallásegyenlőség dicső napja ragyog hazánk egén, szabad tetszése szerint imádsakál alakjában kelljen újjászületned hite-ha- gyottságodért? Óh isteni Fó! térítsd meg e boldogtalant gonoiz tévelygéséből. . . Om I Om 1 Om 1 . . . Micsoda ? Nem félsz te attól ? Menj tehát vesztedre megátalkodott vak! de tudd meg, hogy nemcsak Buddha bocsit reád vészt, jajt, halált, hanem az ég fia, a világ és mennyei birodalom ura is (az isteni Fó nevelje és őrizze fenséges varkocsát!) boszut fog ál- laui rajtad és csábitó férjeden .. . Om 1 Om 1 Om! Ámen. . . A férj pedig melegen ölelte szivéhez a bonztól haza térő nejét, s valami nem földi boldogságot érzett kebelében. Másnap azonban idézve lön a főmanda- in elé „ad verbum audiendum.“ — Szerencsétlen furulyás 1 — dörgött füleibe a kemény szózat — a müzülmánok dzsinje, vagy a keresztyének ördöge bujt-e beléd, hogy házadban nem akarsz rendet csinálni? Gyönyörűséges oldalbordád el akarja hagyni Buddha szent hitét. . . Om! Om! Omt és áttérni a hittagadó Hungszentse vallására . . . Om I Om I Om I Tudom, hogy te is ilyen eretnek vagy, s köszönd, hogy megtűrtünk eddig az állam szolgálatában, melynek feje és főmandarinjai a dicső Konfutse tanait követik, de papucsomra esküszöm, hogy ha azt az átkozott fehércselédet meg nem régulázod, bejelentelek legkegyelmesebb urnnk és császárunk Kitsiáng ő felségének, (az isteni Fó nevelje és őrizze fenséges varkocsát 1) és akkor úgy kicseppensz hivatalodból, hogy azt sem érsz rá kimondani: papucs ... s még hozzá, csókolj kezet, ha csak száz bambust kapsz talpadra vagy hasadra, azt is olvasatla- nul! Jobbra át . . . indulj, lódulj, pusz- tulj I ■,._______ _ I* * íme jámbor olvasói így értelmezik a hitszabadságot . . . Chinában. Milyen jó, hogy nem ott lakunk 1 — Jó jó, de még nincs a mese befejezve! Bizony nincs az, de nem is lesz, miután a mesélő ludat valami „lesi puskás“ tegnap agyonpuffantotta Yadlud helyett. z—y. VEGYESEK. — Berzenczey László tizenkilencz havi távoliét után visszatért Budapestre. Berzenczey a magyar nemzet törzsrokouait kereste Kelet- Ázsiában. A „N. P. J.“-ban ismét olvasunk róla több közleményt. B. már az 50-eä évek elején, mint kutahiai emigráns tervezett ily utazást, de a török kormány nem bocsátotta el Kutah iából. Utóbb Amerikából ment Ázsiába, és Cbinári át Kukunoorba iparkodott, azon reményben, — hogy ott megtalálja a hungmahulokat, kiket ncinzt'tüuk törzsrokonainak vél. De ahong-kongi angol konzul lebeszélte és ő haza jött. Múlt évben a chivai expediczióboz akart csatlakozni, de ott idegeneket nem tűrtek. Más utat választott tehát. April vévén Szt. Pétervárra ment, onnét a „Journal de Petersbourg“ szerkesztője Horn és Langenau báró tábornok közvetítése folytán Moszkvába, Kazanba, az Uralon át Jekaterinen- hurj. ha és innét Szibériába utazott. Itt megtudta, hogy a keletindiai kormány Jakub-khánhoz Kas- garba exp dicziót küldött. Az orosz hatóságok előzékenysége folytán megengedtetett neki az orosz határon túl inenni. Kaufmann tbnok volt az, ki megidta neki az engedétyt, hogy Tas- kandba utazhassák. Múlt év végén megindult az altáji hegyek felé, de csak két havi veszteglés után juthatott el a Nann-szoroshoz; az utazás sok viszontagsággal járt, a magas hegyeken a ritka levegő miau hegyi betegségeknek volt kitéve, heteken át lovagolt ösvénytelen jég és hó- sivatagokon, egyrészt a gyanakvó barbár népek másrészt az angoloktól tartva, kik orosz kémnek vélték. Tavaszkor Tsakm&kba ért, a khán birodalmába; ott csizmáit levágatta beteg lábairól és pihenni akart, de már más napra fogságra v< tették. Csak az augol expediczio érkezte után 8>.a- badittatott ki; de az országot nem voit szabad beutaznia, és így eredeti «áljától el volt ütve. Az angolok bizalmatlankodtak és a keletit diai sajtó ezért korholta a kormány közegeit. Berzenczey négy hétig maradt Bombayban, onnét egy Lloyd-gőzösön Port-Saidba, es ionét. e*'y orosz hajón Konstantinápolyba utazott,
