Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

Nyíregyháza, november 8. 45. szám. III. évfolyam. 1874 Előfizetni Arak: . . 4 frt. _ Égési «ívra . • • * * ‘ : _ 2 „ i I Fél ívre ......................... 1 ] , | „ Ne gyed évre • • , -»« a lap szellemi ST/44?** !“it28“dsk ■ h rtt. lelke»«! Ink­Bírmentetten levelek c.ak Ismert keiok- B<™ b»l fogadtatnak, el. A kéairatok nem adatnak vissza. Klndú-Mvatal, hoví az előfizetési pénzek, a lapba szánt hirdetések és felszólamlások küldendők. Vagy tér 13«. sx « £ I I SZABOLCS Yegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kiadó «tulajdonos: a „szabolcsmegyei lapkiadó-társulat." Hirdetést d(Jak: Minden 5 hasábos petit-sor egysaeri htr- detísnól 6 kr., többszörinél 1 kr. Terjedelmes hirdetések tBbbssfirl beik- tartatni kedvezőbb föltételek alatt esz- kdtölbutb. Minden egyes beiktatás után kínos tár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden három hesábos garmond-sor £ja 30 kr. Az előfizetők, a hirdetések meg* szabásánál, 20%-nyi kedvezmény' ben részesQlnek. Rí o «V-s­’J A melylyeís amiről oly sokszor beszélünk. Jelige: „ Oh! egy egész menny üdve zeng a nyelvben. Melyet anyánk ajkáról tanulánk, S csak a ki bolygva távol idegenben Azt nélkülözte idegen gyanánt: Csak az tudá becsülni! Az ilyenben Zeng, mint az ének, és gyújt mint a láng; Akárkit ő forrón ölel, kinek Ajkán elé e hangok ömlenek. — Normann Vilmos. Különös, mondhatnám: csodálatos nemzet vagyunk mi! Egy kiskorú, akaratos gyermek, sok­szor nem roszabb nálunk. Ha valamit tiltanak tölünk, azt tesz- szük azért is; ba valamit megengednek, azt nem teszszük „csak azért se.“ — Ha csorbítják jogainkat, alkotmá­nyunkat, a z é r t is alkotmányos jog után kiáltunk! Ha szabadságunkban áll ren­delkezni a felett: akkor nem élünk vele, oda ajándékozzuk önként, csak bogy daczolbassunk. Nyomás van felülről? Nekünk azért is szabadság kell minden áron, s ba nem adják önként, kivívjuk magunk, nem jön számításba név és élet: és ha ismét szabadabban szívhatjuk a le­vegőt, akkor oda tartjuk kezeinket: „kulcsoljátok rá a vasat!“ Ha közigazgatásunk s törvényho­zásunk idegen nyelven megyen: vérzik a honfi szív „lelkesülünk, nyelvmivelő köröket alkotunk, fogadást teszünk, hogy csak apáink drága nyelvéu beszélünk, írunk, törvénykezünk. Ha törvények biztositják nyelvünk életét: akkor kö- nyebben esik, ha megmutathatjuk leg­alább egy kelnernek, hogy tudjuk, mi az a Speis zetl.“ És ott vagyok már a tárgynál, melyről oly sokat beszélünk s mely­nek még is oly kevés sikere van. Nemzeti nyelvünk elhanyagolásáról akarok szólani! Az ötvenes években, mint tudjuk, a rendeletek s hivatalos megkeresvé- nyek nagyobbára német nyelven let­tek szerkesztve s közzétéve. Azonban a nemzet legnagyobb része készaka­rattal állt ellent ezen germanisationak. Kényszerítve voltak nagyobbára a kor­mány és törvénykezési közegek, a magyar nyelvet használni. A germani- satiónak, míg az erőszakkal alkalmaz­tatott, a nemzeti nyelvre határozottan üdvös hatása volt. Erőszaktételnek tekinté azt minden igaz magyar ember, s minden jobb érzé­sével támadt fel ellene. Az ifjúság pe­dig tudta a maga kötelességét; mily lelkesültséggel sereglett s alakult nyelv­mivelő körökké. A nagyobb tanin­tézetekben minden valamirevaló ta- noncz örömmel és lelkesedéssel val­lotta magát tagjául. Magok a cseb, német hivatalno­kok, kiktől hemzsegett akkor az ország, mi hamar megmagyarosodtak, nagy rész­ben még neveiket is magyarra vál­toztatták. Most, mily nagyot fordult a szélka­kas! Most, midőn maga a törvény kö­telez bennünket lelkiismereti köteles­ségünk teljesítésére a nemzeti nyelv­iránt, most, önmagunk elhanyagoljuk azt Most maga a nemzet germanisal. Hány eféle nemtelen törekvést hoz felsz:nre a napi ssjtó? Az ifjak elhanyagolják kötelessé­geiket. A nyelvmivelő köröket elhanya­golják; nincs lelkesedés! Magok az alkotmányos tisztvise­lők (?) nem hogy véd^-jí$h nemzeti nyelvet, de sőt ellene j '*^9 : dfanak Ezen hanyagság, tespeuls éslrosz akarat azonban még nem elég! Segít­ségül kell jönni még a divatnak is, hogy az eredmény annál dusabb és elszomorítóbb legyen! Előkelőbb körökben már alig hal­lani ismét magyar szót! kivéve egy két eredeti és jobbérzelmü magyar csalá­dot; közhelyeken, szállodákban idegen nyelven fogadnak. Ha igy haladunk egy évtized múlva még talán a Hortobá­gyon is németül köszönt a csikós és gulyás. Pedig ez nem jól megy igy, ebben á nemzeti élet erőteljességének hanyat­lását csak a vak nem látja ; mert, igaza van Széchenyinek midőn mondja: „Az egészséges nemzetiségnek, egy fő kísérője a nemzeti nyelv; mert mig az fenn marad, a nemzet is él, bár mily sinlődve is szokszor, mint erről számos a példa; de ha az egyszer elnémul: akkor csak gyász füzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre csüggeteg lombjait.“ Ha ez ily fontos dolog; akkor a nemzeti nyelv elhanyagolása valósá­gos bűn! Ha azért nemzetünk férfi tagjai elhanyagolják apáink drága nyelvét, ba az ifjak nem tudják e tekintetben kötelességeiket! Há még, fájdalommal kell kimondani, a magyar honvédség­ben is német nyelven halljuk csevegni a tiszteket; álljatok őrt a nemzeti nyelv­vünk mellett lelkes, lángkeblü honle­ányok. Fogjatok kezet a napi sajtó törekvéseivel. A jó, az igaz ügyet legsikereseb­ben lehet diadalra juttatni a szépség és báj keretében! Szégyenitsétek meg az oly himpel- lér gavallérokat, kik megfelejtkeznek az apák drága nyelvéről, s pusztán ma- jomkodó divatkórból idegen nyelven be­szélnek! Az ilyen dicséretreméltó fellépé­seknek mindenkor megvolt a maguk jó sikere, hatása; mert egy önérzetes if­júra nézve semmi sem tesz oly erős benyomást, mintha azon ügyekben, me­lyekben zászlót kellene lobogtatni, a gyön­géd nőinem által megszégyenittetik. Ne feledjük soha Széchenyinek e szavait: „az anyanyelv tökéletesítése, kötelességeink egyik legíőbbike; s mi­dőn igazi nemességünk értelmei folynak, s az által lelkünk esztendőről eszten­dőre, napról napra bővül s tágul, nyel­vünknek is egyenlő idomzatban tá­gulni és haladni kell; s igy ki magyar nyelvünk kifejtését, gyarapodását, gaz- dagulását hátráltatni akarja, — egyenesen a hon legbecsesebb javát gátolja s ekép, mint sértője s ellen sége nemzeti nyelvünknek, nem dicsé­retre, hanem büntetésre, átokra méltó.“ Csák Jenő. KÖZÜGYEK. Tanfelügyelői körlevél az egri, szatmári rám. kath. érsekhez és püspök­höz, a nagyváradi és ungvári görög kath. püspö­kökhöz; a tiszininneni evang ref. s a hányake lilleti ágost. liitv. superintendensekhez s a XX ik izr. kerület elnökéhez. Nagyméltóságu és főtisztelendő érsek ur! Méltóságos és főtisztelendő püspök ur! (püs­pökség!) Főtisztelendő superintendens ur! Hivatalos tisztelettel van szerencsém excellentiádat stb. értesíteni, miszerint az 1868. XXXVHI. törvényezikk 125. és 126-ik 8§-ainak rendelete folytán a szabolcsmegyei és hajdukerületi bizottsági közgyűlések által múlt 1869-ik évi május és november hónapokban öt évre megválasztott megyei iskolatanács tagjai­nak mandátumok lejárt, miért is uj megyei és hajdukerületi iskolatanácsosok választása lett szükségessé, kiket felkérésem folytán a sza­bolcsmegyei bizottmányi közgyűlés f. évi aug. hó 25-én Nagykállóban tartott ülésében az alispántól vett hivatalos értesítés szerint, már meg is választott. — Nevezett iskolatanácso­kat a közoktatási törvény 125-ik §-ának „1. sz. a.u szakasza szerint Szabolcsmegye és a Hajdúkerület területén levő vallásfelekezetek által választandó egy-egy tag fogja kiegészí­teni, miért is mély tisztelettel kérem excellen­tiádat stb. miszerint a szatmári róm. kath. méltóságos püspökséggel, az ungvári a nagy­váradival, a tiszáninneni ref. superintendens a tiszántúlival egyetértőleg méltóztassék intéz­kedni, hogy a kormányzása alatt levő vallás­felekezet egy-egy tagot válaszszon mielőbb a szabolcsmegyei és hajdukerületi iskolatanácsba. Jelen alkalommal bátor vagyok még eré­lyes intézkedést kérni a következőkre : 1. Miután sajnosán tapasztalom azt, hogy nagyméltóságod stb. egyházi hatósága alá tar­tozó tankerületeimben levő tanitó urak legna­gyobb része a közoktatási törvény 48-ik §-a és a kormányi rendeletek ellenére, továbbá harmadfélévi hivatalos működésem ideje alatt tett folytonos sürgetéseim daczára is a ■€ éves mindennapi iskolát, úgyszólván mintegy erő­szakosan 4 évre osztják fel 6 ezen úgy paeda- gogiailag, mint didacticailag egyiránt téves és helytelen felosztás alapján a népiskolai köteles tantárgyak tanítását 4 évre szorítják össze, mely eljárás lehetetlenné teszi a) a fejletlen gyermekekre nézve a taní­tóik által észszerütlenül reájok erőszakolt tul- ságos nagy számú tantárgyaknak és tananya­goknak felfoghatását s megtanulását. b) A 4 évi iskoláztatás önként és kész­akarva sikertelenné s eredménytelenné tétetik a népiskolai összes tantárgyaknak oly rövid idő alatti felöleléséből és megtanítani akará­sából származott felületes s minden fokoza­tosság nélküli tanítás miatt a növendékek ál­tal meg nem szerezhetett alaposság és értel- messég hiánya miatt; s ennél fogva az isko­lában tanultaknak későbbi korukban sem hasz­nát nem vehetik, sem pedig az elemi iskola 4- ik osztályának bevégzése után a fölső, nép, polgári, vagy középiskolákba való felvételre raegkivántató ismereteket sajátjokká nem te­hetik. Nagyméltóságu közoktatási m. kir. minisz­ter ur ő excellentiája f. évi julius hó 15-kén 19424. sz. a. kelt rendeletében szigorúan kö­telességemmé tette a fentebb jelzett törvény- ellenes és ezentúl semmiképen meg nem tűr­hető helytelen eljárásnak, — ha a körülmények szükségessé tennék, még törvényhatóság általi megszüntetését is. — Azon netalántán bekö­vetkezhető esetnek megelőzése végett mély tisztelettel kérem excellentiádat, méltóságodat, lőtisztelendőségedet, a méltóságos püspökséget, miszerint az iskolai oktatás és nevelés nagy kárára, eddig folyamatban volt törvénynyeli viszszaélést főpapi hatalma és tekintélye által megszüntetni, s egyszersmind az egyházkerü­letében (érseki, püspöki egyházmegyéjében) levő tanitó urakkal a körülményekhez képest az 5- ik és 6-ik osztályt már e folyó iskolai év elején felállittatni méltóztassék. 2. A 6—12 és 13—15 éves tankötele­sekre vonatkozólag, közoktatási törvény szel­lemével nem ellenkező kényszer-iskoláztatást léptettem életbe, s azoknak rendes iskolázta­tása tárgyában hanyagul eljárt községi bírákat pedig 10 írttól 30 írtig terjedő pénzbírsággal büntettettem a megyei szolgabirák által a hely­beli iskolák javára. Ezen intézkedésnek azon eredménye lett, hogy múlt 1873-ik évben Sza- bolcsmegyébeu: 4717-el, — a Hajdúkerületben: 2552-vel, vagyis összesen = 7269-el több gyer­mek iskolázott, mint 1872-ben. — Ezen intéz­kedés sikeresitésére sokat tettek a nagyon tisz­telendő lelkész urak, kiknek buzgalma és eré­lyes eljárása azt jövendőben sokkal nagyobb mérvűvé teheti, miért is méltóztassék a ható­sága alatt levő tisztelendő lelkész urakat fel­hívni a következőknek teljesítésére. 1. A 6—12 és 13—15 éves tankötelesek névsorát legyenek szívesek az anyakönyvből minden iskolai év elején kiirni és két példány­ban kiadni, s azoknak egyikét átvéti elismer­vény mellett a községi elöljáróságnak, másikát pedig az illető tanitó uraknak kézbesíteni, hogy az iskolába fel nem adott gyermekeket nem­csak számba venni, hanem az iskolázásra is kényszeríteni lehessen. 2. Az iskolai mulasztások korlátozása, ille­tőleg végleges megszüntethetése tekintetéből múlhatatlanul szükséges, hogy a tisztelendő urak éber figyelemmel őrködjenek a felett, hogy az aláírásaikkal ellátott iskolai mulasztók neveit a tanitó urak minden két hétben pon­tosan beadják a községi elöljáróságnak, hogy a gyermekeiket hanyagul iskoláztató szüléket megbüntessék, mit ha nem teljesítenének, azon esetben szíveskedjenek az igen tisztelt lelkész és tanitó urak hozzám haladéktalanul jelentést tenni, hogy a törvény rendeletéit teljesíteni nem akaró hanyag és engedetlen bíráknak megbüntetésére a szükséges intézkedéseket a szabolcsmegyei és hajdukerületi hatóságnál azonnal megtehessem. 3. A felnőttek oktatása az állam nehéz pénzügyi viszonya miatt egyelőre felfüggeszte­tek, pedig ezen üdvös és áldásos intézmény folytán az elmúlt 3 éves cyclus alatt a két testvér tankerületben 7136 egyén tanult meg olvasni, írni és legnagyobb részben számolni, kiknek tanításáért az őket oktatott tanító urak 3 év alatt 12292 forint jutalomdijban részesül­tek. A közoktatási m. kir. magas minisztérium fenntebb említett ok miatt a felnőttek oktatá­sát jelenleg tovább nem folytathatja, holott pe­dig a közértelmi miveltség terjesztése tekinte­téből felette kívánatos, hogy meg ne szüljék, hanem tovább is folytattassék. Ez azonban most csak társadalmi utón eszközölhető, még pedig oly módon, hogy azon tanitó urak, kik eddig igen tisztességes honoráriumért működtek, je­lenleg a közülök vállalkozók ingyen tanítanák a felnőtteket, s hoznának ők is anyagi áldoza­tot az ügynek, és tennének önként jószágok­ból szolgálatot a hazának, nem pedig juta­lomért. Méltóztatnék excellentiád, méltóságod, főtisztelendő superintendens ur, ha bölcs belá­tásával nem ellenkezik, a nagytiszteletü és na­gyon tisztelendő esperes urak által buzditólag hivatni fel a hatóságaik alatt levő tanítókat a felnőtteknek ingyen tanítására, s az önként vállalkozóknak hozzám való bejelentésére. 4. Múlt 1873-ik évi november hó 7-én kelt körlevelemben volt szerencsém nagyméltó­ságodat sat. hivatalos tisztelettel felkérni az ismétlő iskolák életbe léptetésére, melyet újó­lag ismétlek azon tiszteletteljes kijelentés mel­lett, miszerint fenntebb nevezett miniszteri és a közoktatási törvény 50-dik §-ában foglalt rendeletek folytán az egyes községek által állíttatom fel, mint azt harmadfél évi hivata­los működésem ideje alatt 80 községben cse­lekedtem. — Jelen alkalommal örömmel emlí­tem fel azt, miszerint a felügyeletemre bizott két tankerület 37 községének képviselő testü­leté az ismétlő iskolások tanításáért vallásfele- kezi különbség nélkül 83 tanitó részére: ter- mesztményekben és készpénzben (9/i0-eől többre megy a pénz összege) évenként = 4268 forin- tott ajánlott fel és fizet. Azon összeget az il­lető tanitó uraknak, — a 13—15 éves tankö­telesekkel a községbeli lelkészek és & képvi­selő testület által kinevezett tanügyi bizottmány előtt jó eredménynyel tett vizsga után, — a község bírája kézbesíti; s e szerint 83 tanitó sorsa javíttatott anyagilag a községek által, mi nagy részben a tisztelendő lelkész urak és az intelligentia buzgó támogatása által eszközöl­tethetett. Tisztelettel kérem (czimek) méltóztassék az igen tisztelt lelkész urakat felhívni, hogy az ismétlő iskolákat állítsák fel ők magok ott, a hol az lehetséges a papi befolyás és tekintély által: — ellenkező esetben pedig szíveskedje­nek nekem jelentést tenni, hogy felállíttatása iránt a szükséges intézkedéseket azonnal meg­tehessem, s egyszersmind az iskolai ügyek előbbre vitelére irányzott törekvéseimben en- gemet hathatósan gyámolitsanak. 5. Nagyméltóságu közoktatási m. kir. mi­nisztériumnak f. évi augusztus hó 18-án kelt 22206. sz. a. leirata szerint: a foldmivelés ipar­és kereskedelmi miniszter ur ö excellentiája a kertészeti és fatenyésztési vándortanitás te­rén kifejtett kitűnő buzgalmáról országszerte ismeretes Lukácsy Sándor tanár urat egy évre biztosi minőségben kinevezte, hogy különösen a községi faiskolák állapotát gyökeres vizsgá­lódás tárgyává tegye, s a tapasztalt hiányok orvoslásán az illető közegek utján működjék. Nagyon valószínű, hogy a fentebb nevezett lel­kes és ügybuzgó tanár ur, az egyes hitfeleke- zetek faiskoláit szinte megtekinti, miért is méltóztassék excellentiád, méltóságod, főtiszte- lendőséged a hatósága alatt levő tisztelendő lelkész uraknak utasításul adni, hogy Lukácsy Sáudor tanár urat szívesen fogadni, s neki a felekezeti iskolákhoz tartozó faiskolák rende. zésénél segédkezet nyújtani és minden tekin". tétben gyámolitanj szíveskedjenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom