Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-09-27 / 39. szám
dául kissé szabályosabb időjárással, több életbölcses- séfrgel kevesebb urhatnámsággal, és egy jó kora adaggal Washington, Franklin, Cola Rienzi, 0 Connel, Garibaldi és a legnagyobb magyar fényes szelleméből... De ugyan miért háborgat bennünket Tátogó bácsi azzal az egyszerű kérdéssel, hogy ki volt hát az a tündér szép és angyal jó delnő? Hiszen tudhatná, — ha ugyan tovább tudna olvasni tíznél, — hogy ez a fenséges delnő nem más, mint... mint az idei üstökös csillag. No most meg már azt szeretné tudni: miért mondjuk, hogy delnő? Furcsa kérdés! Hát itt nálunk nem-e a delnők azok, kik uszályt hordanak? Persze, hogy azok nem csekély örömére a szabóknak, kelmeárusoknak és... a tiutatartóban nyakig úszó férjeknek. — No de csitt! egy szót se többé! Az inkognitó-pompásan sikerült darabig a hozzánk vágyó égi tüneménynek, hanem a mint épen arról gondolkozott, mily magasztos,élvezet lesz majd a Balaton hüs habjaiban kiüdülni az utazás fáradalmaiból, s a „tejut* ábrándos félhomályában Sió bájos és örök ifjú tündérével enyelegni a hullámok kristály-palotájában, egyszer csak Marseille felett rákiált nagy mérgesen egy pedáns tanár Coggia: Állj, ki vagy, mit akarsz, honnan jösz, hová mégysz, van-e útleveled és van-e szabályosan látta- mozva, hát egészségi bizonyítvány, voltál-e katona, nincs-e uszályodban, vagy a chignonbau elrejtve tiltott könyv, csempészett dohány, dugáru, orsini bomba, porosz ágyú, Lulu proklamaczió, Chambord manifestum, vagy pláne durr higanyos palaczk ? Hallgatsz, nem szólsz, néma vagy? Ezennel arretállak Mac-Mahon királypárti köz- társasági elnök ő magassága és a törvény nevében... marseb a teleskópba! Szegény delnő 1. úgy megriadt e katonás benevo- lumtól, hogy uszálya egy részét a tanár markába engedvén szakadni, az nap négy millió mértfölddel röppent közelebb földünkhöz. Hanem fájdalom! az elrabolt uszály darabbal együtt, tudományos úti készletei is egytől egyig Marseillesben maradtak, és e sajnos körülmény az ok, a miért bennünket becses jelenlétével meg nem tisztelt, a mennyiben puszta szemmel nem nyerhetett tiszta fogalmakat az itt látottakról s igy vágyat sem érzett közelebb jőni hozzánk hat millió mértföldnél. Látott fegyveres csapatokat, tömegben s a napsugártól csillogó szuronyokkal... huh ! gondold, mily éktelen sün (tövises disznó,) ha valahogy reá bukkanok, azonnal összetépi ujdonnat uj öltönyömet, hogy kell majd szégyenszemre rongyosan térni vissza udvaromhoz! Látta a mi zig-zugos, görbe, kanyargós vasutain- kat... huh! merült fel lelkében a rémeszme, ez bizonyosán az a k< gyetlen tengeri kigyó, melyről a tengerészek annyit beszélnek, most kétség kivül a napon sütkérezni jött ki a szárazra, ha találkozom vele, menten ö>szezuz, megöl irgalmatlanul. Látott délezeg huszárokat lobogó mente ujjakkal tajtékzó paripákon a szélvészszel versenyezve száguldani... huh! töprenkedett, hiszen ezek nem is emberek, négy kéz, négy láb, félig ló, félig ember alak, ezek vérszomjas, emberevő szörnyetegek, gonoszabbak az ősvilág Centaurusainál... hátha utamat állják! Látott Nyíregyháza, Kalló, Bátor, Kis-Várda táján óriási tömör porfellegeket, melyek lomhán, mozdulatlanul vesztegeltek a városok és vidékek felett... huh 1 hiszen ez nem is Magyarország talán... hát ez volna a föld, melyet tejjel és mézzel folyó Eanahánnak neveznek ? nem nem, ez az afrikai Sahara kopár, élettelen, élátkozott sivatagja. Látta, hogy egy haragos ur, kezében egy csomag irattal sorba veszi a házakat, egyikből hordatja kifelé a dunnát, párnát, lepedőt, derékaljat, a másikból szinte, harmadik negyedikből nem különben, azután szekérre rakatja s viteti tovább... huh! hiszen még csak ágyat sóin tudnak már itt számomra készíteni, mind elhor- datta az ágybélit az a mérges ember, hogy a kakas ciipje meg! És látott még sok mindent, mint a világűr magasabb tökélyü lénye, a szellem mélységet és magasságot beható szemeivel... de bizony a mit látott, szint oly kevéssé s talán még kevésbé kelthetett fel irántunk rojtonszenvet, szeplőtől és árnytól tiszta lélek-vilá• Látta Magyarország fővárosát, mely főváros ugyan, de nem magyar... látott országos képviselőket, kik az ország érdekei ellen működnek, s ha a pártfegyelem kívánja, arra is reá szavaznak, hogy a nap négy- szögű... f ő-'é s n e m f ő u r a k a t, kik még most is a XVI ik században élnek,.. nagy hazafiakat, kik fennen hirdetik a költővel, „tied vagyok tiéd hazám e szív e lélek, kit szeretnék ha tégedet nem szeretnélek?“ természetesen csak addig migvalami rendjelt vágy hivatalt nem kapnak ... dicsekvő hősöket, kik a csatában rendesen sarkukkal fenyegették az ellenséget . . . tudósokat, kik oly messze állanak a valódi tudástól, mint a pénzügyőr a pénzügyértől... tanárokat, kik jó példát adnák tanítványaiknak a neveletlenségben . .. pöffeszkedő parvenukat, ildomos köpenyforgatókat, született törvényhozókat... ájtatos embereket, kik a szeretet áldását hirdetik s a gyűlölet átkát honosítják meg a szivekben ... látqtt egy népet, mely szégyenli és eldobta nemzeti öltönyét, idegennel cseréli fel zengzetes nyelvét, nyomorult árpalére vágyik, holott világhírű borokat termel, majmolja a külföldet az oktalan fonákságokban, de nem követi a közhasznú intézmények létesítésében, elfeledte dicső múltját, s naponkint mélyebben sülyedve önmaga ássa dicstelen sírját — s vájjon csodálhatjuk-e, ha keserűen csalódva igéző reményeiben, jobbra át-ot csinált s könyezve e haza baljóslatú sorsa felett, elindult boldogabb hazát, boldogabb népeket keresni. Vajon hova fog menni? —z — y. ÚJDONSÁGOK. (Beküldetett.) A nyíregyházai terménycsarnok az illető hirdetők érdekében szólal fel, midőn kéri őket, hogy azok, kik a „Közlönyébe adják be hirdetéseiket, adják be a „Szabolcsába is, miután a terménycsarnok fogjai közül igen kevesen hordatják s olvassák a „Közlönyt.“ *) (K.—b.) A megyerendezés tárgyában keletkezett feliratnak a belügyminiszternél leendő támogatása végi tt 123 tagú küldöttség neveztetett ki, akik f. é. október bó 2-án a feliratot átnyujtandók lesznek. E küldöttség tagjai: Bónis Barnabás alispán, gf. Dégenfeld Imre, gf. Forgách Kálmán, b. Eötvös Dénes, gf. Vay Dániel, gf. Dégenfeld Gusztáv, id. b. Vay Miklós, gf. Károlyi Viktpr, gf. Zichy Géza, Kállay Ödön, Kállay András, Kállay Emánuel, Gencsy Károly, Gencsy Albert, Szikszay József, Baksai István, Silcz Ferencz, Péchy Kálmán, Erős Kálmán, Bernáth Béla, Bory Béla, Bory Károly, Mandel Eduárd, Molnár Ágoston, Molnár György, Molnár Gyula, Kanzsay Károly, Zoltán János, Zoltán György, Jármy Ödön, Jármy Elek, Okolicsányi Lajos, id. Szegedi István, ifj. Szegedi István, Drecse- nyák Ferencz, Uray Miklós, Leveleki Márton, Bay Ferencz, Hunyady József, Okolicsányi Menyhért, Czóbel Imre, Czóbel Albert, Horváth Imre, Erdőhegyi Lajos, Ilosvay Kristóf, Szmrecsányi Elek, Lövey Antal, Lövey Sándor, Lipthay Károly, Pilisy Lajos, Pilisy László, Jármy József, Béresy József, Szalánczy András, Mikecz János, Szögyényi Emil, Elefánti János, Kastall István, Györgyéni Ignóez, Rabóvszky Budolf, Somogyi Rezső, Farkas István, Farkas Balázs, Nagy Lajos, Nadraviczky György, Ferenczy Emil, Heisler József, Káldy János, Farkas Tivadar, Vidovich Antal, Csajkos Miklós, Zoltán Ferencz, Nyiry János, Bata Ignácz, Elek Pál, Mezősy Tamás, Borbély Gáspár, Mikecz Tamás, Székely Benedek, Nemes Pál, Szalánczy Ferencz, Gergelyffy Ferencz, Jármy Márton, Ibrányi Zsigmond, Bleuer Móricz, Hétszey László, Nyitray Sámuel, Horváth József, In- ezédi István, Szikszay Pál, Farkas Ferencz, Horváth Ferencz, Miskolczi Menyhért, Ragályi Gedeon, Miklósi Ferencz, Lipthay Ede, Bekény Péter, Nagy Ádám, Kállay Gusztáv, Borús Lajos, Matkovics István, Patayl György, Szomjas József, Jakabfalvy László, Hoszszufa- lusy Kálmán, Patay András, Szabó Ambrus, Batári János, Vidliczkay József, Krasznay Gábor, Bencs László, Fekete István, Kralovánszky Mór, Kállay Ubul, Elek Béla, Vályi Ferencz, Leveleki Móricz, Kiár Dávid, Kállay Ákos, Kállay Ottó, Hubaffy Mihály, Nagy János, Gyöngyösy Sámuel, Bleuer Miklós, Béres Ferencz, Jó- zsa András, Khón Béni, Gencsy Ferencz, Gencsy Zsigmond, Gencsy Bé!a, Koczogh János, Gál Elek, Somossy Ignácz, id. Bónis Sámuel, t. Nagy Lajos, Mészáros Dániel, Szentmiklósy László, Ujfalusy Béla, Ujfalusy József, Pethő Zsigmond, László Lajos, Szunyoghy Imre, Szunyoghy István, Komjáthy Pál, Kovács Ferencz, Hubaffy Sándor, Kállay János, Csajkos Gyula, Dobozy Fezencz, Láner Lajos, Vidovich Ferencz, Kállay Ferencz, Karczub András, Simon Endre, Lengyel Miklós, Osváth Lajos, Valkó János. = Nagy tűz volt f. hó 20-ikán este 8—9 óra közt a gr. Forgách Kálmán mándoki uradalmához tartozó Roch- litz Salamon által bérlett tanyán, mely a közel vidéket az említett estén rémületbe ejté; mivel a közeli falvak lakói a szokatlanul majorba szökellő láng-világosság miatt falu égésére gondoltak. Elégett 68 szekér takarmány, egy 25 öles szalma kazal. A tűz bosszúból gyújtás által eredettnek mondatik. — Kéken pedig az előtt való nap égett el három ház, mint értesültünk, vigyázatlanság miatt. X Gyilkosság. Egy vasúti őr Nyíregyháza és a Sóstó között agyonütött egy talyigás embert, mint mondják azért, hogy az őr tartozott a talyigásnak s ez annak megtérítését követelte. A tettes elfogatott. — Bogdány község postamestere a napokban váltott jegyet Nyir-Adonyban Elekes Matild urhölgygyel. Áldás frigyökre. (p). A kis-várdai felső és alsójárás jegyzői f. évi szeptember 10-én csakugyan öszszejöttek kisvárdán, a nagy vendéglő termében, hogy együtt tartsanak értekezletet, mint e lapban előbb jelezve volt. A felső-járás korelnöke, ki e gyűlést öszszehivja, üdvözölvén a megjelent kartársakat s vázolván a felső-járási jegyzők értekezletének határozatait, felhívja az alsó-járásbelieket is a czél érdekében a csatlakozásra s az értekezlet ideiglenes szervezésére. E szavakat helyesléssel fogadták a jelenvoltak s közfelkiáltással kimondatott, hogy a két járás jegyzői együtt tartanak értekezletet s korelnöknek megválaszta tott újólag Hernádi László, jegyzőük választatott, miután a jelölt Pelestsák Ignácz határozottan s megmásithatat- lanul lemondott bokros teendői miatt, Deák János titkos szavazással. Ekkor mint sürgős tárgyat felvették a nyug- dij-alap ügyét. Itt abban állapodtak meg, miszerint kérvényt intéznek a megyei bizottmányhoz az iránt, hogy az egyszer mindenkorra fizetendő 40 frt helyett 30-at fizethessenek. Elhatározták továbbá, hogy kérni fogják a t. megyei bizottmányt, miként a nyugdíj intézeti választmányt, melybe a szabályrendelet szerint 8 jegyző választandó be, mielőbb megalakítsa, addig pedig részlet- fizetésöket a nevezett egylet pénztámokának beszolgáltatni nem fogják. Az értekezlet végleges alakulása s szervezése a jövő gyűlésre halasztatott. Nagyon kívánatos, *) Ezt annyival inkább ajánlhatják, mivel a hirdetési dijak, ezutánra mérsékelt árban lesznek megállapítva. A kiadóhivatal. óhajtandó az ügy érdekében, hogy az alakuló gyűlésen több higgadtsággal, egymás véleménye iránt türelemmel, s a mindent sikerre vezető egyetértéssel tanácskozzanak. Mindenek előtti dolog alapszabályok készítése, mely a tagokat öszszetartsa s az egylet fennállását biztosítsa, melyben a czél, a programul jelezve legyen. Sok szem néz időnkben a jegyzői karfa, sokat vár tölök nálunk is a megye. Sok szem néz kivált e vidék jegyzőire, kik az értekezlet eszméjének valósítását e megyében először tűzték ki. Ha e figyelő várakozást kielégítik : érdemet szereznek magoknak a megye közönsége előtt. Különben pedig a szalma-tüz sorsára lesz kárhoztatva lelkesedések. Adja Isten az előbbit. (p) A Kisvárda s Litke között két járhatlan hid, a felszólalás után 5 hét múlva természetesen — még ro- szabb állapotban van. Még egyszer hívjuk fel reá a kisvár- dai alsójárás közigazgatási tisztviselőink becses figyelmét. Ha e szerény hangon ejtett figyelmeztetést meg nem hallanák: kénytelen lesz keményebb, erősebb hangon kiáltani... az utazó.... , (!) Debreczenben széltire beszélik, hogy az ottiíni kutyasintérnél lett motozás után több mázsára mébő szalámi készletet fedeztek fel — kutya s egyétib esett állatok húsából készülve. Ha e hir igaz, igen komoly figyelmet érdemel. NEMZETI SZÍNÉSZET. ** Hétfő, szept. 14. „Végrendelet" dráma 5 felvonásban, irta Czakó. Az előadás három hiányban szenvedett. Rendőrség, egy sintér és „zuckerli" hiányában. A mig pálinkában hiányt nem szenvedünk és a meddig ábrándos emberek fognak létezni, részegség is lesz. Csakhogy ez az „ábrándos" állapot gyakran erőteljes kurjantásokban szokott nyilvánulni; :nem is csoda ilyenkor, ha a jámbor emberfajzat keveset törődik azzal, vájjon megőrül-e gróf Táray Béla, avagy kigyógyul. Denique a kUrj autósoknak óvszere a „Polizia." Ez a szó Nyíregyházán irónia. Meg van benne a magyar rendőrség leggyakoribb sajátsága, hogy t. i. a mikor szükség van reá, sehol sem található, így történt ez Granadában ... és a kuijantás kérdezed hová lön ? Egy emberbarát füleinket és érzékeinket megmentendő, a kurjantót kivezető; ott találtuk előadás után, hol rendesen hasznos 4 lábú állatok szoktak tartózkodni, a pocsolyában. De minthogy est vala, a nyájas éneklőnek az egész Nyíregyháza birodalma vala. — Benn a színkörben ezalatt 2 ölebecske 6' szélességben, 8' hosszúságban — valószínűleg szerelmi perpatvar miatt, élesen kikelt egymás ellen, — arezjátékuk után itélVe, a legvégsőre is képesek lettek volna, ha Themis egy vitéz bajnoka az igazság pálosával (érts bunkót) nem simogatja meg őket; megkoronázta az estét egy átalános gyanús köhögés, mely úgy elharapódzott, hogy még jelen sorok írója is. bánatos köhögésben tört ki, midőn egy szép szőke színésznő oda- hagyá az előadás bevégezte előtt a színkört. Nincs más mód megmenteni a drámát hasonló esettől, mint vagy hirdetni: „ne tousses pás", vagy pedig minden belépőnek egy doboz „Zuckerlit" átadni, — mert habár van is „egy" mindig a színkörben, de az — a mint biztosítanak — nem enni való. — Byron, Heine, Petőfi neveit, ha kiejteni halljuk, szent borzadály. lep meg bennünket. A három legszerencsétlenebb ember a világon, a mint Johannes Scherr az ismert német iró is mondja. És mégis mi ezeknek világfájdalmához Czakó gyötrelme. Elmondhatja Byron Pan- zaniás történetét, — magáfa alkalmazva; hogy miként ölte meg ez szeretőjét, kinek birása után oly sokáig sóvárgott, káromolhatja Heine az istenséget., elénekelheti Petőfi: „Bolbogtalan voltam teljes életemben" — A „világnak“, Czakó szerinti definicziója mindegyik fájdalmát felülmúlja. Tudjuk mindnyájan, mily szerencsétlen véget ért e tehetséges költő. Éhezett, barátaiban csalódott, müvei hidegen fogadtattak, — oly gyenge érzület, oly pessimistícus felfogással sokáig ellent nem állhatott, — egy pisztolylövéssel véget vetett életének. Nem is lehet csodálkozni, ha ő Táray Bélát, kinek sok jellemvonása maga a költő, oly fájdalmasan hagyja beszélni, ha azt mondja, hogy ő ha rangját veszti, „éhen kórász“ lesz. A dráma meséje a következő: Gróf Táray Béla egyike azon ifjaknak, kik éltöket hasznosan töltik el. Atyja — kit 15 éves korában látott utójára, kevés gyöngédséggel viseltetett iránta. Szép -reményekkel telve, hazájának használandó, visszatér a külföldről, — még 24-dik évét sem töltvén be. Itt megkeresi Alpári grófnő leányát, Antóniát, ki által viszont szerettetik. Bánatos előérzettel várja a végrendelet felbontását, melyet atyja 24-ik évének betöltése után engedett meg;— márbetölté azt, és mégis nevelője Margitai visszatartja annak olvasásától, mert rósz hangulatban van. Végre olvassa, és olvassa saját boldogságának sírját, szerelmének vesztét, ő nem Táray, kinek igy nincs semmi joga az örökséghez; fel van a végrendeletben szólítva, hogy ha netalán a törvényes örökös feltaláltatnék, „bánjék vele jól." Elrohan Alpárinéhoz, kiről tudja, hogy atyjának kedvese volt, és kinek atyjával nemzett természetes gyermeke Riole, a tánezosnő. Ez töredelmesen bevallja neki, hogy ő volt az, ki gróf Táray törvényes gyennekét elrabló, hogy boszuját igy tölthesse azon férfiún, ki őt gyalázatosán megcsalta. A gyermek a „Ruprecht templom" küszöbére Bécsben kitétetett, ballábának egyik ujja görbült, — ez más nem lehet, mint Keresztesi Lőrincz a szobrász, kit' ő Rómában ismert meg, és kit tanittátott,'ki azóta mindig vele van, és ki kebelbarátja neki. A helyzet iszonyú, és midőn Táray Béla kérdésére, hogy kik hát valódi szülei? a grófnő, nem képes kielégítő választ adni, — élte elviselhetlenné válik. Antonia e közben a szobába lép, örömtől sugárzó arczczal — hisz’ vőlegénye
