Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-11 / 41. szám
•'* Megjegyzések Lakatot Károly prot. tanitó-egyleti ideigl. elnök ur „Vála«z“-ára. Jelige: „A gyenge is érzi, hogy van ereje akarni, mi azt&s az erősnél jellemmé tömörül.“ „Magyar Ujs&g“ 1868-ik évi íebr. 7-iki száma. Hogy egy pár megjegyzést tenni L. K. ur válaszára magamat elhatároztam: ennek oka éppen megjegyzéseimből fog kitűnni. Először is: nagyon, de nagyon örvendek azon, hogy a „második egyetemes tanitógyülés előestélyén“ czimü czikkem oly nagy hullámokat várt fel az általam oly igen szeretett népnevelésügy terén; mint ezt az arra következett „felelet“ és „válasz“ igazolja, örvendek, mert látom a t. olvasóval, hogy az ügy őrei, a mint kiáltásaikból kivehető, ébredeznek,s igénk, hogy körülte lesznek a dolognak. Isten segítse! Második megjegyzésem köszönetét fejez ki az alsó-szabolcs és hajdukerületi prot. tanitó- egylet iránt, négy évi fennállása alatt kifejtett működéséért. Éhez csatolom a t. szerkesztő ur által is kifejtett azon óhajomat, hogy máskor, az egyletök életében felmerült mozzanatokról szíveskedjenek e lapok utján engemet is más érdeklettekkel együtt tudósítani. Harmadik megjegyzésem az, miszerint nem titkolhatom el, hogy L. K. ur megszólalása, válaszában olyan formán hangzik, mint azon gyermeknek duzzogása, ki megszokta, hogy édes álmából fel nem költik addig, mig neki magának felkelni nem tetszik, s ha egyszer — az ő ideje előtt — felrázzák szendergéséből, dúl-fúl, duzzog, s álmossága miatt kapkod ide-oda. Na, ön éppen igy tesz. Elmondja, hogy 1870. óta fennálló egyletök hol, mikor és hányszor tart évenként gyűlést; azután indokolni akaija, hogy miért nem vettek részt az egyetemes tanitógyülésen stb. Mondom: ide-oda kip-kap. Megjegyzem, miként ön sok ,jó akaratot“ árul el válaszában a népnevelés és tanitóegyletök ügye iránt. írja, és én el is hiszem, hogy akart nekem már régebben válaszolni, azután akarták a kitűzött tételeket tárgyalni; továbbá: hogy akartak az egyetemes tanitógyülésre követeket küldeni; meg aztán, hogy ön maga is akart elmenni. Egy szóval akartak sok szép és hasznos dolgot, de tenni nem tették azt a mit akartak. Akarni még nem valami nagy dolog, édes jó L. K. ur, mert hát: „a gyenge is érzi, hogy van ereje — akarni... aztán persze az akarást nem is lehet érdemül tudni be. Máskor ne akarjanak olyan sokat, hanem tanulják meg az írásból, hogy „amitakarsz cselekedni, gyorsan cselekedj ed.“ Az akarásnál megállani nem szabad, mert az akarás nem egy mindig a cselekedettel; tehát a tettre fell Ha a többi egyletek és tanférfiak is csak akarták volna az egyetemes tanitó-gyülést megtartani, az öné-féle akarással az, az elmúlt hóban létre nem jött volnál Hogy az iskolák látogatása s a vizsgák miatt nem tarthattak gyűlést s igy e miatt mulasztották el a kitűzött tételek tárgyalását is: az előbbi okok el nem fogadhatók, mivel a közokt. min. az iskolák minden felügyelőségeit megkereste, hogy a tanitók részéről a gyűlésen való megjelenhetést ne akadályozzák, sőt előmozdítsák. A tételek a heti-, napi- s szaklapokban jó előre közölve voltak a rendezőbizottság egy tagja György Aladár által. így az ön czildcében a sok akarás, — de semmit nem tevés, — indokolása, igazi nevén merő humbug, magyarán mondva: kopasz mentség, nagy zaj, lárma — haszon nélkül. —A sok akartuk-kal port akart ön hinteni a jóhiszemű olvasó szemébe, remélve, hogy ez az akarást tettnek veendi, mert a legnagyobb tanítási idény alatt is szabad, lehet, sőt kell ily fontos dologban egy napot, szakítani. Ezért senki meg nem szólította volna önt soha, ezt állítani merem. Vette-e észre L. K. ur, hogy — az én ja TÁRGZA. Az utósó perczek. I860« május 9. Nem vala több almái a vágyánál, Rogy „ott legyek halálos ágyánál.“ Ég néztem őt a küzdelem között; A mig lelke az égbe költözött. Néztem fájón — de ajkam hallgatott, Bár arezomon a bánat jelt adott .......... Ö ig nézett.------Szeméből köny fakadt; Sz ólni akart, de nyelve — elakadt......... Me gcsókolám..........a szivem vérezett — Me gcaókolám..........de már nem érezettt Erdélyi I. Hogyan is származtak az idegen telepek ? (Elbeszélés.) I. ■ Lépjünk viszsza a múlt század azon időszakába, midőn a szép és eszes nőkirály Mária Terézia uralkodott Magyarország felett. Nem szándékszunk a szép és eszes nőkirály fényes udvarába vezetni a szives elvágót, — hol vamra — kisütötték, ujabb-njabb példákkal beigazolták az ön ,.válasz“-a és K. J. ur „feleletbe, hogy a második egyetemes tanitógyülésre nézve, megyénk tnnitó-egyletei csakugyan nem léteznek, sem a kitűzött tételeket nem tárgyalták, sem képviselőik által meg nem jelentek azon ?! — mindig kivételbe téve a nyir- egyházaiakat. 1 mégis, hogy erre nézve én azt mondom, hogy elaludták, elszunyókálták az időt, akartak menni is és többefféle, de mit sem tettek; L. K. ur.rám formed egész ideigl. elnöki méltóságának tudatával, hogy szavaimat visszautasitja. Na, egy kicsit elhamarkodta e kifejezést, de én sok jóakaratáért ezt megbocsátom önnek, mivel reményiem, hogy szerényen s illedelmesen visszavonni is hajlandó le- end. Máskor ha mentegetni akar valakit, akár magát, akár mást, akár egy egyletet, érveit válogassa meg. Sajnálom, hogy egyletök könyvtárát, meglehetős szigora állapotom miatt nem gyarapit- hatom. Nekünk is van itt egyleti könyvtárunk Kis-Várdán, ha módom volna, ennek adnám inkább a mit adhatnék. Ön pedig keressen ottan közelebb egyletök részére egy Maecenast. Hogy nem hirlapczikkezik, legalább anyi- ban, hogy egyletök gyűléseiről tudósítást közölne, ebben — szerintem — ön hibás, mert ez telnék tőle, mint válasza bizonyítja. Hogy pedig én lármázni, hirlapczikkezni szoktam, annak az az oka, hogy sokan vannak, a kik alusznak vagy szunnyadoznak, serkenteni kell őket. Es tényekkel, adatokkal igazolhatnám önnek, hogy a népnevelés érdekében ejtett szavaimnak mindig volt vnlami haszna, egy ily adat erre az ön válasza is. Különben — bocsásson meg, — de erre nézve önt meg nem kérdeztem, tehát kár volt kérdés nélkül válaszolni, óhajtom, hogy e kis vita önt tettre hevítse, a népnevelés s tanitóegyleti gyülésezés érdekében! Görömbei Péter. Nagy-Kálló, okt. 1. 1874. A vidéki pénzintézetek képviselői a Hold- mező-Vásárhelyi központi takarékpénztár igazgatója által kibocsátott felhívás folytán f. é. aug. 22-én Pesten értekezletet tartván a felett, hogy a pesti hitelsegélyegylet feloszlása megakadá- lyoztassók, vagy egy más az osztrák nemzeti bank s a vidéki pénzintézetek hiteligénye között összekötő kapcsot képező intézet felállítása létre- hozassék: egy bizottság kiküldésében állapodtak meg egyelőre; ezen bizottság hivatásául tűzvén ki, hogy oly közeg felállítására vonatkozólag, mely a f. évi Deczember hó végén feloszlandó hitelsegélyegylet helyett a hitel szerzésnél a közvetítő szerepet teljesítse, munkálatokat eszközöljön. — Ezen megbízatás folytán a kiküldött bizottság f. é. szept. 27-én Pesten értekezletet tartván, a pesti első hazai takarékpénztár igazgatóságával egyetértőleg a f. évi szept. 27-én felvett jegyzőkönyv szerint abban történt megállapodás, hogy az említett első hazai takarék- pénztár leend azon közvetítő intézet, mely az osztrák nemzeti bank és a vidéki pénzintézetek között az öszszekötő kapcsot képezze. — Az osztrák nemzeti banknál a megkivántató alapot az említett pénztár teendi le 8 az onnan nyerendő dotatiót a vidéki pénzintézetek hiteligényei kielégítésére forditandja, mindegyiknek részvény- tőkéje s tartaléktőkéje erejéig. — Viszont a hitelt igénybe venni kívánó pénzintézetek kötelesek vagy a választmányi tagok egyetemleges jótállása, vagy értékpapír letétele, vagy jelzálog lekötése által biztosítékot nyújtani. — A vidéki pénzintézetek előnyére kiköttetett, mikép a három hónapos váltók lejáratánál á pénzfizetés uj váltó benyújtása által pótoltathatik. Ezen itt leirt megállapodás érvényességén az egyezkedő hazai első takarékpénztár választmányának jóváhagyása köttetvén ki, a mint az igazgatóság által az kieszközöltetni fog, az óhajtott czél elérése tekintetéből a nevezett intézet a további intézegykor főuraink részben őseik vallását, de mindenesetre magyar nemzetiségök, nyelvök s lángoló honszerelmök is ott feledték, —• hanem csak elbeszélésünk idejének meghatározbatása tekintetéből említettük fel Mária Terézia uralkodását. Tehát Mária Terézia uralkodása vége felé keressük fel a kies Szamosközön, Szatmárban, a kanyargó Szamos egy kanyarulatában Cse- göldöt. Tiszta nyári est van, a munkások a mezőről haza takarodtak már s az egész faluban csend van, csak égy helyen a patak partján álló templom előtt van némi élénkség. Ugyanis biró uram ide gyűjtötte fel a falu férfi lakosságát, fontos közlendők tudtuladása s azok felett való tanácskozás végett. Azonban ha azt vélte biró uram, hogy az öszszehivott gyűlésben csak férjfiakkal fog tanácskozhatni: úgy nagyon csalódott; mert az aszszony népség, sőt a bámész gyermekcsoport is jelenlétével mintegy tudtul adni látszik, hogy a „rólunk nélkülünk“-féle tanácskozást éppen nem szereti. Még mintegy nyitányán vannak a tanácskozásnak ; éppen a. biró szónokol. — Hallották hát kendtek, hogy a nagyságos generalis ispánja ma bejött, s engemet a dologból hazahivatYán, tudtul adta, hogy a nagyságos földesuraság a Berekből kibecsülteti a falut; mert azt a Szamos hordta és igy nem miénk, — meg aztán nem akarjuk az urdolgát teljesiteni, s a mivel az urbárium szerint tartozunk, megadni! A biró szavára egy pár perczig csend állott be, aztán mindannyian beszélni kezdtek, legkivált az aszszonyok. ‘ —No bizony, az volna még a furcsa! Megfizetjük a füstpénzt, leszolgáljuk a hoszszu meg a rövid fuvart; minden telektől megkapja az urakedéseket jnegteéndi s erről a vidéki pénzintézeteket értesitendi. Szabolcsmegyei takarékpénztár igazgatósága Dr. Bleuer Miklós igazg., a vid. pénzintézetek küld. tagja. Nagyvilági hirek. Gróf Arnimot a párisi volt német követet, ki Bismarckkal rósz lábon áll, befogták s házmotozást tartottak nála, az ok az, hogy fontos állami iratok eltulajdonításával vádolják, mások szerint Bismarck akarja tőle visszavenni egykor neki irt magánleveleit. Az orleansi szűz szentté avattatása. A „Bulletin Francais“ hivatalos lap szerint, az orleansi érsek visszatérve római utjából, melynek czélja Joanne d’ Arc szentté avattatása volt, megalkotta a törvényszéket, mely az egyház szertartása szerint a tárgyról egy munkát készít, s melyrenézve a római „Curia“ fog legfelsőbb határozattal intézkedni. Királynénk Boulogneba okt. 2-kán érkezett. A kikötőben nagy néptömeg fogadta. Ab- zac ezredes üdvözölte a királynét Mach-Mahon nevében, s átnyújtott neki egy díszes porczel- lán servicét s négy virág kelyhet a sevrisi gyár pompás müveit Londonban iszonyú lőpor explosio történt okt. 2-án. a „Tilbury“ hajó ugyanis többféle áruczikkekkel a többek közt 2—8 hordó petróleummal, 5 tonna lőporral volt terhelve, midőn a hajó a „Régents Canal“ hídja alatt volt elhaladóban, egyszerre légbe repült, a hid mindkét oldalon elvált a parttól, vasoszlopai eldőltek és összetörtek. A „Dacly News“ 5 hasábos tudósítást közöl ez iszonyú szerencsétlenségről, melynek több ember, egész ház sor esett áldozatul. A városi oldalon valamennyi ablak betört, kirakatok és ajtók ki lettek szaggatva s ezer meg ezer darabokra törve, egész házoldalok bedőltek, még 3 mfölddnyi távolban is megérzék a rázkódást. A robbanás okát vagy az általa okozott kárt még most csak találgatni lehet. Franczia köztársaság. A megyei választások rosszul kezdenek kiütni a republikánusokra nézve. Az eddig ismert ezer megyei választás közül 370 köztársasági, 560 conserva- tiv s más árnyalatú. Gironde Seine, Inferienze és Haute Garonne megyében viszont számos monarchista jutott be a bizottságba, sok megyében a szavazatok annyira szétforgácsolódtak, hogy uj választást kell tartani. A legújabb sürgönyök összesen 170 választási eredményről hoznak jelentést. Ezek nagyobbik-fele a mo- narchisták javára ütött ki. Thiers Olaszországban. Apárisi „ Temps“ - ben következőket lehet olvasni Thiers olaszor- szági tartózkodásáról: A királylyali két órai beszélgetés után a maire-lakba vezetteté magát, hogy a inaire-nek nála tett látogatását viszonozza. A városi tanács épén ülést tartott, midőn Thiers jelenlétét a mairnek jelentették. Az ülés azonnal felfüggesztetett, s az összes gyülekezet elébe ment a mairrel együtt. Három napi ott léte alatt Turin valamennyi.bir- lapja hírei élén közölte látogatásait, sétáit, beszélgetéseit s élénk elégültségöket fejezték ki afelett, hogy a király majdnem két óra hosszat társalgott vele. A pápa és Mach-Mahon levelezése az „Orénoque“ visszahívására vonatkozólag valónak bizonyul, — de mint az „A. Havas“ jelenti,— teljesen alaptalan a római „Libertásnak azon állítása, mintha a pápa válaszában arról szólt volna, hogy Olaszországot el szándékozik hagyni, vagy nem. Spanyolország. A carlisták számára okt. 2-kán 16 ágyú, 4000 puska 50,000 töltény érkezett Amsterdamból. Az ily szállítmányok ellen a madridi kormány protestálni készül. A karlista vérszomjuság nem lett kielégítve anyság vagy az ötvenkét igás, vagy a száznégy gyalog napszámot; egy szóval az uraságnak semmi — de semmivel sem maradunk adósok, még azután jön a vármegye, a király, meg a pap, mester, csordás, kondás meg az ekklézsia! Mi kellene még? Az uraság tisztei sem panaszolhatnak; mert ha valamivel késünk is a fizetésben, vagy a dologgal hátramaradunk is: de abban is csak ne- íik vau hasznok; meri rendesen kijár ezért nekik az ajándék I... Én szegény özvegy aszszony vagyok, két fiam még mondani gyerek; de azért semmiben sem maradhatok el: mert akkor kivetnének a telekből! — Most már azt a berket is elakarják venni; mert már megnőttek szépen a gyümölcsfák benne, s az alja is terem egy kis szénát, meg tengerit. Bezzeg nem kellett addig senkinek, mig sivatag homok volt, — ha szegény uram rá nem veszi a falut, hogy gyümölcsfákkal ültessük be, az uraság tiszteitől most is úgy veszhetne ! Az Isten adta azt; mert a vizhordta, s a mint hordta el is viheti; azért nem adjuk. Punktum! —Nem az a kérdés Dorkó aszszony— szóalt meg ismét a biró, — mit fizetünk, mit nem, — mivel tartoznánk, mivel nem, ki adta, ki nem adta a Berek porondját: hanem az, hogy miként érleljük meg a földesurunkat, hogy el ne vegye. —Nem adjuk punktum 1 — hangzott fel ismét a Dorkó szava s utánna az aszszonysereg ár máj a. Nem akarjuk a nehézkes menetű tanácskozás folyamát tovább kisérni, csak az eredményt mondjuk el. Határozatba ment ugyanis, hogy kérjenek tanácsot a paptól — az úgyis okos ember, •— s annak tanácsát mindannyian követni fogják. Bementek hát az előljárok tanácsot kérni a paphoz, ki a templommal éppen átellenben lakott nyi fogoly és Schmidt birlap-tudósító család meggyilkoltatása által, most az a paranes adatott ki, hogy a „Kreuz. Ztg.“ Spanyol-harcztéri levelezője, ki első hozta Európa tudomására Schmidt meggyilkoltatását, mihelyt kézre kerül, főbe lövessék. Törökország. A török trónöröklés egy igen nevezetes és fontos mozzanatáról értesül a boisi „Presse.“ A szultán és Murad effendi her- czeg a szultán unokaöcscse és törvényes trónörökös teljesen kibékültek. Abdul Aziz szultán megígérte és a koránra tett esküvel kötelezte magát, hogy a szultán fia Jussuf-Izzedin effendit generalissimussá teszi s úgy őt, mint testvéreit év dijakkal s magas államhivatalokkal látja el. A szultán e lépésének magyarázatát megrongált egészségében keresik. E/. ügyet Konstántinápolyban titokban tartják, de hitelességéről említett lap jót áll. Fővárosi és vidéki rövid hirek. — Dr. Vécsei János visszaérkezett németországi utazásaiból s az egyetemen a téli félév alatt a római jog instituczióit részletesen és a szerződésekről szóló tanokat fogja elő“ adni. — A vértanuk requiemét kedden megtartották a Fereneziek nagy templomában. Számosán voltak jelen. Különösen feltűnt egy vak öreg honvéd, aki szemevilágát veszté a csatában, s akit két rokkant vezetett. De még nagyobb feltűnést okozott egy hölgy, aki honvéd- főhadnagyi aranyos atillát viselt, és pedig a legjogosultabban, mert az önvédelmi harcz alatt, mint vitéz harezos fokról fokra lépette- tett elő. Fején nagy vágások és lándzsaszurá- sok vannak. A közönség köréből hiányzott valaki, aki eddig mindig jelen volt, mint az ünnepélynek legtiszteltebb alakja: Damjanics János özvegye, ő ez alkalommal Aradon rótta le kegyeletének adóját elvérzett hős férje iránt; a Vásárhelyiné urhölgy vendége volt, akinél ezelőtt 25 évvel a szomorúság és kétségbeesés óráiban tartózkodott. A kivégeztetési helyhez pompás időben történt a kivonulás. Tiszti Lajos az „Alföld“ szerkesztője s volt honvédtüzér tartá a beszédet. Damjanics özvegye emlékül gyászkereszteket osztott ki. A gyülekezet magatartása komoly és üunepélyes volt. — Budenz József akad. nyelvészünk a német philologok insbrucki kongreszszusán mint vendég előadást tartott az „ugor nyelvészkedésről“ ; az előadás nagy tetszésben részesült. A nyolez magyar vendéget, akik e kongresz- szuson Magyarországot képviselték, igen szívesen fogadták. — A közoktatási minisztérium palotát akar építtetni a maga számára a sugárúton. Mint mondják, a terv már készen is vaui Szép dolog! Most van arra épen a legkedvezőbb alkalom, midőn a vidéken éhen halnak a tanitók. Mily nagy gyönyörűség lesz a palota ablakaiból lenézni a dűlőiéiben levő iskola házakat! — Az északi sark-expediczió főbb tagjait az uralkodó mait szerdán kihallgatáson fogadta s hosszasan beszélgetett velők, őrömét fejezve ki az elért eredmények fölött. Képessel ő felsége magyar nyelven társalgott. — A n.-róczai gymn. tanárok számára gyűjtéseket indított a szláv elkeseredés, mely e.^dig 713 itban nyilvánult. — A tiszántúli helv. bitv. egyházkerületbe kebelezett orosi helv. hitv. egyháznak, temploma és iskolája felépítésére a király magán- pénztárából 100 ftot adott. — A nemzeti színház népszínmű pályázatán előadásra ajánlott második darabnak a „Cserebogár“ czimünek szerzője Margitai Dezső fiatal beszélyiró Debreczenben. — Vidéki rövid hirek. Akecskeméti állami reáltanodához Sárói Szabó Pál neveztetett ki rendes rajztanárul. — Egy kecskeméti egy a többinél valamivel nagyobb, de roszázul gondviselt házban. Későn volt; — a lelkész tiszteletes Pan- kotay Imre uram éppen feküdni akart, midőn beléptek, — no de paphoz és éppen kálvinista paphoz szabad belépni bármily későn is: tehát elfogadta a jöttékét. A szerencsés jó estét köszöntés és a szokott köhintések után, nagy hoszszasan előadták a mit már tudunk. A szónok ismét a biró volt s, kérte tiszteletes uramnak, mint hü lelkipásztornak, tanácsát. Kis gondolkozás után — mialatt kezeit bátratéve fel s alá járt volna a szobában, — megállt a már leültetett hallgatói előtt a lelkész s végig simítván őszülni kezdő fekete haját és szakáiét, megszólalt: —• Az ellenállást semmi esetre sem javaslom. A földes ur, mindenek előtt földes ur, aztán pápista, végül báró és generalis is. Kigyelmetek pedig szegény jobbágyok, aztán kálvinisták, és igen sokszor hanyagok is. Legczélszerübb lesz, ha választanak magok közül két vagy három értelmes embert, s egy alázatos instantiát nyújtanak be a nagyságos generalis urnák, s addig kö- nyörgenek, mig engedni fog; én az instántiát szívesen megírom. A tanácsot mindannyian helyeselték, csak hogy egyiknek sem volt kedve részt venni a küldöttségben. Végre is addig kérték a lelkészt, mig megígérte nekik, hogy elmegy velők Sárközre a földes úrhoz, noha kijelenté, miszerint : tart tőle, hogy a földes ur azzal fogja gyanúsítani, hogy ő izgatja ellene jobbágyait. (Folyt, köv.)
