Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)

1874-12-20 / 51. szám

f

Nyíregyháza, deczember 20.

51. szám.

III. évfolyam. 1874.

KUtfizetési árak:

Sfdat árr» ........ 4 Itt.

F4) érté

............................ . t „

Negyed 4rre .....................................t „

Szerk

eaittíl írod*. hová & Up Mellem! rámáét tárgy tuó küldemények tatéaeiuWk: a ref. Mkrmttl lak

Bdrmentetien terelek etek iámért ke*ek- bük fogadtatnak el.

£ A kdelrstok nem adatnak viasza.-hivatal,

.esi 'pénzek, a lapba szánt f an-detesek éa /eUzólAmlások küldendők:

Nagytér IM. »* «■

SZABOLCS

Vegyes tartalmu hetilap. Megjelenik minden vasárnapon.

Kfadő-tulajdonost a „eeabolcemeayel lapkiadó-társul nt.“

Hirdetési dijak:

Minden 6 hasábos petit-sor egysserl hirdetésnél 5 kr., többszörinél 4 kr.

Terjedelmes hirdetések tttbbssVrl beik- tartása, kedvezőbb föltételek alatt esz- kttztflhettf.

Minden egyes boiktatás ntán kincstár- illeték 90 kr.

A nyílt-térben minden három hasábos jl garmond-sor dija 90 kr. W

Az előfizetők, á hirdetések meg- tzab&sán&l, 20*/,-nyi kedvezmény* beu részesülnek.

HOElöfizetési felhívás

1875-ik évi folyamára.

A „Szabolcs“ az uj évvel 4-ik évi folyamába lép! Három éves pályafutása elég kezességet és biztosítékot nyújt jövője iránt.

Megyei érdekeinket, különösen azt, mely a megye szellemi fejlődésével és felvirágz ásával egy és ugyanaz: a népnevelés ügyét, lehető legszélesebben és melegebben karolta fel lapunk; igyekeztünk, hogy a szépirodalmi rész is változatos és gyönyörködtető legyen; felvettünk s megvitattunk sokszor nemcsak tnegyei, de országos uj és üdvös eszméket is, szóval mindent elkövetünk, hogy lapunkat a közérdekűség színvonalán tartsuk.

Erezve, hogy lelkiismeretes munkálkodásunk után méltók vagyunk a közönség pártfogására, tekintve min- doufelett azou érdeklődést, mely- szerint különösen az utélsó évnegyed második felében,' előfizetőink száma 50-nel szaporodott: határoztuk,hogy lapunkat jövő évben is felfogjuk tar

tanii^i.vV.,

Tisztelettel ajánljuk azt továbbra is a t. előfizetők pártfogásába!

; Előfizetési árak az eddigiek.

‘ * '1^ Egész évre 4 írt,

fél évre 2 firt,

évnegyedre 1 frt.

Az előfizetési pénzek postai utalványok mellett a szokott helyre küldendők.

Tisztelettel

taz igazgatóság.

**.■■ ■ .jus. ' r • • !'•>*• ' "

|ÉTr '(■£”

■ Leányneveldéink hivatása,

u.

Napjainkban nagyon is szükségünk van rendszeresen vezényelt háztartásra. Mi fónsé- ges kép, egy valódi'jól nevelt hölgy vagy családanya, ki 8ürögni, forogni, rendet tartani s hatni tud háztartása bármely rétegében; kit a szelídség tisztel és szeret, mert minden dolog- ban szelídé*! kellő utasítást tud nekik adni, ki végzett teendői után képes kellemdusan mulattatni vendégeit, lelkesedni minden ssépért s vitatkozni minden jóról és bssznosról. Csak az ilyen' takarékos, miveit gazdálkodó nő mellett boldogulhat valódilag a munkás férj. — Indítsák a leány neveidéit a ne vendék eket korán részvéte, könyőrületre és jótékonyságra, gyakorolják és erősítsék az erényekben, hogy szóban és cselekedetben romlatlan szivüek legyenek.

Ellenben ki kell irtani a leányok szivéből a hiúságot, pazarlást, makacsságot, könyörtelenséget és-főleg a henyeséget; mert ezen élőMli növények korán gyökeret vernek a a gyenge csemetéket gyakorta idő előtt elher- vasstják. A külfény az életnek disze ugyan, de megrontója is lehet, azért valódi értékére kéll szállítani és a leányok tevékenységét a természetre és a házi élet szükségeire szükséges irányozni. Egy jól szervezett iskolánál, ne- Tőidénél virágos és konyhakertnek nem szabad

hiányoznia, hol a leányok a virágtenyésztést és konyhanövény termelésben gyakorlati útmutatást nyerjenek.

A tantárgyak előadásánál a leányok ítéletét kell képezni, beható magyarázatok és írásbeli dolgozatok által. A nagyobb növendékeknek lélekemelő szellemi tápot kell nyújtani az által, hogy a jelesb hazai remekírók müveivel megismertetjük. Ezek mellett szemügyre kell venni a leányok ízlését az öltözetben és a kézimunkák szinvegyületének összeállításában; to - vábbá a művészetet és szépészetet, mint a tu- lajdonképeni magasabb oktatásnak zárkövét kifejteni. A művészet, mint a rajz, festészet, ének, zongora is csak akkor ajánlható, ba a leány valamelyikre félreismerhetlen képességgel és tartós bajiammal bir. A testi fejlődés előmozdításának tekintetéből roszalandó a mértéket haladó foglalkozás kézi munkával; annál ajánlatosabb a gyakori tevékenység a virágos kertben és a szabadban könnyű, illemet nem sértő tornajáték.

Ha eképen a helyes nevelési tényezőket leányneveldénkben irányadóul választjuk, ha i tantárgyak kiszemelése és előadására nézve « kor követelményei szerint, helyes utón hala dunk, és a valódi czélt szemmel tartjuk: mi Szerint a leányok értelmei és müveit honié ányokká, tanulni vágyó, szerény, előzékeny, de takarékos háziasszonyokká, lelkiismeretes és erőteljes nőkké képezzük; akkor leánynevel déink magasztos hivatása el van érve, akkor i polgári és családi életben nem a fényűzés, — hiúság, hanem a jólét éa valódi boldogság -fog honolni, és akkor alapját rakjuk le egy erő teljes és szellemileg érettebb nemzedéknek. Hogy Nyíregyházán, a hol jelenleg két leány- nevelde létezik, melyik felel meg e kettő közül le inkább hivatásának, annak megítélését oly pártatlan szakértő férfiakra bízom, kik már a nevelészet terén valódi érdemeket és jó sikert vívtak ki, és tapasztalásból tudják a módját, milyennek kell, és milyennek nem kell lennie a leányneveldéknek.

Egyes oly egyénok dicsérő soraira, a kik csak most kapkodnak a módszertan után, fellengő szavakkal hirdetve azt, ami már évek óta régibb neveldéknél alkalmaztatik; vagy magas rangú egyének ajánlataira, a kik a nevelésiét minden körülményeivel nem elég ismeretesek, úgy hiszem az értelmes szülék nem sokat hajtanak és ha igen, akkor nem helyesen teszik. Most, mivel a város a fiunevelősről lehetőleg gondoskodott és minthogy elkerülhetetlen szükséges városunkban egypolg. leányneveidének felállítása, és minthogy egy teljesen uj neveidének felállítását a város jelen zilált anyagi állása nem engedi; ennélfogva kötelessége lesz egyelőre a városnak azon leányneveidét pártfogolni és segélyezni, mely úgy a városi szakértő tanügyek élén álló férfiak, mint a megyei tanfelügyelő által legczélszerübbnek, s a nevelészet, igényei szerint legrendezettebbnek, szóval hivatásszerűnek fog kimondatni.

Pazár István.

KÖZÜGYEK.

Tisztelt Szerkesztő ur!

Azon gondolkoztam sokáig, mi volna okosabb dolog, irni-e vagy nem írni? Ha az ember lélekörvendeztető dolgokat kösölhetne, akkor csak megjárná az írás. De hát az örvendezés nem a magyar ember dolga. Ez régi, nagyon régi időktől fogva, ha vigad is, sir. „Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény 1“ Előtte, megette sötét, vigasztalan minden. Megette a sok fáytol, melylyel emlékeit eltakarja, hogy legalább ne lássa a szent romokat. Előtte a sok felleg, fohászát, nyögését maga elé lehelli . . . s egy nemzet nyögése, fájdalomlehellete elsötétíti előtte a láthatárt Örökös zaklatás, örökös küzdés a győzelem reménye nélkül. Pogány napjaiban küzdött a légben úszó ármánynyal, ma már neki búsulva küzd osztályos atyafiaival, a kik, merő atyaI fiságból kiforgatni szeretnék helyéből. Gau- . dia unt miseris socios babuisse malomra.

A minap is megyei gyűlésünk volt, azaz, csak bizottmányi gyűlés; mert hiszen a megyének még megvan ugyan a régi neve, de lénye* géből, politikai jogaiból nem maradt semmi.

. Nem municipium többé, nem parlamentalis is- t kola, nem az országos szabadság ötvenkét sán- . cza, melyeket egyenként kelle az ellenségnek

elfoglalni. A megyéket eltemették, és pedig

* énekszó nélkül. Meg is elégedhetett az élettel | a megye. Majdnem kilencz századig élt, s Eu* ropában ennyi időig élni, nagy szerencse. A

. megyék vén mogorva bástyák voltak a feuda- J j lismus korából s odamerevültek az úgynevezett.

* haladás útjában, t. i. a felülről jött ha- h ladás útjába, s e felülről jött haladás mind- j a untalan megbotlott a mohos kövekbe, a mi'

•I szerfelett kényelmetlen dolog lehetett. Tehát w ne beszéljünk a megyéről: „De mortuis aut

bene, aut nihil. “ Hogy az meghalt, mutatja | már azon körülmény is, hogy mint a hulláknál d szokás, széthullanak egyes részeik, s A bizottmány asztalára került tárgyak H közül (leiratok, rendeletek, ordonanceok) a mi közönségünket főleg a nyírvizek kérdése érdekli.

Országvilág tudja, hogy a Nyírnek (mint a Nyirfalombok jellemzé) még bora sem bir

* exportjellemmel, s most a nyíri urakat azon a' vállalkozási szellem lepte meg, hogy vizöket i.( teszik export-tárgygyá azon különséggel, hogy

* ők nem bepecsételt palaczkokbnn, mint a keserű „Deák“-vizet szokás, óhajtják eszközölni

*' a szállítást, hanem egészen eredeti ázsiai alakle ban. Csinos árkot akarnak ásatni, s úgy önteni gs azután a tiszai vidékre sziksavas vizeiket. Hadd boldoguljanak ezen vidék lakói is, s ne panaszkodjanak, hogy nincs elegendő vizök. Azután

* úgy gondolkoztak azon urak, hogy „varietas

~ delectat“ a tiszaviz mellé jó egy kis keserű og Víz is. - * 1 •■*.'

ő- Azonban a tiszai vidék igen szépen megköszönte ezen őszinte atyafiságos érzelem-áramlatot, és nem instált belőle semmit, jól tudván, hogy a nyirviz semmire sem alkalmatos, csupán a choleraterjesztésre. „Probatum est“. A múlt cholera-hadjáratkor ott fogott leginkább a cholera, hol láp- és nyírvizet ittak, ellenben a tiszaviz-ivásnál aránytalanul csekélyebb mérvű volt a halálozás.

De voltak a tiszai vidéknek más okai is, hogy t. i. nem instált egy cseppet sem a nyiri urak barátságos ajándékából. Azt mondották, hogy ők milliókba kerülő töltéssel szorították lé földjeikről a Tiszát, ha már most vidéköket a nyírvíznek megnyitják, eben gubát cserélnek, és csak oly medenezét csináltak millióikkal, mely a nyírvizek gyorsabb bcömlését gátolná a Tiszába, s megyéiket termés és adóképtelenné tenné; már pedig egy vidék földjének adóképtelenné tevése államgazdászati absurdi- tás magában, s ezt ha a Tiszavidék eltűrné is, az állam nem szívelheti el. Neki adó kell.

De a nyiri u>ak azt felelték és most pártkülönbség nélkül, hogy mit nekik az állam, ha az ususnak praejudicál. ök onnan Árpád és Zabolch vezérek koraitól a tiszai rétségre öntötték vizeiket, s most sem cselekesznek másként.

Szép dolog, ha az ember kitűnő emlékezetével bir múltjának. Csakhogy ami elmúlt, az már nem a miénk, hiába sáporitunk utána. Azonban Szabolcsmegye egykor országos municipium is volt, s politikai jogokat gyakorolt. Miért nem teszi hát ezt most is. Vagy elveket eltemetni lehet, csak a vizet nem-? Az igaz, ez felemeli még a koporsókat is. 1625.- Hamburgban oly áradás volt, hogy a koporsók úsztak a sirker- tekben. A vizet nem lehet eltemetni ... de levezetni egészen a Tiszáig lehetne! Az igaz, csakhogy elsőben megvásárolni kellene a földeket, hol az árkot keresztül vezetnék. Azután fizetni kellene az árok készítésért. . . Végre fizetni kelle egy 200,000 frtos tiltóért; mert a mi tiszai töltésünkre holmi kontár munkát állítani a vidék veszélyeztetésére nem engednék meg. Utoljára fizetni kellene magáért a töltés átvágásáért; — mert annak felhordásáért mi fizettünk.

Fizetni bajos dolog, azt mindannyian bölcsen tudjuk, azért a nyiri urak jobb és baloldal fusiot csináltak a miniszteri leirat ellen; meit hiszen a jobboldalnak is csak addig jó a miniszter, ha érdekeiket legyezi, azután nem kell neki sem, s most válivonva opponáltak, s t nagyon szi vökre vették, hogy őket a miniszter , kormánybiztossal is fenyegeti.

. A kormánybiztos oly vendég, kit a jobb- oldali urak csak akkor látnak szívesen, ha i- baloldaliak nyakára vethetik, i Hogy a nyiri urak nagyon alkalmatlan- nak találják posványos sziksavas vizeiket, az

minden halandó érzi, s hogy szívesen felmondanák azoknak a régi usus-szentesitette szállást, még azt is képesek vagyunk az usus daczára felfogni. De hogy e kellemetlen laktársukat csupán a határig szándékoznak hurczoltntni, azután lássa a derék szomszéd, mitévő legyen vele, ezt már nagyon is primitív ázsiai gondolkozásnak tartjuk, a az újabb társadalmi jogokkal ellenkezőnek. Bár miként törjük fejünket, ezen gondolkozásban nem fedezhetünk fel semmi humanismust, semmi atyafiságos szeretetet. így csak ellenséggel szokás elbánni. Kiönteni őket, mint az ürgékét táboraikból, ez a stratégia remeke. így cselekedetek az áldott középkorban Sz. Lajos táborával 'a derék Mamelukkok a Nílus völgyében. Hihe- | tőleg ilyen keresztes fajnak tartanak minket is.

Igaz, hogy van keresztünk elég, és pedig fekete.

Öl minket az időjárás, ha ez belefárad, jön az árvíz, ha ez is kimerül, jön az ártér adó- 'hajtó. . . Ez nem fárad el, nem merül ki 'még 16 évig ... de kimerülünk mi, s egészen paradicsomi állapotra jutunk még 16 év lefolyása előtt is. Ezen boldogságunkat vette tekintetbe hihetőleg a nyir- párt egyik szónoka, midőn azon önelhatározá- .sának adott kifejezést, hogy nincs szándékok a Tiszatársulattól báromszór megvenni saját földjeiket. Ez nagyon helyes. Beismerjük . . de hogy azután fóldzsir pusztító sziksavas posványáikat épen azoknak nyakába akarják önteni, a kik szerintök is háromszor veszik meg földjeiket a társulattól, ez oly dolog, a mire nevet a mai társadalom szótárában aligha találunk ...se tárgyban a chinai bölcs man- i darinoknak is csak a Hoang-Csing-Kong tör- . vénykönyvnek ezer nyolezszáz hatvanl hetedik kötetében lehet némi nyomukra » találni.

i . Miután már szót ejtettem a keresztről, nem az érdemkeresztröl, hanem a feketéről,- elmondom, hogy nálunk már a harmadik hó- napja exequálják az adót, ártért sat.

A foglalást követi az elhajtás minden kímélet vagy a törvényre tekintet nélkül.

Az adóbajtó felül áll a törvényen — vagy talán kívül?

A ki a köztörvényeket megveti, arczul üti, az kivül helyezi magát atörvényen, az nyilvános bűn csak úgy, mint más törvénytelen erőszaktétel a Hortobágyon vagy a Bakonyban, vagy akárhol. A törvénynek nem szabad tűrni megsértőit.

E tárgynál egyszerűen tényekre hivatkozom Dombrád községében.

Bállá Antal beteg emberről az adóhajtó lehúzta egyetlen takaróját, saját bundáját. A szükséges ruhát a törvény biztosítja... de az adóhajtó előtt a törvény semmi!

Ágoston Gáborné szegény özvegy asz- szonynak, ötven éves, elvitte szükséges ágyneműjét ... A törvény azt is biztosította, de elvitte az adóhajtó.

Csercsa Györgyről, ki beteg volt, egyetlen dunyháját húzta le télnek idején. Ezt a törvény nem engedi meg, de mit gondol avval az adóhajtó. Szerinte a ki nem tud fizetni, haljon meg, az haszontalan tagja az államnak.

Gombos Ferencztől egyetlen fejős tehenét vitte el... A haszonmarhát elvinni tiltja a törvény .. de az adóhajtó több a törvénynél a mai Magyarországban.

Ágoston Jánosnak két lova volt csupán... az egyiket elvitte az adóhajtó. A szükséges igásmarhát biztosítja a törvény, — de az adóhajtó előtt nincs biztosság.

Harsányi Józsefnek elhajtotta egyetlen haszonmarháját. A szegény ember ne egyék... csak fizessen. Ez a polgár kötelessége.

Révész Lajosnak nem volt több két lovánál ... elhajtotta mind a kettőt, s miután nevezett Révész Lajos és neje nem tárták magokat képeseknek az ekét huzni; mert kis fiók még nem birta tartani az eket-zarvát, eladta tehát földjét, hogy kiváltsa lovát, most legalább szánthat másnak.

Mindezeket a helység házában írtam ösz- sze az elöljárók bevallása után, s most a nyilvánosság elé bocsátom, hogy e Vandalismus ki ne kerülhesse a törvény hivatalos őreinek sem figyelmét, sem közbenjárását. Kell, hogyanép tanulj on bízni a törvénybe, ha azt tiszteltetni akarjuk, s ha már többé abba sem bizhatik, nincs számára más hátra, mint a kétségbeesés... ez pe- ' dig nagyon rósz barát, és épen annyira veszedelmes.

Ezek a napi újságok szerkesztő ur, s l ha többet kivan, nézzen el Temesvárra. Ott, Jugy hírük, felállították az első magyar Guilote- -lnet, pompás veres asztalokra, melyek között ti másfél mázsás nyakvágó kés csillog. Gondos*