Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-04 / 40. szám
40. szám Nyíregyháza, október 4. III. évfolyam. 181A SZABOLCS Yegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kiailó'inlajdouosi a „szabolcsmegyei lapkiadó-társulat.“ Hirdetési dijak: I Minden 5 hasábos petit-sor egyszeri hir-: H (Jetéinél 5 kr., többszörinél 4 kr. i Terjedelmes hirdetések többszöri beik- j | tatása, kedvezőbb föltételek alatt e**- i közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden három hasábos gannond-sor dija 80 kr. Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. . Előfizetési felhívás .SZABOLCS1 október—deczemberi folyamára. Az utolsó évnegyed első számával veszi a t. olvasó közönség lapunkat megváltoztatott alakjában. Úgy magunknak, mint munkatársainknak minden igyekezetünk oda fog irányulni, hogy lapunk ne csak alakban, hanem érdekes tartalomban is növekedett legyen, melyről a „Szabolcs“ körül sereglő szépszámú s jó nevű írói kör eléggé ke- zeskedhetik. Előfizetési dij egy évre 4 frt. Félévre 2 írt. Évnegyedre 1 frt. Hirdetési díjszabásunk változni fog. A lehető legjutányosabb áron veeudjük be a hirdetéseket, s előnynyel fognak bírni a készpénzzel fizetők. Mig lapunkban nyilvánosságra nem lesz hozva a kiadóhivatal: addig az előfizetési pénzek és hirdetések az eddigi helyre küldehdok. Nyíregyháza, okt, 2. 1874. A lap-kiadó társulat. A tanító, mint erkölcsnemesitő és neveld. „A kisvárdavidéki i'elekezetnélküli népnevelési egylet“ által koszoruzott pályamű. Irta: G örömbei Péter. (Folytatás.) A közsmiveltsógben annyira alant állunk, hogy így kell embertársaink bosz- szújától rettegnünk, félnünk kell, hogy hol károsítanak meg!? Eléggé megliur- czolt a külföld ezekért bennünket, hogy barbárok vagyunk, rablók tanyája országunk, hazánk! Itt volna ideje, hogy a .közmiveltség terjesztése által szelidi- tenők, nemesitenők az erkölcsöket. — Ez a tanítónak fontos hivatása, e teendő végzése főleg ezen osztályra néz a társadalomban. Eddig is eljártak a tanítók nemes hivatásukban e téren is, az tagadhatatlan; de hogy eredménye nem az volt, a m'inek kellett volna lenni, és a mit várt, kívánt a müveit világ közvéleménye tőlük, az abból világos, hogy az iskolából lemaradt suhancz, azzal mutatta meg, hogy ő az iskolát már oldalba rúgta, hogy feljogosítva érzé magát hazudni, trágár dolgokat, hallgatni és beszélni, lopni, az fitczákpn, éjelenként a csendet zavarai; apjával, . anyjával, bírójával szembe szállni, mint a kinek többé a rektor nem parancsol, |m icle vezetett az eddigi erkölcs- npmesjtő módszeres , eljárás. A ferde, hibás viselete, beszéde népünknek, szóval a rósz eredmény, éj, Jobb módszert feltételez e tekintetben. És hogy az uj jobb eljárás az erkölcsnemesités eszkö- zö]tptésp végett a tanításnál mielébb alkalmazásba is vétessék: azt kívánja főleg azon körülmény, hogy közművelődés tekintetében más nemzetek felett nagyon hátra vagyunk. így például közéletünk egy Svajcz közélete mellett szóba sem jönet. — S ha csakugyan áll az, én részemről elfogadom, hogy „a közművelődés előmozdítója.«- a tanítói osztály lehet,“ akkor az állapot,Nyitásait a tanítói osztálynak, az iskalaban kell megkezdeni. Meg kell pedig ezt az erkölcsne- mesitést kezdeni az eddigi erkölcs és vallás tanítás modorától eltérve s egészen az újabb tanmószerhez alkalmazkodva ezen tantárgynál is. A tudományos tételek bemagolása, az elvek gyakorlati alkalmazása nélkül valamint semmit eredményez az életben, úgy a,z eddigi erkölcstanitási módszer, mely mellett az erkölcstani kérdések és feleletek szajkómódon való betanulása ki- vántatott meg, czélt tévesztett munka. S az erkölcsök nemesitését eredményezni száz közzül legfelebb öt esetben, ha fogja, vagy még annyiban sem. Eddig a legkisebb kezdőkkel tanítottunk könyv nélkül, egyik gyermek előmondása, újabb időkben sok helyt a tanító előmondása mellett erkölcsi ver- sezeteket. A gyermek tudta könyvnél- kül. A sok szótól, a vers rimjeitől csak úgy zúgott, zengett a terem; ha elmondására felszólítottuk, apjának is elpergette az iskolában tanúit erkölcsi regulát szépen, úgy, hogy az meg volt a „tanító uram“ tanításával elégedve; — pedig tavaszkor változásba szerette volna tétetni; — de mit ér; ha a gyermek maga egy szónak sem tudta értelmét az elpergetett versben, nem csak ő, de még az apja sem (már az pedig okos ember.) Ha értelme nem fogta fel, hát szive, hogy érezhette volna annak a versnek erkölcsi szépségét, melynek betanulása szegény szivét olyan sokszor elkeserítette! ? Tanitsunk ily erkölcsi verseket, ezután is tanultassunk be a tanitó értelmes elbeszélése után, majd azt mondtam, mesélése után, mit aligha nem mondhatok is ?! s minden szónak s a szó által jelzett tárgynak, vagy eseménynek adjunk széles, sok oldalú magyarázatot, ha lehet érzékités: látás által is, hogy a tárgy, vagy dolog, történet, erkölcsi szépsége vésse be magát a gyermek szivébe. Szóval a szivet, s annak minden érzelmeit megnyerni a szépnek, jónak, nemesnek mondására, érzésére, végbevitelére, már a zsenge, beszélni és tanulni csaknem ugyanegyszerre kezdő gyermeknél: ez a tanitó nagy s nehéz feladata. Háttérbe szorítani, feledtetni vele mindazt a rutát és rosszat, mit az apai háznál eddig netalán látott, meg- ütálására bírni minden rosznak s rútnak, a mit az iskolából kilépve még most is netalán lát, legyőzetni vele szemének, szájának vágyait, ha az tiltva vari, a mi után ezen érzékei vágynak; elnyomni az állati érzést, s felébreszteni s munkába hozni az erkölcsi érzetet a szívben, úgy hogy erre az ész helyeslő pecsétjét üsse: ez az erkölcsnemesités műve. Midőn ezt a legkisebbekkel, a kezdőkkel megkísértettük, folytatjuk a többi osztályokon keresztül is. A második osztálynál még ilyen módon. A harmadik osztályban már könyvből olvastassunk életrajzot, jellemrajzot s történetet, s oly eseményeket, melyekben valami erkölcsnemesitő, szép jellemvonás, vagy erkölcsnemesitő dolog, cselekedet fordul elő. — KönyvnélkUl nem a szót tanultassuk be, hanem az eseményt, nem az arczképet kedveltessük meg, hanem a jellemet. így folytatjuk azt minden osztályon keresztül, azon módszer szerint ; adván élet és jellem rajzot erkölcsnemesitő, de nem érzelgős történeteket. Fájdalom! az életnek ezer csábjai vannak, kivált, az iskolai fegyelem alatt élt 12 éves gyermekre nézve, ha a leg-| szelidebb megszokás, megkedvelés által legédesebben esett is az a fegyelem; úgy, hogy az iskolai, erkölcsi himport lemossa, letörli sokszor az élet és rósz czimborák durva érintése! S a szívre, az iskolában tett erkölcsi befolyás, ha nem vesz sehonnan táplálékot, ha nem növeltetik — elvesz, még a gyökere is kihal a 20 éves korig. Azért az erkölcsi oktatásnak is, mint a tárgyismeretek bővítésének, át kell vitetni az ismétlő és estveli iskolázáshoz is. Hanem már itt az engedetlenség, kicsapongás, mértékletlenkedés, lopás, káromkodás satb. gyarlóságok s bűnök ellen világosabban — de szelíden, nyájasan beszélünk, mint oly dolgok ellen, melyek az embert lealacsonyítják, megrutitják; a nemes, tiszta szivü és lelkű emberek társaságára, bizalmára érdemetlenné teszik. Ezek mellett, a mi legfőbb az, hogy a mit a rendes és ismétlő vagy esteli iskolában tanítunk* beszélünk, azt szivünkből és lelkűnkből merítsük, érezzük magunk is, s tetteinket azon elbeszélés és szabályok szerint intézzük. Ha ezen munka s az ismeretek átadása egymással az iskolában lépést tartva adatnának kivétel nélkül mindenütt, akkor a tanitói osztály csakugyan előmozdítaná a közmivelődést: akkor a társadalom és haza és nemzet sok rosz- tól és bűntől szabadulna meg és nagy hálával tartoznék a tanitói osztálynak. Ma is nevelünk ugyan ismeretekben gazdagabb fiakat és leányokat a hazának s mint ezelőtt értelmes tagokat a társadalom és emberiségnek; de az erkölcsileg nemesen érző és cselekvő emberek száma még nagyon csekély. Pedig ismételjük, hogy az ember méltósága, tetteinek erkölcsileg nemes voltától, jellemétől nagy mérvben függ. (Folyt, köv.) KÖZÜGYEK. Felhívás különösen a szabolcsmegyei hajdukerületi ref lelkészekhez, tanítókhoz s általuk a protestáns intelligentiához! Az idő folyvást halad, s annak haladásával változik minden, mi az illőben született 1 Evangéliumi vallásunk is (bár örök elveivel) az időben jött létre, s formája az évszázadokon keresztül tetemes változásokon ment keresztül. S ha ez fejlődési életképességének tanúbizonyságát mutatta még akkor is, midőn a külső körülmények tanitó leczkéi nem folyhattak be életirányának, növekedésének jó czélu vezetésére, mennyivel inkább meg kellett a felől győződnünk azóta, mióta a reformáczióban szabad lábra állította édes gyermekét: a sajtót, mely az óta folyvást ellönőrködő, sokszor ellenséges szemekkel is kiséri életét, s bár nem egyszer töviseket szórt útjára, mindamellett tagadhatatlan, hogy tisztázta is körülte az élet levegőjét. Ki egy komoly pillantást vet e protestantizmus beléletébe, annak lehetetlen tagadnia, hogy az nem csak a jelennek, hanem a jövőnek is kielégíti vallásos igényeit, benne úgy az igénytelen gondolkodás, mint a tudományos felvilágosodás feltalálhatja azon szellemi táplálékot, melyre lelki életében, tekintve az éjét számtalan ellenmoudásait és szövevényeit, szüksége van. Tiszta elveinek tükrében egy boldogabb haza, egy boldogabb és tökéletesebb emberiség előképe rajzolja le magát. S bár ezek igy állanak ; szomorúan kel tapasztalnunk, hogy a buzgöság hanyatlik irányában, hogy a nagy hithősöknek, kik Vérrel is védték és építek ennek szentépületét utódai most elvonulnak, közönyösek, s jó, hanem nyílt ellenségek is. E baj előttünk áll, sőt ellőtünk' állott leplezetlenül már régebben is. A magyar protestantizmus, részben a külföld mintájára, hogy e bajon segitsen „papi értekezletekét11 alakított az ország majd minden pontjain. Nem mondom, hogy nem volt erre szükség, itt ott már hasznát és sikerét is tapasztal- íatjuk, azonban fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy mily nehéz összehozni az embereket, egy körből összegyűl 5—6 érdeklődő, s látván e közönyt, kedvetlenül végzi köte- ességét, a legnagyobb többségre nézve pedig az egész dolog csak pusztában hangzik el. Többekkel beszéltem e tárgy felől s mindnyájan úgy vélekedtünk, hogy a bajon nagy részt segitne egy oly szak közlöny életbe éptetése, mely a protestáns mozgalmakat fel-- ölelve, annak különböző irányait kibékítve, úgy a túlságos orthodoxiát, mint a mikilismust eredeti értékére leszállítva, mutatná ki' a lelyes utat és irányt, melyszerint a pro- testántisraus leghelyesebben haladhatna magasztos czélja megoldása feléi — E végett nem mulasztaná el a tudomány egyéb ágainak' is szemügyre vételét; különösen felölelné21 és1 kellő világításba helyezné a tudománynak azon felfedezéseit, melyeket rosszul értve, vagy nem értve a felvilágosultságot negélyző felületes emberek érvül használnak fel atheis- ticus álláspontjuk igazolása végett. Ez volna e közlönynek legfőbb feladata. A másik szintén igen fontos teendője volna az, hogy protestáns egyházunk anyagi’ viszonyain segítene. Szemben egy olyan vallásfelekezettel, mely dús javadalmai mellett az állam által is mint édes gyeraiék gyámolit- tatik, mely saját egyháza érdekében, hol szükségét látja,' tetemes áldozatokat hók; másképen meg nem állhatunk, mintha mi is körültekintünk s minden lehető módokat mégpróbálunk arra nézve, hogy egyházunknak anyagi jólétet biztosítsunk, s egyházi hivatalnokaink fizetését ez által javítsuk, mire nézve' e közlöny teendői közzé tartoznék megvitatni az ide vonatkozó módokat is. A harmadik lenne, mit e lapnak’ szintén erélyesen fel kellene karolni: a nevelésügy. Necú szólok itt sem a felekezeti, sem a közös, vagy községi iskolák előnyeiről, vagy hátrányáról; ennek megvitatáaa e láji feladata lenne, mely e czélra állandó rovatot nyitna e jelmondattal: „Győzzön a mi jobb!“ Végül, hogy a nem közvetlenül érdekelt olvasók (világiak) is ne mindig vallással és nevelés ügygyei fárasztassanák, tátczája szépirodalomnak, kiválólag nemes iránya beszédeknek s regényeknek van szentelve, valamint a gazdasági rovat hasznos ttídtíi valókat tartalmazna, úgy a mezei gazdálbddáS, mint a kertészet, gyümölcsoltás, stb. köréből.1 Sietek még itt megjegyzem tiii is', hogy a „papi értekezleten“ megbeszélt tárgyak vitatására is mindenkor tér engedtetnék. íme körülbelül ilyen kereté leltbe a lapnak t. Olvasók! Én azt hiszem, hogy a protestáns lelkészek legnagyobb többsége vallásos gondolkodásra nézve azon párthoz tartozik* mélynek ez idő szerint magyar országon közlönye nincs, és ez a középút az ultra orthodoxismus és a nihilismus között. Felvetettem az eszmét! Tisztelettel kérem lelkésztársairaat: Szóljanak e kérdéshez mielébb a laphasábjain, hogy ha szükségét látják, az elő intézkedést mielőbb megtehessük, hogy az év elején lapunk megindulhasson. E végett, mihelyet az eszmét megérleljük, egy értekezletet hijnánk Össze, hol i szerkesztőt s kiadót megválasztanék! Ha mint annyi üdvös eszme ez is agyonhallgattatnék, akkor én magam is kibocsátóm az előfizetési felhívást, s csak az előfizetők számától függ, hogy a vállalat megindul-e vagy sem?! Az ügyet még egyszer nagyrabecsült lelkész társaimnak, a világiaknak, és a tanítóknak meleg figyelmébe ajánlva maradtam Nyíregyházán, szept. 29. 1874. teljes tisztelettel Lukács Ödön. Látogatás a postahivatalban.*) Véletlen körülmény okozta, hogy múlt hó 26-íkan postafeladványaiukat magunknak keltett a postahivatalba vit\\ú\nk; mielőtt azonban átlép*1 Tájr gxhalmaz miatt e régebbe» hí*kttl*itt .czft- kft közölhetjük. Szerk,
