Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-12-06 / 49. szám
I Iritotj,. felolvasás,> több' mint ötnegyed óráig tartott ; terjedelme tehát oly nagy, hogy azt itt teljesen nem, hanem csak kivonatilag lehet közölni. Bővebben ugyan, de — tér szűke miatt — szintén tetemes kihagyással megjelent e felolvasás a „Fővárosi lapok“ 275. számában. Halljuk azonban magát a felolvasást: „Tárgyam köztudomású volta mellett, annak egy uj, t. i. jogi oldalát akarom kiemelni. Tehát ne várják, hogy a színpad s Parnaszus lantosait vezessem önök elé; ne várják, hogy az összeforrt ajkak villanyos kapcsolatát emlegessem. Azt sem fejtegethetem, hogy kitől követelhetni — különbeni végrehajtás terhe mellett — a csókot, mert nem vagyunk házas emberek. Keveset Ígérek, és sem a költészet árnyas ligeteibe, sem az érzékiség szirén-karjai közé nem vezérlem önök élénk s tiszta fantáziáját. A múltak nagy tükréből Romolus népére kérek egy futó pillantást. Tárgyunkat ott nagyban kultiválták; elterjedettségét 1 nagy választékát mutatja a nyelv, jelesül ennek három szava: „suavium“, nemcsak a csókra kedvesen összehúzott szájat, hanem magát a csókot is jelenti; „osculum“, a költőknél piczi száj, s átalán a csók; „basium“ pedig, a csók szerelmesek közt. A csók többféle. Más pl. a tisztelet, s más a jóakarat csókja; más a szereteté. 8 ismét más a szerelemé. A tisztelet su- galta ama csókot, melyet a távozó polgár szokott hinteni a haza földére, midőn attól búcsúzik. A jóakarat elvitázhatatlan attól a csóktól, melyet a vőlegény nem saját gyönyörűségére, hanem menyasszonyának érdekében ad, mert Rómában azt hitték, hogy a beteg menyasszonyt ily csók hathatósan gyógyítja s eleveníti. A szeretetből eredő csókok a rokoni s baráti viszonyt szokták kísérni. Római jog szerint: a család tagjai az unokatestvérekig bezárólag egymás irányában csók-joggal, (jus osculi) éltek. A nőknek meg volt engedve, hogy rokonaik homlokát csókolhassák, s hasonlólag a férfiaknak is szabad volt megcsókolni a rokonság női tagjainak homlokát; de később a homlokról lejebb szálltak, le a piros ajkak csókolására, ama hamis jogi szükségtől vezé-l reltetve, hogy megtudják, nem ivott-e bort a szép rokonnő, mit Gato minden bűn s rom ás kárhozatos forrásának monda. A legtisztább! csók az, melyet báró Eötvös a nap éltető me j leg sugaraival tesz párhuzamba, az anyai szeretet gyöngéd csókja, Virgiliusnál még az istenek is csókolódznak. A csókról még a római törvényhozók sem feledkeztek meg. A jegyesek közt gyakori \ot már akkor is a kedveskedő ajándékozás. A kérdés oly gyakorlativá vált, hogy Constantinus már 336-ban kimondotta, miszerint a menyasszonytól eredő ajándék nem tartható meg, sőt visszaadandó neki, ha az eljegyzés meghiúsult 1 nem lett belőle házassá ', vagy is, ha — a „parthie visszament.“ A vőlegény ajándékánál azonban az a kérdés, vajon az ajándék csók kíséretében adatott-e, vagy a nélkül? — Ha az ajándékot egy ihletett csók is kisérte ráadásul, akkor a csókot adott vagy kapott menyasszony megtarthatja vőlegénye ajándékának fele részét, vagy fele értékét. így tehát megtörténhetett az is, hogy a római menyasszony egy csókjáért többet kapott, mint azon mágnásnő, ki nálunk 1863-ban az Ínségesek javára nyilvános bazárban egy csókot ezer forintért adott. Tehát a római leáoyok tudták, hogy a csókról is igaz: „in hoc signo vinces....“ ♦ * * Tér szűke miatt nem adhatok többet e szel leni du 3 felolvasásból, hanem bátorkodom a „Szabolcs“ t. olvasóit a „Fővárosi lapok“ említett Bzámára ismételve figyelmeztetni. . M. M. Nagyvilági hirek. (H.) Az orosz összeesküvésről. Azon, már több lapban közölt és újabb időben vissza is vont hir, hogy Oroszországban egy összeesküvés fedeztetett fel; most már biztosan állítható, miután az nemcsak hogy létezik, de a A gyermekek igyekeztek felvidítani any- jókat.- Ede elővette tilinkóját s oly, talán még maga által sem sejtett bus érzelmeket csalt ki a kis száraz fából, hogy a mama bár boldog napokban kedvvel hallgatta azt, most kérte gyermekét, hogy hagyja el. Majd Jenő ajánlkozott szavalni, és elkezdte azt a magyar szív előtt mindig szomorú verset „Jaj de busán süt a nap su- gára“ stb. Az anyának rémképek tolultak képzeletébe! „Nel ne tovább, hadd el most e szomorú verset“! Most az Árpád gyermeken volt a sor. Leült az asztalhoz | járt járt nagy gyorsasággal irónja a papíron s egyszer csak ott állott már a kis lőcsetlen jár-mü a kapu előtt az apa és Elemér jöttek fel az udvaron a mama s a többi gyermekek szaladtak elibök! Persze, hogy — mind ez csak papíron; de mégis a rajz szemléletes szórakozást szerzett, bár tökéletlen volt az árnyéklat, de az alakok oly hívek első tekintetre felismerhetők. A fali óra épen kilenczet ütött! Künt az udvaron, majd hamarosan a folyáson léptek hangzottak, most kopogtat valaki. A tiszteiéig asszony örömtől reszketve rohan az ajtóhatóságok már annak nyomozását is megkezdték. A fölfedezésnél az első nyomot a Jaroslaw kerület székvárosában Danilowban találták meg. E városkában lakott egy Pissarew nevű nemes, kinek e kerületben lévén birtoka, ott egy népiskolát alapított, melyben kormányellenes és social demokratikus eszméinek téritője lett. Ez iskolának egy tanítványa, egy paraszt, erről a hatóságnál, — mint mondják Sz.-Pé- terváron — jelentést tett s a titkos rendőrség rögtön készületeket tett Pissarew elfogatására; de a mint látható, meglehetős ügyetlenséggel. A rendőrség ugyanis egyelőre a danilowi ke- kerületi elnököt és rendőrfőnököt egy titkos iratban figyelmeztette, hogy minő eljárást kell a bűnös elfogatásánál elkövetnie. A bölcs ember azonban ez iratot egy nála jelenvolt társaság előtt bontotta és olvasta fel, a mig észre kezdte venni, hogy ez mire vonatkozik. A szintén jelenvolt Pissarew a fölolvasó hátamögött állván, az iratot hirtelen átfutotta és a veszélyt hamarább észrevette, mint a másik az olvasást félbenszakitotta; ott is hagyta rögtön a társaságot és alkalmat lelt a kerületből, sőt az országból is nyomtalanul eltűnni; gyanítják, hogy Sveiczba menekült. Ennek folytán már több elfogatások történtek s több helyen még a tanuló ifjúság közül is. Annyi már nyilvánosságra került, hogy az összeesküvésnek czélja volt, a czár meggyilkoltatása, a császári család és a nemesség kiirtása, a vagyonelosztás s átalában a nihilismussal erősen vegyült tanok elterjesztése. A résztvevők többnyire a kisebb birtokosokból, a bukott nemességből és az éretlen ifjúságból állanak. — A román metropolita uj választása tegnap ejtetett meg. Még e sorok írásakor nem értesültünk az eredményről. Csak azt jelezhetjük, hogy Román Mironon és Popeán kívül más jelölt neve a választásig nein jött tudomásra. Bármelyiket érte a megválasztás szerencséje, a király meg fogja erősíteni a választást. — Nősülő fiatal emberek számára a következő jó tanácsot adja egy nő (levelét fiához intézve) a frankfurti „Didaskaliá“-ban: „Óvakodjál elvenni fiatal leányt, mielőtt legalább négyszer-ötször nem sikerült belopózkodnod még reggeli előtt ama házba, melyben lakik. Ügyelned kell főleg arra, hogy arcza olyan-e reggel is, mint este, s hogy vajon nem vitte-e le a víz és a törölköző a rózsapirt arczáról. lArra kell törekedned, hogy meglepd, hogy pongyolában találd a megláthasd, miként néz ki haja, ha nem vár téged. El kell lesned közte és anyja közt a beszélgetést. Ha barátságtalan és durczás anyja irányában, biztos lehetsz, hogy ilyen le.z irányodban is. De ha reggel csinosan, tisztán felöltözve találod, ugyanazon mosolylyal ajkán ép oly gondosan fésülve, ha ép oly készséggel és nyájasan beszélget anyjával, mint este, hozzá még ha segít korán elkészitni a reggelit, akkor kincs a leány, jól teszed, ha minél hamarább elveszed.“ — Az ám; csakhogy ez nem megy oly könnyen, mert arra nem talált kádencziát a fia boldogságán töprengő anya, hogy hát ba fia nem „lopódzkodhatik“ be ama házba, s hogy hát ba a leány nem akar hozzá menni ? Fővárosi és vidéki hirek (Ghyczy incognito.) Ezen czim alatt írja a „Reform.“ A három dob utczában létező .a vörös zászlóhoz“ czimzett korcsmában, — melyet leginkább a polgárok és munkások látogatnak, — e napokban egy öreges ur jelent meg, ki csöndesen egy szögletbe ülve iddo- gálta borát. A vendégek annyira el voltak mé- lyedve a politizálásba és még inkább az uj adórendszer kritizálásába, hogy nem is ügyeltek az öreg urra; ki nagy érdekkel látszott a heves vitatkozást hallgatni. Azonban hirtelen nagy csönd lett és mindenki az öreg urra nézett. A magas alak; a homlokra illesztett szemüveg; hosszúra nyúlt orr; a hosszú at- tila. . . . „Ez Ghyczy“ „Ghyczy itt van“ ilyen sugdosást lehetett mindenfelől hallani. Midőn az öreg ur észrevette, hogy az általános figyelmet magára vonta, nagy zavarba jött, kifizette borát és ott hagyta a csapszéket. A vendégek azonban esküdtek arra, hogy Chyczy egy óráig hoz, felrántja azt s előtte áll — a hiuz szemű, szegletes homloku, szálkás bajuszu jegyző. Ellenállhatatlan borzadály futotta át a lázinő minden tagját s alig tudta vissza folytam az undornak egy felkiáltását! Azonban híjába, tettetni kellett abban az időben s a leg- előzékenyebb udvariassággal kellett fogadni a lazának nadályait, a nemzetnek eme vérszomjas' ellenségeit. „Tessék beljebb kerülni édes jegyző ur, tessék leülni! Épen jókor jön, egészen magunkban vagyunk, legalább könnyebben fog telni az estve“! „Sajnálomasszonyom, hogy ez alkalommal mulattatásokra nem lehetek, azért jöttem most igy az esti órákban, hogy minden zajnélkül folytathassam azon motozást, melyet a hivatalnoknak félbe kellett hagynia!“ Nagy Isten! még ez is?! gondolá magában a házinő, azután némi nyugodtsággal folytatásé úgy e bár jegyző ur, megvan győződve a felöl, hogy nálunk nincsenek semmi titkolni való iratok!? . . Tehát majd beadja a jelentést, hogy semmi iratokat nem talált!“ „Sajnálom, nem lehet asszonyom!“ Ki tudja nem jelentette-e fel valaki! Az nem lehet! En kutatni fogok és ha találok valamit, azt fel kell jelentenem!“ A házinő elsáppadt. Mert jól tudta, hogy tartózkodott a „vörös zászlódhoz czimzett csapszékbén, hogy a nép hangulatát kifürkéssze. * Irányi Dániel a „Magyar Újság“ egyik számában egy házvételről tesz említést, mely Kossuth Lajos számára volna eszközlendő. Miután t. i. a képviselőház hétfői ülésében elfogadta a felsőháznak a választási törvényen tett módosítását, mely szerint azon egyén, ki egy választási lisztába nincs bejegyezve, meg nem választható, és Kossuth is ki van zárva a megválasztanánk sorából. A nemzet — mondja Irányi, önmagának is tartozik azzal, hogy e kitüntetéssel Kossuthot megtisztelje Ösmeretes hogy Kossuth minden eddigi választások alkalmával, egyik vagy másik kerületben megválasztatott; bár tudva volt, hogy ő azt el nem fogadja. Hogy ez az uj törvény értelmében is lehetséges legyen, okvetetlenül szükséges, hogy a jelölt valamely kerületben a választók közzé felvétessék. Kossuthot illetőleg ez úgy tehető lehetővé, hogy számára valamely hazai városban egy, legalább is három lakosztályból álló házat vesznek, azt nevére Íratják és az adót fizetik. A nép ugyan szegény — végzi Irányi —- de sohasem lehet oly szegény, hogy jóltevői iránti hálaadójának egy kis részét le ne rójja. — Az első két népkonyha nov. hó 14. nyittatott meg Pesten. A király utcza és erdősorsarkán levő intézetnél a pesti nőegylet nemes hölgyei működtek, élükön Bohusné Sző- gyényi Antonia urhölgygyel. A soroksári utczai konyhánál a bölcsőde és menhely hölgyei buz- golkodtak élükön. Gr. Károlyi Edénével. Elemién a szegények némi zavart látszottak érezni, de ez szemlátomást ment át az otthonosság értelmében. — (E—r) A budapesti lengyel egylet múlt hó 29-ikén tartá rendes közgyűlését, melyen a következő, az egyletet érdeklő ügyek intézteitek el: a f. év máj. 31-kétől kezdődő időszakról szóló jelentésből kitűnik, hogy az egylet ma már szépszámú rendes tagokkal bir, és hogy vagyona ezen rövid idő alatt már 621 forintra emelkedett. Az egyleti képviselet következőleg alapittatott meg: Golemberszky Wladyslaw elnök, Mehniki Tivadar alelnök, Stenpien Lajos pénztárnok, Liebstein Zsigmond titkár stb. — Meghiúsított meglepetés. A pesti törvényszék előtt a többek közt következő eset fordult elő: Sefcsik terézvárosi kávémérő neje megtakarított pénzével, mely 583 írtra ment, valamint egy 588 forintról szóló takarékpénztári könyvecskével akarta meglepetni férjét. De Chorinak Anna nevő szobaleánya e pénzösszeget, mely egy ruhaszekrényben őriztetett, ellopta és fiakeren Váczra szökött. Ott azonban a figyelmessé tett rendőrség elfogta, s a pénzből még 345 irtot találtak nála, és a könyvecskét. Három évi börtönre ítéltetett. — A budapesti izr. elemi főiskola tiszt, igazgatója aranyérdem keresztet kapott, 51 évi sikeres működésének elismeréséül. — Walter Sándor pesti ügyvédet, ki egy kávéházban azt mondá, hogy a 48-diki honvédtisztek csupa lumpok voltak, s ki ellen ezért a volt honvédtisztek port indítottak, az első bíróság (testület megsértése miatt) egy heti fogságra Ítélte. — A börtönrendszer tanulmányozása végett Grünvald Béla zólyomi alispán Parisba megy. — A Vénus átvonulását deczember 9-én Schenzel Guidó és Konkoly Thege Miklós Nagyváradon figyelik meg, a kálvárián foglalván helyet. Nagyvárad azon pont Magyar- országon, honnan e nevezetes csillagászati esemény leghamarabb és legjobban szemlélhető lesz. — Hizékony sertések. Debreczeni Miklós fekete sertései hizékonyságát bebizonyítandó a múlt májusban fogadott Hochsinger zilahi vendéglőssel, miszerint 400 ftért oly egy pár kövér sertést fog részére hizlalni az idei őszre, melyeknek súlya 12 mázsa leend. Ha a sertések a 12 mázsát meg nem ütik, a hiányt Debreczeni, a netaláni többletet pedig Hochsinger fontonkint 1 ftjával tartozik megfizetni. Nov. 23-án szállíttattak a sertések Nyirsidről (ahol Debreczeii lakik) (,’Zilahra, ahol legott megméretvén, a kettő 12 mázsánál 40 fonttal találtatott nehezebbnek, s igy Hochsinger a 400 ft vannak ott iratok, forradalmi predikacziók, könyörgések, azt is tudta ugyan, hogy azokat senki meg nem találhatja, mert azokat az Isten jrzi, lévén a templomnak fedele alá elrejtve, íová csak nyaktörés veszedelme közt juthatott volna a járatlan ember, ha épen eszébe jutott volna, hogy ott is keresgéljen. Azonban úgy emlékezett, hogy együk forradalmi nagyhatású szónoklatát nehánynappal kérték tőle s azt lehozta lemásolás végett s nem emlékezett vissza, hogy vájjon az nem maradt-e íróasztala :Iókjában, vagy a könyvtárban, A jegyző kérte a kulcsokat! ... a tisz- teletes asszony a legnagyobb kétségek között volt, midőn ismét kopogtatták az ajtót! Ismét egy remény sugár, s ismét egy csa- ódás, bár nem kellemetlen, a menyiben Ko- ozsváry uramék látogattak által családostól, megnézni, ha nem érkeztek-e haza avárvavárt vendégek, s ha nem, szórakozást nyújtani a gyönge idegzetű házinőnek. A jegyzőre kellemetlenül hatott ez uj látogatás! Asszonynyal és gyermekkel könyüvolt elbánni! De hátha most a hatalmas athletai termetű Kolozsváry ellene találna állani a kutatásnak? Akkor az igaz, hogy ez a mai munka üstbe ménnél De hátha még jobjb jönne ki jelőle ? Hátha ezt is el lehetne szállíttatni egy nehány esztendőre! Aztán csak maga: volna a vételárt Ugyanannyi fttal pótolta, A sertések hája és szalonnája 789 r/a föntot rfyomott« — Borzasztó esetről értesítik a „Függ. Polgár“-t Szempczről. Egy ottani szabólegény mesterségét elhagyva vasúti szolgálatba állott, hol rövid idő alatt váltóőrré neveztetett ki. Atyja szintén azon vasútnál volt pályaőrként alkalmazva. Az ifjú volt szabólegény feszült viszonyban állt mostoha anyjával, uovem. 24-én egy disznótoron annyira összevesztek, hogy mostoháját meg akarta gyilkolni. Ebben azonban megakadályozták. E közben jött a vonat s a sínekre feküdt. A vonat azonban nem ment rajta keresztül, mert az alkalmazott seprők valami 200 lépésnyire tolták őt a vágányokon. A mozdonyvezető végre észrevette s megállította a vonatot. A szerencsétlen ifjú még nem halt meg, de teljesen összeroncsolva szállíttatott a pozsonyi kórházba. — Egy mélyen megrovandó és elítélendő színházi botrányról ir a „Haladás,“ mely Kassán nov. 24-ikén történt, amikor is „Rabogas,“ Sardou silány férezmüve adatott. Temesváry színtársulata a kassai magyar ajkú lapok által több Ízben indokoltan megrovatott, ők azonban felülemelve magukat a sajtó Ítéletén, egy színész által azt kiáltották a közönség felé bizonyos jelenet alkalmából: „Hazudik“ mint a „Kassa abauji közi.“ Ezért domine Tímár meg- büntettetett ugyan ; azonban mindezekre azzal válaszolt, hogy a magyar lapok jelenlegi s volt szerkesztőit masquirozva, mint „Rabogas“-okát, mint a társadalom söpredékeit tüntették elő a színpadon. — Eddig a botrány, s most mit tesz a megbecstelenitett irodalom ?! Hátha az a sokak által kellőleg nem méltányolt „Újságírói egyesület itt is tudna a bajon segiteni az ösz- szetartás által? — Kassán, írja a haladás, — f. évi decz. és 1875. év jan. havában hetenként legalább egyszer népszerű természet- tudományi előadások fognak tartatni. — Temesvárt egy ember több év előtt férjhez adta leányát, s azt tisztességes hozománynyal is ellátta. A közbe jött rósz évek miatt azonban az apa vagyonilag tönkre jutván, s leányától vett fel apránként 300 forintot. A szívtelen leány oly kamatokra adta apjának a pénzt, hogy az kevés idő alatt 1200 forintra növekedett, s midőn az apa fizetni nem bírván, házát elárverezték, azt leánya vette meg potom áron, s az öregnek egy faszinben adott helyet. —-i Szomorú példája a szívtelenségnek! — A typhus és roncsoló torok- lobb Beregszászban és vidékén urakodni kezd., — A Lón ay családnak ez időszerűit legidősb * férfi tagja Nagylónyai és Vásárosnaményi- Ló- nyay György, múlt hó 22-ikén elhunyt 85 éves korában. — A bessei rablási ki-, sérletről érdekes adatokat közöl az „Ellenőr.“ A tettes neve Vargus János „Pisztolyagy János kapitány“ név alatt ment be a bessei lelkészhez felvont pisztolyokkal, azonban emberére talált, s bár a papnak ezombját meglőtte, ez által leterittetett, s átadatott az igazságszolgáltatásnak. Vegyünk házat Kossuthnak! A magyar nemzet kiváló tisztelettel viseltetik folyvást hazánk legnagyobb fia, Kossuth Lajos iránt. E tisztelet ápolása a sajtó-, nak is kedves kötelessége. Mert jaj annak a nemzetnek, a mely a maga nagyjait sárral dobálja! Nemzeti ügy tehát a legnagyobb ma- g y a v, Kossuth Lajos iránti tisztelet fentar- tása is. Vétkeznek azok, a kik e nagy nevet a párt politikai fertőjébe akarják lerántani. Örök eszménykép marad ő a magyar előtt. De nem tudunk neki mással adózni, mint-' hogy személyéhez önzetlenül, lelkesedéssel ra-. gaszkodunk. A fővárosban azon indítvány merült fel,' hogy vegyünk Kossuthnak házat, mivel külön-" ben ő — a legnagyobb magyar — nem- volna sem választó, sem válásztható Magyarországon. fuluban, nadrágos ember?! „HűmI.hűm! majd meglássuk“! mormogá csendesen mágában. A tiszteletes asszony bár férjét remélte' bejönni: mindamellett a szives jó barátoknak is megörült. Kolozsváry. egy tekintetet vetett a jegyzőre," s kérdezve fordult a házinőhöz, s némi gunynyal mondá: „Hát ez a tisztelt ur mit keres?“ „Hát biz ez motozni jött mint mondja, s hiába kérem, hogy hagyjon fel vele, követeli tőlem a kulcsokat.“ „Ugyán kedves jegyző ur!“ fordult felé Kolozsváry, legyen lelke, ne zaklassa e szegény családot, eddig békében éltünk e csendes falúban, ha már mások zaklatnak bennünket s gyötrelmeket készítenek csa'ádjaink számára, ön ne fogjon azokkal kezet! jöjjön, jöjjön, üljön le velünk, s beszélgessünk.“ „ Azt nem tehetem Tekintetes uram! nekem kötelességemmé van ez téve, nekem ezt teljesítenem kell! — Kérem a tiszteletes asz- szonyt adja ide a kulcsokat, mert az idő siet.“ (Folytatás.)
