Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

mólnak, ezidén pedig a hátrányok esküdtek által hajtatván be, vesztemény & nyíregyházi hat árban i szőllős kertségek után éppen semmi sem lesz, ha pedig a volt hatóság alatti köt­vény nélküli ádóságokat érti, azok tekintetében is rendbe hozatott már a dolog, s a kötvények azokról szinte megvannak. (Folyt, köv.) Simonyi Ernő lakhelye. — A .,Debreczen“ szerkesztőjének. — Nem lesz érdektelen azon férfiú lakhelyét közelebbi ói ismertetni, a ki parlamenti életünk­ben, az ellennzék egyik nagyobb árnyalatának élén oly fout03 szerepet játszik, s aki, a közel jövőben, véleményünk szerint, még sokkal nagyobb teen dőkre van hivatva. — A Budapestről Becs felé vivő állam vasat vonalában Dunakeszen túl, a gödi pusztán vett Simonyi Ernő mintegy 10 hold földet épen a Duna partja mellett. A ho­mokos laaj, némely helyen sivó homok erős rendező kézre várt itt, hogy az a polgárosodás igényeivel, szemben, vadságából veszítvén, termő érőben növekedjék, s Ízlés tékiotetében is győ­ri) örködteiővé válhassék. Simonyi Ernő, nem kiméivé költséget és fáradságot, kitartó türelem­mel és vas akarattal hajtá végre feltett szándé kát; e sivatag földet meghóditá és virányuyá változtatá. A sivár föld már is, csaknem egy év alatt, kénytelen lön engedni a rendező kéznek: s nem­csak a növényélet indult rajta viiulásnak, nem­csak gyönyörű virágágyak szegélyzik a csinos alakokban felfogott területeket, melyek nyáron dt viruló pompáikkal a margitszigeti diszkesek­re emlékeztetnek, nemcsak czélszeiü üvegház van emelve, az évszakok mrstohaséga ellené ben megóvni a világ lekülönbözőbb részeiből is nagy áldozattal összegyűjtött jeles virágpéldá­nyokat, hanem a magaslaton ott diszlik a Duná­ra büszkén tekintve le Simonyi palotája, nemze­ti lobogéval tetején, — mely az ott sűrűn járó gőzhajókon utazókat mintegy újra emlékezteti, hogy e föld, e Duna a magyaré, mintha ezt han­goztatná Becs felé: „ne bántsd a magyart.“ A palota emeletes: elég imposant külsejű, de akkor lepi meg inkább az embert, midőn bel­sejébe lép' Szobái választékos ízléssel, s mond­hatni, gazdagon vannak berendezve; szép selyem s bársony-bútorzat, elegáns kandallók, — s egyébb bútordarabok s házi eszközök mind a kiváló ízlés ób kényelem ételekében vannak Összeillesztve. Felyül az emeleten a házi ur becses könyvtára s virágbáza. Es mind ezt még emeli becsben a házigazda lelkes vendégszere­tete. — Simonyi innen jár be naponként reggel vasúton a fővárosba, s délutáni órákban viaszé. Szívből kívánjuk, hogy magyar Tusculanumál an találja tel legfőbb vágyait, melyek a haza jólété­től elválhatlanok. Nagyvilági hírek. — NŐ mint konsul. Harris asszony — ki Amerikában a legközelebbi nagy háború alatt 52 csatában vett részt, az egyesült amerikai ál­lamok részéről velenczei konsullá neveztetett ki — Sennefelder Alajosnak — a kőnyomda feltalálójának Münchenben szobrot akarnak ál­lítani. Magyarországon e czélra a gyűjtésekkel Pozner Károly Lajos van megbízva. — „F. L.“ Az anyósok számára. A lon­doni lapok a következő esetet beszélik: Beh- reni Ágost egy észak amerikai származású fiatal ember őrülten belészeretett Domerschlahg Amáliába, sőt nőül is akarta venni, s valóban menthetetlenül megteszi azt, h& az imádott Bzépség azt nem akarja, hogy anyja végezze helyette a ház ügyeit-bajait. De Ágoston teljes békét óhajtott, s nem bírt ama példaszerű me­részséggel, hogy egyszerre két Domerschláhgot csoport vette őket körül. — Elemérnek úgy tetszett, mintha a tömegben egy ismerős arcz- czal találkoznék. Összeszedte emlékezetét s meggyőződött felőle, hogy az senki más, mint az, a ki ót egyszer már megmentette. ’ Azon­ban az is felismerte Elemérti Elébb a bámu­lat, majd a részvét kifejezése foglalta el ar- czátl Némán köszöntötte Elemért, mqd bizta- tolag intett felé. Elemér ezt nem igen látszott észrevenni, mély gondolatokba tolt merülve, valamint tiszteletes Tornai uram is. Úgy hogy alig vették észre, midőn egy nagy épület elébe értek, hol a homlokzaton egy óriási, sárga-fekete, kétfejű sas sötétlett I Itt Tornai uramat s fiát leszállították, a kocsist útjára bocsátották, s a lelkészt és fiát külön-külön, bár elég kényel­mes és világos börtönbe zárták. A lelkész, midőn válni kelletett, biztató- tag szólott fiához: „Türelem és reményi Ne tarts semmi­től, van még igazságos isten az égbe I Én ki­szabadulok I“ Mind a mellett bucsuzáskor nem titkolhatott el egy könyet, mely szemébe szö­kött. Talán az otthon maradott jó nő és anya, S a család merült fel emlékezetébe, mely eza­latt talán a legnagyobb kétségek hullámain hányatott keresztül. Hagyjuk el kevés időre e sötét helyet, hol oly sok magyar családnak készítettek sok­szor minden oknélkül, évtizedes gyászt és nyo­mort 1 Fői dúljunk egy más kép fele, mely ta­lán gyönyörködtetőbb lesz, de csak — talán ?1 III. Rész. „A regényes hely.“ Na most vár az olvasó egy ritka szép­ségű, elragadó vidéket! Talán meredek szik fogadjon háza födele alá; Amália anyja külön­ben is uralomravágyó fösvény nő volt, ki méta lett, mint Ágoston ur akarta kapaczitálnl ked­vesét, — a félj rabszolga lesz, és éhen hal. Ezm a thémán aztán összeveszett a szerető pár és Ágoston teljes lelkiharczok után elha­tározta, hogy inkább elvál az imádottul, mint­sem vele az angyallal egy boszorkányt is vá­sároljon. Amália természetesen anyja nógatásaira ez ügyet a törvényszék elé vitte; a vádlott a törvényszék előtt ékes szavakban festette le szerelmét, elmondta a házasságot megakadá­lyozó rémes föltétel történetét, s kérte & bíró­ságot, hogy ner ítéljék pénzbírságra hűtlensége miatt, még kevésbbé kívánják tőle azt, hogy megnősüljön s elvegyen két „Domerschláhgot.“ S Ágoston oly szivrehatólag beszélt, hogy a bí­ró egészen elérzékenyedett. Látnia kellett azon borzasztó örvényt, mely a vádlott elé ásito- zott. Felkelt székéről ünnepélyesen, a fiatal ember elé lépett, kezett szorított vele s meg­dicsérte nemes magatartásáért, melyet hasonló körülmények között mindenkinek követni kell; „Ha én, szólt végre könyekig megindulva, az ön idejében fiatal ember ily szilárd akarat erővel birtam volna: nem szenvedtem volna évtizedeken keresztül a pokol kínait.“ A bíró szavait tapsokkal fogadtáx s Amáliának 10 dol­lár bírságot kellett fizetnie azért, hogy egy férfit anyja rabszolgájává akart tenni. — Franczia köztársaság. A „Havas“ féle ágenczia nehány napja azt nyilatkoztatta ki, hogyha a nemzetgyűlés újra megtagadná a septennatus organisálását, a miniszterek ezt nem tekintenék ő ellenök intézett bizalmatlan- sági szavazatnak, hanem tovább is kormány- zanák az országot administrativ utón. A „Fám. Off.“ e hirt azonnal tévedésnek nyilatkoztatta. Mind emellett a kormányhoz közel álló köze­gek egyre erösitgetik, hogyha a balközép a kormányt a feloszlatás, vagy a köztársaság al­ternatívája elé állítaná is, a kabinet kötelessé­gének fogná tartani, még a kamara határoza­tai ellenére is hivatalában megmaradni. (E — r) — Spanyolország. A legújabb hírek sze­rint Serrano személyesen szándékozik az éj­szaki hadsereg élére állani, és a karlisták vég­leges megsemmisítésére téli hadjáratot kezdeni. Sasema tábornok elhatározta Vera ellen men­ni. A hírek nem szűkölködnek vérengzések re- gistrálásában sem. — Disraeli angol kormányelnök e hó 17-ikén kelt levelében értesíti Rowlinsont a földrajzi társaság elnökét, mely szerint a kor­mány északi sarkvidéki expeditiót fog fölsze­relni. Fővárosi és vidéki hirek. — A karácsonyt a királyi család, — hir szerint Budán fogja csöndes családi körben tölteni s Lipót bajor herczeg és Gizella főher- czegnő is megérkeznek. — A királyné a Béldy Ferenczné szül. Dániel Zsófia grófné által Dicső-Szent-Márton- ban létesíteni szándékolt kisdedóvoda részére kétszáz forintot, a selmeczbányai gyermekbará­tok egyletének pedig száz forintot ajándéko­zott. — — A szemét is rejthet gyöngyöt, vagy más egyéb értékes dolgot s bizonyos Weiss Hermann két ezer forintot ígér a fővárosnak, ha ennek fejében megengedi neki, hogy a bu­dai házakból kihordott szemetet ő turkálhassa, a gazdasági bizottság azonban kevésli, s nyil­vános árverésen akarja értékesíteni e jogot. — Miskolczon Szathmáry L.-né asszony e hó 19-én játszott a „Marná“-ban s a színpa­don babérkoszorúkat nyutottak át neki. — Csepreghy Ferencz „Vízözön“ czimü színdarabját Krecsányi Ignácz Szathmárt díszes kiállítással fogja előadni. — Csurgón Fors­ter Kálmán postamester (őt gyermek atyja) agyonlőtte magát a nyomor miatt; B e s t r a n Iáktól környezett titkos völgyet, hová csak egy magános ösvény veiet egy szőlő és rózsa lú­gostól befuttatott idyli lakhoz, melyben a sze­relem Istenének emeltek oltárt 1 óh nem, egy egészen egyszerű hely fez, minden csodálatos varázsa és pompája nélkül a természet remeklő kezének. Nevét a gyermekes képzelődés adtai A gyermeki képzelődés, mely mindenütt boldogságot lel és talál, mely egy kis virág­nak nevet ad, s beszél hozzá mint régi meg­hitt ösmerőséhez, mely fél napokat eltölt egy értéktelen mit sem érő tárgy társaságában, mely a gyermek társak körében „semmi do­log" felett órahosszáig elnevet boldog önfeled- séggel. óh az a boldog gyermekkori melynek talán felhője is csak asért van, hogy a bol­dogság és öröm esőjét hullassa alál . . . . ó az a gyermekkor, melyben nem tudjuk, nem ért­jük mily nagy szó az a boldogság! és mégis boldogok vagyunk I Midőn megtanul­juk, a sírást, de csak azért, hogy egyszerre könnyet hullató s mosolygó arezuuk másolat­ban mutassa a gyér eső cseppeket hullató fel­hőt, melynek szélét szivárvány szegélyzé s szakadozott rojtjai között a nap mosolygó su­garai kaczérkodnak! Boldogság után fáradunk, de ha van bol­dogság e földön: úgy az legteljesebb kinyo­matában a gyermekkor mosolygó virágai felett pihenhet meg, azután csak távolról mutogatja bűvölő, esologató képét! És e kornak nincs szüksége kincsre, di­csőségre s más ehez hasonlókra, melyekben a meglett kor keresi, rendesen haszontalanul a boldogságot, hogy édesen megelégedett le­István szathmári gyógyszerész pedig szinte péítabajok miatt méreggel vetett véget életé­nek.— (F. L.) Réti bácsi igen aggasztó állapot­ban fekszik folyvást az egyetem egyik tenné: ben. Mindent elkövetnek ugyan gyógyítására, de az eredmény kevés. Betegségét is nehéz megállapítani: egyik a vese, a másik a hátge- rincz nagy bajának tartja. Mindamellett a jó­kedv és tréfa most sem hagyta el. E napok­ban egyik szobatársa a szenvedés utolsó stádi­umában volt, s Réti bácsit egy látogató ba­rátja önkénytelenül figyelmeztető rá, hogy az a szegény ember úgy látszik, — a végét járja! „Nem az, — felele az öreg ur, — csak en­gem ijesztget“ 1 Szigeti Józsefet pedig tréfá­san kérte, hogy vasárnapra csináltassa az ő kedvencz ételét, s egyék jól belőle az ő ne­vében. Igazi humor, mely egyszerre fakaszt könyet és mosolyt. — A Qombos-bogojevoi vasúti-állomásnál elfogták Radovics Sándort, a Tüköri-ház sok pénzzel megszökött házmesterének (Jury La­josnak) bűntársát, azt vallá, hogy J.-val Sze­rencsig mindketten együtt mentek; ott azon­ban elváltak, s hogy a házmester merre for­dult, azt nem tudja. — Dr. Kepes Munkácson f. hó 15-én jelent meg. Az uradalmi kastélyba szállt. Kö­szönetét fejezte ki azon megelőző szívességért, mikép tiszteletbeli polgárokul választattak el tár­saival együtt Munkács városa részéről. Ugyanott ígéretet tett, hogy a megyei nőegyletek javára legközelebb Beregszászban felolvasást tartaná. — Munkácsi püspökké az elhunyt Pan- kovics helyére a kormány Pasztélyi János má- ramarosi püspöki helyettest és volt képviselőt szándékozik kinevezni. A körülmény szerint ez a leghelyesebb kinevezés. — Nagymérvű lopás történt N.-Váradonf. hó 19-én éjjel ottani lakos dr. Spitzer Henriknek főutezai lakásából ab­lak betörés után ismeretlen tettesek által 2000 frt értéknyi arany-ezüst ékszerek s értékpapí­rok tolvajoltattak el. — Rózsa Sándor ha­lálra itéltetését, a király legkegyelmesebben életfogytiglani börtönre változtatta. Gróf Lónyai Menyhért a „prot. egylet“ tagja lett, s az uj biblia fordítást, első ren­delte meg, a miért az egylet titkára felkérte, íogy fogadna el az egylettől egy díszpéldányt, mely e tekintetben „Unicum* leend. Kirá­y u n k a maga és királynénk nevében a buda­pesti népkonyhák segélyezésére 1000 ltot adott magánpénztárából. — Gömörmegyében a cisorolt megye bizottmányi tagok helyett tör­tént választásoknál az ellenzék győzött, 20 el­lenzéki választatott meg, 20 kisorsolt jobbol­dali helyett. Itt a szám nagyon ékesen beszél. !rja, — helyesen, a „Debreczen“. — Mint a „D eb re ezen-“bői olvassuk, párbaj vivatott ugyanott, két Szatlimár-megyei ifjú verekedett meg, s mindkét fél épen távozott haza! (Furcsa.) Vidéki levelezés. Gáva, 1874 novemb. 19-én. T. szerkesztő url ígéretem s szives en­gedetnie folytán megkísérlem Gáva község tár­sadalmi és politikai eseményéről röviden tudó­sítani. Azonban csak most veszem észre, a mi­dőn a tollat kezembe véve e tisztességes szán­dék kiviteléhez fogtam, mily nagy fába vágtam fejszémet, vagy is mily üres kalamárizsba már­tottam toliamat! . . . Hogy Írjak én esemé­nyekről ott, ahol esemény nincs ? A hol azon egyforma menetű társadalmi és politikai élet foly, a milyen megyénk legtöbb ehez hasonló vegyes elemekből alkotott falvaiban. A vegyes elemekről eszembe jut, hogy igen bölcs ember volt, ki a társadalmat ele­mekhez hasonlította, — a társadalomban megvan hessen ; mint a himes pillangó csillogó szárnyak­kal szállong a rét virágai felett s ölén puha jótékonysággal emeli a tavasz szelíd szellője: a gyermeldior érzelmeit úgy hordozza be a fel­hőtlen, roszat nem sejtő és gyanútlan kedély, az apró, szokszor kicsinyes örömök virágos me­zején. Ez a gyermekes képzelődés ruházott egy igénytelen kisded tért fel ez elnevezéssel: „regényes hely“ Ama kert végén, melynek rövid leírását már adtuk, mely az X—i tiszti lakhoz tartozott, egy beomladozott sáncz vonult el. Két part­ján óriási fűzfák zöldeltek s csüngették alá zöldlombjaikat, ez omladozott sáncz medrében nehány perczig haladva egy a maga nemében valóban sajátságos kis térhez lehetett jutni. Körül volt e térség egészen ültetve fűzfákkal, melyek a kövér nedves talajban buján zöldel­tek. A közbe ültetett fák között örökös titko­lódzó árnytól fedve, egy kerek tér feküdt a legüdébb fü bársonyaival takarva; e kisded tért nem kereste fel sem ember, sem állat, mintha egészen gyermeki játékra alkotta volna maga a természet. De könnyen rátaláltak arra az életvidor és pajkos gyermekek. A Tornai és Kolozsváry uram gyermekei Ilonka, Ida, Ede, Pista, Jenő és Győző. Feltalálták, és elnevetzték azt „Re­gényes helynek.“ A gyermekek már nagyobb részt ott ál­lottak, honnan csak egy pár lépés még és a serdülő korba léptünk. — E korban már ébre­deznek a különös vágyak a szívben, melyek­nek még nem tudunk nevet adni, melyek még csak névtelen gyermekek t Ki ne emlékeznék vissza e korára életé­mindenféle elem: — van ott szer e j e m, ík ü z;d é 1 ,e m, S el e h, f é 1 eT fe m; gy ö t- relem, veszedelem, 'ön védelem sat. — Ki tagadná, bogy ezek az elemek a társadalomban mind elő nem fordulnak ? (ki­vált ebben a mai deficites világban) ki árt­hatja, bogy az csak szójáték? Nem, ezek ve- lóságos társadalmi elemek és,. „Boldog, ki a szerelemnek. „Érzi tüzét keblében“ ‘ Mondja Himfy és igaza van, — mert hiszen Petőfi mondá: „A szerelem mindent pótol, „A szerelmet nem pótolja semmi, :- A népdal* szerint pedig: „Szerelem nélkül az ember kebele Kiszáradt fa, melynek nincsen levele“ Ez az egy csodás elem, mely a többit erővel egygyé olvasztja s egy közös szent czél kivitelére képesíti; e nélkül, mint a természeti elemek össze nem vegyülnek: külön szakad­nak a társadalmi elemek is s azon válasz­falakat, melyeket hazánkban a 26, év előtti nagy idők nagy geniusa romokba döntött, — újra tatarozzák, építgetik, — az egyenlőség s testvériség honboldogitó és csodákat tehető nagy elveinek meghiúsítására 1 . . De hisz Vörösmarty mondá: „Még jönni kell, még jönni fog. Egy jobb kor . . .. . . .“ A jó vegyész művészi keze egygyé ol­vasztja az ellentétes (heterogen) elemeket is, hogy azok egy üdvös czélra tegyenek szolgá­latot, igy az idő is, e legnagyobb mester, le­dönt endi a visszás fogalmak, ellentétes vélel­mek, felesleges am bitiók által épített válaszfá- lakat a társadalomban, melyek a láttért else- tétitették, hisz már ma is dereng a láthatár, — és akkor tisztán fogunk látni, oly tisztán, a mint a természet szent törvénye, az emberi szivet jellemző isteni fenség érzete sugallja! — felgyújtja keblünkben a szeretet tüzét ember­társainak iránt, nem lesz oly nagy, oly dicső czél, mit közakarattal ki nem vihetünk, . kör zös leend és nagy a boldogság, a melyre ér­demesek leendünk!.'• akkor jelszavunk lesz: „tündökölj jellem tisztaságban, ragyogj eré­nyekben és nemesebb vagy, mint kit hajdan a királyok felkent kezei avattak nemesség halmoztak el díszes czimczafrangokkal I De hát mi újság Gáván?— kérdi tek. szerkesztő ur, — bizony nagyon kevés, vagy nagyon sok, mert az adó executio', bajnak élég baj',l(de újságnak, nem újság, közönséges az széles e hazában, a múltak rósz termései ál­tal okozott hátrányokat, az idei közép-termés­sel szeretné a pénzügyi kormány kiegyenlíteni az utolsó garasig,, s ez nehezen megy, nagyon nehezen, -j- Gávának az a szerencséjé, . hogy Szép termése ván, szón növényből, mely a mo­nopólium fényes szuronyai között növeli fel széles leveleit, — ezt oda. adja az államnak és azt mondja, hogy quitt,“ Ne mondja senki hát, hogy asszonyaink nem tesznek honleányi kötelességet, hisz az ő yerejtékök gyöngyei hullanak ezen termény kezelésénél és ők ezt áldozatul viszik a hazának Ghyczy asztalára I Apropos: Ghyczy 1 — ő róla beszél most Gáván is. minden ember, ki adójavaslatairól valamit hallott; kedvetlenül veszik tudomásul adóemelési tervezeteit, fájlalva, högy á beteg országnak ily keserű gyógyszerhez kell • folya­modnia a veszélyes kór elhárítására s több olvasni tudó polgára kiséri figyelemmel Gává­nak a képviselő ház adóügyi bizottságának, mint orvosi consiliumnak azon komoly tanács­kozásait: vájjon kibirja-e Magyarország e kí­nos gyógymódot, a vagy belehal és felveszi a „néhai* nevet. Valóban spártai lélek kell hozzá, dolgoz-' nunk és éheznünk kell, hogy országunk hely­zetén segítsünk s eltávoŰtsuk a deficitet, ez ijesztő rémet, melyet tán a könyelmü gáz­nek, midőn van már valami olyan, melyet nem szeretünk, még. a szülék előtt se megnevezni, melyet csak egymásnak mondanak meg a gyer­mekek meghitt körben, titokban, oly hellén, hol nem hallgatózik semmi idegen fül. Ezért volt oly kedves a gyermekeknek a „Regényes hely.“ Az est alkonyban itt mélázott Ede, mi­dőn meghallott egy egy busongó furulya szót, s haza menvén legott utánozta kis tilinkőján. Jenőnek itt kezdődtek fejledezni burkaiból, ne- ívezhetlen ábrándjai, melyek sokszor a' buson- gásig fokozták kedélyét, s itt ébredt még más valami is, mely először csak vonzalom volt, mint az többnyire szokás, aztán pedig eszmé­nyi szerelemmé növekédett; de ne előzzük meg az eseményeket 1. Lepjük meg a kedves vidám meghitt gyermek társaságot, min tudnak oly tédes csengő hangon nevetni? Hát biz az igen csekélynek látszó kis dologi , . A kis leányok egyike elvesztette zsebkendőjét, — Jenő megtalálta. — A kis leányka oly szépen kéri azt és az a vak­merő Jenő nem akarja azt oda adni addig, míg egy csókot nem kap I Ez még is vakmerőség! — Égre kiáltó bűn! ... Jenő kezében tartja a zsebkendőt, a tulajdonosnő -hozzákap koron­ként, de Jenő ügyesen elrántja előle, és ezen kitör a nevetség, hogy csak úgy hangzik belé a berek! Elébb nevetés, azután komolyság, azután duzzogás, s végre egy pár 1 könycsepp is a szép beszédes gyermek szemekben!.. . 'De már ennek fele se tréfa Jenő oda megy engesztelni, „hiszen oda adja ő a kendőt csak tréfált“! . . „Itt van“!. A tulajdonosnő meg el- I fordítja arczát. „Neki nem kell“ „tartsa meg | magának“! .... - (Folyt köy.j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom