Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-25 / 43. szám
tom. Tehát mentsen fel engemet is tanfelügyelő ur és az olvasó is azon felelősség alól. mintha én volnék annak oka,hogy a felügyeletem alatti iskolában K. J. ur rósz eredményt jelzett. Hogy községünk sem érdemiette meg igazságosan az ily kitüntetést, meyd alább adatokkal fogom igazolni. (Folyt, köv.) Válasz Tekintetes Oasparik János nagy-káliéi kir. reáltanoda igazgató urnák a „Szabol csme.gyei és haj- duker Illeti közlöny“ f. évi 45 és a „Szabolcs* f. évi 40-ik számában közlött csikkére. Midőn a t. reáliskola igazgató ur, megyei két lapunkban szelíd hangon ad kifejezést szakértői „elmélkedéseinek“ saz emberi gyarlóság egyneműnek, sajátjául bírt tulajdonságáról hallgat, dicséretünkre legyen mondva „hallgatunk" mi is | egyenesen a tárgyhoz kívánunk szólani. A t. igazgató ur ismerni véli az egész „pos- tadijmentesség“ sorozatát, pedig ha közelebbről tekintjük ez ismeretét — „kitűnővel" alig ha classificalhatjuk. Ezért készséggel hagyjuk el a „tulzárkozott természetet“ s híven idézzük a postaintézet díjmentes használatát tárgyszó 1865 évi október hó 2-án kelt postadijmentességi szabályzat Il-ik czikkének 8-ik pontját, továbbá az 1869. és 1871. évi pótszabályzatokat. Az 1865. évi „Dijmentességi szabályzat“ 11-ik czikke 8 ik pontja a következő: „Az állam által elismert minden vallásfelekezetü egyházi hivatalok vallási, házassági és iskolai ügyekre vonatkozó levelezései, az alamizsnából élő szerzetek, az állam által elismert nyilvános képző és oktató intézetek igazgatóságai oktatási ügyben egymásközt, valamint az I-ső és Il-ik pontban érintett (polgári, katonai és közoktatási) hatóságok, közegek és testületek közt váltott levelezéseknél „díjmentességet élveznek.“ Az 1869. évi julius hó 6-án 11948/2357 sz. a kelt pótszabályzat pedig következőleg hangzik: „Az 1868. XXXVIII. törvényczikk folytán rendszeresített tanfelügyelők és megyei iskolai tanácsoknak egymásközt és más portómentes hatóságokkal váltott hivatalos levelezése ha „tanügy“ megjelöléssel vannak ellátva, — a postán díjmentesen szállitandók.“ Az 1871. évi január 15-én 10/2 sz. a. kelt pótszabályzat a következő: A tanfelügyelők, mint az 1868. XXXVIII. ez. 124 §-a értelmében az oktatásügyi minister által kinevezett állami közégek a portómentességet szabályzó 1865. évi október 2-án kelt rendszabály Il-ik czikkének I. pontjában felsorolt közegek közé számítandók; s ennélfogva egymás közt és más portómentes hatóságokkal való érintkezésükben inind levelezéseik (Il-ik czikk, I-ső pontja) mind az idézett rendszabály VII-ik czikkében foglalt kocsipostai küldeményeik portómentesen szállitandók, s az ajánlati díj alól is mentek, portóköteles felekkel való érintkezésükben ellenben a portómentesség csak is a közszolgálat érdeké-l ben váltott levelezésükre szorítkozik, mely tulajdonság az említett felekhez intézett leveleken „hivatalos közszolgálati ügyben“ az azoktól eredőkön pedig „hivatalos felszólításra közszolgálati ügyben“ szavakkal kell, hogy külsőleg jelezve légyen.“ Az iskolai tanácsoknak, iskolai székeknek és iskolai gondnokoknak az idézett rendszabály Il-ik czikke 6-ik és 7-ik pontja értelmében csak is a közhatóságokkal (tehát tanfelügyelőkkel is) és egymás között a tanügyre vonatkozólag váltott s e szerint megjelölt levelezésikre nézve bírnak portómentességgel. Az idézettekből meggyőződhetik a t. igazgató ur, hogy a Nagy-Ivállóban, de bárhol a magyar korona területén föladatt portóköteles felekhez czimzett, egyszerűen „hivatalból“ jelzett levelezések, — díjazás alá esnek. Jövőre nézve t. igazgató ur az esetleg felmerülhető kételyeket szíveskedjék hivatalos utón a kellő helyen megoldatni s elmélkedéseit szilárd alapra fektetni. M. k. postahivatal N.-Káliéban 1874. évi október hó 8-án. Simáskó Venczel, magy. k. postamester. Nagyvilági hirek. Franczia köztársaság. F. hó 19-én háromszoros győzelem napját ünnepié a franczia republicani8mus; négy képviselőjelöltje közül 3 nagytöbbséggel megváltoztatott, s a negyedik győzelmét is csak az gátolja rövid időre, hogy absolut t öbbséget. nem nyert.. 3 jelölt közt oszolván meg a szavazatok. A mostani választási mozgalmakat leginkább jellemzi azon ar- czátlanság, melylyel a második császárság bukott tagjai a nyilvánosság elé tolakodnak ismét. Olaszország. Dupanloup az orleansi hires püspök egy az olasz miniszterelnökhöz intézett levél alakjában rőpiratott adott ki, melyben Victor Emmanuel kormányát erősen ostorozza II „egyház megrablásaért“. Azonban felsült, mert a Vatican tetszését nem nyerte meg. Római tárírat szerint ugyanis Dupanloup irata rósz hangulatot keltett a Vaticánban, s ott teljesen ignorálni akarják a pamflettet. Németország. (Az Arnim esethez.) Az Arnim család azon tagjai, kik államhivatalokat viselnek, mint hírlik, elakarják hagyni a szolgálatot. — Amim gróf kérvénye a vizsgálati fogságból való szabadon bocsáttntása végett a berlini kamarai törvényszék által is visszauta- sittatott. Amim gróf barátai azonban az itteni aristokratia körében nem tartják reménytelennek az ügy végkimenetelét, és még akkor is ha elítéltetnék, remélik a császár kegyelmét. (T. L.) A „Norddeutsche Zeitung“ Jókai „Kőszívű ember fiairól“ írván, többi közt azt jegyzi meg ; „Németországnak nincs olyan írója, mint Jókai a magyarnak, t. i. ki nemzetének szívverését oly híven tudná visszatiikröztetni. — Páriából írják, hogy Murat herczeg pört indit 5 gyermeke ellen; évi fentartása végett pénzt követelne tőlök. Amerikai ötlet. A hirdetési reklámok terjesztésére uj módszert talált fel egy élelmes new- yorki yankea. A hirdetéseknek a sétánypadok ülő deszkáin alkalmazása nem uj ugyan, de a miáltal a pihenni akarót arra is kényszeríteni lehessen, hogy a hirdetést el is olvassa, az már egészen ujdonat uj eszme. A hirdetmény közepére hegyével fölfelé álló éles kis szöget kell alkalmazni, s igy az illető, ki leül, kellemetlen érintkezésbe jön az éles szöggel, felugrik, megnézi, hogy mi az a mi megszurta s — Viktoria 1 — a hirdetés a sér- ves egyén dühös figyelmében részesül. (p.) Nemzetközi kiállítás Khinában. A mint Londonból Írják, most már Khinában is elhatározott dolog a nemzetközi kiállítás létesítése, mi czélból Shanghaiban egy komité is alakult, melynek élén az angol konzul áll. — Hasonlóképen Chiliben is terveznek a legközelebbi évre egy ily kiállítást. Egy ember, ki villát nyelt el. Bellunóból Írják, hogy e hó 5-én Auronzó község orvosa egy emberhez hivatott, ki félbárgyu volt s csípőjén egy daganatról panaszkodott, mely neki egy idő óta fájdalmat okoz. Midőn az orvos megjelent, hogy a daganatot felmetsze, megtapogatván azt, egy idegen tárgyat vett benne észre, melyet egy fogó segélyével azonnal ki is húzott. — Az idegen tárgy pedig semmi egyéb nem volt, mint egy 15 centiméter hosszú és hat centiméter széles vasvilla. — Ivérdezősködésre a beteg azt válaszolta, hogy a villát ez év márczius havában nyelte el, mivel azonban semmi fájdalmat nem érzett, nem hivatott orvost. A junius 16-án Milanóban elhalt Girolamó Ponti 1.785,000 lírából álló összes vagyonát a bécsi, párisi és londoni egyetemeknek hagyományozta. Rokonai azonban, azon okon, hogy lelki betegségben szenvedett volna, a végrendelet megsemmisítésén fáradoznak. (D.—E.) Két kivégzés Párisban. Moreau méregkeverő és Boudas rablógyilkos okt. 13-iki kivégzéséről franczia lapokban a következőket olvassuk: Midőn Moreaut felkölték, hogy a kivégzésre vigyék, hidegvérüen mondá: „Tudom, hogy miről van szó, s azért felöltözködöm.“ És csakugyan fel is öltözködött, még pedig a legnagyobb nyugalommal. Boudas már sokkal izgatottabb volt, midőn ágyából felkölték. „Tehát csakugyan kivégeznek“ mondá, „az igazságügy ma nagy hibát követ el. Engem vihetnek a vesztőhelyre, de ártatlan vagyok, loptam ugyan, hanem nem gyilkoltam.“ Moreau szilárd léptekkel ment fel a guilel inéhoz,, közönyösen megcsókolta a papot, s nem sokára a hires méregkeverő halva volt. Boudas szintén szilárd léptekkel közeledett a vesztőhelyhez, de ajkain metsző gúny mosoly vonult végig'. Midőn a pap felszólitá, hogy csókolja meg, ideges rángatódzásokba esett, s alig lehetett kivégezni. Boudas neje még férje elfogatásakor örült lett, legidősebb leánya pedig a kivégzés napjáu veszté el rendes eszejárását, Fia pedig, ki katona volt a 85-ik gyalogezrednél, egy órával atyja kivégeztetése után főbe lőtte magát. Egy novella következménye. Jókai leírta az „üstökös“-ben, hogy egy magyar ember Bis- mark herczegnek sérthetlen pánczélt ajánlott fel. Ezt valahogy megtudta az „Illustration francaise“| czimü lap; — hanem mily csudálatos variánsokon ment át a hir, mig a franczia képes lapba jutott 1 A franczia lap nagy komolysággal azt írja, hogy Bismark egy magyar tisztviselője, ki a herczegnek 1860-ban golyómentes pánczélinget adott, e toiletet most sisakkal szándékozik ldegészitenie, s nagy bölcsen hozzáteszi, hogy e férfiú neve : Tókai Móricz. — Csak egy betű tölcséréivé s regényírónkból sisakkészitő lett. Fővárosi és vidéki rövid hirek. (!) Jókai Mór előfizetési felhivást bocsátott ki forradalom alatti müveire, e tettét következőleg indokolja: Erre több indok buzdított, mondja szerző, legfőbb az, hogy müveimet nem tartom elveszendőknek; e müvekben látom irói kedélyem ifjúságát, átmelegitve a legmerészebb reményektől; a követelő fantasiát, mely a sorstól ábrándjai megvalósítását várja; mely kélyeleg a csodálatos napok sugár özönében, s dühöng a rém éjszakák megvilágításában s túlzó csapongásaiban egy nemzet hangulatát követi csupán. — Soha úgy írni mint akkor nem tudnék többé; soha úgy érezni a leirottat, úgy visszadni a szivkeservét és örömét, és soha oly bátran kimondani azt, a mit kigondoltam. Másik ok a mi müveim sajtó alá rendezésére indított az, hogy e két év alatt írott munkálataim között sok van olyan is, melynek müveim gyűjteményébe fölvételét nem óhajtóm. Vannak hangok, melyeknek kísérteties skáláját, ha a rendkívüli napok szenvedélye érthetővé teszi is, ha a történelem azokat a rémkornak vészkiáltásai viszhangjai- nak vallja is; de a költészet a szépmütan, a jóizlés nem igazolja soha. Mindazt a mi jelen könyvemben a két év alatt irt müveimből benn nem foglaltatik, megsemmisitettnek nyilvánítom stb. A mii f. év decz. végéig megjelen a szerzőnek 1849-ik évben önmaga rajzolta arcz- képével. — Előfizetési ár 5 forint. Előfizetések szerzőnél és az Athaeneum könyvkiadó hivatalában fogadtatnak el. A szerző ezen egy kiadásnál nem akar többet közrebocsátani. Nagy szerencsétlenség történt a királyát czán okt. 21-én. Az építésben levő Mocsonyi György-féle háznak homlokzata nem bírta meg a párkányzat kőből faragott díszítményeit s lezuhant nappal a munkaközben d. e. '/4 11 órakor, 12 halottról és 27 sebesültről beszélnek, hanem a sebesültek közül is vannak, kiknek halála bizonyos. Az építkezést Kauser János vállalkozó és Vojta Donát vezették. Magyar expeditió Indiába. Gr. Széchenyi Béla már régibb idő óta expeditiót tervez Indiába a Hymalava környékének és havasainak beutazására tudományos szempontokból. — Az északi expeditió épen napi renden levő utókövetkezményei valószínűleg siettetni fogják e terv kivitelét. Széchenyi gr. az expeditió ügyében már több tekintélyes szakférfiúval érintkezett, s Fali ur, ki részint Prágában, részint Grátzban, mint a természettudományok tanára működött, lesz alkalmasint az expeditió egyik vezetője, kitől a gróf tanórákat is hallgat a csillagászatból és meteorologiai tudományokból. Dr. Kepes Gyula a délmagyarországi természettudományitársulat küldöttjének megigérte, hogy Temesvár lesz az első város, hol előadást fog tartani az északi expeditió eredményeiről. A sarkutazók tiszteletére f. hó 20-ikán d. e. sétautazás volt a Dunán. A „Budapest“ gőzös 11 órakor indult el a „Lloyd-palota“ elől. A hajófedélzetén nagyszámú közönség volt együtt, köztök nők is számosán. Két óráig tartott a séta hajózás. Ezt d. u. 3 órakor lakoma követte a „Hungária“ dísztermében. Az elhunyt Hofftaann Frigyes 20,000 forintot hagyott jótékony czélra, mely összeget örökösei osztanak szét a főváros jó czélu egyletei között 500 frtnyi részletekben. — Budapestről Bismarcknak 180 fontot nyomó pompás 4 görög dinyét küldött egy tisztelője, ö meg a herczeg titkára által ura nevében itt köszönő levelet kapott érte. A „Béreg“ legközelebbi száma stricke- olni akar a borkereskedőkkel, oly formán, hogy ennekutánna a bort hordó nélkül adják, vagy legalább annak árát jól fizettessék meg. — A beregszászi és vidéki nőegylet e hó 28-án „szüreti tánczraulatságot“ rendez. — A be- regmegyei ügyvédegylet f. év nov. 10-dik napján Beregszászban tisztválasztó gyűlést tar- tand! Szabolcsvármegyében „nincs olyan!“ — Dubiban, írja a „Bereg“, egy asszony, ki már 50 évesnek mondja magát, szomszédnőjét okt. 8-án éjjel megfojtotta. Tettét az ottani tanítóra hárítja. Ugyanott egy szomszéd faluban egy izraelitát, midőn Jehovájához imádkoznék, orozva főbe lőttek az ablakon át. Ez izraelita már többeket tönkre tett. Az ottani izraeliták, mint nevezett lapnak Írják, nagyon visszaélnek a nép türelmével. — A Jászkun kerület kérvényt intéz a belügyérhez, hogy ez a törvényhozás elé terjeszszen oly javaslatot, mikép a választási törvénynek az adó- hátralékosokra vonatkozó sújtó része a közelebbi választások alkalmával még ne bírjon érvénynyel. — A pénzügyigazgatóságok s adóhivatalok számtisztei kötelesek vizsgát tenni, különben elbocsáttatnak. — Tompa sire alléké a hamvai temetőben fel van állítva s díszesen bekerítve. Az ünnepélyes leleplezés május hóban fog megtartatni, később közzéteendő Programm szerint. — U d v a r h e 1 y s z é- ken ellenzéki hetilapot szándékoznak kiadni. A lap fő szellemi támogatói Orbán Balázs, Ugrón Gábor, Bartha Miklós képviselők. — Nagyváradon nem rég egy 62 éves ember fia özvegyét s igy saját menyét vette nőül, ki 19 éves. — Reiter István Váczi kocsi-gyáros, ki a „Szabolcs“ múlt évi közvetítésével' a környéken több kocsit elárusított; vidékünkön is valóban becsületet szerez a váczi iparosnak. Legközelebb a királyi udvarmester rendeletére a magyar királynak 4 hintáját javitá ki, és két teljesen újat készített, melyek csin, szoliditás és eleganczia tekintetében ritkítják párjokat, s kétségkívül a fensőbb aristokratia körében is nagy kelendőséget fog szerezni Reiter í. készítményeinek. — A S z é k e 1 y f ö 1 d ö n a nép oly ínségbe van, hogy maga vonja szekerét, elnevezvén azt „Iverkápolyi szekerének“ ala „Bústa szekere.“ Szép dolgokat foghat e korról feljegyezni a történelem. — B e n c i Gyula Miskolczon f. hó 10-kén reuniot- rendezvén, a „Borsod“ dicsérőleg nyilatkozik a mi Gyulánk társulatáról. — Máté-Szalkán Schvarcz Mór izraelita hitközségi elöljáró 2200 írtért telket vevén, azon izraelita iskolát építtetett s szerelt fel a maga költségén. ÚJDONSÁGOK. Képviseleti gyűlés okt. 16-án. A gyűlés 1-ső tárgyát a nagy kölcsön kérdésében tett polgármesteri jelentés képezte. Előadván, miként a nagy kölcsön realisatioja iránt a kellő lépések Bécsben az osztrák nemzeti banknál megtétettek, miről a képviseletet és arról, hogy a nagy kölcsön kérdése végkifejlődéséhez közeledik, mint a megbízottak arról bécsi ügyvivőjük által értesültek, — értesíti s azt hiszi miként rövid időn a képviseletnek e tárgyban működésűk eredményéről tüzetesebb jelentéit tehet. Tudomásul vétetik s egyszersmind Vjfi- liczkay József 4-ik tagnak a kölcsönbizottságba beválasztatik. Azonkívül a közgyűlés 2-ik tárgyát szintén a polgármesternek a serház helyisége felőli jelentése tette; melyszerint közr tudomásra hozta, miként a képviselettől nyert megbízása folytán a megye kikerekitése tárgyában Budán a belügyérnél tisztelgett küldöttség Pesten léte alkalmával a honvédelmi TARCZA. Hogyan is származtak az idegen telepek ? (Elbeszélés.) III. Minden eredmény nélkül térvén viszsza a küldöttek, a nép nagy része le volt hangolva, más része pedig daczolni kezdett, s ennél fogva még kevésbé teljesítették a földesül* iránt tartozó jobbágyi kötelmüket. Tiszteletes Pankotay uram mindent elkövetett, hogy őket kötelmeik teljesítésére bírja, úgy a szószékből, mint azon kívül de kevés sikerrel. ' Egy napon éppen az espereshoz volt, hogy tőle tanácsot kérjen, midőn megjelent Csegöldön hajdúk kíséretében az uradalmi prefektus. Pankotay uram családját a parokhiából szépen kirakták, s egy taksás házat kiürítve, abba szállítottak, azon okon: mert a féktelen népet az uradalomnak szemmel kell tartania, s e végből a pap- lakba, mint legalkalmasabb épületébe a faluban a földesurnak, Szeműn Petvkó ispán szállít - tatik. A hatalmaskodást eltűrte a szegény pap * mert a jezsuiták által vezetett Mária Terézia uralma alatt oly hatalmas ember ellen mint báró Yécsey István generalis volt, igazságot egy törvényszéken sem nyerhetett. — Az elnyomás még nagyobb tevékenységre lelkesité, mig a kötelesség feledő jobbágyságot annak teljesítésére serkentő, másrészt a rongyos templom kijavítása, s a kijelölt telken uj parokhia építtetésén fáradozott. Annyira mentek is, hogy a csegöldi postamester és Lónyayné kegyes adományán a templomhoz zsindelyt s egyéb szükségeseket szereztek, s 1780-ban az építkezéshez akartak kezdeni. A veszély azonban még mindig felették lebegett. A berek még ugyan birtokában volt a népnek; de Szemán Petykó urasági ispán árul- kodásai folytán szakadatlan ingerléseknek voltak kitéve, s a földesül* tőlök mindig többet, többet kivánt. Szemán Petykó, szüntelen hadorázó kezei s lábaival inkább kaszás pókhoz hasonlító vörös egyéniség, leginkább a papot akarta eláztatni, s az egyház elpusztítása s a templom elvételén törekedett, e végre nem kiméit semmit, mivel a báró előtt csegöldi magyar jobbágyait, s azok papját rágalmazhatta. Czélja mennyiben sikerült, majd meglátjuk. A csegöldiek nem tűrhetvén a nyomást s a folytonos zaklatást, más felől óhajtván megtartani a berket, mit fáradtságos munkával alakítottak gyümölcsössé, megyei védelemért folyamod- |tak | földesur ellen. Egy napon meg is jelent a szolgabiró es- sütt társával vizsgálatot tartani a peres birtok “elett. Egész katonai díszben megjelent a báró is, isztjei és hajdúi kíséretében. A vizsgálat megkezdetett, s midőn a báró a berket ősei békés birtokának nyilvánította, s a jobbágyok közelebbi íasználatát csak a háborús idők miatti távolléte alatt keletkezett viszszaélésnek állította: a jelen volt jobbágyok szemtől szemben kikaczagták. És ez döntötte el sorsaikat 1 IV. Mig a Csegöldön megejtett vizsgálat után a megyei törvényszék ítéletet hozott volna, a szatmári ref. egyházmegye is gyűlést tartott Csa- íolczon. Ott ültek a tisztes atyák sorban a templom közepére helyezett asztalok mellett. Legfelül az esperes, jobbján a jegyző és úgy sorban az ülnötök sor szerint. A templom padjain pedig a papság és a nép foglalt helyet. A karban felhangzott az oda gyűlt tanítók ajkain a „Jövel szentlélek ur Isten“ magasztos dallama. Az ősz esperes felált,söszszevonván keb- én palástját, buzgón imádkozott s mit utána re- begett az egész gyülekezet, aztán megnyitá a gyűlést. Nem soroljuk el az egész gyűlés folyamát, csak annyit adunk elő, miszerint egyszer Pan-1 cotay Imre a csegöldi lelkész is felemelkedett, I Elmondá a község, s közvetve az egyház és saját szomorú sorsát, fölemlítő a sérelmeket, melyekét a földesur és tisztjétől szenvednie kellett, s kéré a venerabile publicumot, a csegöldi egyház javairól a visitatio alkalmával felvett leltárt felolvastatni, s azok biztosítása felől intézkedni, őt pedig más egyházzal megvigasztani. Az esperes intésére az egyházmegyei jegyző a következüket olvasá: „Bona ecclesiastica in Possessione Csegöld (az egyházi javak Csegöld községében.) „Vagyon egy ezüst pohár, mint a körülírás mutatja, 1629-ben adta C. Z. W. Kát. Anna asz- szony, a néhai nemes és vitézlő brebiri Milit urnák özvegye. Egy ón tányér, adta 1618-ban Horváth Péter. Egy ón kanna. Vágynak némely keszkenők az urasztalára. Vagyon bizonyos kaszáló rét a parochiához, melyet a falu kaszál le, fel is gyűjti a szénát s be is hordja. Két nyomású me- zejeken vagyon négy négy szántóföld; kétszer tartozik a falu megszántani. Vagyon templomjok tornyostól, harangostól és a két parochialis ház.“ Az egyházmegye a dolognak jó kimenetelét remélvén, Csegöldre Komáromy Józsefet rendelte lelkészül. (Vége kör.)
