Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
Nyíregyháza, október 18. 42. ázám. Hl. évfolyam. 1874. © Előfizetési árak: . . . («. Eg«te ívre 2 ■ Fél ívre , *. • • • SS * r * • i ” Negyed évre . .« • • . • * * * ” sssÄf-sE n K-r. lelkész! lak. Bírmetltetlcn-levelok caak isürert keiékI Bal fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-liivntal, 1 i hoyi aI előfizetési pénzek, a lapba szánt S hirdetések és felszólamlások küldendők: J Nagytér 136. az a. SZABOLCS Vegyes tartalmú, lmtilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kiadó- tulajdonos: a ,,s z a b o 1 c s in e g y c i I a p k i a d ó - t á r s u 1 a t.‘ i Hirdetési dijak:-Minden 6 hamon petit-sor egyszeri hír- 3f dtftésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. w Terjedelmes hirdetések többszöri beik- | tartása, kedvezőbb föltételek alatt esz- űj jjC iV .7 . kMSlheiö. . ifítiíln egyes beiktatás a tón kincstár* Illeték 30 kr. A nyilt-térbdn minden hárem hasábos gnrmond-sor 8á* 30 kr. As előfizetők, a hirdetések megszabásénál, 20'/.-nyi kedvezményben részesülnek.-©■ Bizalmatlanság Jelige: „Tegyen mindegyikünk a mennyit tehet honáért, földiéiért! S ki becsületesebben, elszántabban jár and ja utólsó lehelletéig a hazafiság pályáját, az legyen győztes, diadalmas.“ Gr. Széchényi 1. „Hová tűntek el a régi szép napok“ ?! Elkoptatott frázis; mondja rá valaki! Elhiszem; de épen ez mutatja, hogy okunk van igy felkiáltani! Nézzünk a hazai, — a társadalmi, — a családi élet mezejére, mindenütt letarolt pusztaság tárul elénk. Az emberiség kedélye megőszült, elaggott, de ezen Öregség nem ama tiszteletet parancsoló őszkor, melyre, nemével egy szent pietásnak, szoktunk feltekinteni. Ez az öregség hasonlít egy roncsolt agg feldúlt vonásaihoz, melyeken szelíd, nyájas derű helyett zavar, elégii- letlenség, nyugtalanság honol. —- Azon ideges kapkodás, mely egyik pillanatban magához öleli az élveket, a másikban már savanyu arczczal taszítja el magától ugyanazokat. Most ősz van! Utánna tél következik! Lesz-e utánna majd egy életet lehelő új tavasz? A hoszu évek viharai alatt kóróvá fonnyadt remény tagadóiig felel! A meghasonlott kebelnek nincs hite, nincs reménye egy jobb élet felől! Reménye : a kétségbeesés és az öngyilkosság ! S valóban, mintha nem akarnók bevárni a természetes halált: rémesen kezd jük emelgetni az öngyilok iszonyú fegyverét! ...... De ne beszéljünk ily általánosságban, térjünk a részletekhez, hogy igazolhassuk fentebb kifejtett keserű állításainkat. Napjainkban a legszentebb kegyeletet parancsoló erények semmiknek nyilváníttatnak és kigunyoltatnak. A „haza“ neve, mely egykor oly varázs erővel birt a honfiak előtt, hogy ez egyetlen szóra milliók tudtak örülni, lelkesülni és — meghalni. Mely, mint varázsigézet szegezte székeikbe a római aggastyánokat, bevárni törhetlen méltósággal a halálos csapást; mely Mohácsot, egy nemzet jobb részének örökemlékezetii temetőjéül szentelte fel; mely egykor a sajó-völgyét és e honnak minden egyes porszemét honfivérei szenteléfel az utódok drága örökjéül; mely két ellenséges világhatalom szövetséges hullámveréseinek erőteljes sziklat tudott elébe állítani, az volt .egykor a haza szent neve! Egykor oly kegyelettel viseltetett e nép, a magyar a haza iránt, hogy csak félelemmel merte azt ajkára emelni, mint Izrael népe a Jehovát. Tiszta volt, ott ragyogván eszményi fenségében érintetlenül, mint egy szűz gondolat a népek előtt; most a keserű jelen kicserélte e szent képet, e magasztos eszmét ama Seneca-féle gyakorlatias, bölcsességgel „Ott van a haza a hol jól megy dolgunk.“!' Ne várd többé, hogy e szóval csodákat miveljen a nemzet, eltörpült, !esü- lyedt, elaggott, elvesztette emlékezetét a múltról, bilincsbe verte jelenét amaz iszonyú zsarnok az „Önzés“! Jobb jövőt nem mer remélni, mert érzi, hogy érdemetlen reá, S gondolnád, hogy a fásultság tétlen nyugalma szállt reá, amaz érzéketlen semmit nem tevés, mely a bénult lelkű öregeket jellemzi ?! Nem! Sőt inkább nagyon is iparkodik, pfint a fösvény öreg, ki érzi, hogy nem sok idő van már hátra a kincsek szer-* zésére. Mód nélkül iparkodik — ki ki magán a k. A haza neve is hangzik, dé eZ csak czégícsat +o1raró. mely alól, hajói tekintesz, kicsüng nz önhaszonlesér ördögi lólába. Vásárt űznek a nemzet tagjai! Ki vannak rakva a portékák: a gazdagság, becsület, rang, méltóság, és tisz- teltetés Mindenki ezek közül akar magának valamit megvenni, de tiszta lélekkel senki sem vásárolhatja meg, rendesen el kell adni valamit a lélekből, az elvből, meg-' győződésből és jellemből is, hogy egyiket, vagy másikat megszerezhesd. De a vásár természetesen titkosan foly. Játszó kártyáit mindenki gondosan eltakarja a másik elől. A nyiltság és őszinteség lejárta magát, kiment a divatból, Mindenkinek van titkolni valója, ugyanazért a bizalom halálos ágyán vonaglik. T ß az igazság?! Ez nincs meg korunk szótárában, az az első betű elkallóit az évek forgó viszontagságai között! Fel se tűnik, mindössze is csak egy kis'ártatlan „idóm kopás“ s igy lett bevezetve korunk szótárába! Vannak ugyan még olyan régi divata emberek, kik sehogy se tudnak kibékülni ezzel az idomkopott ujszóval! Nem hansrzik_az méer se olvan iói a fülnek! „Hagyján“, felel reá a modern czivilizátió, —- „ezek az ósdiak semmi ujji- tást nem tűrhetnek“. Vannak olyanok is, kik még emlegetik, napról napra ajkaikon hordozzák e szót, de hogy ha megkérdezed tőlök, hogy mi e szó értelme tulajdonképen, mert életök és tetteik meghazudtolják szavaikat. Készen van a bölcs felelet: „Az igazság relativ fogalom, egészen egyéni gondolkodásomhoz, érzelmeimhez, vágyaimhoz mérem azt. Igen helyesen! Bravo XIX-ik század magasztos bölcsesége. Hanem aztán nem csodálkozhatunk, ha ily elvek és irányok mellett nőttön nő a zavar, haldoklik a jó rend és békeség, ha egymásnak esnek az emberek, mint a sárkányfogakból kikelt vitézek, vagy mint az állatok a préda felett. Ne csodálkozzunk, ha romokban látjuk beverni az erény, igazság, becsület templomait, ha azokba pénzváltók és ga- lambkufárok ütötték fel asztalukat; ne- fajjon akkora harapás, melyet embertársad ejtett becsületeden, ha a • barátság édes szavaiban alattomos tőr és gyilok fulánkja sebzi meg szivedet; tie fájjon, ha- nincs nép e hazában, kit embernek nevezhetnél a szó nemesebb . értelmében ; s ne irtózzál emberiség a petroleum iszonyú pusztításaitól, a communismus rémeszméjétől ; mert nem szabad kifelejteni a számításból, hogy ez általános önzés korában, e chaotikus zavargásban, még egyesek felemelkednek, igen nagy rész ott alant nyög égető sebeiben, tűr még nem kiálthat, de száma folyvást szaporodik! Megdobban koronként, mint a láva folyam lent a tüzokádó gyomrában, úgy hogy megrendül bele a föld! Jaj ha majd e keserű lávafolyam kitör, jaj ha e csep penként tengerré gyűlő nyomor egykor egy óriásit rival: „elégi“ Miért nem szül a mi korunk egy lánglelkü prófétát, olyat,kinek szavai, mér sékíetre, igazságra, szeretetre hamanis- musra, hazafiságra tudná egy pillanat alatt oktatni az emberiséget, a kinek volna egyetlen varázs szava olyan, hogy attól le- hullna az emberi lélekről a salak, olyan, a melytől az emberi szó kivethetné az önzés és bűn halottait ?!!! De ha ez nincs, munkálkodjunk mi magunk lelkiismeretesen az igazság, becsület és hazafiság terjesztésén, ne egymást bántsak, de egymást Ölelve üldözzük a bűnt, az erkölcstelenséget, a corruptiót. Hallgassuk meg a nagy magyarnak, a ki még él, e szavait: „egyetértés“ ! Es hallgassuk meg a másik nagy magyarnak, a ki már meghalt, e szavait: „ 'l egyen mindegyikünk amennyit tehet honáért, s ki becsületesebben, elszántabban já- randja utólsó lehelletéig a hazafiság pályáját, az legyen győztes, diadalmas“ ! Csák Jenő. KÖZŰCYEK. Felhívás, az összes magyar sajtóhoz 1 Egy „Országos Újságírói egyesillet“ ügyében. Az egyesülés, társulás korát éljük! S hogy az egyesületi, társulati szellem oly nagy mérvet Öltött széles e müveit világon, azt leginkább a sajtónak köszönhetjük; qz hínté el az eszmét, érlelte meg a gondolatot,’ vitatta meg a terveket, S most már a bölcsesség férfiaítól le az ipar legalantabb ágaiglan, mindenki siet egyesülni s ez által tapasztalatait öregbíteni, a tökéletesedés kitűzött czélját kölcsönös támogatás utján elérni? Azonban magok a, sajtó, közegéi hasonlítottak á haranghoz, mely Összegyűjti ugyan a népet,,;de maga nem megy be a templomba; a gajtö csak Szót szólott, de példaadással nem járt elől. E példát megadni, szerintem, a sajtónak kő* telessége!. " ' .' . , '. . a Egy ilyen „Országos , Újságírói egyesület“ iVüni fWlmUHnf A wíjtw Agj-OuiítV, uoiOr Ián érdekeltségét tűzte e czikk feladatául. Sok oldala van a dolognak, sok ellenvetést j is lehet felhozni; de szerintem szükségességét is igen sok ok bizonyítja. Legelsőben is tudom, hogy a felületes gondolkodás igy támadja meg ez ügyet. „Minek az ?“ „Mi teendője lehetne ilyes-féle egyesületnek?'1 A helyett azonban, hogy több ilynemű ellenvetéseket hoznék fel, elmondom a magam érveit, a melyek miatt szükségét látnám én egy „országos újságírói egyesület“ létesítésének. Elsőben is maga a nemzeti nyelv ügye az, melyet legnagyobb részt a napi vagy heti sajtó javíthat, vagy ronthat. — A hírlapok azok, melyek közkézen forognak, melyeket a műveltségnek középes fokán álló egyének tekintély gyanánt tartanak, s a nyelvvel kisé komolyabban foglalkozó előtt ferde érveik mellett döntő igazságul álütanak fel, mert,— úgymond az nyomva van! így maga a sajtó, melynek szerintem a hasznos ismeretek, politikai hírek stb. terjesztése mellett lényeges feladata volna a nemzeti nyelv tisztítása s a helyes, megvitatott s elfogadott szabályok szerinti irányadása, — sokszor többet árt e tekintetben mint használ; nem egyszer la- tinizálásra, s germanizálásra használtatik akaratlanul épen maga a magyar nyelv. E tekintetben tehát kölcsönös ellenőrködésre lenne szükség! Ez volna egyik igen lényeges feladata ezen egyesületnek. Gondoskodott ugyan a közszüksógérzete. a baj orvoslása felől, midőn a „magyar nyelvőr“ megszületett^ de ez se felelhet meg teljesen a czélnak már szükkerete miatt se, valamint azért sem, hogy (igen helyesen) az elfelejtett nyelvkincsek napfényi’e hozatalával foglalkozik inkább, s alig egy lapocskát szentel koronként ily nemű kérdések eligazítására, s akkor is legfeljebb a „Hon“-nal, „Pesti- naplóival etc. foglalkozik. De ha e fentebbi egy magasabb czél, mely kellő figyelmet érdemel, van egy másik, mely már a köznapi kérdések körül forog inkább, mind a mellett ha messzebb tekintünk, egy categoriába kell tennünk legalább is amazzal. Általánosan tudott tényt mondok ki akkor, midőn nyilvánítom, hogy a hírlapirodalom folyvást nagyobb' és nagyobb tért foglal; ez igen örvendetes jelenség, ha pusztán úgy fogjuk fel a sajtót, mint a hogy lenni keüene eszmei fenségében; értve a szabadság, felvilágosodás, tökéletesedés, tudomány terjesztését. — Azonban a sajtó mai terjedése nem pusztán ezek körül forog. Ma a hírlapirodalom, különösen a vidéken, nagyiészt kenyér-kereset, iparág! S terjedése a kenyéririgységet a legnagyobb mértékben hordja szét szárnyain; és egy mivelt iparos sokkal jobb e tekintetben, mint maga a sajtó, melynek az önzetlenséget, tiszta erkölcsöt kellene terjeszteni. Ha két iparos összeveszett egymással az áruló bádéban kenyér irigység miatt, ez nem hat ki a közerkölcsiség rontására széles körben, meg maiad 5—6 ember titkának, nem törődik vele senki 1 De ha két újságíró összeveszett, az százak és ezrek tudomására jut, azon százak és ezrek botránlfioznak meg; az érzékenyebb szivüek megvetik a sajtót s inkább nem olvasnak, mintsem a sajtó alásiilyedése felett bosszankodniok kelljen. A tárgyilagos viták és eszmeharezok ellen akarok-e szólani? Ó nem, ennek szükségességét őrültség volna tagadni. De csak az ellen szólok én, midőn a kenyéririgység szenvedélyes gyűlöletet kelt az ellenfelek között, s többé nem elv, vagy eszmeharcz áll elő, hanem személyharcz, hol a dühösségig fokozott szenvedély egymásnak becsületében, jellemében gázol, mely előtt nincs többé semmi szent, mely benyúl magánéletek titkaiba, s elvégre is iszonyú következményeket von maga után. Megtörténik, hogy két ellenség áll egymással szemben, s mind kettő lelép a kíméletről s a miveit embert megillető térről, egymáshoz hasonló aljas fegyvereket vesznek elő, hagyján! Egyik vagy másik majd csak felülkerül; de az is akár hányszor megesik, hogy a küzdő felek különböző jellemüek. Egyik a sajtót le nem ala- csonyitja, nem akarván, hogy az mérgező hatást gyakoroljon az olvasó közönségre, de jellemével sein fér ősszé, hegy megvetendő fegyvert használjon, igy a harcz mindenkor a vakmerő részére dől el s az érzékenyebb jellem huzza a rövideb- bet!— Az efféle elkeseredett harezok elintézése, kiegyenlítése lenne ezen tervezett egyesületnek másik igeii lényeges feladata. , ;,-Yaá még egy figyelemre méltó körülmény, melyet ez alkalommal fel kell említenem. Fájdalmasán kellett a legújabb időben tapasztalnunk, hogy a Humanismus, testvér szeretet liarczosaL (mert- én minden hírlapírónak, az összes sajtónak ezt tartom lényegével azonos fels életére törnek, s azt, mit elvben, irodalomban elitéinek, melyért másokat megrónak: a p ár b aj t, életök példáival szentesítik. Óriás következetlenség ! Mai nap inár a katonai pályán is, hol pedig a lovagiasságnak kitűnő előny tulajdonittatik, be- csületbiróságok állíttatnak fel. — A törvény elitéli, a nemesebb emberi értelem elkárhoztatja, az igaz testvérszeretet kizárja a párbajt: és a humanismus, testvér szeretet képviselői az uj- ságirók, ha pennával nem tudják egymást leverni, el akarják némitani örökre karddal, vagy pisztolylyal. S hogy ez minő példákat terem: mutatja a következés, s mint a fentebbi dolognál, úgy itt is a közerkölcsiség vallja a legnagyobb kárt. E három főbb vonásban foglaltam össze ez alkalommá! idevonatkozó nézeteimet. Most a kivitelre nézve is koczkáztatok egy pár szót.' Mindenek előtt szükséges volne, — ha ez igénytelen szó meghallgattatnék, — egy országos újságírói gyűlést hirdetni; e gyűlésen az eszmék és elvek megvitattatnának melyeknek körvonalai között az egylet alapszabályait kidolgozná egy erre kinevezett küldöttség, mely elfogadás végett ismét a nagy gyűlés elé terjesztetnék. — E gyűlések lehetőleg a központon lennének meg- tartandók p. o. Debreczenben. Szükségkép alakítandó volna egy állandó központi választmány, melynek székhelye lenne Pest, mely időről időre minden hatáskörébe vágó dolgok, becsület kérdések felett intézkednék. Nagy gyűlések évenként legfeljebb egyszer tartatjának. íme enyiből áll igénytelen vélekedésem e tekintetben. Meg vagyok győződve, hogy a napi sajtó, akar pártolólag, akar roszalólag, de bizonynyal figyelmére méltatandja ez eszmét. Részemről a jó szót meghallgatom, sőt örömmel veszem. Isten velünk. Lukács Ödön. Válasz nagyságos Kiss József tanfelügyelő ur: „feleletére.“ Midőn e lap hasábjain, e nyár folytán, azon czikkeimet közétettem, melyekre nsgos Kiss József tanfelügyelő ur: „feleletet“ írni kegyeskedett: a feleletet ilyen polémiára okot adó czikkben, teljességgel nem vártam. Mert ha én a megyei népnevelés ügyének egyik vagy másik tényezőjéről, zugiskolák, tanitó-egyletekről sat. szólok, ezt azért teszem, hogy a közérdekeltséget a nemes ügy iránt ébren tartsam, vagy ha módját ejthetném, fokozzam; s a társadalom figyelmét e komoly tárgyra irányozzam. Azt akarom w.ael mondani, hogy szándékom sokkal
