Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1908-04-19 / 8. szám

Il-ik évfolyam. Szatmár, 1908. április 19. 8-ik szám T ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — — — — 4 K — f Fél évre — — — — — — — — 2 K — f Negyed évre — — — — — — —. l .K — f Megjelenik havonként kétezer. Feltámadott... — itt van! — Irta: UJlaky János. — (T. J.) Mindenféle virágok, pálmák jelezték az útját. A nép, a Jobb időkért esdő tömeg ap- raja-nagyja tolongott a város kapuinál, amerre Dávid fia bevonult a ezézárok büszke váro­sába. Az utczák, melyek csak az Imperáto- rok diadalutját szemlélték — ünnepi szint öltöttek. Hozsanna, hozsanna ! A Seb üdv­kiáltását visszhangozták Krisztus üldözőinek hatalmas márvány palotái. Pálmaerdő és hozsanna volt a nép Királyának, az Isten­embernek jutalma, afci mindenfelé — ahol csak járt — egész Palesztinában: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, isteni erejének csodáit művelte. Tanított, hirdette a fönséges krisztusi tant. És az a krisztusi tan, ahol csak gyökeret verhetett, föloldotta a súlyos, nehéz rabbilincseket és szabadság­gal, a szeretet áldásával cserélte föl. A farizeusok megrémültek. Az Írástudók és főpapok ijedten futottak össze s a szere- retetetr hirdető királyrá, aki aT nép szívében zárt, a legsúlyosabb büntetést szabták ki — keresztre feszítették ! Consumonatum est,... beteljesedett. A Kálvária hegye fölött elsötétedett a nap. Komor felhők borultak Jeruzsálem vá­rosára. A helytartó kezét mossa, zsoldosai rémületükben szétszaladtak. A nép mellét verte bünbánólag. A föld — az Írás szavai szerint — megindult s sziklák hasadtak meg, amidőn a Megváltó a világ legnagyobb tra­gédiájában kiszenvedett s szeretetet, világos­ságot, szabadságot hozott a földre! De a Golgotha gyötrelmei és a halál ereje fölött diadalt aratott az isteni szeretet.. a kereszt Mesiássa feltámadott I A világ legnagyobb ünnepét üljük ma. A kereszténység ellenállhatatlan erejét fen­nen hirdeti ez a magasztos ünnep, midőn ezrek és milliók ajkán zendül meg, rónákon, bérczeken, folyókon tengereken áthatolva: „Feltámadt Krisztus e napon.“ Még a két­ségek ostromaiban elfásult lélek érző húrjai is megrándulnak. Az egész világ, hivő és hivetlen kedélyét Krisztus müve ihleti meg. .... Magam előtt látom az emberiség fel és alá hullámzó milliót, e fájdalmas szó­zatát hallatva 1 Igazságra éhezem, igazságot adjatok nekem. Szeretettel táplálkozom : ta­nítsatok engem meg arra, hogy kit szeres­sek, hogyan szeressek.? A bűnök viperáit kebelemben hordozom: szabadítsatok meg azoktól. Szivemben vádol valami, lelkiisme­retem felzudul ellenem: mondjátok meg, hogy miért? Vagy ha nem lelkiismeret az A szatiárnémeti iDái iparosok közlönje. Felelős szerkesztő és laétulajdonos: POLONYI ALBERT. (? I), hát mi az ami bánt? Tisztességben megöregedtem, az égbe kívánkozom egy jobb lét után 1 mutassátok megt nekem oda az utat! . . . És látom . . . megindulnak a milliók a Golgotha felé, ahol a keresztre feszitett, meggyalázott, dicsősséggel feltámadott Krisz­tus kebelére öleli őket. És íme 1 Az ifjú re­ménységgel, a férfiú testében lelkében meg­erősödve, az aggastyán édes megnyugvással távozik a Golgotháról dicsőítve a feltámadott Istenembert. A miihók között azonban akadnak szá­mosán, kik az áruló iskarióibeli Judás szere­pét betölteni készek, ha hartnincz ezüst pénzt dobnak eléjük. Ezek kiválva a végtelel soka­ságból, felkacagva igy fogadják a Golgotháról visszatérőket: Balga tömeg 1 fáj valami, szük­ség szorongat, elhagyott az erőd ?: Fordul a természetedhez! Vádol valaoái belül, cseleke­detre késztet Isten, haza, felebarátod iránt érzett szereteted ? ejh hagyd! Hazág szó az, melyet beléd beszéltek p|tétfejü apáitok. Kérdezd meg eszedet, az megtanít téged mindenre, kielégíti minden^ magasahb igé­nyeidet! Ki ne ismerné ezeket a „nemes szivü“ (?) emberbarátokat, akik az emberiséget lel­kiismeretétől, becsületétől akarják megfosz­tani, akik még ezen a milliók és milliók nagy ünnepén is gúnyos, bántó hangot ve­gyítenek az emberiség allelujájába ? Nevök: Istent, hazát tagadó szociáldemokraták és szabadkőmives szamaritánusok.. Ámde az emberiség visszadörgi ezer­szer hangosabban — szinte hallom : Ne gú­nyolódjatok velünk. Ne űzzetek balga játé­kot a mi fájdalmunkkal, ha segíteni nem vagytok képesek! Mi oda megyünk vigaszt keresni, ahol mindenkor megnyerhetjük azt: Krisztushoz; ahhoz a Krisztushoz, akit ti gyáva módra most gyaláztok, majd meg Uratoknak, legnagyobb mestereteknek ha­zudtok, amint azt a harmincz ezüst pénz csörrenése hozza magával. Ti hazudtok ne­künk, nekünk pedig nem hazugság kell, hanem az igazság az amire vágyakozunk I 1 az emberiségnek igaza van. Öfökre megfoghatatlan előttünk, hogy a magát kereszténynek vallani merő ember­nek épen azoktól kell legtöbb gúnyolódást, megszólást, lekicsinylést elszenvedni, akik minden téren azt hirdetik, hogy: „szabad a gondolat,“ „hihet bárki, amit akar“, „a val­lás magánügy“, „a szabadakaratot korlátozni nem szabad“ stb. Miért nem hagyunk hát békét a vallásnak ?1 Megfelel erre báró Pró- nay Dezső a protestánsok főgondnoka, ami­kor azt mondja: „Azt nevezik minálunk szabadgondolkodásnak, hogy az embereknek Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Zrinyi-utcza 46. szám, ahova úgy az előfizetési péiizek, hirdetések, valamin a lap szellemi részét illető levélek küldendők. mindenről szabad gondolkodni (írni, fejol­vasni csak a válásról nem." Az ünneprontásban . előljárvtu a nem­zetköziek kongreszusosdit játszanak az or­szág székvárosába. Tudjuk, hogjr*-az idegen- fajú vezérkar magához vevén a kér. magyar munkásnép filléreiből össze h|rdott „j út­pénzeket“, ismét erős esküvel feleskü SUt- istenünk és hazánk ellen. Judások ők, akik újból keresztre akarják feszíteni a názáreti Krisztust. Lerombolni Názárethet — a hazát. Az ezüst pénzt azonban aligha vetik vissza, merthiszen abból fognak élni — post festum, az ünnep után. Bizony pedig, ha körülnézünk magun­kon leszögeszhetünk egy nagy igazságot. A történelem tanúskodva tanúskodik amellett, hogy nemzetünk a kereszténység felvételével lépett be a müveit nyugati államok sorába. A kér. civilizatio tette nagygyá. Ettől a jel­legtől nem engedjük megfosztatni magunkat, mert csak igy látjuk biztosítva a jövőt. Nem esünk kétségbe, A Názáretit nem is a magyar, hanem az a faj akarja kiűzni az orezágháebül, tanácsteremből, iskolából, műhelyekből, az emberek szivéből, áz a faj akarja újból keresztre feszíteni, amelyik ke­resztre feszitette 19 századdal ezelőtt! Csak rajta hát hitvány Judás-sereg ! Feszítsétek meg ! Mi majd levesszük a ke­resztről. Eltemetjük, de nem hideg szikla- sirba, hanem sziveinkbe. És ezután nem azt fogjuk hirdetni, hogy feltámadt, nincs itt, hanem: feltámadott — itt van I A feltámadott Istenember gyújtsa fel a mi lelkeinkben a keresztény felebaráti sze­retet tüzét, hogy megbocsáthassuk a mi el­lenségeinknek, mondván: Uram, . . szegé­nyek nem tudják, mit cselekesznek, Éledjen bennünk újra Krisztussal az egyetértés, bé­kés gyümölcsöző munkásság magunk bol­dogságára édes hazánk javára. Távozzék el tőlünk nagyon messzire a pártoskodás — a meghasonlás önön fajunkban. Legyen a feltámadás emlék ünnepe millióknak boldog husvétja. Ezek a gondolatok vegyüljenek az aj­kainkon zengő Allelujába és édes illatként száljának túl a csillagok honán, a feltáma­dott Istenember trónusa elé 1 Úgy legyen ! Az ipartörvény revíziója. Előttünk fekszik az uj ipartörvény-ter- vezet, melynek tartalmát a §-ok szószerinti közlésével — lapunk terjedelme végett — nem ismertetjük. Gondos áttanulmányozás után csupán azt a részét ismertetjük a tör­vényjavaslatnak, amelyek uj intézkedéseket ymr Csakis kipróbált legjobb gyártmányú gyapjúszövetet a legolesóbban "S3 WQÍSZ Gyula posztó és gyapjúszövet kereskedőnél = SZATMÁR Deák-tér 31. szám alatt szerezhetők De. =

Next

/
Oldalképek
Tartalom