Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1908-01-12 / 1. szám

ij ' II—ik évfolyam. Szatmár, 1908. január 12. l-sö szám. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre J— — — — — — — 4 K'— f Fél évre — — — — — — — — 2K — f Negyed évre — — — -— — — — I K — f megjelenik havonként kétszer. m .'4- -i— A szatmárnémeti önálló iparosok közije. Felelős szerkesztő és laótulajdonos: POLONY1 ALBERT. Szerkesztőség és kiadéhivatal: Szatmár, Zrinyi-utcza 46. szám, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A vizsgálat vége. A szatmári iparos világ a legnagyobb- foku kíváncsisággal várta annak a vizsgálat­nak végét,, amelyet az építőiparosok szövet­ségének feljelentésére a ministerium 1907. juliús hó folyamán rendelt el a helybeli szak­egyletek ellen. A mjilt év augusztus hó 13-án hozott polgármesteri határozat felfüggesztette a kőműves, ács, asztalos, lakatos, szobafestő és földmunkások helyi csoportját, miután ezek­nek a szakegyleteknek ügyvitele és pénzke­zelése a rögtönzött vizsgálat folyamán nem­csak alapszabályelienesnek, hanem felületes­nek, hanyagnak és lelkiismeretlennek bizo­nyult, sőt büntetendő cselekmények is lát­szottak feníorogni. A vizsgálatot a hatóság részéről Papp Ottó tb. alkapitány, mint szakértő Litteczky István számvevő vezette, mindkettőjük szá­mára pedig az utasításokat Tankóczy Gyula főkapitány adta meg. A felfüggesztés alkalmával a hatóság lefoglalta az összes könyveket és azuk alap- játT'TötezTéttiö v’tZlfgÜlHtba bCiösAttti^OLi. Lelkiismeretes, pontos vizsgálat folyt augusztus hó óta és az eredmény valósággal meglepő. A szakértői és hivatalos jelentések olyan dolgokat tárnak elénk, hogy valóság­gal megbotránkozik az ember. Csaltak, loptak sikkasztottak, hamisítottak a bizalmasok és amikor a hatóság kérdőre vonta őket, oly rideg, közönyös feleleteket adtak, mintha a munkások keserves filléreiből összegyűlt pár ezer korona a Csáky-szalmája lett volna. A jelentés egyes pontjait kivonatosan a következőkben ismertetjük: „Az épitőmunkások csoportja a folyó évi április havában beállott munka­szünet alatt 1000—1500 koronát osztott ki tagjai között a szakcsoport vagyonából. E kiosztott pénz elkönyvelve nincs, miután azt sztrájk czéljára felhasználni nem is volt sza­bad, amint azt alapszabályaik meghatározzák.“ „A tavaszi ellenállást csakis az tette lehetővé, hogy a csoportok pénzét használ­ták fel.“ Érdekes történetét kutatta ki a hatóság a vagyonképen létezett 1000—1500 kor. tő­kének. Évekig fenállott Szatmáron az ácsok önképzőköre, mindaddig, amig a szocziálde- mokrata párt Szatmári munkába nem vette. Mig az .ácsok szocziálislák nem voltak, össze­gyűjtöttek körülbelül 1500 koronát. Ezt a szép kis summát, amikor szocziálislák lettek és beolvadtak az épitőmunkások helyi cso­portjába, odaadták a szakegyletnek. Meg is volt ez az összeg a múlt év tavaszáig, de a tavasszal, amikor az építőiparosok szövetsége le akart számolni a szakegyletekkel, szépen felemésztették az utolsó /Meritf és amint most áll a dolog előttünk világosin: nem a tégla- készités ideje törte meg a*t sztrájkot, hanem az üres kassza. Továbbá mim a szakegyletek ereje tartotta ki a hosszú küzdelmet, hanem a naiv ácsönképzőkör, akinek a régi békés időben összegyűjtött szép Összegét pusztítot­ták el a bélpoklosok. A hatóság mindezt a legnagyobb erély- lyel kikutatta. Miután pedig a könyvekben erről a pénzről sehol szó sincs, elővette a matadorokat és „Kovács Gusztáv, Kávor Jó­zsef, Szegedi János, Erdei Gyula és Sós Andrást, mint volt vezetőségi tagokat kihall­gatta, akiknek jegyzőkönyvbe foglalt vallo­másaiból kétségtelenül kitűnt, hogy a cso­port 1907. év márczius haviban 1000—1500 korona vagyonnal rendelkezett, mely összeg­ből pénztárkönyvbe csak {299 kor. 75 fillért vettek, a többit pedig feljtjgyzés nélkül „el­lenállási alap“ gyanánt „kiélték“ 1907. áp­rilis 25-ig, (az építőiparosok szövetsége léte­sítéséig) azután pedig segélyezésre adták ki az egész summát. A segélyezések részleteit papirdarabkákra feljegyzett, érthetetlen irka­firU ii.Ukal nka>’iá.k i{utazóin. nyugtatva.- se­hol sincs. Kávor Józséf volt elnök azt mondja, hogy ők a leszámoláskor minden nyugtát megszoktak semmisíteni. A báli jövedelmek­ről szinten nem tudnak szamot adni. A vizsgálat során kitűnt az is, hogy az ácsok és kőművesek által közösen bérelt helyiségeinek évi 240 kor. béréhez az ácsok 121 kor. 55 fillérrel járultak 1907-ben. Ezt az összeget elismervény ellenében át is adták Szegedi János akkori pénztárosnak. Az épitő­munkások pénztárkönyveiben azonban eb­ből a 121 korona 55 fillérből egy jotta sincs. Több apróbb „kölcsön“, „párttitkári“, „különféle“ stb. czirnü alapszabályellenes ki­adás mellett a pénzkezelés megbízhatatlan­ságáról teljes bizonyságot szolgáltat azon körülmény is, hogy 1907. junius hóban fel­jegyzett 52 kor. 92 fillér „kölcsöu“-ről Nagy István akkori pénztáros felvilágosítást adni nem tud és erre nézve feljegyzés sem ta­lálható. A vezetőség utalással megbízott tagjai és az ellenőrök a legnagyobb hanyagsággal jártak el, a kibocsátott utalványok legna­gyobb része aláiratlan, tehát érvénytelen. Ezekből az adatokból kétségtelenül ki­tűnik. hogy e csoport vezetőségét a pénzke­zelés körül büntetendő cselekmény is terheli, melynek folytatása a bíróságnál lesz. Az ácsok szakcsoportja szintén bajban van. — Az eddig elmondot­takból azonban kétségtelenül kitűnik, hogy az ácsok a kőműveseknek áldozatai. Az ácsoknak vagyonuk volt, amit a kőművesek elpusztítottak. Általánosságban az ácsok szakegyleté­nél a könyvelés oly primitiv és hanyag, hogy ellenőrizni is lehetetlen. Törlések, va­karások, olvashatatlan átírások, tinta fröcs- csöktől hemzseg a pénztárkönyv. Ráadásul amikor baj volt, hamarosan átirták az egé­szet, tehát most 1906-ról két pénztárkön} v van. A második éppen olyan „rendes“, mint az első. Nevezetes tétele e könyveknek 1906. júniusról: „Színpadi költségekre“ adott 200 korona. Ez a tétel a valóságnak nem felel meg, bár a nyugtán néhai Klopfstein Ernő volt párttitkár van megjelölve, mint köl­csönvevő. Bódizs Árpád jegyzőkönyvi vallomása szerint ez a „színpadi költség” az akkori sztrájk alkalmával a tagok között oszta­tott ki. Ezt a műveletet aztán akként akarták leplezni, hogy 1907. január havában kölcsön- visszafizetés czimén a pénztárkönyvbe beír­tak 203 koronás tételt. Ezt a 203 koronát aztán különböző kiadásokkal számolják el. E kiadások «igazolására 14 drb nyugtát hamisítottak. ___ Ezután még sok-sok apró-cseprő olyan té tel van, amelyek igazolatlanok, de végül summát tesznek ki. Ennek a szakcsoportnak működése is olyan, mely büntető útra tereli az egész dolgot, folytatása szintén a bíróságnál lesz. Megemlítjük még, hogy az épitőmunká- soknak 127 kor. 70 fillér, az ácsoknak pedig 410 kor. 09 fillér vagyona van készpénzben, mely összeget a hatóság a Termény-és Hi­telbankban helyezett el. Ingó vagyonuk szin­tén lefoglaltattak. A többi szakcsoportok vizsgálata még nincs befejezve. Mosakodás. A „Szatmár-Németi" hasábjain f. évi január hó 5-én ismét czikket ir dr. Kelemen Samu városunk képviselője és a faluvégi szatócs szokásához híven, czikkét mézes-má- zos maszlagokkal összekeverve, beadja annak a publikumnak, amelyiknek gyomra be van rendezve minden kotyvalékra a világon. Úgy igyekszik feltüntetni a mai 48-as pártot, annak mameluk tagjait, mintha azok valami szent Domokosrendi szerzetesek vol­nának, akik lemondtak a világi élet gyönyö­rűségeiről, tisztán a becsületes meggyőződés­ben, a tulvilági életben keresnének gyönyörű­séget, melynek érdemeit itt a földön — a parlamentben — igyekeznek kiérdemelni. Azt azonban elismeri dr. Kelemen Samu — czikke további folytatásánál — hogy a 48-as pártnak ma már csak a lemondás osz­tályrészé, a régi törekvések a Burgban ha­gyattak. A párt gyenge ahoz, hogy a mai politikai helyzetet megváltoztassa, annyira igazán finom, kényelmes, ele- gáns és tartós lábbelivel. akarja hozzátartozóit meg czipőkereskedését SZATMÁR, lepni, az keresse fel :: :: :: :: Deák-tér 12. sz. alatt (Keresztes-féle ház.) hol a farsangi szezon alkalmá­ból czipőszükségletét mindenki ol­csó és solid árban beszerezheti. ■ v ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom