Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)

1907-12-08 / 35. szám

IPAROS LAP. wijä Mires igazán finom, kényelmes, ele­gáns és tartós lábbelivel akarja hozzátartozóit meg- czipőkereskedését SZ VTTI ÍK, lepni, az keresse fel :: :: :: ” Deák-tér 12. sz. alatt (Keresztes-féle ház.) hol a karácsonyi és —jévi ün­nepek alkalmából czipőszükségletét mindenki olcsó és solid árban :: :: :: :: beszerezheti. :: :: :: : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca, IPAROS-OTTHON, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A szatmárnémeti önálló iparosok közlönye. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: POLONY1 ALBERT. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — — — — 6K — f Fél' évre — —? — — — — — — 8K — f Negyed évre — — — — — — — 1 K 50 Megjelenik minden vasárnap. f Drágaság’ elleni akció. Amióta az egész országban, igy városunkban is észlelhető drágaság oly rohamosan beállott és minden czikknél az áremelkedés már elvi­selhetetlen mértékben emelkedett, gondolkodóba estünk mindannyian, hogyan, miképen lehetne ezen a bajon segíteni. A fogyasztó, közönség tehetet­lenül állott a rettenetes bajokkal szemben, segíteni magán nem tu­dott, várta a jó szerencsét, amely késett, váratott magára. A várakozás hajnala végre de­rengeni kezd. Az utóbbi hónapok alatt csendesen, reklám nélkül dol­gozik városunk két férfia azon, hogyha az elviselhetetlen drágaság, nem is szüntethető meg teljesen, de mindenesetre csökkentessék. Dr. Vajay Károly polgármester és Tankóczi Gyula főkapitány a két férfiú, akik önkéntesen vállalkoztak e nagy feladat keresztülvitelére és ma már ba is számolhatunk, mun­kálkodásukról. Első sorban is a cselédmizérián lesz hivatva segíteni azon terv, hogy egy hatósági cselédközvetitő intéze­tet állít fel a város. A húsárak mesterséges fölcsi- gázását egy hatósági mészárszék felállításával fogják rendszabályozni. A piaczi élelmiczikkek sorom­pón kívüli összevásárlását a kofák megrendszabály ozásával fogjákmeg­A téli kabát. Ahoz a csekélyke fizetéshez képest, amelyet minden hó utolsó napján egyenlő havi részletekben hozott haza Lőrincz Já­nos, mint fukaron javadalmazott hivatalnoka a fő- és székvárosnak, elég tisztességesen osztotta be jövedelmét a fiatal pár. Arra per­sze, hogy bármily irányban is némi luxust fejtsenek ki, gondolni se lehetett. Szerény lakás, a legegyszerűbb étkezés és lehető nagy megtakarítás a ruházkodásban, főleg a mióta egy apró, aranyos babát is helye­zett el a boldog pár fészkébe ezelőtt hat esztendővel a gólya. Lőrincz Jánosnak csak olyankor fájult meg a feje, mikor magának vagy a felesé­gének kellett uj öltönyt vennie. A részlet- vásárlásnak nem volt hive, csak készpénz ellenében vásárolt, helyes csapáson járt, tudta, hogy a részletvásárlás hova hamarább az uzso­rások karjaiba veti az emberfiát. Lőrinezné már a múlt télen megcsele- kedte azt, hogy csak este bujt ki a házból, szüntetni,' ami jfeHjfegcseu olcsóbbá fogja tenni a piaczot. Pár hét múlva fel lesz állítva a közös konyha, ahol jól és olcsón lehet étkezni, illetve kosztot ház­hoz kihordva kapni. Végül a favágók arczátlan kar­telje is meg lesz törve azzal az in­tézkedéssel, hogy a város beszerez egy villamos favágó gépet és olcsó pénzért fogja a téli időben nélkü­lözhetetlen tűzifát felvágni. Mindrnegannyi itt fel sorolt tervezet a megvalósulás stádiumá­ban van, még ez év folyamán e nagy socialis alkotások tető alá kerülnek, a város közönségének igaz hálája és elismerése mellett. Nem szoktunk soha, senkinek hízelegni, de e soknemü, alapos, anyagi érdekeinkbe oly mélyen bevágó nagyszerű mpnka felett le­hetetlen az elismerés hangján nem szólani. Lehetetlen a polgárság há­láját elpalástolni, midőn látjuk azt az önzetlen munkálkodást, amit ez ügyek ban. oly^lelkiiseúerettel i gyek ­szik. kifejteni, egymással versenyezve, de egyértelműen a polgármester és főkapitány. Ha visszatekintünk városunk történelmében vezető szerepre hi­vatott férfiaink letűnt díszes során, nem találkozunk egy esetben sem, ahol a mostani rezsim alatt műkö­dők ténykedéseihez hasonló munkál­kodásokkal találkoznánk. A hivatalnok lehet jó hivatal­mert öt év előtt vásárolt kabátjának már olyan antediluvianus ábrázata volt s az ol­csó fekete posztó már úgy megzöldült, hogy minden angyali jósága mellett, Erzsikében is volt annyi asszonyi hiúság, hogy ilyen ruhadarábbal nem igen óhajtott napvilágos, sőt felhőkkel borított nappalon se hival­kodni. Az urától egy szóval se kért uj téli kabátot, mert jól tudta: ha volna szegény­nek, maga ajánlaná föl az erre való pénzt. Hát egyszerűen nem bujt ki a házból, csak este és akkor is a fogyatékosabban vi­lágított utczákon szedett magába friss le­vegőt. Valami külön munkát végzett Lőrincz János az egyik tanácsos ur részére, amiért 100 korona jutalomban részesült. Ragyogó ábrázattal rontott be a de- czemberi zuzmarás napon. — Föld, föld, asszony, föld! — Mi történt Jánoskám ? Csillogó szemekkel számlálta az ebéd­nok, aki pontosan elvégzi a reája váró hivatalos dolgokat, megóvni, hasznosítani törekszik a város köz­vagyonát, de ritkán találni olyan hivatalnokot, aki nagymérvű hiva­talos elfoglaltsága mellett dolgoz­zon külön azért, hogy a polgárság egyéni vagyoni helyzete konsolidá- lódjon. , Pedig ez is kötelessége volna. így fogta fel városunk két ve­zető férfia a közbizalom által rájuk ruházott díszes állás kötelességeit és a fent elmondott socialis alko­tások által adnak becsületes műkö­désűkről bizonyságot. És ha a mai nyomorúságos helyzeten csakugyan lendíteni fog valamit e sokoldalú intézkedés, meg­vagyunk győződve arról, hogy nem fognak megállani, hanem újabb és újabb intézkedéssel fognak a pol­gárság segítségére sietni. Ldvözöljük polgármesterünket és főkapitányunkat, kitartást kívá­nunk nagy munkájukban, a polgár­ság .hálája lesz .jutaVnwXv. . Reklám — nagy dobbal. Dr. Kelemen Samu városunk szeretett képviselője nagy beszédet tartott ismét, ami minden egyéb volt, csak éppen a kiegyezés kérdésének politikai kritikája nem. Polémia, magyarul: kapczáskodás volt e két kolumnás nagy beszéd, minden külö­nösebb tartalom nélkül. Csupán arra való volt e beszéd, hogy udvaroljon szeretett kép­hez terített asztalra az öt darab húsz ko­ronást. — Ennyit fizetett Szirák tanácsos ur azért a munkáért, amit az ősszel végeztem számára. Örömtüz gyűlt ki Erzsiké szemébe is. Összecsapta a kezét. — Mennyi pénz egy határon. — Elég helye is van ennek fiacskám. Kivett a zsebéből egy szeletke papirt, amelyről tételeket és később nagyobb rubri­kákat olvasott. Szén, fa, kávé, ezukor, meleg ruhácskák a gyermek számára, téli czipők mind a hármuknak stb. stb. — Summa-summárom 60 korona. Ma­rad 40 korona. Ebből pedig egy télikabátot veszünk az én drága Erzsikémnek. Na hát akkora örömet még nem látott valaki, mint a szép asszonykáé volt. Végre tultehet azon a rettenetes ódivatú, keshedt zöld kabáton. 40 koronáért gyönyörű téli ka­bátokat látott a Kerepesi-uton. Elhatározták, hogy ebéd után azonnal elindulnak kabát-vásárló útjukra. Mert idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom