Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)
1907-10-20 / 28. szám
l-sö évfolyam. Szatmár, 1907. október 20. / 28-ik szám. IPAROS LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — — — 6 K — f- Fél évre — — — — — — — — 3K — f Negyed évre — — — — — — _ 1K50Í Megjelenik minden vasárnap. Az országos tüntetés ntán. Mindenféle mozgalomnak éstiin- tetésnek jogosultsága van, amiből haszna van a szegény embernek. De semmi féle tüntetésnek sincs jogosultsága, ami megkárosítja a szegény munkásokat. Ezt az általános igazságot használva mértékül megállapíthatjuk, hogy az október 10-iki munkaszünet megkárosítása volt sok ezer munkás családnak. Mert ha tüntetni akartak az általános választói jog mellett, megcsinálhatták volna azt bármely vasárnapon. A sztrájknak akkor van értelme, ha béremelést kapnak érte a ! munkások, de nem akkor, amikor még régi béréről is le kell mondania érte. Ez az október 10-iki tüntető munkabeszüntetés olyan politikai féle sztrájk volt. De ha ebből a szempont bél- -birálj-uls— istákkor .is. fölöslegesnek kell jeleznünk, mert e nélkül az egynapos politikai sztrájk nélkül is meg lesz az általános titkos választói jog. 8 nevetséges dolog, hogy- Bokányiék akarnak vigyázni erre a reformra, mikor maga a király visel rá gondot, hogy meglegyen s a kormánynak is megígért programmponlja, Teljesen fölösleges volt hát a munkaszüneteléssel száz- és százezer embernek kárt okozni. S ha A szatmárnémeti önálló iparosít közlönye. Felelős szerkesztő és lttptulajdonoa: POLONY1 ALBERT. az ember tárgyilagos indokát keresi ennek a tüntetésnek, csak azt az egyet lehet megtalálni, hogy a nemzetközi socialista párt vezető sége színpadi főpróbát akart rendezni, kiakarta próbálni, hogy mire képes a munkás terrorizálás. Tehát egyszer a Vezető emberek hiúságát kellett megfizetni sok szegény munkás-családnak, sok becsületes iparosnak. Alaposan megfigyelve az egész tüntetést s mint tárgyilagos szemlélők konstatálhatjuk, hogy nem a lelkesedés, hanem a terrorizálás csinálta az egész deinoastratiót. Azért vett részt ügyanis a csütörtöki politikai sztrájkban a munkások legnagyobb ijesze, mert félt a boykottól, mert terrorizálta őket | pártvezetőség s ^konstatálnunk kell, hogy a főpróbán jól bevált a terrorizmus szervezetében a „házi rendszer“, mit alkaliííazni szoktak. Nem a lelkesedés tétette le a mun- kasz.acfitő- munkásoktól a szerszámot, hanem az.attól való félelem, hogy boszut állnak rajtok és családjukon, hogy boykottálják őket s hogy nem kápnak többé munkát és ken veret. L> Mert érdekes történelmi fejlődése az eszméknek, hogy a so- cializmus eszméit, amelyek az emberszeretet nemes eszméi, a nemzetközi socialisták a gyűlölet eszközeivel akarják megvalósítani. A nemzetközi socialisták nem ismer* ___________________________,_________; Sze rkesztőség' és kiadóhivatal: Rákóczi-utca, IPAROS-OTTHON, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. nek egyebet, mint gyűlöletet, embertársak gyülölését és megkárosítását; ezért az ő müködésükr'eí- ~ lenségeket szerez a socializmus nemes eszméinek. A tüntetésnek van egy másik képe is. Nézzük például a budapesti felvonulást. Szegényes volt ahoz a nagyarányú előkészülethez képest, amit érdekében a párt kifejtett. Az abban résztvevők Budapest és környéke munkásságának felét sem tette ki. Ha pedig elemezzük a felvonulás résztvevőit, egyenesen megdöbbentő eredményre jutunk. Meglett munkás alig vett abban részt, csupa éretlen, 18—20 éves kamasz, serei ület len inas gyerek volt a többség, kiknek sorait tarkította nehány ezer vörösbe öltözött kétes existentiáju nőszemély. Ilvenformán volt ez nálunk ts Szatmáron is. A tisztesseges érzelmű rész dolgozott a vörös csütörtökön is, a másik rész csak félelemből nem dolgozott, maradt tehát az éretlen, rakonczátlan rész, ez csavargóit egész nap. Este zajosak lettek a korcsmák, mindenütt győzelemről beszéltek az elvtársak és nem vették észre azt, hogy a tüntetés napján Magyarországon az általános titkos választói jog korábbi híveiből sok-sok ezer elveszett. Mert ez megtörtént. Sajnos, de igaz. Akik a tüntetés előtt tüzes lelkesedéssel hirdették az általános és titkos választói jog szűkTÁRCZA. Október 10-e Budapesten. Budapest polgársága a múlt szerdán este némi szorongó érzéssel hajtotta becses fejét nyugtalan nyugalomra. Alom-isten ő felségének ezúttal kissé egyhangú volt a dolga. Ugyanegy témát kellett variálnia a csukott szempillák elé az éj sötétjében. Rémes- nél-rémesebb rémképeket a „vörös csütörtökiről. Egy-két évvel ezelőtt a kitűnő Molnár Ferenc irt egyik heti lapunkban egy karcolatot, amelynek, ha jól emlékszem, az volt a czime: „Heute ist forradalom“. Akkoriban is valami nagyarányú szocziálista tüntetés készült és Molnár kácagtatóan rémes, — vágy, úgy tetszik, — rémesen kacagtató torzképet rajzolt a „forradalmi“ állapotba került Budapestről, ahol a kiváncsiak tízezrei tolonganak az utcákon, hogy megbámulják a csukott üzleteket meg a kávéházakat és a technika legujjabb vívmányai szerint készült barikádokat, melyeket a legjobb ács cégeknél rendeltek külön erre az alkalomra: közben pedig az emberek uton-utfélen „Jó reggelt, jó napot“ helyett csak igy köszöntötték egymást, hogy: „Heute ist forradalom.“ Molnár szellemes torzképéi az okt. 1-én nevezetes „vörös csütörtök“ körülbelül valóra váltotta. Izgalom forrongás, nagyobbszerü emóczió nem mutatkozott. — Budapest a „forrongó“ állapotában körülbelül úgy festett, mintha zsidó „hosszú nap“ volna: nemcsak az üzletek voltak zárva, hanem a kávéházak, vendéglők sőt átmeneteiig a trafikok is. Az utczákon pedig szépen megoztoztak a soczi- alisták és a polgárok. A soczialisták a kocsi- utat foglalták el, a polgárok pedig a gvalog- járótés igy nézték egymást kölcsönös érdeklődéssel. A színek közül természetesen a vörös szín dominált. Budapest inplasztrónjain kivirult a pipacsvirág: vörös nyakkendő rikitott a legtöbb ember mellény kivágásából felénk. Pont 11 órakor 40 tagú küldöttség je- jent meg a Ház elnökénél Bokányi és Gar- bai elvtárs vezetése alatt. Az elnöki fogádóterem. Hatalmas, nagy terem. Egy bosszú asztal a közepén. A végében remek Íróasztal. Drága szőnyeg. A felon az összes eddigi házelnökök olajfes- tésü képe. A terem egészen megtelt. És érdekes volt a képe. Az asztal körül a jegyezgető újságírók. Az íróasztaltól jobbra a socialista deputáczió. Mellettük Benedek János, Sándor Pál és Pető Sándor képviselők, akik csatlakoztak a deputáczióhoz. Velük szemben, az íróasztal és az elnök dolgozószobájába vezető ajtó között, a , puszta kíváncsiságból odajött képviselők. Érdekes volt nézni a socialistákat. Egy sociabsta nő is volt közöttük. A szónokuk, Garbai Sándor, fekete ünneplőben, a többiek utczai ruhában. A socialistákat arról lehetett megismerni, hogy nem volt rajtuk vörös nyakkendő. A nem- socialisták legtöbbjén tudniillik az volt. Pár pereznyi várakozás után bejött Justb Gyula házelnök. Tulipán jelvény a gomblyukában. Némaság fogadta. Furcsa volt ez az éljentelenség. Pető Sándor előre jött egy lépést és Justhnak igy mutatta be a küldöttséget: — Kegyelmes uram, a socialisták . . . Garbai Sándor, a vezetőjük, köszörülte a torkát, aztán elővett egy gépírásos papir- csomót és kezdte olvasni róla a mondókáját. — Nagyméltóságu elnök ur . . . Olvasott. Egy szónok, aki olvas. A Ház elnöke kissé idegenül nézte a deputácziót, melynek szónoka felolvasást tart. De Garbai csak olvasptt. Kemény, erős hangsúlyozással olvasott. És közben el kezdett izzadni. Erősen. A verejték-cseppek csatornát ástak a homlokán, lecsorogtak a fekete ünneplőjére, onnan meg a papírlapra, amiről olvasott. És a végén átadta a verej- ték-áztatott papirost, a kérvényt, Justhnak. Csönd. És megszólalt Justh, a magyar képviselőház elnöke. Pár szó, hogy átveszi a kérvényt és rendeltetése helyére juttatja. Aztán megerősödött és megkeményedett a hangja, visszautasította a socialisták kritikáját a Ház hivatottságáról. Zajosan helyeseltek a függetlenségiek és erősen ellen-zugtak a sn- ciabsták.
