Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)
1907-10-03 / 26. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ..................................6K — * Fél évre . . .............................3 K — f Ne gyed évre....................... 1 K 50 f Me gjelenik minden csütörtökön reggel. 9 szatmárnémeti-i ónálló iparosok közlönye. # ... j. Fe lelős szerkesztő és iaptulajdonos : Polonyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca IPAROS OTTHON ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint á lap szellemi részét illető levelek küldendők. Előfizetőinkhez. Az uj negyedév beáltával lapunk nagy újításon ment keresztül. Megváltoztattuk eddigi alakját és cimét is. Ezután „Szabadság“ cim alatt fog megjelenni az „Iparos Lap,“ iránya marad a régi minden változás nélkül. Jóleső érzéssel tekintünk vissza arra a fél évre, mely lapunk alapítása óta elmúlt, abban a tudatban vagyunk, hogy megtettünk mindent, amit az iparosok érdeke megkívánt. Lapunk szókimondó volt, ha az iparosok érdekeit bárhol veszélyeztetve láttuk, nem késtünk felrázni a közvéleményt. S tesszük ezt kérlelhetetlenül ezután is. Előttünk nem létezik sem vagyon, sem egyéni képzelt előjog, mindenben, mindenkor a közérdek lebeg szemeink előtt, különösen az iparos világérdeke, azt ápolni és elősegíteni legfőbb feladatunk. Az az osztatlan elismerés, melyben eddig részünk volt, azt hisszük megmarad továbra is, ebben a reményben bocsátjuk útjára a szatmári iparosok lapját a „Szabadságot“ Iparkiállitás Szatmáron. A „Szamos“ utóbbi számában egy rendkivüTTrclekes eszmét pendített meg, azon nézetének ad kifejezésT^ogy ájövo év folyamán Szatmáron tartandó tűzoltó kongieszussal egyidejűleg rendezzünk egy nagyobb szabású ipari kiállítást. Az iparkiállitás eszméje már évek óta kisért városunkban, de a terv, mindig tervnek maradt, nem volt aki ezt az ügyet komolyan kezébe vette volna. 1878-ban rendeztek először a szatmári iparosok iparkiállitást; ez a kiállítás várakozáson felül sikerült, méreteiben kiemelkedett a vidéki kiállítások tömkelegéből, becsületet szerzett a szatmári ipar jó hírének. Azóta 20 év múlt el. Iparunk nagyot haladt, iparosaink száma megkétszereződött, városunk nagyot fejlődött, a kultúra mindan ága nálunk otthonra talált. Közönségünk soha sem riadt vissza az áldozatoktól, ha arról volt szó, hogy városunkat fejlesszük, városunk hírnevét emeljük. Hisz- szük ezúttal sem fog. A jövő év folyamán Szatmáron lesz megtartva az orsz. tűzoltó kongreszus, az ország minden részéből ide fognak seregleni a tűzoltó egyesületek, tehát ha iparosainkban van akarat és hajlandóság számot adni haladásukról, soha olyan jó alkalom nem kínálkozik erre, mint a jövő évben, amikor annyi idegen lesz városunkban. Gondolkozzunk ez életre való, üdvös eszme felett, de ne sokáig! Rendezzünk 1908-ban Szatmáron egy nagy ipari kiállítást a tűzoltó kongreszus- sal kapcsolatosan. Aki szereti városát, aki szereti iparát, akinek szivén fekszik ipari fejlődésünk fokozása, tömörüljön ezen eszme megvalósítása körül. Aki ellensége az építőiparosok szövetségének, az ellensége mindnyájunknak. Október 10. Bokányi és Kardos ügy. Az emberi élet forgatagában vannak esetek, amikor a véletlen beleavatkozik az emberek legkomolyabb dolgába és sokszor mosolyra készteti a tényeken kívül álló figyelőket. Kényes helyzetbe, került most a szocialista pártvézetőség. Két komoly ágyé vetődött egyszerre felszínre, de a kettő között létező ellentét éppen nem nélkülözi a nevetséges színezetet. Az egyik ügy az október 10-i általános munkaszünet, a másik a Kardos-Bokányi ügy. Amig a párt nagykomolysággal készül az önkivánta erőpróbára, s ez a Vállalkozás azt a hitet kelti az emberben, hogy ha nem is gondolkodó, de a legtisztább szándékú emberek állanak az élére, addig napról-rjapra újabb bizonyi- Tckcrk-TTra-tirTíciFTÍcW'-o-kiar* 1er lű-i tüntetés egy érdekszövetség mupkáj.'::. Kiadatott a jelszó, a rt(mü:etes, a hátborzongató. Repülnek a röpira\ok, végzik a házi agitátiót a hivatalos utcakergetők, mind csak a a hiszékeny nép meggyőzésére, hogy nem juthat alkotmányos jogok birtokába máskép, csak ha ki áll az utcára a tömegben rejlő erőt fitogtatni, mint valami erőmüvész a cirkusz porondján. Nem riadnak vissza annak kijelentésétől, hogy „az általános választói jogért a vér nem nagy ár.“ Elhisszük nekik, hogy az ő szemükben a munkásvére olcsó, bebizonyították már másutt a szakegyleti bicskázásokkal. De a tisztességes ember megborzongva gondol az ilyen alkura, hogy egy pár szájhős vezér beülhessen a parlamentbe, még a munkások keserves vérehullatását is felajánlja. A történelem tanúbizonysága szerint ömlött sok vér a nagy eszmék szolgálatában, amelyek hosszú időre megtermékenyítették az emberiség jövőjét. Nem folyt hiába a vér, amelyet az általános szabadságokért cserébe ontottak ki, annak minden csepjéből éltető harmat lett a népek fejlődésének sürü bokrán. De ha alárendelt jelentőségű pártpolitikai kérdésért, semmitmondó erőpróbáért öntözi a vér az utcákat, annak minden csöpjét drágállani nem is lehet. Farsangi komédia az, amit a ‘ körmöshad- vezérek rendeznek a parlament ellen, olyan cél megvalósítására, amely e nélkül is be fog következni úgy, ahogy azt a magyar munkásérdekek megkívánják. Csakhogy más itt a bibi. Tudják ök^ azt jól, hogy az áltanos választói jog úgy is be fog következni, de ország világ előtt azt akarják tüntetni, hogy e nagy szociális reform az ő viv- í mányuk, hogy igy könnyebben becsöppenjenek egy pár jó és kellemes képviselői kerületbe. Hej, pedig manapság, ha az Isten egy országot büntetni akar, akkor azt nem sáskajárással, hét szűk esztendővel, dögvésszel veri meg, hanem mindössze egy pár szocialista képviselőt ajándékoz neki! Ha egy rövid szemlét tartunk az európai parlamentek szocialista képviselőinek tevékenységén, minden vonalon azt tapasztaljuk, hogy a szocialistáknak ezek a vitéz legényei milyen gyáva hátrálók, mikor tettekie, alkotásokra kerül a sor. A hadsereget, amelynek kegyelméből ve- zéri bothoz jutottak, bőségszerző diadalok helyett szinte bekötött szemmel vezetik az ínség a nyomor, az általános szegénység posványái felé. Kezdjük csak délen, Olaszországban, ahol dúsgazdag szociáldemokrata képviselők úgyszólván uralkodnak a parlamenten és ezzel szemben az égre kiált a munkásnyomor. Sehol annyi rongyos éhező proletárt nem találhatni, mint a napsugaras vidám Itáliában, mert ott minden napsugarat a maguk céljaira fognak fel, minden vidámságot a maguk részére sajátítanak ki a szociáldemokrata képviselők. Németországban,, amelynek szociáldemokrata képviselő-csoportjára az egész világ proletársága büszke, dacára a tekintélyes számú pártnak, kétségbeejtők a közszabadsági viszonyok. Prédikálhatnak a képviselők, döröghetnek, villámot szórhatnak, de a tényt még sem ni3S!Íll2.tj2.k . hooy II. Vil^nog dalma első osztályú rendőr állam. Hogyis tudnának valamit tenni a szociáldemokrata képviselők, mikor a birodalmi gyűlés ülésein sokszor egy sincs közülök jelen, mert sürü garast hajtó apró közgazdasági tevékenységek után futkosnak. Franciaország is dicsekedhetik világhírű kör- mös képviselőkkel, de azzal már nem, hogy a munkásosztály anyagi helyzete kedvezőbbé vált, ellenkezőleg, ott a kapitalizmus soha se volt oly erős, mint napjainkban. A szociáldemokrata képviselők minden tettereje a papok ellen való gyülölt- ség-szitásában merül ki, úgyszintén erre a meddő I közéleti munkálkodásra vannak utalva a belga parlament szociáldemokrata tagjai. És itt a szomszédban, a kedves Ausztriában, mit látunk? A frissensült szociáldemokrata képviselő urak bámulatos gyorsan megfeledkeznek jogtüröl, proletárnyomorról, testvériségről s versenyt szaladnak a burzsoá képviselőkkel a miniszteri tárca és más zsíros állások után. Adler elvtárs, a fővezér, már nem a korcsmák ivóját látogatja, hanem a miniszterek előszobáit s kezében vörös zászló helyett alázatos, de gazdag sáppal járó kérvényeket szorongat. Ez a hü tükre a szocládemokrata képviselők egyéniségének és politikai működésének világszerte. Hogy a magyar parlament is hozzájusson egy gár ilyen díszpéldányhoz, azért igazán nem érdemes az életfentartó munkát abbahagyni, a társadalom rendes menetét megakasztani és esetleg vért is ontani. Ezzel bemutattuk azt, hogy minő anyagi haszon származik az október 10-el kapcsolatosan a szociálista pártvezetőségére. Egy régebben felmerült, de most felujult ügy révén meggyőződhet a még mindég kétkedő arról is, hogy a pártvezetőség többségét mennyire nem érinthetetlenek alkotják. Még a sikkasztó Kardos főelvtars csendes eltávolítása idején történt, hogy Kardos erélyes hírlapi nyilatkozatban bizonyítgatta, hogy ő csak szerény csirketolvajnak bizonyul, ha Bokányi te I-ső évfolyam. ^ Szatmár, 1907s október 3. 26-ik szám. Q IPAROS LAP.
