Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)
1993-11-03 / 18. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. november 3. Tavaly földműveseink 46 463 hektáron termesztettek cukorrépát, és a termelők a gyárakkal közel 1 millió 633 ezer tonna feldolgozására kötöttek szerződést. Az idén, a múlt évhez viszonyítva, 20 százalékkal csökkent a termény vetésterülete. S mindezt sajnos, nem lehet kizárólag a rossz időjárás számlájára írni. Sok kellemetlen percet, órát, rengeteg gondot, számos álmatlan éjszakát okoztak a föld művelőinek a vészesen elszaporodott kártevők is. Tavasszal, éppen a különféle kártevők kártétele miatt mintegy 2500 hektáron kellett a cukorrépát kiszántani. De persze ez még korántsem minden. A vetésterület csökkenésének oka a kormány kapkodó s a szakminisztérium megalapozatlan gazdasági intézkedéseiben is keresendő. A viszszahúzó döntések, fékező intézkedések sok vállalkozónak, mezőgazdasági szövetkezetnek és állami — Kopnak a gépek — mondta Szecsei Sándor —> felújításukra egyelőre kevés pénz jut gazdaságnak elvették a kedvét a cukorrépa termesztésétől. Tavalyhoz képest az idén lényegesen megnövekedtek a termesztési költségek is. A felvásárlási árak azonban nem igazodnak a valós helyzethez. A feldolgozóüzemek késve fizettek a múlt esztendei termésért. De még sok más gond is akad, számos kérdés tisztázatlan. Például nagy a bonyodalom a cukorgyárak privatizálása körül is. Vannak azonban még más problémák is. A nehéz anyagi helyzetbe sodródott szövetkezetek és állami gazdaságok csak gyengébb minőségű vetőmagot tudtak vásárolni. A legtöbb mezőgazdasági üzem képtelen modern terményművelő és betakarítóeszközöket vásárolni, Visszahúzó döntések, fékező intézkedések Negyvenezer tonna cukorral kevesebb Lehet, hogy fázni fogunk a télen, az is lehet, hogy éhezünk is, ám cukrunk — állítják az illetékes minisztérium dolgozói — lesz elég. Pedig hát a tények, a számok másról árulkodnak... Mezőgazdasági üzemeink az idén 33 300 hektáron termesztettek, termesztenek cukorrépát. A termés a hónapokon át tartó kánikula, kegyetlen szárazság köde a méregdrága pótalkatrészekre sem futja a közös költségvetéséből. Következetesebb piacvédelemre lenne szükség, megérett a változtatásra a vetőmag és betakarítőgépek vásárlását elősegítő állami támogatáspolitika is. A problémakört kiváltó okok ismertek. A hibákat nem a termelők követték el, mégis nekik kell értük fizetniük. No és nekünk, vásárlóknak, átlagpolgároknak természetesen... A répa - „kétélű fegyver” A Közép-szlovákiai kerületben az Ipolybalogi Mezőgazdasági Szövetkezet termeszti a legtöbb cukorrépát. Tavaly még 350 hektárról takaritották be a termést, az idén 330 hektárról, de könnyen megtörténhet, hogy jövőre 250 hektárra csökkentik a cukorrépa vetésterületét. Szecsei Sándor, a nagye termelési igazgatója éli hogy a múlt évben 40,1 tonnás termésátlagot értek el, most viszont alig lesz 30 tonna hektáronként a hozam. — Szeptember huszonötödikén láttunk hozzá a betakarításhoz — tájékoztatott a szakember —, s heteken át zavartalanul dolgozhattunk. Örültünk a napfénynek, a melegnek. Az október azonban szánkra fagyasztotta a mosolyt, a hónappal együtt megjöttek az esők is, s azóta vontatottan, döcögve halad a szedés, csupán „lopkodjuk" a munkát. Tavaly még nyereséges volt a cukorrépa termesztése, hiszen nem csupán a cukorfok volt elfogadható, hanem a mennyiségre sem lehetett panasz. A répa azonban „kétélű fegyver": piaci növény és fontos takarmány is, nagy mennyiségű „ingyentakarmányt" biztosít, a múlt év végén egy hektárról 150 mázsa répafejhez jutott a szövetkezet, s emellett — 10 százalékos szárazanyagtartalommal — szelet formájában a répa 46-48 százalékát még vissza is kapták a cukorgyártól. Az üzemben magas az állatsűrűség, ecsetelte a helyzetüket az agrármérnök, ha felhagynának a répatermesztéssel, át kellene szervezniük a gazdaságot, ami viszont számos bonyodalom forrása lehetne. Több, milliókat érő speciális gép, gépcsoport, gépi berendezés fölöslegessé válna, s az állatállomány kényszerű csökkentése következtében bizonyos jól felszerelt, ugyancsak nagy befektetéssel készült gazdasági épületek is kihasználatlanul maradnának. Ilyen luxust pedig most nem igen engedhet meg magának még az aránylag eredményesen gazdálkodó ipolybalogi szövetkezet sem. A vetőmag tavasszal időben földbe került, ám májustól augusztus végéig nem kaptak esőt a parcellák, s ez meglátszik a termésen, s megmutatkozik a hektárhozamokban is. A gazdaság 5-6 millió korona értékű betakarítógépekkel rendelkezik. — Ha nem lesz pénz a javításokra, a gépek felújítására — panaszolta Szecsei Sándor —, kénytelenek leszünk csökkenteni a vetésterületet. Nekünk azonban kell a répafej, meg a szelet. Arra lenne szükség, hogy a kormány a cukorrépát úgynevezett „alapélelmiszer-ipari terményként" kezelje, vagyis a társadalom számára legértékesebb termények kategóriájába sorolja be. Valahol minden mindennel öszszefügg. Ha a cukorrépa hirtelen kimaradna a vetésforgóból, hiánya láncreakciót váltana ki, és több millió korona biztos bevételtől ütné el a szövetkezetét. A pénzhiány anyagi gondokat okozna, ami végső soron elbocsátásokhoz, létszámcsökkentéshez is vezethetne. Ipolybalogon bérmunkában hordja is a rimaszombati cukorgyárba az ipolykeszi gyűjtőtelepről a répát. A tavalyi termésért az idén április végén kapta csak meg a szövetkezet az utolsó összeget. Szecsei Sándor csak remélni meri, hogy most javul ilyze számlájukra az egész pénzösszeg. Most az előzetes számítások szerint a szövetkezet számára veszteséges lesz a répatermesztés. Hektáronként 8 ezer korona körüli lesz a veszteség. Egy hektárról 10- 12 ezer korona értékű répafej, répaszelet nyerhető. Ez lesz a gazdaság számára a „prémium". A legtöbb gépük csehországi, az alkatrész-behozatal — jelenleg legalábbis — eléggé bonyolult. — Amennyiben ismét kegyeibe fogad bennünket az időjárás — így foglalta össze mondanivalójának lényegét a szakember — tíz nap alatt végzünk a répa betakarításával. Ha azonban esni fog, a 10 napból másfél hónap is lehet. Az utóbbi három évben kimondottan ránk járt a rúd, egyszer sem sikerült jó időben betakarítanunk az egész termést. Remélem, jövőre jobb lesz a helyzet. Hát bizony ez sovány vigasz... ZOLCZER LÁSZLÓ vetkezményeként eléggé szerényre sikeredett. A várt, remélt 40 tonna helyett csupán 31 tonna termett hektáronként. Ez pedig azt jelenti, hogy mintegy 1,1 millió tonnányi termésre számíthatunk, melyből — 10 cukorgyárunkban — hozzávetőleg 126 ezer tonna cukor készülhet, tehát 40 ezer tonnával kevesebb, mint a szlovákiai cukorfogyasztás. és környékén nincs üzem, gyár, az állás nélkül maradók legtöbbjének még halvány reménye sem maradna a kenyérkeresetre. Az elmúlt napokban alaposan beázott a föld, egyelőre képtelenség folytatni a betakarítást. Két hete jószerével állnak a gépek, a sárban valósággal nyelnék az üzemanyagot. Az pedig drága kincs! A teljes betakarítást saját gépekkel végzik. Sőt, az üzem három teherkocsija A termés az ipolykeszi átvevőtelepre kerül (A szerző felvételei) Jövedelmező, megéri belevágni Fehér arany — szoktuk mondani a cukorra, de a jelző mostanra lett igazán időszerű, hogy gyáraink a szükségesnél mintegy 40 ezer tonnával termelnek kevesebbet. Megközelítően háromnegyedét annak, amit egy év alatt elfogyasztunk. Az ok egyszerű és prózai: az idén a földművesek a korábbinál lényegesen kisebb területen termesztettek cukorrépát. A növény, amely egymagában jelentős árucikk és takarmány, kegyvesztett lett. A fogyasztók szempontjából az idei kiesésnek nem lesz érezhető következménye — ígérik az illetékesek. Közvetlenül, kávénk, teánk (életünk) édesebbé tételére ugyanis az éves szükségletnek megközelítően felét használjuk fel, míg a másik ötven százalékot a konzerv-, tej- és sütőipari termékek, sör és üdítők tartozékaként fogyasztjuk el. A megcsappant termelői kedv elsősorban a cukorgyáraknak okoz gondot. Annak ellenére, hogy az idei kampányt két gyárral kevesebb kezdi, a cukorrépa feldolgozása a megmaradtak kapacitását alig 70-80 százalékban veszi igénybe. Ilyen helyzetben a cukorgyárak csak egyet tehetnek. Felkutatják azokat a termelőket, akik hosszabb időn át megbízható szállítóik lesznek. Ez ma kimondottan nehéz feladat. A mezőgazdasági üzemek, magángazdák egy része ugyanis hallani sem akar a cukorrépáról. Vannak viszont, akik azt vallják, jövedelmező növény, érdemes termeszteni. Elgondolkoztatóul, sőt kedvcsinálóként közzétesszük annak a nézeteit, aki 1992-ben 71,8 tonnás átlagos hektárhozamával Szlovákai (második) legeredményesebb cukorrépa termesztője volt. Azért lett „csak" a második hely az övé, mert egy mezőgazdasági üzem, néhány kilóval megelőzte. Pónya Ferenc, a Calántai járás kisközségében, Alsószeli határában 95 hektár földön gazdálkodik. Két évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi cukorgyár beszélte rá a répatermesztésre. A mérlegelésből a bajorországi répaföldeken lett tartós elhatározás. Annyira, hogy Pónya Ferenc 1993-ban Lajos öccsét is meggyőzte: a cukorrépa az a növény, amellyel érdemes foglalkozni. így az alsószeli határban lévő több mint húsz hektár répaföld a Nagymegyerhez tartozó izsapi határban csaknem ugyanenynyi hektárral bővült. Mindaz, amit a Pónya fivérek elmodtak, répaföldjeiken szerzett tavalyi, illetve idei tapasztalat. Határozott meggyőződésük, hogy cukorrépát a magángazdaságban is lehet termeszteni. Jövedelmezőség szempontjából magasan felülmúlja a búzát, az árpát és a szemes kukoricát is, ha adottak a feltételek, és a növény a talajelőkészítéstől a minimális veszteséggel járó betakarításig mindent pontosan megkap, amit a termesztéstechnológia megkövetel. Ezért — szerintük — a cukorrépát termeszteni nehezebb, mint a gabonát vagy a kukoricát. A vetés, vegyszeres gyomirtás és növényvédelem, öntözés, sorközi művelés vagy tőszámigazftó kapálás során elkövetett hibákért, technológiai fegyelmetlenségért, esetleges késésekért a termesztő a cukorrépa esetében lényegesen nagyobb árat fizet, mint a gabonánál vagy a kukoricánál. A termesztéstechnológiai fegyelem és a szakmai hozzáértés elválaszthatatlan egymástól, de ez utóbbi is csak húszszázalékos biztonságot ad, ha hiányoznak a termelési, mindenekfölött a talajtani feltételek. Tehát mielőtt bárki cukorrépa termesztésére szánja magát, végeztesse el a talajelemzést, s a vetés előtt ugyanezt évenként ismételtesse meg. Aki ezt elmulasztja, az saját zsebéből fizeti meg az árát. Az elhatározást megelőző talajelemzés azért is fontos, mert a cukorrépa termesztése a magángazdaságban is csak korszerű gépekre alapozva képzelhető el, tehát nem kis beruházást igényel. Pónyáék cukorrépa-termesztő gépsora majdnem teljes. Legdrágább darabja a kétsoros kombájn, amely egy menetben levágja, felaprítja és szétteríti a levelet meg a karajt, a gyökeret pedig felszedi és tartályába gyűjti. Ha egy forduló nem hosszabb ezer méternél, akkor a felszedett termést egy helyen, a föld végén lehet kupacba rakni. Itt van az a pont, ahol hiányzik a gépsor egyetlen láncszeme, a Bajorországban látott kerekes konténer. Ez a betakarító gépsornak talajvédelmi szempontból is fontos egysége. Miközben a konténer répaszálíftója a tehergépkocsira rakja a termést, a ráragadt földtől is megtisztítja. így a föld nem kerül be a répán a gyárba, és ami még lényegesebb, onnan nem jut vissza például rizomániával fertőzötten. Természetesen húsz vagy ötven hektárra sem érdemes ilyen gépeket, gépsort megvásárolni, hacsak — amint azt Pónyáék teszik — egy-egy szezon alatt szolgáltatásként nem gyűjtik be saját répaterületüknek négy-, sőt ötszörösét. A cukorrépa-termesztőnek nem kis előnyt jelent — főleg a jelenlegihez hasonló pénzínséges időben —, hogy a cukorgyár (Pónyáék a dunaszerdahelyivel szerződtek) megelőlegezi a vetőmagot és a növényvédő szereket. A tartozást a termesztő saját termésével egyenlítheti ki. A cukorgyárral az idén (15 százalékos cukortartalom esetében) 800 korona /tonna felvásárlási árban egyeztek meg. Pónya Ferenc szerint ez 40 tonna/ hektár átlaghozam mellett már rentábilis ár. Bruttó bevételben számolva a kukorica, a búza és az árpa is messze mögötte van, s akkor is a cukorrépa vezet, ha a bruttó bevételből leszámolják a termelői költségeket. A negyven tonnás átlag ugyanakkor nem rendkívüli. Valamivel az idei átlag is negyven tonna felett lesz, annak ellenére, hogy ezúttal minden rossz összejött, ami a cukorrépa ellensége. Abban is bízik a termesztő, hogy a cukorrépa jövedelmezősége növekedni fog. A cukorgyárak előbb-utóbb megszüntetik az „egy kaptafa" rendszert, és a termelőket két csoportba osztják. Az egyikbe azokat, akikkel hosszabb távon biztosan számolhatnak, mert adott területen adott hozamot képesek elérni. A másik csoportba azok kerülnek majd, akik az egyéb lehetőségektől függően egyszer nagyobb, máskor kisebb területen s váltakozó sikerrel termesztik a cukorrépát. A termelési költségek alapján a jelenlegi felvásárlási árak akkor lennének ideálisak, ha két százalékkal alacsonyabb cukortartalomhoz kötődnek. Pónya Lajos „kapával" termesztette a cukorrépát, míg Ferenc bátyja egyértelműen a vegyszeres termesztést választotta. Bár ez utóbbi a rendkívüli száraz tavaszon és nyáron nem hozta meg a szokásos hatást (a gyomok nem keltek a szokásos sorrendben), a cukorrépa esetében a jövő egyértelműen a vegyszeré, függetlenül attól, hogy nagyüzemről vagy magángazdaságról van-e szó. Mielőtt ezért a laikus kimondaná az ítéletet, tegyük hozzá, hogy környezetbarát vegyszerről van szó. Pónyáék magángazdasága, sok más induló gazdasághoz hasonlóan, a növénytermesztésre épül, szerves trágyát termelő állattenyésztő része nincs. Ezért kell az a német kombájn, amelyik a cukrot tartalmazó gyökeret kivéve a növény többi részét felaprítja. Szántáskor ezek a növényrészek visszakerülnek a talajba, éppúgy mint a szalma vagy a kukoricaszár, és minden egyéb, nem eladható növényrész zúzaléka. A zöldtrágyázás céljára tervszerűen termesztett növényekkel együtt így pótolják a szerves trágyát Alsószeli és Izsap határában éppúgy, mint Burgenlandban. EGRI FERENC
