Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-17 / 20. szám

10 SZABAD ÚJSÁG 1993. november 17.

i#

r A PQ7FJW/I FI

Peter Sykora

Bevezetés a szlovák nemzet mitológiájába

(4)

Borravalórekord

Rekordösszegű borravalót adott a dúsgazdag brunei szultán az őt öt napig vendégül látó ciprusi szálloda személyzetének. Hassanal Bolkiah, aki a Nemzetközösség csúcsértekezletére érkezett a szigetországba, százhetvenezer dollárral honorálta a hotelalkalmazottak igyekezetét. A szultán az összeget a következő üzenettel küldte el a limasszoli szálloda igazgatójának: „Köszönök mindent, s hálám jeléül fogadják el ezt a kis csekélységet".

Woody Allent felmentették

Nem bizonyosodtak be a vádak, hogy Woody Allen szexuálisan zaklatta volna örökbefogadott lányát. A hatósági véleményt az illetékesek levélben juttatták el a neves rendezőhöz.

A hivatalos eljárásra azért került sor, mert az 57 esztendős filmkészítő volt élettársa, Mia Farrow azt állította, hogy amikor Allen tavaly augusztusban egy hétvégét bridgewateri házában töltött, molesztálta nyolcéves adoptált kislányukat. Az orvosi vizsgálat azonban nem igazolta a vádat — írta az AP hírügynökség. A művészpár tavaly, 12 évi együttélés után szakított egymással, amidőn Farrow tudomást szerzett arról, hogy Alennek viszonya van legidősebb, 22 éves fogadott lányukkal. Azóta szüntelen dúl a nagy nyilvánosság előtt zajló háborúság.

A bűnösöket kivégzik

Kínában rájár a rúd a korrupt funkcionáriusokra. A napokban három magas rangú tartományi vezetőt végeztek ki, miután fény derült arra, hogy különböző megvesztegetési ügyletekben vettek részt. A hivatalos hírügynökség szerint az ítéletek tökrözik Peking elkötelezettségét a korrupció felszámolására.

Csiang Cö-min kommunista pártfőtitkár az országban egyre nagyobb méreteket öltő korrupciót egy „vírushoz” hasonlította, amely megdöntheti a kínai szocialista rendszert, és egy országos méretű korrupcióellenes kampányt rendelt el. Ebben az évben eddig több mint ötezer párt- és kormánytisztségviselőt vádoltak korrupcióval, mindenekelőtt megvesztegetéssel és különböző pénzalapok törvénytelen felhasználásával. A legtöbb esetben a bűncselekményeket „igen magas pozícióban" lévő személyek követték el. Ennek ellenére a kivégzés mostanáig csak alacsonyabb rangú vezetőknek jutott osztályrészül.

Cigaretta köhögés ellen

Nikotin- és dohánymentes, gyógynövényekből készült cigaretta forgalmazását kezdte meg a gyógyszertárakban és a gyógynövényszaküzletekben az NTB Hungary Bt. — jelentette az MTI. Az „egészséges” cigaretta magyarországi gyártását nem sikerült megszervezni, ezért Franciaországból importálják a terméket. Az NTB cigarettát alkotó gyógynövények válogatását és feldolgozását 15 éves kutatómunka előzte meg. A felhasznált füvek a népi gyógyászatból jól ismertek: asztmára, köhögésre és bronchitisre régóta használatosak. A cigaretta íze és aromája különbözik ugyan a megszokott márkákétól, de nem zavaró mértékben.

Diana

békülni akar

A brit „királydráma” legújabb fordulata, hogy Diana walesi hercegnő békülni akar férjével. Károly trónörökössel, akitől tavaly december óta, állítólag saját kezdeményezésére, különváltan él.

A hercegnő úgy véli, nyugodtan élhetnének egy fedél alatt, habár talán nem ugyanazon az emeleten — közölte a Sunday Express című brit lap. Az újság szerint azonban Károly, felső tízezerbeli támogatói és a Buckingham-palotai udvartartás nagy része nem akar hallani semmiféle békülésről Diana feltételei szerint, mert az ártana Károly tekintélyének. Ezek az erők szembeszállnak II. Erzsébet királynővel is, aki titkon a békülést támogatja.

A családi játszma tétje a nemzet szíve. A különélés tavalyi bejelentése után a britek többsége Dianának adott igazat, elhivén a pletykákat arról, hogy a trónörökös rossz férj és rossz apa, és nem is igazi „királyi anyag”. Azóta viszont Diana mindinkább háttérbe szorul, nem utolsósorban azért, mert a Buckingham-palotai udvaroncok nyomására a lapok és a magazinok egyre kevesebbet írnak róla.

A brit kormány állítólag pártfogolja Dianát, mert szépségét és báját „nemzeti vagyonnak” tartja, főleg a külkapcsolatokban.

Sztálin

íróáldozatai

A svájci Neue Zürcher Zeitung a napokban ismertette Vitalij Snetalinszkij Berlinben tartott előadását. Az 55 éves neves orosz író a KGB nemrég megnyílt titkos levéltárában végzett kutatásainak eredményéről beszélt. Sentalinszkij annak a csoportnak a vezetője, amely már 1988 óta szorgalmazza a sztálini terror összes íróáldozatának felkutatását, a titkosított anyagok nyilvánossá tételét.

A sztálini terror idején kereken kétezer írót tartóztattak le, közülük ezerötszázan haltak meg a Szovjetunió kényszermunkatáboraiban és börtöneiben. A legtöbb letartóztatás feljelentés vagy besúgás következtében történt. A levéltári dokumentumok között igen sok értékes irodalmi kéziratot is talált a kutatócsoport, amelyek létezéséről eddig még a szakemberek sem tudtak. Az egyik szenzáció, hogy megtalálták Mihail Bulgakov naplóját másolatban, az eredetit egy házkutatás miatt az író elégette.

A feljelentők és besúgók listáján szerepel Alekszandr Fagyejev is, aki több éven át töltötte be a szovjet írószövetség elnöki tisztét.

Energiaforrás a Holdról

Néhány tonnányi hélium-3 elégséges lenne ahhoz, hogy a Föld energiagondjai megoldódjanak — állítják a japán tudományos és technológiaügynökség szakemberei. Csak annyit kellene tenni, hogy ezt a gázt a Holdról kellő menynyiségben lehozzák a Földre.

A hélium-3 előnye, hogy „tiszta és hatékony” energiaforrás, a deutériumatommal való nukleáris fúzió során radioaktív elemek nem szabadulnak fel — közölte az ügynökség egyik igazgatója, aki szerint Japán évi áramszükségletét néhány kilogrammnyi hélium-3 fedezhetné. A Földön nincsen ilyen gáz, mert a Napból jövő elem a Föld légköréhez érve elég, a Holdon viszont nagy mennyiségben található: az ottani „készleteket” a tudósok egymillió tonna körüli mennyiségre becsülik.

A japán szakértők szerint a jövő évszázad elejére a szigetországi rakétatechnológia elér olyan fejlettségi szintet, hogy távirányítási technológiával hélium-3-at lehessen gyűjteni a Holdon. Persze nemcsak a hélium-3 befogásán múlik a dolog. Több tudós kételkedik abban, hogy elég fejlett-e a tudomány a fúzió megvalósításához. — Túlságosan drága a holdbéli héliumbányászat ahhoz, hogy kifizetődő legyen, nem is beszélve arról, hogy a fúzióhoz rendkívül magas hőmérsékletet kellene előállítani. Japánban egyelőre inkább a deutérium és a tricium fúziójával kísérleteznek.

62 újságíró

1993-ban már 62 újságíró esett el a különböző krízisterületeken, frontokon, utcai összetűzések során, Szomáliától Bosznia-Hercegovináig, Grúziától Guatemaláig. Csak az 1991 júniusa óta tartó esztelen balkáni öldöklés során 37 újságíró halt meg. A horrorstatisztika még egy elgondolkodtató adatot tartalmaz: az áldozatul esett újságírók majd fele szabadfoglalkozású, azaz megbízásra dolgozó, ún. külsős. „Ezredvégi cowboy”, aki kénytelen vállalni a legszélsőségesebb helyzeteket is, akinek ott kell lennie a tűzvonalban, hogy a lapok első oldalára kerülve megint eladhassa a szolgálatait. Aki abból él, hogy túlél. Ha. (k.l.ny.)

„... Nem egész két évszázaddal ezelőtt kezdtek minket nemzeti korlátok közé beskatulyázni...”, mondja Ladislav Kováé. A beskatulyázás szónak nemcsak a tudományos és művészvilágban van pejoratív jelentése. Mindenki tudja, hogy „skatulyázás" nélkül nem lehet továbbhaladni — a valósággal nem mint oszthatatlan egésszel érintkezünk. A valóság azáltal válik számunkra világgá, hogy széttagoljuk, osztályozzuk, tehát fogalmakba „skatulyázzuk”, a saját tapasztalataink fogalmaiba. A kérdések kérdése azonban az, hogy „skatulyázásunk” a belső valóság tagozódásának a felfedése-e vagy inkább egy óriási tévedés, a valóságnak a saját antropocentrikus elképzeléseink szerinti erőszakos felparcellázása? Egy bizonyos: gondolkodásunk és nyelvünk széttagolódott — „skatulyákban” gondolkodunk és beszélünk. Ezeket a skatulyákat fogalmaknak nevezzük. Az európai kultúrában évszázadok óta nem létezett fontosabb probléma, mint a fogalmak és a valóság viszonyának az értelmezése. S ugyancsak a fogalmak közti kapcsolatok értelmezése, azoké a kapcsolatoké, amelyeket rendszerbe kell foglalni, miközben ez a rendszer nem más, mint a valóság logikájának a feltárása. S ha már Európában vagyunk nem hagyhajtuk figyelmen kívül a fogalmak osztályozásának az alapelvét, amelynek felfedezése Arisztotelész nevéhez fűződik: minden „skatulyát" valami közös kapcsol össze más skatulyákkal (genus proximum), s ez a kapcsolat egyedi, specifikus (diferentia specifica).

A „skatulyázás” még mindig időszerű probléma, ezt nemrég a „legbeskatulyázottabb” „skatulyázó” tudományág is tudatosította, a biológiai rendszertan. Ez a tudományág emberemlékezet óta azzal a dilemmával küszködik, hogy az olyan taxonomikus csoportok, mint a faj, nem, család, osztály stb. milyen mértékben hasznos kitalálása a biológusoknak, milyen mértékben mondanak el annyit a biológiai realitásokról, mint a telefonkönyv a társadalmi problémákról. Természetesen a biológia tudományának az egyik célkitűzése egy nem művi, hanem természetes biológiai rendszer kidolgozása. Nemrég még azt hittük, hogy alapvető vonásaiban a biológia problémái immár megoldódtak. Mégis, a legnagyobb objektivitásra való törekvésünkben — a „skatulyázás”- folyamán — a mai biológusok szerint nem lenne szabad csúszómászókról beszélnünk, mivel csúszómászók nem léteznek. Másképp mondva — a kígyók, békák, teknócök nem alkotnak természetes biológiai csoportot, amilyent akár a kétéltűek, madarak vagy az emlősök. Sőt mi több, a realitások „átskatulyázása” teljesen megváltoztathatja az eredetről, a történelemről vallott eddigi nézeteinket. Ugyanazon alapelv alapján, amely szerint nem léteznek csúszómászók (ezt itt nem részletezhetem), nem haltak ki a dinoszauruszok, ugyanis utódaik mindmáig élnek — madaraknak nevezzük őket. (A madaraknak legitim joguk lenne, hogy magukénak mondják a dinoszauruszok történelmét!)

Naivan úgy véljük, hogy bizonyos „skatulyázási” rendszer elfogadásában az igazság a döntő, tehát az, hogy a realitásoknak inkább megfelel, mint a skatulyázási rendszerek, s a felvilágosodás hagyományaihoz hű oktatási rendszerünk továbbra is így indoktrinál minket. A valóság azonban más. Thomas Kuhn amerikai tudománytörténész rámutatott, hogy egyik vagy másik paradigma elfogadásánál „szubjektív”, az adott pillanatban a társadalomban uralkodó pszichológiai tényezők döntenek. Kopernikusz heliocentrikus rendszerét azért nem fogadták el, mert inkább megfelelt a kor társadalmi szellemének — a reneszánsznak — a Ptolemaioszféle geocentrikus modell. Az az újplatonizmus felé hajlott, s annak új jelképes naprendszere felé, amely felváltotta Arisztotelésznek a Földről mint a világ legtermészetesebb pontjáról alkotott elképzelését. Mellesleg Ptolemaiosz modellje pontosságban felülmúlta Kopemikuszét.

Kuhn szerint a természettudományok történelme a tudományos paradigmák cserélgetése a „skatulyázási” rendszerek váltogatása által. A kultúra történelme a különböző skatulyázás! rendszerek felcserélődése (Michel Foucault). Ebből kitűnik, hogy magának a „skatulyázási” rendszernek a megváltoztatása alapvető módon befolyásolhatja a realitásszemléletünket, ami tulajdonképpen azonos magával a realitással, ezért elkerülhetetlenül az új realitás megfogalmazásához, s a régi megsemmisüléséhez vezet.

A szlávok „skatulyázási” rendszerének ilyen változtatását (paradigma shift) hajtotta végre éppen százötven évvel ezelőtt a pozsonyi evangélikus líceum fiatal tanára, és ezzel új realitásokat állapított meg. Az addig ismert négy törzs helyett tizenegy törzsbe sorolta a szlávokat — nagyoroszokra, kisoroszokra, bolgárokra, szerbekre, horvátokra, délkeleti szlávokra (szlovénekre), lengyelekre, csehekre, felső luzsicaiakra, alsó luzsicaiakra és észak-nyugati szlávokra osztva fel őket. Ezen utóbbiak a Felvidéken élnek, és szlovákoknak nevezik őket. S úgy, ahogy a biológiai rendszer „átskatulyázása” következtében megszűntek létezni a csúszómászók, úgy Stúr új rendszerében is megszűnt a szlávok csehszlovák törzse.

Bár ma minden kétséget kizáróan bizonyosnak tűnik, hogy a szlovák nyelv kialakulásának döntő és meghatározó szerepe volt a szlovák nemzet számára, több minden amellett tanúskodik, hogy maga Stúr a szlovák nyelvnek nem tulajdonított ilyen jelentőséget. Számára a szlovák nyelv mást jelentett — elsősorban politikai eszközt a felvidéki szlovák

(szláv) nemesség megnyerésére. Stúr számára a felvidéki szlávság nemzeti öntudatosodásának a meghatározó eszköze nem a nyelv, hanem az újság volt. Stúr eredetileg úgy gondolta, hogy a lapok — hogyan másképp, mint a felvidéki szlávok hagyományos kultúrnyelvén — csehül jelennek majd meg. Csakhogy a mi nemeseink egycsapásra a saját eredetük iránt kezdtek el érdeklődni. Erre két tényező késztette őket. Az első az addig hivatalos latin nyelv magyarral történt felváltása, a másik Kossuthnak a kisnemesek megadóztatását szorgalmazó programja, amely a legérzékenyebben érintette a kisnemeseket. Ezért többen — főleg a turóciak — elhatározták, hogy támogatni fogják Stúmak a saját nyelven kiadott, saját újságot szorgalmazó követelését. A saját nyelven természetesen a saját lokális nyelvjárásukat értették. A cseh nyelv a magyarok számára politikailag nem volt kívánatos, s a nemeseink sem kívánták, hogy politikailag teljesen kiközösítsék őket a magyar államból. Ezenkívül a cseh nyelv ismerete műveltséget feltételezett, s nemeseinknél ez általában hiányzott. Másrészt a magyarok is tudatosították, hogy a cseh nyelv a felvidéki szlávságot kultúrnemzetté formálja, amely az évszázados cseh történelemre hivatkozhatna, és amely — mihelyt az idő megérne rá — Magyarországon reális politikai erővé válhatna.

Évtizedekkel később Milan Hodza a Stúréknál folytatott személyes levelezését elemezve megállapítja: „... az irodalmi szlovák nyelv az árvái Caplovic, a turóci Kosut, s ugyancsak a nyitrai Vietoris vezette nemességgel kötött egyezség eredményeként lép gyakorlatba”.

Amikor bármelyik „skatulyázó” rendszerben új entitást hozunk létre, a legfontosabbat is meg kell határoznunk — annak specifikus vonását, mégpedig úgy, hogy valamennyi közeli entitástól különbözzön. Stúr számára figyelmeztetés volt az orosz Bogyanszkij meglátása, tehát kívülről jövő meglátás — az ilyen mindig könnyebben felfedezi azt a különlegeset, egyedit, amely a benti számára többnyire rejtve marad. Ez az egyedi és különleges Bogyanszkij szerint a felvidéki szlávság népdalaiban megnyilvánuló különös „idill”. Nem csoda, hogy Stúr egész lényével a szlovákságnak erre a színtiszta megnyilvánulására fordítja a figyelmét, és nem csoda, hogy Stúr követői a szlovák irodalom kánoni rangjára emelik a népdalt.

Ha nem hirdet, lemarad?

Kell a hírverés

Ülök a televízió képernyője előtt, és fura dolgok jutnak az eszembe. Nézem a műsor közti „szünetölő” reklámokat, és gondolkodom... Egy csupamosoly, csókos szájú szépség az Ariel mosópor használatára biztat, mert — állítása szerint — sokkal jobb, hatékonyabb, mint a többi „hagyományos” mosópor. Csinos a kicsike, gyorsan megfőzött, meggyőzött, már indulnék is a boltba, amikor megtorpanok.

A következő pillanatban ugyanis egy másik mosópor vásárlására ösztökél egy újabb két lábon járó „mosolycsekk." Azt mondja negédesen, ne tétovázzak, a Tix a legjobb, sokkal többet ér, mint más, „hagyományos" készítmény.

Ohó, álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy is van ez? Ha a Tix a csúcs, akkor a többi, tehát az Ariel is, már csak másodosztály, „fapados” lehet? S mit szóljon ehhez a többi „hagyományos” gyártó cég, nem félnek, hogy lecsap rájuk mondjuk a „fehér óriás"?

És ez még nem minden! Hasonló a helyzet ugyanis a fogkrémekkel, a ruhaöblítőkkel, a mosogatószerekkel, a hajsamponokkal vagy példának okáért a legkülönfélébb, csábosnál csábosabb fehémépek és deltásnál deltásabb, szívdöglesztő „bájgúnárok" kínálta női és férfi testápolókkal, illatszerekkel, kozmetikumokkal is.

Lassan már a vízcsapból is reklám csorog, s akkor is lesz reklám a képernyőn, ha be sem kapcsolom a készüléket... A jó bornak, tartja népi bölcsességünk, nem kell cégér! Lehet, régen tényleg nem kellett. De most, amikor annyi már a bor, s ráadásul nem is mind készül szőlőből? Nos, meglehet, hogy

A reklám jó ügyet is szolgálhat. (A szerző felvétele)

a (valóban) jó bornak tényleg nem kell cégér, de mi legyen a többivel?

Nos, ilyesmik jutottak eszembe a közelmúltban, amikor megnéztem Pozsonyban az Istropolis művelődési központban a Reklám, marketing ’93 néven meghirdetett nemzetközi szakkiállítást. A tárlaton látottak, hallottak alapján kiderült, egyre több szlovákiai cég, de főleg (magán)vállalkozó tudatosította már, hogy jó reklám, körültekintő, alapos piacszervezés, piacbefolyásolás nélkül egyre nehezebb üzleti sikereket elérni. A szakma legjobbjainak bemutatkozásán a csúcstechnikát felvonultató külföldieken kívül szép számmal megjelentek a hazai reklámkészítők is.

A rendezvényre látogatók meggyőződhettek arról, milyen felszereléssel, milyen technikával lehet belevágni a reklámkészítésbe, s melyek azok a belföldi cégek, amelyek márkát, garanciát jelentenek a piacon. (zé-ell)