Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-10 / 19. szám

1993. november 10. SZABAD ÚJSÁG 7 Lehetőség november végéig Szemes kukorica — tonnánként 3600 koronáért Mezőgazdasági üzemnek, magán­gazdának és valamennyi kukoricater­melőnek némi könnyítést jelent a jelen­legi szorító pénzügyi helyzetben a Pi­acszabályozási Alap határozata 100 ezer tonna kukorica felvásárlásáról. A tonnánként járó 3600 korona értékét növeli, hogy ez olyan pénz, amivel a termelő biztosan számolhat. A kukorica interveniális felvásárlása a biztos bevéte­len túlmenően nagy könnyítést jelent azoknak a magángazdáknak, akik egye­lőre nem rendelkeznek megfelelő tárolási kapacitásokkal, s ugyanakkor kereskedel­mi tapasztalataik, kapcsolataik sincsenek. Mivel a szemes kukorica interveniá­lis felvásárlása november végéig tart, és a termesztők, főleg a magángazdák egy része még nem értékesítette termését, útmutatóként összefoglaljuk a legfon­tosabbakat. A felvásárlással megbízott három — koordináló — mezőgazdasá­gi terményforgalmazó vállalat az egyes régiókban lévő testvérvállalataival ide­jében megkötötte a szerződést, így a termés eladásának-megvételének sehol sincs akadálya. A mezőgazdasági ter­ményforgalmazó vállalatokon kívül közvetlen felvásárlással többek között a Zemberovcei Mezőgazdasági Szövetke­zetei, a Szenei Állami Gazdaságot, va­lamint a kassai és a nagysárosi malmot is megbízták. Az is lényeges, hogy a ter­melő a most eladott kukoricájának a fe­lét a Piacszabályozási Alaptól 1994 első félévében visszavásárolhatja. Ez megfelelő biztosíték arra, hogy szükség esetén hozzájusson ahhoz a takar­mánymennyiséghez, amire állatainak szüksége van. Meggyőző szempont le­het még, hogy a szemes kukorica ton­náját nagyobb problémák és utánjárás nélkül jelenleg 3500 koronáért lehet ér­tékesíteni, és annak, akinek kevés az elkölthető pénze, a tonnánkénti száz korona többlet is sokat jelent. Mindez nem üres elmélkedés, ha­nem azok megállapításai, akiket a ren­delkezés érint, és a Piacszabályozási Alap nyújtotta lehetőséget már ki is használták. Ilyen üzem az Úrföldi Álla­mi Gazdaság. Szemes kukoricát 537 hektáron termesztettek. A megszokott 7-8 tonnás hektáronkénti átlaghozam helyett 6,6 tonnát értek el, de amit elvitt az aszály, azt részben pótolta az alap többlete. Ami eladható volt, nem kell az állatok számára, azt már értékesítet­ték. — A Piacszabályozási Alap olyan le­hetőséget kínált fel, amit a jelenlegihez hasonló pénzínséges világban bűn lett volna nem kihasználni — mondotta még az elmúlt hét közepén Szikura Fe­renc, a gazdaság igazgatója. — Napo­kon belül megkapjuk a pénzt, amire az idei nehéz őszön nagy szükségünk van. Az átázott talaj a régi traktrokat alapo­san megviseli, sok a meghibásodás, egyre több kell a drága alkatrészekből. Jobban, ésszerűbben aligha tudtuk vol­na értékesíteni a kukoricát. Erről Viola Józseffel, a dunaszerda­­helyi központú Duna Mezőgazdasági Terményforgalmazó Vállalat igazgatójá­val folytatott rövid beszélgetésem során is meggyőződtem. A takarmányalapba a kukoricát tonnánként 3500 koronáért vásárolják fel, és természetesen ezen az áron lesz a takarmánykeverék része. A takarmányalap feltöltése a vége felé tart. A magtárakban ilyen célra eddig 55 ezer tonnát raktároztak el, de ez még nem a végösszeg. Kukoricát egye­lőre nem adnak el. Egyrészt, hogy vé­letlenül se legyen baj a takarmánnyal, másrészt pedig azért, mivel jelenleg 3500 korona felett aligha tudnák a ku­korica tonnáját értékesíteni. — A Piacszabályozási Alap számára néhány nap alatt ezer tonnát meghala­dó mennyiséget vásároltunk fel, de ez egy-két nap alatt akár megháromszoro­zódhat — mondta még egy héttel eze­lőtt az igazgató. — Az interveniális fel­vásárlás csak most teljesedik ki, szerin­tem sok mezőgazdasági üzem és ma­gángazda is kihasználja a felkínált lehe­tőséget. Az elmúlt héten Mózes Ferenc alsó­­jányoki magángazdát is megkérdeztem, milyen tervei vannak a kukoricával. — Még egy-két nap, és befejezem a termés betakarítását. Pontosat mondani nem tudok, de annyi biztos, hogy a hektáronkénti átlag legalább hét tonna lesz. A kukoricát eladásra termesztet­tem, így a betakarítással a gondok nem szűnnek meg. A termés egy részén már túladtam, s várom a további vevőket, de úgy néz ki, hogy a Piacszabályozási Alap által felkínált lehetőséget is ki­használom. November vége még mesz­­sze van, egyelőre várok. — Kétszáz hektár kukoricánkat beta­karítottuk és szakszerűen elraktároztuk. Holnaptól árulni kezdjük — kezdte Csémi József, a Nemesócsai Mező­­gazdasági Szövetkezet elnöke. A „holnap" az elmúlt hét péntekén volt. A kukorica egy részét a mező­­gazdasági terményforgalmazó vállalat­nak adják el, tonnáját 3500 koronáért. Csak annyit, amennyi a szövetkezet ál­tal vásárolt takarmánykeverékekbe kell, illetve — ha létrejön ilyen egyezség — annyit, amennyi a takarmánykeverékek árát ellensúlyozza. — Ez amolyan barter üzlet lenne — folytatta az elnök. — A Piacszabályozá­si Alap ajánlatát talán igénybe vesszük, de véglegesen csak november 20-a után döntünk. Annak, aki kukoricater­mését utókezelni és raktározni is tudja, s pénztárcája megengedi, érdemes ki­várnia. Elképzelhető, nogy a 3600 ko­ronásnál jobb kínálatot is kapunk. Az aszály levette a maga vámját, s a kisebb hozamot rugalmas üzleti politikával, legalább részben, ellensúlyozni szeret­nénk. EGRI FERENC A fiatalok bisztrójában A funior bisztró nemrégiben nyílt meg Dunaszerdahetyen az egykori autó­buszközlekedési vállalat rekonstruált épületében, mégpedig azzal a céllal, hogy leginkább a kispénzű diákokat szolgálja kényelemmel, egyszerű, mégis finom ételekkel. A szolid árak engem is becsalogattak. Miközben Varga Oszkár tulajdonossal beszélgéttem, magam is megkóstoltam a finom melegszendvi­cseket. — Milyen kínálattal várják a gyors­büfébe betérőket? — Négyféle melegszendvicset, négy­féle palacsintát, hot dogot kínálunk a vendégeknek. Az üdítők skálája is szí­nes. Gyorsételeink speciális receptek alapján készülnek, amelyek „szigorúa­­n" titkosak... Mivel nem akartunk a bü­fének kocsma jelleget adni, ezért a sör és az alkohol árát magasabban szabtuk meg. Lényeges dolognak tartom, hogy a dohányzás nálunk tilos, tehát nyugod­tan jöhetnek hozzánk az anyukák is csemetéikkel. Látogatóink zöme diák. Egyelőre, mivel még csak két hónapja nyitottunk, a helyzetfelmérésnél tar­tunk. Pillanatnyilag úgy tűnik, a legna­gyobb keletje a gombás és a sonkás szendvicsnek, illetve a csokis és a diós palacsintának van. Az áruválasztékot természetesen igény szerint bővítjük. Hála istennek, vendégből nincs hiány, sőt törzsvendégeink is vannak. — A „junior hot dog" vajon miben különbözik a hagyományos hot dog-tói? — Egyrészt abban, hogy ketchuppal és mustárral is megkenjük, másrészt pe­dig abban, hogy egy speciális sütőben sajtot olvasztunk rá, amitől még fino­mabb és omlósabb lesz. — Meg lehet élni egy ilyen vállalko­zásból? — Hovatovább egyre nehezebb. Évek óta a vendéglátóiparban dolgo­zom, de mostanában bizony egyre rosszabb a helyzet. Drága a villany, a gáz. Nehéz olcsón jót produkálni. Ráa­dásul az emberek zsebe üres. Itt a bü­fében is látjuk, tapasztaljuk ezt. A diá­kok sokszor koronánként szedegetik össze a pénzt, vagy az is megtörténik, hogy négyen jönnek be, de csak ketten fogyasztanak. Hiába, ez ilyen világ, az egyiknek van pénze, a másiknak nincs. A problémák, a zökkenők ellenére már a jövőre is gondolunk. Terveink közt szerepel egy kis terasz kialakítása az épület mellett. Igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez. Lehet, hogy gyümölcspoharakat, pudingokat is készítünk majd. Kisebb összejövetelek, gyűlések után ebédet tudunk biztosí­tani. Igyekszünk úgy összeállítani a me­nüt, hogy olyan ételekkel szolgáljunk, a­­melyek nem szerepelnek a környező, ha­sonló étkezdék kínálatában. AZ árakat egyelőre a lehető legalacsonyabbra szab­juk, hogy érdemes legyen betérni hoz­zánk. Melegszendvicseink például 11 és 14 korona közötti árban kaphatók. — Mikor éppen nem a papírmunká­val bíbelődik, akkor mivel foglalkozik? — Reggel anyagbeszerző vagyok. Délelőtt egy kiszolgálónőnk van, de dé­lután már nekem is be kell állnom a pult mögé, mert olyankor van a csúcsforgalom. Annak ellenére, hogy önkiszolgáló étterem vagyunk, ha kell, fel is szolgálunk. Elvégre nálunk is első a vendég. VIDA JÚLIA Vannak pékségek, ahová — ha arra visz az ember útja — lehetetlen nem betérni. így volt ez a napok­ban is, s ugyancsak meglepődtem, ami­kor pékné asszonysága a másfél kilós kenyérért a megszokott árnál két koro­nával többet számolt. Látva megle­petésemet, megnyugtatott, ha ismét ki­hagyok két-három hetet, a mostani ösz­­szegre se számítsak előre, mert rövide­sen ismét emelik kenyerük árát. Nem tehetnek mást: a lisztet szemptembertől drágábban adja a malom, s már jelezte, rövidesen is­mét módosítja árait. Ha ezek után elmennék a malomba, s rákérdeznék áremelésük okára, a magyarázat kézen­fekvő lenne. Drágábban vásárolják a búzát, mint tavaly ilyenkor vagy né­hány hónappal ezelőtt, a különbözetet pedig — mit tehetnének mást? — átvi­szik a liszt árába. A gondolatbeli eszmecsere a földmű­vesnél folytatódhatna, aki búzájával az árdrágító láncreakció elindítója. Ez azonban csak a látszat. Azon a téves nézeten alapul, hogy mindennapi ke­nyerünk a learatott és elraktározott búza függvénye. Ez így nem igaz, a ke­nyér születése ugyanis korábban kezdő­dik. Még ősszel, a termőföldön, amit az előző évinél drágább üzemanyaggal kell megművelni; a magágynál, amely­be az egyre többe kerülő vetőmag ke­rül; a nélkülözhetetlen műtrágyánál, növényvédő vegyszereknél, amelyek ára az elmúlt évben ugyancsak felfelé kúszott. Hasonló utat, gondolatsort járhat­nánk végig a húskészítményekkel, ser­téscombbal vagy -karajjal, amit szinte hétről hétre drágábban vásárolunk. At­tól függően, ahogy a vágósertés, illetve mindannak az ára emelkedik, amit az állattenyésztő a hizlaláshoz vesz, meg­termel. Ez is láncreakció, mondhatnánk bűvös kör, amelybe belépni csak az ál­­lam(kassza) tud. Úgy, hogy az alapvető élelmiszer-ipari termékek alapanyagai­nak felvásárlási árát összhangba nozza a növénytermsztők és az állattenyész­tők bemenő költségeivel, valamint pénztárcánk bíróképességével. Amíg ez nincs így, és az illetékesek (a kormány, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésü­gyi Kamara) azon vitatkoznak, hogy mennyi legyen egy liter tej, a vágósertés kilójának, a búza tonnájának az ára — a földművesek lépnek. Mondhatni, pia­ci szellemben cselekszenek. Azoknak a termékeknek az árát, amelyek termelése a ráfizetés miatt már annyira lecsök­kent, hogy a kereslet túllépi a kínálatot, a piacgazdaság szabályai szerint szab­ják meg. Amint azt mások is teszik ve­lük szemben. Valahogy úgy van ez, ahogyan a viccbeli kislány gyónta meg erdei ka­landját. Miközben a lelkek vitatkoztak — a rossz biztatta, a jó meg tiltotta —, ő, vallotta be bűntudattal, megtette. A különbség csupán az, hogy a földműve­seknek még bűntudatot sem kell érezni­ük. A kereslet-kínálat szerint megformált áraik ugyanis nem túlzottak, csupán a bemenő költségekhez igazodnak. Teljesen nyugodtak azonban bűntudat nélkül sem lehetnek a földművesek. Az árak­nak is két végük van, akárcsak a botnak. Ha drágulnak a mező­­gazdasági termékek, akkor az élelmiszer-ipari üzemek (ter­mékeinek) árai is emelkednek, s ezek­kel párhuzamosan a bolti árak is. A fo­lyamat törvényszerű következménye a vásárlóerő (a fogyasztás) csökkenése, il­letve a külföldi (árukkal versenyképes) termékek megjelenése a piacon. To­vább gondolva a sort: ha kevesebb ha­zai termék fogy a boltban, kevesebb élelmiszer-ipari alapanyagot — búzát, tejet, húst -— kell kitermelni... S ezzel a labda visszakerült a földművesekhez. A bot tehát mindenképpen üt. Vagy e­­gyik vége csattan a földművesek, vagy a másik vége a fogyasztók hátán. Hacsak — különböző könnyítéseivel — nem lép közbe az állam(kassza). Okosabbak (esetleg gazdagabbak is) csak a jövő évi állami költségvetés parlamenti vitája és elfogadása után leszünk. -enc-Láncreakció Miközben a lelkek vitatkoznak Agrárhírek Bárcsak a próféta szólna belőle! Ritkán váltott ki a szlovák parlament döntése olyan csalódást és intenzív vélemény­­cserét, mint a zöld jelentés pusztán tudomásul vétele. A földművesek azt várták, hogy a mezőgazdaság jelenlegi állapotát és az agrárkoncepció alapelveiből kiin­dulva az 1994-es célkitűzések pénzügyi feltételeit részletező anyag parlamenti vi­tája után a honatyák olyan határozatot hoznak, amely a kormányt konkrét intézke­dések megtételére kötelezi. Nem így történt, s ezért a földművesek, sőt érdekvédelmi szerevezeteik is úgy látják, hogy az ágazat a szó legszorosabb értelmében vészhelyzetbe került. A csa­lódott és reményeiket vesztett földművesek megnyugtatására maga a földművelés­­ügyi miniszter sietett. Sajtóértekezletén kijelentette, hogy a zöld jelentés parlamenti vitájának végkifejletét nem kell túldramatizálni. A „csupán" tudomásul vétel véle­­telnül sem jelenti a honatyák esetleges negatív viszonyulását a mezőgazdasághoz. A miniszter szerint nem szükséges, hogy a parlament feladatokat adjon a kormá­nynak. Az a kellő lépéseket így is megteszi, az agrárkoncepció szellemében foko­zatosan megvalósítja a zöld jelentésből adódó feladatokat. Erre — valamennyi földműves nevében — csak azt mondhatjuk, bárcsak a pró­féta szólna a tárca vezetőjéből, s valóban úgy tegyen a kormány, ahogy mondta. A földművesek számára jelenleg nem a procedúra a fontos, hanem az, hogy az arra érdemesek kapnak-e annyi segítséget és könnyítést, amellyel megalapozhatják további létüket. Ez a lényeg, hiszen a miniszter szerint a mezőgazdasági termelés visszaesésének puszta megállítására is legalább 2-3 évre van szükség, az európai szinthez pedig 8-10 év alatt tudunk felzárkózni. Addig pedig bírni kell valahogy. A tárca vezetője úgy látja, hogy a mezőgazdaságot nem veszélyezteti az össze­omlás lehetősége, sőt a megközelítően hatmilliárd korona kiesést okozó rendkívüli szárazság ellenére az ágazat idei gazdálkodási eredményei a tavalyinál kedvezőb­bek lesznek. Tény viszont, hogy a támogatáspolitikában megszűnik a „kaptafa­­rendszer", a mezőgazdasági üzemek egy részétől megvonják a pénzügyi segítséget. Ez régiók szerint legfeljebb a mezőgazdasági üzemek húsz százalékának megszű­nését vonja maga után, s az ilyen arány élelmiszer-ellátásunk biztonságát nem ve­szélyezteti. Nem javul a minőség Ahány felmérés, annyi bizonyíték, hogy élelmiszereink minősége a kívánt javulás helyett egyre romlik. Ezt igazolják a Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Felügyelő­ség besztercebányai központjának legújabb adatai, amelyek a hat környező régió­ban, valamint a Rozsnyói és a Lévai járásban végzett ellenőrzéseik eredményeit összesítik. Az év elejétől október közepéig 616 ellenőrzést végeztek, részben a termelőü­zemekben, részben a kiskereskedelemben. Összesen 361 termék további árusítását tiltották be. A tilolom 650 tonna, huszonegy millió korona összértékű termékre vonatkozott. Ezek árusításáért a termelők és a forgalmazók közel félmillió korona büntetést fizettek. A laboratóriumban négyezer mintát elemeztek. A vizsgált termékek 18,2 száza­léka nem felelt meg az érvényes normáknak. A húskészítmények esetében a víz, só és a zsiradék aránya lépte túl a normát, a tejkészítményeknél pedig a mikro­biológiai tisztasággal, valamint a zsírtartalommal kapcsolatosan akadt a legtöbb kívánnivaló. Ugyancsak a zsírtartalommal volt a legtöbb baj a sütőipari termékek­nél, míg a zöldségnek (főleg a korainak és a hajtottnak) a nitráttartalma lépte túl a megengedett normát. Ugyanezt állapították meg a külföldről behozott burgonya esetében. Az előző évihez képest az élelmiszerek minősége összességében romlott. A gyen­gébb minőségű termékeket nagyobb arányban a kistermelők állítják elő, főleg a kezdők, akiknél hiányzik a hozzáértés, és a technológiai felszereltség is kezdetle­ges. Keletnémet állami gazdaságok Németország keleti tartományában megkezdték a hajdani állami gazdaságok érté­kesítését, illetve bérbe adását. A 239 gazdaságot, 170 ezer hektár összterülettel, 600 privatizálható egységre osztották. Ezek egynegyedére szeretnének vevőt ta­lálni, a többit, általában tizenkét évre, bérbe adják. Sok esetben azért nem gon­dolhatnak bérbe adásra, mert a hajdani állami gazdaságok épületei olyan rossz állapotban vannak, hogy ezek felújítására a bérlő nem lenne képes vagy hajlan­dó. A bérleti szerződés megkötésének feltétele, hogy a bérlő a szóban forgó területen található, gazdasági célokra már alkalmatlan épületeket is átvegye. I- lyen esetben elképzelhető, hogy az épületek felújításának költségeit levonják a bér­leti díjból. Az értékesítés során a forgalmi értéket tekintik kiindulópontnak. Eladáskor döntő szempont, hogy a pályázó milyen üzleti tervet nyújt be, és milyen a szakképzett­sége. Az új tulajdonost nem kötelezik arra, hogy a megszerzett területet feltétlenül ő maga művelje meg. Elegendő, ha erre alkalmas gazdatisztet bíz meg, viszont neki kell vállalnia a gazdasági kockázatot. Azért döntöttek így, hogy minél tőkee­rősebb befektetőket tudjanak a mezőgazdaságba csalogatni. Az eddigi tapasztalatok alapján várható, hogy az állami gazdaságok privatizá­lása során is az egykori tulajdonosok részéről lesz legnagyobb az érdeklődés. Az eddig bérbe adott mezőgazdasági területek 44 százaléka nekik jutott, az új gazdál­kodók csak az egyötödét szerezték meg, és csak töredéknyi terület került a szocia­lista rendszerben is ott gazdálkodókhoz, illetve jogi személyekhez. Változatok a privatizációra A németországi mezőgazdasági szövetkezetek átalakulását is tanulmányozta a szász-anhaltszi körzetben járt parlamenti küldöttségünk. Tapasztalataik szerint to­vábbra is a mezőgazdasági szövetkezetek vannak túlsúlyban, de ezek következe­tesen átalakulnak a tulajdonosok szövetkezeteivé. Átlagos kiterjedésük 1600 hek­tár. Hét, földműveléssel foglalkozó társaság átlagosan 320 hektárt művel. A kör­zetben huszonhárom földművelésből élő farmergazdaság van. Átlag 150 hektáron gazdálkodnak, míg a jövedelemkiegészítés céljával gazdálkodók átlagosan 30 hek­tárt művelnek. Az eredmények alapján ítélve a körzet mezőgazdasága már túljutott a mélypon­ton. A múlthoz viszonyítva jobb minőségű a talaj tápanyag-utánpótlása, az éves fejési átlag 3800-ról 5300 literre emelkedett, és ugyancsak javult a technológiai felszereltség színvonala. Bulgáriában fő feladat a földreform folyamatának meggyorsítása. A földeket visz­­szaszolgáltatják korábbi tulajdonosaiknak, de párhuzamosan megkezdték a földek szétosztását is a volt szocialista típusú szövetkezetek egykori tagjai között. A pri­vatizáció keretében eddig mintegy 6,2 millió hektár föld visszaszolgáltatását és to­vábbi 7,2 millió hektár elosztását ütemezték be. Jelenleg 449 ezren összesen 9,9 millió hektár földet mondhatnak magukénak, a 825 társtulajdonban lévő mező­­gazdasági szövetkezet pedig összesen 6,4 millió hektár területen gazdálkodik. -ef-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom