Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)
1993-11-10 / 19. szám
KÖ7FI FT1 FS fiA7DASAfiI HFTI1 AP X mLrné MtamfMmtifJmmdt X JH 11 J í «Vir i X X X X Xwrt# X X 1—«*X XX 1993. november 10. I. évfolyorn Ars crde Magazinnalegyütt) 5 korona Ü 19 PLUSZ 3- wC'»»AX^C. SÜSS i TELE MAGAZIN Sok a magyar tőke Dél-Szlovákiában? (4) Az orvos elismeri a műhibát, mégis tiltakozik (5) „A pénzcsinálás komoly művészet” (6) Lehetőség november végéig (7) Moszkva, Lenin-múzeum, záróra (11) A magyar irodalom egysége (12) A múzeumigazgató kissé „bogaras” (13) A kínai atlétika nagy éve (15) Francia közreműködés a Szenei Állami Gazdaságban Küzdelem a fennmaradásért Szlovákiában a mezőgazdaság eddigi legnagyobb válságát éli. Úgyszólván minden egyes nap bizonytalan számos szövetkezetben és állami gazdaságban. Egyre gyérebb az állami támogatás, ezzel szemben állandóan növekszenek a kiadások, a bevételek azonban — a kormány megfontolatlan agrárpolitikájának is „köszönhetően" — jóval alacsonyabbak a tervezettnél, vagy ha úgy tetszik: a kívántnál. VLADIMÍR MEÍIAR kormányelnök pénteken adta át Michal Kováé köztársasági elnöknek a DSZM és az SZNP közötti tárgyalások eredményeként összeállított kormánylistát. A listával kapcsolatos döntése előtt a köztársasági elnök dicséretes módon kikérte az ellenzéki parlamenti pártok, a szakszervezetek és a tanácsadók véleményét. A sajtónak nyilatkozó politikusok szókimondóan jellemezték az eseményt. A DSZM—SZNP koalíció sarokba szorította a köztársasági elnököt Vélemények az új kormánylistáról Nem egy mezőgazdasági vállalat napjai meg vannak számlálva. Sok már abba a bizonyos szalmaszálba kapaszkodik, hátha talán éppen az segít. Mi a Szenei Állami Gazdaságban néztünk utána, miképpen alakul a túlélésért folytatott harc. Privatizálásra várva... Vladimír GabriSka mérnök, a jelenleg mintegy 1500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági vállalat igazgatója határozottan vallja, a menekülést csakis a privatizálás jelentheti. Csakhát az egész folyamat egyáltalán nem olyan egysze-Az Együttélés Országos Tanácsa szeptember végi értekezletén határozatot fogadott el, amely a gazdaság- és szociálpolitika területén leszögezi: „Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a privatizáció ismét beinduljon, sőt felgyorsuljon. Ez az egyetlen megoldás a csődtömeg felszámolására, valamint az ellehetetlenült vállalatok tevékenységének felpezsdítésére. Tapasztalatból tudjuk, hogy az üzemek zömében kitűnő szakemberek dolgoznak, és a privatizáció lefékezése, valamint a kormány gazdaságpolitikája ezeknek az embereknek a jövőjét és felhalmozott szellemi értékeit teszi felelőtlenül kockára." A Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara Elnökségének szeptember 23-án megtartott vágűjhelyi tanácskozásán hasonló értelmű memorandumot fogadtak el. A kamara szerint a gazdasági átalakítás legidőszerűbb problémája: — a privatizáció folyamatának megakadása, — a privatizáció körül folyó politikai harc, — a döntési és ellenőrzési jogkörök aránytalan felhalmozódása az állami hivatalnokok nagyon szűk csoportjának a kezében, — a privatizáció koncepciójának állandó változása, — a növekvő bizalmatlanság a potenciális külföldi befektetők részéről, rű, mint ahogyan azt az 1989-es változást követően sokan elképzelték. — A földművelésügyi minisztérium tavalyi év végi, illetve ez év eleji elemzéseit figyelembe véve állami gazdaságunk kidolgozott egy módosított privatizálási tervezetet, amelyet még április 19-én elküldtünk a minisztériumnak, valamint a Szlovák Földalapnak. Ennek a módosított tervezetnek a lényege nem változott, ismét nyomatékosítottuk, hogy a Szenei Állami Gazdaság a privatizálásba először is egészként menne. Idővel beszélhetnénk az egyes részlegek külön értékesítéséről, mindenekelőtt a termelés jellegét figyelembe véve. GabriSka mérnök a továbbiakban kifejtette, hogy április óta — főképpen a Szlovák Földalap utasítására — több kiegészítést eszközöltek a szóban forgó tervezetben. Igencsak aktív részesként könyvelték el a földalapot, amely mindenekelőtt az idén kezdett komolyabban foglalkozni az égető, oly sokakat érintő problémával. A privatizálási tervezet jelenleg további jóváhagyásokra vár. Először is a földművelésügyi minisztériumban, azt követően a privatizálási minisztériumban, végül pedig a Szlovák Földalapban... Külföldi tőke bevonásával A bonyolult folyamat beindulásának kezdetén Szencen is ügy vélekedtek, hogy az állami gazdaság privatizálásának legmegfelelőbb — és legeredményesebb — formája a nyilvános verseny lesz Csakhogy a nyár végén több megbeszélést folytattak a földművelésügyi és a privatizációs minisztériummal, valamint a földalap képviselőivel. Ezeken az összejöveteleken megállapították, hogy az állami gazdaságok átalakításának egyéb sikeres formái is léteznek. — Szó volt például az alkalmazotti részvények lehetőségéről. De elemeztük azt a lehetőséget is, hogy bérbe adjuk a gazdasági objektumokat, természetesen a földterülettel együtt. Ehhez a formához lényegesnek tartom megjegyezni, hogy a bérlők több — akár 20-30 — éven keresztül fizetnének az általunk szolgáltatott értékekért. Ez a módszer állítólag nagyon jól bevált többek között a Cseh Köztársaságban is, s szakmai körökben a privatizálás cseh formájának is nevezik. Szlovákiában azonban az utóbbi időben egyre kevesebbszer kerül szóba. Véleményem szerint gazdaságunk (Folytatás a 2. oldalon) ján Carnogursky (KDM): A miniszterelnök űr megsértette az alkotmányt, amikor feltétellel adta át javaslatát a köztársasági elnöknek: vagy elfogadja együtt a hat jelöltet, vagy mind a natot elutasítja. Az alkotmányban nincs szó olyan megoldásról, hogy a köztársasági elnöknek feltétellel javasoljanak valakit a kormány tagjává. A további dolog, hogy a kormány átalakítására tett javaslatban öt miniszterelnök-helyettes szerepel. Ebben a gazdasági helyzetben öt helyettes túlságosan sok, ráadásul a helyettesek nem tartoznak közvetlen felelősséggel egyetlen reszortért sem. Véleményünk szerint ez egyszerűen rossz kormányátalakítási javaslat. A kormányelnök privatizációs miniszternek javasolja Lexát, gazdasági miniszternek pedig Duckyt. Szerintünk Lexa úr nem megfelelő szakember erre a posztra, Ducky úr pedig miniszterhelyettes volt a kommunista kormányok idején, az ő képesítése tervgazdasági menedzser. Nem beszélve arról, hogy külföldön rossz jelzésnek foghatnák fel kinevezését. Milan Kha2ko (DSZ): A kormányelnök kifejezésmódja alkalmatlan. A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy a köztársasági elnököt ilyen stresszhelyzetbe hozza. Júniustól mostanáig szünet volt. Most pedig úgy állítja be a dolgot, hogy a köztársasági elnök döntésétől függ, lesz-e, vagy nem lesz stabilitás Szlovákiában. En támogatom őt abban, hogy ne engedjen az ilyen nyomásnak. Bugár Béla (MKDM): Az ilyen módszert egyértelműen zsarolásnak minősítjük. Dönteni természetesen a köztársasági elnöknek kell, de szerintünk úgy, hogy ő választja ki, kinek írja alá a kinevezését, kinek nem. Nem gondolom, hogy a kormányelnök javaslata az egyetlen lehetséges megoldás. Bizonyos időre megoldhatja a politikai válságot, de ha a lényeg csak az, hogy valakik posztokat szerezzenek, s erre utal az öt miniszterelnök-helyettes, akkor szerintem ennek a koalíciónak nem lesz hosszú élete. Peter Weiss (DBP): Itt most az a fontos, hogy melyik miniszteri széket ki foglalja el, hogyan osztoznak meg a hatalmon a koalíció tagjai, hogyan elégítik ki egyes politikusok személyi ambícióit. Sokkal inkább az lenne a fontos, hogy az új kormány képes lesz-e megfeleíően reagálni a nagyon bonyolult gazdasági és szociális helyzetre, kezdeményezni tudja-e a gazdasági hanyatlás megállítását és a nagyon komplikált külpolitikai feladatok megoldását. Kétségeink ebben a vonatkozásban nagyok. És még valamit. Ha a javaslat ebben a formában kerül jóváhagyásra, könnyen megtörténhet, hogy az adófizetőkre számítva nálunk lesz a legtöbb kormányelnök-helyettes nemcsak Európában, hanem a világon is. Ráadásul illetékességi bonyodalmak is keletkezhetnek egyes miniszterelnök-helyettesek és miniszterek, például az európai ügyekben (Folytatás a 2. oldalon) Olvasók versenye Újévi ajándékként kínáljuk lapunkrendszeres vásárlóinak, előfizetőinek és barátainak azokat a díjakat, amelyeket a MADÁCH-POSONIUM Kft. és néhány támogatónk adományozott szerkesztőségünknek. Nem nehezítjük meg a versenybe bekapcsolódó olvasóink dolgát különböző feladványokkal, tennivalójuk mindössze az, hogy a lapunkban egymás után megjelenő TÍZ számozott versenyszelvény közül összegyűjtsenek legalább NYOLCAT, s a más-más számú szelvényeket levelezőlapra (vagy levélre) felragasztva 1994. január 26-ig beküldjék címünkre: Szabad Újság, Michalská 9, 814 99 Bratislava 1. A nyeremények: 1. díj — 15 000 korona 2-30. díj — értékes, márkás (HELVETIA) órák, nyakékek, a világ számos országába exportáló galántai Szabó Souvenir ajándéktárgyai, népszerű magnókazetták, könyvcsomagok és más tárgyak. A nyertesek névsorát a Szabad Újság 1994. évi 5., február 2-án megjelenő számában közöljük. Ne feledjék, az 1. versenyszelvény jövő heti, 20. számunkban jelenik meg! Ne maradjanak szelvény nélkül! Kérjék, vásárolják, újságárusuknál már most biztosítsák lapunkat! Ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani! Hogyan tovább a privatizálásban? Koncepciók, szempontok, érvek és ellenvetések — az SZK Nemzeti Vagyonalapjának fokozatosan deformálódó küldetése, s az állandó politikai beavatkozások tevékenységébe, — az állam befolyásolási kísérletei a kereskedelmi bankok döntéseire. A fenti megállapítások jól jellemzik a privatizáció jelenlegi helyzetét, de az valójában az adott gazdasági körülmények (a privatizálandó állami vállalatok felhalmozódott adósságállománya, a pénzforrások, hitelek általános hiánya, a termelés szerkezeti átalakításának sürgőssége stb.), valamint a privatizálásra vonatkozó nézetek sokfélesége miatt még sokkal bonyolultabb. A kormány koncepciója A nagyprivatizáció első hullámát még a Szövetségi Gyűlés 92/1991, valamint az SZNT 253/1991 számú törvénye szabályozta. Az SZK kormánya 1992 szeptemberében új koncepciót fogadott el. Ez a koncepció a privatizáció folytatását a gazdasági átalakítás egyik alapvető feltételének tekintette. Előtérbe helyezte a folyamat áttekinthetőségének és versenyjellegének a követelményét, a hazai vállalkozói középréteg kialakításának támogatását, s ezzel összefüggésben kilátásba helyezte az állami vagyon kedvezményes áron és kisebb egységekben történő értékesítését. Elfogadhatónak tartotta az alkalmazotti részesedés különböző formáit is, a vagyonjegyes privatizációról azonban úgy vélekedett, hogy annak célszerűségét meg kell vizsgálni. Kiemelte, hogy a privatizációban fokozni kell a külföldi tőke részvételét. Az elmúlt év szeptembere óta a privatizáció bizonyos ismert és kevésbé ismert körülmények miatt (a jogi szabályozás hiányosságai, pénzügyi problémák, politikai érdekellentétek, személyi okok stb.) szinte teljesen megfeneklett. A kormány ezért újból napirendre tűzte a privatizációs folyamat „konkretizálását", lényegében a vonatkozó törvények módosítását. A módosító törvényjavaslat kidolgozását a kormány az SZK Nemzetivagyon-kezelési és Privatizációs Minisztériumára bízta. A törvényjavaslat alapanyagát képező dokumentumot „A további eljárás konkretizálása a privatizáció folyamatában" címen az augusztusi eperjesi szemináriumon vitatták meg, majd a kormány is tárgyalt róla szeptember 14-i ülésén. Most már csak az a kérdés, hogy a módosító törvényjavaslat mikor kerül az SZK Nemzeti Tanácsa elé. Hogyan és mennyiért? Az említett dokumentum a bevezetőben összegezi az első félévi tapasztalatokat. A privatizációs tervezetekben (a kormány koncepciójának megfelelően) az ún. standard privatizációs eljárások kerültek előtérbe. Ezek között az előre meghatározott félnek történő közvetlen eladás volt túlsúlyban, míg a nyilvános versenytárgyalásoknak csak kiegészítő szerep jutott. A kormány új koncepciója azért szorította háttérbe a vagyonjegyes privatizációt, mert abból nem származik új tőke sem a Nemzeti Vagyonalap gyarapításához — és ebből a költségvetési hiány fedezéséhez —, sem a szerkezeti átalakítás beruházási költségeinek fedezéséhez. Ám a közvetlen eladások és a versenytárgyalások esetében sem kedvezőbb a helyzet. Az érdeklődők többnyire a jelenlegi vállalati vezetők, akiknek lehet ugyan pénzkészletük, de ez többnyire kevés egy-egy komolyabb nagyüzem vagy üzemrész megvásárlásához. Az állami tulajdont értékesítő Nemzeti Vagyonalap ezért bizonyos feltételek mellett részletfizetésre köt szerződést. A szerződő félnek legtöbbször már az első részlet kifizetéséhez is bankkölcsönre van szüksége, ugyanakkor a bankok hitelforrásai szinte teljesen kimerültek. Az új tulajdonosnak a kölcsönt és a kamatokat a jövőben esedékes nyereségből kellene megtérítenie. Ez többnyire irreális elképzelés, hiszen az új tulajdonos a piacképes termelés feltételeit is csak további hitelek felvételével tudná kialakítani, amire a bankok jelenlegi helyzetében nagyon kevés esélye lehet. Arról nem is beszélve, hogy ez további terheket jelentene számára... Ilyen körülmények között a Nemzeti Vagyonalap kénytelen a megállapított árból engedni. (Folytatás a 4. oldalon)
