Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-13 / 15. szám

10 SZABAD ÚJSÁG 1993. október 13. Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint vagy korona? A vállalkozó ne váljon Amerikára! Anna Jostiaková egy teljes napot töltött a vásáron Magyamándor, a kis nógrádi falu be­került a megye, sőt egész Magyar­­ország történelmébe. Második alkalom­mal került ugyanis megrendezésre Ma­­gyamándoron az „Ipoly — közös magyar—szlovák útkeresés” mottó­val az a kiállítás és vásár, amely a helyi kezdeményezéseken alapuló regionális együttműködés egyik legszebb és mondhatjuk legjobb példája is. Magyar Nándor úrnak „Reméljük — írta Berényi Lajos, a Magyar Köztársaság külgazdasági mi­nisztériumának egyik helyettes államtit­kára a rendezvény kapcsán kiadott mű­sorfüzet Beköszöntőjében —, hogy a megfelelő adottságokkal rendelkező, egymással már jó és hasznos kapcsola­tokat ápoló, illetve e kapcsolatok kiala­kítására lehetőségeket kereső régiók szempontjából ez a rendezvény előrelé­pést hozhat a gazdaság és kereskede­lem területén az együttműködés fejlesztésében...” Az október első három napján tar­tott nemzetközi Magyamándori Ipoly — Palóc Regionális Kiállításnak és Vá­sárnak nagy figyelmet szentelt az ille­tékes magyar és szlovák tárcaminiszté­rium egyaránt. A rendezévnyt meg­tisztelte jelenlétével Anna Jostiaková, a Szlovák Köztársaság gazdasági mi­niszterhelyettese, valamint a magyar kormány képviseletében Berényi Lajos helyettes államtitkár is. A kiállítás, melynek fővédnöke nem kisebb személyiség, mint Kádár Béla miniszter, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának ve­zetője volt, s a védnökök, hivatalos tá­mogatók sorában mindkét ország nagy­­követsége és gazdasági minisztériuma is szerepelt, az NGKM Kereskedelmi Fejlesztési Alap támogatásával, Ma­gyamándor Önkormányzata rende­zésében, néhány valóban lelkes ma­gyarországi és szlovákiai vállalkozó, üz­letember időt és fáradságot (no és pénzt) sem kímélő hathatós segítségé­vel, a Budapesti Studio Nova Kiál­lításszervező és Kereskedelmi Kft. szervezése révén valósulhatott meg. Magyamándor fogalommá vált, hasznos és követésre méltó példa sok­sok ember szemében. Pedig hát ez idáig édeskevesén tudták még Magyar­­országon is, hogy „valahol Nógradban" létezik egy Magyamándor nevű, dom­bok védö-öleló karéjában meghúzódó, 1300 lelket számláló település. Jót mo­solygott (és talán bosszankodott is egy kicsit) Sándor István polgármester, amikor a közelmúltban a Budapestről, hivatalos fórumtól a községi hivatalnak szánt levelet „Magyar Nándor úrnak” címezték. Baráti üdvözlettel: Göncz Árpád Elsősorban és mindenek fölött éppen Sándor István érdeme, hogy a ren­dezvényre az idén újfent sor kerülhetett. A regionális kiállítás és vásár fő szerve­zője ugyanis éppen Magyamándor hi­ganymozgású, fiatalos lendülettel tevé­kenykedő polgármestere volt. Az ötlet­gazdát táviratban üdvözölte a Magyar Köztársaság elnöke is. „Remélem — olvasta a falu első em­bere az ország első emberének jókíván­ságait, sorait —, hogy e rendezvény is hozzájárulhat az olyan fontos magyar— szlovák kapcsolatok és a szubregionális együttműködés bővüléséhez, és ezen keresztül persze a válságsújtotta, mun­kanélküliséggel küszködő nógrádi tér­ség, benne az aprófalvak helyzetének javításához... Baráti üdvözlettel: Göncz Árpád: "Nos, szó, ami szó, nem min­dennap kap az ember ilyen levelet. — Az idén már rendkívül nagy az érdkelődés a rendezvény iránt — nyilat­kozta a polgármester —, és ehhez a ta­valyi siker is jelentősen hozzájárult. Már most elmondhatom, hogy jövőre ismét meg szeretnénk rendezni az akciót. Az üzletemberek találkozóját például azért szerveztük, hogy a személyes, emberi kapcsolatok is erősödjenek, mert ez so­kat jelenthet az üzleti és gazdasági kapcsolatok szempontjából is. Tavaly, az első Regionális Napok ke­retében, 40 magyar és 22 szlovákiai cég állította ki kínálatát, az idén viszont már ennél jóval magasabb volt az érdeklődés, az iskolában és a kultúrház előtti parkosított szabad területen, 767 négyzetméteren (melyből 570 négyzet­­méter belső terület volt) 98 vállalkozó és cégképviseló mutatkozott be, s várta a leendő partnereket és üzletfeleket. A 98 résztvevő 35 százaléka, vagyis 34 kiállító Szlovákiából érkezett. A kiállítás célja felől Sándor Istvánt kérdeztem: — Elsősorban segítséget akartunk nyújtani az észak-magyarországi, legfő­képpen a Nógrád megyei régió fejlődé­séhez, a miénkkel közel azonos problé­mákkal szembenéző szlovák gazdaság­gal a kereskedelmi kapcsolatok kialakí­tásához, további javításához, az alakul­gató kis- és középvállalkozások megerő­södéséhez, az átalakulás nehézségeivel küszködő két ország új vállalkozóinak piacra juttatásához. Az üzletemberek, vállalkozók találkozójának megszer­vezésével pedig a szlovákiai, illetve a magyarországi tőkebefektetések előse­gítéséhez akartunk hozzájárulni. Sándor István példája A kiállításon semmiféle tematikai meg­kötés nem volt, a rendezvény minden olyan vállalatot, vállalkozót felvállalt, amelynek, akinek célja a gazdasági kapcsolatok felvétele vagy a már meg­lévő, kialakult kapcsolatok erősítése, fejlesztése volt. Lényeges szerepet kaphatnak e re­gionális kapcsolatokban, állapította meg Berényi Lajos helyettes államtitkár a kiállítás megnyitáséikor elmondott be­szédében, az 1993. március elsejétől ideiglenesen életbe lépett Közép-euró­pai Szabadkereskedelmi Megállapodás által teremtett új feltételek is a szomszé­dos országok közti együttműködés el­mélyítésére. Nem fukarkodott az elismeréssel Anna Jostiaková gazdasági minisz­terhelyettes sem. Meggyőződésem, je­lentette ki, hogy a találkozó jelentősen hozzájárul® a régiókban, a határ, az Ipoly folyó mindkét oldalán élő és tevé­kenykedő vállalkozók kapcsolatainak további erősítéséhez, új vállalkozások alakulnak majd, ami a szlovák és a ma­gyar oldalon munkahelyek teremtését is elősegít(het)i. Szavaival teljes mértékben egyetér­tett Sándor István polgármester is. — A rendezvénnyel — szögezte le —, ne­vünk, falunk neve ismertté vált, már most több vállalkozó keresi fel közsé­günket, mint eddig. Erre persze égető szükségünk is van, mivel településün­kön is sok a munkanélküli, ezért ne­künk szinte létkérdés, hogy munkahe­lyet teremtő vállalkozókat csalogassunk Magyamándorba. El kell mondani, hogy Magyar­­országon éppen Nógrád megyében a legnagyobb (25 százalékos) a munka­­nélküliség, Magyamándor 1300 lakója közül október elsején 116 volt állásta­lan. A magyarországi vállalkozók zöme a megyéből érkezett, a szlovákiai résztve­vők között azonban akadt zsolnai, pozsonyi és kassai kiállító is. A polgár­­mester és lelkes kis szervező csapata végleg csatát nyert: a résztvevők minde­gyike győztesként hagyhatta el a békés ütközet színhelyét. — A kiállítás és vásár sikerét abban látom — összegezte tapasztalatait a rendezvény vége felé Sándor István —, hogy az érintett önkormányzatok lakos­sága, az intézmények, a hivatalok, a gazdasági egységek, a vállalkozók kö­zös ügyüknek tekintették kezdeménye­zésünket a határ mindkét oldalán. A ki­állítást és vásárt, ezt nem győzöm elégszer s eleget hangoztatni, a határ két oldalán élő magyarok és szlovákok vitték sikerre. Külön öröm még szá­momra, hogy a regionális találkozó ha­gyományteremtővé nőtte ki magát. Kedvenc mondásom, hogy „A kereske­delem barátságot, a barátság kereske­delmet szül”. Nem szabad szó nélkül hagyni, hogy az önálló Szlovák Köztársasággal első­ként éppen az Ipoly határfolyó köze­lében lévő Magyamándor önkormány­zata vállalkozott közös termékkínáló vásár és üzletember-találkozó szervezé­sére. Vass Miklós a szervező Sándor István Vass Miklóst bízta meg a kiállítás gyakorlati szervezésével. S meg kell hagyni, a menedzser remekül megállta a helyét, kiváló munkát vég­zett. — Vásározóknak, bóvliárusoknak, ócska csecsebecséket árusítóknak már tavaly sem adtunk helyet — magyarázta Vass Miklós nagy hévvel —, kijelentet­tük az önkormányzati ülésen, hogy nem akarunk a balassagyarmati „len­gyel piaccal” konkurálni, a mi vásárunk nem lesz bolhapiac... Vállalkozói kapcsolataink jóval eredményesebbek is lehetnének, számos szlovák—magyar vagy magyar—szlovák vegyes vállalat is alakulhatott volna régiónkban, ha nem rekednének meg egyes kezdeményezé­sek a hivatalok, a hivatalnokok packá­­zásai miatt. Egyesek nem a köz érde­keit és javát nézik, hanem pártérdekek alapján hozzák megmásíthatatlan „ítéle­teiket”. A találkozó második napján került sor az üzletemberek és vállalkozók kon­ferenciájára, amelyet Scharing Ta­más helyettes államtitkár, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselője nyitott meg. A központi témához — Regionális együttműködési lehetőségek a magyar—szlovák gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatokban —■ többen hoz­zászóltak. Az előadók között szerepelt Gémyi Gábor helyettes főosztályveze­tő, a Nemzetközi Kapcsolatok Minisz­tériumából, a gondolatait nem egyszer magyarul is összefoglaló Ladislav De­­rian, a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövetségéről, és Csendes János tanácsos, a Magyar Köztársaság pozso­nyi nagykövetségéről is. A rendezvényen külön hangsúlyt ka­pott a Közép-európai Szabadkereske­delmi Megállapodás által teremtett új feltételek hatása a szomszédos orszá­gok közötti együttműködés elmélyítésé­re. Csendes János szavaiból kiderült, hogy Magyarország a KGST-utódálla­­mok közül elsőként a Cseh és Szlovák Köztársasággal tért át a konvertibilis elszámolásra, s 1993 első hat hónapja alatt, a nemzeti gazdaságokban mutat­kozó gondok ellenére is a tavalyihoz hasonló eredményeket sikerült elérni. Szlovákia az ötödik-hatodik helyen szerepel Magyarország üzleti partnerei között, s a hagyományosan jó gazdasá­gi kapcsolatokat — a politikusok csatá­rozásait „figyelmen kívül hagyva" — to­vább kell erősíteni. S persze segíteni kell az új kisvállalatok keletkezését is, teret kell biztosítani számukra a gond­jaik megvitatására is. A határok mentén szervezett találko­zók nem tudják ugyan a forgalom nagy felfutását biztosítani, ám — bármilyen fellengzősen hangzik, hangozhat is — nagyban hozzájárulhatnak a régiókban élő emberek életének felvirágoztatásá­hoz. S maguk a vállalkozók határozzák, döntsék mindig el, milyen területeken tudnak leginkább segíteni. Ne csupán a piac legyen közös, hanem egymás árui­nak is legyen helye a piacon. A vállalkozók, üzletemberek beszél­tek napi gondjaikról is, majd kínálatai­kat, keresleteiket is előadták. Az „áru­csere” a közös ebédnél tovább folytató­dott. Huszár Károly rátermettsége — Az elképzelést — magyarázta Hus­zár Károly nagykürtösi vállalkozó, aki a vásár szlovákiai résztvevőinek a tájé­koztatását is magára vállalta —, hogy a térség gazdasági lehetőségeire irányít­suk a figyelmet, úgy hiszem, sikerült megvalósítani. Bárcsak minél többen tudatosítanák, hogy nekünk kell kézbe vennünk sorsunk irányítását, s nem vár­hatunk a sült galambra. Elégedett vagy­ok, mert az volt a célom, hogy minél több értelmes vállalkozót „hozzák el” Magyamándorra, s ismertessek össze egymással, s azt hiszem, a tervem teljes mértékben valóra is vált. Remélem, jö­vőre már minálunk, Nagykürtösön is si­kerül ilyen találkozót tető alá hoznunk. A kürtösi polgármester mindenesetre felkarolta az ötletemet... Huszár Károlynak nagy érdeme van abban, hogy a vásáron végül is 34 kiál­lító vett részt Szlovákiából: — Ami Magyamándorban zajlott, csak csepp a tengerben, de szükség van az ilyen jellegű rendezvényekre is. Sok vállalkozó a kooperációra épülő tevé­kenységét igyekezett bemutatni. Fénye­sen bebizonyosodott, hogy a két állam közötti együttműködés és a regionális kapcsolatoK fejlesztése nélkül elképzel­hetetlen a gazdasági elóbbrelépés is. S, hogy minden látogató, kicsi és nagy, fiatal és idősebb egyaránt jól érezze magát, s kellemesen szórakoz­zon, volt kerékpárverseny, középkori lovagtoma, kispályás focitoma, bemu­tatkoztak szlovákiai és magyarországi (magyar és szlovák) hagyományőrző csoportok, dalkörök is, de láthattunk BMX-bemutatót, divatbemutatókat is. S többek között tapsolhattunk a népszerű énekesnőnek, Csepregi Évának is. ZOLCZER LÁSZLÓ A következő szám tartalmából I Sej, a búcsúban... avagy „hintában” a körhin­­tások A riport a vándoréletet élő kör­­hintások mindennapját mutatja be. A Valasek család arról be­szél, hogy milyen érzés egész évben vakációzni, meg hogy mennyit ér ma a négy korona Szlovákiában. ■ „Az ember testből, lélek­ből és szellemből áll... A dr. Rados György termé­szetgyógyásszal készült interjú­ban a szakember arról szól, mi­ként nem választhatók el a test betegségei a lélektől, és hogyan tervezzük meg a halálunkat. I A vendég: Lázár Ervin Az ismert és méltán népszerű író a mesés világról vall, ame­lyik körülveszi — mint leg­többször, ezúttal is gyerekek­nek és felnőtteknek egyaránt. ■ ÚT AZ ISMERETLENBE! A nagy játék véget ért. S hogy kik lettek a szerencsés nyertesek? A listát — persze helyes meg­fejtéseket is — ezúttal közöljük. ■ Ki lesz „Az év párja” az Új Nő-ben? Elindult az új játék, amely az Ön szavazatára is számít. A bemu­tatkozó fiatal párok öntől várják karácsonyra a babakelengyét. Keresse az ÚJ NŐ-t az újságárusoknál! Volt kiállítóstandja az Ipolynyéki Mezőgazdasági Szövetkezetnek is A vállalkozó-találkozón a legtöbb szlovákiai és magyarországi felszólaló ma­gyarul és szlovákul is elmondta mondanivalóját (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom