Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-13 / 15. szám

1993. október 13 SZABAD ÚJSÁG 5 Nem mindennapi vállalkozás Dunaszerdahelyen A csodaautó életet ment Minden gyermekkel érdemes fog­lalkozni! Szomorú, hogy a men­tálisan sérülteket még mindig a nem nevelhetők közé sorolják. Egyesek a legszívesebben még ma is az egész­ségesektől különzárva, intézetekbe he­lyeznék őket, mint ahogyan ezt az el­múlt évtizedekben megszokták. Nem értik meg, hogy gyermekeink otthoni gondozását nem azért a csekély családi pótlékért, illetve egyéb juttatásokért tesszük — mondta, felháborodottan a pozsonyi Helena Abelová, aki egye­dül neveli tizenöt éves sérült fiát, és an­nak születése óta már számtalanszor kellett felvennie a harcot éppen azon intézményekkel, melyeket egyébként a hasonló sorsú gyermekek és szüleik megsegítésére hoztak létre. Helena nem hagyta annyiban, ahogy a nagy­­szombati Blazena Litvová és Anna Rajnáková testvérek sem. Közülük az egyiknek édesgyermeke, másiknak pe­dig fogadott fia szorul egy életen át tar­tó gondozásra. Nem szeretik, ha szel­lemileg visszamaradottakként beszélnek gyermekeikről. Nagy-Britanniában, Fran­ciaországban, Németországban és má­sutt is a „másmilyen befogadóképesség­gel rendelkezők" kifejezést használják, ha róluk beszélnek. A szülők egy idő után rájöttek arra, hogy kénytelenek a hason­ló sorsú gyermekekkel és szülőkkel ösz­­szefogva helyi klubokat alapítani, és ke­zükbe venni e kis betegek sorsát. Végül 1980-ban létrehozták és tíz éven át ön­kéntes szervezési munkát vállaló szülők se­gítségével működtették a Mentális Sé­rültek Szlovákiai Szövetségét. Három évvel ezelőtt a szövetség végre elnyerte jogi szubjektivitását, és ekkor már 1500 tagot számlált, valamint 27 jól működő alapszervezetet országszerte. Mária éustáková a szövetség elnökének he­lyét ez év májusában a bártfai dr. Anton Blajsko vette át, aki a szülők segítségé­vel a szövetség újraformálását tervezi. Ehhez persze elsősorban pénzre van szükségük. A sérültek és családjaik szö­vetsége az Európa Közösség által létre­hozott PHARE-program, illetve a német­­országi Lebenshilfe támogatását élvezi — tőlük az 1993-as évre 127 ezer ECU-t kaptak. A pénz jó helyre került: Rajec­­ben a mentálisan sérült gyermekek integ­rálódását elősegítő óvodát hoztak létre egészséges és beteg gyermekek számára. Bártfán, ahol összesen 136 sérült gyer­meket nevelő családot tartanak számon, negyven súlyosabb esethez orvosok, lo­gopédusok és pszichológus szakemberek látogatnak el rendszeresen, hogy a szü­lők közreműködésével foglalkozzanak a gyermekkel. Hasonló szolgáltatást bizto­sítottak Pozsonyban a ligetfalusi beteg gyermekek és családtagjaik számára. A fővárosban jelentős eredményeket értek el Karol Matulay orvosprofesszor diagnosztikai intézetében is. Dr. Matu­lay és Viera Záhorcová a Mentális Sérültek Szlovákiai Szövetségének el­nökségi tagjai. A szakvélemények szerint minél korábban észlelik a gyermek men­tális sérülését, annál hatékonyabban tud­nak rajta segíteni. A gyermek családon belüli nevelését javasolják, mivel a szeret­tei körében nevelkedett sérült gyermek többféle emberrel ismerkedik meg, sok­féle élmény és hatás éri, megtanul rájuk többféle módon reagálni. Nem utolsósor­ban pedig egy család harmonikus min­dennapjait élvezheti. Azok a szülök, akik mentális sérülése ellenére vállalják gyer­mekük felnevelését, a legapróbb előme­netelnek, fejlődésnek mondható ered­ményt is óriási sikerként könyvelik el. Csakhogy ezeknek a szülőknek sokszor az is eszükbe jut, mi lesz, ha ők már nem élnek?! A gyermek intézetbe kerül, és nemcsak a szeretett ember, hanem otthonának elvesztése is komoly lelki válságba sodorhatja. Az intézetben egyetlen egyénre sem tudnak odafigyel­ni. Aki mentálisan sérült, arról kimond­ják, hogy döntésképtelen, a törvényes rendelkezés jogát is megvonják tőle. Kiskorúsítják. Próbáljuk figyelemmel kísérni egy mentálisan sérült életét! Az édesanyát első ízben az egészségügyi intézmény­ben értesítik gyermeke „nevelhetetlen­­ségéről". Kétségbe esik, hiszen nem ar­ról kap tájékoztatást, hogy kihez, hová forduljon segítségért, hanem csupán közük vele: gyermeke egy életen át tar­tó gondozásra szorul. Később a gyer­mek „nevelhetetlenségét" a speciális is­kolában mondják ki. Ezekbe az iskolák­ba sokszor azok a gyerekek kerülnek, akik rossz szociális, illetve családi felté­telek miatt a normális alapiskolában nem tudják megfelelő módon követni az előírt tananyagot. A speciáüs iskolá­ban viszont átlagosan jobbak azon mentáüsan sérült gyerekeknél, akik va­lóban külön foglalkozásra, segítségre vannak utalva. A beteg gyermek nem teljesíti a speciáüs iskolában megköve­telt előmeneteü feltételeket, ezért elta­nácsolják. Közben senkit sem érdekel, hogy bár nem tud olvasni, számolni, de kitűnő a zenei hallása, a kézügyessége. Az ilyen örök gyermekségre ítélt gyermek a szüleire van utalva. És mi lesz, ha ők már nem tudnak róla gon­doskodni? Ismerve a jelenlegi lakáshely­zetet, nem reménykedhet abban, hogy speciális, ám külön lakása lesz, esetleg hasonló egészségügyi gondokkal küszködő társaival együtt önálló életet élhet. Bár ez már sok országban termé­szetes. A mentáüsan sérültek nemcsak saját otthont teremtenek maguknak, ha­nem megfelelő felkészítést követően ál­lattenyésztéssel és kertészkedéssel is fog­lalkoznak. A Brüsszelben székelő, mentá­üsan sérültek érdekeit védelmező nem­zetközi üga a világ valamennyi or­szágában a mentáüsan sérültek emberi jogainak betartását, illetve a betegek tár­sadalmi feltételeinek megteremtését szor­galmazza. A sérült emberek anyagi, illetve tárgyi jellegű támogatása Szlovákiában is biztosított, bár sokan ma sem ismerik jogai­kat és nem tudják, kihez forduljanak. A szociáüs gondoskodásról szóló 151/1988-as rendeletet 1992. 6. 1-jé­­vel a 259/1992-es előírással módosítot­ták. Ennek értelmében az egész­ségkárosultak — köztük a hosszan tartó gondozást igénylő gyermekek — szülei, gondozói az 1200 korona családi pótlé­kon kívül 10 000 koronáig anyagi, illetve 5000 koronáig tárgyi juttatásra jogo­sultak. Az ilyen jellegű segítséget a közsé­gi, illetve városi hivatalokban kérhetik. A súlyosan egészségkárosultak ezenkívül egyéb juttatásra is jogosultak: segéd­eszközök vásárlására anyagi támogatást kaphatnak. A körzeti, illetve járási hivata­lok a lakás-, iüetve családi ház átépítését is támogathatják 80 ezer koronáig. A motoros jármű vásárlását, iüetve rendel­tetésének megfelelő átalakítását az egészségkárosultak II., illetve Hl. súlyos­sági fokozataiban kaphatják meg. Azok a szülők, akiknek gyermekei állandó gondozásra szorulnak, és hétéves koruk után az intézet helyett a családon belül vállalják a gondozásukat, az egyedüli bevéteÜ forrást képező nyugdíjnak meg­felelő összegre jogosultak. A célszerű juttatásokról pedig tudni kell, hogy azokra az egészségkárosult anyagi hely­zetétől függetlenül igényt tarthatnak. SZÁZ ILDIKÓ Kétszer ad, aki gyorsan ad — mondja a népi bölcsesség. Talán így lehetne jelle­mezni a Slovakia Mentőszolgálatot is, amelynek egyre több új központja van országszerte. A humánus kezdeménye­zéshez nemrég Dunaszerdahely is csat­lakozott. Vezetőjével, Kántor Olivér­rel a szervezet tevékenységéről beszél­gettünk. — Hogyan jött létre városukban a mentőszolgálat, és milyen hatás­körben működik? — Maga a Slovakia Mentőszolgálat már 1990-ben megalakult, Jozef Stu­­denicnek köszönhetően Pozsonyban. Utána évről évre többen kapcsolódtak a mozgalomhoz, úgyhogy pillanatnyilag már harminc ilyen állomás működik. A miénk itt, Dunaszerdahelyen 1993 feb­ruárjában jött létre azzal a céüal, hogy balesetek során gyorsan és szakszerűen tudjunk segíteni. Működési területünk az egész járás, annak bármely pontjára igen gyorsan el tudunk jutni és segíteni. — Miben áll az Önök tevékeny­ségének lényege, hogyan tudnak segíteni, ha baj van? — Elsősorban az emberi életet mentjük. A gyakorlatban ez úgy néz ki, Az emberi rosszakaratnak és go­noszságnak valóban nincsenek határai. Arról, hogy ötven, netalán száz koroná­ért is képesek félholtra verni egy em­bert, manapság gyakran értesülünk. Sajnos, Besztercebányán a közelmúlt­ban egy rokkant gyermek tolókocsiját lopták el — nem tudni milyen céllal —, pedig még a korlátoltabb gondolkodá­súak is tudhatják, hogy e segédeszköz nélkül a beteg mozgásképtelenné, tel­jesen elszigeteltté válik! Az említett vá­ros lakosai összefogtak, pénzt gyűjtöt­tek, hogy új tolókocsit vásárolhassa­nak a gyermeknek. Sajnos, effajta lo­pásokról más egészségkárosultak is beszámolhatnának, hiszen tűntek már el mankók, botok és különféle értéke­sebb műszaki segédeszközök is. Sze­rencsére, egyre többen vannak azok is, akik segíteni szeretnének az egész­ségkárosultakon. Az Egészségkárosultak Humanitárius Alapítványa ez év augusztus 6-án létre­hozta a Jótékonysági Alapot. Az erre befolyt összegből azokat a gyerme­keket, felnőtteket, illetve idős embere­ket akarják megsegíteni, akik a jelen­legi gazdasági körülmények között be­tegségük miatt súlyos anyagi gondok­kal küzdenek. Ludovít Zvara, a hu­manitárius alapítvány elnöke a követke­zőket mondta el a Jótékonysági Alap­ról, illetve annak célszerű felhasználásá­ról: hogy a balesetkor, ha hívást kapunk, kocsinkkal azonnal indulunk a hely­színre, ahol addig, míg a rendőrség és a mentők meg nem érkeznek, ellát­juk a legfontosabb teendőket. Tehát elsősegélyt nyújtunk, biztosítjuk a zavartalan közlekedést, hogy egyik balesetet ne kövesse másik. Szükség esetén autót mentünk, azaz elvontat­juk a szétroncsolt autókat, de a tűzol­tást is elvégezzük. Szoros kapcsolat­ban állunk a mentőkkel és a rendőr­séggel. A 154-es, illetve a 226 91-es telefonszámon éjjel-nappal hívhatók vagyunk. — Az udvarukban egy különle­ges személygépkocsi parkol. Mon­dana valamit erről a csodaautóról? — Ez egy speciáüs Tatra 623-as, amely az elsősegélynyújtó eszközökön kívül tűzoltóberendezést és egy különle­ges vágószerszámot is tartalmaz, ennek segítségével súlyos balesetek során az összeroncsolódott autóból is ki lehet menteni a sérültet. Ha már az autóról beszélünk, akkor megemlíteném, hogy szervezetünknek van egy speciáüs heli­koptere is, amely a lehető leggyor­sabban szállítja az életveszélyes állapot­— Amit mi teszünk, azt egykor kol­dulásnak hívták. Most a segélykérések­re reagáló adakozókat „szponzorok­nak” nevezik, és mi a segítséget kérők közé tartozunk. Azok figyelmét kérjük, akik akarnak és tudnak is segíteni. A mi segítségnyújtásunk elsősorban a gyógyszeres, illetve műszaki berendezé­sekkel és segédeszközökkel történő el­látásra fog irányulni. Ezenkívül biztosí­tani szeretnénk a rehabilitációs keze­léseket azok számára, akiknek csaknem megfizethetetlenek a fürdőhelyi szolgál­tatások. Az országban már számos alapítvány létezik. A Jótékonysági Alap bemutat­kozásakor meglepetten fogadtuk az ala­pítvány, illetve az alap létrehozóinak sokrétű elképzeléseit. Mert valamiben mégis más ez a humanitárius alapít­vány: a Szlovák Mezőgazdasági Bank állandó támogatását élvezi. A bank igazgatónője, Zdenka Stignerová elmondta, az alap elindításakor ötven­ezer koronát, karácsonyi ajándékként ugyancsak ötvenezret szánnak az alap­ra, és egyéb kedvezményekkel is szol­gál majd a bank az egész­ségkárosultaknak. Arról, hogy a pénz, illetve a tárgyi segítség kit illessen meg, az alapítvány létrehozói minden esetben ki fogják kérni az illetékes mi­nisztérium szakembereinek véleményét is. Amint azt az alapítvány elnökétől megtudtuk, az egészségügyi miniszter ba került személyt a már előre megbe­szélt kórházba. Ez a heükopter már sok életet mentett meg. — Az elmondottak alapján munkájuk nagy pontosságot és odafigyelést kíván. Hogyan lehet ezt a magas színvonalat biztosí­tani? — Nos, talán jó, ha elmondom, hogy az egyes központok vezetői és maga Studenic úr is egykori vagy mai autóversenyzők, akik tudják, mit jelent egy baleset. Tíztagú, kizárólag férfiak­ból álló csapatunk van. Sofőrjeink spe­ciáüs kiképzést kaptak, amire feltétle­nül szükség van. Hiszen valósággal száguldanak a balesetek helyszínére, nemigen néznek a sebességmérőre. Ugyanúgy szirénázunk és fényjelzünk, mint a mentőautók, ennek ellenére az autósok nem mindig viselkednek úgy, ahogyan kellene. A múltkor például egy esti balesetnél annak ellenére, hogy mindent kivilágítottunk, az úttest csillo­gott, mint a karácsonyfa, akadt autós, aki mindezt semmibe véve keresztül­ment az úton. Bizony volna még mit tanulniuk az autósoknak. A balesetek helyszínére általában mi érünk oda leg­előbb, csak utánunk jön a gyorsmentő és a rendőrkocsi. Szomorú, de járá­sunkban sok a baleset. Legtöbbször az alkohol és a gyorshajtás az okozójuk. — A Slovakia Mentőszolgálat humánus szervezet, tehát állami dotációt kap. Gondolom, ez nem elég az összes költség fedezésé­re. — Valóban állami támogatást ka­punk. Ezenkívül a város is támogat ben­nünket anyagilag, és szponzorok is se­gítenek. Nem ártana, ha több magán­­vállalkozó is segítene, de sajnos amió­ta nem vonhatják le az adományozott pénzösszeget az adóalapjukból, inkább nem is adakoznak. Mi a kis adományt is megbecsüljük, hiszen sok kicsi sokra megy. Jövőre a mentőszolgálat 150 korona értékű kártyákat ad ki, melyek tulajdonosai különböző kedvezmé­nyekben részesülnek majd. Azok számára, akik segíteni szeret­nének ennek a mentőszolgálatnak, közöljük a számlaszámot: 754 - 056/1200 SLPO, Dun. Streda. VIDA JÚLIA biztosította őket támogatásáról. Tehát amennyiben a segítségre leginkább rá­szoruló egészségkárosultak, esetleg va­lamely intézmény támogatásáról kell dönteni, az említett minisztérium javas­latára is kíváncsiak lesznek. Amennyi­ben az egészségkárosult tanulók integ­rációját elősegítő anyagi segítségnyúj­tásról lesz szó, az alapítvány az okta­tásügyi minisztérium tanácsát fogja kérni. Ezzel akarják a Jótékonysági Alap létrehozói biztosítani, hogy a pénz a legmegfelelőbb helyre kerül­jön. — Ha az államkasszából nem jut annyi pénz az egészségkárosultaknak, amennyire szükségük lenne, segítsenek azok, akik ezt megtehetik — fogal­mazta meg L. Zvara a humanitárius ala­pítvány érteimét. Az 1992. április 28-án életbe lépett 286/1992-es törvény lehetővé teszi a jogi és természetes személyek adako­zását is. A Szlovák Mezőgazdasági Bank 1046-157-016/1200-as szám­laszámán egyszeri húszkoronás támo­gatással bárki gyarapíthatja a Jóté­konysági Alapot. Aki megteheti, a havi fizetéséből rendszeresen levonhat e célra egy kívánt összeget. „Itt élnek velünk. Sokoldalú egészségesebb életre vágynak. Szükségük van a segítségünk­re" — hirdeti a humanitárius alap, és bízik az adományozók nagylelkűségé­ben. A szülők megelégelték a tétlenséget A mentálisan sérült gyermekekért így mentünk mi! A mentőszolgálat tagja bevetéskor A Szlovák Mezőgazdasági Bank százezres ajándéka Jótékonysági Alap - egészségkárosultaknak-száz*

Next

/
Oldalképek
Tartalom