Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-06 / 14. szám
KOZELETIES 1993. október 6. I. évfolyam Ara 5 korona TELE MAGAZIN A birodalom (más kezével) visszavág (3) A magyar kisebbség zömének elvárásai nyilvánvalóak (4) A csecsemők második születése (5) Visszaköszönt a sóslepényes korszak? (6) „Többszörös becsapottak vagyunk!” (7) Tetemrehívás (11) A kassai Thália kulisszái mögött (12) Vértanúkra emlékezünk (13) Pop-rock bazár (15) Huszonhat közgazdászhallgatóval indult Rendkívüli állapot Oroszországban Egyetem Királyhelmecen A Petőfi Sándor Művelődési Központban új, ősi címer és zászlódísz alatt, neves hazai és külföldi személyiségek, valamint a város polgárainak jelenlétében került sor a Királyhelmeci Városi Egyetem és a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Tagozatának ünnepélyes megnyitására. A Királyhelmec, a Bodrogköz és egész Dél-Szlovákia magyarságának életében és történelmében új korszakot jelentő eseményen többek között részt vett Magyarországról Entz Géza. címzetes államtitkár; Szabó Tibor, a Határontúli Magyarok Hivatalának főtanácsosa; Veres József, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettese; Lehr György, a Máltai Szeretetszolgálat Határontúli Szervezetének elnöke; Nátafalussy Lajos, a Rákóczi Szövetség küldötte; Boros Jenő, Magyarország pozsonyi nagykövete, továbbá Dobos László, Bartha Pál és Köteles László parlamenti képviselők. valamint jelen voltak még a hazai és külföldi politikai mozgalmak, pártok, társadalmi, kulturális és pedagógusszervezetek, egyházak vezetői vagy képviselői. Gál Sándor „Könyörgés” című versének elhangzása után, az egyetemavató és tanévnyitó rendezvényen elsőként Pásztor István, a város polgármestere mondott ünnepi beszédet. „A felvidéki magyarság keleti szigetének eme bástyája új lehetőséget kínál mindazok számára, akik anyanyelvükön, magyarul szeretnék gyarapítani tudásukat” — hangsúlyozta, majd a városi egyetem alapításának előzményeiről szólva kifejtette: „A rendszerváltás óta eltelt négy esztendő alatt nem változott a hatalom politikája a kisebbségben lévő nemzeti közösségek iskolaügyében, az előző rendszer elképzeléseihez képest. A néhány magyar képviselőnek az 1990-ben a Szövetségi Gyűléshez benyújtott — egy önálló magyar felsőoktatási intézmény alapítását indítványozó — törvényjavaslatát a parlamenti bizottságok elutasították. Ugyanakkor a jelenlegi szlovák kormány is ádázul ellenszegül minden ilyen kezdeményezésnek. Sőt, ahogy azt napjainkban is tapasztaljuk, fondorlatos módon, az érvényesülés hamis ígéreteivel próbálja elsorvasztani a már meglévő magyar anyanyelvű alapfokú oktatást is. Megjegyzendő — folytatta —, hogy ez a régió, kedvezőtlen földrajzi fekvése és az itt élők válságos helyzete ellenére sem tartozik a kiemelten támogatott körzetek sorába. Ráadásul a kormány jelenlegi kilátástalan gazdaságpolitikáját figyelembe véve, a legkisebb javulást sem várhatjuk. Tudatosítva mindezt és számba véve az élet puszta realitásait, rádöbbenünk, hogy rajtunk senki sem segíthet, csak mi magunk. A városatyák megértették, hogy az eddigiektől eltérő és újszerű küldetésnek kell eleget tenniük. Hiszen csak a gazdaságban megerősödött, műveltségben előrehaladott nemzetrész nőhet fel társnemzetté, s teheti jelképessé az egyesülés gondolatával áthatott Európában az egyre ellentmondásosabbá váló határokat, és válhat sorsának alakítójává. Vállaltuk — folytatta tovább a gondolatmenetet —■, hogy a Bodrogközben élő mintegy 40 ezres magyar közösség szellemi központja leszünk. Tudjuk: szellemi környezet csak ott létezhet, ahol a humánumnak és a tudománynak fészke van... S íme, most, e szellemi központnak a lehető legerősebb és legnagyobb hatóerejű intézményét avatjuk. A Városi Egyetem, a fiataljaink számára alternatív lehetőséget kell hogy jelentsen a nagyvárosokba történő elvándorlások ellen, biztosítván ezzel a szürkeállomány megtartását. A Kárpátok Eurorégiót túlnőve olyan páldaértékű intézménnyé válhat egyetemünk, ahol együtt tanulhatnak majdan a kárpátaljai, az erdélyi és szlovákiai ukrán, magyar, szlovák hallgatók, elsajátítván egymás nyelvét is.” Végezetül a polgármester annak a nem titkolt óhajuknak is hangot adott, miszerint remélik, hogy a városi egyetem mihamarabb önálló, életképes intézménnyé válhat. Ezt követően Veres József rektorhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket, s tanárkollégái nevében is szólva kijelentette, hogy valamennyien küldetéstudattal vállalták a KVE-nek nyújtott és adandó szakmai segítséget. Majd tartalmas előadást tartott „az átmenet gazdaságpolitikájának néhány problémájáról”. Tőle Entz Géza vette át a szót, aki hangsúlyozta, amikor egy új világról és egy esült Európáról beszélünk, akkor rendkívüli jelentőségük van — különösen ebben a kelet-európai térségben — az ilyen polgári kezdeményezéseknek, mert ez a szellemiség felel meg leginkább annak az elérendő piacgazdasagi koncepciónak, amelyhez az itt oktatandó speciális ismeretekre is szükség van. „Béke, együttműködés, stabilitás csak akkor lesz térségünkben, ha ezek a kapcsolatok szabadon építhetőkké válnak, s a határok is csak ezáltal vál(hat)nak igazán átjárhatókká. A modern piacazdaságot építő, pluralisztikus szaad államban a politika és a kormányok feladata, hogy ezeket a kezdeményezéseket elősegítsék — zárta mondandóját az államtitkár. (Folytatás a 2. oldalon) Véresre fordult a válság Vasárnap, az oroszországi válság 13. napján vasrudakkal, botokkal felszerelt tízezres tömeg támadta meg a parlament épületét, az ún. fehér házat blokád alatt tartó rendőrkordont. A rendőrláncot áttörték, több rendőrt meglincseltek, és kettejüket megölték. A parlament erkélyéről Ruckoj a behatoló tömeghez beszédet intézett, Haszbulatov parlamenti elnökkel együtt arra szólították fel híveiket, hogy foglalják el a moszkvai városházát és az osztankinói televíziós központot. A városházát (a volt KGST-palotát) a parlament hívei vasárnap 14 óra 20 perckor elfoglalták. Tóthpál Gyula felvétele Itt négy belügyi katona esett el, géppisztolyokkal lőttek rájuk. A belügyi katonáktól Ruckoj hívei kb. húsz páncélozott jármüvet és teherautót zsákmányoltak, amelyekkel Osztankino felé vonultak. Itt felrobbantották a kaput, és behatoltak a TV-központba. Osztankinóban voltak a legnagyobb áldozatok, kb. húszán haltak meg, és 150-en megsebesültek. A belügyi alakulatok éjszaka visszafoglalták az épületet. Hétfőre virradóra megérkezett Moszkvába a tamani hadosztály, a belügyi alakulatok (OMON) csapatai és a harci helikopterek, valamint egy deszant alakulat. A haderő páncélozott járművekkel és harckocsikkal bekerítette a parlament épületét, és az első kommandósok behatoltak az épületbe. Hétfő reggel két emeletet foglaltak el. a Ruckoj-féle vezetés állítólag a föld alatti óvóhelyre vonult. A városházáért is folytatódott a harc. A hadsereg megszállta Moszkva jelentős épületeit. Jelcin elnök hétfő reggel televíziós beszédet mondott. Nénány órával korábban egy hétre az egész országban szükségállapotot hirdetett, és gyülekezési tilalmat vezetett be. Jelcin beszédében bűnözőnek nevezte azokat, akik a véres uralmat akarják viszszaállítani az országban. Kijelentette, a fegyveres összecsapásra a lázadók már korábban felkészültek. A lázadás vezetői azt remélték, hogy a hadsereg tétlenül szemléli majd garázdálkodásukat. Szavai szerint nem bocsátható meg, hogy parancsot adtak fegyvertelen emberek megtámadására. A főügyészségnek ki kell vizsgálnia ezt a bűncselekményt. Az elnök felszólította a régiók vezetőit, ne engedjék meg a harcok kirobbanását, mert elég volt a vérontásból. (Folytatás a 3. oldalon) Már jövőre korona-forint elszámolás a kereskedelemben is? Berényi Lajos helyettes államtitkárral a szlovák—magyar gazdasági kapcsolatokról Szeptember végén személycsere történt Magyarország pozsonyi nagykövetségének kereskedelmi tanácsosi posztján. A távozó Németh Ferenc helyét Csendes János foglalta el. A tiszteletükre adott fogadáson jelen volt Berényi Lajos, az MK Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának helyettes államtitkára is, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. □ Az ellenzék némely képviselője szerint a magyar gazdaság az öszszeomlás küszöbén áll, viszont a kormánypártiak jelentős eredményekről beszélnek a privatizálásban a külföldi tőke beáramlásában és az exportképesség növekedésében. Ön milyennek tartja a magyar gazdasági helyzetet? — Jelentős sikereink vannak a piacgazdaságra való áttérésben, de ugyanakkor nagyon sok a gond is. Néhányat kiemelnék. Az eredmények közül az első: a privatizáció egészében véve számottevő előrehaladást mutat. A privát szektor aránya a nemzeti össztermék létrehozásában az év végére meghaladja az 50 százalékot. Most 45 százalék körül van. Ezt nagy eredménynek tartom, és meggyőződésem, hogy a privát szektor arányának növekedése élénkülést hoz a gazdaságban. A másik: a nemzetközi recesszió ellenére folytatódik a külföldi tőke beáramlása Magyarországra. Jelenléte a közép-európai országok közül még mindig Magyarországon a legjelentősebb, értéke öt és fél milliárd dollár körül van. Ebben az évben is másfél milliárd dollár beáramlásával számolunk, ami azt jelenti, hogy a tavalyi szinten lesz, amely rekord volt. A harmadik: a lakosság megtakarításai mind devizában, mind forintban továbbra is jelentősek és növekszenek. Ez mindig fokmérő, és azt mutatja, hogy az állampolgárok bizalommal vannak a kormány gazdaságpolitikája iránt. A negyedik: megállt az ipari termelés visszaesése, sőt az év első hét hónapjában 2,5 százalékkal növekedett a tavalyi év hasonló időszakához képest. Hosszú idő óta most volt növekedés először. Az ötödik: Magyarország az elmúlt kéthárom évben sikeres piacváltást hajtott végre. A magyar export 70 százaléka most a fejlett ipari országokba, 20-25 százaléka a volt szocialista és 5-6 százaléka a fejlődő országokba irányul. A 80-as években a KGST-részarány több mint 50 százalék volt. A Szovjetunió megszűnése és az utódállamok drámai fizetésképtelensége sok vállalatot nehéz helyzetbe hozott, akárcsak Szlovákiában vagy Csehországban, de a piacváltással viszonylag hamar sikerült enyhítenünk a gondokon. Igaz, a nemzetközi recesszió és megszorítások miatt exportunk a tavalyi rekordszinthez képest visszaesett, de ezt átmeneti jelenségnek tartom. □ Nagyobb gondjaik közül talán első helyen említi a munkanélküliséget... — Valóban. Aránya jelenleg 12- 13 százalék, hasonló, mint Szlovákiában. Egyelőre stagnál, tehát nem növekszik. Látványos javulásra azonban nem számíthatunk. A felszámolásra került vállalatok kiesését a privatizáció csak részben tudta ellensúlyozni. További nagy gondunk az infláció. ’91-ben 35, tavaly 25 százalékos volt, idén remélhetőleg 22-23 százalék között marad. A környező országok többségében sokkal magasabb, néhol három számjegyű, de a magyar polgárt, főleg a nyugdíjasokat és a kis jövedelmű rétegeket ez nem vigasztalja. Az infláció mindig életszínvonal-csökkenéssel jár. Beszélnem kell arról is, hogy a költségvetés hiánya tavaly is és már az idén is nagyobb volt a feltételezettnél. Idén valószínűleg meghaladja a 200 milliárdot. □ Leginkább milyen okokra vezethető vissza a hiány? — Én úgy szoktam mondani, hogy a bevételi oldal már az új piaci viszonyok alapján működik, a kiadási oldal pedig még nem. A bevételek kisebbek a tervezettnél, hiszen a veszteséges vagy csődfelszámolás alatt álló vállalatok nem fizetnek nyereségadót. Az adófizetési morál egyébként is gyenge, hasonlóképpen a vámfizetésé. Most a szigorúbb intézkedésektől várunk bizonyos fokú javulást. A kiadási oldal úgy működik, mint régen, vagyis a szociális, kulturális, oktatási és államigazgatási célokra szánt eszközöket tervszerűen felhasználják, s bár igyekszünk szigorúan takarékoskodni, ha kevés a bevétel, hiány keletkezik. Szólnom kell a gondok között arról is, hogy a most már második-harmadik éve tartó aszály, bizonyos strukturális és fejlesztési problémák, valamint a (Folytatás a 6. oldalon)