Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-01 / 9. szám
8 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 1. ZP % sz. Arak a csillagos égig? Előzetes a családi költségvetés hústételének kiszámításához X Az elmúlt hetekben közélelmezésünket meghatározó szokatlan és nyugtalanító adatok láttak mapvilágot. A kellemetlen hírek sorozata a meglepően alacsony gabonatermésről szólóval kezdődött. A három és fél tonnás hektáronkénti átlaghozam nem fedezi a szükségletet, több százezer tonna szem hiányzik. Elsősorban takarmánygabona. nem ennél drágábban kezdi vásárolni, akkor láncreakciót indít el, amelynek utolsó szemeként a bolti árak is emelkedni fognak. Olyan mértékben és annyiszor, amilyen arányban és ahányszor a felvásárlási árakat kell emelni. Komplikálja a helyzetet, hogy a termés nagyobb hányada mindmáig a termelők magtáraiban van, a terményforgalmazó vállalatok gabonasilóinak egy része pedig üres. Ennek az ár az oka. Az a pénz, amit jelenleg kap a gabonáért a földműves, a termelési költségeket is alig fedezi, a fejlesztést megalapozó rentabilitásról pedig már jobb nem is szólni. A termelők számításai szerint a gabona reális ára minimum félezer koronával lenne magasabb annál az összegnél, amit az aratás kezdetén az állam javasolt. A belépő költségeket tekintve ez aligha vitatható, de ránk, fogyasztókra nézve van egy kellemetlen következménye. A drágább búzából őrölt liszt, sütött kenyér is drágább. Ugyancsak többe kerül a hús, minimum annyival, amennyivel a hizlaláshoz szükséges takarmány. A vágóállat is kevesebb Aki az elmólt hetekben a gabonahírek mellett a húshírekre is odafigyelt, már tudja, húskiadásainkat nemcsak az alapcsonyabb gabonatermés fogja növelni. A magas termelési költségek és az aránytalanul alacsony felvásárlási árak miatt a mezőgazdasági üzemek az idén tovább csökkentették állatállományukat. Ha nem ezt teszik, a jelenlegi árrelációk mellett önmagukat likvidálták volna. A marhaállomány 1993 felezőjén az előző év hasonló, időszakához viszonyítva 221 ezer darabbal volt kevesebb. A csökkenés 48,6 százalékát a tehenek tették ki. Ezt tudva már nem rendkívüli, hogy az 1991 -es 250 kilogrammos személyenkénti tejfogyasztás csökkenése a tavalyi 180 kilogrammos szinten sem állt meg, és az idén végeredményben 160-170 kilogrammos fogyasztással lehet számolni. Nemcsak a marhaállomány, hanem a sertések száma is megfogyatkozott. Tavalyhoz viszonyítva az év első felében 271 ezer darabbal, ami közel 21 ezer tonna hússal jelent kevesebbet. Szlovákia néhány körzetében máris kevés a vágóállat, különösen a hízottsertés, és még ennél is nagyobb baj, hogy a kis jövedelmezőség miatt további leépítéssel kell számolni. Az alapprobléma, a kedvezőtlen árreláció, ugyanis változatlanul fennáll. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara a ráfordítási költségek alapján már hónapokkal ezelőtt javasolta, hogy az 1. osztályú hízottsertések kilójáért (élősúlyban) 31 koronát kapjanak a tenyésztők. A kamara szerint az időközben végbement árváltozások és a szlovák korona devalvációja után a 31 korona a lehető legalsó határ, de ezt a pénzt a tenyésztők még mindig nem kapják meg. Ha majd igen, és a növekményt az állam nem vállalja át, akkor a pénztárcánk újabb meglékelését jelenti. A lék nagyságát ki-ki maga is kiszámolhatja, ha alapul veszi azokat az adatokat, amelyeket Riszdorfer László, a Komáromi Húsüzem igazgatója, s helyettese, Vysehradszky Vilmos mondott el. Az árak egy az egyben rájuk, körzetükre vonatkoznak. de a helyzet másutt is hasonló, esetleg még rosszabb. Ami ugyanis korábban állami előírásokkal szabályoztak, azt most a piac önmaga megteszi. A húsboltok vezetői, tulajdonosai árgus szemekkel figyelik, hogy a szállítási szempontból számukra elérhető húsüzemek melyik terméküket mennyiért adják, és szállítójuk felé azonnal jelzik, ha valahol valamit olcsóbban lehet beszerezni. Ha drágábban, arról hallgatnak, mégsem marad titokban, mert az ilyen változást meg a húsüzem figyeli. Az egyes régiók között az eltérések így minimálisak, inkább a kereslet-kínálat pillanatnyi ingadozásának a következményei. Felfelé kerekedő árak A Komáromi Húsüzem jelenleg hetente 300 hízottsertést és 40-50 vágómarhát dolgoz fel. 1990-ben a napi teljesítmény volt ekkora. Bár a csők-1 kenésben szerepet játszik, hogy időközben mezőgazdasági üzemek és magánvállalkozók is nyitottak kisvágóhidakat, a leépülés elsődleges oka a kisebb vásárlási igény és fogyasztás. Vendéglátóim szerint a jelenlegi mennyiséget a piac és az egészséges üzleti kapcsolat alakította ki. Az állattartók ennyit kínálnak, ők pedig ennyi állat húsát tudják értékesíteni. Meghatározó tényező még a rendelkezésre álló forgótőke. Hitelbe nem kapnak vágóállatot, és hitelbe nem adnak (el) sem tőkehúst, sem húskészítményt. A nekik tartozók és az ő adósságaik is korábbi időszak, főleg 1991 átkos maradványa. Mivel jelenlegi piaci kapcsolataikban a kereslet-kínálat és a fizetési lehetőség a meghatározó, úgy vélik, hogy az elmúlt évekre jellemző váratlan és nagy kilengések nem lesznek. Sem a kereslet-kínálat szakaszán, sem az árakban. Egyre kevesebb a feldolgoznivaló Ez azonban nem zárja ki az utóbbiak folyamatos alakulását, és az sem kérdéses, hogy az árak nem lefelé, hanem felfelé kerekednek majd. Ebben egyrészt szerepet játszik a megcsappant állatállomány. A húsüzem felmérése szerint a járásban van annyi vágómarha és hízottsertés, hogy az itteni vágóhidak keresletét és az ő igényüket az év végéig folyamatosan kielégíthetik. Vannak azonban régiók, ahol máris kevés a vágóállat, és az ottani feldolgozók keresik, hogy honnan pótolhatják a helyi hiányt. Készpénzzel fizetnek, és a járás állattenyésztőit semmi sem akadályozza, hogy a felárat fizetőnek adják el vágóállataikat. Ebben az esetben a Komáromi Húsüzem csak egyet tehet: piacgazdasági szellemben és lehetőségei keretében emeli felvásárlási árait, az emelést pedig beépíti saját áraiba. Ha ezt megteszi, vagyis a hízottsertések élősúlyának kilóját már nem a jelenlegi 24,60 koronás átlagáron, az I. osztályt pedig nem 28 koronáért, ha-Kiló helyett szeletre? Akinek számolni van kedve, annak a jelenlegi 28 koronából kell kiindulnia. Figyelembe veheti a Kamara javasolta minimális 31 koronás felvásárlási árat (hacsak a terhek egy részét az állam nem vállalja át), és azt is, hogy tavaly júliusban az I. osztályú sertés kilója (élősúlyban) 25-26 korona volt. A felvásárlási ár kilónkénti 2-3 koronás növekedése megemelte a húsüzem árait, az új árakra a kereskedelem (a húsboltok vezetői, tulajdonosai) rátette a saját (ugyancsak megnövekedett) rezsiköltségét, s ebből tizenkét hónap leforgása alatt, 1993 júliusára 20 százalékot jócskán meghaladó húsár-emelkedés lett. A termelési költségek növekedése miatt a Kamara (a 28 koronához viszonyítva) három koronával tartja szükségesnek megemelni a felvásárlási árat, ami állami kompenzálás nélkül újabb láncreakciót váltana ki. így lesze vagy se, azt nehéz megjósolni, az viszont tény, hogy a vágóállat-kínálat csökkenésének árfelhajtó szerepe van. A takarmányhiány és drágább gabona aligha ösztönzi majd a tenyésztőket állományuk bővítésére, ha maradnak az alacsony felvásárlási árak. A számoláshoz és találgatáshoz annyit, hogy áprilisban-májusban a vágósertés kilóját a júliusi árnál 2-2,30 koronával várásolta^olcsóbban a húsüzem. Ha valaki húsfogyasztására és pénztárcájára vonatkozóan olyan adatokat kap. amelyek nem sok jóval kecsegtetnek, ne lepődjön meg. Vendéglátóim szavával élve elképzelhető, hogy a sertéskarajt és combot rövidesen nem kilóra, hanem szeletre fogjuk vásárolni. Végül még egy támpont a családi költségvetés hústételeinek' kiszámításához. A Komáromi Húsüzem a marhacomb kilóját (csont nélkül) 70. a sertéskaraj kilóját 77, a tarja kilóját 64. a sertéscomb kilóját (csont nélkül) 84, az oldalasét 38, a lapockáét pedig 69 koronáért adja a boltoknak, és valamennyi árhoz hozzászámolja a hat százalékos hozzáadottérték-adót. A pozsonyi virsli kilójáért a henetesek a húsüzemnek 58, a sonkásszalámi kilójáért 88, a turista-inoveci felvágott kilójáért pedig 77-60 koronát fizetnek, plusz a 6 százalék adót. Mi, fogyasztók pedig mindezt a boltban annyiért vesszük, amennyiért az adott helyen árulják, attól függően, hogy ki milyen árréssel dolgozik és milyen gyorsan akar meggazdagodni. EGRI FERENC (Fotó: archív) Agrárhírek Növekvő sertéshúsfogyasztás Az idén tovább nő a világ sertéshústermelése és -fogyasztása. A tavalyihoz képest az előbbi 2,7, az utóbbi 2,6 százalékkal gyarapszik. Ez a növekedési ütem messze meghaladja az előző években regisztráltakat. Az export több évi csökkenés után szintén emelkedik — ezek a fő következtetések vonhatók le az amerikai mezőgazdasági minisztérium által a világ sertéshústermeléséről a közelmúltban nyilvánosságra hozott adatokból. A világ sertéshústermelését döntően meghatározó Kínában több város vonzáskörzetében liberalizálták az árakat. Ennek következtében a termelés rendkívüli mértékben (6,3 százalékkal) nő az előző évihez képest, és eléri a 28 millió tonnát (öt évvel ezelőtt alig volt több 20 millió tonnánál). Újra növekszik a kibocsátás számos kelet-európai országban. Lengyelországban például 1,9, Magyarországon 4,9 százalékkal. A volt Szovjetunióban viszont a takarmányhiány és a megcsappant vásárlóerő következtében 4,4 százalékkal, 4,6 millió tonnára csökken a termelés. A fogyasztásban eltérő tendenciák érvényesülnek. Emelkedik például az EK-ban (+2,3 százalék) és Lengyelországban (+0;3 százalék), 5,9 százalékkal csökken viszont az egykori Szovjetunióban. Számottevő visszaesés várható e téren Magyarországon és Romániában. Az emelkedő fogyasztás ellenére szilárd alapokon nyugszik a német sertéshúspiac egyensúlya, mivel a hazai termelés változatlansága mellett az elkövetkező időszakban növekszik az import. A prognózis szerint a termelői árak kissé emelkedhetnek. Az idei esztendő áprilisa és a jövő év márciusa között 40,6 millió hízottsertés és süldő kerülhet vágóhídra, illetve élőállatként exportra. Ez egy százalékos növekedést jelent az előző időszakhoz képest. Főképp a szomszédos országokból származó hízottsertés- és húsimport növekedésére lehet számítani a fenti időszakban. A sertéshús-fogyasztás is emelkedik azt követően, hogy 1992/93-ban stangált. A húsárak idén nyáron szilárdak, mivel a grillezés beindulása meglódítja a keresletet. Ősszel kisebb viszszaesés várható, hogy azután télen, illetve 1994. elején a termelői árak meghaladják az előző évi szintet. Elelmiszervédelem Egy milliárd lírát szán az olasz kormány arra az akcióra, amellyel az ellenőrzött eredetmegjelölésű olasz élelmiszereket és italokat kívánják megvédeni a Közös Piacon kívüli országokban a hasonló vagy azonos elnevezésű imitációktól. A feladat végrehajtásával a mezőgazdasági minisztérium a kereskedelmi kamarák 50 országban megtalálható kirendeltségeit bízta meg. A kampányt most azért összpontosítják a Közösségen kívüli országokra, mert az EK-n belül az eredetmegjelöléssel ellátott termékek védelmét az ez év július 26-án életbe lépett rendelet megoldani látszik — nyilatkozta a római mezőgazdasági minisztérium felelőse. Olaszország már el is juttatta Brüsszelbe az érintett élelmiszerek és italok listáját. Az ellenőrzött eredetmegjelölésű olasz termékek hamisítására számos példát tudnak felsorolni az élelmiszeripar képviselői. A Parmigiano Reggiano nevű keménysajtnak például létezik egy Reggianito nevű „alteregoja”, Ausztráliában Chianti néven forgalmaznak ottani előállítású bort, és a híres Pecorino Romano márkájú juhsajtot, mindössze két betű eltéréssel Pecorino Rumeno-ként imitálják. A Japánban készülő „pármai” sonka az eredeti öt helyett háromcsúcsú koronát visel. A kamarák külföldi kirendeltségei begyűjtik az összes olyan élelmiszert és italt, melyek elnevezésük alapján könnyen összetéveszthetők az eredeti olasz termékekkel, illetve azokat, melyek tisztességtelen versenyt jelentenek itáliai áruknak. A legnyilvánvalóbb esetekben megkísérlik bevonatni a hamisítvány forgalmazási engedélyét, és bírósági eljárást kezdeményeznek. Megváltoztatják a veszélyeztetett termékek kereskedelmi támogatását is. A jövőben csak olyak külföldi városokban költenek az olasz élelmiszerek reklámozására, ahol az eredeti márkát már bevezették, mert különben a reklámkampány sokszor éppen az utánzatok forgalmát növeli. Kapós külföldi élelmiszerek Az általános gazdasági recesszió alig érinti a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítését Spanyolországban. Tavaly agrárimportjuk 11 százalékkal növekedett, és majdnem 237 milliárd pesetát tett ki. A spanyolok nagyon kedvelik a külföldi sajtokat és más tejtermékeket. A vásárlók növekvő érdeklődést mutatnak a nagyobb feldolgozottsági fokú termékek, mint például a kekszek, csokoládéfélék, importkészételek, tartósított termékek iránt. Az elmúlt évben a feldolgozott élelmiszerek bevitele 18 százalékkal növekedett Spanyolországban. Jól megy a külföldi szállítóknak a szeszes italok piacán is. Ezek a termékek divatosak lettek, és népszerűségükhöz hozzájárult az is, hogy esett az áruk. Az ibériai ország hosszú ideje legtöbbet halfélékből és tengeri készítményekből importált. így volt ez tavaly is. A változás csupán annyi, hogy egyre több hazai vállalat létesít együttműködést külföldi partnerrel, s így már az ő termékeik is importnak minősülnek. A külföldi zöldségek és gyümölcsök különösen a spanyolországi holtszezonban számíthatnák jó piacra. Az élelmiszerek iránti meglódult vásárlókedvet jól mutatja, hogy egyedül a dohány és dohányáruk kereslete esett vissza 1992-ben. Spanyolország hagyományosan több mezőgazdasági terményből bevitelre szorul. Ezért kiváltképp súlyosan érintette az országot a tavalyi aszály. Főként francia búzát, amerikai, argentin és francia kukoricát kellett importálni csaknem 35, illetve 30 milliárd peseta értékben. Fagyasztott ételek A nyolcvanas évek végétől napjainkig átlagban 40 százalékkal nőtt Görögországban a fagyasztott készételek fogyasztása, és előrejelzések szerint ez a fejlődési ütem fennmarad 1995- ig-Tavaly a görögök több mint ötször annyi — 5350 tonna, fejenként 0,5 kilogramm — fagyasztott készételt fogyasztottak, mint 1987-ben. Az eladott élelmiszerek döntő többsége (80 százalékuk) húsétel; a halfélékből feldolgozott termékek aránya 13 százalék volt 1992-ben. A fagyasztott készételek 70 százalékát az élelmiszeráruházakban értékesítették Görögországban. Itteni forgalmuk évi 106 százalékkal nőtt. A fennmaradó mennyiséget a vendéglátóipar használta fel, ahol viszont csak 12 százalék volt a növekedés. Az alapanyag 80 százalékát importálják, mert a hazai piacon nehéz a megfelelő mennyiséget kellő minőségben beszerezni. A fagyasztott készételek piacán csak három külföldi vállalat érdekelt nagyobb mértékben. Az Asco és az Iglo (Unilever) a halból előállított termékek 80 százalékát adja. Kisebb részesedést modhat magáénak a Nestlé tulajdonában lévő Findus.
