Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-22 / 12. szám
8 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 22. 12. K. A fehér szőlőt fekete seriffek őrizték Szőlőkesergő, borkerengő Az Óvári Mezőgazdasági Szövetkezetben mostanság éjszakánként — személyenként 40 korona órabérért — „fekete seriffek”, egy zólyomi őrző-védő magáncég alkalmazottai vigyázzák a szőlőt. — Drága mulatság ugyan — ismerte el Petrovics György, a gazdaság elnöke —, de nem volt más választásunk. Tavaly a termés 5-8 százalékát, mintegy 50 mázsa szőlőt loptak el a „szarkák”. Ilyen luxust pedig nem engedhetünk meg magunknak. A „seriffek” egyébként augusztus húszadikán este álltak először munkába A szövetkezet vezetősége a gazdasághoz tartozó tagközségekben: Óvárban, Galábocson, Csalárban és Zom borban egyaránt kihirdette, hogy kutyás őrök fogják vigyázni a termést, s a közös a tetten értek ellen eljárást indíttat. A legtöbben eleinte nem vették komolyan a dolgot, ám miután a felvigyázók két személyt lefüleltek, s átadtak a rendőrségnek, alább hagyott az emberek „zugszüre-Bárcsak minden fiirt ilyen szép lenne! telő kedve”. Egyébként fekete seriffek őrködnek az istállókban, a jószág fölött is. Tarthatatlan volt már, hogy egyre-másra tűntek el az állatok, az „örök” pedig nem 1 áttak-hallottak semmit. A múlt év novemberétől többek között 16 sertésnek és 2 bikaborjúnak „kelt lába”. Édes, mégis savanyú A gazdaságban szeptember tizenharmadikán kezdődött a szüret. A 168 hektárnyi termőterület zöme borszőlő, mindössze 5 hektáron található asztali, csemegeszőlő: Szölöskertek királynője és Pannónia kincse. A télvégi száraz, kemény fagyok komoly káíokat okoztak a tőkékben, 30 százalékos átlagkárt állapított meg a biztosító, de akadtak területek, ahol a hajtásoknak több mint a fele lefagyott. A csemegeszőlőt — aránylag jó áron — leginkább szabad piacon, Losoncon meg Nagykürtösön, vásárokon értékesítette, valamint magánkereskedőknek, boltosoknak adta el a szövetkezet. Hektáronként 45-50 mázsa volt a termés, a cukortartalom pedig 19-20 fok között mozgott. Helyben 15 koronát kértek a fürtök kilójáért. A borszőlő, legalábbis az első napon, 17-18 cukorfokos volt. Az Oportó és a Müller fajták szedésével indult a tulajdonképpeni nagyszüret. — Sajnos — állapította meg szomorúan Petrovics György —, aprók s eléggé töpörödöttek is a szemek. Tizenharmadikán, ottjártamkor, 30 ember szedte a termést, többnyire lányok, asszonyok, egytől egyik a közös alkalmazottai. „Amíg csak győzzük a munkát — jelentette ki az elnök —, nem hívunk vendégmunkásokat. Minden dolgozónk köteles két hétig szüretelni, a hivatalnokok számára pedig 10 napot írtunk elő. Petrovics György elpanaszolta még, hogy egy kiló 18 cukorfokú szőlőért 6 koronát kapnak a nagykürtösi felvásárlóüzemtől, holott nekik legalább hét korona nyolcvan fillérbe vagy nyolc koronába kerül a megtermelése. Tudjuk jól: méregdrága a műtrágya, a vegyszer, no és az üzemanyagot sem adják olcsón. Az állam azonban egyetlen fillérrel sem járul hozzá a kiadásokhoz. Persze, az államnak semmi sem drága! A parasztember meg örüljön, hogy él és dolgozhat? — Az volna a legegyszerűbb — fakadt ki a szövetkezetirányító szakember —, ha felhagynánk a tőkék művelésével, csak az a baj, hogy nem visz rá a lelki ismeret. Egy hektár telepítése minálunk 180-200 ezer koronába került, a teraszos telepítés pedig hektáronként mintegy 240 ezer koronát emésztett fel. A költségek 80 százalékát az állam fedezte, most viszont, amikor a legtöbb termést adhatnák a telepítések, hagyja kárba veszni a befektetett milliárdokat. Ki érti ezt? Ilyen gazdagok vagyunk? Patyolattiszta sorok, sorközök Nyolcvankilencben, kilencvenben még kilónként 15 koronáért vásárolta fel az óváriaktól is a feldolgozóüzem a termést, most viszont jó, ha 6 koronát kapnak. S örülhetnek majd, ha fél vagy egy év múltán megkapják az érte járó pénzt. Pedig a szövetkezetnek addig is élnie kell, addig is szükség lesz üzemanyagra, műtrágyára, vegyszerekre. Az elnök elkalauzolt a Galábocs fölött húzódó szőlődombokhoz. Jó gazda módjára, megmutatta a gondosan megművelt tőkéket, öröm volt látni a patolyattiszta sorokat, sorközöket. Szó, ami szó, kevés gazdaságban látni ilyen ápolt szőlészetet. A szövetkezet háromszázhúszról százhetvenötre csökkentette munkásai számát. Aki maradt, megváltozott, a legtöbbjük becsüli a munkahelyét, s magáénak érzi a gazdaságot. A közösben négyezerkétszáz korona a bruttó átlagkereset. A szőlészetnek 23 állandó dolgozója van, a legtöbbjük nő. Nő a két szőlész is, az elnök módfelett elégedett a munkájukkal. Petrovics György beszédéből az is kiderült, hogy a szükségesnél kevesebb műtrágya és vegyszer miatt 20 százalékkal lett alacsonyabb a lehetségesnél a termés. A 168 hektárról 93 vagon szőlőt szeretnének leszedni, a termés zömét a kürtösi borászati üzemnek adják el, 10 vagonnyit pedig egy rimaszombati magáncég vásárol meg tőlük. A Nagykürtösi járásban az ipolybalogi és a lukanényei szövetkezet után az óvári a harmadik legnagyobb szőlőtermesztő gazdaság. Az óvári szövetkezet tavaly 2,5 millió koronát fizetett rá a növényfajta termesztésére. Az öregedő, ám még termő telepítéseket, mintegy 30 hektárról van szó, ingyen megkapták az érdeklődő tagok. „Ne menjen kárba — érvelt az elnök —, ami még terem a tőkéken.” Minden dolgozó, 20 ár háztájit kaphatott, s 6 mázsa gabonát kap, ha fél nektár szőlőterület művelését elvállalta. A földtulajdonosok földjeik használatáért hektáronként 1 mázsa gabonát kapnak a szövetkezettől, amit „átválthatnak” szőlőre is. A gazdaság önerőből 3 vagon bor készítésére és tárolására képes. A közös 8-10 hektár elöregedett szőlőtőkét szántott ki, helyette már nem telepítettek újat. Fürödhetnek az óborban A nagykürtösi, privatizáció alatt álló MOVINO (jelenleg még állami vállalatként jegyzett) Borászati Üzem egy idényben 1000 vagon szőlő feldolgozására és 720 vagon bor tárolására képes. — Sok fejtörést okoz — újságolta Milan Toldy, a felvásárlás felelős vezetője —, hogy még mintegy 300 vagon 2-3 éves óborunk van raktáron, ennek ellenére azonban mintegy 500 vagon szőlő felvásárlására kötöttünk a mezőgazdasági üzemekkel szerződést. Kizárólag a járás területéről vásároljuk fel a termést. Az üzem hordós és palackozott bort kis- és nagykereskedőknek egyaránt kínál megvételre. Legjobban a hordós bor fogy, átlagban 1200 liter kel el naponta. A Nagy kürtösi járásban a mezőgazdasági üzemek 1200 hektáron termesztenek szőlőt. A legtöbb a rizling, ez az összterület 30 százaléka. Milan Toldy szerint mintegy 700 vagon szőlőtermésre van kilátás. A cukortartalom, ha néhány napig még meleg marad az idő, minden fajtánál meghaladhatja a 18 fokot. Balogról 180 vagon, Nényéből (amely saját feldolgozóüzemmel is rendelkezik) 90 vagon, Óvárból 70 vagon szőlő átvételére szól a borászati üzem szerződése. A borfeldolgozó üzemet hamarosan új gazda irányítja majd. Az úi tulajdonos azonban köteles a gazdaságokkal kötött szerződéseket respektálni. Az üzem a járás kistermelőitől is átveszi (mintegy 20 vagonra számít), ugyanolyan áron, mint a nagygazdaságoktól, a szőlőt. Gondolom, ennek az ipolynyéki meg a Nyék környékén élő őstermelők örülnek leginkább. A borfeldolgozó 20 alkalmazottja nyújtott műszakban dolgozik, az átvétel reggel hét és este hat óra között zajlik. Az átvett termést azonnal fel is dolgozzák a rendkívül modem és nagyteljesítményű gépek. A legújabb prés például óránként 2 vagon szőlő lezúzására képes. A felvásárlás vezetője reméli, hogy október húszadikáig véget ér a járásban a szüret. Persze, ha az időjárás közbe nem szól... ZOLCZER LÁSZLÓ — Sajnos — panaszolta az elnök —, a fürtökön elég sok a töppedt szem (A szerző felvételei) Nem olyan régen még a szlovákiai diákok is a szövetségi ország nyugati végeiben sajátíthatták el az üvegfúvás, kerámiakészítés mesterfogásait vagy a képzőművészeti alkotás titkait. Sem az iskola, sem ők nem költöztek el azóta máshová, ez év elejétől mégis külföldi tanulókká váltak egykori iskolájukban. S ez a véltnél is több bonyodalommal járt. A szlovák, illetve a cseh oktatásügyi minisztérium közötti egyezség alapján a középiskolák 2-4. osztályos tanulói még ingyen befejezhetik megkezdett tanulmányaikat, de újabb elsősöket már nem vesznek fel a cseh középiskolákba. E helyett az ez ideig csak Csehországban tanított szakok némelyikét Szlovákiában is oktatni kezdték. Azoknak a diákoknak, akik cseh felsőoktatási intézménybe jelentkeztek, elsőként a szlovák oktatásügyi minisztériumba kellett beadniuk a kérvényüket, és csak az elbírálást követően küldhették el a jelentkezési lapot a választott főiskolára vagy egyetemre. A két ország oktatásügyi tárcája által megkötött egyezmény ugyanis kimondja, nogy egészen hazáig, de a határ átlépését követően ezt a kalauznál is megteheti. A diákigazolvány alapján a szlovák vasutak kalauza kiállítja a kedvezményes vonatjegyet, de természetesen behajtja az előírt 10 korona „büntetést” is, melyet a vasúti rendtartás értelmében annak a hanyag utasnak kell fizetnie, aki nem a vasúti jegypénztárnál vált menetjegyet, hanem a kalauzt késlelteti annak kiállításával a már mozgó szerelvényen... Hogy ez joggal sérti az állampolgár igazságérzetét? Hát istenem... Viselje bölcs kormánya bölcs tetteinek következményeit, amiért oly körültekintően oldotta meg az ország kettéválasztását! És még egy fontos tudnivaló: a di-Moszkvába vehetünk retúrjegyet, Prágába nem kölcsönösen 80-80 diákot vehetnek fel mindkét ország felsőoktatási intézményeibe a szerződő tárcák terhére. Azok, akik nem nyerik el az oktatásügyi tárca anyagi támogatását, kénytelenek lesznek maguk téríteni a tanulmányaikkal járó kiadásokat. S hogy ez mit jelent? A tandíjat az illető tanszék dékánja határozza meg. Azok a diákok, akik főiskolai, illetve egyetemi tanulmányaikat ebben az iskoláévben már a második vagy ennél felsőbb évfolyamban folytatják, még nem kötelesek fizetni a tandíjat Sajnos, a cseh végeken tanulni kívánó diákoknak nemcsak az említett bonyodalmakkal kell szembenézniük. Ez év július 1-jétől Szlovákia és Csehország között már nemzetközi jellegű a vasúti közlekedés. Ez főleg azok számára jelent nehézséget, akik rendszeresen ingáznak a két ország között. Azok a diákok, akiknek állandó lakhelyük Szlovákiában van, ám Csehországban tanulnak, hazájuk területén kedvezményes diákigazolvánnyal utazhatnak, ha a csehországi iskola igazgatósága igazolja, hogy rendes tanulmányokat folytatnak. Ez a kedvezmény viszont csupán a szlovák határig érvényes. Az említett diákoknak a cseh vasutak nem nyújtanak kedvezményt, ezért a szlovák—cseh határon átkelve már teljes viteldíjat kell fizetniük a szomszédos országban megtett kilométerekért — cseh koronában. A Szlovákiai Vasúti Igazgatóság sajtótitkára, Gabriel Rybár azt ajánlja a Csehországba utazó diákoknak, hogy valamelyik cseh állomáson vegyenek cseh kilométercsekkkönyvet. Am a mi diákunk ezzel még csak az út egyik részét tudja majd maga mögött. Vajon hogyan történik a hazautazása? A visszaúton a diák az első szlovák állomások valamelyikén kedvezményes jegyet vásárolhat magának ákigazolvány kitöltésekor nem a csehországi célállomást kell feltüntetni, hanem az államhatárt, illetve egy vagy több határátkelőhelyet. Ha valaki Kassáról Prágába utazik, feltüntetheti e helyütt Csacát, illetve Horni Lidect. A kedvezmény csupán az igazolványban feltüntetett útszakaszra érvényes. A diák, aki naponta ingázik, vegyen inkább heti, illetve havi diákjegyet az államhatárig. Innen a célállomásig — cseh koronáért — ugyanezt az igazolványt felmutatva kedvezményes vonaljegyet vásárolhat. Ebben úticélként a cseh államhatárt kell feltüntetni. Iskolai kirándulások, tanulmányutak során a Szlovákiából Csehországba utazó diákok még az államhatárig sem kaphatnak kedvezményt. Erre csupán abban az esetben van mód, amennyiben belföldi utazásra indulnak. Azok a diákok, akik kedvezményre jogosító nemzetközi vasúti igazolvánnyal rendelkeznek, Szlovákiából Csehországba is kedvezménnyel utazhatnak. Az utazás során felmerülő problémákkal a két ország között ingázók a vasútállomás főnökéhez fordulhatnak. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia kettéválását követően mindkét új ország vezetői azzal nyugtatták polgáraikat, csak „szellemi” határ választja el majd őket egymástól, a gyakorlatban minden marad a régiben. A bürokrácia útvesztőiben tébláboló ember most tudatosítja: bár egyetlen méterrel sem nőtt meg a távolság Pozsony és Prága között, mégis egyre messzebbre kerülünk egymástól. S hogy azok helyzete, akik így is vállalták a két ország közti közlekedésből fakadó nemzetközi bonyodalmakat, mégse legyen ilyen egyszerű, szeptember 15-től bevezették a vasúti vámellenőrzést is a szlovák—cseh határon. (csuport) A megélhetéshez elég Gúta város Híd utcája bizonyára azon kevés utcák közé tartozik, ahol csend honol, s tisztasága vetekszik bármely utca rendjével. A csendre és nyugalomra vágyók bizonyára megtalálják számításukat az utca végén, mely a Kis-Duna festői szépségű tájába torkollik. Jómagam is ezen az utcán andalogtam a minap, amikor érdekes csilingelésre neszeltem fel. Ni-ni, hiszen ez úgy hangzik, mint a valahai üzletek bejárati ajtajára szerelt csenfő csilingelése. Nem tévedtem. Meglltam, s észrevettem a kirakatot, mely tele volt élelmiszerrel. Beléptem körülnézni. A rendből és tisztaságból arra a következtetésre jutottam, nogy magánkereskedővel van dolgom. Jöttömre a polcokon rendezgető, árcédulákat rakosgató fiatal pár abbahagyta a munkát. Kiderült, ők a tulajdonosok: Kertai András és felesége, Katika. Nem kis meglepetéssel tudtam meg, hogy mindketten kitanult cukrászok, sőt Kertai úr több mint másfél évtizedig normázóként kereste kenyerét. A társadalmi változások következtében azonban mindketten munka nélkül maradtak. Nem csüggedtek el, hanem azon törték a fejüket, hogyan rendezzék életüket úgy, hogy ne szoruljanak az állam segítségére. Mivel volt ez a házuk, arra az elhatározásra jutottak, hogy üzletet nyitnak, ismerve a gútaiakat, akik nagyon szorgalmas emberek és a nehezen megkeresett pénzt nem herdálják el, úgy döntöttek, élelmiszert és bútort árusítanak majd. Bár még csak november 2-án lesz egy éve, hogy megnyitották üzletüket, nem csalódtak a forgalmat illetően. Meggazdagodni ebből ugyan nem lehet, de a mindennapi megélhetéshez elég. Igaz, hogy a férj szamára a napi munkaidő nem nyolc órából áll, mivel ő gondoskodik az üzlet áruellátásáról, s ez bizony sokszor nem is olyan könnyű, mint azt a mafamfajta egyszerű halandó gondolná. ajnálattal jegyzik meg, hogy a nagykereskedők is sokszor szinte napról napra változtatják egyes árufajtáik arát, s bizony nekik azon kell igyekezniük, hogy a lehető legolcsóbban vásárolhassanak, mert a fogyasztóknak csak így tudnak megvehető árucikkeket kínálni NAGY ANDRAS
